J. M. G. Le Clézio könyvei a rukkolán

J. M. G. Le Clézio - Körforgás
Jean-Marie ​Gustave Le Clézio az élő francia irodalom egyik legnagyobb alakja. Mesésen áradó regénye - egy önmagát és gyökereit kereső, félig angol, félig francia fiatalember bolyongásainak története - két évszázad egyetemes és személyes históriájának lenyűgöző freskóját festi elénk. Emberi sorsok keresztezik egymást korszakokon és kontinenseken át, a francia forradalomtól a 68-as párizsi eseményekig, a mauritiusi rabszolgafelkeléstől az algériai háborúig, Nizzától Mexikóig, Londontól Mauritiusig. Forradalmak és háborúk, eszmék és személyes küzdelmek, megtalált és elvesztett álmok váltják egymást nemzedékek során át örök körforgásban.

J. M. G. Le Clézio - Uránia
Egy ​dél-franciaországi kis falu, a második világháború idején. Itt él egy faluszéli házban a gyermek Daniel nagyszüleivel és édesanyjával. Az apa elhagyta a családot. A sivár háborús hétköznapokba, amelyekben az éhség és a csontig hatoló hideg az úr, a görög szigetvilágból származó rajongva szeretett anya meséi és mitológiai történetei lopnak fényt és melegséget. A felnőtt Daniel már ismert földrajztudósként Mexikóba indul egy beavatással felérő kalandos tanulmányútra. Itt ismerkedik meg két utópisztikus közösséggel és két nővel – mindegyik találkozás életre szóló élmény. Empirio független értelmiségeket tömörítő egyfajta tudományos társaság, Campos a gyermekkori álmok, a hippi kultúra és a különféle mítoszok elemeit ötvöző és az ideális köztársaság címére törő szekta. Mindkét közösség kezdettől fogva magában hordja a bomlás és bukás csíráit, mint ahogy Daniel két szerelme, a portoricói Dahlia, az alkoholistává lett egykori forradalmárnő és a „lagúna Lilije”, a rabszolgasorsban élő prostituált sem hozhat a férfi számára megváltást. Daniel hazatérve is hiába keresi az ígéret földjét, ám lelke mélyén mindvégig él a bizonyosság, hogy álmai országa, Uránia létezett és létezik valahol. A Nobel-díjas francia író, Az éhség ünnepei, Az afrikai szerzője az útirajz, a napló, az utópia, a levélregény és filozófiai mese elemeit ötvözi varázslatosan sokszínű, sokrétű történetté.

J. M. G. Le Clézio - La ​ronde et autres faits divers
Onze ​«faits divers», d'une banalité tout apparente. Qu'il s'agisse d'un groupe d'ouvriers misérables passant en fraude la frontière italienne, de deux jeunes filles fugueuses, d'un enfant voleur, d'une femme accouchant seule sur la moquette d'un mobile home, surveillée par son chien-loup au regard de braise, qu'il s'agisse de la fillette broyée par un camion, ou de la fillette violée dans une cave de H.L.M., l'auteur impose aux faits une étrangeté bouleversante. L'incident s'annule au profit du dénominateur commun de toute souffrance humaine qu'articulent l'horreur de la solitude, la répression, l'injustice et, quoi qu'il arrive, le fol et vain espoir de rencontrer, dans l'amour et dans la liberté, une merveilleuse douceur.

J. M. G. Le Clézio - Utazás ​a fák országába
Egy ​kisfiú - unatkozik, és szeretne útra kelni - látogatóba megy az erdőbe a fákhoz. Nekiáll megszelídíteni őket, először is a komoly nézésű öreg tölgyet. A beszédüket is meghallja. És amikor a fiatal fák táncmulatságra hívják, a kisfiú már tudja, hogy mostantól nincs egyedül. Csodás és költői utazás a fák országába - egy nagy kortárs író meséje. 8 éven felülieknek

J. M. G. Le Clézio - Fliehender ​Stern
Die ​Geschichte der Jüdin Esther und ihrer palästinensischen "Schwester" Nejma. Die poetische Sprache Le Clézios und die bewegenden Schicksale der Jüdin Esther und der Palästinenserin Nejma in einer von Krieg und Verfolgung bestimmten Zeit machen diesen Roman zu einem eindringlichen Leseerlebnis.

J. M. G. Le Clézio - Az ​afrikai
Varázslatos, ​egzotikus és az európai ember számára szinte felfoghatatlan világ tárul elénk a Nobel-díjas J. M. G. Le Clézio e regényében, melyben egyfelől apjának, a hosszú éveken át gyarmati orvosként dolgozó "afrikainak" állít emléket, másfelől megosztja az olvasóval saját gyermekkori élményeit Nigériában töltött éveiről. A szívhez és az értelemhez egyaránt szóló, megkapó és tanulságos remekmű "Az afrikai".

J. M. G. Le Clézio - Onitsha
Fintan, ​Maou, Geoffroy - három álom, három lázadás. És ugyanaz a szomjúság. Fintan Allén 12 éves, amikor 1948. március 14-én hajóra száll Afrika felé az anyjával, Maou-val. Geoffroy Allén, aki Franciaországban hagyta a feleségét és a fiát, végre magához hívta Onitshába, a kis folyami kikötőbe, ahol a United Africa alkalmazásában áll. Fintan nem ismeri sem az apját, sem Afrikát. Maou idillikus Afrikáról álmodik, ahol amellett az ember mellett élhet, akit szeret, távol a családi előítéletektől, amelyek Geoffroy-ban csak a pénztelen álmodozót látják, aki ráadásul még angol is. Nagyon más az az Afrika, amelyet megismer, telhetetlen és megfoghatatlan. És még nyomasztóbb a gyarmatosítók konformizmusa: gyűlöletből, képmutatásból és be nem vallott kudarcokból áll össze. Ez a könyv olyan, mint Afrika. És ha a hevessége ellenére is valami derűs nyugalom árad belőle, az annak köszönhető, hogy Le Cléziónál még a láznak, még a lázadásnak, még a vereségnek is békés színezete van.

J. M. G. Le Clézio - The ​Flood
Francois ​Besson listens to a tape recording of a girl contemplating suicide. Drifting through the days in a provincial city, he thoughtlessly starts a fire in his apartment, attends confession, and examines, with great intentness but without affection, a naked woman he wakes beside. And, as Besson moves through an ugly and threatening rain, his thoughts eventually lead to violence, first turned outward and then directed languidly against himself.

J. M. G. Le Clézio - Terra ​amata
J.M.G. ​Le Clézio e mesterműve az íróról, az olvasóról, az emberről szól. Nem a rendkívüli emberről, hanem arról, aki egy napon megszületik, felnő, teszi a dolgát, aztán megöregszik és meghal. De közben megadatik neki a legnagyszerűbb ajándék - az, hogy egy csodálatos jelenséget, az életet tanulmányozhatja. A Terra amata az egyik legizgalmasabb könyv, amit az ember magáról olvashat; az emberiség önéletrajza. A kislányt annak idején mélyen megrázta nagyanyja egy mondata, amelyet a szomorúság netovábbjának érzett: az élet olyan rövid. Ezért akart olyan lázas buzgalommal élni, szüntelenül benne lenni a sűrűjében az életnek vagy annak, ami az lehetett volna. Szakadatlan ünnep ez, elragadtatás, igazi öröm, de törékeny, mulandó, veszélyeknek kitett... - írja a kötetről a szerző, akit idén a svéd királyi akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki. Le Clézio az érzéki extázis szerzője, aki hazájában valóságos ikon, és akinek helyenként kísérletező és vad, máshol finom szövetű és árnyalt regényei szerte a világban nagy népszerűségnek örvendnek.

J. M. G. Le Clézio - Cœur ​brûle et autres romances
En ​sept courts récits, Le Clézio brosse le portrait d'une galerie de personnages d'ici et d'ailleurs, de la grande ville moderne ou du désert. Avec Pervenche, Eva, Kalima, Samaweyn, il est question de la mort et de la peur de la solitude, des doux rêves de l'enfance, de l'amour de la liberté et des désillusions de la vie adulte, du désir... Tous ces personnages ont en commun une même fragilité et une même difficulté à accepter les pesanteurs d'un monde violent où il arrive que l'on tue une prostituée sous le regard indifférent des passants, que l'on vende une jeune fille contre un peu de drogue ou que les nomades bédouins soient dépossédés de leur trésor. Tous ces contes forment autant de fragments de vie, d'éclairages sur des anonymes dont l'existence simple passe souvent inaperçue. Le Clézio illustre ainsi magnifiquement cette citation de Louisa M. Alcott, dans Mrs Podger's Teapot : "La moitié de tout ce qui dans le monde est vraie beauté, vertu ou romance a été mise au cœur des gens simples, cachée dans les corps ordinaires."

J. M. G. Le Clézio - Mondo ​et autres histoires
Ils ​s'appellent Mondo, Lullaby, Daniel et Gaspar. Épris de liberté, ces enfants-voyageurs ont quitté l'univers des adultes pour partir à la rencontre de la nature et vivre en harmonie avec le soleil, la mer, le vent et les étoiles. Quatre histoires sur la beauté du monde, la plénitude de l'instant présent et les pouvoirs de l'imaginaire.

J. M. G. Le Clézio - Aranyhalacska
Van ​egy afrikai mondás: "Ó, halacska, aranyhalacska, vigyázz nagyon magadra! Mert e világban annyi hurkot s hálót vetnek ki rád." Ez a mottója a világhírű, nálunk is jól ismert francia író regényének, s hősnője, Laila sorsának. Laila neve azt jelenti: Éjszaka. Nomen est omen. Laila élete sokáig az éjjel, a sötétség jegyében zajlik. Attól a naptól fogva, hogy hatéves korában Marokkóban elrabolják és eladják egy öreg zsidó asszonynak, Lalla Aszmának, aki egyszerre úrnője és nagyanyja lesz a kislánynak. Amikor Lalla Aszma meghal, kitárul a mellahi ház kapuja, és a tizenhárom éves Laila kilép a nagyvilágba, hogy hosszú-hosszú útra induljon térben és időben. Vándorútja főbb állomásai: Madame Dzsamíla, az angyalcsináló és a hat "hercegnő", valójában prostituált fonduk-béli háza, egy városszéli nyomortelep, majd illegális bevándorlóként az "álmok városa", a valóságban szürke, könyörtelen Párizs egy nyomorúságos hónapos szobája, aztán egy leszbikus orvosnő elegáns villája, egy föld alatti, napfény nélküli garázslakás, a nizzai cigánytábor, végül a nagy lehetőségek hazája, Amerika. Lailának több kontinenst sok várost kell megjárnia, számtalan megpróbáltatást kiállnia, akadályt legyőznie, hogy végül el- és visszajusson önmagáig, hogy kiderítse, ki ő és honnan jött. Le Clézio a mágikus realizmus eszközeivel ábrázolja ezt a XX. század végi, egyszerre modern és romantikus történetet, ahol álom és valóság keveredik egymással, ahol jó és rossz emberek, jóságos és gonosz szellemek küzdenek a hősnő testéért és lelkéért, ahol mindennek színe, szaga, hangja, tapintható formája van, ahol minden csupa fény, mozgás, zene. Ám le Clézio regénye mese- és álomszerűsége dacára is keserű, könyörtelen látlelet a századvég társadalmáról, hol kifinomultan, hol brutálisan romlott világunkról, a modern "érzelmek iskolájáról", amelyet a létbe kivetett hősnőnek akarva-akaratlan ki kell járnia, hogy önmagát megtalálva megtalálhasson másokat is.

J. M. G. Le Clézio - Désert
La ​toute jeune Lalla a pour ancêtres les « hommes bleus », guerriers du désert saharien. Elle vit dans une bidonville, mais ne peut les oublier. La puissance de la nature et des légendes, son amour pour le Hartani, un jeune berger muet, une évasion manquée vers « leur » désert, l'exil à Marseille, tout cela ne peut que durcir son âme lumineuse. Lalla a beau travailler dans un hôtel de passe, être enceinte, devenir une cover-girl célèbre, rien n'éteint sa foi religieuse et sa passion du désert.

J. M. G. Le Clézio - Diego ​et Frida
Lorsque ​Frida annonce son intention d'épouser Diego Rivera, son père a ce commentaire acide : " ce sera les noces d'un éléphant et d'une colombe ". Tout le monde reçoit avec scepticisme la nouvelle du mariage de cette fille turbulente mais de santé fragile avec le " génie " des muralistes mexicains, qui a le double de son âge, le triple de son poids, une réputation d'" ogre " et de séducteur, ce communiste athée qui ose peindre à la gloire des Indiens des fresques où il incite les ouvriers à prendre machettes et fusils pour jeter à bas la trinité démoniaque du Mexique - le prêtre, 1e bourgeois, l'homme de loi. Diego et Frida raconte l'histoire d'un couple hors du commun. Histoire de leur rencontre, le passé chargé de Diego et l'expérience de la douleur et de la solitude pour Frida. Leur foi dans la révolution, leur rencontre avec Trotski et Breton, l'aventure américaine et la surprenante fascination exercée par Henry Ford. Leur rôle enfin dans le renouvellement du monde de l'art. Etrange histoire d'amour, qui se construit et s'exprime par la peinture, tandis que Diego et Frida poursuivent une œuvre à la fois dissemblable et complémentaire. L'art et la révolution sont les seuls points communs de ces deux êtres qui ont exploré toutes les formes de la déraison. Frida est, pour Diego, cette femme douée de magie entrevue chez sa nourrice indienne et, pour Frida, Diego est l'enfant tout-puissant que son ventre n'a pas pu porter. Ils forment donc un couple indestructible, mythique, aussi parfait et contradictoire que la dualité mexicaine originelle, Ometecuhtli et Omecihuatl. Quand elle s'éteint à quarante-six ans, Frida laisse l'insupportable souvenir de son ardeur, de sa beauté inquiète dans le reflet des miroirs vides. Malgré le tourbillon d'honneurs qui entoure Diego, la solitude n'est pas supportable. Il meurt en 1957, seulement trois ans après elle.

J. M. G. Le Clézio - A ​láz
J. ​M. G. Le Clézio kötetének visszatérő motívuma a lázas állapot, melyet egy közönséges fogfájás, meghűlés vagy napszúrás is kiválthat. A lázas ember azonban mégsem teljesen önmaga; hallucinál, ébren álmodik, múltja megelevenedik, vagy éppen képzelgései rabjaként egy másik ember életét kezdi élni. Roch napszúrás hatására kezd el hallucinálni. Izzadságtól csatakos ágyán fekve azt képzeli, hogy szeretkezik, és delíriumában lassan átváltozik azzá a nővé, akit a karjában tart… „Ez a könyv kis őrületeinkről szól. Mindennap elveszítjük a fejünket. Dühbe jövünk. Ujjongunk. Részegek vagyunk. Ez általában nem tart soká, de épp elég. Valóságos vulkánok vagyunk. Szüntelenül kitöréssel fenyegetünk” – írja a kötetről a szerző, akit idén a svéd királyi akadémia irodalmi Nobel-díjjal tüntetett ki. Le Clézio „az érzéki eksztázis szerzője”, aki hazájában valóságos ikon, és akinek helyenként kísérletező és vad, máshol finom szövetű és árnyalt regényei szerte a világban nagy népszerűségnek örvendnek.

J. M. G. Le Clézio - L'Africain
J'ai ​longtemps rêvé que ma mère était noire. Je m'étais inventé une histoire, un passé, pour fuir la réalité à mon retour d'Afrique, dans ce pays, dans cette ville où je ne connaissais personne, où j'étais devenu un étranger. Puis j'ai découvert, lorsque mon père, à l'âge de la retraite, est revenu vivre avec nous en France, que c'était lui l' Africain. Cela a été difficile à admettre. Il m'a fallu retourner en arrière, recommencer, essayer de comprendre. En souvenir de cela, j'ai écrit ce petit livre.

J. M. G. Le Clézio - A ​háború
A ​friss irodalmi Nobel-díjas Jean-Marie Gustave Le Clézio az élő francia irodalom egyik legnagyobb és legtöbb nyelvre lefordított szerzője. Indulásakor, a hatvanas évek derekán valósággal lázba hozta a francia irodalmi közvéleményt. Sikere nem bizonyult múló szenzációnak, gyors egymásutánban megjelenő regényei bizonyították, hogy szuverén tehetsége kiemeli az akkori "válságirodalom" divatfiguráinak karából. Iskolához, csoporthoz már akkor sem tartozott, az "új regény" köréhez éppoly kevéssé, mint a hagyományos regény felújítóihoz. Gyötrődve kereste a megkopott szavak eredeti értelmét, keményre kimunkált költői prózájából fehérizzással sütött az átélt tragikum őszintesége. 1970-ben megjelentetett regénye, A háború a háborúról szól, a mindennapok kis háborújáról, amit az ember meg az ember ellen forduló pusztítóan tökéletes fogyasztói társadalom vív, és arról a nagy Háborúról, amely az egyetemes pusztulás jelképes és valóságos fenyegetésével nehezedik az emberre.

J. M. G. Le Clézio - Raga
Sok ​ezernyi sziget, álmok és nagy hódítások vágyott partjai, melyek mára végképp feledésbe merültek - ez Óceánia. Az irodalmi Nobel-díjas szerző érzékletes elbeszélésében a legendák életre keltik Óceánia varázslatos világát. Rövid áttekintést ad a szigetek történelméről, elmeséli, milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük az ott élőknek, akiket ugyan leigáztak a gyarmatosítók, de a szabadság szeretetét nem tudták elvenni tőlük. Megmutatja nekünk a Pünkösd-szigetet, amelyet a helyi lakosok Ragának hívnak, festői leírást ad a gyönyörű tájról, ám az utazás elsősorban belső utazást jelent: Le Clézio elmerül a képzelet és az álmok világában, miközben a tenger, a végeláthatatlan tenger mindvégig jelen van.

J. M. G. Le Clézio - Az ​éhség ünnepei
Párizs, ​a harmincas évek második fele. Az előkelő Cotentin utca egyik nagypolgári lakásában él a bájos fiatal lány, Ethel Brun, szüleivel, jóképű, sármos, de könnyelmű apjával és szépséges, ám kissé hisztérikus anyjával, akit állandó féltékenység gyötör, mert életükbe beférkőzik az egykori szerető, a csodás hangú énekesnő. Ethel szenved ebben a hazugságokra épülő látszatvilágban. Aztán egy napon a Brun család elveszti minden vagyonát, kitör a háború, és nekik menekülniük kell a megszállt Párizsból. Ethel veszi kézbe a család sorsának irányítását. Nizzába mennek, és ebben az "operettvárosban", majd a németek bevonulása után a hegyekben vészelik át a háborús éveket - bujkálva, éhezve, fázva. A háború után ide jön el Ethelért kamaszkori szerelme, hogy feleségül kérje, és mindent maguk mögött hagyva új életet kezdjenek a tengerentúlon. A Nobel-díjas francia író ebben a könyvében édesanyjának állít emléket, miközben feltámaszt egy letűnt kort.