Julius Evola könyvei a rukkolán

Julius Evola - Az őshagyomány könyvei III.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.

Julius Evola - Orientációk
Julius ​Evola, a nagy tradicionális gondolkozó, valláskutató, filozófus és politológus egzisztenciális és politikai orientációiba enged bepillantást az itt olvasható öt írás. Jóllehet fél évszázada keletkeztek, értékükből és érvényükből nem veszítettek, hiszen - mint a szerző írja - "a hagyományos felfogás ma is érthetően beszél hozzánk, ha elvonatkoztatunk az idő által meghatározott külső megjelenési formáitól". Evola a tradicionális bölcsesség fényében vizsgálja többek között a harc által kínált lehetőségeket az önfelülmúlásra, az ember jogát saját életéhez, a saját természethez való hűség fontosságát, a talpon maradás lehetőségét a társadalmi és morális pusztulás világának közepén. Az utolsó írás egzisztenciális orientációk mellett politikaiakat is tartalmaz: a mára teljesen ismeretlenné vált organikus és hierarchikus állam megteremtéséhez nélkülözhetetlen alapelveket vázolja fel.

Julius Evola - A ​hatalom yogája
Úr ​az, aki önmaga felett uralkodik. Ez a jóga révén érhető el. A kulcsszó a sakti, a "nőnemű" erő és hatalom, amely mindenkinek a testében ott szunnyad, és amit fel kell ébreszteni, majd átvenni felette az uralmat. Nem a hatalmat, mert ő maga a hatalom. Ki veszi át az uralmat? Siva.

Julius Evola - A ​cinóberösvény
E ​lapok megírásának egy különleges körülmény ad bizonyos létjogosultságot. Egy napon a figyelem az általam több mint négy évtized során létrehozott életmű felé fordult. Ez a figyelem más, mint amellyel korábban Olaszországban műveim felé fordultak. Ez a körülmény meglehetősen kétes a jelenlegi helyzetben és abban a politikai—társadalmi légkörben, amelyet a jövő vonatkozásában is előre lehet látni. Bárhogyan is van, szándékom az, hogy útikalauzt adjak a kezébe annak, aki el szeretne igazodni írásaim között — miután érdeklődik múltbeli műveim összessége és tevékenységem iránt —, és tudni szeretné, mi bennük az, aminek nem csupán személyes és epizód-jellegű jelentősége van. Egy ilyen tájékozódás bizonyos nehézségekbe ütközhet. Először is, könyveimet különböző időszakokban írtam. Ezért, ha valaki nem veszi figyelembe keletkezési idejüket, jelentős eltéréseket vehet észre. Már csak ezért is szükség van útikalauzra. A második — és sokkal fontosabb — szempont, hogy el kell választani a lényegest az esetlegestől tevékenységemben, amelynek különböző fázisai voltak, és amit különböző területeken nyilvánítottam meg. Különösen ifjúkori könyveim esetében kell számot vetni a szükségképpen hiányos felkészültséggel és a kulturális környezet ama befolyásával, amelyet a későbbiekben — egy érési folyamat során — csak lassanként küszöböltem ki. Általánosságban figyelembe kell venni, hogy nagyrészt egyedül kellett utat törnöm. Nem kaptam meg azt a felbecsülhetetlen segítséget, amelyet ilyen tevékenységhez más korban és más kör-nyezetben megkaphatott az, aki kezdettől fogva összekapcsolódott egy élő tradícióval. Mint aki elszakadt egy távolodó hadseregtől, saját erőmből kellett megkísérelnem, hogy újra felvegyem a kapcsolatot az enyéimmel. Miután gyakran megbízhatatlan és veszélyes területeken kellett áthaladnom, csak egy későbbi időpontban jött létre pozitív kapcsolat. Amiről úgy éreztem, hogy ki kell fejeznem és meg kell erősítenem, lényeges és érvényes részében valójában egy másik világhoz tartozik, mint amelyikben élnem kellett. Ezért először csak természetes tájékozódási képességem vezetett. Az eszmék és a célok csak fokozatosan — tapasztalataim és ismereteim bővülésével — váltak világossá és határozottá

Julius Evola - Revolte ​gegen die moderne Welt
Das ​Hauptwerk des Kulturphilosophen Julius Evola zeigt in beschwörender Weise das unaufhaltsame Versinken der jahrtausendealten spirituellen und kulturellen Weltordnung auf. Die Moderne Welt, die die Welt der Tradition ersetzte, stellt er in ihrer ganzen inneren Gehaltlosigkeit bloß. Evola bezieht hier offen und vehement Stellung gegen die materialistischen Anschauungen, bringt dabei aber keine sanftmütigen Phrasen, sondern trifft mit klaren und oftmals harten Worten. Kaum ein anderes Buch wird uns erlauben, an der modernen Zeit und vor allem an uns selbst so genau Maß zu nehmen!

Julius Evola - Fasizmus ​és Harmadik Birodalom
"Széleskörű ​irodalma van a fasizmusnak, ugyanakkora interpretációs változatossággal, de egyetlenegy írás sem található benne, amely szempontunkat követi; amikor ugyanis ez az irodalom nem szektás, akkor szociológikus, 'historicizáló' vagy szocio-ökonomikus jellegű; a kategóriák, amelyeket használ, a 'modern' mentalitás teremtményei, amely mint ilyen, nem ismeri azokat az elveket, amelyeken vizsgálódásunk alapszik, sőt még egy igazi Jobboldal jelentését sem." Julius Evola, a "differenciált ember" mint önmaga teremtette kategória példaképe ezekkel a szavakkal különbözteti meg 1964-ben közzétett és most végre magyarul is elérhetővé vált tanulmányát a fasizmus/nácizmus témakörében más szerzők által publikált írásoktól, amely a létrejötte óta eltelt csaknem négy évtized ellenére alig vesztett érvényéből és szinte maradéktalanul meg tudta őrizni születéskori frissességét és eredetiségét. Valódi alapművet vehet tehát kezébe az olvasó, amelynek a fontosságát nem lehet eléggé kihangsúlyozni a mára - a több mint fél évszázados "sivatagon való átkelés" után - ismét kormánytényezővé vált olasz újfasiszták és különösen a gioventú missina (az egykori MSI-ifjúság) egymást követő nemzedékeinek doktrinális nevelésében. Ami pedig "a modern idők utolsó nagy reakciósának és a holnapi új jobboldal első prófétájának" tartott szerző jelentőségét illeti, ezzel kapcsolatban S. G. Payne angol történész véleményére hagyatkozunk. Szerinte ugyanis az olasz újfasizmus azért volt sikeresebb a németnél, mert ez utóbbi nem tudott felmutatni "soha senkit, aki képes lett volna egy ugyanolyan intellektuális vezetői szintet nyújtani, mint amilyet Julius Evola nyújtott Olaszországban". Az eredmény magáért beszél. Mindkét ország vonatkozásában...

Julius Evola - Jobboldali ​fiatalok kézikönyve
Szerencsére ​Julius Evola munkásságának nagyobb része ma már olvasható magyarul. Hazánkban Evola tehát ismert. Ismert, és mégis ismeretlen. Az olvasóközönség egy jelentős része, egy szűk látókörű vagy éppen nagyon is jól látó, de rossz szándékú csoportosulás sugallatának köszönhetően, az itáliai szerzőt egyfajta „ezoterikus fasisztának” tekinti. Hogy ez a meghatározás mennyire nem tartható, mennyire felszínes, mennyire aljas, annak kapcsán legyen annyi elég, hogy még reagálásra sem méltatjuk. Julius Evola a huszadik század legnagyobb gondolkozóinak egyike, a tradicionális szemlélet – René Guénon mellett – meghatározó jelentőségű személyisége. Írásainak tematikája olyan széles körű, műveinek minősége olyan mély, amely példa nélküli: a hermetikától a politikáig, a mágiától a történelemig, a yógától az alkímiáig, a buddhista aszkézistől a szexusig csupa alapművet írt. A modern kor nagy kritikusaitól az is megkülönbözteti, hogy nem csupán az általános válságérzet leírására volt képes, amire sokan mások is, hanem azt szinte mindenkinél mélyebben tette meg; egyúttal azzal szemben képes volt útmutatást is adni, amely útmutatásban semmiféle megrontó eszmeiségnek nem adott helyet, semmiféle kompromisszumot nem kötött. Arisztokratizmusa nem csupán vele született adottság volt, hanem tudatos, átgondolt és megőrzött életprogram. Életműve és élete: a minőség lázadása. A kötet, amelyet most kezében tart az olvasó, egy gyűjtemény, kézikönyv a jobboldali fiatalok számára. A könyv ugyan fiataloknak íródik, de nem csak fiataloknak szól.

Julius Evola - A ​megvalósítás és a halál utáni akciók
Ez ​a kötet a nagy tradicionális gondolkozó, Julius Evola (1898–1974) hat válogatott tanulmányát tartalmazza a Mithrász-misztériumok önmegvalósítási útja és a túlvilággal kapcsolatos tibeti buddhista (lámaista) tanítások témaköréből. „A Mithrász-misztériumok Nyugat mágikus hagyományának legbensejébe vezetnek – az önigenlés, a fény, a kiválóság, a királyi szellem és a szellemi királyság formájában megjelenő világba. Ezen a szellemi megvalósítási úton menekülésről, önsanyargatásról, önmegadó és ájtatoskodó önmegalázásról, vagy lemondásról, s merengő elméletgyártásról szó sincs. Mithrász útja a tett, a szoláris hatalom és a szellem ösvénye, ami egyaránt eltér a minden ember megváltását valló, bárgyú és álmodozó álkeleti tanoktól, valamint a keresztény szentimentalizmustól és moralizmustól.” A kötet második része a Tibeti Halottaskönyvhöz fűzött kommentár, ami hangsúlyozza, hogy „a halál utáni történések nem végzetszerűen játszódnak le, ugyanis a testileg elhunyt személy nem testi valója számára esetlegesen fennállhat a lehetőség olyan műveletekre, amelyek létének további alakulásában döntő jelentőségűek lehetnek.” Ám ahhoz, hogy ezeket egyáltalán meg lehessen kísérelni, „rendkívüli képességeket kell már az életben kialakítani”.

Julius Evola - Út ​és Ige
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Julius Evola - A ​múló ember típusa
Julius ​Evola itt olvasható három esszéjét a test és a testiség tradicionális felfogásának témája köti össze. Az első két tanulmány negatív példa, a téma negatív szimbólumait ismerteti: a modern ember megformálatlanságát, alaktalanságát, illetve testhez-kötöttségét mutatja meg. A harmadik esszé ellenben a test valósága és tudata Keleten és Nyugaton megjelent ezoterikus átalakításának lehetőségét.

Julius Evola - Frithjof Schuon - Zen ​- A szamurájok vallása
A ​kötet szerzői, Julius Evola (1898-1974) és Frithjof Schuon (1907-), a tradicionális létszemlélet - mások mellett - legkiválóbb mesterei a távol-keleti buddhizmus, a Zen mélységeibe engednek bepillantani. A "szamurájok vallásaként" is ismeretes Zen az ezoterikus buddhizmus egyik legjelentősebb vonulata, amelybe bizonyos taoista elemek (kiváltképp a Lao-Ce féle "Üresség" tana), illetve a kínai lélek egyes jellemzői (elsősorban a természetszeretet) is szervesen beépültek. Maga a "Zen" szó a szanszkrit Dhyana és a páli Jhana kifejezések kínai-japán megfelelőjének rövidítése - tulajdonképpen az "Üresség" jegyében kiteljesedő meditációt jelöli. Az itt szereplő tanulmányok a szemléletmód és a téma azonosságának szempontja alapján, különböző művekből kerültek összeválogatásra.

Julius Evola - A ​rasszok és a tradíció
A ​Szerző e könyvében olyan elveket fejt ki a rasszokkal kapcsolatban, amelyek lényegileg egész életművében meghatározó módon voltak jelen. A XX. század első harmada rasszkutatóinak téziseit felhasználva, ugyanakkor meghaladva nem csupán a biológiai rasszok és a nekik megfelelő lelkületek szféráját tételezi, hanem mindezek konvergenciapontjaként és meghatározó erőiként a szellemi rasszokat is. Meghatározza és leírja azokat a rasszfeletti rasszokat, amelyeknek egy adekvát rasszpolitika kiinduló- és referenciapontjaként kell szolgálniuk. A könyvet maga Mussolini igen nagyra értékelte, és az itáliai fasizmus rasszpolitikája elvi kiindulópontjának szánta.

Julius Evola - Ride ​the Tiger
WESTERN ​SPIRITUALITY / HERMETICISM “It is one of Evola's greatest merits that he combines a prodigious wealth of erudite detail with the gift of isolating from their local conditioning ideas or disciplines that are of value to us.” --Marguerite Yourcenar, author of Memoirs of Hadrian “Evola rises above the usual dichotomies of left and right, liberal and conservative, challenging us to reconnect our lives and our institutions to the timeless spiritual standard that guided our ancestors.” --Glenn A. Magee, author of Hegel and the Hermetic Tradition The organizations and institutions that, in a traditional civilization and society, would have allowed an individual to realize himself completely, to defend the principal values he recognizes as his own, and to structure his life in a clear and unambiguous way, no longer exist in the contemporary world. Everything that has come to predominate in the modern world is the direct antithesis of the world of Tradition, in which a society is ruled by principles that transcend the merely human and transitory. Ride the Tiger presents an implacable criticism of the idols, structures, theories, and illusions of our dissolute age examined in the light of the inner teachings of indestructible Tradition. Evola identifies the type of human capable of “riding the tiger”--an individual who may transform destructive processes into inner liberation--and, in so doing, offers hope for those who wish to reembrace Tradition. JULIUS EVOLA (1898-1974) was one of the leading authorities on the world’s esoteric traditions and wrote extensively on ancient traditions and hermeticism. Among his other works published by Inner Traditions are Men Among the Ruins, Introduction to Magic, The Mystery of the Grail, The Hermetic Tradition, and Eros and the Mysteries of Love.

Julius Evola - Metaphysics ​of War
These ​essays, originally written by Evola during the 1930s and ’40s, deal with war from a spiritual and heroic perspective. Evola selects specific examples from the Nordic, Vedic, Roman, Persian, Islamic and other traditions to demonstrate how traditionalists can prepare themselves to experience war in a way that will allow them to overcome the limited possibilities offered by our materialistic and degraded age, thereby transcending the Age of Kali and entering the world of heroism by achieving a higher state of consciousness, which Evola depicts as an effective realisation of the ultimate purpose of life. His call to action, however, is not that of today’s armies, which ask nothing more of their soldiers than to become mercenaries in the temporary employ of a decadent class. Still less is it a call to misdirected or nihilistic violence. Rather, Evola presents the warrior as one who lives an integrated and purposeful way of life – one who adopts a specifically Aryan view of the world in which the political aims of a war are not its ultimate justification, but rather war is seen as merely a means through which the warrior finds his calling to a higher and more complete form of existence beyond the political, and in accordance with the teachings of the great spiritual texts. More importantly, he shows how the ideal of the warrior extends beyond the battlefield into other aspects of traditional living, even in times of peace.

Julius Evola - The ​Doctrine of Awakening
In ​a probing analysis of the oldest Buddhist texts, Julius Evola places the doctrine of liberation in its original context. The early teachings, he suggests, offer the foremost example of an active spirituality that is opposed to the more passive, modern forms of theistic religions. This sophisticated, highly readable analysis of the theory and practice of Buddhist asceticism, first published in Italian in 1943 , elucidates the central truths of the eightfold path and clears away the later accretions of Buddhist doctrine. Evola describes the techniques for conscious liberation from the world of maya and for achieving the state of transcendence beyond dualistic thinking. Most surprisingly, he argues that the widespread belief in reincarnation is not an original Buddhist tenet. Evola presents actual practices of concentration and visualization, and places them in the larger metaphysical context of the Buddhist model of mind and universe. The Doctrine of the Awakening is a provocative study of the teachings of the Buddha by one of Europe's most stimulating thinkers.

Julius Evola - Revolt ​Against the Modern World
With ​unflinching gaze and uncompromising intensity Julius Evola analyzes the spiritual and cultural malaise at the heart of Western civilization and all that passes for progress in the modern world. As a gadfly, Evola spares no one and nothing in his survey of what we have lost and where we are headed. At turns prophetic and provocative, Revolt against the Modern World outlines a profound metaphysics of history and demonstrates how and why we have lost contact with the transcendent dimension of being. The revolt advocated by Evola does not resemble the familiar protests of either liberals or conservatives. His criticisms are not limited to exposing the mindless nature of consumerism, the march of progress, the rise of technocracy, or the dominance of unalloyed individualism, although these and other subjects come under his scrutiny. Rather, he attempts to trace in space and time the remote causes and processes that have exercised corrosive influence on what he considers to be the higher values, ideals, beliefs, and codes of conduct--the world of Tradition--that are at the foundation of Western civilization and described in the myths and sacred literature of the Indo‑Europeans. Agreeing with the Hindu philosophers that history is the movement of huge cycles and that we are now in the Kali Yuga, the age of dissolution and decadence, Evola finds revolt to be the only logical response for those who oppose the materialism and ritualized meaninglessness of life in the twentieth century. Through a sweeping study of the structures, myths, beliefs, and spiritual traditions of the major Western civilizations, the author compares the characteristics of the modern world with those of traditional societies. The domains explored include politics, law, the rise and fall of empires, the history of the Church, the doctrine of the two natures, life and death, social institutions and the caste system, the limits of racial theories, capitalism and communism, relations between the sexes, and the meaning of warriorhood. At every turn Evola challenges the reader’s most cherished assumptions about fundamental aspects of modern life. A controversial scholar, philosopher, and social thinker, JULIUS EVOLA (1898-1974) has only recently become known to more than a handful of English‑speaking readers. An authority on the world’s esoteric traditions, Evola wrote extensively on ancient civilizations and the world of Tradition in both East and West. Other books by Evola published by Inner Traditions include Eros and the Mysteries of Love, The Yoga of Power, The Hermetic Tradition, and The Doctrine of Awakening.

Julius Evola - Pogány ​imperializmus
A ​Szerző 1928-ban Itáliában és 1933-ban Németországban megjelent könyve, amelyet idős korában "harci pamfletnek" nevezett. A mű azokra az erőkre mutat rá, amelyek az organikus és egészséges Európa szervezetét aláásták, és megrajzolja azokat az ideákat, amelyek figyelembe vételével a széteső és hanyatló Európa helyreállítható. A helyreállítás alapjaként a kereszténység előtti tradíciók - jelen esetben a római tradíció - birodalmi ideáját jelöli meg, amelyet nem csak a politikum szférájában, hanem az élet minden területén érvényesíteni kell. Innen a "pogány imperializmus" mint cím, amelyet az életművére visszatekintő Evola "római tradicionalitásként" pontosított.

Julius Evola - Az ​individuum és a világ létesülése
A ​jelen kiskötet Evola másodikként megjelent, legrövidebb filozófiai munkája (1925, 1926, 1976 stb.). Két előadás szövegét tartalmazza, amelyeket vélhetően előre megírt és felolvasott. A címadó új kontextusban foglalja össze a később megjelenő Az abszolút individuum teóriája (1927, javítva 1973 stb.) utolsó, nyolcadik szakaszát és Az abszolút individuum fenomenológiája (1930, 1974, javítva 2007) hármas szerkezeti tagolásának gondolati alapjait. Emiatt kulcsmű, habár nem részletes; inkább lendületes-stiláris, mint rendszerezett. A második írás – amelynek érvényét a Szerző 1972-ben, két évvel a halála előtt részben már vitatta – jobbára „filozófián kívüli”, de filozófiai nyelven és összefüggésekben előadva. A Függelékként közölt harmadik tanulmány 1931-ben jelent meg: az első előadás rövidített és átdolgozott német nyelvű változata, ami mutatja, hogy az evolai életmű különböző korszakait nem lehetséges egymástól mereven elválasztani és teljesen lezártként kezelni. Renato Del Ponte itt következő filológiai feljegyzésén kívül érdemes tudni néhány szemléleti és fogalmi összefüggést a mű elolvasása előtt. Az ifjú Evola szakított azzal a hagyományos filozófiai felfogással, amely az egyetemest végső, abszolút kategóriának tekintette. Ez nemcsak liberális–individualista gondolkodók esetében fordul elő, hanem keleti tanítóknál is (így például Átmánandánál), akik a végső instanciára ugyancsak individuálisként utalnak. Evola az egyetemességet alsóbb aspektusaiban szemléli. Mindazonáltal az individuum nála nem teljesen szellem- vagy átmá-ekvivalens fogalom. A végső princípium itt az Én elnevezést kapja. Az individuum – legtöbbször –ennek birtoka, az Én hatalmának lényeges része. A szerző már fiatalon tisztán metafizikai alapokra helyezte magát, így számára az individuumot az egyetemes mint olyan feloldó és nivelláló vonatkozásai miatt volt fontos életre hívni: tett és annak műveleti formái révén, hogy majd önmagán túl – az Abszolút individuum útján – valami egyetemesnél többet képviseljen. Az individuum és az Én merev szétválasztása mindemellett nem lehetséges, hiszen a saját individuum Én által és Énből van, végső fokán nem különbözik attól (amit oszthatatlan jelentése is megerősít). Habár Evola elfogadta a létesülés alapvetően negatív filozófiai értelmét, lehetőségét látta annak, hogy ne csak egy esetleges, véletlenszerű, külső és elszenvedett – vagyis szokásos – módon menjen végbe, hanem az Én aktivitása és tudatossága révén. Ezáltal nem szűnik meg negatív volta, ám szellemi funkciót kap az önnön tisztaságában maradó és azt kiteljesítő Én számára. Hasonló lehetőséget látott a világ létében is, annak dacára, hogy az önmagában nyilvánvalóan nem metafizikai. Evola filozófiájának döntő jelentőségű igenlései – éspedig metafizikai igenlései (a jelen kötet az affermazionét érvényesítésként fordítja) – kapcsolatban állnak a hagyományos indiai bölcselet olyan alapfogalmaival, mint a nirvikalpa szamádhit bizonyos értelemben meghaladó szahadzsa szamádhi, a nimílaná szamádhin túli unmílana szamádhi, vagy a mudrá-krama (azokon a fogalmakon kívül, melyeket ő is említ). E kapcsolat elméleti, de olyan teória értelmében, amely megfelelő gyakorlatot képes előirányozni. Ennek feltétele, hogy a törekvő nem bonyolódik az individuumba, a létesülésbe és a világba, hanem – mintegy határvonalon maradva – uralja azokat. Az olasz szövegek fordítója – szerintünk nagyon helyesen – alkalomadtán eltér az evolai életmű egyik kulcsfogalmának hatalomkénti fordításától és potenciaként (hatóerőként, -képességként) adja vissza. Megítélésünk szerint ez közelebb visz annak megértéséhez, hogy a potenza Evola számára mindenekelőtt az adott világ, a véletlenszerű létezők, a meghatározottságok, a megmásíthatatlanságok és megváltoztathatatlanságok átlényegítésének képessége – majd pedig eredménye – volt. A kiadvány nemcsak a legfontosabb fogalmak eredeti olasz és német megfelelőit közli zárójelben, s Evola itteni gyakorlatától eltérően kurziválva (többnyire az első előfordulás helyén), hanem azokét a szavakét is, ahol egy kifejezés eltérő módon vagy sajátosan került fordításra. A fordítók hatalmas nyelvi erőfeszítései abban az esetben érik el céljukat, ha az olvasó részéről értelmezésbeli erőfeszítésekkel párosulnak. Csak ekkor válhat e szerény kiadás jelentős lépéssé a filozófus Evola bemutatása felé. A filozófus Julius Evola bemutatása felé, aki azok érdeklődésére is számot tarthat, akik – sajátos okokból kifolyólag – a tradicionalista vagy a politikus Evolát nem kedvelik, nem jól ismerik.

Julius Evola - A ​felébredés doktrínája
A ​Felébredés Doktrínája - a Bauddha-váda - átfogó és eredeti értelemben: a buddhizmus. Ezt a kezdetben vallásfeletti metafizikai és beavatási tradíciót a jelen műben a nagy tradicionális gondolkozó és szerző, Julius Evola döntően a theraváda - az "öregek" és a "tapasztaltak útja" - maga is teljesség, és közvetett módon magában foglalja mindazt, amit a buddhizmus további nagy "hordozói", a maháyána és a varjayána képviselnek. Amit különösen fontosnak tart, és gyakorta hangsúlyoz, az nem az elmélet, hanem a megvalósítás. Ez a könyv ebben a szellemiségben íródott.

Julius Evola - Lázadás ​a modern világ ellen
Egy ​ideje közhellyé vált a »Nyugat alkonyáról«, a jelenkori civilizáció válságáról, e civilizáció veszélyéről, rombolásáról és elidegenedéséről beszélni. Ezzel összhangban Európa és a világ jövőjéről jóslatok hangzanak el, és bizonyos »defenzíva« érdekében felhívások tétetnek közzé. Általában véve, mindez alig tanúskodik többről, mint egyfajta értelmiségi dilettantizmusról. Túl könnyű lenne kimutatni, hogy e megnyilvánulásokból mily gyakran hiányoznak az igazi princípiumok, hogy az ellenállást kifejtők milyen sokat elfogadnak abból, amit tagadni szándékoznak, hogy mily kevesen tudják, mit akarnak. Kitűnik az is, mennyire vezérlik őket irracionális impulzusok - különösen amikor a gyakorlat területére lépnek át egyfajta »ellenállás« khaotikus és erőszakos kifejtésével, amely - bár többszörösen átfogónak mutatkozik - csak a jelen civilizáció efemer és legutolsó formáiból meríti ihletét.

Julius Evola - A ​Grál Misztériuma és a Ghibellin Birodalmi idea
A ​miénket közvetlenül megelőző korban a Grállal kapcsolatos hagyományok főként kétféle érdeklődést ébresztettek. Mindenekelőtt a krisztianizált vonásokkal jelentősen átfestett, az irodalmi és a spiritualista, a romantikus és a misztikus között ingadozó érdeklődést kell megemlíteni. Erre a legenda forrásaival való közvetlen, tényleges kapcsolat helyett az gyakorolt befolyást, amit – erősen eltorzított és önkényes értelmezésben – Richard Wagner Parsifaljának zenei pátosza tett a belőle ismertté. Másodsorban akadémikus tanulmányok hosszú sora született a Grálról, amelyekben a források keresésének kritikai, analitikus és összehasonlító rideg mechanizmusa, a szövegek vizsgálata, az időrendi adatok és tapasztalati hatások bizonyítása játszik főszerepet; ez annak a módszernek a sajátja, amelyet manapság „tudományosnak” szokás nevezni. Mindkét vizsgálati forma teljesen képtelen a Grál lényegének megragadására. A Grálnak semmi köze nincs se egyesek misztikus kalandozásaihoz, se mások tudós boncolgatásaihoz. A Grál élő jelentést hordoz, olyan „misztériumot”, amely – állíthatjuk – mind a mai napig nagyrészt ismeretlen. Csak a legigazibb és legmélyebb jelentése szerint lehet megérteni, egyrészt egy olyan tanítás nézőpontját felvéve, amely képes megragadni az őseredeti szimbólumok és mítoszok mögött rejlő valóságot, másrészt a történelem metafizikai felfogását magunkévá téve. Jelen tanulmány a Grál – eredeti forrásai alapján vizsgált – legendájának értelmezéséhez ilyen nézőpontból kiindulva akar hozzájárulni.

Julius Evola - Tanulmányok ​a mágikus idealizmusról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Julius Evola - A ​szexus metafizikája
Aki ​a Kámaszutra vagy az Illatos kert nyakatekert gyönyörtechnikáihoz hasonló lajstromot, esetleg enyhén boszorkányos, mégis szigorúan hagyománytisztelő erotikus továbbképzést remél, természetesen csalódni fog Julius Evola szexuális metafizikájában. De csalódni fog az is, aki pusztán a metafizikai rendszerek kristályos-légies szerkezetében vagy a vallástörténészi látnokiság, szintézisalkotás erejében gyönyörködne. Dilettantizmus és óvatos vajákosság? Szerelemfilozófiák, mitológiák, szem nem látta mágikus szövegek törmelékeiből összeeszkábált álfilozófia? Ultrakonzervatív javaslatok az emberiség „züllött” szexualitásának megreformálására, amelyek nagyvonalúan figyelmen kívül hagyják az európai kultúra fölött időközben elröppent néhány ezer év új antropológiai, lélektani, szellemi gondjait? Vagy félreérthető, de hősies kísérlet elmélet és gyakorlat: a szerelem, a szeretkezés istenekhez közelítő szertartásainak, mágikus tudásának és a mindennapi élet profán szexualitásának összehangolására?Nem könnyű eldönteni, nem könnyű méltányosnak lenni: a kötet gyanús turmixát adja az emberen túli érzékiség hagyományainak, szabadságigényének és gyakorlatainak. (Amelyet a csapnivaló fordítás csak még zavarosabbá tesz.) Legalábbis vitatkozásra ingerel Giulio (Julius) Cesare Evola báró harcias tradicionalizmusa és válságelmélete: bennük az androgün szellemi egység visszaállításának vágya alig kordában tartható, fáradt aranykor-nosztalgiává oldódik. Elutasítjuk a parázna női érzékiséget istenítő, sztriptízkultúrába torkolló „modern” világot, hirdeti, mert a női elem csöndes fölénye a szent Erósz bukásához vezetett. A nő vámpír, aki elszívja a férfi metafizikus életminőségét, s legfeljebb eszköz lehet – ha kellően uraljuk – a természetfeletti megvilágosodás eksztázisában. Evola ennek szellemében mellesleg megalkotja a nő (és a férfi) elképesztően vaskalapos, schopenhaueri–weiningeri nyomdokokon „haladó”, mitologikus nemi karakterológiáját is.A szexus metafizikája felületesen enciklopédikus mű: kénye-kedve szerint válogat az erotika és szerelem szertartásaiból; ugyanakkor csöndesen áthatja a nőuralomtól való félelem. Érzékiséggel elérhető természetfeletti paradicsomától pedig, amelyet a rideg, ésszerű és gyakorlatias elvontság, az antihumanizmus és a tengernyi poros fóliáns szagát árasztó levegő eszménye ural, mindenkit őrizzenek az istenek.

Julius Evola - Emberek ​és romok
A ​Szerző politikai-politológiai alapvetését foglalja magába e mű, amely egyébként egyfajta reflexió is a II. Világháború utáni állapotokra és bizonyos jobboldali fiatalság körében felmerült ideológiai igényekre.

Julius Evola - Meglovagolni ​a tigrist
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Julius Evola - A ​hermetikai tradíció
„Manapság ​a természet kimerül a különféle »jelenségek« (a fény, az elektromosság, a hő stb.) vonatkozásában elgondolt törvények összességében. Ezek minden spirituális jelentés nélkül, pusztán matematikai relációk által meghatározva, kaleidoszkopikusan tárulnak elénk. Ezzel szemben a tradicionális világban a természetet nem »gondolták«, hanem – mint egy nagy megelevenedett szent testet: mint »a láthatatlan látható kifejeződését« – megélték. A rá vonatkozó ismeretek inspirációkból, intuíciókból és látomásokból származtak, és – mint eleven »misztériumokat« – »iniciatikusan« közölték azokat; még ha olyan dolgokra vonatkoztak is, melyek – mivel értelmük elveszett – manapság banálisnak és közönségesnek tűnhetnek: például az építészetre, az orvoslásra, a földművelésre és így tovább.” (...) „… aki csak néhány következtetésünkkel is egyetért majd, nem mulaszthatja el, hogy számot vessen fontosságukkal. Szinte egy új földrészt fog felfedezni, amelynek nem is sejtette létezését: egy különös, riasztó földrészt, amely tele van szellemekkel, fémekkel és istenekkel. Ezeknek a labirintusszerű káprázata lassanként egyetlen fényes pontban összpontosul: hogy maguknak a hermetikus szövegeknek a büszke kifejezéseit használjuk, a «király nélküli rassz», a «szabad» lények, a «kígyó és az anya urainak» «mítoszában»." (Julius Evola) ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ Míg az általános felfogásban az alkímia kizárólag a fémekkel és a fémek emberben lévő korrespondanciáival foglalkozó speciális, elkülönült területként jelenik meg, addig Julius Evola (1898-1974) szemléletében olyan átfogó, fizikai és metafizikai rendszerként, mely a kozmológiát éppúgy magában foglalja, mint az antropológiát. Természet és természetfölötti itt éppúgy megtalálja a helyét. Ezért kerül közös nevezőre Evolánál alkímia és hermetika.