Ajax-loader

Charles Lorre könyvei a rukkolán


Charles Lorre - Az ​öngyilkos század
A ​két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel "termelték" a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

Charles Lorre - Az ​ellopott légionista
Bobi ​Corot, a páncélszekrényből előlépő betörő és ex birkózóbajnok, akinek csonka füle volt, mert egy kollégája egy hirtelen ötlet hatására kettéharapta, valamint Rest Aurél, egy ugyancsak kétes hírű személy elindulnak a Szaharába. Igliből szeretnék kiszabadítani Georg August Philippe Mario Crockot, az egykori cetvadászt, alkoholkereskedőt és boksztrénert. A fiatalember azonban nem kíván engedelmeskedni Malatides gróf földkutató, és La Bourchez márki, a Néprajzi Társaság alelnöke ruháját "kölcsönző" két férfiú kérésének, így nincs más megoldás, mint hogy egy kosárba ellopják...

Charles Lorre - A ​szahara rabszolgái
- ​Bocsánat, uram, ha meg nem sértem... mennyiért pofozkodna egy kicsit? A kissé érthetetlen, sőt meglehetősen hülyén hangzó kérdést egy szmokingos úr tette fel, zöld vadászkalapban. És a Fekete Cápa elvigyorodott. A Fekete Cápa általában sokat vigyorgott, és ezek a vigyorok sohasem jelentettek jót. A mostani vigyorgásért nyugodtan kaphatott volna néhány hónapot, mert testvérek közt is felért egy életveszélyes fenyegetéssel... - Hogy volt ez? Hadd halljam még egyszer! Mintha nem értettem volna egészen tisztán! A külsőségekben furcsa és merész színösszeállítású fiatalember kamaszarcát még közelebb tolta a borostás archoz, és nyugodt fölénnyel mondta: - Ne vegye rossz néven a feltételezést, de azt hiszem, hogy kegyed vagy süket, vagy hülye. Mert én felelősségem teljes tudatában állíthatom, hogy egészen tisztán és szabatosan fejeztem ki magam. Ha süket, akkor jelekkel adom tudtára a kívánságomat! - Nem vagyok süket! - méltatlankodott kissé meglepve a Fekete Cápa. - Tehát hülye! Az más! Ebben a cseppet sem meglepő esetben körülírom, illetve részletezem kívánságomat! Tehát: Mondja, tisztelt úr... hajlandó volna ön bizonyos anyagi javadalmazások ellenében szépen fejlett, sőt bátran állíthatom, egész estét betöltő tenyereit nagyobb csattanások kíséretében odavágni az erre a célra leginkább megfelelő arcokhoz?

Charles Lorre - A ​sátánlégió
Koczkás ​Pierre önállósítja magát.

Charles Lorre - Ki ​nevet a végén?
A ​szép, hosszú, selyemharisnyás, nagyon formás láb most toppantott egyet, és a kellemesen csengő hang türelmetlenül szólalt meg: - Azonnal fordítsa vissza a parthoz a hajót, mert különben... - Keresztüllő! Ezt már tudom! - Igen, keresztüllövöm! - Lőjön keresztül — felelte egyszerűen Bobby. - Mit csináljak? - Mondom, lőjön keresztül! - Hogyhogy lőjem keresztül? - Hát nézze! A revolvert megfelelő irányban tartja. Csövét pont a mellem közepének szegezi. Mi sem egyszerűbb, mint hogy elhúzza a ravaszt, és én a következő pillanatban véremben fetrengek a fedélzeten. - Kérem, én nem vagyok kíváncsi ezekre a részletekre! - Bocsánat! Ezzel csak azt akartam jelezni, hogy elszántam magam a legvégsőkre és a halálra.

Charles Lorre - A ​sárga pokol
A ​két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel "termelték" a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

Charles Lorre - A ​kaszás őrvezető
Az ​arab a következő pillanatban a küszöbre feküdt, és úgy üvöltött, mintha hónapokon keresztül éhezett kobrakígyók marnák minden tagját. - Csak a testemen keresztül mégy ki innen, rumi kutya úr! Az öszvér ára háromszázötven frank! Fizesd ki, és légy átkozott! - Ne lássam többé a feleségemet, ha kétszázötvennél többet kapsz! - Hát legyen! Fizess kétszázhatvanat, és kóboroljatok korai halálotok után vakon az örök sivatagban évszázadokon át! - Az más - felelte Bruck. - Kétszázhatvanat megér! Fogjad! Az arab vigyorogva eltette a pénzt, és szintén vigyorogva megjegyezte. - Szép kis eskü volt az, amit az előbb mondtál. Biztos csak be akartál ugratni. És nincs is feleséged. - De van! - felelte Bruck. - Csak nagyon csúnya. És diadalmasan elvonult az öszvérrel.

Charles Lorre - Kockás ​szabadságon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Charles Lorre - A ​légió kísértete
Rejtő ​Jenő megteremtette a vidám légiós regényt. Ennek a műfajnak volt kiváló képviselője kortársa, Nagy Károly is. Regényeinek állandó főszereplői Charles Lorre és Kockás Pierre, akik egyben a saját kalandjaiknak a krónikásai. 1939 és 1942 között ötvenkilenc 10 filléres, és négy 1 pengős regényt írt csak ebben a sorozatban, de más történeteiben is felbukkan egy-egy mellékszereplő is. A kisregények 75 év elteltével jelennek meg először. Most itt az első öt történet, ahogyan elkezdődött...

Charles Lorre - A ​vigyorgó légionista
Rotonder ​őrmester idegesen dobolt az íróasztalon és időnként futó pillantást vetett kedvencére. - Ne vigyorogjon folyton, maga disznó! - szólalt meg végre hirtelen. - Ne vigyorogjon, mert a belébe gázolok! Mondja csak! Mit hallottam magáról megint? - Mit hallott? - kérdezte ijedten Bayanne. -Megöltem valakit anélkül, hogy észrevettem volna? - Hagyja csak! Ezeket a pimasz viccelődéseket már ismerem! Épp ez a baj, hogy nem ölt meg senkit!

Charles Lorre - A ​pokol rabszolgái
" ​- Mondja, főszolgabíró úr - kérdezte Pribék -, ez itt a Tudományos Akadémia? - Ez! - felelte a vasutas. - De legyen nyugodt Mylord, hogy a maga betegsége sem gyógyíthatatlan! - Mondja apuskám - kérdezte hirtelen Ragyás -, nem adná nekünk azt a vonatot, amit kint láttunk? Csak akkor persze, ha már nem kell magának! A vasutas most már érdeklődve nézett végig rajtuk. - Még tudom használni - felelte nyugodtan. - De adok helyette egy pohár rumot, ha akarják. - Úgy is jó! - mondta Pribék. - Akkor bemegyünk. - Fogadjunk, hogy maguk szökött légionisták. Mikor szöktek meg? - Én - felelte Pribék - még a boxerlázadás idején. Ez a hirtelenszőke kolléga pedig ezerhétszázkilencvenháromban. De aztán találkoztunk. Van még rumja? "

Charles Lorre - Csontváz ​kis hibával
Zakariás, ​az Angol Nemzeti Múzeum leghíresebb és legértékesebb csontváza egy kis faállványra szerelten a sarokban állt és vajas kenyeret evett. Az ilyesmi csak ritkán fordul elő csontvázaknál. Úgyszólván alig. Amíg ember az ember, addig sok mindenfélét csinál, szeret vagy szenved, udvarol vagy regényt ír, esetleg vajas kenyeret eszik.

Charles Lorre - Sivatagi ​őrjárat
Humorban, ​karakterei felépítésében sokban hasonlít legnagyobb magyar ponyvaírónk regényeire, mégis képes egy sajátos világot teremteni. A kisregény elsőként a Nyíl regényújságban jelent meg 1934-ben. A Sivatagi őrjáratban Kockás és Lorre kalandos események elé néznek, és izgalmas utazásra hívják meg az olvasót. A mára már – sajnos – nagyban mellőzött Lorre-regények kiváló szórakozási lehetőséget nyújtanak, a pörgős, eseménydús cselekmény révén a nehezen letehető könyvek kategóriájába tartozik. A szórakoztató irodalom ingyen letölthető.

Charles Lorre - Vigyorgó ​Gaston - Az áruló
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Charles Lorre - A ​sivatag démona
Mikor ​először lépett be a kocsmába és nyugodt lélekkel a söntéspulthoz ment, hogy néhány deci rumot fogyasszon, a törzsvendégek azonnal komoly vizsgálat alá vetették... Ragyás, a kétméteres gengszter vette először észre a mélyen kivágott lakkcipőket és azonnal elhatározta, hogy beleköt a feltűnően öltözködő fiatalemberbe... ... Később, mikor Ragyást már elvitték a mentők, a „Kutyapecér" törzsvendégei megegyeztek abban, hogy az előkelő idegen elég rendes ember, ahhoz képest, hogy úgy öltözködik, mint egy nagyherceg. Kenguru Joe, aki a Ragyással való nézeteltérés alatt higgadtan számolt a háttérben, esküvel bizonyította később, hogy Ragyás mintegy tíz másodperc alatt pontosan huszonhárom őrületes pofont kapott. Mindenesetre gyönyörű teljesítmény egy nagyhercegi külsejű és lakk báli cipőben járó férfiútól.

Charles Lorre - A ​légió kalandora
Mikor ​ugyanis Prokopp és a rablógyilkos tovább folytatták a kelleténél jóval hangosabb „vitájukat", az egyik távoli ágyról ötven év körüli szakállas és igen tiszteletreméltó külsejű férfi emelkedett fel, és sértődött arcot vágva a kezében lévő légycsapóval teljes erejéből fejbe vágta a bolgár birkózót... Prokopp egy ideig meglehetősen bambán nézett maga elé, aztán mintegy varázsütésre hosszú, vékony kés jelent meg a kezében. A szakállas úriember egy lépést hátrált... A következő pillanatban azonban csodálatos dolog történt. A medvetestű bolgár birkózó előtt megállt egy vékony, mosolygó fiatalember, megfogta a deszkányi vállat, megrázta, aztán kinyújtotta a kezét Prokopp orra után, megcsavarta egy kicsit, majd kedélyesen megfenyegette az ujjával és a következő meglepő nyilatkozatot tette. - Nana, kisfiú, nem szabad a késsel játszani, mert megver a bácsi!

Charles Lorre - Az ​elsodort lány
Közben ​a sípjelre előjött a hadsereg. Tizennyolc marcona harcos, állig rohamsisakban, azon alul pedig majdnem teljesen meztelenül. Mindegyiken egyforma színű ágyékkötő kendő és sarkantyú volt. Tíz perc múlva a király előtt álltak. Őfelsége, Limubu király, nagyon ünnepélyesen fogadta őket. E célból nem a trónuson ült, amelyet egy üres gyümölcsös ládából alakítottak át számára, és egy piros ágyterítővel takartak le, hanem az alsóház elnökének hátán foglalt helyet Az alsóház elnöke négykézláb állt, szintén igen ünnepélyes arcot vágott és pipázott. Limubu király erre az alkalomra a díszegyenruháját öltötte fel. Pompás női alsószoknyát viselt, sőt az egyik lábán bagariacsizma volt. Ezenkívül píros csíkos fehér trikót viselt, és egy összehajtogatott keskeny, lila szőnyeget vetett át a vállán és a derekán. Ünnepélyes megjelenését határozottan emelte, hogy két csuklóján kemény mandzsetta volt. Egyik csuklójára szíjazva a kézelő fölött, nem túl nagy, de hangosan ketyegő vekkert hordott. Mikor meglátta a társaságot, könnyed mozdulattal megemelte a fején lévő, fehér fátyollal ellátott menyasszonyi koszorút és köpött. - Már vártalak benneteket, lordok!"

Csányi Egon - Charles Lorre - Balam ​király sírja / Kockás szabadságon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók