Ajax-loader

Lugossy Gyula könyvei a rukkolán


Lugossy Gyula - A ​lázadó
Lugossy ​az ifjúságról ír, a fiatal felnőttek életéről, problémáikról, nézeteikről. Eddig is ez a témakör érdekelte. S ebben a regényben is ezt írja. Itt a keret egy nagy szerelem története. Váratlan és véletlen találkozás, furcsa fordulatok, vívódások. Végül valamiféle biztonság és közös elhatározások. Leginkább modern mesének nevezhetjük ezt a regényt, amely sok valóságelemet és elgondolkodtató részleteket tartalmaz.

Lugossy Gyula - Alámerülések
Lugossyt ​szenvedélyesen érdekli a fiatalság mint életforma. Eddigi műveiben is ezt írta, a jelen kötet elbeszéléseiben is ezt járja körül. Ha utóbbi írásai valamiben különböznek a korábbiaktól, az a kritikai szellem megerősödése. A fiú, akit nem vettek fel az egyetemre, maga mondja, hogy mindegy, hová, csak tanult ember legyen; két nemzedéktára - egy másik novellában - egy értemetlenül átcsellengett éjszaka után azt kérdi: mit csinálunk az életünkből? Az író szétnéz a világban, történetei - akár a szerelemről, akár a munkáról vagy a hasznos és haszontalan időtöltésről számolnak is be - valóságos emberi reagálásokat fejeznek ki: gondolatokat, érzelmeket, dühöket és irigységeket. Lugossy novellái felfedezik az izgalmas mindennapokat.

Lugossy Gyula - Széthullások
Ez ​a könyv a szerelemről szól, közelebbről: a vágyról, a megvalósult kapcsolatokról, az érzelemről és az erotikáról; a szerelemről, mint ,,világpótlékról" - és a kudarcokról. Széthullások a kötet címe, s a bennefoglalt három kisregény mindegyikére érvényes a cím. Még el sem kezdődött és máris széthull a kamaszok bontakozó szerelme, és egy másik éveken át tartó kapcsolat szintén; és ez sors teljesedik be a harmadik történet sokat tapasztalt párjának viszonyán is. Mégsem a széthullás, a szerelem lehetetlenülése Lugossy regényeinek tárgya, sokkal inkább a társ utáni vágy, az összefogódzás nélkülözhetetlensége. Férfialakjai oly intenzíven sóvárognak a másik után, olyan mélyen átélik hiányát, hogy az már valóságos kinyilatkoztatása az ember társas természetének, a találkozások szükségességének. És bár a szerelem ,,fontos emberi lom" - az író ennél többről, az egész életről beszél.

Lugossy Gyula - Körforgások
A ​fiatal író első kötetének novellái egy sajátos, különös világ építőkövei. A novellák hősei egyidejűleg mindennapi és szimbolikus figurák, akik illúzióik-rögeszméik és a valóság - a körülmények, a tárgyak és az idő - kettős fogságában vergődnek. A Gyűlölet hivatalnoka húsz éve végzi kilátástalan körforgását lakóháza, hivatala, megrögzött szokásai között; egy éjszakán rádöbben eltékozolt lehetőségeire, de már késő, már nem szabadulhat, már örökre a tárgyak foglya. A Házmester az alagsor folyosóin, kamráiban, a penészes falak közt tengődik, minden emberi kapcsolattól megfosztva. Egy másik ember megjelenése olyannyira felkavarja, hogy képzelgéseibe menekül a rideg valóság elől. A Levélhordó hajnalonkint újságokkal és levelekkel tömött táskáját cipelve jár háztól házig, s olthatatlan kíváncsisággal leskelődik mások élete után. Senkivel se kerül kapcsolatba, vagy ha kerül, akkor is fonák módon. Az Agglegény ki tudja, mióta éli pénzhajhász, gőgös, technokrata életét. Egy hét végi kirándulás, amelyben kikapcsolódást keresne, a végsőkig feldúlja: eltéved a természeti világ és saját belső világának vad burjánzásában. Az Aggastyán-t szabályosan ismétlődő, soha véget nem érő körsétáin már egyedül csak a többi ember iránti beteges kíváncsiság, gyanakvás, gyűlölet élteti; amikor egy idegen jelenik meg a környéken, akitől talán szabadulást is remélhetne, elűzi, mert képzelgései világából már nem is akar szabadulni. Kivételes atomszférateremtő erő, biztos kompozíciós érzék és merész újat akarás jellemzi Lugossy Gyula prózáját. A legapróbb, elemi jelenségben is az egyetemeset, törvényszerűt keresi; az emberi létezés alapténye érdekli, izgatja, ezt kutatja mikroszkopikus részletességgel, s ugyanakkor lényegretörő nagyvonalúsággal.

Lugossy Gyula - A ​rejtőzködő
"Az ​emberben - minden egyes emberben - számtalan lehetőség lakozik. Nem egy arcunk van. hanem sok. amelyek azonban rejtve maradnak a többi ember, s többnyire még önmagunk előtt is. Melyik kerül felszínre e sokféle lehetőség közül, vajon melyik határozza meg életünk irányát? Mi határozza meg személyiségünket? Rejtett ösztöneink, adott élethelyzetünk, a többi ember példája és kényszere, vagy egyszerűen csak a sors szeszélye? Urai vagyunk-e egyáltalán életünknek és önmagunknak? Ilyen izgalmas kérdésekre keres feleletet ez a történet. És egyben példázza is egyéni sorsunk sokféle függését és ugyanakkor szorongató meghatározatlanságát. Forgács Antal. a középkorú minisztériumi tisztviselő egy napon váratlan bonyodalmakba kerül. Egy új szerelem lehetősége kibillenti a sokéves megszokásból, élete új, eddig elsikkadt lehetőségeit villant ja fel, drámai módon szembekerül családjával, munkahelyével, mindazzal, ami eddigi életének tartalma volt. Egy kalandos éjszaka után, amely a húszéves érettségi találkozót követte, nincs kedve addigi életét folytatni, valami újat keresne. A bolyongás, a rejtőzködés az élet ismeretlen árnyoldalai felé sodorja. Kapcsolatba kerül az alvilággal, egy nemzetközi csempészbandával, s a törvényen kívüli élet örvénylő sodrása mind mélyebbre ragadja. Országhatárokon át bujkál, nagy pénzekre tesz szert, belekóstol a kalandorok gátlástalan élethabzsolásába. Törvényszerű-e, hogy a társadalmon kívüli Iétezés a társadalmi normákkal, az egész emberi társadalommal való szembeszegüléshez vezet? Forgácsot csakhamar üldözőbe veszi a bűnügyi rendőrség, sőt a kémelhárítás is. Az ártatlannak indult szerelmi kaland végzetes csapdának bizonyul. A regény végső tanulsága abban summázható, hogy életünk egy a többi ember életével, a környező társadaloméval, az abból való kiszakadás, megfutamodás csak az egyén megsemmisülését, végpusztulását vonhatja maga után." Lugossy Gyula

Lugossy Gyula - A ​jövevény
Egy ​esős, sáros nyári estén ismeretlen jövevény érkezik a tóparti kisváros vasútállomására. Rosszízű bolyongás után nagy nehezen rátalál az ósdi, omladozó, gyümölcsfákkal övezett kertes házra. Itt lakik diákkori pajtása, Ábel, akit tíz éve nem látott, s most azért jött meglátogatni, hogy felelevenítsék közös emlékeiket. De beszélgetésük csakhamar elakad, nincs mondanivalójuk egymásnak. Áron, a jövevény, néhány napot tölt a kisvárosban. Megismeri a vidéki házak, kertek, utcácskák aprólékos, kicsinyes rendjét, a kerthelyiséget, ahol esténként ábrándos zene szól, a titokzatos kiserdőt, ahol végül csak egy rozzant szobrot talál, a templomot, a látóhatáron túlfutó országutat, maga sem tudja, hogy mit keres, de sehol semmit se talál. Egy este megismerkedik a városi borbély vonzó és kéteshírű leányával, és néhány sétát tesz vele a környéken. A félszeg agglegény már-már házasságra gondol... Ki ez az Ágota? És kicsoda a szürkeségében nem kevésbé titokzatos Áron? Miért nem tud kapcsolatokat teremteni az emberekkel, miért idegen még önmaga számára is? Milyen jelentést hordoz ez a város, utcáival, fáival, tudatunkban zsúfolódó tárgyi világának fárasztó és halott élményeivel? A fiatal Lugossyt eddig csak elbeszélőként ismerhette az olvasó - a közelmúltban megjelent novelláskötete szép sikert aratott. Szuggesszív hangulatú első regényének elbeszélő technikája a francia "új hullám"-éval rokon. Látásmódja, stílusa mégis eredetien egyéni; irodalomtörténészek, kritikusok - amint azt egy összefoglaló tanulmányban olvashattuk - a fiatal írónemzedék egyik legtehetségesebb tagjaként tartják számon.

Lugossy Gyula - A ​lézengő
"Vékony ​arcú, hosszú hajú, hegyes orrú fickó - írja Lugossy Gyula a regény főhőséről. - Tud mulatságosan mosolyogni, tud ábrándosan elbámészkodni akár órákig, napokig is; de a legjellemzőbb rá az a bizonyos fapofa, amelyről senki, még a legokosabb és legdörzsöltebb lélekbúvárok sem tudnának leolvasni semmit. Megrögzött szokása, sőt gondos törekvése, hogy elrejtse igazi mivoltát egy semmitmondó álarc mögé - ha van egyáltalán elrejtenivalója!" A regényt olvasva ennek a fiatalembernek az életét ismerjük meg, már-már automatikus körforgásában. Ez a fiatalember az élet vegetatív köreiben mozog, mindenekelőtt az animális élvezetek érdeklik, a szeretkezés, az önfeledt sütkérezés a nyári napfényben, az ivás, a tánc eksztázisa s olyan izgalmak, mint az autólopás vagy a száguldás izgalma. Lugossy Gyula pontosan leírja szokásait, bemutatja a dolgokhoz szövődő viszonyát s a tárgyakat, melyek nagyon jellemzően veszik körül, érzékelteti unalmát, növényi közömbösségét a világgal szemben, s kitűnően meg tudja éreztetni lézengő egyedülvalóságát, a semmibe merüléstől való félelmét, azt a kozmikus tériszonyt, mely úrja és újra elfogja, s melynek feloldásához, megszüntetéséhez ösztönösen keresi az ellenszereket. A regény a tétova mozdulatlanság képével zárul, s egyértelműen azt a következtetést sugallja, hogy a fiatalember életmódja szükségszerűen zsákutcába visz, ezt az életmódot már ő sem folytathatja önfeledten.

Kollekciók