Ajax-loader

Bertha Bulcsu könyvei a rukkolán


Bertha Bulcsu - Te ​jössz, Lupusz...
Bertha ​Bulcsu írásaiban mindig is fontos társadalmi kérdéseket vetett fel. Új regényében csellengő fiatalok, munka, cél és eszmények nélkül lézengő galeritagok életéből mutat be egy szeletet. Lupusz a regény központi figurája, az író az ő sorsát, belső történéseit kutatva jut el a lopásból, betörésből élő társasághoz, ahová a fiú útja csaknem törvényszerűen vezet. "Csaknem", hiszen életútjának fordulópontjain megvan a választási lehetősége az emberibb, tartalmasabb léthez, ám Lupusz sorsa másképpen teljesedik be. Gyilkol és a büntetéstől való félelmében menekül. Az író ezzel a mozzanattal kezdi regényét, s különleges technikával: emlékképek, idősíkok egymásba csúsztatásával beszél múltról és jelenről, a galeriszellemről, az erőszakról, a nagyvárosok mélyvilágáról, s felmutatja, hogy az illúziókba menekülés a szabadságnak csak a látszatát képes megadni.

Bertha Bulcsu - Kémnő ​a sárkányrepülőtéren
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertha Bulcsu - Tűzgömbök
Ambrus ​még csak kilencéves, de felnőtteket is megpróbáló élmények érik. Így semmi csodálnivaló sincs abban, hogy magába zárkózik, s gyermeki képzelgések között hányódva, naivan és koravénen próbálja feldolgozni maga számára a beléhulló jelenségeket. Ambrust – Bertha Bulcsu izgalmas és szép regényének főhősét – szülei Pestről, a bombázások elől menekítik vidékre, a nagyszülőkhöz. De repülőtámadások ott is vannak, s a gyerek nem térhet ki a szörnyűséges élmények elől. Elméje és idegrendszere sajátos asszociációkkal követi az eseményeket, s a ködös gyermeki mitológiában tótágast áll a falusi világ. A gyermeki lét humoros és a körülmények tragikus elemei ; Czimber Rozi meztelen combja és a háborús hírek ; egy saját gyártmányú, ostobácska kis gyermekmondóka és egy meglincselt amerikai repülő egyaránt helyet kap intenzíven megélt képzetrendszerében. A regény páratlanul eredeti nézőpontja s a gyermeki tudat kitűnő rajza mellett, a legjobb értelembe vett izgalmas olvasmány. Bertha Bulcsu regénye első díjat nyert a Szépirodalmi Könyvkiadó felszabadulási pályázatán.

Bertha Bulcsu - Willendorfi ​Vénusz
Rövid ​történeteimben, melyek egymás közelségében naplószerű életmetszetekké válnak, szeretem figuráimat olyanformán megközelíteni, mint A nagy élvezet kislányalakját, akiben néhány önfeledt mozdulat nyomán felsejlik a későbbi nő. Ezek az utcán, villanegyedekben, vízparton kibomló történetek valójában nemcsak hontalan macskákról, konok kutyákról, korallszínű autóból kizuhanó, fellázadó, de az aznapi szerelmet mégiscsak elfogadó szép asszonyokról szólnak, hanem egész életünkről, társadalmi állapotainkról. Az olvasó számára bizonyára kibomlik a történetek második rétege is, gondolatébresztő csendjei pedig segítik a szintézis elkészítésében. A gondolatilag végigjárható út sok írás, mint például a Jégszínház, a Horgászverseny, A Ludolf-féle szám vagy az írók sorsdrámái esetében, egyértelmű. A történetek bazaltkeménnyé válnak, amikor életünk olyan morális abszurdumai tárulnak fel, mint az Amazonashistória vagy a Halál a Rózsadombon fiatal csavargójának kimaradása, majd eltűnése napfényesnek ismert világunkból. Az írók a régebbi időkben szerettek egyes szám első személyben írni. Manapság az ember, még ami vele esett meg, azt is úgy írja meg, mintha másokkal, körülötte, a közelében történt volna. A nőkről szóló történeteimben szívesen vállalnék főszerepet, ha nem is A Willendorfi vénusz-ban, de a sors úgy hozta, hogy én inkább a Kesudióvita kirobbantójává váltam. Pedig íróként szemlélődő alkat vagyok, s utálok kardot rántani. Csaták helyett, befelé mosolyogva, szívesebben végignézem, hogy a kövér Vénusz, vetkőzés és ölelkezés előtt, hogyan falja fel a vacsoráját. - A szerencsés írói jelenlét, azt hiszem, észrevétlen. Mindig ott van az ember, ahol a lényeges dolgok történnek, ahogy Stendhal és hőse Waterloonál, és nem is tudja közben, hogy aminek szemlélője és részese, az a világtörténelem. Később szinte csodálkozik, hogy a waterlooi csata kellős közepén szemlélődött.

Bertha Bulcsu - A ​Teimel villa
Az ​elhagyott Teimel villa természetesen a Balaton mellett van. Mint ahogy a "fehér terasz" is valahol ott van, s a Channel-legenda is tavi képződmény. Bertha Bulcsut, úgy látszik, már sohasem hagyja el a Balaton. Jó is, hogy így van: színt és sajátos atmoszférát adnak írásainak a gyerekkori tavi emlékei. De ebben a kötetben már a pesti élmények is meghatározóak. Fel-felbukkan egy gondolkodó, mérlegelő újságíró arc, építőmunkások Óbudáról, egy elfeledhetetlenül karakteres, régen leszerelt katonaprofil. És mások, emberek, akikkel találkozunk az utcán, a munkában. S az író jóvoltából elgondolkozhatunk a sorsukon. E kötet legfontosabb mondanivalója, hogy a jelent meghatározza a múlt.

Bertha Bulcsu - A ​kenguru
Bertha ​Bulcsu új regényének hőse, Varjú István, fiatal teherautósofőr. Magas fiú, keskeny vállú, vékony lábú, de szívós. Foltozott farmert visel és fehér trikót. Varjú István úgy gondolja, hogy úton, útközben történnek a dolgok, ott bonyolódik az élet. A megérkezés lehangolja, úgy érzi, a megérkezés a csőd. Nem akar megérkezni. De kint az utakon már vele történnek a dolgok, s két szerelem között ingadozva először "kenguruvá" változik, majd egy tragikus karambol után új fordulatot vesz az élete.

Bertha Bulcsu - A ​nyár utolsó napja
Bertha ​Bulcsu 1955-ben született. Életútját munkásként kezdte, később szerkesztőségekben dolgozott. Az Esti Pécsi Napló, majd a Dunántúli Napló kulturális rovatának vezetője volt, párhuzamosan a Jelenkor prózai rovatát szerkesztette. 1967 őszétől Budapesten él. Két novelláskötete jelent meg (Lányok napfényben, 1962, Harlekin és szerelmese, 1964) és egy regénye (Füstkutyák, 1965), amelyre 1966-ban József Attila-díjat kapott. Novelláiból 1966-ban "Harlekin és szerelmese" címmel film készült. Új novelláskötetéről a következőket mondja: "Azt hiszem, ugyanazok a problémakörök nyugtalanítanak, mint legtöbb pályatársamat. Végtelenül izgat, hogy mi lesz az emberrel, miközben fegyverkezik, átalakítja a természetet, tudós gépeket gyárt, masinák hátán száguld a végtelenbe, átszervezi életkörülményeit, a társadalmakat, s szédületes ismeretanyagát csak tudós bizottságokkal tudja áttekinteni, új erkölcsi normákról beszél, és rendről, igazságról, tökéletes világról álmodik. A társadalom, szűkebb környezetem szükségszerűen meghatározott engem is, mint mindenki mást, és velem is megtörtént minden, ami megtörténhetett. Tanultam, gyárakba szerződtem munkásnak, aztán újra tanultam, és szerkesztőségekben, majd az otthoni íróasztal mellett folytattam, amit a gyárakban abbahagytam. Naponta nekifeszülök az anyagnak, hogy létrehozzak valami értéket. Az ünnepet a gyár jelenti, amikor visszavedlek igazi magammá, hajóra szállok, s vitorlásommal nekivágok a Balatonon lehetséges messzeségeknek. A hajón alszom, élek és eszmélek a természet megdönthetetlen szépségére, kemény törvényeire. Ösztönösen szeretem a vizet, a földet, a fákat és az erdő szikláit. Mindebből a rend valamiféle körvonalai bontakoznak ki. A valóság azonban más. Álomképet hajszolunk valamennyien... Olyanok vagyunk, mint a Saint-Exupéry megrajzolta lázadó mór törzsek, amelyek az izzó homokpusztákon át emberemlékezet óta menetelnek egy erőd, egy Port-Étienne felé, de soha nem érkeznek meg. Elfogy a vizük, erejük, és felszívódnak a sivatagban. Mi is így vagyunk, menetelünk, egyre menetelünk egy álomkép felé."

Bertha Bulcsu - Kommunizmus, ​délutáni napfényben
A ​búcsúzó nap fénye másképpen láttatja a dolgokat. Ez a fény erős még, de nem éles, az árnyékok már nem annyira kontúrosak. Bertha Bulcsú igaz történeteket ír. A közelmúlt elevenedik meg bennük, napjaink valóságának tükrében. Ebben a délutáni napfényben kitűnő felvételek készülnek: bizonyíték rá többek közt a Kádár Jánosról vagy az Aczél Györgyről készült portré. A történetek tanulsága szerint a korunk hőse az átlagpolgár, akinek átlagon felül kijutott mind a letűnő, mind pedig a születő rendszer "áldásaiból". De a fényviszonyok nagyszerűek.

Bertha Bulcsu - A ​bajnok élete
Szerző ​a könyvéről: Hősöm asztaliteniszező, de regényem nem sport-story. "A bajnok élete" rólunk szól, a XX. század építeni, alkotni vágyó embereiről, akik a középszerűség kényelméről szívesen lemondanánk egy eszméért vagy derengő, messzi célért. Azokról írok, akik felismerték, hogy napjainkban már amatőr módon, mellékesen nem lehet kiemelkedő eredményeket elérni sem a sportban, sem a tudományban, sem a művészetben. Azokról, akik valamelyik őszi éjszakán megérzik az ábránd és a cél közötti óriás különbséget, s megteszik az első tudatos lépést az alkotó életforma felé. Azokról, akik reálisan számolnak térrel és idővel, megsemmisítik hangulataikat, és minden tudatos energiájukkal az elérendő célra összpontosítanak. Történetem hőse feljut a tökéletesség bizonyos magaslataira, de mint ember vesztésre áll. Küzdelme során fokozatosan aszociálissá válik, elveszti szerelmét, elszakad rokonaitól. Harcát nem adja fel. Kemény törvényekkel szabályozott útját folytatja, de igyekszik közben emberséges embernek megmaradni.

Bertha Bulcsu - Különleges ​megbízatás
A ​szerző írja kötetéről: "Soha nem akartam steril, didaktikus katonatörténeteket írni, csak katonáknak. De hőseim között ugyanolyan természetességgel szerepelnek sorkatonák, tisztek háborús veteránok, ahogy vasasok, hajóácsok, szőlősgazdák, vagy orvosok. A történelmi szituációban, drámai helyzetben, konfliktusokban cselekvő, jó vagy rossz sorsot vállaló ember érdekel és izgat, róluk szívesen írok, életüket örömmel ábrázolom. Hőseim nem egy külön világban, csak katonák között élnek, hanem a történelmi pillanat emberi társadalmában, civiliekkel és katonákkal, asszonyokkal és gyermekekkel. Így katona hőseim is elsősorban emberi karakterek, de sorsukat meghatározza a zártabb, fegyelmezettebb hivatás, és a bajtársi közösség. Életük még a béke éveiben is drámai fordulatot vehet, ahogy a Búvár és a Katona, A Knoll úr kertjében vagy a Különleges megbízatás szereplőinek élete. Az emberi drámák ebben a közegben élesebbek, fájdalmasabbak, a dráma valóban dráma, amit még a történet fordulatai színes motívumai sem oldanak fel. Az Át a Styx folyón hősei valódi, országot védő háború körülményei között élnek és harcolnak. A történet az 1919-es tiszai offenzíva napjaiba vezeti az olvasót. A balladisztikus cselekményben Elek István századparancsnok tragikus sorsa, szerelme és mártírhalála bontakozik ki."

Bertha Bulcsu - Fehér ​rozsda
1980-ban ​jelent meg az író válogatott nevelláinak gyűjteménye. Most húsz újabb elbeszéléssel jelentkezik, s a kötetet egy szatirikus hangvételű öninterjúval zárja le. Bertha Bulcsu lírai, atmoszferikus elbeszélő stílusa az utóbbi években érezhetően változott, hangja keményebb, írásainak szerkezete célratörőbb, egyértelműbb. A vízparti fényben felragyogó szép lányarcok lassan a múltba mosódnak, s az elbeszéléseiben felbukkanó asszonyok, férfiak jellemük, konfliktusaik és drámáik által válnak emlékezetessé. Az emberábrázolás és a társadalmi szituációk megjelenítése során érezhető az író tudatos törekvése a teljességre. Így az elbeszélések drámaibbá válnak, s az élethelyzetek keményebbé. Az író megértően, sokszor szeretettel ír hőseiről, s még a sötét hangulatokba hajló novellákat is átszínezi egy sajátságos visszafogott humor, a szerző ironikus mosolya. Bertha Bulcsu válogatott novellái kapcsán nyilatkozta: "Az íróság szakmai állapot. Az igazi íróban két ember lakik, egy tehetséges álmodozó és egy szakember. Az álmok önmagukban nem sokat érnek, reális értékük csak akkor lesz, amikor hordozójuk szakermberré válik..." Bertha Bulcsu legújabb novellái arról tanúskodnak, hogy írójuk a szakemberré válás során álmait, szépség iránti nosztalgiáját és emberszeretetét is megőrizte.

Bertha Bulcsu - Árnyak ​és lovasok
Az ​író a könyvéről: "Történeteimben két ember megfagy, egy vadorzóba belelőnek, a szökött intézeti lány a tanyahajóról is megszökik, a féltékenység és a bosszú fináncokat hoz a hegyilakók nyakára, egy tisztiiskolást fogdába zárnak, mert összeveri hűtlen szerelmesét, a geológus mérnök vidékre indul, hogy kölcsönkérjen félmillió forintot, három diákfiú dinnyékkel teli vagon belsejében véresre veri egymást egy lány miatt, aki egyiküket sem szereti, Magyar Gáspár az esőfüggönyökön s az éjszaka sötétjén át rémülten figyeli a diófán lógó kőbányász balsejtelmet keltő holttestét. Szerepelnek még peches békák, kutyaszemélyiségek és madarak. Néha bőrökbe bújva, fénynek vagy viharnak álcázva Isten is megjelenik - Amióta az ember kilépett a világűrbe, s Neil Armstrong csizmája belesüllyedt a porba, terjedőben van egy olyan képzelgés, hogy a földlakók gondolkodása, életformája is megváltozott. Az íróra nyomás nehezedik: a megváltozott életről másként kell írni és mást. Kétségtelen... Magam is láttam Indiában, hogy amíg az Agrából Fatehpur Szikribe vezető út mentén egész családok mászkáltak négykézláb a búzaföldeken, hogy összeszedegessék a kipergett szemet, Delhi bazárnegyedében a járdára terített rongyokon némelyik utcai kereskedő a varázsszerek mellett már számítógép-alkatrészeket és titokzatos eredetű chipeket árul. De az élet maga nagyon keveset változott. Az emberek ugyanúgy szeretkeznek, születnek, éheznek és gyilkolják egymást, mint kétezer évvel ezelőtt. Az ölelés technikája az utóbbi évezredekben semmit sem finomodott, inkább kapkodóbb, üresebb lett a szerelem. A nép körében a gyilkolás legáltalánosabb eszköze pedig még mindig a kés. Minden talán írói módszerem és történeteim mentségére szolgál."

Bertha Bulcsu - Írók, ​színészek, börtönök
Tartalom: ​ Csurka István Darvas Iván Eörsi István Göncz Árpád Kárpáti Kamil Kiss Dénes Kunszabó Ferenc Lakatos István Mensáros László Nagy Attila Tóth Bálint Zsombok Tímár György

Bertha Bulcsu - Ilyen ​az egész életed
Az ​író mondja két évtized válogatott novelláit tartalmazó új kötetéről: "Szülőföldem a Dunántúl, Kemenesaljától a zalai dombokig, olyan meghatározó szálláshelyekkel, mint Nagykanizsa, Keszthely, Nemeskeresztúr, Tapolca, Györök. Ez a táj alakított, a Bakonyból lezúduló téli szélviharok hóval, jéggel és a forró, mozdulatlan nyarak. Ez a táj s a tájban élő emberek. Az ember része a tájnak, munkája nyomokat hagy a hegyoldalakon, a folyók völgyében; eközben a váltakozó évszakok, az ellenálló, nehezen formálható anyag magához hajlítja az embert, és megjelöli. Először csak az arcát, később mozgását és belső lényét is. A jelek apáról fiúra öröklődnek. Úgy érzem, a bazalthegyek szabdalta dunántúli táj engem is megjelölt. A dermesztő balatoni telek és a lángoló nyarak a csontjaimba égtek. Mindez már a múltba süllyedt, de ha írok, tollam alatt életre kel a táj, megszólalnak és cselekszenek azok az emberek, akiktől gyermekkoromban élni tanultam. Az íróság szakmai állapot. Az igazi íróban két ember lakik, egy tehetséges álmodozó és egy szakember. Az álmok önmagukban nem sokat érnek, reális értékük csak akkor lesz, amikor hordozójuk szakemberré válik. A legtöbb író hoz valamit a gyermekkor ősbozótjából: tehetséget, élményeket, félelmet, indulatokat, éhséget, álmokat. Szerencsés sorsfordulókra, találkozásokra, fegyelmezett, hosszan tartó munkára van szükség, hogy az élményekből és az álmokból a mű is megszülessen. Az élmény döntő jelentőségű életemben, írni a színes, sokrétű problémákkal telített életről szeretek, olyan emberekről, akik valamilyen formában a teljességre törekednek."

Bertha Bulcsu - Meztelen ​a király
Bertha ​Bulcsu szerint az interjú nem más, mint intézményesített indiszkréció. Kétségtelen... Ajtók, ablakok tárulnak, tárgyak és arcok válnak láthatóvá, érzelmek, bizonytalan vélekedések kapnak értelmezést. Az olvasó a szerzővel együtt lépheti át például Weöres Sándor dolgozószobájának küszöböt, zárt írói világok kerülnek fénybe. Mindent jól látunk az arcokon, bútorokon. Pontosabban mindent úgy látunk, ahogyan Bertha Bulcsu látja, leírja. Sajátságosan friss hangon tudósít látogatásairól. Nyers kíméletlenséggel kutat a közös élmények és legendák között az emberi lényeg után. Miközben kérdez, poharat emel író barátaival, maga is lelepleződik. Írói eszközökkel dolgozik, így az interjúk szinte novellákká lényegülnek. Ezekben a különös novellákban az írók élete a mese, a történet, s az írók valóságos személye a központi hős. Egyszerre van szó álmokról és tényekről. Ezekben a furcsa ténynovellákban sokszor a szerző maga is szereplővé válik, különösen, ha régi balatoni nyarakra vagy Pécs tünékeny balatoni ragyogására terelődik a szó. A Meztelen a király oldalain tizenöt íróval köthet az olvasó közeli, emberi ismeretséget.

Bertha Bulcsu - Füstkutyák ​/ A bajnok élete
A ​bajnok élete Brüll Ancsa szerelmét, a homokszigetek intim csendjét, a délutáni ölelkezések boldogságát áldozza fel Káli Gyula, amikor karrierjében reménykedve felszáll egy dunai hajóra. Boldogan élhetne a folyóparti kisvárosban, de a tehetsége s a győzelem reménye nyugtalanná teszi. "A bajnok élete" azokról az alkotni, győzni vágyó emberekről szól, akik a középszerűség kényelméről szívesen lemondanak egy eszméért vagy derengő, messzi célért. Az okról, akik felismerték, hogy napjainkban amatőr módon, mellékesen nem lehet kiemelkedő eredményeket elérni a sportban, tudományban és a művészetben. Káli Gyula 1956-ban a budapesti utcai harcok idején is folytatja edzéseit. Feljut a tökéletesség bizonyos magaslataira, bajnok lesz, de mint ember vesztésre áll. Brüll Ancsa már csak egy álomkép, a régi szerelmet nem pótolják a nagyváros alkalmi ölelkezései. Füstkutyák "A lendületes, sokszínű életet szeretem, azokat az embereket, akik a teljességre törekednek, a cselekvő hősöket, akik tengerre szállás előtt nem kötnek életbiztosítást" - nyilatkozta a "Füstkutyák" című regénye kapcsán az író. Bertha Bulcsu hősei között gyakran találkozunk kemény, célratörő fiatal emberekkel, akik hisznek valamiben, s olyan megkeseredett férfiakkal is, akiket megtört az élet, a történelem földrengéseiből sérülten kerültek ki, mégsem adják fel a küzdelmet, mert nem tudnak veszíteni. Ilyen ember a "Füstkutyák" főhőse, Krizek János is, aki egy határsávban tengődő faluban éli át és küszködi végig a kollektivizálás nehéz, keserves éveit. Akarásai, lázadásai, részeg félálomban megélt buja szerelmei misztikussá, szinte álomszerűvé válnak.

Bertha Bulcsu - Írók ​műhelyében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertha Bulcsu - Utazás ​fehér lavórban
Az ​Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Novellákat, riportokat, "kis színeseket", karcolatokat, rajzokat, publicisztikát gyűjtött egybe új kötetében Bertha Bulcsu. Az Utazás fehér lavórban mégsem afféle "vegyes felvágott", határozott karatere, biztos vonalvezetése van. Elsősorban azért, mert szerzője íróként is, publicistaként is hasonló magatartást, hasonló hangnemet képvisel: igaz történeteket mond el, egy-egy figurát jelenít meg, egy-egy helyzetet világít meg, nem igyekszik kommentálni a valóságból ellesett kis történést, nem értelmezi a megrajzolt alakot, alakokat, szinte önmagáért hagyja "beszélni" őket. A késő őszi bokrok alatt üres üvegekre vadászó nyugdíjast, a téli horgászokat, a sonkára mint sosem látott csodára rácsodálkozó luxushölgyet, a filmgyárban anekdotázó Kádár Gyulát, az új házra vágyó színésznőt, a kocsma törzsvendégeit, a Herz és a Pick szalámik között hezitáló vásárlót (Ezüst nő; Etűdök a szegénységről; Téli horgászatok; Írók és tábornokok; Vágyálom stb.) Roppant egyszerűnek látszanak Bertha Bulcsu írásai, a gyanútlan olvasó sokszor akár úgy is vélheti, az író nem tesz mást, mint leírja - röviden, minden írói stilizálás, kikerekítés, megemelés nélkül - azt, amit mindenki lát, hall, tapasztal. Dehát oly sok nagy elődjéhez hasonlóan, Berthának is az a trükkje, hogy látszólag trükkök nélkül dolgozik. Alakjai azonban mégis élnek, figurái mindig téveszthetetlenül saját szövegeiket mondják, szituációi plasztikusak, konkrétak és azonosíthatók. A kötet korántsem akar teljes képet adni még a Balaton környékéről sem (itt játszódik a legtöbb írás), ám titkokat beszél el a mai Magyarországról, a mai mindennapokról, a mindennapok mélyszerkezetéről. - Széles körben érdemes ajánlani.

Bertha Bulcsu - Át ​a Styx folyón
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertha Bulcsu - Füstkutyák
A ​lendületes, sokszínű életet szeretem, azokat az embereket, akik a teljességre törekednek, a cselekvő hősöket, akik tengerre szállás előtt nem kötnek életbiztosítást - nyilatkozta a Füstkutyák című regénye kapcsán az író. Bertha Bulcsu hősei között gyakran találkozunk kemény, célratörő fiatal emberekkel, akik hisznek valamiben, s olyan megkeseredett férfiakkal is, akiket megtört az élet, a történelem földrengéseiből sérülten kerültek ki, mégsem adják fel a küzdelmet, mert nem tudnak veszíteni. Ilyen ember a Füstkutyák főhőse, Krizek János is, aki egy határsávban tengődő faluban éli át és küszködi végig a kollektivizálás nehéz, keserves éveit. Akarásai, lázadásai, részeg félálomban megélt buja szerelmei misztikussá, szinte álomszerűvé válnak.

Bertha Bulcsu - Csukás István - Gyurkovics Tibor - Hernádi Gyula - Szakonyi Károly - Végh Antal - Burgenlandi ​magyarok közt
Nincs ​már vasfüggöny. A bucsui határátkelőn jön-megy a forgalom éjjel és nappal. Vajha egyszer még könnyebb lenne a közlekedés az országok között! A végképp felszakadó határok mindent megoldanának; mindegy lenne, ki hol él, magyar-e vagy osztrák, ha a Lajtán innen és túl egyformán jó lenne az élet. Akkor aztán nem sorvadna sem a magyar nyelv, sem a magyar kultúra a különböző kényszerűségek miatt.

Bertha Bulcsu - Délutáni ​beszélgetések
Bertha ​Bulcsu a hatvanas évek közepén határozta el, hogy nem hagyja feledésbe merülni a pályatársaival folytatott délutáni, esti beszélgetéseket. Félt attól, hogy „a szöveggel az arc, a jellegzetes mozdulatok is eltűnnek, elvesznek, s ha nem, tíz év múltán kopott másai a réginek”. Ezért írta meg a portrékat 3 kötetben: Meztelen a király, Irók műhelyében, Délutáni beszélgetések. A 3 könyvben összesen 50 portré szerepel, a Délutáni beszélgetésekben 16. A portrék alanyai: Bárdosi Németh János, Benjámin László, Csoóri Sándor, Csurka István, Darvas József, Dobozi Imre, Galgóczy Erzsébet, Gáll István, Györe Imre, Hernádi Gyula, Karinthy Ferenc, Kardos G. György, Kormos István, Örkény István, Lovász Pál, Várkonyi Nándor.

Bertha Bulcsu - A ​fejedelem sírja felett
Vannak ​írók, akik "beleszólnak". Pontot tesznek egy vers végére, befejeznek egy novellát, s fölnéznek, körültekintenek a világban. S amit tapasztalnak - leírják. Nos, Bertha Bulcsu is ilyenfajta író. Észrevételeket, mondhatni "széljegyzeteket" fűz az élethez. Mindannyiunk életéhez: jelenségekhez, amelyekről néha meghökkenve kérdezzük: csakugyan a szocialista világ szülöttei? Másutt fordítva: felnyitja szemünket a jóra és a szépre. Ezek a "beleszólásai" rendeződnek egymás mellé ebben a kötetben. Azonkívül útirajzai és művészportréi. A könyv tartalma igen gazdag, s a kötet mégis egyetlen egységes mű benyomását teszi. Mintha írója egyaránt otthon volna Óbudán és Mongólia határán, Zalaszentgróton és Udinéban. A magatartás és a szemlélet egysége teszi egységesség ezt a változatos tematikájú könyvet. És persze a stílus, a meditatív, mérlegelő előadásmód.

Bertha Bulcsu - Lányok ​napfényben
A ​kötettel kiadónk új szerzőt avat. Bertha jelenleg az egyik pécsi napilap kultúrrovatát vezeti, de már élményekben gazdag életút áll mögötte. Ars poétikájáról így vall: "Legnagyobb élményt a munka jelentette életemben, az a fegyelmezett keménység, ahogy az emberek legyőzik az anyagot, a figyelmet megosztó hangulataikat, megtanulják és megtartják a műhelyek és munkahelyek sajátos belső törvényeit. Irodalmi indításom is innen ered, hiszen az érettségi után több mint hat évet töltöttem az iparban, voltam cementmunkás, dolgoztam kikötőépítésen, erdőn, a dunaújvárosi kohónál, s végül évekig egy ipari szövetkezetben is furcsa, hogy morális problémák érdekelnek, s főleg a munkamorál, az emberek, gépek és a munka viszonylatai, azok az életérzések, melyeket csak a munkásember ismer, a fiatalok tudatváltozásai s az olyan jelenségek, amikor egy álló mozdulatlan embert megmozdít a közösség ereje."

Bertha Bulcsu - Balatoni ​évtizedek
Kik ​élnek a Balaton körül, miből és hogyan? A lakosság hogyan osztozik meg a földek, nádasok és az erdőségek hasznán? Hogyan élnek a vízparti falvak és a hegyközségek lakói? Mennyit jövedelmez a szőlő, mennyit a táj szépsége és a víz tisztasága? Kik osztoznak a napfény árán? Ilyen és hasonló társadalmi kérdésekre keresi Bertha Bulcsu Balatoni évtizedek című könyvében a választ. A mű irodalmi eszközökkel készült szociográfia. A szerzőt a számoknál, statisztikai adatoknál mindvégig jobban érdekelték az emberi sorsok, a falusi élet mai drámái, gondjai, örömei. Így a könyv sok pontján már-már regényes rejzolattá válik, de mégsem, hiszen a vízparton élő, valóságos munkás- és parasztemberek a hősei. Az emberarcok mögött kirajzolódik a szelíd szépségű balatoni táj, s a könyv egyes pontjain szinte főszereplővé válik, mivel a Balaton-felvidék és a déli part, az emberi élet újkori gyakorlata szerint alakul, változik. A Balaton körül is megtörtént a lakosság életformaváltása. Még néhány év, talán egy évtized, s a falvak új lakói nem emlékeznek már a régi vidéki szokásokra, az élet és a munka történelmi gyakorlatára, a társas együttlétek formáira. A házi készítésű halászszerszámok is elkorhadnak, feledésbe merülnek. A nagy változás után a szerző az utolsó pillanatban járta be a tókörnyék falvait, s jegyezte fel az emlékeket. Bertha Bulcsu egyébként csaknem húsz évig élt a Balaton partján, jól ismeri a tó titkait, s a parton és a hegyoldalakban lakó embereket is.

Bertha Bulcsu - Egy ​író állatkertje
Tartalom: A ​pepita levelibéka Szörnyek a kertben Hogyan kell oroszlánra vadászni Miért ölték meg Adamsonékat? A néma kiskutya Lánc nélkül Ennyit a szabadságról A kéményviselt veréb [Napló] A sejtek optimizmusa A hős nyúl Lányom madarai A vadliba hangja Mit gondol rólunk a macska? [Napló] A galamb dolga Vespidae Passer montanus Légi harc Sirálymentalitás Emancipáció Molnárfecskék Medárd és lazac Sügéremlékek A boldog pézsmapocok Madárálmok Titán–2 Vakondok harca A madárálmok vége [Napló] Az okos veréb A buta veréb Enyhülés? Kutya világ A gyík viszonya a világhoz Az angolna halála Szeptemberi pillanatok Macskás házak Verébnek lenni A háziúr A tekintélyes varjú Hetyke békák Fördik a küsz [Napló] Hangulatok a tavaszi kertben Tilalom után Szabad kutyák A kerítés két oldalán Az idomítás fordulatai Téli séta Időtlenségben Rozsdafarkú madarak Őszi kertben [Napló] Zöld küllők A halott rozsdafarkú Kutyaszex, bonyodalmakkal A hontalan macska Presztízskérdés Kutyaálmok Horgászverseny A békák éve Rigószemmel A szajkó világképe [Napló] A plébános kertjében Akinek minden sikerül A remeterigó éneke Permetben fürdünk A tápláléklánc végén Erdőben Szúnyogok évadja Sirályöltözékben A darazsak és a filozófus Csőben [Napló] Ha elszakad a lánc Szájkosár nélkül Avantgard verebek Madárkórház A tücsök személyisége A bal-fácán nézetei Madárgondok Sam beszélget a gyermekeivel Akarsz emberkert igazgató lenni?

Bertha Bulcsu - Amerikai ​fiúk
A ​Korjellemző Magyar Próza 1945-1990 kiadónk új irodalmi sorozata. Témája az 1945-1990-ig terjedő korszak hazai szépprózája. Szándékunk, hogy a sorozatban már megjelent, illetve megjelenő regényekkel, elbeszélésekkel bemutassuk a korszak eseményeit, történelmi folyamatait. A sorozat várhatóan 25 kötetes lesz, eddig megjelent 23 kötet.

Bertha Bulcsu - Medvetáncoltatás
Az ​író a könyvéről: "Először talán a "medvéről" kellene valamit mondanom. Ha egy nő fellép az asztal tetejére és meztelenre vetkőzik, korántsem biztos, hogy ez a személyiség torz megnyilvánulása. A mozdulatokban s az énekhangban fájdalom bujkálhat, alázat, esetleg a bosszú szokatlan formája. A "medvét" mindenkinek önállóan kell értelmezni, megfejteni vagy megsejteni. A "medvetáncoltatást", azt hiszem, egyébként sem lehet önmagában szemlélni, mert valami általánosabbnak, szinte megszokottnak az extrém változata. Megkérdezhetnék, hogy nekem mi a viszonyom a "medvéhez". Szeretem a "medvét" vagy sajnálom? Nem tudnék erre egyértelműen válaszolni. Azt hiszem, a "medve" kikerülhetetlen. Legalábbis én nem tudom kikerülni, mert ez az egész könyv az én világomról és műhelyemről szól. A "medve" rég bent lakik az én műhelyemben, egy dobozban várta, hogy beléphessen a történetbe, és a megszokott valóságnál is valóságossabban medvévé változhasson. Ezekben a dobozokban egyébként a valóság, az élet kisebb-nagyobb darabkáit őrzöm, s ha alkalmas időben leemelem a fedelet, a jegyzetek közül mindig kilép egy férfi vagy nő, aki már létezett vagy még mindig létezik valahol. Halottak is vannak közöttük, akiket, mozdulataikat, nevetésüket ábrázolva, nekem kell életre keltenem. De a "medve" él. A "medve" kiszámíthatatlan, titokzatos és tragikus, éppen ezért tovább követem az útját. Ha a "medve" személyének egészen csekély figyelmet szentelnek, alakja körül és mögött bizonyára felsejlik a történelem. Dobozokba zárt valóságról, írói műhelyről beszélek itt, de nem szeretném, ha ezt a műhelyt leegyszerűsítve "műhelyként" értelmeznék. A műhely az élet, az én életem, az önök élete, a mi életünk. A műhely az egész, a sors, a kikerülhetetlen és a választott. Vannak nagy útelágazások és végpontok, mint például a györöki temető, ahol az orvos-tudós elveszti fényképezőgépének tartozékait. Nem véletlenül veszti el itt. Alig szerepel a könyvben, de az egyik legfontosabb hely. Nagyon szép ez a temető, nemcsak napnyugtával és holdfényben, hanem délután is, mert ide a mandulafák ágbogain át becsillog a Balaton víztükre. Ebben a temetőben a halottak élnek, az élők borzongás nélkül járnak ki virágot gondozni, beszélgetni az éppen csak átlényegült rokonaikkal, barátaikkal. A temető a határmezsgyék világa. Az innen és túl között nagyon kevés a különbség. Ahogy a valóságban is egyre fogy a "biztos", a megfogható, és növekszik az elmosódó, megmarkolhatatlan szellemi anyag. Mindezt feloldja, összemossa a temetőbe beömlő napfény, s a nagy fényben a temető talán már nem is temető."

Kollekciók