Ajax-loader

Márai Sándor könyvei a rukkolán


Márai Sándor - Ami ​a Naplóból kimaradt - 1950–1951–1952
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1974-1977
A ​Márai-napló tizenhatodik kötete újabb négy évet mutat be az író életéből, gondolataiból. Ezúttal is a minden iránt érdeklődő intellektus nyilvánul meg a lapokon: a könyvolvasó, a Pasolini-filmet néző és bíráló, a körülötte lévő világ örömteli híreit és vadhajtásait egyaránt megfigyelő és kommentáló íróé. Témáját illetően ebből is adódik a kötet enciklopédikus jellege. Természetesen beavatást nyerhetünk saját művei munkanaplójába is (Föld, föld!..., A delfin visszanézett) s ezek is jól érzékeltetik: Márai salernói évei (az öregedés visszahúzó, állandó alaptémája ellenére is) a legpezsgőbbek közé tartozik. Ezzel együtt egy civilizáció haldoklásának diáriuma is e kötet: Szilveszter éjjel a televízió táncos-öklendező műsort közvetített, és ez a vonagló, rángatózó, nyívó és állatbőgésre emlékeztető produkció tökéletesen kifejezte azt a színvonalat, ahová lesüllyedt egy civilizáció. De mit tehet egy hagyományokhoz ragaszkodó, napirend szerint élő és alkotó művész?

Márai Sándor - A ​delfin visszanézett
Válogatott ​versek 1919-1978

Márai Sándor - Harminc ​ezüstpénz
"Egy ​ember emléke valóság lett. Évszázadok óta az utcán jár, közöttünk él. A többi tizenegy nem él ilyen valóságosan. Nincsenek eleven Máték és Péterek. De eleven Júdások vannak. Ez a tény." (Márai Sándor)

Márai Sándor - Aranyidők
Márai ​első emigrációja során rövid időre sem kényszerül arra, hogy felszámolja kapcsolatait a magyar sajtóorgánumokkal, sőt írásai éppen ekkor, a húszas évek elején látnak napvilágot szinte tömegesen a magyar nyelvű lapokban. Legintenzívebb kapcsolata egészen 1924-ig a felvidéki magyar sajtóval, mindenekelőtt a Kassai Naplóval épül ki. Az itt megjelenő írásai – amelyeknek jelentős részét Németországból és Franciaországból küldi szülővárosába – igazolják, hogy Márai kitűnő megfigyelő. Ezt az érzékét nemcsak publicistaként, hanem szépíróként is kamatoztatja egész életművében. A húszas években a magyar irodalom számos alkotása, Babits Mihály, Benedek Marcell, Szép Ernő, Kosztolányi Dezső művei jelennek meg német fordításban. A magyar irodalom azonban ennek ellenére sincs jelen az európai gondolkodásban. Nem volt ez másként a fiatal Márai németül elvétve megjelenő szépirodalmi alkotásaival sem. Publicistaként azonban sikeres és elismert Németországban, de – németországi és franciaországi tartózkodása idején – már Magyarországon is. Valódi aranyidők ezek Márai számára. A rengeteg kétséggel, bizonytalansággal együtt ifjúságának, érett íróvá formálódásának koraszaka. Publicisztikájában ekkor alig-alig fordul elő magyar témájú alkotás, hazai eseményekre való reflektálás. Ez nem is lehet másképpen, hiszen – bármennyire jó is a viszonya a magyar folyóiratokkal és követi a hazai eseményeket – az emigráció idegensége veszi körül. A jelen gyűjteményben megjelentetett Márai-írások nagy többsége ismeretlen, kötetben még meg nem jelent alkotás, melyek 1922–1924-ben láttak napvilágot.

Márai Sándor - Napló ​1984-1989
Soha ​nem nyitom fel régebben megjelent könyveim, de most valamit kerestem az 1943-44-es Naplókötetben, és váratlanul a következő sorokat olvastam: "Negyvenhárom évet éltem eddig. S ha még egyszer ennyi időt élek? S nyolcvanhat leszek? Többet tudok majd? Boldogabb leszek? Biztosabbat gyanítok Istenről, emberekről, természetről és természetfölöttiről? Nem hiszem: A tapasztaláshoz idő kell, de az idő bizonyos megismerésen túl nem mélyíti a tapasztalást. Egyszerűen öregebb leszek, sem több, sem kevesebb." A sorok különösen konganak át 43-ból, amikor a könyvet kinyomtatták, 85-ben, amikor most olvasom. A kérdésből valóság lett, a 86-ot egy év híján megéltem. És nem tudok többet. Inkább csak kapargatom össze, amit negyvenhárom év előtt már tudtam, de közben elhullajtottam, elfeledtem.

Márai Sándor - Japán ​kert II.
"A ​Frankfurter Zeitunghoz úgy jutottam be, hogy egy napon felmentem a szerkesztőségbe, s beküldtem a tárcaszerkesztőnek, Geck úrnak névjegyemet. A szerkesztő nyomban fogadott, átnyújtottam neki egy tárcát és bizonytalan érzésekkel távoztam... Éveken át dolgoztam ebbe az előkelő, a szó legjobb értelmében európai szellemű újságba... eszem ágában nem volt karriert csinálni, s azt hiszem, egyáltalán nem tartottam sokra összeköttetésemet ezzel a "vidéki lappal". Ugyanazokat a cikkeket és tárcákat adtam közzé a Frankfurter Zeitungban, melyeket előbb egy kassai lapban jelentettem meg, s legalább oly fontos volt nekem, mit szólnak kísérleteimhez Kassán, mint a frankfurti kritikusok véleménye s az a körülmény, hogy a nagy lap vasárnap tárcaélen közölte írásomat" - írja Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban. A "kassai lap" az 1920-tól 1929-ig, az akkor már a polgári Csehszlovákiához tartozó nagy, felvidéki városban megjelenő Kassai Napló c.napilap volt, amelynek kilenc évfolyamában Márai Sándornak, a induló fiatal írónak több, mint kétszáz írása jelent meg. Két kötetben ezekből adunk itt bőséges válogatást.

Márai Sándor - A ​szegények iskolája
Az ​író A szegények iskolája című esszéjét 1933-ban jelentette meg a Pantheon Kiadó. Ebben Márai Sándor az ember létállapota felől közelíti meg a szegénység fogalmát, tartalmát, s önmagát is közéjük sorolja. A mű sztoikus gondolatokon alapuló próbálkozás az élet titkával szemben, ugyanakkor az egész írást átszövi az irónia: nem tudományos értekezést írt, hanem ''szatirikus esszét'', ahogyan már Bálint György fogalmazott.

Márai Sándor - Az ​írástudó
Mottó: ​…az újságírás nem árt az írónak; kitűnő iskola és gyakorlat. A publicista Márai „Akkor is ír, ha sétál az utcán, vagy fellép egy villamos peronjára. Vezércikket fűz a cipőjébe reggel, regénytémákkal beretválkozik. Úgy áll készen az írásra a nap minden percében, minden porcikájában oly ideges remegéssel, mint versenyparipa startnál futásra” – írta Márairól Bálint Jenő 1933. májusában A Reggel című lapban, a vele készített interjú bevezetéseként. Márai szenvedélyesen író és újságíró: e két fogalom szorosan összetartozik nála, ezért tartja és nevezi az újságírást „újságba írás”-nak. Újságba írni rang, hiszen ő annak a tárcaíró nemzedéknek egyik utolsó tagja, akik szinte napról-napra párbeszédet folytatnak olvasóikkal. Mindaz érdekli, amiből tanulni és tanítani lehet, ami gazdagíthatja a tudást, szélesíti a látókört, érthetőbbé (és sokszor elfogadhatóbbá) teszi a világot, ami körülveszi az embert. Ezért olvassa rendszeresen a nyugati sajtóorgánumok jelentősebbjeit is. Három legfontosabb lapjában (Kassai Napló, Ujság, Pesti Hírlap) megjelent cikkeiben arra törekedett, hogy ennek megfelelően közvetítse értékrendjét, látásmódját olvasói felé.

Márai Sándor - Márai ​Sándor breviáriuma
"Márai ​Sándor szinte egész életében egy nagy ívű regényfolyamon dolgozott, célszerű és kitartó munkával, mint azok múlt századi vagy éppen modern írók - említhetném Balzac, Martin du Gard és Thomas Mann nevét -, akik egy-egy merészen boltozatos regényépítményben kívánták megörökíteni a polgári világ születését és hanyatlását, a klasszikus polgárság életformáját és az általa létrehozott értékeket... Örvendenék, ha ez a breviárium eljutna Márai Sándor írásainak régebbi híveihez, s elvezethetné hozzájuk azokat az olvasókat is, akiknek az elmúlt évtizedekben nem volt módjukban megismerkedni _A zendülők_, az _Idegen emberek_, az _Egy polgár vallomásai_, a _Sértődöttek_, a _Föld, föld_ és a naplók üzenetével, tanításaival" - írja a kötet előszavában Pomogáts Béla. Ezzel a válogatással Márai mintegy "hazatér", s a világjáró kassai polgár művei (ha csak szemelvények formájában is) szülővárosa és szűkebb hazája, az egykori Felvidék olvasóihoz is eljutnak.

Márai Sándor - Egy ​úr Velencéből
Szín: ​A bolzanói Fehér Szarvas vendégfogadó emeleti vendégszobája. A berendezés szalonszerű. Kandalló, előtte kis asztal, két karosszék. Nagy tükör a kandalló felett, aranyozott gyertyatartók. A szárnyas ablakok Bolzanó piacterére nyílnak - a háttérben függönyös ajtó, mely az alvófülkébe vezet, jobbra ajtó a folyosóra.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1959-1960
Márai ​Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes - a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag kínosabb feljegyzéseket. A helyzet orvoslására született Ami a naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes naplókiadás tehát nincsen. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor új sorozatban közreadja a jegyzetekkel, hely-, név- és tárgymutatóval kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést. A nagyszabású vállalkozás kétségtelenül hozzájárul majd Márai Sándor, az író és az ember minél teljesebb megértéséhez.

Márai Sándor - Ajándék ​az egész élet
Ünnepek ​és jeles napok. Márai Sándor e témakörben írt gondolatainak gyűjteménye e kis könyvecske, melynek alapját nemcsak az író szépirodalmi alkotásai adják, hanem a közéleti és publicisztikai írásai is, nemkülönben a Naplók tematikus sorai. A majd száz idézet ilyenformán a teljes életutat lefedi, hiszen a fiatalkori művektől a legutolsó Naplóig tart az ünnepi, elsősorban karácsonyi szellemi utazás, melyre e füves könyvvel kell jegyet váltani.

Márai Sándor - Sértődöttek ​/ A hang
A ​Sértődöttek az európai lélek legméltóbb felelete és visszahatása az elmúlt két évtizedre, s egyúttal Márai életművének legkiemelkedőbb alkotása - írták 1947-ben Márai kiadás előtt álló Sértődöttek című regénytrilógiájáról. Maga az író is fontosnak tartja regényét, ezért jegyzi meg 1946-os naplójában: Ez a kötet mindent elmond, amit akkor mondani akartam. Nem tehetek hozzá semmit; igaz, ha ez a könyv egyszer véget ér számomra, nagyon nehéz lesz még írni, másról írni. Garren Péter alakja jól mintázza a kialakuló diktatúra hatását az igazi írókra: a tömeg betört az irodalomba és elkezdődött a műkedvelők forradalma, az igazi írók számára csak e lázadás sértődött szemlélése maradt... A kötet Márai egyik utolsó, Magyarországon megjelent könyve, mely nem véletlenül váltotta ki a korabeli kritika heves támadását: az idehaza kialakuló új világrendben az igazi író már csak egyszemélyes osztálynak tekintett, megtűrt ellenálló, mert nem visszhangozza az éppen aktuálisan uralkodó hang eszméit. A legszemélyesebb régiókat is veszélyeztető hang minden eddig megszületett alkotásra is veszélyes. Van-e kiút ebből, vagy az egyetlen erkölcsös válasz az emigráció?

Márai Sándor - Német ​farsang
Márai ​emigrációs vándorlásainak első állomása Németország. 1919 és 1923 között Lipcsében, Frankfurtban és Berlinben folytatja tanulmányait és művészi útkeresését, fontos szellemi találkozások hatása alatt. A német nyelv és kultúra ismerős közegében mégis idegenként tekint magára, és kívülállóként figyeli a "téboly rémuralmát" élő ország zűrzavaros mélységeit és magasságait. A Berlinben töltött években talál rá publicisztikai műfajaira, és nem mellékesen itt találnak egymásra Matzner Lolával - nászútra azonban a számukra otthonos Bécsbe mennek. Ezekhez a városokhoz való viszonyának műveiben található lenyomataiból válogattunk részleteket, gazdag képanyaggal illusztrálva.

Márai Sándor - Egy ​polgár naplóiból
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1970-1973
A ​Helikon Kiadó hatalmas vállalkozása Márai Sándor teljes naplójának közreadása. A jelen kötetben, amely a tizenötödik a sorban, a salernói időszak négy évének személyes-szellemi eseménynaptára olvasható. A tárgyalt időszak nemcsak irodalomtörténeti utazás, hanem igazi bolyongások krónikája is az Egyesült Államokból Nyugat-Európa majd minden országába, miközben a feljegyzések helytörténetei mögött felsejlenek a világpolitika történései, a hidegháború kronológiája. „Vörös Kínát felvették az Egyesült Nemzetek Szövetségébe, és Nemzeti Kínát ugyanakkor kizárták az organizációból. A televízió mutatja, amint a szavazás után Nemzeti Kína képviselői libasorban elhagyják az üléstermet. Tizennégymillió embert – a nyugati világ társadalmi, politikai, morális princípiumainak hűséges szövetségeseit, akik 22 éven át a Nyugattal tartottak az organizációban, és másképp is – kizárnak a szövetségből, odadobnak Vörös Kínának… Mint Magyarországot Jaltában és aztán 56-ban. Mint… De a felsorolás végtelen. Az Egyesült Nemzeteknek most 131 tagállama van, köztük a többség kisebb lélekszámú, mint Formosa. Ezek szavaztak. És a NATO-államok, köztük Itália, megszavazták Formosa kizárását. Minden lehetséges. Az Egyesült Nemzeteknek van alapokmánya, amely kimondja, hogy csak olyan állam lehet az organizáció tagja, amely elismeri és tiszteletben tartja az emberi jogokat, a nemzeti önrendelkezés elvét. A népek közötti morális szolidaritás elvét szemétbe dobták. Maradtak a zulukafferek, akik a szavazás kihirdetése után – nemzeti viseletben – tapsolni és ugrálni kezdettek.” Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot az író élete és Odüsszeusz sorsa között: keresés, igazi otthonra találás nélkül.

Márai Sándor - Idegen ​emberek
A ​Helikon Kiadó által gondozott Márai-életmű egy újabb régen várt kötettel gazdagodik: az Idegen emberek az emigráns élet magányosságának, idegenségtudatának regénye, a szerző párizsi élményeinek lecsapódása. 1930-ban jelent meg először ez a regény, amely az első világháború utáni életérzés egyik legszemléletesebb tükrözője. Hősei ahhoz az "elveszett nemzedékhez'' tartoznak, amelynek vergődéséről az ekkortájt keletkezett legtöbb európai regény fájdalmas képet rajzol. A két kötet most egybefűzve lát napvilágot.

Márai Sándor - Jób ​...és a könyve
Ha ​az író elveszíti az intenzív kapcsolatot a színház világával, akkor drámaírói talentuma légüres térbe kerül, színművek írásáról lemond. Erre kényszerült az emigrációban Márai Sándor is - a magyar drámairodalom nagy veszteségére. Dialogizáló képessége, dramaturgiai biztonsága azonban mégsem maradt parlagon. Televíziós darabokat, rádiójátékokat írt, amelyeket a világ számos országában bemutattak: Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Dániában, Kanadában. Ezek a művek leperegtek a képernyőn, elhangzottak az idegen nyelvű rádióállomások adásaiban - de Márai Sándor magyar olvasói közül, híveinek nagy táborából hányan látták-hallották ezeket a televíziójátékokat, rádiódarabokat? Ez a kötet Márai - szerte a világban játszott és elhangzott - televíziós darabjait és hangjátékait gyűjti össze a magyar közönség számára.

Márai Sándor - Ítélet ​Canudosban
Canudos ​ötezer körüli vályogházból álló település Észak-Brazília őserdejében. De nevezték Szent Városnak, Új Jeruzsálemnek is. A Brazil Köztársaság kikiáltása után egy fanatikus szektavezér ugyanis itt gyűjtött maga köré nyolcezer embert, akik mind el akartak menekülni a civilizáció és az új demokrácia elől. Saját törvények szerint éltek a mindenható próféta vezetésével, akit ők Tanácsadónak neveztek, és aki magában egyesítette a hadvezért, a bírót és a papot is. Velük volt egy orvos is, egy amerikai, aki elhagyta a civilizációt, hogy itt helyben tanulmányozhassa a vadak törvényeit. De a brazil demokrácia nem engedélyezte az elhajlást, kegyetlen, gyilkos irtó hadjáratban tíz hónap alatt, 1896 decemberétől 1897 októberéig a köztársaság reguláris hadserege a szektát megsemmisítette. Márai a történetet a hadsereg írnokával mondatja el, ötven évvel az események után. Itt is azt kutatja, mint a többi történelmi parabolájában: miért, hogy hit és eszme mindig a gyilkolással tudja leginkább fanatizálni az embert?

Márai Sándor - Eszter ​hagyatéka / Déli szél
A ​kötet négy kisregénye időben szinte az egész Márai-életművet átíveli: A mészáros 1924-ben, az Eszter hagyatéka és a Déli szél 1939-ben látott napvilágot, a kötetet záró „krimi”, a Szívszerelem (1985) pedig 2001-ben jelent meg először nyomtatásban. Valamennyi témája jellegzetesen márais: az emberi kapcsolatokat vizsgálja a sors és titok, találkozás és elvárás motívumain keresztül gazdag leírásokkal és belső monológokkal. Az Eszter hagyatéka (A gyertyák csonkig égnek mellett) az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere Nyugat-Európában.

Márai Sándor - Napló ​1958-1967
"Miért ​»ír« egy ember? Valamit el akar mondani az embereknek - de mit? Személy szerint, néha azt hiszem, ezt: tiltakozni és lázadni kell, mihelyt valaki vagy valakik az élet eleven, természetes rendjéből Rendszert akarnak csinálni. Minden, ami Rendszer - vallásos, politikai, gazdasági, szellemi Rendszer -, halálos veszedelem, merénylet az élet eleven rendje ellen. Azt hiszem ezt akartam elmondani, amikor »írtam«." (Napló, 1965)

Márai Sándor - Rómában ​történt valami
1971-ben ​fejezte be Márai ezt a regényt, amelynek ötlete huszonöt évvel korábban merült fel benne. A Diktátort akarta körbejárni, azt a figurát, aki otthagyta ujjlenyomatát az egész történelmen. „Az elmúlt 2000 évben ritka volt az a korszak, amikor a Diktátor emléke nem kísértette az írókat" - írja az utószóban. Minden században, minden műfajban életre keltették. Született róla dráma és óda, értekezés és regény. Ő volt a „démonikus Cézár", a többiek mind őt utánozták, akár Napóleonnak, akár Barbarossa Frigyesnek hívták őket. Márai azt a rövid időt jeleníti meg, amely Julius Caesar meggyilkolása és temetése között eltelt. Rabszolgák és római kéjhölgyek, eunuchok és eleddig Caesar pénzéért tülekedő írók, ügyvédek és veteránok akarják eltüntetni magukról a Diktátor érintésének nyomait, hogy azonnal rohanjanak a másikhoz, a diktátor ellen lázadókhoz... Márai szatirikus írói vénája tobzódik ezekben a jelenetekben, sziporkázóan szellemes, könnyed - és könyörtelenül igazat mond.

Márai Sándor - Béke ​Ithakában
A ​nagy utazó, Odysseus történetének Homérosz-féle befejezése, a hazatérés öreguras megbékélése valamiképpen mindig is a történet továbbszövésére sarkallta az embereket. Talán ezért is van, hogy alakja számtalan művészeti ág számtalan alkotásában él tovább, és hogy tengernyi olyan mű született, amely az eredeti befejezést átírva-elhagyva tovább folytatja a Nagy Csavargó kalandos életét. Ezek közé tartozik a 20. századi hontalan, Márai Sándor regénye is, amely a címben jelzett otthoni békét egészen más színben láttatja.

Márai Sándor - Bébi ​vagy az első szerelem / A nővér
"Mikor ​az ember tollat vesz kezébe, hogy rögzítse bizalmas emberi tapasztalatok emlékét, mindig az emberekhez akar beszélni..." A kötet mindkét regényének "hőse" magányos, és naplót ír. E feljegyzésekből bontakozik ki egy megszállottá váló tanár (Bébi vagy az első szerelem - 1928) és egy az élete lényeges kérdéseivel szembesülő zongoraművész (A nővér - 1946) sorsa.

Márai Sándor - Napló ​1976-1983
Márai ​Sándornak bizonnyal legfontosabb művei közé tartozik hatalmas Napló-sorozata, a mostani az 1976-1983 közé eső szakasza. Az öreg, az élettől búcsúzó, immáron évtizedek óta emigációban - a Napló korszakának idején Kaliforniában - élő író ugyan sokszor említi keserűen mind az öregség számos nyavalyáját, mind a hazától való elszakítottság kínjait, írni azonban még mindig úgy tud, mint fénykorában, szellemi érdeklődése, a világra való nyitottsága, a filozófia, a történelem és főként a szépirodalom iránti érdeklődése változatlan. A NAPLÓ főként erről az érdeklődésről tanúskodik. Nem a "napok hordalékát" írja Márai, nem azt, hogy éppen mi történik vele (pedig utazik is, például Olaszországba, Mexikóba, a keleti tengerpartra stb), hanem arról számol be, mit olvasott, mit olvasott újra, mi a véleménye az újabb elméleti és művészeti munkákról, hogyan befolyásolja történelemfilozófiai nézeteit, az emberről alkotott "magánantropológiáját" egy-egy friss mű vagy - még sokkal inkább - egy-egy rég szívéhez nőtt klasszikus; Geothe, Arany, Gide, Szophoklész stb. Szól 1956-ról is, egy-egy levél, látogató kapcsán a kései Kádár-rendszerről is elmondja véleményét, igazán elemében azonban akkor van, ha a magyar irodalom nagyjairól szólhat, megunhatatlan kedvenceiről, Kosztolányiról, Krúdyról, Móriczról, Jókairól. Műelemzések, filozófiai kisesszék, szellemes, sokszor bölcs aforizmák, találó idézetek és azok kommentárjai váltogatják egymást a Naplóban, amely nemcsak megrendítő emberi dokumentum, de leginkább afféle szellemi végrendelet.

Márai Sándor - Összegyűjtött ​versek
Csak ​kevesen tudják, hogy Márai Sándor, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb prózaírója, költőként kezdte pályafutását. Már 14 éves korától rendszeresen írt verseket, melyek többnyire meg is jelentek. 18 éves, amikor Emlékkönyv című első kötetét közreadja, s 1921-ben kiadott Emberi hang című verseskönyvét már az ifjú Szabó Lőrinc méltatja a Nyugatban, megállapítva, hogy "teljesen a mai német líra hatása alatt áll, verseinek olvasása közben elsősorban Werfelre és a Werfelben is meglévő, mérsékelten expresszionista hatásokra gondolunk".

Márai Sándor - Kassai ​őrjárat
"Négy ​héttel a nap után, mikor a német csapatok bevonultak Párizsba, hazautaztam Kassára. egy napra mentem csak, nem volt semi dolgom ott. Most, idő múltával, elcsodálkozom, miért is mentem?... Valószínűleg, mert otthontalannak éreztem magam a világban." Márai Sándor 1941-ben megjelent és azóta kiadatlan remeklését indítja e sorokkal. Egy csonka nap és egy kurta éjszaka az, amit a szülővárosában tölt, ám e röpke idő is elegendő, hogy újraélje a gyermekkort , és hogy szembesüljön a férfikor komor kihívásaival... Helikon Kiadó, 2003

Márai Sándor - Az ​idegenek
Harmadsoron ​az «idegenekről» szól ez a könyv. Az idegenekről, akik egy reggel megszállják az alvó várost, eltelepednek rajta, mint egy bacillus-kolónia, és nincs menekvés. Itt válik ez az álom- és lényekregény, amely hol csak súrolja, mint a repülő, szemével a földi dolgokat, hol a végső közös gyökerekből szív fel különös virágba borító nedveket, konkréttá és reálissá, magyarrá. Az idegenek kezébe veszett magyarság regénye, irredenta-regény. Vannak témák, amelyek olyan egyéniség-alázóan közösek és olyan minden művészin túlmeredően monumentálisak, hogy az igazi írók általában idegenkednek tőlük és átengedik őket lelkes műkedvelőknek vagy ügyes tollászoknak. Ilyen téma volt elsősorban a háború és azután ami a háborúból ránk maradt, az ország feldarabolása. Bármennyire is mindannyiunk életébe belevágó tény ez, az ujjunkon lehetne megszámlálni az igazi alkotásokat, amelyek foglalkoznak vele, félek, hogy egy kezünk ujjain. Külön nehézség, hogy azok az írók, akik elcsatolt területen élve, legkivált volnának hivatva megírni az ottani magyarság sorshelyzetét, politikai okokból, igen érthető módon, nem beszélhetnek arról, amiről beszélni bizonyára a legégetőbb lelki kényszer volna a számukra. Márai abban a szerencsés helyzetben van, hogy onnan jött, de független minden odaáti vonatkozástól és végre megírhatja, amit meg kellett írnia.(Szerb Antal) Ahogy Thomas Mann-nál is megfigyelhetjük a különböző polgár-nemzedékek bomlását, hanyatlását, válságát, hasonlóképpen ábrázolja Márai a Garren-regényekben a polgárok megváltozását, eltorzulását, 1930-tól kezdve azonban Márai az élő regényirodalom élére lendült. A "Zendülők" már kétségtelen remekmű volt: nagy lélektani felkészültséggel írt, feszülten izgalmas regény kamaszkorú fiúkról, akiket visszarettent a felnőttség, amely menthetetlenül következik. És erre következett a már felnőtt fiatalok magányának regénye, párizsi élményeinek lecsapódása, az "Idegen emberek". - Vannak olvasók, akik ezt a két korai regényét szeretik legjobban. Holott az igazi nagy művek a polgári életforma történelmileg-lélektanilag hiteles látleletei. Egy önéletrajzi regénnyel kezdődik: az "Egy polgár vallomásai"-val. A következő évek nagy kompozícióiban már általánosítva a magánélményeket, egy család - Garrenék - történetében rajzolja kötetről kötetre a polgári, pontosabban a középeurópai, legpontosabban a magyar polgári lét társadalmi és lélektani helyzeteit. A "Féltékenyek" és folytatásképpen már a háború alatt és után írt "Sértődöttek" számos kötete színvonalban és hitelességben semmivel sincs mögötte az európai nagy polgárcsalád-ábrázolásoknak, Thomas Mann "A Buddenbrook-ház"-ának és Martin du Gard "A Thibault-család"-jának. Ha ezt a három nagy ciklust együtt, egymás után olvassuk, a legmagasabb művészi színvonalon, dokumentumszerűen élhetjük át a párhuzamot is, a különbséget is a német, a francia és a magyar polgári lényeg között. - Tulajdonképpen a polgári létnek ezt az ábrázolását egészíti ki élete második felében kötetről kötetre épített "Napló"-iban. Mintha egyetlen véghetetlen regényfolyam volna, amit saját élményeiről, a világ jelenségeinek kommentálásáról és a maga teremtette Garren-család létének változatairól ír. A Színház című hetilap 1947/41-es számában ekként nyilatkozott Márai (az első kiemelés tőle, a többi a magunké!): „Karácsonyra jelenik meg a Sértődöttek című regényem. (...) három kötetben lezár egy élménykört (...). A » Sértődöttek« -ben a két első rész alakjai és problémái élnek tovább, természetesen más életkorban és másféle problémák között. Mint minden család- és nemzedékregény, a » Sértődöttek« is az idő kérdéseire szeretne felelni: egy család sorsa belenő az időbe, annak végzetébe, s együtt érik, épül és pusztul vele” (idézi: Fried István: Márai Sándor titkai nyomában, Salgótarján, 1993. 77.). Kitetszik ez idézetből: a Garrenek az író elképzelése szerint is Garrenek, vagyis a polgárlét sűrítményei, szimbólumai. Mitikus hősök, kiknek életkora (szemben például Thomas Mann Buddenbrookjaival avagy Martin du Gard Thibault-fivéreivel) nem igazodik a hétköznapokban érvényes időszámításhoz; nem ismerik az idő törvényeit, irreverzibilis voltát, olyanok, mint – Ady szavával szólva – „... akinek nem egy ifjúsága van, de váltogatja az ifjúságokat” (vö.: Ady Endre: Az irodalomról. Bp., 1961. 358.). Innen nézvést érthető meg, hogy a Garrenek – ámbár családtörténetük, rokonságuk, emberi kapcsolataik sora (stb.) változatlan marad – miért nem korosodnak, miért nem igazodik életük a kronológiához, miért mozoghatnak oly szabadon és fesztelenül a históriai időben s a személyes létidőben. Márai Sándor a maga korában is prófétának bizonyult, évekkel előbb megjósolta a nagy világégést, ebben a könyvben pedig azt, hogy milyen lesz a háború utáni világ. Hogy a béke nem lesz más – Blake-kel szólva –, mint „kölcsönös rettegés”. Aki szegény, az így vagy úgy előbb-utóbb valamilyen formában kénytelen prostituálódni, a gazdagok pedig a politika, a hatalom „stricijei”, akik az erkölcsi szakadékba „futtatják” bérrabszolgáikat. legújszerűbb és leghitelesebb ebben a műben a különféle tudatállapotok, az alig megfogható fizikai-fiziológiai-pszichológiai érzetek, impressziók s a tárgyi-környezeti atmoszféra leírása. Márai a legnehezebbre vállalkozik: a megfogalmazhatatlan megfogalmazására, az alig kifejezhető pontos szavakkal való rögzítésre. "Túlzott és erőltetetten nyugtalan volt, ami most kezdődött az ablak előtt. Még nem volt neve, de már érezni lehetett, hogy név nélkül is hatalmas, mint a tenger vagy a tömeg." – gondolja a vonatban a Németország felé utazó Garren Péter. A Jelvény és jelentés (1948) ennek a valaminek "ad nevet", ezt próbálja meghatározni és megfogalmazni. Márai mindig, minden művében ezt a valamit keresi: az élet nehezen tudatosítható, racionálisan nem értékelhető mozzanatait; mindazt, ami az ember társadalmi léte, egyénisége, érzékelhető és megfogalmazható fizikai-szellemi valója mögött helyezkedik el. A ciklus első kötetét (A Zendülők, Féltékenyek) ismerők közvetlen folytatásként vehetik kézbe ezeket az írásokat. Garren Péter apja betegségének hírére érkezett meg szülővárosába, amely természetesen a némileg stílízált (így pl. a tenger partjára helyezett) Kassa, amelyet már meghódítottak "az idegenek". Márai persze nem a Trianon utáni helyzetet kívánja ábrázolni, sokkal egyetemesebb nézőpontból mutatja be azt a folyamatot, ahogy egy régi polgárváros, egy sok száz éves organikus fejlődés végpontjára érkezett, csodálatos "műalkotás" nemcsak hódítók birtokába jut, hanem saját magától is elidegenül. Nem történt semmi "tragédia", nincs vérengzés, súlyos elnyomás, semmi látványosan hódítói akció. Csak éppen egy szerves élet szűnik meg kimondhatatlanul, inkább csak a hatodik érzékkel felfoghatóan. Péter apja meghal, és vele együtt elmúlik e műfajtalan művész műve is: maga a város. Még egyetemesebbé, még történetfilozofikusabbá teszi a problémát a Sértődöttek első kötete. Garren Péter épp Párizsban él és író (Márai sok önéletrajzi elemét is belelopott ebbe a regénybe), amikor meghallja a "hangot", Hitler hangját a rádióból. Szó nincs még világháborúról, még az sem tudható, mi fán terem a nácizmus, de valami "elkezdődött". Ennek az "elkezdődésnek" a regénye a Sértődöttek első része. És ami elkezdődött, az ezúttal nemcsak egy város, nemcsak egy életforma, hanem egy egész hatalmas kultúra, a polgári Európa kultúrájának halála. Hatalmas mű A Garrenek műve, de persze az egészet ismerni kell teljes értékű befogadásához. A regényciklus darabjai (A zendülők kivételével) nem olvashatók külön-külön vagy tetszőleges sorrendben.

Márai Sándor - Kuruzslók ​hajnala
A ​Helikon Kiadó több kötetbe gyűjtve adja közre Márai Sándornak eddig csak a nyomtatott sajtóban megjelent írásait. Pályája igazi kezdetétől, 1919-től a német csapatok 1944-es magyarországi megszállásáig írja tárcáit, tudósításait. A lehetetlenre vállalkozik, amikor naponta akár két-három írással is jelentkezik: a keltezéssel ellátott napi sajtóban megragadni a végtelent és maradandóvá tenni azt, ami elenyészik s mindezt az írott szó felelősségének tudatában... Nem az eseményt írtam meg, hanem azt, amit bennem mindenkor kiváltott – nyilatkozta A Reggel című lapnak. Legtermékenyebb írói korszaka az 1930-as évekre esik. Ekkorra szinte megkerülhetetlenné válik: tárcaíróként a legjobbak között tartják számon. Éppen az a titka a két világháború közötti magyar publicisztika magas színvonalának, hogy a cikkeket neves írók jegyzik. Jelen kötet 1928–1930 közötti időszakának írásaira is igaz, hogy: Általában jobb szeretem azt a fajta újságírást, amely hasonlít a költészethez, mint azt a költészetet, amely hasonlít az újságíráshoz. […]

Márai Sándor - Napló ​1943-1944
Márai ​1943-ban kezdett el naplót írni. Az 1943 és 1983 közötti negyven év feljegyzései öt kötetben jelentek meg, az első még itthon, a többi már külföldön. A napló első kötete a háború borzalmaira válaszol. Nem a háborús eseményeket kommentálja, hanem az időszak belső eseménytörténetét rögzíti, a történésekkel bocsátkozik dialógusba. Hűvös, fegyelmezett mondatai valójában hatalmas küzdelemről tanúskodnak: Egy nagyszabású gondolkodó, egy meg nem alkuvó ember és polgár idézi föl a világ szervességét és egészét akkor, amikor ennek már a törmeléke sincs meg az adott valóságban.

Márai Sándor - Régi ​Kassa, álom
Márai ​Sándor és Kassa neve örökre összeforrt életében és halála után is. A "kassai polgár" egyértelműen őt azonosítja mindenki számára és összefoglalja az író életének két fontos sarkpontját. "Kirakni rajzod, Régi Kassa, álom" - írta "Cassovia" című versében s maga is ezt tette évtizedeken keresztül: szülővárosában nőtt fel, itt tanul a premontreieknél, az egyik helyi lapban jelennek meg első írásai. Felnőttként ide jár vissza az eltűnt-elveszett gyermekkort keresni, s művek sorában megalkotja a légkört és családot körülölelő Kassa-mítoszt, mely nélkül aligha érthető a Márai-életmű. Kötetünk a "Budán lakni világnézet" párdarabja, "előzménye", egy hosszabb tanulmányban és tízfejezetnyi műrészletben tárja fel író és szülőhely kapcsolatát, s az ehhez társított fotók felidézik a mai olvasó számára is a Máraiálomvilágban élő Kassát.

Kollekciók