Ajax-loader

Márai Sándor könyvei a rukkolán


Márai Sándor - A ​forradalom előérzete
A ​kötet válogatás Márai műveiből, cikkeiből és a Szabad Európa Rádióban elhangzott jegyzeteiből. A kötet üzenetét talán így fogalmazhatnánk: Márai Sándor, a fantasztikusan érzékeny publicista 1945-ben megjósolta 1956-ot. A SZER-ben 1954 és 1957 között Ulysses, Candidus, illetve saját néven leadott jegyzetei mellett más cikkei, naplóbejegyzései, versei mind azt bizonyítják, Márai hitt az igazságot szolgáltató sorsban - és azt, hogy mennyire együtt élt hazájával az emigrációban is. Márai mindent tudott - csak megalkudni nem.

Márai Sándor - Jelvény ​és jelentés / Utóhang / Sereghajtók
Márai ​főművének, A Garrenek művének harmadik kötete, ötödik, illetve hatodik részregénye a most megjelent munka, mely ezúttal vászonkötésben látott napvilágot. A Jelvény és jelentés közvetlen és szerves folytatása az előző kötet utolsó regényének, A sértődötteknek. Garren Pétert főnöke elküldi Berlinbe, hogy ott személyesen vizsgálhassa meg, mit is jelent Németországban a politikai változás (Hitler hatalomra jutása). Péter lényegében egyetlen berlini eseményen vesz részt, egy Hitler-beszédet hallgat meg, annak közönségét figyeli. A regény ezt a Hitler-beszédet írja le félelmetes pontossággal. Állóképszerű, analitikus, filozófiai-történetfilozófiai esszéregény, nem közönséges elbeszélő munka. A másik regény (Utóhang. Sereghajtók) a sorozat harmadik kötetéhez (Az idegenek) kapcsolódik. Abban arról szólt az író, miként került Péter városa (a némileg átrajzolt, ám jól felismerhető Kassa, Márai szülővárosa) az idegenek (természetesen jelöletlenül is a csehszlovákiai "hódítókról" van szó) kezére, ebben a műben arról, hogy miként vonulnak el az idegenek, és milyen lesz az újra anyaországhoz került város. Ebben a könyvben sem eseményekről, különböző alakok, szereplők sorsáról értesülünk, hanem a történelem menetét követhetjük a lélek különös rezdülésein, reakcióin keresztül.

Márai Sándor - Eszter ​hagyatéka
Az ​élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly tökéletesen kirabolt, mit várhatok még? Az 1939-ben írt kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti. A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül elrabolni, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött Eszternek, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá. Eszter azonban sohasem kapta meg a leveleket.

Márai Sándor - Fedőneve: ​Ulysses I-II.
Mit ​mondjon ma egy magyar író nemzetének? Mit mondhat, ami nyilvánosságot kaphat, ami nem mákony, nem hazugság, nem a valóság és az igazság ferdítése? Mit mondhat, ami az irodalom, tehát a nemzeti, emberi lelkiismeret nagy hangszóróján át teljes felelősséggel tájékoztatja a nemzetet a valóságról, a közvetlen és távoli tennivalókról? * Nem beleegyezni: ez a mi korunk különféle gyehennáiban az áldozatok egyik legerősebb fegyvere. Tragikus, hogy a legkülönb hősiesség, amire ennek a nemzedéknek módja van, gyakran nem a cselekvés, hanem az ellenállás hősiessége.

Márai Sándor - Válás ​Budán
Válás? ​Budán? Ilyesmi csak másokkal fordul elõ. Az egyik eset mégis szokatlanul közelrõl érinti a válóperes bíró elzárkózó, de sikeresnek mondható életét és családi körét: egy iskolatárs és egy futó lányismerõs házassága jutott válságba.

Márai Sándor - Judit... ​és az utóhang
"Ez ​az írás folytatása és befejezése Az igazi című regénynek" - vallja Márai -, amikor férj és feleség vallomása után megszólal a szerető, s beszámol arról, hogyan látta ő hármuk sorsdöntő drámáját, milyennek találta a polgári világot kívülről, a szegények, a megalázottak szemszögéből. A Judit... és az utóhang az egykori cselédlányból nagyvilági hölggyé változó, a "mellékutca" helyett a házasság biztonságát kiharcoló asszony története - a háttérben a második világháború után lassan éledező Budapest, majd a New York-i emigrációs lét érdekes tablójával.

Márai Sándor - Egy ​polgár vallomásai
Az ​író legjelentősebb alkotásában - a két világháború közötti magyar irodalom egyik remekművében - egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz, s egy életformához: az európai kultúrához való elkötelezettségéről vall, gyermekévei tájaira, a Felvidékre, ifjúkori élményeinek színhelyeire: Berlinbe, Párizsba, Velencébe kalauzolja el olvasóit. "S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében... láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát... kaphattam-e sokkal többet az élettől?" A népszerű mű, most hangoskönyv formájában jelent meg.

Márai Sándor - Amerika ​délibáb
Amikor ​Márai 1952 áprilisában megérkezik New Yorkba, nemcsak földrészt, hanem „életet” is cserél. Nápoly után New York több mint kihívás – valóságos környezet-, életforma- és civilizációváltás. Az „újságba író” Márai két évtizedes Amerika-képe alapjaiban változik meg az új élethelyzettel, amikor szembesül az Újvilág közönyével. A Márai Irodalmi bedekkersorozat legújabb darabja az író amerikai emigrációjának éveit, a New Yorkban és San Diegóban töltött negyven esztendőt mutatja be. A képes füves könyv írásaiból rakja ki az író Amerika-mozaikját: az ismert és kevéssé ismert szépirodalmi idézetek mellett számos, eddig nem közölt tárca- és levélrészlet, úti rajz és rádiós jegyzet mutatja be az ötvenes évek és a hidegháborús időszak Amerikáját, illetve Márai viszonyulását annak kultúrájához, eszményéhez és világképéhez. Mi dolga a világ e szegletében egy emigráns írónak, egyáltalán, mit tehet az európai író, aki Amerikában él? Évekig hallgatásba burkolózik, másfél évtized után pedig visszatér Európába, hogy aztán újra Amerikában, a nyugati parti San Diegóban telepedjen le – ezúttal végleg. Az út- és honkeresés viszontagságainak különleges lenyomata az Amerika délibáb, amelyben a szépíró, közíró és publicista Márai tematikus sorait olvashatjuk – páratlan fotóanyag kíséretében. A sorozat korábbi darabjai: Budán lakni világnézet; Régi Kassa, álom; Itália életérzés.

Márai Sándor - A ​gyertyák csonkig égnek
Az ​1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti. Lukács Sándor előadásában Teljes játékidő: 5 óra 28 perc.

Csutora_original_4376
elérhető
31

Márai Sándor - Csutora
Csutora,- ​a puliként megvásárolt keverék - az író zsebében, karácsonyi ajándékként érkezik a családba, ahol teljesen felborítja a hölgy, az úr és Teréz, a cseléd életét. Nem csak papucsot és bútort rág, de átrágja magát H. G. Wellsen és sok más szerzőn is. Bár megengedő szellemben nevelik, bűntudatra hajlamos orosz jelleme egy idő után szembefordítja gazdáival. A kutya és az író barátsága ugyan szakítással végződik, de az együtt töltött néhány hónap mindkettőjük számára élményekben gazdag és az úr számára nagyon tanulságos. A hallgató számára pedig nem csak tanulságos, de nagyon szórakoztató is, mert Márai ragyogó humora és gyakran kíméletlen öniróniája szövi át az egész történetet.

Márai Sándor - Füves ​könyv
Olyasféle ​ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

M%c3%a1rai_az_igazi
elérhető
62

Márai Sándor - Az ​igazi
Lehet-e ​az érzelmeket az értelem segítségével megsemmisíteni, teszi fel a kérdést Márai e mélylélektani drámában. A válasz: nem, mert az érzéseket néha, szerencsés esetben, meg lehet szelídíteni és el lehet sorvasztani, de az értelem soha nem győzheti le. Az 1941-es regény egy zátonyra futott házasság monológja: Márai előbb a feleség, aztán a férj szemszögéből avatja be olvasóit a bonyolult szerelmi háromszögbe; a kettősség és a párhuzamok látszólag kusza egyvelege bravúros pontossággal metszi át a viszonyokat és a viszonyulásokat. Márai nem szolgáltat igazságot (egyáltalán lehet?), csupán ott a nyitott-megválaszolt kérdés mindannyiuk feje fölött: mi is a mozgatórugó? Van-e különbség abban, ahogy a férfi tekint a nőre, mint a nő a férfira? Vagy vannak szerelmen felüli motivációk is?

Márai Sándor - Füveskönyv
Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

Márai Sándor - Napló
A könyv Budapest ostromát Leányfalun átvészelő író mindennapjainak krónikájával indul, az utolsó bejegyzés pedig azt a jelenetet rögzíti, amikor MÁrai felveszi az amerikai állampolgárságot és felesküszik az Egyesült Államok alkotmányára. A naplónak ez a része hatalmas kataklizmáról számolhatna be, ha íróját nem érdekelné jobban és mindennél szenvedélyesebben az irodalom, a kultúra, a polgári szellemi értékek sorsa, jelene és jövője. Jellemző, hogy amikor Buda ostroma után megnézi lebombázott lakóhelyét, eltűnt lakását, alig ír pár sort az eseményről, ugyanakkor a közeli Kosztolányi-ház pusztulása a legmélyebb szívhangokat hozza ki belőle. A legválságosabb időszakokban is sokkal inkább foglalkoztatja Geothe, Rilke egy-egy újraolvasott munkája, vagy egy friss francia regény, mint a körülötte zajló, fokozatosan bolsevizálódó élet. Amikor a szociáldemokraták üldözésére kerül sor, Leninnek ezzel kapcsolatos tanulmányait olvassa, kommentálja, kevés szót vesztegetve mondjuk szociáldemokrata újságíró barátai sorsára. Természetesen nem „elefántcsonttoronyba” húzódásáról van szó. Félelmetes jelzőket, szörnyű mondatokat talál a fasizmus rémtetteire, kitűnő, magas erkölcsiségű passzusokban foglalkozik a svábok kitelepítésével is, miért kényszerült elhagyni hazáját, ám a naplók elsősorban mégis irodalmi élményeiről, olvasmányokról, koncertekről, kiállításokról való beszámolók, mint a kor történetének visszatükrözései. Sokakban talán csalódást kelt az is, hogy a magyarországi októberi forradalom időszakából hiányoznak a feljegyzések, az eseményeket utólag, a külföldre menekült magyarok vallomásai alapján rekonstruálja és magyarázza. A kötet lenyügöző olvasmány mindenki számára, aki maga is elsősorban kultúrában él és gondolkodik.

Márai Sándor - Szinbád Hazamegy
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márai Sándor - Az idegenek, sértődöttek, a hang
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márai Sándor - Zendülők féltékenyek
A Garrenek műve a Zendülők, Féltékenyek és Sértődöttek című 1934 és 1947 között kiadott regények átdolgozott és egy befejező kötettel kiegészített változata, amely végleges formájában idehaza még nem jelent meg soha. A regényciklus, talán Márai legfontosabb írása, annak a polgárnak állít emléket, akit a közelmúltban sokan becsméreltek, "burzsujnak, hasas és torz embernyúzónak tartottak; elhallgatták, hogy szerepe volt: az alkotás. A polgár csodálatos városokat alkotott és légkört teremtett hozzá. Valami atmoszferikust, amiben az emberi élet a létezésen túl értelmet és rangot kapott." A Garrenek művének most az első részét adjuk közre, két önálló regényt, ígérve a mielőbbi folytatást...

Márai Sándor - Ami ​a Naplóból kimaradt - 1953-1954-1955
Részlet ​a könyvből: Anyámtól Rómán át, egy lap. Írása, mintha vésné a betűket. Nyolcvan lesz jövő évben. A magyar irodalom, a magyar nyelv mind közelebb van hozzám; mint a bőröm, a kezem. A magyarok egyre messzebb; otthon is, itt is messze vannak. Újév napján sűrű hóesés. Mindig ez az érzés, hogy nagyon kell figyelnem a hátralevő időben. Mindenre, mindenkire. Azt hiszem, tudok még írni két könyvet. S talán egy színpadi játékot is. Ha megtartom a feltételt, hogy nem írok Amerikában semmit a nyilvánosság számára. Kora délután a földalattival jövök vissza a városból. A 125 és 145 utca között a néger utasok legtöbbje alszik, - ülő és állongó helyzetben is alszanak, - de a 145-ös utca megállójánál gépiesen felébrednek. Itt ér véget a Harlem-negyed, a néger ghetto. A néger utasok álmukban is tudják ezt. Akadnak közöttük egészen finom fejek: vékonyszájúak, őszhajúak, szemüvegesek, olyan tartózkodóan és előkelő szomorúsággal négerek, mint akik magatartással, tapintattal segíteni szeretnének a fehéreknek, hogy ők, a fehérek, ne érezzék a gyalázatot, ami velük, a négerekkel, ebben a világban történt. Szívbajosok, minden nap a szívéhez kap valaki. Valamit nem bírnak itt az emberek. Valamit nem bírunk. A televíziós kép boxolókat mutat. Az ököl primadonnái nyavalyatörősen illegetik magukat, inkább táncolnak, mint verekednek. Amerikában van egyféle nagy baj, csaknem bomlási tünetek. De nagyon nehéz megmondani, mi ez a baj?

Márai Sándor - A ​teljes napló 1946
Márai ​Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes – a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag „kínosabb” feljegyzéseket. A helyzet orvoslására született Ami a naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes naplókiadás tehát nincsen. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor küllemében is megújult sorozatban közreadja a jegyzetekkel kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést.

Márai Sándor - Egy ​polgár naplóiból
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márai Sándor - Lucrétia ​fia
„…A ​függöny két szárnya között egy keskeny, pici résen ott látta az asszony szemközt magával a férfit. A kacagás a torkában ugrált hangtalanul: egy picit lábujjhegyre is állt, hogy jobban lássa ezt a buta Ferit, aki nem tudja most, hogy meglesik. Nem veszi észre, nem veszi észre, gondolta jókedvűen az asszony…” „…Az asszony felelni akart a függöny mögül, de valami mintha elvágta volna a szavát. A hang nem jött ki a torkából, nagyon tetszett neki ez a tréfa, a nevetés ott ült még a száján, de már nem is nevetett, egy kis kezdődő izgatottság elvágta a szavát. A férfi figyelt ki a konyhába, s mikor nem kapott választ, becsukta az ajtót, visszajött a kályhához, leült szemben az asszonnyal és elterpeszkedett a székben…” A Helikon Kiadó útjára bocsátja Márai Sándor kötetben még soha meg nem jelent elbeszéléseit, jelen kötetünk a vállalkozás első könyve. A második 2004 karácsonyára jelenik meg, a harmadik pedig 2005 első felében. Ahogy a fenti idézet is mutatja, már ezekben a korai művekben is megszólal az igazi Márai.

Márai Sándor - Szabadulás
"Mi ​történt? Semmi különös; talán éppen csak az, hogy nem történt semmi. S megértették, hogy a »változás«, melyet oly közel hittek, már kezükkel tapintottak, messze van még, talán hetek, hónapok is beletelnek, s minden nap, minden óra telítve van a legborzalmasabb sors esélyeivel. ___Nemcsak ők értették meg, az elítéltek és üldözöttek. Segítő kezek, melyek tegnap még jóhiszemű készséggel vagy óvatos számítással nyúltak feléjük, egyszerre tétován elakadtak." ___Márai 1945-ben írt regényének alapkérdése: mi történt? A szenvedés mindig egyéni, személyek sorsában sűrűsödő, de mit tehet az ember, ha megérteni és feldolgozni akarván az eseményeket, újabb megpróbáltatások érik? Történhet-e valóban "szabadulás"? ___A regény most lát először napvilágot!

Márai Sándor - Japán ​kert II.
"A ​Frankfurter Zeitunghoz úgy jutottam be, hogy egy napon felmentem a szerkesztőségbe, s beküldtem a tárcaszerkesztőnek, Geck úrnak névjegyemet. A szerkesztő nyomban fogadott, átnyújtottam neki egy tárcát és bizonytalan érzésekkel távoztam... Éveken át dolgoztam ebbe az előkelő, a szó legjobb értelmében európai szellemű újságba... eszem ágában nem volt karriert csinálni, s azt hiszem, egyáltalán nem tartottam sokra összeköttetésemet ezzel a "vidéki lappal". Ugyanazokat a cikkeket és tárcákat adtam közzé a Frankfurter Zeitungban, melyeket előbb egy kassai lapban jelentettem meg, s legalább oly fontos volt nekem, mit szólnak kísérleteimhez Kassán, mint a frankfurti kritikusok véleménye s az a körülmény, hogy a nagy lap vasárnap tárcaélen közölte írásomat" - írja Márai Sándor az Egy polgár vallomásaiban. A "kassai lap" az 1920-tól 1929-ig, az akkor már a polgári Csehszlovákiához tartozó nagy, felvidéki városban megjelenő Kassai Napló c.napilap volt, amelynek kilenc évfolyamában Márai Sándornak, a induló fiatal írónak több, mint kétszáz írása jelent meg. Két kötetben ezekből adunk itt bőséges válogatást.

Márai Sándor - Napló ​1945-1957
A ​könyv Budapest ostromát Leányfalun átvészelő író mindennapjainak krónikájával indul, az utolsó bejegyzés pedig azt a jelenetet rögzíti, amikor MÁrai felveszi az amerikai állampolgárságot és felesküszik az Egyesült Államok alkotmányára. A naplónak ez a része hatalmas kataklizmáról számolhatna be, ha íróját nem érdekelné jobban és mindennél szenvedélyesebben az irodalom, a kultúra, a polgári szellemi értékek sorsa, jelene és jövője. Jellemző, hogy amikor Buda ostroma után megnézi lebombázott lakóhelyét, eltűnt lakását, alig ír pár sort az eseményről, ugyanakkor a közeli Kosztolányi-ház pusztulása a legmélyebb szívhangokat hozza ki belőle. A legválságosabb időszakokban is sokkal inkább foglalkoztatja Geothe, Rilke egy-egy újraolvasott munkája, vagy egy friss francia regény, mint a körülötte zajló, fokozatosan bolsevizálódó élet. Amikor a szociáldemokraták üldözésére kerül sor, Leninnek ezzel kapcsolatos tanulmányait olvassa, kommentálja, kevés szót vesztegetve mondjuk szociáldemokrata újságíró barátai sorsára. Természetesen nem "elefántcsonttoronyba" húzódásáról van szó. Félelmetes jelzőket, szörnyű mondatokat talál a fasizmus rémtetteire, kitűnő, magas erkölcsiségű passzusokban foglalkozik a svábok kitelepítésével is, miért kényszerült elhagyni hazáját, ám a naplók elsősorban mégis irodalmi élményeiről, olvasmányokról, koncertekről, kiállításokról való beszámolók, mint a kor történetének visszatükrözései. Sokakban talán csalódást kelt az is, hogy a magyarországi októberi forradalom időszakából hiányoznak a feljegyzések, az eseményeket utólag, a külföldre menekült magyarok vallomásai alapján rekonstruálja és magyarázza. A kötet lenyügöző olvasmány mindenki számára, aki maga is elsősorban kultúrában él és gondolkodik.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1952-1953
Márai ​Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes - a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag "kínosabb" feljegyzéseket. A helyzet orvoslására született Ami a naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes naplókiadás tehát nincsen. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor új sorozatban közreadja a jegyzetekkel, hely-, név- és tárgymutatóval kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést. A nagyszabású vállalkozás kétségtelenül hozzájárul majd Márai Sándor, az író és az ember minél teljesebb megértéséhez.

Márai Sándor - Kuruzslók ​hajnala
A ​Helikon Kiadó több kötetbe gyűjtve adja közre Márai Sándornak eddig csak a nyomtatott sajtóban megjelent írásait. Pályája igazi kezdetétől, 1919-től a német csapatok 1944-es magyarországi megszállásáig írja tárcáit, tudósításait. A lehetetlenre vállalkozik, amikor naponta akár két-három írással is jelentkezik: a keltezéssel ellátott napi sajtóban megragadni a végtelent és maradandóvá tenni azt, ami elenyészik s mindezt az írott szó felelősségének tudatában... Nem az eseményt írtam meg, hanem azt, amit bennem mindenkor kiváltott – nyilatkozta A Reggel című lapnak. Legtermékenyebb írói korszaka az 1930-as évekre esik. Ekkorra szinte megkerülhetetlenné válik: tárcaíróként a legjobbak között tartják számon. Éppen az a titka a két világháború közötti magyar publicisztika magas színvonalának, hogy a cikkeket neves írók jegyzik. Jelen kötet 1928–1930 közötti időszakának írásaira is igaz, hogy: Általában jobb szeretem azt a fajta újságírást, amely hasonlít a költészethez, mint azt a költészetet, amely hasonlít az újságíráshoz. […]

Márai Sándor - Lomha ​kaland
Kötetünk, ​amely Márai kötetben eddig meg nem jelent elbeszéléseinek második gyűjteménye, az 1928-1937 közötti időszak írásait tartalmazza. Ebben a majd tíz évben egyre inkább kiteljesedett Márai világa, egyre egyénibbé vált írói hangja. A novellák már nemcsak ujjgyakorlatok, megszólalnak bennük az író halálig tartó töprengései szerelemről, titokról, elérhetetlen boldogságról, a személyes én történetéről.

Márai Sándor - Moştenirea ​Eszterei
"M-am ​liniştit dintr-odată (...) ştiam că Lajos sosise, pentru că nu putea să facă altfel, iar noi îl întâmpinam, pentru că nu putem să facem altfel, şi că totul este îngrozitor, neplăcut şi inevitabil atât pentru el, cât şi pentru noi." Chiar dacă din punct de vedere estetic această carte este o bucurie, să citeşti drama pe care o descrie este îngrozitor, neplăcut şi inevitabil. E greu să întrerupi lectura, chiar dacă, de fapt, nu este nimic palpitant de urmărit. E greu de lăsat deoparte, chiar dacă este o carte rece, care nu încearcă să îşi seducă cititorul sau să il ţină captiv într-o poveste. În Moştenirea Eszterei, Sandor Marai scrie despre o poveste de dragoste recuperată după douăzeci de ani, însă nu tocmai genul de dragoste cu care ne obişnuiesc filmele şi romanele roz patinate. Relaţia dintre Ezster şi Lajos este un amestec de trădări şi umilinţe, o bufonerie jucată de cel din urmă, care cere şi obţine de la ea tot ce vrea. In acelaşi timp, pentru Eszter teatrul şi înşelătoria iubitului au ceva implacabil, "trebuie să se întîmple", sunt, poate, chiar dovezi că iubirea lor este veşnică. Revenirea lui Lajos ii va cere Eszterei dovada definitivă: să îi cedeze lui ultimul lucru care i-a rămas, casa în care stă. Am citit Moştenirea Eszterei ca pe romanul tragic al unei iubiri neîmpărtăşite. Alunecarea Eszterei pe panta aceasta, care nu duce nicăieri, este povestită de ea însăşi cu mîndria, chiar aroganţa celui înfrînt, care nu poare recunoaşte că a fost păcălit. Poate că aceeaşi vocaţie de învinsă o izolează pe Eszter într-o viaţă goală, rece, în aşteptare. Paradoxal, chiar Lajos, cel care profită de sentimentele ei, chiar el pare să readucă sensul, să aducă, prin jocul său, concretul în lumea îngheţată a Eszterei. Cu toate că pragmatismul său este văzut de naratoare într-o lumină mult prea blîndă, Lajos pare singurul personaj viu într-o carte a figurilor de ceară. Te face să te întrebi dacă nu cumva este viu fiindcă este profitor şi egoist - cere o reîncadrare a ceea ce ştim despre dragoste, despre altruism şi fericire. Intre aceste personaje situate la poli opuşi în ce priveşte moralitatea, decenţa şi felul de a iubi nu este nevoie să stea o poveste prea complicată. Sandor Marai păstrează atît firul narativ, cît şi stilul simple, clare, limpezi. Este şi ceva imobil în confesiunea Eszterei, ceva împietrit, care respinge reacţiile emoţionale ale cititorului, ceea ce, mi se pare, accentuează interesul estetic. Moştenirea Eszterei este o realizare stilistică: limpezimea, precizia sunt de apreciat, la fel ca şi reuşita lui Sandor Marai de a pune sub lupă tot ce-i omenesc, de la dragostea necondiţionată pînă la fuga laşă.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1961-1963
A ​Helikon Kiadó hatalmas vállalkozása Márai Sándor Teljes Naplójának közreadása. Jelen kötet a tizenkettedik a sorban, melyben az amerikai időszak három évének személyes-szellemi eseménynaptára olvasható. A már eddig is megjelenő témákon (politikai események, olvasmányok, reflexiók) túl újszerű, hogy az író megbékélni látszik a New York-i élet adta lehetőségekkel, egyfajta nyugvópontra érkezett az élete. Nem tud megbékélni viszont az enyhülő hidegháborús politika következményeivel, a számára elv nélküli, nagyhatalmi kiegyezésekkel, melyeknek 1956-ban áldozatává vált hazája és ő maga is, a hazatérés reményét vesztve el ezzel. Csaknem fél éves európai utazása is legalább annyi kérdést vet fel benne az öreg kontinenssel kapcsolatban, mint amennyire engedi megélnie a „hazatérés” élményét. Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot Odüsszeusz sorsával: keresés, igazi otthonra találás nélkül.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1967-1969
A ​Helikon Kiadó hatalmas vállalkozása Márai Sándor Teljes Naplójának közreadása. Jelen kötet a tizennegyedik a sorban, melyben az amerikai időszak három évének személyes-szellemi eseménynaptára olvasható. A tizenöt éves létezés New Yorkban kiégette önmagát. Méregdrága, lelketlen, embertelen, kapcsolatnélküli az élet a New York-i gettóban. Ezt be kellett fejezni. Nyugdíjasan, krajcárosan beleöregedni a New York-i proliságba - ezzel nem tartozunk fogadott hazánknak, Amerikának. Ezért tegnap délután hat órakor átrepültünk a Pan American egyik száznegyven személyes utasszállító repülőgépén Európába. Csodálatos repülés volt; szervezési és technikai remekmű; száznegyven utas, [állandó kiszolgálás] figyelem, udvariasság és olyan technikai bravúr, amiről negyven év előtt, amikor Lindberghet vártuk néhányan a Párizs-környéki repülőtéren, senki nem álmodott. Ugyanakkor elképesztően prolis volt ez az utazás: mint harminc év előtt a személyvonat második osztály. Bőgő gyermekek, tenyeres-talpas mamák, fiatal és öreg ki- és visszavándorlók, proliság. Lehet, hogy harminc év múlva ilyen prolis rutin lesz az űrrepülés. Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot Odüsszeusz sorsával: keresés, igazi otthonra találás nélkül.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1943-1944
Márai ​Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes – a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag "kínosabb" feljegyzéseket. A helyzet orvoslására született Ami a naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes naplókiadás tehát nincsen. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor új sorozatban közreadja a jegyzetekkel, hely-, név- és tárgymutatóval kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést. A nagyszabású vállalkozás kétségtelenül hozzájárul majd Márai Sándor, az író és az ember minél teljesebb megértéséhez.

Márai Sándor - Féltékenyek
A ​Garren család "aranykorát", egységes világképét, értékeit és példaképeit az Apa alakja fogta össze a gyermekek számára. A nemzedékregény második kötete egyszerre szimbolikus és valóságos: a Várost elfoglalták az "idegenek", miközben az Apa haldoklik. Garren Péter és Tamás messze járnak, a Városban a cselekedni tudók egyedül a nők. Ha kell, ápolnak, ha kell, őriznek, ha kell, emlékeznek. A családfő halála nemcsak egy személy távozását jelenti, vele egy kor, műveltség és légkör is hiányzik majd a világban. A család és a Város megválaszolhatatlanul nagy kérdés elé kerül: mi lesz a világgal, ha az Apa meghal? Az író először 1937-ben kiadott, lírai elemekkel átszőtt regénye a Márai-életmű egyik csúcsa, melyről nem véletlenül írta a korabeli sajtó: "...mintha csak Thomas Mann szavait hallanók..." Azét a Thomas Mannét, aki egy-két évtizeddel ezelőtt ugyanilyen tévedhetetlen éleslátással látta meg Buddenbrookként a művelt és erkölcseiben emelkedett lübecki nagypolgár napjának leáldozását. Valami elmúlik, a múlása nagyon fáj, de visszafordíthatatlan.

Kollekciók