Ajax-loader

Márai Sándor könyvei a rukkolán


Márai Sándor - Eszter ​hagyatéka
Az ​élet oly csodálatosan megajándékozott, és oly tökéletesen kirabolt, mit várhatok még? Az 1939-ben írt kitűnő regény egy beteljesületlen szerelem története. A mindig fellegekben élő, jellemgyenge, de szeretni valóan kedves Lajos és Eszter húsz esztendővel korábban bontakozott szerelmét rombolta szét, amikor a férfi Eszter nővérét, Vilmát vette feleségül. Felesége halála után, gyermekeivel látogatóba érkezik az asszonyhoz, aki még mindig szereti. A találkozás oka igencsak prózai: Lajos, aki már mindenétől megfosztotta Esztert, most végső menedékét készül elrabolni, a családi otthon eladására kéri. Eszter ekkor tudja meg, hogy a férfi nősülése előtt végső elkeseredésében levelekben könyörgött Eszternek, hogy szökjenek meg együtt, mert szüksége van rá. Eszter azonban sohasem kapta meg a leveleket.

Márai Sándor - Judit... ​és az utóhang
"Ez ​az írás folytatása és befejezése Az igazi című regénynek" - vallja Márai -, amikor férj és feleség vallomása után megszólal a szerető, s beszámol arról, hogyan látta ő hármuk sorsdöntő drámáját, milyennek találta a polgári világot kívülről, a szegények, a megalázottak szemszögéből. A Judit... és az utóhang az egykori cselédlányból nagyvilági hölggyé változó, a "mellékutca" helyett a házasság biztonságát kiharcoló asszony története - a háttérben a második világháború után lassan éledező Budapest, majd a New York-i emigrációs lét érdekes tablójával.

Márai Sándor - Válás ​Budán
Válás? ​Budán? Ilyesmi csak másokkal fordul elõ. Az egyik eset mégis szokatlanul közelrõl érinti a válóperes bíró elzárkózó, de sikeresnek mondható életét és családi körét: egy iskolatárs és egy futó lányismerõs házassága jutott válságba.

Csutora_original_4376
elérhető
30

Márai Sándor - Csutora
Csutora,- ​a puliként megvásárolt keverék - az író zsebében, karácsonyi ajándékként érkezik a családba, ahol teljesen felborítja a hölgy, az úr és Teréz, a cseléd életét. Nem csak papucsot és bútort rág, de átrágja magát H. G. Wellsen és sok más szerzőn is. Bár megengedő szellemben nevelik, bűntudatra hajlamos orosz jelleme egy idő után szembefordítja gazdáival. A kutya és az író barátsága ugyan szakítással végződik, de az együtt töltött néhány hónap mindkettőjük számára élményekben gazdag és az úr számára nagyon tanulságos. A hallgató számára pedig nem csak tanulságos, de nagyon szórakoztató is, mert Márai ragyogó humora és gyakran kíméletlen öniróniája szövi át az egész történetet.

Márai Sándor - Ihlet ​és nemzedék
1943 ​decemberében olvassa föl Márai Ihlet és nemzedék című akadémiai székfoglaló előadását. E válságos időben az európai kultúra alkotó korszakai: a reneszánsz, a humanizmus, a materializmus századai felé fordul. Termékeny korok rokon lelkű szellemeit idézi fel esszéiben, szembeállítva velük a jelen kor egységes szellemi világkép hiányában magányosan küzdő alkotóit. Hogyan születnek a művek az ihlet kivételes állapotában, és hogyan alakul titokzatos sorsuk? Hogyan tegyen eleget az író kettős feladatának, hogy idejét és erejét az időtlen és a pillanat között megossza? Ilyen kérdésekre keresi a választ legkedvesebb íróinak műveit vizsgálva, az alkotó, a mű kivételes, megkülönböztető jegyeit, titkát fedezve fel számunkra is.

Márai Sándor - Hallgatni ​akartam
Irodalmi ​szenzáció Márai legismertebb műve folytatásának megjelenése. „És meg kell írni a „Polgár vallomásai” harmadik, befejező kötetét. Ez álmatlan éjszakákon e kötet szerkezetén gondolkozom” - írta Márai 1944-ben a Naplóban. De az ötlet csak 1949-ben érik be, az eredeti, eddig a hagyatékban kallódó kéziraton 1950 szerepel befejezés gyanánt, vagyis a Hallgatni akartam tekinthető Márai első emigrációban írt - befejezett - művének! Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. A kötet vallomás egy érték vesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak, egyszersmind hiánypótló olvasmány.

Márai Sándor - A ​forradalom előérzete
A ​kötet válogatás Márai műveiből, cikkeiből és a Szabad Európa Rádióban elhangzott jegyzeteiből. A kötet üzenetét talán így fogalmazhatnánk: Márai Sándor, a fantasztikusan érzékeny publicista 1945-ben megjósolta 1956-ot. A SZER-ben 1954 és 1957 között Ulysses, Candidus, illetve saját néven leadott jegyzetei mellett más cikkei, naplóbejegyzései, versei mind azt bizonyítják, Márai hitt az igazságot szolgáltató sorsban - és azt, hogy mennyire együtt élt hazájával az emigrációban is. Márai mindent tudott - csak megalkudni nem.

Márai Sándor - Fedőneve: ​Ulysses I-II.
Ahová ​most belépünk, az az emberi világ egyik legveszélyesebb térfogata, a történelem. ELSŐ KIADÁS. Ulysses Vasárnapi krónikája következik. Ulysses a magyar irodalom egyik legnagyobb élő reprezentánsának fedőneve. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja, hangzott föl először 1951. október 7-én, Münchenben. Márai az évek során (1967-ig volt a Rádió munkatársa) több száz felolvasást tartott, melyek közül az első időszakban a Vasárnapi krónika címmel jelzett sorozaté volt a főszerep. A cím emlékezés egyben a Pesti Hírlap nagy hagyományokkal rendelkező rovatára, melynek 1936-tól kezdve maga is gazdája volt több éven keresztül. Szerencsésebb népek nagyobb erővel fejlődtek, mi kérlelhetetlen erővel tudtunk megmaradni. Most is ezt műveljük. Ez a mi titkunk, egy nemzet titkos műfaja. És titkos fegyverünk az emlékezés. Mindez személyes, írói vallomása is: az odahaza egy osztály élményét, emlékeit felidéző Márai immár a száműzött sors egyik alapvető toposzába, a nemzetbe, annak is szellemi vonulatába kapaszkodik, amelyhez mindig is közelállónak tudta magát. 1954-ben tervbe vette a Szabad Európa Rádióban felolvasott jegyzeteinek kötetbe rendezését (Átfésülni, egy későbbi magyar kiadás céljaira, a rádióba írott felolvasásokat, Szól a kakas már címmel összeállítani egy ilyen kötetet), de elképzelése nem valósult meg. A Fedőneve: Ulysses tehát elsősorban az írói szándék megvalósulása, ugyanakkor egy sorozat nyitódarabja, mely gyarapítja, árnyalja Márai-tudásunkat, amikor a hidegháborús évek kibeszéletlen történeteivel szembesülünk a kötet lapjain: a berlini híd szimbolikája, az amerikai és szovjet befolyás alatt álló Európa kiszolgáltatottsága, a Rákosi-éra gunyoros arca, a bolsevista hatalomgyakorlás, Nyugat-Európa és a vasfüggöny, Andrássy út hatvan, kitelepítés és megtorlás, kultúra és szellemtörténet, irodalom kalodában; a politikai és közéleti író jegyzeteinek olvasásával az íróról alkotott képünk is egyre tisztábbá válhat, miközben páratlan kulturális panorámaképet kapunk a kettészakadt Európáról. Jelent-e valami újat e kötet a Márai-portréban? Úgy tűnik, hogy a felolvasások árnyalják az eddigi megállapításokat a hazáját gyűlölő emigráns Márairól, számos idézet jól példázza ezt. Egyrészt a féltés hangján szól az ország népéről, amely kiszolgáltatott a Szovjetuniónak és hazai lakájainak, másrészt történészi körképet ad a korról. Márai Sándor magyar író akart lenni, idehaza szeretett volna élni és dolgozni. Ez nem sikerült, de felolvasásai közreadásával a kassai polgár egy kicsit ismét hazaérkezett. Hallgassuk őt érdeklődéssel, nyitott füllel!

M%c3%a1rai_az_igazi
elérhető
62

Márai Sándor - Az ​igazi
Lehet-e ​az érzelmeket az értelem segítségével megsemmisíteni, teszi fel a kérdést Márai e mélylélektani drámában. A válasz: nem, mert az érzéseket néha, szerencsés esetben, meg lehet szelídíteni és el lehet sorvasztani, de az értelem soha nem győzheti le. Az 1941-es regény egy zátonyra futott házasság monológja: Márai előbb a feleség, aztán a férj szemszögéből avatja be olvasóit a bonyolult szerelmi háromszögbe; a kettősség és a párhuzamok látszólag kusza egyvelege bravúros pontossággal metszi át a viszonyokat és a viszonyulásokat. Márai nem szolgáltat igazságot (egyáltalán lehet?), csupán ott a nyitott-megválaszolt kérdés mindannyiuk feje fölött: mi is a mozgatórugó? Van-e különbség abban, ahogy a férfi tekint a nőre, mint a nő a férfira? Vagy vannak szerelmen felüli motivációk is?

Márai Sándor - Füves ​könyv
Olyasféle ​ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

Márai Sándor - Amerika ​délibáb
Amikor ​Márai 1952 áprilisában megérkezik New Yorkba, nemcsak földrészt, hanem „életet” is cserél. Nápoly után New York több mint kihívás – valóságos környezet-, életforma- és civilizációváltás. Az „újságba író” Márai két évtizedes Amerika-képe alapjaiban változik meg az új élethelyzettel, amikor szembesül az Újvilág közönyével. A Márai Irodalmi bedekkersorozat legújabb darabja az író amerikai emigrációjának éveit, a New Yorkban és San Diegóban töltött negyven esztendőt mutatja be. A képes füves könyv írásaiból rakja ki az író Amerika-mozaikját: az ismert és kevéssé ismert szépirodalmi idézetek mellett számos, eddig nem közölt tárca- és levélrészlet, úti rajz és rádiós jegyzet mutatja be az ötvenes évek és a hidegháborús időszak Amerikáját, illetve Márai viszonyulását annak kultúrájához, eszményéhez és világképéhez. Mi dolga a világ e szegletében egy emigráns írónak, egyáltalán, mit tehet az európai író, aki Amerikában él? Évekig hallgatásba burkolózik, másfél évtized után pedig visszatér Európába, hogy aztán újra Amerikában, a nyugati parti San Diegóban telepedjen le – ezúttal végleg. Az út- és honkeresés viszontagságainak különleges lenyomata az Amerika délibáb, amelyben a szépíró, közíró és publicista Márai tematikus sorait olvashatjuk – páratlan fotóanyag kíséretében. A sorozat korábbi darabjai: Budán lakni világnézet; Régi Kassa, álom; Itália életérzés.

Márai Sándor - A ​gyertyák csonkig égnek
Az ​1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az író stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság, a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélik az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikükből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta: egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti. Lukács Sándor előadásában Teljes játékidő: 5 óra 28 perc.

Márai Sándor - Egy ​polgár vallomásai
Az ​író legjelentősebb alkotásában - a két világháború közötti magyar irodalom egyik remekművében - egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz, s egy életformához: az európai kultúrához való elkötelezettségéről vall, gyermekévei tájaira, a Felvidékre, ifjúkori élményeinek színhelyeire: Berlinbe, Párizsba, Velencébe kalauzolja el olvasóit. "S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében... láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát... kaphattam-e sokkal többet az élettől?" A népszerű mű, most hangoskönyv formájában jelent meg.

Márai Sándor - Füveskönyv
Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően. Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

Márai Sándor - Napló
A könyv Budapest ostromát Leányfalun átvészelő író mindennapjainak krónikájával indul, az utolsó bejegyzés pedig azt a jelenetet rögzíti, amikor MÁrai felveszi az amerikai állampolgárságot és felesküszik az Egyesült Államok alkotmányára. A naplónak ez a része hatalmas kataklizmáról számolhatna be, ha íróját nem érdekelné jobban és mindennél szenvedélyesebben az irodalom, a kultúra, a polgári szellemi értékek sorsa, jelene és jövője. Jellemző, hogy amikor Buda ostroma után megnézi lebombázott lakóhelyét, eltűnt lakását, alig ír pár sort az eseményről, ugyanakkor a közeli Kosztolányi-ház pusztulása a legmélyebb szívhangokat hozza ki belőle. A legválságosabb időszakokban is sokkal inkább foglalkoztatja Geothe, Rilke egy-egy újraolvasott munkája, vagy egy friss francia regény, mint a körülötte zajló, fokozatosan bolsevizálódó élet. Amikor a szociáldemokraták üldözésére kerül sor, Leninnek ezzel kapcsolatos tanulmányait olvassa, kommentálja, kevés szót vesztegetve mondjuk szociáldemokrata újságíró barátai sorsára. Természetesen nem „elefántcsonttoronyba” húzódásáról van szó. Félelmetes jelzőket, szörnyű mondatokat talál a fasizmus rémtetteire, kitűnő, magas erkölcsiségű passzusokban foglalkozik a svábok kitelepítésével is, miért kényszerült elhagyni hazáját, ám a naplók elsősorban mégis irodalmi élményeiről, olvasmányokról, koncertekről, kiállításokról való beszámolók, mint a kor történetének visszatükrözései. Sokakban talán csalódást kelt az is, hogy a magyarországi októberi forradalom időszakából hiányoznak a feljegyzések, az eseményeket utólag, a külföldre menekült magyarok vallomásai alapján rekonstruálja és magyarázza. A kötet lenyügöző olvasmány mindenki számára, aki maga is elsősorban kultúrában él és gondolkodik.

Márai Sándor - Szinbád Hazamegy
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márai Sándor - Német ​farsang
Márai ​emigrációs vándorlásainak első állomása Németország. 1919 és 1923 között Lipcsében, Frankfurtban és Berlinben folytatja tanulmányait és művészi útkeresését, fontos szellemi találkozások hatása alatt. A német nyelv és kultúra ismerős közegében mégis idegenként tekint magára, és kívülállóként figyeli a "téboly rémuralmát" élő ország zűrzavaros mélységeit és magasságait. A Berlinben töltött években talál rá publicisztikai műfajaira, és nem mellékesen itt találnak egymásra Matzner Lolával - nászútra azonban a számukra otthonos Bécsbe mennek. Ezekhez a városokhoz való viszonyának műveiben található lenyomataiból válogattunk részleteket, gazdag képanyaggal illusztrálva.

Márai Sándor - Kitépett ​noteszlapok
Márai ​Sándor jó néhány éve az egyik legolvasottabb magyar alkotó. Napló-, dráma-, regényíró, novellista, költő és publicista. Hihetetlen népszerűségnek örvend a határokon innen és túl. Németországban és Ausztriában éppen úgy, mint az olaszok, franciák, angolok vagy a lengyelek körében, és még ki tudja, hány népnél, hány országban. Művei jó néhány alkalommal voltak a hónap vagy az év könyvei Nyugat-Európa számos országában. Először jelenik meg Márai Sándor ausztriai és németországi lapokban kiadott szépirodalmi és publicisztikai írásainak összegyűjtött, lefordított anyaga, holott éppen ezzel vált ismertté a húszas években, és futott be meghökkentő karriert Németországban. Több német lap, de elsősorban a Frankfurter Zeitung munkatársaként dolgozott. A Frankfurter Zeitung a négy világlap egyike, a német sajtó történetének egyik legnagyobb szabású vállalkozása, amelynek befolyása Berlintől Londonon át New Yorkig kétségbevonhatatlan volt. Önmaga így ír az újságról: "A Frankfurter Zeitung tárcarovatában Thomas Mann, Stephan Zweig, Gerhart Hauptmann dolgoztak és egyáltalán mindenki, akinek a neve Közép-Európában valamit számított... a lap... az egész világon mértékadó volt." A Kitépett noteszlapok című kötetben közreadott írásainak legnagyobb része az érdeklődők számára évtizedeken keresztül eddig hozzáférhetetlenül rejtőzködött ismert és kevésbé ismert lapokban.

Márai Sándor - Moştenirea ​Eszterei
"M-am ​liniştit dintr-odată (...) ştiam că Lajos sosise, pentru că nu putea să facă altfel, iar noi îl întâmpinam, pentru că nu putem să facem altfel, şi că totul este îngrozitor, neplăcut şi inevitabil atât pentru el, cât şi pentru noi." Chiar dacă din punct de vedere estetic această carte este o bucurie, să citeşti drama pe care o descrie este îngrozitor, neplăcut şi inevitabil. E greu să întrerupi lectura, chiar dacă, de fapt, nu este nimic palpitant de urmărit. E greu de lăsat deoparte, chiar dacă este o carte rece, care nu încearcă să îşi seducă cititorul sau să il ţină captiv într-o poveste. În Moştenirea Eszterei, Sandor Marai scrie despre o poveste de dragoste recuperată după douăzeci de ani, însă nu tocmai genul de dragoste cu care ne obişnuiesc filmele şi romanele roz patinate. Relaţia dintre Ezster şi Lajos este un amestec de trădări şi umilinţe, o bufonerie jucată de cel din urmă, care cere şi obţine de la ea tot ce vrea. In acelaşi timp, pentru Eszter teatrul şi înşelătoria iubitului au ceva implacabil, "trebuie să se întîmple", sunt, poate, chiar dovezi că iubirea lor este veşnică. Revenirea lui Lajos ii va cere Eszterei dovada definitivă: să îi cedeze lui ultimul lucru care i-a rămas, casa în care stă. Am citit Moştenirea Eszterei ca pe romanul tragic al unei iubiri neîmpărtăşite. Alunecarea Eszterei pe panta aceasta, care nu duce nicăieri, este povestită de ea însăşi cu mîndria, chiar aroganţa celui înfrînt, care nu poare recunoaşte că a fost păcălit. Poate că aceeaşi vocaţie de învinsă o izolează pe Eszter într-o viaţă goală, rece, în aşteptare. Paradoxal, chiar Lajos, cel care profită de sentimentele ei, chiar el pare să readucă sensul, să aducă, prin jocul său, concretul în lumea îngheţată a Eszterei. Cu toate că pragmatismul său este văzut de naratoare într-o lumină mult prea blîndă, Lajos pare singurul personaj viu într-o carte a figurilor de ceară. Te face să te întrebi dacă nu cumva este viu fiindcă este profitor şi egoist - cere o reîncadrare a ceea ce ştim despre dragoste, despre altruism şi fericire. Intre aceste personaje situate la poli opuşi în ce priveşte moralitatea, decenţa şi felul de a iubi nu este nevoie să stea o poveste prea complicată. Sandor Marai păstrează atît firul narativ, cît şi stilul simple, clare, limpezi. Este şi ceva imobil în confesiunea Eszterei, ceva împietrit, care respinge reacţiile emoţionale ale cititorului, ceea ce, mi se pare, accentuează interesul estetic. Moştenirea Eszterei este o realizare stilistică: limpezimea, precizia sunt de apreciat, la fel ca şi reuşita lui Sandor Marai de a pune sub lupă tot ce-i omenesc, de la dragostea necondiţionată pînă la fuga laşă.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1967-1969
A ​Helikon Kiadó hatalmas vállalkozása Márai Sándor Teljes Naplójának közreadása. Jelen kötet a tizennegyedik a sorban, melyben az amerikai időszak három évének személyes-szellemi eseménynaptára olvasható. A tizenöt éves létezés New Yorkban kiégette önmagát. Méregdrága, lelketlen, embertelen, kapcsolatnélküli az élet a New York-i gettóban. Ezt be kellett fejezni. Nyugdíjasan, krajcárosan beleöregedni a New York-i proliságba - ezzel nem tartozunk fogadott hazánknak, Amerikának. Ezért tegnap délután hat órakor átrepültünk a Pan American egyik száznegyven személyes utasszállító repülőgépén Európába. Csodálatos repülés volt; szervezési és technikai remekmű; száznegyven utas, [állandó kiszolgálás] figyelem, udvariasság és olyan technikai bravúr, amiről negyven év előtt, amikor Lindberghet vártuk néhányan a Párizs-környéki repülőtéren, senki nem álmodott. Ugyanakkor elképesztően prolis volt ez az utazás: mint harminc év előtt a személyvonat második osztály. Bőgő gyermekek, tenyeres-talpas mamák, fiatal és öreg ki- és visszavándorlók, proliság. Lehet, hogy harminc év múlva ilyen prolis rutin lesz az űrrepülés. Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot Odüsszeusz sorsával: keresés, igazi otthonra találás nélkül.

Márai Sándor - Ami ​a Naplóból kimaradt - 1948
Márai ​Sándor 1948-ból való naplója önállóan megálló része az 1945-től 1957-ig terjedő időszak teljes hosszmetszetét bemutató nagyobb korszakábrázolásnak A naplóban minociózus pontossággal lejegyzett mindent, ami ebben az esztendőben történt körülötte, vele; olvasmányait, gondolatait, a hazai és nemzetközi élet politikai eseményeit. A napló íróját azonban mindennél jobban és szenvedélyesebben érdekli az irodalom és a kultúra, a polgári (szellemi) értékek sorsa, jelene és jövője. Félelmetes jelzőkkel, magas erkölcsiségű passzusokban foglalkozik az itthonmaradott ártatlanok letartóztatásával, kivégzésével, a nemzetközi politikai helyzettel, Churchill, de Gaulle, Rákosi és Sztálin szerepével, ám a naplóföljegyzések elsősorban mégis utazásokról, olvasmány élményeiről az olaszországi műemlékcsodák gyönyörűségéről szólnak. - A kötet érdekes és lenyűgöző olvasmány mindazok számára, akik maguk is az egyetemes emberi kultúra időtálló alkotásaiban képesek mérni az élet igazi értékeit.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1947
Márai ​Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes – a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag „kínosabb” feljegyzéseket. A helyzet orvoslására született Ami a naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes naplókiadás tehát nincsen. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor új sorozatban közreadja a jegyzetekkel, hely-, név- és tárgymutatóval kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést. A nagyszabású vállalkozás kétségtelenül hozzájárul majd Márai Sándor, az író és az ember minél teljesebb megértéséhez.

Márai Sándor - Napló ​1976-1983
Márai ​Sándornak bizonnyal legfontosabb művei közé tartozik hatalmas Napló-sorozata, a mostani az 1976-1983 közé eső szakasza. Az öreg, az élettől búcsúzó, immáron évtizedek óta emigációban - a Napló korszakának idején Kaliforniában - élő író ugyan sokszor említi keserűen mind az öregség számos nyavalyáját, mind a hazától való elszakítottság kínjait, írni azonban még mindig úgy tud, mint fénykorában, szellemi érdeklődése, a világra való nyitottsága, a filozófia, a történelem és főként a szépirodalom iránti érdeklődése változatlan. A NAPLÓ főként erről az érdeklődésről tanúskodik. Nem a "napok hordalékát" írja Márai, nem azt, hogy éppen mi történik vele (pedig utazik is, például Olaszországba, Mexikóba, a keleti tengerpartra stb), hanem arról számol be, mit olvasott, mit olvasott újra, mi a véleménye az újabb elméleti és művészeti munkákról, hogyan befolyásolja történelemfilozófiai nézeteit, az emberről alkotott "magánantropológiáját" egy-egy friss mű vagy - még sokkal inkább - egy-egy rég szívéhez nőtt klasszikus; Geothe, Arany, Gide, Szophoklész stb. Szól 1956-ról is, egy-egy levél, látogató kapcsán a kései Kádár-rendszerről is elmondja véleményét, igazán elemében azonban akkor van, ha a magyar irodalom nagyjairól szólhat, megunhatatlan kedvenceiről, Kosztolányiról, Krúdyról, Móriczról, Jókairól. Műelemzések, filozófiai kisesszék, szellemes, sokszor bölcs aforizmák, találó idézetek és azok kommentárjai váltogatják egymást a Naplóban, amely nemcsak megrendítő emberi dokumentum, de leginkább afféle szellemi végrendelet.

Márai Sándor - Lomha ​kaland
Kötetünk, ​amely Márai kötetben eddig meg nem jelent elbeszéléseinek második gyűjteménye, az 1928-1937 közötti időszak írásait tartalmazza. Ebben a majd tíz évben egyre inkább kiteljesedett Márai világa, egyre egyénibbé vált írói hangja. A novellák már nemcsak ujjgyakorlatok, megszólalnak bennük az író halálig tartó töprengései szerelemről, titokról, elérhetetlen boldogságról, a személyes én történetéről.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1970-1973
A ​Helikon Kiadó hatalmas vállalkozása Márai Sándor teljes naplójának közreadása. A jelen kötetben, amely a tizenötödik a sorban, a salernói időszak négy évének személyes-szellemi eseménynaptára olvasható. A tárgyalt időszak nemcsak irodalomtörténeti utazás, hanem igazi bolyongások krónikája is az Egyesült Államokból Nyugat-Európa majd minden országába, miközben a feljegyzések helytörténetei mögött felsejlenek a világpolitika történései, a hidegháború kronológiája. „Vörös Kínát felvették az Egyesült Nemzetek Szövetségébe, és Nemzeti Kínát ugyanakkor kizárták az organizációból. A televízió mutatja, amint a szavazás után Nemzeti Kína képviselői libasorban elhagyják az üléstermet. Tizennégymillió embert – a nyugati világ társadalmi, politikai, morális princípiumainak hűséges szövetségeseit, akik 22 éven át a Nyugattal tartottak az organizációban, és másképp is – kizárnak a szövetségből, odadobnak Vörös Kínának… Mint Magyarországot Jaltában és aztán 56-ban. Mint… De a felsorolás végtelen. Az Egyesült Nemzeteknek most 131 tagállama van, köztük a többség kisebb lélekszámú, mint Formosa. Ezek szavaztak. És a NATO-államok, köztük Itália, megszavazták Formosa kizárását. Minden lehetséges. Az Egyesült Nemzeteknek van alapokmánya, amely kimondja, hogy csak olyan állam lehet az organizáció tagja, amely elismeri és tiszteletben tartja az emberi jogokat, a nemzeti önrendelkezés elvét. A népek közötti morális szolidaritás elvét szemétbe dobták. Maradtak a zulukafferek, akik a szavazás kihirdetése után – nemzeti viseletben – tapsolni és ugrálni kezdettek.” Márai e naplókötete is megerősíti a már korábban világossá váló párhuzamot az író élete és Odüsszeusz sorsa között: keresés, igazi otthonra találás nélkül.

Márai Sándor - Napló ​1945-1957
A ​könyv Budapest ostromát Leányfalun átvészelő író mindennapjainak krónikájával indul, az utolsó bejegyzés pedig azt a jelenetet rögzíti, amikor MÁrai felveszi az amerikai állampolgárságot és felesküszik az Egyesült Államok alkotmányára. A naplónak ez a része hatalmas kataklizmáról számolhatna be, ha íróját nem érdekelné jobban és mindennél szenvedélyesebben az irodalom, a kultúra, a polgári szellemi értékek sorsa, jelene és jövője. Jellemző, hogy amikor Buda ostroma után megnézi lebombázott lakóhelyét, eltűnt lakását, alig ír pár sort az eseményről, ugyanakkor a közeli Kosztolányi-ház pusztulása a legmélyebb szívhangokat hozza ki belőle. A legválságosabb időszakokban is sokkal inkább foglalkoztatja Geothe, Rilke egy-egy újraolvasott munkája, vagy egy friss francia regény, mint a körülötte zajló, fokozatosan bolsevizálódó élet. Amikor a szociáldemokraták üldözésére kerül sor, Leninnek ezzel kapcsolatos tanulmányait olvassa, kommentálja, kevés szót vesztegetve mondjuk szociáldemokrata újságíró barátai sorsára. Természetesen nem "elefántcsonttoronyba" húzódásáról van szó. Félelmetes jelzőket, szörnyű mondatokat talál a fasizmus rémtetteire, kitűnő, magas erkölcsiségű passzusokban foglalkozik a svábok kitelepítésével is, miért kényszerült elhagyni hazáját, ám a naplók elsősorban mégis irodalmi élményeiről, olvasmányokról, koncertekről, kiállításokról való beszámolók, mint a kor történetének visszatükrözései. Sokakban talán csalódást kelt az is, hogy a magyarországi októberi forradalom időszakából hiányoznak a feljegyzések, az eseményeket utólag, a külföldre menekült magyarok vallomásai alapján rekonstruálja és magyarázza. A kötet lenyügöző olvasmány mindenki számára, aki maga is elsősorban kultúrában él és gondolkodik.

Márai Sándor - Sértődöttek ​/ A hang
A ​Sértődöttek az európai lélek legméltóbb felelete és visszahatása az elmúlt két évtizedre, s egyúttal Márai életművének legkiemelkedőbb alkotása - írták 1947-ben Márai kiadás előtt álló Sértődöttek című regénytrilógiájáról. Maga az író is fontosnak tartja regényét, ezért jegyzi meg 1946-os naplójában: Ez a kötet mindent elmond, amit akkor mondani akartam. Nem tehetek hozzá semmit; igaz, ha ez a könyv egyszer véget ér számomra, nagyon nehéz lesz még írni, másról írni. Garren Péter alakja jól mintázza a kialakuló diktatúra hatását az igazi írókra: a tömeg betört az irodalomba és elkezdődött a műkedvelők forradalma, az igazi írók számára csak e lázadás sértődött szemlélése maradt... A kötet Márai egyik utolsó, Magyarországon megjelent könyve, mely nem véletlenül váltotta ki a korabeli kritika heves támadását: az idehaza kialakuló új világrendben az igazi író már csak egyszemélyes osztálynak tekintett, megtűrt ellenálló, mert nem visszhangozza az éppen aktuálisan uralkodó hang eszméit. A legszemélyesebb régiókat is veszélyeztető hang minden eddig megszületett alkotásra is veszélyes. Van-e kiút ebből, vagy az egyetlen erkölcsös válasz az emigráció?

Márai Sándor - Kaland
1940-ben ​a Nemzeti Kamaraszínház Kaland című ősbemutatója hatalmas sikert aratott. Hála Németh Antal kiváló rendezésének, Rajnai Gábor, Tőkés Anna, Jávor Pál, Makay Margit remek alakításának. De mindenekelőtt a pálya csúcsára érkező Márai Sándornak, aki máig élvezhető bravúrdarabot írt, emlékezetes szerepekkel, pompás dialógusokkal. Noha 18 magyar bemutatót tartottak 1940-ben, az Akadémia a bemutató után több száz előadást megért Kalandnak ítélte az év legjobb színdarabjáért járó Vojnich-díjat. Az egyetlen helyszínen, egy budai villa orvosi rendelőjében néhány óra leforgása alatt lejátszódó drámában valamennyi szereplő élete fenekestül felfordul. Senki és semmi sem az, aminek tegnap látszott. A Kaland a szerelem, a hivatástudat, a hűség és hűtlenség, a siker és bukás drámája. Színpadra szánt alkotás, ám olvasmányként is rendkívül élvezetes, a Gyertyák csonkig égnek legjobb lapjait idézi fel.

Márai Sándor - Pesti ​siker
A ​Helikon Kiadó több kötetbe gyűjtve adja közre Márai Sándornak eddig csak a nyomtatott sajtóban megjelent írásait. Pályája igazi kezdetétől, 1919-től a német csapatok 1944-es magyarországi megszállásáig írja tárcáit, tudósításait. A lehetetlenre vállalkozik, amikor naponta akár két-három írással is jelentkezik: a keltezéssel ellátott napi sajtóban megragadni a végtelent és maradandóvá tenni azt, ami elenyészik s mindezt az írott szó felelősségének tudatában... Nem az eseményt írtam meg, hanem azt, amit bennem mindenkor kiváltott.

Márai Sándor - Röpirat ​a nemzetnevelés ügyében
Márai ​Sándor pro és kontra visszhangot kiváltott, ma is időszerű írása a nyugati műveltség megmaradásának esélyeit latolgatja a „minőség igényének” szellemében.

Márai Sándor - Egy ​polgár naplóiból
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Márai Sándor - Ami ​a Naplóból kimaradt - 1950-1951-1952
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók