Ajax-loader

Maurice Maeterlinck könyvei a rukkolán


Maurice Maeterlinck - A ​magas misztérium
Maeterlinck ​nemcsak kiváló költő és drámaíró volt, hanem polihisztor is. Írt könyvet jószerivel mindenről: az állatokról, a növényekről, a méhek társadalmáról, de megkísérelte azt is, hogy az okkult tudományok legfőbb mondandóit összefoglalja. Ebben a könyvében arra vállalkozott, hogy a legfőbb okkult tanításoknak adjon korszerű (mármint múlt századi értelmebb vett korszerű) formát. Láthatólag annyira beleélte magát a műfajba, hogy eredendő humorát, tisztánlátását is elveszítette. A kritika Maeterlinck ilyenféle műveit azzal szokta mentegetni, hogy nyelvileg, poétikailag kitűnőek, ha egyébként nem is egzaktak. A most magyarul megjelent kötet, sajnos stilárisan is gyenge (részint, de nem kizárólag a fordítás "jóvoltából"). Az okkult dolgok iránt érdeklődők ennél sokkal modernebb művekhez is fordulhatnak, az irodalom iránt érdeklődők jobb, ha az "igazi" Maeterlinck-műveket veszik kézbe.

Maurice Maeterlinck - A ​méhek élete
Maurice ​Maeterlincknek, a hírneves költő-filozófusnak legolvasottabb művét adjuk a magyar olvasóközönség kezébe. Akik Maeterlinck munkásságát ismerik, előre sejthetik, hogy a kis mezei bogarak élete voltaképpen csak kiinduló pont számára, lassankint kialakult világnézetének feltárásához. E világnézet a szellemi élet tudattalan erőinek meg- és elismerésen alapul, azon a tényen, hogy tudatos létünk csupán egy pillanatnyi fénysugár a tudattalanság éjszakájában s hogy a legjelentéktelenebb dolgok és események is egy bennük rejlő, titokzatos, tudatra nem ébredt erő nyilvánulásai. Ezzel az alapgondolattal a méhek sajátos életnyilvánulásaihoz is közelebb lehetett férkőzni. - Ezek a merész, újszerű fejtegetések, nem hallgathatjuk el, a szaktudósok részéről, különösen Németországban, erős ellenzésre találtak, de ha egyik-másik részletre nézve talán sikerült is e felszólalásoknak a szerző állításait megdönteniük, egészében és végső következtetéseiben A méhek élete egy nagy, nyugtalanító, gondolatokat ébresztő, tudományos hipotézis igen értékes kifejezése marad, melynek irányt kitűző fontosságából mit sem von le a szerző előadásának költői szárnyalása.

Maurice Maeterlinck - A ​vakok
A ​fehér teret sötétség váltja fel, az éjszaka árnyai közül tizenkét arc tűnik elő. A vakok (Les Aveugles) c. dráma tizenkét vak ember párbeszéde, akik egy erdőben várják vezetőjük visszatérését. A furcsa hangulatú színpadképben, melyben a nézőtér és a színpad közötti határokat a sötétség számolja fel, egy különös, érzékeinket is kihívás elé állító fantázia elevenedik meg. A valóság és virtualítás ötvözéséből születő hatás egyszerre lenyűgöző és hátborzongató. Nem tudják, hol vannak, a vezetőjük - a pap - egy szigeten hagyta őket, csupán távoli, ismeretlen hangokat hallanak, éhesek, álmosak, egymást sem ismerik, nem látnak. Egy ijedt nyáj, pásztor nélkül. Egy hely, amely a semmivel rokon, kevés a támpont, egyedüli bizonyosság a létezés. Ám kis idő után minden biztos támasz kezd bizonytalanná lenni, a hangok, a testi érzések, a társak. Végül önmaga azonossága is megkérdőjeleződik a magára hagyottnak. Körülbelül ez a tér lehet az időtlenség és örökkévalóság síkja, ahol megvalósul az élő állapot és a testetlenség határpontján való felébredés. Ahol a tudat, értelem tiszta, a lélek megéli az érzelmeket, a test még épphogy csak érez, de már nem létezik egyik sem... Ennek a hosszan kimerevített pillanatnak a legcsúnyább bizonyosság vet véget: egyik résztvevő belebotlik a pap holttestébe. Itt érzik meg saját életük tökéletes valódiságát, ez a végső kétségbeesésbe taszítja őket, majd egy olyan torz nyugalomba, amit a küzdelem feladása szült.

Maurice Maeterlinck - A ​szegények kincse
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Maurice Maeterlinck - A ​tér élete
Maurice ​Maeterlinck, a már régen világhíressé vált író felé szeretettel és hálával tekint az egész világ művelt közönsége, mert nemcsak szép és mély művekkel ajándékozott meg minket, hanem a szemlélő számára a legnemesebb élményt nyújtja személyiségének fejlődésével, állandó, fokozatos felmagasodásával, igazi emberhez méltó törekvéseivel

Maurice Maeterlinck - A ​halál
Pontosan ​száz évvel ezelőtt, 1911-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat a belga Maurice Maeterlinck, akit hazánkban a legtöbben A kék madár szerzőjeként tartanak számon. Pedig Maeterlinck életműve jóval gazdagabb műfaji és mennyiségi tekintetben: repertoárjában drámák, regények, novelláskötetek, sőt rovartani tudományos publikációk is bőven szerepelnek, megfejelve három verseskötettel. A jelen kötete eredetileg 1919-ben jelent meg, és - elsősorban témája okán - szimbolikus jelentőségű: Maeterlinck életművének vissza-visszatérő motívuma az élet és az elmúlás misztériuma. Ez utóbb áll műve fókuszában, amelynek keretei között részletesen kifejti halállal kapcsolatos gondolatait, elképzeléseit. Mindezt teszi szépirodalmi igényességgel, ma már kissé nehézkesnek ható, helyenként dagályosan filozofálgató, máshol misztikus-szecessziós hangulatú stílusban, tele spiritiszta és vallásos fejtegetéssel, olyan témákat érintve, mint a megsemmisülés élménye, az öntudat fennmaradása, a halál teozófiai és "újspirituális" felfogása, a kapcsolatfelvétel a holtakkal, a reinkarnáció stb. A kötet az ezoterikus érdeklődésűek mellett ajánlható a Maeterlinck-életművel foglalkozó olvasóknak is.

Maurice Maeterlinck - Pelléas ​és Mélisande
Maurice ​Maeterlinck (1862-1949) Nobel-díjas belga drámaíró életműve alighanem első fejezete a modern európai színház történetének. Drámáiból, melyek nem csak a századelő forrongó irodalmára gyakoroltak jelentős hatást, de önmagukban is időtálló alkotások, a magyar olvasó most kap először jól dokumentált, átfogó válogatást Bárdos Miklós és Lackfi János fordításában.

Maurice Maeterlinck - A ​termeszek élete
A ​fehér hangyának ez a csodálatos életképe nem szorul sem dicséretre, sem méltatásra. Maeterlinck azt vallja, - és ezt meggyőzően igazolja is – hogy a termeszek biológiai fejlettsége sokkal magasabb fokú, mint az emberé; elámul azon, hogy az ő társadalmuk már megvalósította Madách látomását az emberiség jövőjéről. A fehér hangyák már nagyon régen ugyanabból a petéből egyforma könnyűséggel „teremtenek” munkást, királynőt, tudós mérnököt egymástól különböző testtel és eltérő képességekkel. Nem feltétlenül bizonyos ugyanis, hogy a Természet szellemi és pszichikai erőit egyedül az ember tudja magába fogadni.

Maurice Maeterlinck - A ​kék madár
A ​boldogság kék madara, melyet minden ember keres, Maeterlinck költői fantáziájában született. A világsikert aratott színművet - amelyet a századfordulón Sztanyiszlavszkij mutatott be először Moszkvában - költői szépsége és mondanivalója teszi értékessé a mai olvasó számára. A vallon erdőkből Maeterlinck képzeletének mézeskalács-világába elbolyongó két gyermek története az emberiség boldogságvágyáról, a boldogságért vívott küzdelem értelméről beszél: a Fény tündére vezeti a boldogság felé az ember fiát, a boldogság és a tudás elválaszthatatlanul kapcsolódnak össze. Ettől a költőiségtől valik szárnyalóvá a költő puritán tisztaságú nyelve is. Noha Maeterlinck műveinek túlnyomó része ma már csak irodalomtörténeti érdekességű, a Kék Madár szárnycsapásai minden olvasó szívében visszahangzanak. Maeterlinck drámája Vas István új fordításában, Nagy Péter tanulmánya kíséretében jelenik meg. A Kék Madár rajza Hincz Gyula alkotása.

Maurice Maeterlinck - A ​nagy titok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók