Ajax-loader

Bán Zsófia könyvei a rukkolán


Bán Zsófia - Amikor ​még csak az állatok éltek
Mit ​mondanak a képek, és mit mondhatunk a képek helyett? Hány képünk van saját magunkról és saját kultúránkról? Bán Zsófia új elbeszéléskönyvében számtalan módon teszi fel és válaszolja meg ezeket a kérdéseket. A tizenöt elbeszélésből álló kötet már címében is felvillantja a Bán Zsófia-történetek egyik visszatérő motívumát. Bán elbeszéléseiben az ember legintellektuálisabb személyiségjegyei közvetlenül találkoznak a benne, bennünk élő animálissal, a mélyben lakozó érzéki-zsigeri teremtménnyel. A két tartomány közötti közvetítésre az az elbeszélői nyelv és pozíció vállalkozik, amely (ön)ironikus kettős ügynökként hol a tudat absztrakt szerkezetét helyezi előtérbe, hol pedig a testek, a nyelven-inneni diskurzusok cserebomlásait írja le. Egyazon ütemben képes ábrázolni és értelmezni. Így pillantjuk meg a Röntgen-sugár feltalálását családi fénytörésben, az apa fotóját a munkaszolgálatról, a Bartók-darabba belesülő zongoristát, az ismerkedést a kínai vendéglőben, a vallomást a taxiban, Karády Katalint Brazíliában, és egy fényképészt az Antarktiszon. A történetek mögött pedig fokozatosan kirajzolódik egy huszadik századi közép-európai család gyakran traumákkal terhes sorsa, az anya és a lány perspektívájából, az apák hiányával. Így lesznek a kötet írásai folyamatos dialógusok, termékeny párbeszédek. Így lesz az olvasó maga is közvetítő. Tolmács és útitárs.

Bán Zsófia - Lehet ​lélegezni!
Bán ​Zsófia elbeszéléskötetében felhangosított csendek, kihallgatott párbeszédek és belső monológok, éles vagy éppen elmosódott emlékek, szerelmi kirakójátékok követik egymást, akár a lélegzetvételek. Bán nagy formáló erővel teremt figurákat, a rá jellemző érzékiséggel és karneváli iróniával mesél nekünk távoli és közeli történeteket. Írói világában meghatározóak a test kisebb-nagyobb kisiklásai, vetemedései, kínjai, gyönyörei, valamint az otthon és az idegenség termékeny feszültsége. Hol vagyunk otthon? A nyelvben vagy az emlékeinkben? A térben vagy az időben? Esetleg a képekben? Vonzásokról és választásokról olvashatunk történeteket, menekülésekről és hazatérésekről, végeredményben a szabadság lehetőségéről, arról, hogy lehet lélegezni.

Bán Zsófia - Turul ​és dínó
"Csak ​addig hátrálhatunk, ameddig lehet - de addig muszáj." Bán Zsófia esszéiben a képeknek a kulturális emlékezetben betöltött szerepét vizsgálja: miként villantják fel múltunk és jelenünk elviselhetetlen, vállalhatatlan "sötét foltjait", miközben önértékük elvitathatatlan. Ami nincs jelen az emlékezetben, amiről az legszívesebben újra meg újra megfeledkezne: a hiány itt a főszereplő, képekben elbeszélve. Filmek, fotók, képzőművészet és irodalom a témája mindegyik szövegnek, és persze bennük a 20. és a 21. század nagy botrányai.

Bán Zsófia - Próbacsomagolás
Nagysikerű ​Esti iskola c. novelláskötete után egy esszé- és tanulmánykötettel jelentkezik Bán Zsófia, melynek érdekessége, hogy a Nyugat-Európában és Amerikában már nagy tért hódított diszciplína, a vizuális kultúra szempontrendszerét is felhasználja. A helyenként fényképekkel gazdagított írások így az egyes művészeti ágak, irodalom és/vagy festészet, film, fotó közti szabad átjárhatóságra adnak példát a szerzőtől megszokott gazdag, kidolgozott nyelven. "Van már házam, székem, asztalom, és Surabayában vásált gyöngyöm. Vagy ha nem, hát borneói, az biztosan van. És láttam ott a lógóorrú majmokat is a mangróve ligetekben, álomszerű fák állnak derékig vízben, rajtuk a majmok leveleket majszolnak, szájbavitelkor félretolják útban lévő, lógó orrukat; papa, mama, gyerekek, finom. Csibéim, hülyéskedek? Valószínűsíthető ez? És mit jelent? Illetve: jelent ez valamit? Gazdagabb lennék mindezek által? De mennyivel, egész pontosan? Tudnom kell. (Az elszámoláshoz lesz.) Egy maláj kinézetű ember a szingapúri reptéren, a pult mögött ülő kisasszonynak, az indonéz légitársaság alkalmazottjának mondja panaszosan: de értse meg, kérem, nekem Surabayában kell átszállnom, legkésőbb délután négyig. Surabaya, Százhalombatta, egyszerű összhangzattan. Hallja, akinek van ehhez füle, és nem csak Marlene Dietrichen nőtt fel. De ki az a Marlene Dietrich? És hol van az az Európa? Surabaya Johnny, ne hagyj el."

Bán Zsófia - Esti ​iskola
"Dehát, ​ne búsuljatok, mert ha nevetni kell, hát nevetünk, nehogy már ez fogjon ki rajtunk. Ugyanis, megsúgom nektek, abban sántikált a nép, hogy majd úgy csinálunk, mintha nevetnénk, de valójában, belülről majd jól nem nevetünk. Ez volt a harci terv."

Bán Zsófia - Amerikáner
E ​kötet mintájának az a kiállítási forma számít, ahol egy könnyen bejárható és áttekinthető térben néhány kiválasztott s egymás mellé helyezett kiállítási tárgy látható. Ez a módszer óhatatlanul felerősíti a művek együttes befogadásának élményét, s érzékelhetőbbé teszi a köztük lévő kapcsolatokat, átjárásokat.

Bán Zsófia - Turay Hedvig - Exponált ​emlék
A ​történelmi események, sorsfordulók gyakran alapjaiban érintik a családok integritását, sorsát, s a család (ön)reprezentációi sokszor épp ezekre a tágabb összefüggésekre reflektálnak. A kulturális emlékezet kutatásának egyik legizgalmasabb része a családi képek vizsgálata, mely egyaránt foglalkoztatja a művészeket, irodalmárokat, történészeket, művészettörténészeket, szociológusokat, antropológusokat. Miután a "nagy" történelemírásról bebizonyosodott, hogy ideológiák, érdekek mentén, emberek által konstruálódik, s hogy az objektivitás, illetve az igazság fogalmát nem tekinthetjük magától értetődőnek, mintha a magánszféra s benne a családi kép igazabb igazságot ígérne. Ebben a kötetben külföldi és hazai szakemberek különböző diszciplínák perspektívájából vizsgálják a családi képek történetét, jelentését és funkcióját.

Kollekciók