Ajax-loader

Kós Károly könyvei a rukkolán


Kós Károly - A ​lakóház művészete
A ​Magyar Művészeti Akadémia a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum segítségével egy igazi ritkaságot jelentetett meg Kós Károly, a neves erdélyi építész tiszteletére és emlékére. A lakóház művészete című, levéltárban fellelt írás az 1928-as kolozsvári kiadás változatlan, reprint változata.

Kós Károly - Néprajzi ​képeskönyv Erdélyből
Jó ​ideje tervezgette Kós Károly, hogy a helyszíni néprajzi gyűjtései és a múzeumi vizsgálódásai során készített rajzaiból az egykori népélet egészét átfogó kötetet válogat össze. A Néprajzi képeskönyv Erdélyből megalkotásával - miként ezt egy 1989 januárjában kel levelében írta - Comenius Orbis Pictusának példáját kívánta követni. Keresve sem lehetne ennél jobb párhuzamot találni az előttünk fekvő kötet mibenlétének meghatározására. E képeskönyvben Kós Károly is hasonló teljességében kívánta rajzokban elénk tárni az öröklött hagyományok szerinti erdélyi népéletnek a közelmúltban még általa is látható világát - örömére a szemlélődve tanulni vágyóknak. Rajzos ábrával tanítva azokat, akik a környezetükben már mit sem láthattak ebből a valaha volt életből, nem ismerhették tárgyi kellékeit, és jóformán sejtelmük sem lehet az ezek közt leélt napoknak, éveknek sem a nehézségeiről, sem a szépségeiről. Tanítva őket képek által tudva hogy ezeknek híján a bármennyire is részletező és pontos leírás sem nyújthat megfelelő kalauzolást az egykori valóság dolgaiban. Tanítanak mindeközben ezek a rajzok az elődök keze munkájának a megbecsülésére is, azon ősök alkotó tevékenységének a tiszteletére, akik mindvégig ebben a ma már oly régies szabásúnak tűnő világban élték le az életüket. K. Csilléry Klára

Kós Károly - Szentimrei Judit - Nagy Jenő - Kászoni ​székely népművészet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kós Károly - Hármaskönyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kós Károly - Szentimrei Judit - Nagy Jenő - Moldvai ​csángó népművészet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kós Károly - Budai ​Nagy Antal históriája / Varju-nemzetség
A ​Budai Nagy Antal históriája (1932) című kisregény tárgya az erdélyben együtt lakó népek legnagyobb megmozdulása, az 1437-es parasztlázadás. A Varju nemzetség című első regényében az író mintegy kipróbálja képességeit; nem vet fel mélyebb problémákat: "krónikát" nyújt, mint a regény alcíme is jelzi, szaggatott, balladás modorban, mely jól megérezteti az erdélyi élet sűrített, komor, drámai légkörét.

Kós Károly - Az ​országépítő
Kós ​Károly 1934-ben megjelent legjelentősebb szépprózai munkáját, az államalapító István királyról szóló Az Országépítő című történelmi regényét a Nyugat kiváló kritikusa, Schöpflin Aladár így méltatta: "István anyja által beleoltott hivatásérzetből, természetes ösztöneinek legyőzésével végzi el nagy művét. Hogy küldetését, a magyar állam megteremtését, a nemzet egységesítését végrehajthassa, azokat kell fegyverrel leigáznia, akikhez a szíve hűz, azoknak az idegen lovagoknak fegyvereivel, akikkel érzelmileg nincs közössége... Kós Károly elgondolásában csak mellékes szerepet játszik István művének vallási része. Ő nem a szent királyt látja, hanem az országépítő államférfit, aki a különböző, nagyrészt fajilag és nyelvileg is különböző törzsek konglomerátumából megteremtette az egységes magyar nemzetet, és egyhatalmi szervezetbe összefoglalta Magyarországot. Ez a tagadhatatlanul érdekes és szuggesztív koncepció azonban inkább csak alappilléreit adja meg a regénynek, a történet menetét... szélesen, nagy kedvteléssel, kitűnő elbeszélő ízzel, szinte Jókaira emlékeztetve mondja el az író..."

Kós Károly - Varju-nemzetség
Kós ​Károly krónikának nevezi ezt a legkedvesebb, legjellemzőbb könyvét. „Nem regény, nem is történelem – írja. – Nem kitalálás, de nem is valóság. Csak néhány szál virág...” S feleségének ajánlja „ezeket a régifajta, sovány, köves földben termett, erdők alján, hegyek között, az örökké élő múlt porából született virágait Kalotaszegnek.” „Kalotaszegi krónika” – ezzel a címmel jelentek meg Kós Károly szépirodalmi munkái kilencvenedik születésnapja alkalmából, 1973-ban, s ez a cím leginkább a Varju nemzetségre illik. Nemcsak a szerző szóhasználatában, hanem úgy is, ahogy a megjelenése óta eltelt félszázad leforgása alatt az irodalomtörténetbe és a köztudatba átment.

Kós Károly - Népélet ​és néphagyomány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kós Károly - Édes ​Idám
Az ​erdélyi polihisztornak, Kós Károlynak 1911-1918 és 1946-1948 között feleségéhez írott leveleit rendezte sajtó alá Benkő Samu, aki bevezetéssel és jegyzetekkel is ellátta a szerzőjéhez méltó módon, igényesen szerkesztett kötetet. "Magánéletének legmélyebb rétegei is közügyi rangra emelkednek, mégpedig a beléjük épített maradandó erkölcsi, esztétikai általánosíthatóság következtében a kétségtelenül nehéz de végső elemzésben felemelően szép - családi élet hiteles képeinek levélbeli feltárulkozása nemzedékek számára szolgálhat tanulságul" - vélekedik a kiadó.

Kós Károly - A ​havas
"A ​kor, amelybe Kós Károly beleszületett, különösen nagy olvasztótégely. Micsoda kavarodása az eszméknek, melyből végül is a XX. század eleji magyar radikalizmus megszületik! Hisz Kós születésekor sokan élnek még azok közül, akik ifjakként a reformkor nagy eszméiért lelkesedtek (Jókai ekkor mindössze ötvennyolc éves), mások az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékeit dédelgetik szívükben (Vajda János, a nagy virrasztó ötvenhat éves), voltak, akik az 1867-es kiegyezésre esküdtek (Gyulai Pál ötvenhét éves), ismét mások a kiegyezést s a kiegyezés nyomán kialakuló társadalmi és irodalmi állapotokat ostorozták (Reviczky Gyula ekkor huszonnyolc, Tolnai Lajos negyvenhat éves) [...] A Budai Nagy Antal-dráma a politikai tömegmozgalmaktól mindinkább elszigetelődő Kós utolsó nagy viaskodása a társadalmi haladás gondolatával. A súlyos kisebbségi viszonyok által determinált felfogásra igen jellemző, hogy bár látja a követendő utat, a nemzetiségi elnyomástól való félelmében egyre inkább a nemzeti erők összefogásának gondolata felé halad..."

Kós Károly - Szentimrei Judit - Nagy Jenő - Szilágysági ​magyar népművészet
A ​szilágysági magyar népművészet kötetnyi bemutatását adni - néprajzkutatásunk régi adósságának törlesztése. Szilágyság. Eredeti és mai szűkebb értelmében is, a "szilfás meder" jelentésű Szilágy folyócska vidéke. De, mint ezt az 1570-es években Kusalyon tanítóskodó Ilosvai Selymes Péter egy verse is bizonyítja, a XVI. században a Szilágyság tájnév már a szomszédos tövisháti falucsoportra s így nagyjából a Meszes és a Bükk hegység közé ékelt egész medencére, a Zilahból igazgatott egykori kis Közép-Szolnok megyére kiterjedt.

Kós Károly - A ​gálok / Varju nemzetség / Budai Nagy Antal históriája
Látó ​ember és láttató író Kós Károly. Aki elnézegeti prózájához készült illusztrációit, a linómetszet nagy fehér felületeit, az éppen mozduló embert, állatot, a kor ruházatát és a kortalan erdőt, havas hegyoldalt, az erős vonalakkal elválasztott síkjait valamely meseszerű történetnek, annak úgy tűnik, hogy képet képpel fűz össze a szöveg, nagy hallgatások mutatnak visszafelé az időbe, a csend épp oly fontos, ha nem fontosabb része ennek a Kós-teremtette világnak, mint a tempós, szűkszavú balladás beszéd.

Kós Károly - Szentimrei Judit - Nagy Jenő - F. Halay Hajnal - Furu Árpád - Torockói ​népművészet
"Torockó ​népművészetét lakosságának sajátos foglalkozása, életmódja gyúrta, formálta a maga képére. S ahogy a pompás munkák, alkotások ránk maradtak, az alakító korszak nyomait is magukon viselik."

Kós Károly - Régi ​Kalotaszeg
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kós Károly - Atila ​királról ének
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kós Károly - "Kőből, ​fából házat... igékből várat"
A ​centenáriumi tisztelgésnek szánt antológia Kós Károly kevésbé ismert, főként publicisztikai és önéletrajzi írásaiból, valamint az emberi írói-egyéniségét, fáradhatatlan és sokoldalú tevékenységet megidéző kortársi emlékezésekből, interjúkból áll össze. A fiatal kutató Sas Pétert, a kötet összeállítóját és utószavazóját méltán megilleti a Kós Károly-i örökség megtartójának és gyarapítójának büszke titulusa: "Jöhetnek utánam fiatalok, és folytathatják munkámat, járhatják az utat, amit én is segítettem törni hittel, jóakarattal népünkért, magyarságunkért, fiainkért." A kötetbe válogatott Kós-írások különleges értéke az is, hogy ritkán publikálták őket. Sőt akad köztük olyan, amely mindmáig kéziratos formában lappangott, vagy olyan, amely nem érte meg a publicitást. A kortársi emlékezések, tanulmányok, interjúk nagy erénye pedig az, hogy szinte a fénykép pontosságával hitelesítik a Kós-írásokból kirajzolódó szellemképet, amelyet a hálás utókor az erdélyi kisebbségi élet "mindeneseként" ismer. Azt a Jókai-hősök hevületéből táplálkozó erkölcsiséget, amelyre védőfalként rárakódott a kolozsvári református kollégium élénk, függetlenségi-ellenzéki, minden újításra érzékeny negyvennyolcas szelleme, hogy azután mindezt beérlelje a századelő polgárosodó Budapestjének forrongó, újító lendülete. A kisebbségi létforma még élesebbre véste a portért: építész volt és maradt, író lett és népművelő, grafikus, könyvkiadó, mezőgazdász, nyomdász és betűvéső, lapszerkesztő és a többi és a többi. Ember volt a változó és megújuló világban.

Kós Károly - Erdély
A ​nagy háboru előtt talán senkinek eszébe nem jutott, amiről az impériumváltozás óta olyan sok szó esik: van-é különvaló erdélyi lélek, minden emberi észjárástól különböző gondolkodásmód és világszemlélet, temperamentum és mentalitás, ami az ittvaló szellemi életmunka eredményeinek minden más eredménytől való különvalóságát, viszont minden itt való eredménynek közösségét félreismerhetetlenül és természetesen determinálja? Lehet-é, van-é ennek a zárt erdélyi földnek olyan spirituális ereje, mely az ideverődött különböző faju emberi társadalmak egymástól különböző, sőt ellentétes élethangjait konszonáns melódiában tudja egyesíteni? Lehet-é, van-é egyáltalában erdélyi kultúra és ha van, mi okból kellett lennie? A kérdést a sors vetette fel; a helyes felelet népek és kultúrák életsorsát jövendöli talán. És a kegyetlenűl fontos kérdésre tíz esztendő óta elegen, talán sokan is megpróbálták a legellentétesebb válaszokat kitalálni. Meg sem próbálom felelni én. De idézem Erdély multját, az egyetlen döntő bizonyítékot e sulyos vitában. Idézem úgy, ahogyan tudom és nem titkolom, hogy nem mesterségem a históriaírás. Egyetlen új adatot nem idézek, egyetlen új megállapítást nem komponálok, de a már feldolgozott históriaírás ismert adataiból kiszűrtem az én szempontomból legfontosabbakat. Egyetlen igyekezetem volt, hogy vázlatszerűen rövid legyek, hogy világos és elfogulatlan legyek. És bár negyed százada, hogy hordom és válogatom vázlatom szerény épületéhez az építőanyagot, nem álmodozom arról, hogy megközelítőleg is tökéletes munkát alkottam; de amit csináltam, szeretettel csináltam. És ha a kritika érdemesíteni fog arra, hogy észrevegye munkámat, nincsen mit félnem tőle, bármilyen lesz is: amit csináltam magamnak csináltam és azoknak, akit Erdélyt vallják egyetlen hazájuknak. Magamnak - magunknak nem hazudhattam és nem hizeleghettem és nem csalhattam. Nem lett volna érteme semmi és senki kedvéért, de káromra - kárunkra lenne. Sztána, 1929. november hava. Kós Károly

Kós Károly - A ​Mezőség néprajza I-II.
Teljességre ​törekvő néprajzi tájmonográfia. Részletes bemutatása annak, amint a mezőségi ember a hosszú századokon át kialakította környezetét, fölhalmozta tapasztalatait, rendezte közösségi életét.

Kós Károly - Életrajz
Hogy ​kerül egy kötetbe Bánffy Miklós és Móricz Zsigmond? Kolozsvár és Konstantinápoly? A budapesti Állatkert és a körösfői fatemplom? A 20. századi erdélyi emlékirat-irodalom hallatlanul izgalmas opusza a polihisztor Kós Károly önéletrajzi írása, mely a századelőtől a világháború végéig mutatja be Erdély hétköznapjait. A szerteágazó és regényes életrajz kis magyar művelődéstörténet is egyben, Kós-házakat éppúgy találunk Sepsiszentgyörgyön, Kalotaszegen, ahogyan Zebegényben vagy Budapesten, de szintén ő tervezte Tamási Áron könyveit és az Erdélyi Szépirodalmi Céh kiadványait. És tucatnyi templomot és templomtornyot szerte a Kárpát-medencében. A páratlan életútról - ősökről és családról, utazásról és karrierről, boldogságról és szomorúságról, Erdélyről és Sztánáról - őszintén vall a szerző, a kötetet az ő egyedi és különleges litográfiái és rajzai díszítik.

Kós Károly - A ​Gálok
Az ​a köves hegy, velünk szemben éppen: az a Tálharu; ez itt a Piatra Calului. Ott messze pedig a völgyhajlásból, szürkén, fátyolosan idelátszik a vénséges, kopasz Vlegyásza. A Tálharu teteje kőszikla, oldala kecskének való, meredek mart, tele kőomlással, mély lyukakkal, de az alja menedékes és nyáron bársonyos, fűszeres fű és mintha írva volna reá a sok-sok tarka virág. A Piatra Calului csupa erdő: fekete fenyő lábtól-oromig és azontúl is ki tudja meddig. És ez a víz itt az aljában az Apa Calului. Régen, amikor még több volt errefelé a magyar, Székelyvíz volt a neve, most Apa Calului csak. Itt, ebben a völgyben az Úristenen kívül három régi nemzetség tusakodik századok óta már erdővel, földdel, éggel és vízzel, farkassal és emberrel: a nagy, nehéz, örök Élettel. Fenn a Tálharu oldalán a Gálok, a patak menti faluban az Ijjasok és Baliák. Aki kívülük még lakja a völgyet, az már jövevény szolganép, nincstelen, bocskoros havasi emberek. Ez Pojána.

Kós Károly - Néprajz ​és muzeológia
Néprajzos ​érdeklődésem természetesen első sorban a minél teljesebb és igazabb nemzetiségi önismeretünket célozta. Azonban kezdettől felismertem, hogy az erdélyi magyar etnikai karakter megkülönböztető jegyeinek meghatározása sem lehetséges az együtt élő és környező más etnikumok ismerete, az összehasonlítás nélkül. Ugyanakkor a különböző más etnikumok közti személyes terepkutatásaim az erdélyi interetnikus kölcsönhatásokat vitató egyetemi szemináriumomat és a Románia néprajza kollégiumomat igénylő, majd az Egyetemes néprajzi kurzusom, valamint az Erdélyi Néprajzi Múzeum egyes gyűjteményeinek ismertetése kapcsán szükséges a szakirodalom és más néprajzi múzeumok ismerete szükségképpen elvezettek engem is ... az emberi kultúra közös-azonos gyökerei, az emberi gondolkodás azonossága felismeréséig. Már kollégistaként sokat hallottuk emlegetni, hogy mi ott "általános műveltséget" kapunk. De én azt láttam, hogy a sokféle tantárgyat, ismeretet semmi sem köti egybe. Viszont úgy észleltem, hogy a falusi földműves "mindenes" ismerete, tevékenysége, közösségi élete inkább szerves egységet képez, ami már akkor a falu kutatása felé vonzott. Később pedig, korunk nagy betegsége - a technikai civilizáció, a munka egészét, s így értelmét, célját nem láttató részmunka, falanszteri "beosztott" lét és szakbarbárság kiváltotta - elidegenedés egyik orvosságának is láttam a dolgok közti eredeti kapcsolatot, a résznek az egészben való helyét, szerepét, értelmét, a teljes emberi embert vizsgáló és felmutató néprajzot. Ennek a felismerésnek is szerepe volt abban, hogy engem kutatóként a népélet és népi kultúra egésze érdekelt és a jelenségek egymással való összefüggésének komplex módszert alkalmazó vizsgálója lettem. Dr. Kós Károly

Kós Károly - Sztambul
Constantinopolis? ​Bizánc? Sztambul? Kelet nyugati világvárosa, vagy a nyugati civilizáció keleti csücskének fővárosa. Eleinte egyszerű görög gyarmat, kikötőhely, kereskedelmi raktár, azután egy Rómát helyettesíteni hivatott keleti Róma; majd egy új, keleti birodalom székvárosa és egy keleti vallás és kultúra centruma, melyből egy világrengés után ismét más, újabb, keletibb vallás és kultúra fővárosává épült. Évszázadokon óta nagypolitika ütközőpontjában áll, művészeti sajátosságai egyszerre mutatnak európai és ázsiai gyökerekre, arról nem is beszélve, hogy a város története két emberöltőn keresztül meghatározta Magyarország történetét is. A Sztambul Kós Károly egyik legérdekesebb munkája, mely jószerivel az ismeretlenség ködéből lép elő: a páratlan művelődéstörténeti kuriózum majd’ száz évvel ezelőtt jelent meg egyszer a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet gondozásában.

Kós Károly - Kalotaszeg
A ​könyv tanulmánnyal kezdődik Kalotaszeg fekvéséről, népi elrendeződéséről, aztán átcsap a történelemre, Erdély őskorára, majd hirtelen regényes novellává alakul, hogy aztán megszabadítva magát minden műfajbeli korláttól, egyetlen kötelen belül tetszése szerint cserélgesse Kalotaszeggel kapcsolatban a regénytöredéket, etnográfiát, művészettörténetet, korrajzot, sőt a publicisztikát, - mindazt, amit egy művelt művészlélek mondani tud egy tárgyról, mely szívéhez nőtt. Mintha a zenevirtuóz tízféle hangszeren játszaná ugyanazt a témát, művészi játékát a bravurral párosítván, mely ha kiemeli is művészetét, ugyanannyira meg is zavarja. Mintha a kiránduló, csupán elragadtatásának engedve, a gyönyörű tájról itt is, ott is fényképet készítene, aztán az érzelmi rendszer igazolására lelkes magyarázatokat fűzne az egyes képekhez s szavainak csapongását ráadásul rajzokkal illusztrálná. Az ahány fejezet, annyi irányba kanyargó könyvet ízléses metszetek díszítik. Ezek is a szerző alkotásai és ép oly hozzáértésről, tehetségről tanuskodnak, akár a betüktől, a szépirodalmi és tudományos prózától sötétlő oldalak, melyekből, mellesleg, a lírai feltörések sem hiányzanak. Ez az író mást se tesz, mint újra és újra felöleli tárgyát, ölelgeti és dédelgeti, annyira kedves neki. Mintha az egész könyv egy hatalmas, megírhatatlan nagy műhöz sietve papírra vetett előkészületeket, tanulmányokat és iránygondolatokat foglalna össze, őrizné a feledéstől, nem is nyugodtabb óra, hanem egy munkára kedvezőbb jövő évszázad számára. (Illyés Gyula)

Kós Károly - A ​vargyasi festett bútor
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kós Károly - Kalotaszegi ​krónika
Pedig ​Kalotaszeg nem is „édes”, hanem csupán választott szülőföldje Kós Károlynak. Ám e tudatos szülőföldválasztás oly erős belső kötődés eredménye, amely fölösen pótolja a szülő és gyermeke közötti természetes kapcsolatot. Bizony kanyargós volt az út, amelyen haladva a kolozs- vári kishivatalnok fia a kalotaszegi Sztánára megérkezett. Hosszas vándorlása tulajdonképpen már születése előtt el- kezdődött: édesapját, aki postai tisztviselő volt, Kolozsvárról Temesvárra helyezték át. Ezért születik Kós Károly a Bega partján, 1883. december 16-án. Ám mintha a sors előre úgy tervezte volna, hogy a leendő művészt a kisgyermekkor él- ményeinek eltéphetetlen kötelékeivel kötözze szülőföldjének minél több pontjához, a kisgyereket nem zárta be egyetlen város falai köze, folyton tovább vitte új tájakra, új em- berek közé, szemhatárát fokozatosan tágította, míg csak bele nem fért az egész Erdély. (Varró János: A szépíró Kós Károly)

Kós Károly - Tájak, ​falvak, hagyományok
"E ​kötet - az 1972-ben megjelent Népélet és néphagyomány után - különböző tájakkal ismerkedő, falujáró útjaimon tett néprajzi megfigyeléseimet tartalmazza. Olyan feljegyzések, feldolgozások ezek, amelyek meghaladva lapjaink és folyóirataink felvevőképességét, a közlés egyedüli módjának önálló kötetben való egybeszédesük mutatkozott. A néprajztudomány alapvető sajátos módszere, hogy éppen mivel az élő népi műveltséget a megfelelő korok fejlődési eredményének tekinti, a részletesen és pontosan megfigyelhető, beszédes élő jelenségekből, adatokból indulva ki, ezek változatainak összehasonlításával, sokoldalú elemzésük és értelmezésük segítségével nyomul visszafelé a fejlődés vonalán, következtet az egyre korábbi formákra és létrehozó okokra, alkulásuk körülményeire. A tudomány adatokra, tények ismeretére, megfigyelésekre épül, ezeken alapul minden további elemzés, összefüggéseket feltáró vizsgálat, összefoglaló munka. Elegendő adat, tény ismerete híján a kutatómunka megtorpan, s az ennek dacára végzett spekulációk még ha hoznak is látszateredményeket, olyan károkat tehetnek a tudományos köztudatban, amelyeket esetleg csak nemzedékek munkájával lehet ismét helyrehozni. Elsősorban e felismerés késztet arra, hogy a népi hagyományok iránti közérdeklődés és a néprajzi kutatás örvendetes hazai fellendülése idején e kötetben tegyem közzé Fekete-Körös völgyi, hétfalusi, moldvai csángó, csíki, Dorohoi környéki vidékeken végzett megfigyeléseimet, abban a meggyőződésben, hogy ezek a gyűjtések épp adatközlő jellegük folytán hasznos szolgálatot tehetnek a kutatásnak." Dr. Kós Károly

Kós Károly - Eszköz, ​munka, néphagyomány
A ​népi kultúra két fő dimenziójával: a témakörökkel és a táji változatokkal előző két könyvemben való ismerkedés után - úgy gondolom - indokolt, ha a mostani tanulmánykötetemmel a népi kultúrát alapvetően meghatározó hagyományos munka és munkaeszközök világába vezetem az olvasót. A munka nem csupán a hosszú hétköznapok erre kijelölt óráiban foglalkoztató tevékenység, hiszen közvetlenül vagy közvetve szabadidőnkben is legfőbb beszédtémánk, s ott rejtőzik legkülönbözőbb testi és szellemi mozdulatunkban. S ha ez így van modern életvitelünkben, mennyivel inkább így volt a kevésbé differenciált hagyományos népi életben, melyben az anyagi, társadalmi és szellemi tevékenység a munkával és éppen a munka révén egymással oly szétválaszthatatlan egységet alkotnak, hogy önmagukban való tanulmányozásuk és megértésük nem is lehetséges.

Kós Károly - Szabó Tamás - A ​vas ízei
Rajtunk ​már a műanyag- és atomkor, lábunkat azonban még a háromezer éves vaskor szilárd rétegein vetjük meg. A vasazott ekével alakultak ki a nagy földműves kultúrák, a vaskengyel alkalmazásával kelhettek régi birodalmakat megdöntő útjaikra a "vas fiai", Ázsia lovas népei, s a tökéletesebb vasszerszámok elterjedésének köszönhető Európa iparának a világ más tájait megelőző fejlettsége. S noha a mesterségek sorában mindenfelé a vas művesei álltak az élen, a régi céhes és népi alkotás számos műfaja, a különböző fa-, agyag-, textil-, bőr-, szaru- és egyéb munkák már régtől megfigyelőkre találtak, mégis a vasból készült tárgyak meglehetősen elkerülték mind a gyűjtők, mind a szakemberek figyelmét. Dr. Kós Károly és Szabó Tamás közel negyedszázadon át állandó munkatársként népi kultúránk hagyatékát figyelték, vizsgálták és örökítették meg, és szokásos eszmecseréik, tervezgetéseik során határozták el közösen e munka létrehozását, ily módon téve vallomást a vasmunkák iránti vonzalmukról; Szabó Tamás közel száz fotója dr. Kós Károly válogatásában és ajánló soraival igyekszik megkönnyíteni számunkra a vas és belőle kovácsolt munkák mással nem pótolható, egyedülálló ízeinek fölfedezését.

Kós Károly - Mihez ​kezdjünk a természetben?
Kós ​Károly, a hazánkban oly jól ismert erdélyi építész és polihisztor fia nemcsak nevét örökölte apjától, hanem azt a nagy természet iránti szeretetet és tiszteletet is, amit ebben a könyvben foglalt össze azzal a szándékkal, hogy fiainak adja tovább. Gyermekkori élményeiből kiindulva jut el a természet megismerésének, az ember és a természet viszonyának tudatos tanulmányozásához. Az erdőt, mezőt, a növényeket és az állatvilágot csak úgy ismerhetjük meg igazán, ha kicsit a természetben élünk, felhasználjuk a fát, a követ, a növények virágát, termését. Ha nem is afféle Robinson-túrára invitál a szerző, de segít megláttatni, érzékelni a természet sokszínűségét, amit kevés munkával, de sok leleménnyel magunk hasznára, javára, gyönyörűségére fordíthatunk. A szerző rajzai szinte arra ösztönzik az embert, hogy gyermekeivel, barátaival máris útra induljon.

Kós Károly - Kidőlt ​a kereszt
E ​kötetben Kós Károly kisregényei és novellái kaptak helyet, amelyekben a regényekhez hasonlóan szintén a történelmi érdeklődés, az erdélyi hagyományok élesztésének szándéka vezeti. Stílusa erdélyi zamatú, nyelve balladásan szaggatott, drámai. Az írásokat a mozgalmas, cselekményes, aprólékosan részletező, áradó mesélőkedv jellemzi, melyek időbeliségüket tekintve a honfoglalás korától kezdve (Gyalu vajda) a 20. századig (Ezerkilencszáznegyvennégy) ívelnek át Erdély történelmén.

Kós Károly - Szentimrei Judit - Nagy Jenő - Kis-Küküllő ​vidéki magyar népművészet
Dr. ​Kós Károly, Szentimrei Judit és dr. Nagy Jenő - Kászon és Szilágyság népművészetét tárgyaló műveiket követően - immár harmadik közös népművészeti tájmonográfiákkal jelentkeznek. Az eddig ismeretlen néprajzi tájunkat, a Kis-Küküllő vidékét elsőnek feltérképező és sajátos népművészeti dialektusát feltáró és bemutató munka népismeretünk újabb jelentős eredményének számít. E tájunk népművészete természetesen nem "magától" lett: a helyi természeti és gazdasági, társadalmi és történeti feltételek mellett a környező néprajzi tájakkal való kapcsolatok alkotják azt a koordináta-rendszert, amelyben kialakult és amelyben értelmezhető. A népi alkotást itt is alapvetően meghatározó célszerűség, valamint a helyi anyagok és öröklött technikai ismeretek megszabta lehetőség mellett az elemző munka kimutatja az egykori vidéki kisnemesi és értelmiségi családok példája, illetve a sokszázados rendszeres iskolai oktatás szerepét is a nemesi és városi kultúra egyes elemeinek közvetítésében. A különböző kapcsolatok, példák, hatások kimutatása azonban korántsem gyengíti a helyi jelleg erejét. Itt is érvényes, hogy minden átvétel sajátosan más lesz, mint eredetije volt, és hogy még az azonos elemek, egyazon mester termékei is más-más kapcsolatrendszerben egymástól különböző értelmet, sajátos jelentést nyernek. A vidék népművészetének kutatóit is az egyes elemek, motívumok számbavételén túl a belőlük összeálló együttesek érdekelték, mindenekfölött pedig a nagy kompozíció, Kis-Küküllő vidéke népművészete. Ezt mutatja be olvasóinak, a népművészet barátainak a három szerző legújabb munkája.

Kollekciók