Honoré de Balzac könyvei a rukkolán

Honoré de Balzac - Széplányok tündöklése és nyomorúsága 1-2.
1824-ben, a legutóbbi Opera-bálon több dominónak megakadt a szeme egy feltűnően szép fiatalemberen, aki úgy járt-kelt szerte az előcsarnokban s a folyosókon, mintha valamilyen közbejött akadály miatt otthonmaradt nőt keresne. Hogy ez a majd lomha, majd sietős járás-kelés mit jelent, idősebb hölgyek és néhány kiérdemesült aszfaltkoptató tudja csak. Ezen az óriásméretű találkán a tömeg nem nagyon figyeli a tömeget, szenvedélyes érdekek forognak kockán, s akinek semmi dolga sincs, az se tétlen. Az ifjú gavallérnak minden figyelmét annyira lekötötte nyugtalan nézelődése, hogy észre sem vette, milyen sikereket arat: nem látta, nem hallotta sem néhány álarcos hölgy gúnyosan álmélkodó felkiáltását, sem a komoly meglepődést kifejező arcokat, sem a csípős élű megjegyzéseket, még a leghízelgőbb szavakat sem. Ámbár szépsége után ítélve azok közé a kiváltságos lények közé tartozott, akik kalandot keresni jönnek az Opera báljára s úgy várnak ott rá, mint ahogy az ember a rulett-golyó szerencsét hozó gördülését leste, mikor még Frascati virágjában volt, úgy látszott, hogy a legnyárspolgáribb nyugalommal néz estéje elé; alighanem azoknak a három-személyes színjátékoknak egyikében volt a főhős, amelyekből az egész operai álarcos-bál áll; mert bizony azoknak a fiatal asszonyoknak, akik csak azért jönnek ide, hogy elmondhassák, hogy itt voltak; aztán a jó vidékieknek, a tapasztalatlan fiatalembereknek, az idegeneknek az Opera feltétlenül a fáradtság s az unalom palotája csak. Nekik ez a lassú mozdulású, nyüzsgő fekete tömeg, amely jön, megy, kígyózik, fordul, visszafordul, lépcsőn fel, lépcsőn le, s amelyet csak bolyban hemzsegő hangyákhoz lehet hasonlítani, épp oly értelmetlen valami, mint a Börze a breton parasztnak, akinek halvány fogalma sincs államkölcsönről, értékpapírról. Néhány kivételtől eltekintve, Párizsban a férfiak nem öltenek dominót: egy férfi fekete csuklyás köpenyben kész nevetség."

Honoré de Balzac - Eugénie ​Grandet / A harmincéves asszony
Mindkét ​kisregény a fiatal Balzac műve. Az Eugénie Grandet ennek a korai korszaknak talán a legsikerültebb alkotása, már a nagy Balzacot felvillantó kis remeke. A" fösvény" Grandet a világirodalom egyik legemlékezetesebb fösvény-figurája. A harmincéves asszony-t ugyancsak ennek a korszaknak hat novellájából ötvözte valamivel később regénnyé Balzac. A romantikus, sőt, vadromantikus elemek és a végtelenül finom és pontos megfigyelések csodálatos keveréke ez a könyv, s az olvasót valósággal megdöbbenti, hogy mi mindent tudhat egy fiatal férfi a női lélek "rejtelmeiről".

Honoré de Balzac - César ​Birotteau nagysága és bukása
Ez ​a regény kivételes helyet foglal el az Emberi színjáték nagy regényei között mind témájánál, mind tökéletes szerkezeténél fogva. maga Balzac, mikor erkölcstelenséggel vádolták aggálytalan, becstelen hősei és nem éppen épületes története miatt, főképp César Birotteau jellemére és töténetére hivatkozott.

Honoré de Balzac - Goriot ​apó
Balzac ​maga nevezte regényének hősét, Goriot apót "az apaság krisztusának". A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember regénye. A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevő Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hőse, a legszebb nők kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak előtérben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci hős miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban "kikevert" alakja a szerző embergalériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi - kötelező érvényű - mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a család belvilágát is. Ugyancsak a penzió minuciózus leírásából kapunk először képet arról a Párizsról, amely a további darabok legfőbb színhelye, a "nagy" társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb, legsejtelmesebb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temetődik el. Rastignac híres szavai a temető hegyéről látható esti Párizshoz: "Most mirajtunk a sor!" - nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok születésének próféciáját is.

Honoré de Balzac - Hivatalnokok
Hát ​már akkor is? - sóhajt fel az, aki belelapoz ebbe a könyvbe. Igen, már akkor is, több mint száz évvel ezelőtt is rákfenéje volt a bürokrácia a közéletnek, s Balzac elsőként adja meg a pontos kórképét, reformjavaslattal is szolgálva mindjárt a leküzdésére. Sőt, többet is tesz ennél: rámutat, hogy a bürokrácia nemcsak az államgépezetet fékezi-rongálja - megnyomorítja saját embereit, magukat a hivatalnokokat is "Napi nyolcórai gályarabság a minisztérium - emlékezik később hivatalnoki éveire Bixiou, a szellemes balzaci karikaturista -, és az ember huszonkét karátos tökfejekkel van összezárva." Félszázaddal később Maupassant fogja kimondani ugyanazt, majd Gourteline, majd megdöbbentő erővel, a döbbenet erejével: Kafka. Mindez persze csak a tanulság, amely megmarad az olvasóban, a könyv igazságalapja. Maga a könyv pergő, eleven, élvezetes regény, sőt igen sajátos írás, amelyben iróniát és mély emberséget, komédiát és tragédiát, elbeszélést és dramatizált jeleneteket vegyít páratlan ügyességgel Balzac. A "gálya" épp vesztegel, amikor látogatást teszünk rajta, egyik kormányosa - egy osztályfőnök - meghalt, újat kell kinevezni a helyére. És megindul a harc az állásért, a reform embere ellen felvonul a "papok pártja" és az uzsora, mellette pedig a felesége száll síkra - folyik az ármány, összecsapnak az érdekek. Hogy ki veszít? Nem lehet kétséges: az államérdek. De sebaj, máris felhúzzák a horgonyt, a gálya, a gálya megy tovább... Csupa szellem ez a regény, tele pompás figurákkal, feszültséggel, fordulattal. Igazi Balzac-regény a Hivatalnokok, a legjobbak, a legmodernebbek közül való. Csak az ne olvassa el, aki még sose bosszankodott "a hivatal packázásai"-n.

Honoré de Balzac - Ferragus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​Nucingen-ház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​rejtély / Albert Savarus
Ki ​tud ellenállni a napóleoni kor varázsának - író, hogy írjon,olvasó hogy olvasson róla? Balzac sem tudott, főképp a királypártiak harca érdekelte a Köztársaság ellen, a régi küzdelme az újjal, a már szétszórt arisztokrácia gyürkőzése a polgársággal. Ezt írta meg A huhogók-ban, s ide kanyarodott vissza A rejtély-ben. Milyen fordulatos a kémtörténet, melyet a Pichegru-Riviére-Polignac összeesküvés tényalapjára épít, milyen sajátos a Laurence de Cinq-Cygne körül forgó szerelmi vetélkedés, és maga Laurence is: milyen megkapó ez a rettenthetetlen fiatal lány, aki szembeszáll Bonapartéval! Ám Balzac többet markol ennél: felvonultatja Napóleont, Fouchét, Talleyrand-t, Carnot-t, Sieyést, s egész sor ragyogó jelenetet visz a politikai kulisszák mögé. Albert Savarus aztán méltó párja A rejtély-nek - ellenpárja. A Császárságból a Polgárkirályságba repít bennünket Balzac, a sejtelmes nodesme-i erdő helyébe önmagába zápult kisvárost kapunk, a vakmerő összeesküvés helyébe egy képviselő-választás cselszövényeit, a nagylelkű Laurence helyébe az aljas Rosalie-t. Változott a kor, megváltozott minden. De a léniával kihúzott realista keretek közt itt is szenvedélyek lobognak, és Roselie egytestvér Laurence-szal. Ugyanaz a kemény akaratú férfi-nő, aki hegyeket mozgatna meg, ő azonban már nem Napóleon ellen tör - egy gyönyörű nagy szerelmet dúl fel. A horizontok összeszűkültek. Nem véletlen hát, hogy ezt a két művet együtt kapja kézbe az olvasó. Mindkettő jellegzetes darabja az Emberi Színjáték-nak, így, párba állítva különösen sokatmondók.

Honoré de Balzac - Gobseck
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Gobseck ​/ Goriot apó
Balzac ​alig múlt harmincéves, amikor belefog minden idők legbecsvágyóbb és legátfogóbb regény-katedrálisának, az Emberi színjátéknak az építésében. A húsz éven át írt nagy mű egyik első darabja a Gobseck. Főhőse már Balzac egyik legtökéletesebb figurája. Gobseck, a vén uzsorás, nagyszerűen megállja a helyét ama pénzemberek és bankárok társaságában, akiket Balzac még talán nagyobb odaadással fest meg, mint a fehér húsú, puha hercegnőket. Az olvasó sosem fogja elfelejteni a sápadt, vértelen arcát, szigorú, lélekbe hatoló tekintetét. Ez a "bankjegy-ember" átlát a jón és a rosszon, tévedhetetlen az emberek megítélésében, és szíve mélyén ott rejtőzik az emberség csöppnyi szikrája. Csavaros észjárása, kíméletlen jósága örvénybe taszítja az aljasokat, de megnyitja a becsületesek előtt az érvényesülés útját. Ha a Gobseck még csupán kitűnő ujjgyakorlat, az öt évvel később írt Goriot apó már "maga a mestermű" (Gyergyai). Ebben a regényben, amely Goriot-ról, erről a modern Lear királyról szól, az író a csúcsra hágott. Az apai szeretet monomániás őrültjéről szóló, sötét kalandokkal teli detektívregény, amely egyúttal társadalomrajz, szerelmi történet és a diadalmaskodó szenvedély hőskölteménye is, nemcsak a korabeli olvasók tetszését nyerte meg: sikere tartósnak bizonyult. A két mű sok-sok nyelven, számtalan kiadást ért meg, és milliók közkincsévé vált.

Honoré de Balzac - Pajzán ​históriák
Egybegyűjtötte ​Touraine apátságaiban és napvilágra hozta nemes Balzac úr. Senki egyébnek hanem az élet bátor szerelmeseinek ő mulattatásukra. A' francia betűről tiszta magyar nyelvre fordította Adorján Mihály nem igét igére magyarázván, de azért az értelmet igaz értelemre hozván tellyes kiadás eggy kötetben. Nyomattatott a' Magyar Helikon költségin az MCMLXXII-ik évben. Balzac úr, aki ezen jeles munkátskát szerzette, tűnődő és tündöklő elméjű férjfiú vala. Életét jobbára alant töltötte mint valami búvár, ama rettenetes mélységű tengernek fenekén, amelyet minden halandó kebelében hordoz. Az léleknek vala ő búvára, meg ama másik tsillagos égboltozatnak, amely az lélek tengerének tükörén visszaverődik és amely az maga szédítő mélységeivel tsak úgy kifürkészhetetlen marad előttünk, mint az a magasságos égboltozat, melyet hulló tsillagaival (vesztett reménységeink ikertestvéreivel) hiába kutat millió meg millió esztendők óta az véges elméjű földi halandó... Balzac úr szomorú ember vala. Sokáig kereste titkát annak a haszontalan és örök időktől imádott lénynek, amelyre az férjfiú minden idealizmusát rápazarolja, ama fölötte tsintalan és pajzán lénynek, amely tsak egyetlen állapotában tud szent lenni és maradni: az anya állapotában. És ha megvilágosíta is sok bonyodalmakat és bele láta sok leányzónak és asszonyi állatnak az lelkébe, megboldogult a szegény Balzac úr a nélkül, hogy egészen megismerhette volna azt a világot, a honnét hol mennyország, hol pokol borul az teremtés koronájára...

Honoré de Balzac - A ​vörös vendégfogadó
1799-ben ​két fiatal francia tiszt igyekszik Németalföldön harcoló csapattestéhez. Útközben megszállnak egy fogadóban, és összeismerkednek egy gazdag kereskedővel. Az éj folyamán a kereskedőt meggyilkolják, az egyik fiatalember eltűnik, a másikat a katonai bíróság gyilkosságért halálra ítéli. Az elbeszélés kerettörténete - amely hosszú évek múlva játszódik - meglepő fényt vet a korábbi eseményekre...

Honoré de Balzac - Emberi színjáték I-X.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A vörös vendégfogadó / Az elhagyott asszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​Nucingen-ház és más elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Cousin ​Bette
Poor, ​plain spinster Bette is compelled to survive on the condescending patronage of her socially superior relatives in Paris: her beautiful, saintly cousin Adeline, the philandering Baron Hulot and their daughter Hortense. Already deeply resentful of their wealth, when Bette learns that the man she is in love with plans to marry Hortense, she becomes consumed by the desire to exact her revenge and dedicates herself to the destruction of the Hulot family, plotting their ruin with patient, silent malice. Cousin Bette is a gripping tale of violent jealousy, sexual passion and treachery, and a brilliant portrayal of the grasping, bourgeois society of 1840's Paris. The culmination of the Comedie humaine, Balzac's epic chronicle of his times, it is one of his greatest triumphs as a novelist.

Honoré de Balzac - Eugénie ​Grandet / A házassági szerződés
Az ​Eugénie Grandet méltán tartozik Balzac legjelentősebb és legnépszerűbb regényei közé. Az Emberi Színjáték-ban sok pénzsóvár, uzsorás alak lép elénk, de soha ilyen mesteri kézzel, soha ilyen erővel ,soha ilyen lélektani finomságokkal nem keltette életre Balzac a zsugoriság megtestesítőjét, mint az öreg Grandet alakjában. Az aranyzsákokon ülő, szörnyű aggastyán házában mindenki örömtelenül él, és keserűen hal meg. Fukarsága tönkreteszi egyetlen lánya boldogságát. Grandet apó becsapja gyermekét, hogy ne kelljen megosztani a vagyont, felesége remegve-rettegve él mellette egy hosszú életen át. A magányosságra és tudatlanságra ítélt Eugénie kristálytiszta szerelme belefullad a zsarnoki és zsugori apa szeretet óceánjába. A pénzéhség nemcsak Eugénie szerelmét öli meg, de megrontja jellemét is, elapasztja vágyait, és mire magára marad harmincéves korában, mint hét vármegye leggazdagabb lánya, már nincs ereje többé küzdeni a boldogságért, a szerelemért. A házassági szerződés egy újabb variáció a Pénz témájára: férj és feleség ádáz viaskodása a házassági szerződés körül. Egy remekül pergő Moliére-re emlékeztető jelenetben csapnak össze az érdekek, majd itt is megkezdődik egy jobb sorsra érdemes ember vesszőfutása. De ebben a regényben nem egy gyönge lány őrlődik fel, hanem egy puha férfit tesz tönkre felesége és anyósa. E két regény tanulsága hamisitatlanul balzaci. Az Érdek megöli az Érzelmet mert hiszen a feltörekvő polgárság istene a Pénz. De persze nemcsak tanulsággal szolgál ez a két regény - érdekes, színes, magával ragadó olvasmány is, mint az Emberi Színjáték minden darabja.

Honoré de Balzac - A ​homályos ügy
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​Harlot High and Low
Handsome ​would-be poet Lucien Chardon is poor and naive, but highly ambitious. Failing to make his name in his dull provincial hometown, he is taken up by a patroness, the captivating married woman Madame de Bargeton, and prepares to forge his way in the glamorous beau monde of Paris. But Lucien has entered a world far more dangerous than he realized, as Madame de Bargeton's reputation becomes compromised and the fickle, venomous denizens of the courts and salons conspire to keep him out of their ranks. Lucien eventually learns that, wherever he goes, talent counts for nothing in comparison to money, intrigue and unscrupulousness. Lost Illusions is one of the greatest novels in the rich procession of the Comedie humaine, Balzac's panoramic social and moral history of his times.

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték VIII.
„Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába… Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és – ugyancsak együtt s egyszerre – 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék – írja egyhelyt –, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma.” Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával…"

Honoré de Balzac - La ​Maison du chat-qui-pelote / Le Bal de Sceaux / La Vendetta / La Bourse
«L’auteur ​n’a jamais compris quels bénéfices d’éducation une mère pouvait retirer à retarder d’un an ou deux, tout au plus, l’instruction qui attend nécessairement sa fille, et à la laisser s’éclairer lentement à la lueur des orages auxquels elle la livre presque toujours sans défense. Cet ouvrage a donc été composé en haine des sots livres que des esprits mesquins ont présentés aux femmes jusqu’à ce jour.» Balzac, Préface de 1830. Ce volume contient : La Maison du chat-qui-pelote Le Bal de Sceaux La Vendetta La Bourse

Honoré de Balzac - A ​Tours-i plébános / Pierrette
Rengő ​pocakkal, zsíros reményekkel derűs papocska gurul elibénk A toursi-i plébános első lapjairól - s roncstól, élőhalottól búcsúzunk az elbeszélés végén. Mi történt vele? Hallgassák meg: tragikus és épületes eset, igazi, tőről szakadt Balzac-történet a kíméletlen érdekek hálójába bonyolódott derék együgyűről, ármánykodó, hiú vénkisasszonyról, törtető kanokról, kapzsiságról, perről, pártok marakodásáról, végezetül pedig az igazság megtiportatásáról s az álnokság diadaláról. Hallgassák a krónikást és csodálják meg művészetét - nemcsak bővérű elbeszélőkészségét, nemcsak remek, a tükörkép és torzkép határán termett alakjait -, nem restelljük talán ezeregyedszer ajánlani, s itt különös joggal: csodálják meg a balzaci "erkölcsrajzot", a kor, a társadalom képét. Nincs hívebb, megkapóbb ábrázolása a "trón és oltár szövetségének", a francia restaurációnak, mint ez a röpke história! Ami A tours-i plébánosban vázlatos csupán, kibontakozik a Pierrette-ben. Egy árvalányról beszél a kisregény, egy breton lánykáról, akit gyámjai halálra gyötörnek. Érzelmes történet, melyet előtte is, utána is számosan feldolgoztak. De Balzacnál a tárgy túlnő önmagán, ő Pierrette sorsát egy egész országéval fonja egybe, egész várost bolygat fel pörével, politikai szenvedélyeket lobbant, liberálisokat és royalistákat uszít egymásra, társalgási gyűlölségeket szít - és halványan még, de sokat sejtetőn felgyújtja a forradalom vörös fényeit. Gyújt másik fényt is, gyöngéd, tiszta gyertyalángot: Pierrette és a kis asztalossegéd, Brigaut szerelmét - ez hint némi bájt, emberséget e kegyetlen történetre.

Honoré de Balzac - Sarrasine
A ​világirodalom legszebb szerelmes történeteit gyűjtötte össze a kiadó. Az Álarcos szerelem ezek közül egy, melyet ebben a kötetben humoros, színes rajzokkal illusztrálva olvashatunk.

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték VII.
„Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába… Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és – ugyancsak együtt s egyszerre – 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék – írja egyhelyt –, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma.” Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával…"

Honoré de Balzac - Mémoires ​de deux jeunes mariées
"Il ​n'y a, selon moi, rien de comparable aux voluptés de l'amour. Tu vas me trouver bien bizarre ; mais voici dix fois en dis mois que je me surprends à désirer de mourir à trente ans, dans toute la splendeur de la vie, dans les roses de l'amour, au sein des voluptés, de m'en aller rassasiée, sans mécompte, ayant vécu dans ce soleil, en plein dans l'éther, et même un peu tuée par l'amour, n'ayant rien perdu de ma couronne, pas même une feuille, et gardant toute mes illusions..." "Enfanter, ce n'est rien, mais nourrir, c'est enfanter à toute heure. Oh! Louise, il n'y a pas de caresses d'amant qui puissent valoir celles de ces petites mains roses qui se promènent si doucement, et cherchent à s'accrocher à la vie... On voit ce que devient le lait, il se fait chair, il fleurit au bout de ces doigts mignons qui ressemblent à des fleurs et qui en ont la délicatesse; il grandit en ongles fins et transparents, il s'effile en cheveux, il s'agite avec les pieds. On est à soi seul le monde pour cet enfant, comme l'enfant est le monde pour vous!" Romantique Louise, sage Renée? amante éprise de l'amour, mère toute de dévouement? On ne saurait répartir schématiquement les rôles dans ces Mémoires de deux jeunes mariées où Balzac, devenu doublement femme, fait dialoguer au fil des ans deux amies de couvent que la vie a séparées. Un des chefs-d'œuvre du roman par lettres.

Honoré de Balzac - Elveszett ​illúziók / A kalandor I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - The ​Atheist's Mass
'This ​is as much a mystery as the Immaculate Conception, which of itself must make a doctor an unbeliever.' A stunning pair of short stories about faith and sacrificial love. Introducing Little Black Classics: 80 books for Penguin's 80th birthday. Little Black Classics celebrate the huge range and diversity of Penguin Classics, with books from around the world and across many centuries. They take us from a balloon ride over Victorian London to a garden of blossom in Japan, from Tierra del Fuego to 16th-century California and the Russian steppe. Here are stories lyrical and savage; poems epic and intimate; essays satirical and inspirational; and ideas that have shaped the lives of millions. Honore de Balzac (1799-1850). Balzac's works available in Penguin Classics are Old Man Goriot, Cousin Bette, History of The Thirteen, Selected Short Stories, Cousin Pons, A Harlot High and Low, Eugenie Grandet, The Wild Ass' Skin, The Black Sheep and Lost Illusions.

Honoré de Balzac - A ​kispolgár természetrajza
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték I.
"Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába... Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és - ugyancsak együtt s egyszerre - 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék - írja egyhelyt -, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma." Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával..."

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték III.
"Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába... Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és - ugyancsak együtt s egyszerre - 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék - írja egyhelyt -, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma." Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával..."

Honoré de Balzac - Ódon ​szoba, divatjamult világ
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - La ​Duchesse de Langeais / La Fille aux yeux d'or
Un ​général d'Empire essaie d'arracher une femme qu'il a aimée au point de vouloir la marquer au fer rouge, au couvent espagnol où elle s'est cloîtrée. Un jeune roué poursuit à travers Paris une inconnue «aux yeux jaunes comme ceux des tigres», séquestrée par une femme en laquelle il reconnaîtra sa demi-sœur. La passion mythique et charnelle de _La Duchesse de Langeais_, Lesbos, l'atmosphère étouffante d'Orient où baigne _La Fille aux yeux d'or_, dédiée au Delacroix des _Femmes d'Alger_, font de ces deux nouvelles les chefs-d'œuvre du romantisme balzacien. Mais _La Duchesse de Langeais_ est aussi un grand texte politique, impitoyable à l'égard des Bourbons, et _La Fille aux yeux d'or_ contient une analyse de la société parisienne à laquelle les théoriciens de la lutte des classes (et des sexes) n'ont rien à ajouter.