Ajax-loader

Honoré de Balzac könyvei a rukkolán


Honoré de Balzac - Széplányok tündöklése és nyomorúsága 1-2.
1824-ben, a legutóbbi Opera-bálon több dominónak megakadt a szeme egy feltűnően szép fiatalemberen, aki úgy járt-kelt szerte az előcsarnokban s a folyosókon, mintha valamilyen közbejött akadály miatt otthonmaradt nőt keresne. Hogy ez a majd lomha, majd sietős járás-kelés mit jelent, idősebb hölgyek és néhány kiérdemesült aszfaltkoptató tudja csak. Ezen az óriásméretű találkán a tömeg nem nagyon figyeli a tömeget, szenvedélyes érdekek forognak kockán, s akinek semmi dolga sincs, az se tétlen. Az ifjú gavallérnak minden figyelmét annyira lekötötte nyugtalan nézelődése, hogy észre sem vette, milyen sikereket arat: nem látta, nem hallotta sem néhány álarcos hölgy gúnyosan álmélkodó felkiáltását, sem a komoly meglepődést kifejező arcokat, sem a csípős élű megjegyzéseket, még a leghízelgőbb szavakat sem. Ámbár szépsége után ítélve azok közé a kiváltságos lények közé tartozott, akik kalandot keresni jönnek az Opera báljára s úgy várnak ott rá, mint ahogy az ember a rulett-golyó szerencsét hozó gördülését leste, mikor még Frascati virágjában volt, úgy látszott, hogy a legnyárspolgáribb nyugalommal néz estéje elé; alighanem azoknak a három-személyes színjátékoknak egyikében volt a főhős, amelyekből az egész operai álarcos-bál áll; mert bizony azoknak a fiatal asszonyoknak, akik csak azért jönnek ide, hogy elmondhassák, hogy itt voltak; aztán a jó vidékieknek, a tapasztalatlan fiatalembereknek, az idegeneknek az Opera feltétlenül a fáradtság s az unalom palotája csak. Nekik ez a lassú mozdulású, nyüzsgő fekete tömeg, amely jön, megy, kígyózik, fordul, visszafordul, lépcsőn fel, lépcsőn le, s amelyet csak bolyban hemzsegő hangyákhoz lehet hasonlítani, épp oly értelmetlen valami, mint a Börze a breton parasztnak, akinek halvány fogalma sincs államkölcsönről, értékpapírról. Néhány kivételtől eltekintve, Párizsban a férfiak nem öltenek dominót: egy férfi fekete csuklyás köpenyben kész nevetség."

Honoré de Balzac - Grandet ​Kisasszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Hivatalnokok
Hát ​már akkor is? - sóhajt fel az, aki belelapoz ebbe a könyvbe. Igen, már akkor is, több mint száz évvel ezelőtt is rákfenéje volt a bürokrácia a közéletnek, s Balzac elsőként adja meg a pontos kórképét, reformjavaslattal is szolgálva mindjárt a leküzdésére. Sőt, többet is tesz ennél: rámutat, hogy a bürokrácia nemcsak az államgépezetet fékezi-rongálja - megnyomorítja saját embereit, magukat a hivatalnokokat is "Napi nyolcórai gályarabság a minisztérium - emlékezik később hivatalnoki éveire Bixiou, a szellemes balzaci karikaturista -, és az ember huszonkét karátos tökfejekkel van összezárva." Félszázaddal később Maupassant fogja kimondani ugyanazt, majd Gourteline, majd megdöbbentő erővel, a döbbenet erejével: Kafka. Mindez persze csak a tanulság, amely megmarad az olvasóban, a könyv igazságalapja. Maga a könyv pergő, eleven, élvezetes regény, sőt igen sajátos írás, amelyben iróniát és mély emberséget, komédiát és tragédiát, elbeszélést és dramatizált jeleneteket vegyít páratlan ügyességgel Balzac. A "gálya" épp vesztegel, amikor látogatást teszünk rajta, egyik kormányosa - egy osztályfőnök - meghalt, újat kell kinevezni a helyére. És megindul a harc az állásért, a reform embere ellen felvonul a "papok pártja" és az uzsora, mellette pedig a felesége száll síkra - folyik az ármány, összecsapnak az érdekek. Hogy ki veszít? Nem lehet kétséges: az államérdek. De sebaj, máris felhúzzák a horgonyt, a gálya, a gálya megy tovább... Csupa szellem ez a regény, tele pompás figurákkal, feszültséggel, fordulattal. Igazi Balzac-regény a Hivatalnokok, a legjobbak, a legmodernebbek közül való. Csak az ne olvassa el, aki még sose bosszankodott "a hivatal packázásai"-n.

Honoré de Balzac - A ​vidéki orvos
A ​vidéki orvos nem a megszokott Balzac-regény. Nincs benne hatalmi tülekedés, pénzhajsza, társadalmi törtetés, nincs benne izgalom, dráma, rejtély. Azaz hogy – rejtély mégiscsak van. Kicsoda Benassis doktor? Miért temetkezett el ide az Isten háta mögé, ebbe az alpesi nyomorfészekbe? Miért gyógyítja ingyen a szegényeket, miért viseli szívén a falu boldogulását, miért él magányosan, miért áldozza minden percét, minden erejét másoknak? Egyszóval, a balzaci szóval: mi a titka ennek a férfinak? Ezen töpreng Genestas őrnagy, amikor ellátogat Benassis mintafalujába, s ez a kérdéssor motoz bennünk is, amint megismerjük az orvos művét: egy virágzó, iparkodó, gyarapodó falut, egy boldog zugot ezen a regényes alpesi tájon. És amint peregnek az idillikus képek, s haladunk lassan, egyre szűkebb és szűkebb körben szemlélődve – mert az elbeszélés nem egyenes vonalú, hanem körben mozog, körképet ad –, végül is kipattan a titok, meztelenül lüktet előttünk a sebzett szív, amely egy egész falut, járást táplál friss vérrel. Tragikus történetet hallunk egy férfi bűnéről és bűnhődéséről, majd vezekléséről, amelynek íme az eredménye az újjáteremtett falu. Részben saját szerelmi csalódását írta meg a fiatal Balzac Benassisban, mint ahogy reformeszméit is beléje lehelte. Ez a kettős érzés fűti a regényt, táplálja lobogó lelkességét, s adja meg emberi súlyát, tisztaságát, jóakaratát. Egy derült perc A vidéki orvos az Emberi Színjáték komor kavargásában, lélegzetnyi pihenő, amely sajátos örömöket kínál: kevés olyan megkapóan költői alakja van Balzacnak, mint a bájos Sírásólány, és az ízes, népi hangú Napóleon-elbeszélés méltán híres részlete a regénynek.

Honoré de Balzac - César ​Birotteau nagysága és bukása
Ez ​a regény kivételes helyet foglal el az Emberi színjáték nagy regényei között mind témájánál, mind tökéletes szerkezeténél fogva. maga Balzac, mikor erkölcstelenséggel vádolták aggálytalan, becstelen hősei és nem éppen épületes története miatt, főképp César Birotteau jellemére és töténetére hivatkozott.

Honoré de Balzac - A ​vörös vendégfogadó
1799-ben ​két fiatal francia tiszt igyekszik Németalföldön harcoló csapattestéhez. Útközben megszállnak egy fogadóban, és összeismerkednek egy gazdag kereskedővel. Az éj folyamán a kereskedőt meggyilkolják, az egyik fiatalember eltűnik, a másikat a katonai bíróság gyilkosságért halálra ítéli. Az elbeszélés kerettörténete - amely hosszú évek múlva játszódik - meglepő fényt vet a korábbi eseményekre...

Honoré de Balzac - Gobseck ​/ Goriot apó
Balzac ​alig múlt harmincéves, amikor belefog minden idők legbecsvágyóbb és legátfogóbb regény-katedrálisának, az Emberi színjátéknak az építésében. A húsz éven át írt nagy mű egyik első darabja a Gobseck. Főhőse már Balzac egyik legtökéletesebb figurája. Gobseck, a vén uzsorás, nagyszerűen megállja a helyét ama pénzemberek és bankárok társaságában, akiket Balzac még talán nagyobb odaadással fest meg, mint a fehér húsú, puha hercegnőket. Az olvasó sosem fogja elfelejteni a sápadt, vértelen arcát, szigorú, lélekbe hatoló tekintetét. Ez a "bankjegy-ember" átlát a jón és a rosszon, tévedhetetlen az emberek megítélésében, és szíve mélyén ott rejtőzik az emberség csöppnyi szikrája. Csavaros észjárása, kíméletlen jósága örvénybe taszítja az aljasokat, de megnyitja a becsületesek előtt az érvényesülés útját. Ha a Gobseck még csupán kitűnő ujjgyakorlat, az öt évvel később írt Goriot apó már "maga a mestermű" (Gyergyai). Ebben a regényben, amely Goriot-ról, erről a modern Lear királyról szól, az író a csúcsra hágott. Az apai szeretet monomániás őrültjéről szóló, sötét kalandokkal teli detektívregény, amely egyúttal társadalomrajz, szerelmi történet és a diadalmaskodó szenvedély hőskölteménye is, nemcsak a korabeli olvasók tetszését nyerte meg: sikere tartósnak bizonyult. A két mű sok-sok nyelven, számtalan kiadást ért meg, és milliók közkincsévé vált.

Honoré de Balzac - A ​tizenhármak története
A ​Tizenhármak története című fordulatos, izgalmas trilógia egy-egy darabja szinte filmszerűen eleven közelségbe hozza a XIX. század Párizsának nagyvilági életét. Nem véletlen, hogy ezeket a műveket megfilmesítették, sőt a televízió is feldolgozta, sok tízmillió nézője számára. Az olvasó lankadatlan érdeklődéssel követi a szép és erélyes Jules-né, a kacér és szellemes Langeais hercegnő, és a világtól elzárt, egzotikus szépségű Aranyszemű lány buktatókkal, fájdalmas csalódásokkal, nagy szerelmi fellángolásokkal és tragédiákkal terhes sorsát. És Balzac, miközben nagyítólencsével követi az esendő ember szövevényes, kiszámíthatatlan életútját, maradandó képet fest kora ellentmondásairól és az igazságért küzdő, intrikák ellen harcoló, romantikus hevületű, és mindenen diadalmaskodó, titokzatos "tizenhármak"-ról.

Honoré de Balzac - César ​Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések
A ​César Birotteau kivételes helyet foglal el az Emberi Színjáték nagy regényei között. Mikor Balzacot erkölcstelenséggel vádolták aggálytalan, becstelen hősei nem éppen épületes történetei miatt, főképp César Birotteau jellemére és történetére hivatkozott. Ez az egyszerű illatszer-kereskedő és sok becsületes barátja és rokona bizonyította, hogy a tisztesség és a becsületesség a Restauráció zülött korában is lehetséges. Birotteau szégyenletes csődje uán sem veszti fel a fejét, az élete további éveiben szívósan dolgozik jó híre visszaszerzésén. Kötetünk két remekmívű elbeszélését mindenki gyönyörűséggel olvashatja: A Vörös Vendégfogadó egy kegyetlen gyilkos izgalmas történetét és szörnyű bűnhődését beszéli el, Az elhagyott asszony pedig egy szerelem kristálytiszta lélekrajzzal megírt, fájdalmasan szép drámáját.

Honoré de Balzac - Elveszett ​illúziók
Az ​Elveszett illúziók Balzac talán legjobb, leghíresebb regénye. Főhőse típusa a 19. század egyik legfontosabb regényhősének, a világ meghódítására készülő, de a polgári társadalomban helyét csak önfeladás árán megtaláló fiatalembernek. A ragyogó szépségű, rendkívül tehetséges főhős, Lucien de Rubempré a vidéki életet a maga számára kevésnek, szűkösnek találja, költői ambíciói is vannak, ezért Párizsba megy, hogy karriert csináljon. A karrier persze nemcsak költői hírnevet, vagyont és tekintélyt jelent számára, hanem nagy szerelmet, egyénisége kiteljesítését is. Természetesen megbukik tervével, tapasztalatokban gazdagon, de minden illúziójától megfosztva búcsúzunk tőle a regény végén. Balzac a tévesztett karrier kapcsán hatalmas tablót rajzol a polgárkirályság Párizsáról, a tollukat eladó intellektuelekről, a minden hatalmat és minden szép nőt bitorló bankárokról és tőkepénzesekről, a nagy- és félvilág csillagairól, az élet minden területének kapitalizálódásáról. A történet másik szála, a vidéken nyomdászkodó David Séchard sorsa példázza, hogy nincs menekülés: nemcsak Párizsban ilyen az élet, a valaha patriarchális vidéken sem különb. A kiteljesedett realizmus egyik főműve ez a regény, ugyanakkor - feszített cselekményvezetése, gazdag alakrajzai miatt - népszerű, mindenkinek ajánlható olvasmány is.

Honoré de Balzac - A ​Nucingen-ház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Pons ​bácsi
1846-ot ​írunk; új úri osztály, a nagypolgárság foglalja el a hajdani nemesség helyét. Törtető, könyörtelen - és műveletlen vagy félművelt emberek remekelnek a képmutatás és a pénzszerzés tudományában. Hogy is találhatná köztük helyét a tiszta lelkű Pons bácsi, a csúf, öreg és szegény rokon? Egyetlen igaz barátján kívül kiben lelhetne támaszra? A színházban is a pénz az úr; a házmester, a kis községi orvos, a takarítónő, a közjegyzőcske: mindenki csak a pénzt hajhássza, "az ember embernek farkasa". Mint ama régi mesében Balzacnak ebben a könyörtelen realitással megírt regényében is megkeresi - és meg is találja - a farkas az indokot, hogy megehesse a bárányt. A pénzsóvár, hatalomra törő polgárság nem ismer irgalmat: hidegen, számítón söpri el az útjából az érdekeit keresztező becsületes embereket. Balzac talán egyetlen más regényében sem ábrázolja ilyen nyíltan Lajos Fülöp korának kíméletlen farkastörvényeit, mint a Pons bácsi-ban.

Honoré de Balzac - Eugénie ​Grandet / A harmincéves asszony
Mindkét ​kisregény a fiatal Balzac műve. Az Eugénie Grandet ennek a korai korszaknak talán a legsikerültebb alkotása, már a nagy Balzacot felvillantó kis remeke. A" fösvény" Grandet a világirodalom egyik legemlékezetesebb fösvény-figurája. A harmincéves asszony-t ugyancsak ennek a korszaknak hat novellájából ötvözte valamivel később regénnyé Balzac. A romantikus, sőt, vadromantikus elemek és a végtelenül finom és pontos megfigyelések csodálatos keveréke ez a könyv, s az olvasót valósággal megdöbbenti, hogy mi mindent tudhat egy fiatal férfi a női lélek "rejtelmeiről".

Honoré de Balzac - Sivatagi ​szenvedély
- ​Ijesztő ez a mutatvány - kiáltott fel az asszony Martin úr állatseregletéből kijövet. Ugyanis "dolgozni" látta ezt a merész bűvészt a hiénájával, hogy szakmai nyelven szóljunk. - Milyen eszközökkel sikerült vajon ennyire megszelídíteni az állatait, hogy így meghízhat ragaszkodásukban? - folytatta. - Ez, ami önnek rejtélyesnek látszik - vágtam közbe -, egészen természetes dolog. - Ejha - szólt ő erre, és ajkán ott lebegett a hitetlenség mosolya. - Maga azt hiszi, hogy az állatokban semmi szenvedély sincs? - kérdeztem aztán. - Tudja meg, hogy minden bűnre megtaníthatjuk őket, ami a mi civilizációnkat jellemzi. Csodálkozva nézett rám. - De mikor először láttam Martin urat, én is meglepetten kiáltottam fel, mint ön - szólaltam meg újra. - Mellettem akkor egy féllábú obsitos ült, velem együtt váltott jegyet. Az arca már akkor feltűnt nekem, mikor beléptünk. Egyike volt azoknak a merész vonású arcoknak, amelyeket a háború pecsétje jelölt meg, vonásaikba beleíródtak Napóleon csatái. Ez az öreg obsitos katona azonban főleg őszintének és vidámnak látszott, ami rám mindig kellemes benyomást tesz...

Honoré de Balzac - Pajzán ​históriák
Egybegyűjtötte ​Touraine apátságaiban és napvilágra hozta nemes Balzac úr. Senki egyébnek hanem az élet bátor szerelmeseinek ő mulattatásukra. A' francia betűről tiszta magyar nyelvre fordította Adorján Mihály nem igét igére magyarázván, de azért az értelmet igaz értelemre hozván tellyes kiadás eggy kötetben. Nyomattatott a' Magyar Helikon költségin az MCMLXXII-ik évben. Balzac úr, aki ezen jeles munkátskát szerzette, tűnődő és tündöklő elméjű férjfiú vala. Életét jobbára alant töltötte mint valami búvár, ama rettenetes mélységű tengernek fenekén, amelyet minden halandó kebelében hordoz. Az léleknek vala ő búvára, meg ama másik tsillagos égboltozatnak, amely az lélek tengerének tükörén visszaverődik és amely az maga szédítő mélységeivel tsak úgy kifürkészhetetlen marad előttünk, mint az a magasságos égboltozat, melyet hulló tsillagaival (vesztett reménységeink ikertestvéreivel) hiába kutat millió meg millió esztendők óta az véges elméjű földi halandó... Balzac úr szomorú ember vala. Sokáig kereste titkát annak a haszontalan és örök időktől imádott lénynek, amelyre az férjfiú minden idealizmusát rápazarolja, ama fölötte tsintalan és pajzán lénynek, amely tsak egyetlen állapotában tud szent lenni és maradni: az anya állapotában. És ha megvilágosíta is sok bonyodalmakat és bele láta sok leányzónak és asszonyi állatnak az lelkébe, megboldogult a szegény Balzac úr a nélkül, hogy egészen megismerhette volna azt a világot, a honnét hol mennyország, hol pokol borul az teremtés koronájára...

Honoré de Balzac - Goriot ​apó
Balzac ​maga nevezte regényének hősét, Goriot apót "az apaság krisztusának". A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember regénye. A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevő Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hőse, a legszebb nők kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak előtérben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci hős miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban "kikevert" alakja a szerző embergalériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi - kötelező érvényű - mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a család belvilágát is. Ugyancsak a penzió minuciózus leírásából kapunk először képet arról a Párizsról, amely a további darabok legfőbb színhelye, a "nagy" társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb, legsejtelmesebb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temetődik el. Rastignac híres szavai a temető hegyéről látható esti Párizshoz: "Most mirajtunk a sor!" - nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok születésének próféciáját is.

Honoré de Balzac - Emberi színjáték I-X.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A vörös vendégfogadó / Az elhagyott asszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​Nucingen-ház és más elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​Harlot High and Low
Handsome ​would-be poet Lucien Chardon is poor and naive, but highly ambitious. Failing to make his name in his dull provincial hometown, he is taken up by a patroness, the captivating married woman Madame de Bargeton, and prepares to forge his way in the glamorous beau monde of Paris. But Lucien has entered a world far more dangerous than he realized, as Madame de Bargeton's reputation becomes compromised and the fickle, venomous denizens of the courts and salons conspire to keep him out of their ranks. Lucien eventually learns that, wherever he goes, talent counts for nothing in comparison to money, intrigue and unscrupulousness. Lost Illusions is one of the greatest novels in the rich procession of the Comedie humaine, Balzac's panoramic social and moral history of his times.

Honoré de Balzac - A ​megye múzsája
Mitévő ​lehet egy fiatal, szép és tehetséges asszony, ha kettős bilincs is köti: foglya, felesége egy torzszülöttnek, aki a vagyonán kívül semmivel sem törődik, s foglya egy tespedt-poshadt kisvárosnak is, ahol egyetlen hozzá hasonló szellemi lény sincsen. Bezárkózik könyvei, álmai közé, verseket farag és vár. Várja, hogy jöjjön valaki, hogy történjék valami. Így tesz a poros kis Sancerreban a szép Dinah de la Baudraye is. És egy szép napon csakugyan be is toppan egy férfi, sőt - Dinah széplékek - az író, s megkezdődik a nagy kaland: a külszínrajz lélekrajzzá mélyül, a házassági drámát szerelmi, emberi dráma váltja fel. És tanúi leszünk egy nagy női lélek vergődésének és kínlódásának, egy tiszta, nemes asszony őrlődésének két nemtelen férfi közt, egy szenvedélyes szív fellobbanásának és ellobbanásának - afféle előhangnak vagy előhangulatnak Bovarynéhoz. Az arcisi képviselő is, egy képviselőválasztás oly élet-eleven, hiteles, jól pergő története, amilyet maga Balzac is keveset írt. A helyszín itt is egy kisváros, máris kirajzolódnak az érdekcsoportok - régi és új arisztokrácia, kis- és nagypolgárság, állami szervek -, s már kezdődik is a nagy küzdelem. És egyszerre - mint amikor cápa árnyéka vetődik a marakodó kis halakra - rejtélyes-sötéten megjelenik az Idegen. A szálak összegabalyodnak, a tervek felborulnak, az egész város felbolydulva, felajzottan, felzaklatottan les, vár a légkör pattanásig feszült: és most megindulhat a cselekmény, az igazi harc!

Honoré de Balzac - Chabert ​ezredes
Az ​Emberi Színjáték lenyűgöző erejű, széles sodrú regényeinek alkotója mellet kevesen ismerik hazánkban Balzacot a novellistát. Kevesen olvasták a Chabert ezredes izgalmas, valószínűtlenül romantikus meséjét, a Vörös vendégfogadó kegyetlen gyilkosának szörnyű bűnhődését, a fantasztikum világába röpítő Életelixír vagy a Megvigasztalt Melmoth háborzongató történetét. Kevesen gyönyörködtek Az elhagyott asszony és a Cadignam hercegné titkai kristálytiszta lélektani rajzában vagy Az ismeretlen remekmű-ben, ahol Balzac a modern művész vívódó harcát örökíti meg. Kötetünk tizenegy elbeszélése a nagy író életművének sokszínű változatosságát tárja az olvasó elé.

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték I.
"Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába... Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és - ugyancsak együtt s egyszerre - 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék - írja egyhelyt -, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma." Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával..."

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték VI.
„Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába… Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és – ugyancsak együtt s egyszerre – 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék – írja egyhelyt –, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma.” Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával…"

Honoré de Balzac - César ​Birotteau
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​falusi plébános
Rejtélyes ​kettős gyilkosság kavarja fel Limoges lakósságát - rablógyilkosság, amely kettőbe töri Véronique Graslin, a város leggazdagabb, legelmésebb asszonyának életét. Miért, milyen titkos szálak fűzik Tascheronhoz, a gyilkoshoz? Sehol mesteribb kézzel nem adagolta Balzac a titokzatosságot, tartotta fent a feszültséget. "A homály regénye" - írja róla Alain. Annál sugárzóbb fénnyel ragyog azonban a roppant vállalkozás, a termővé tett montégnaci parlag, a vezeklő Véronique s a híveivel, népével eggyéforrott lánglelkű pap, Bonnet plébános közös alkotása. S annál tisztább, teljesebb Graslinné hármas arcmása: az egyszerű, bájos fiatal lány képe az ódon szülőházban, majd a szép Graslinné, a lomoges-i társaság középpontja, s végül Montégnac jótevője, a Nagyasszony ... Nálunk eddig méltatlanul mellőzött Balzac-regényt lapoz fel az olvasó, megrázó, felemelő és szép könyvet, az Emberi Színjáték egyik remekművét, az érett mester ma is eleven alkotását.

Honoré de Balzac - Parasztok
"Római ​Campagnává válik Párizs környéke" - sóhajt fel keserűen a Parasztok egyik szereplője, a szemtanú, aki világosan látja, hogy a nagybirtokot nem lehet megvédeni a paraszt földéhségével szemben, s hogy az uradalom apró parcellákra tagolva kerül a nincstelenek kezére. A paraszt a forradalom óta jogos örökrészének tudja a földet s ha nyíltan nem harcolhat érte, hát a cselszövések, fondorlatok végtelen sorával kergeti el a földesurat. Balzacnak e nagy regénye egy Párizs környéki birtok szétesésének története. A regény lapjain felvonulnak a parasztok ellen védekező nagybirtokosok, a velük vérségi vagy eszmei rokonságban álló írók, újságírók; a kisvárosi tisztviselők, akik érdekből, nyereségvágyból a parasztok ügye mellé állnak, s végül látjuk az erős, sőt rikító színekkel festett nincsteleneket, akik harc közben cseppet sem válogatósak az eszközökben. A parasztok nagy összeesküvése sikerül: törpebirtokok létesülnek ott, ahol hajdan százados fák koronái rejtették a kastélyt.

Honoré de Balzac - A ​Tours-i plébános / Pierrette
Rengő ​pocakkal, zsíros reményekkel derűs papocska gurul elibénk A toursi-i plébános első lapjairól - s roncstól, élőhalottól búcsúzunk az elbeszélés végén. Mi történt vele? Hallgassák meg: tragikus és épületes eset, igazi, tőről szakadt Balzac-történet a kíméletlen érdekek hálójába bonyolódott derék együgyűről, ármánykodó, hiú vénkisasszonyról, törtető kanokról, kapzsiságról, perről, pártok marakodásáról, végezetül pedig az igazság megtiportatásáról s az álnokság diadaláról. Hallgassák a krónikást és csodálják meg művészetét - nemcsak bővérű elbeszélőkészségét, nemcsak remek, a tükörkép és torzkép határán termett alakjait -, nem restelljük talán ezeregyedszer ajánlani, s itt különös joggal: csodálják meg a balzaci "erkölcsrajzot", a kor, a társadalom képét. Nincs hívebb, megkapóbb ábrázolása a "trón és oltár szövetségének", a francia restaurációnak, mint ez a röpke história! Ami A tours-i plébánosban vázlatos csupán, kibontakozik a Pierrette-ben. Egy árvalányról beszél a kisregény, egy breton lánykáról, akit gyámjai halálra gyötörnek. Érzelmes történet, melyet előtte is, utána is számosan feldolgoztak. De Balzacnál a tárgy túlnő önmagán, ő Pierrette sorsát egy egész országéval fonja egybe, egész várost bolygat fel pörével, politikai szenvedélyeket lobbant, liberálisokat és royalistákat uszít egymásra, társalgási gyűlölségeket szít - és halványan még, de sokat sejtetőn felgyújtja a forradalom vörös fényeit. Gyújt másik fényt is, gyöngéd, tiszta gyertyalángot: Pierrette és a kis asztalossegéd, Brigaut szerelmét - ez hint némi bájt, emberséget e kegyetlen történetre.

Honoré de Balzac - Az ​ismeretlen remekmű
A ​nagy alkotóművészek örök vágyálmáról és a vágyálom megvalósíthatatlanságáról ír Balzac ebben az örökbecsű kis remekművében. Az elbeszélés öreg festő hőse hosszú éveken át azon munkálkodik, hogy izzó vonásokkal megteremtse a "való égi mását".

Honoré de Balzac - Goriot ​apó / Grandet Eugénia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Az ​elegáns élet fiziológiája
Mielőtt ​még megfogant volna Balzacban az Emberi színjáték hatalmas koncepciója - a francia társadalom teljes keresztmetszetét ábrázoló regényfolyam terve - már valami hasonlóra készülődött. Először a múlt század húszas éveinek közepén-végén, a társadalom fiziológiáját kívánta megírni, kora talán legdivatosabb tudományát alkalmazandó a szociális élet jelenségeire. Ezek a művei később megtalálták helyüket az Emberi színjáték különböző "rovataiban", ám az "igazi", későbbi regényektől sok tekintetben különböznek is. E korai Balzac-művek egyike Az elegáns élet fiziológiája című mű. Írója maga sem regénynek szánta, hanem "tudományos" műnek, bevezetőjében szociológiai szakszerűséggel osztja három részre az emberi társadalmat, a dolgozók, a gondolkodók és a semmittevők "osztályaira". Ez utóbbiak életformáját határozza meg elegánsnak, szemben az előbbiek munkás-, illetve művészéletével. Ezután hozzálát, hogy ezt az elegáns életet mutassa be annak minden sajátosságával, jellemző figurájával, helyszínével, beszédmódjával, lelki megnyilvánulásával, "szellemével" és szellemtelenségével stb. A mű szinte tudálékosan oszlik fejezetekre, külön rész szól a dogmákról, a toilette-ekről, a használatos szavakról, a házasságról, a bulvárokról, a színházakról stb. Egyenesen unalmas, száraz és preciőzködő, ráadásul mélységesen elavult, dilettáns ízű szociológia-szociográfia lenne a kötet, ha - nem Balzac írta volna, aki minden jó szándéka ellenére sem tud a tudós attitűdjében megmaradni. Fejtegetéseit példákkal támasztja alá, alakjai élni kezdenek, történetei az epika levegőjét árasztják, példái novellákká kerekednek, helyszínrajzai romantikus-realista tablókká állnak össze stb. Különös, de igazi széppróza Az elegáns élet fiziológiája - minden olvasónak ajánlható.

Honoré de Balzac - Az ​élet iskolája
"Nem ​az iskolának, hanem az életnek tanulunk" - mondja a kisregény egyik szereplője. Természetesen nem matematikát vagy történelmet: a megfelelő magatartást, emberek és dolgok helyes kezelését kell elsajátítanunk. Az érvényesülés, a siker balzaci irányelvei egyszerűek: tisztesség, önfegyelem, szorgos tanulás, kemény munka, szerény viselkedés, tapintat - aki ezt a módszert követi, feltétlenül eléri a célját. "Karrieriskolája" követelményeit a nagy író lebilincselő történettel példázza, amely tele van meglepő fordulattokkal, pergő párbeszédekkel, nyelvi sziporkákkal: valóságos kis remekmű. Ezt a könyvet nemigen lehet érdektelenül letenni, és a tanítását nagyon is érdemes felvállalni.

Kollekciók