Ajax-loader

Honoré de Balzac könyvei a rukkolán


Honoré de Balzac - Széplányok tündöklése és nyomorúsága 1-2.
1824-ben, a legutóbbi Opera-bálon több dominónak megakadt a szeme egy feltűnően szép fiatalemberen, aki úgy járt-kelt szerte az előcsarnokban s a folyosókon, mintha valamilyen közbejött akadály miatt otthonmaradt nőt keresne. Hogy ez a majd lomha, majd sietős járás-kelés mit jelent, idősebb hölgyek és néhány kiérdemesült aszfaltkoptató tudja csak. Ezen az óriásméretű találkán a tömeg nem nagyon figyeli a tömeget, szenvedélyes érdekek forognak kockán, s akinek semmi dolga sincs, az se tétlen. Az ifjú gavallérnak minden figyelmét annyira lekötötte nyugtalan nézelődése, hogy észre sem vette, milyen sikereket arat: nem látta, nem hallotta sem néhány álarcos hölgy gúnyosan álmélkodó felkiáltását, sem a komoly meglepődést kifejező arcokat, sem a csípős élű megjegyzéseket, még a leghízelgőbb szavakat sem. Ámbár szépsége után ítélve azok közé a kiváltságos lények közé tartozott, akik kalandot keresni jönnek az Opera báljára s úgy várnak ott rá, mint ahogy az ember a rulett-golyó szerencsét hozó gördülését leste, mikor még Frascati virágjában volt, úgy látszott, hogy a legnyárspolgáribb nyugalommal néz estéje elé; alighanem azoknak a három-személyes színjátékoknak egyikében volt a főhős, amelyekből az egész operai álarcos-bál áll; mert bizony azoknak a fiatal asszonyoknak, akik csak azért jönnek ide, hogy elmondhassák, hogy itt voltak; aztán a jó vidékieknek, a tapasztalatlan fiatalembereknek, az idegeneknek az Opera feltétlenül a fáradtság s az unalom palotája csak. Nekik ez a lassú mozdulású, nyüzsgő fekete tömeg, amely jön, megy, kígyózik, fordul, visszafordul, lépcsőn fel, lépcsőn le, s amelyet csak bolyban hemzsegő hangyákhoz lehet hasonlítani, épp oly értelmetlen valami, mint a Börze a breton parasztnak, akinek halvány fogalma sincs államkölcsönről, értékpapírról. Néhány kivételtől eltekintve, Párizsban a férfiak nem öltenek dominót: egy férfi fekete csuklyás köpenyben kész nevetség."

Honoré de Balzac - Pons ​bácsi
1846-ot ​írunk; új úri osztály, a nagypolgárság foglalja el a hajdani nemesség helyét. Törtető, könyörtelen - és műveletlen vagy félművelt emberek remekelnek a képmutatás és a pénzszerzés tudományában. Hogy is találhatná köztük helyét a tiszta lelkű Pons bácsi, a csúf, öreg és szegény rokon? Egyetlen igaz barátján kívül kiben lelhetne támaszra? A színházban is a pénz az úr; a házmester, a kis községi orvos, a takarítónő, a közjegyzőcske: mindenki csak a pénzt hajhássza, "az ember embernek farkasa". Mint ama régi mesében Balzacnak ebben a könyörtelen realitással megírt regényében is megkeresi - és meg is találja - a farkas az indokot, hogy megehesse a bárányt. A pénzsóvár, hatalomra törő polgárság nem ismer irgalmat: hidegen, számítón söpri el az útjából az érdekeit keresztező becsületes embereket. Balzac talán egyetlen más regényében sem ábrázolja ilyen nyíltan Lajos Fülöp korának kíméletlen farkastörvényeit, mint a Pons bácsi-ban.

Honoré de Balzac - Sivatagi ​szenvedély
- ​Ijesztő ez a mutatvány - kiáltott fel az asszony Martin úr állatseregletéből kijövet. Ugyanis "dolgozni" látta ezt a merész bűvészt a hiénájával, hogy szakmai nyelven szóljunk. - Milyen eszközökkel sikerült vajon ennyire megszelídíteni az állatait, hogy így meghízhat ragaszkodásukban? - folytatta. - Ez, ami önnek rejtélyesnek látszik - vágtam közbe -, egészen természetes dolog. - Ejha - szólt ő erre, és ajkán ott lebegett a hitetlenség mosolya. - Maga azt hiszi, hogy az állatokban semmi szenvedély sincs? - kérdeztem aztán. - Tudja meg, hogy minden bűnre megtaníthatjuk őket, ami a mi civilizációnkat jellemzi. Csodálkozva nézett rám. - De mikor először láttam Martin urat, én is meglepetten kiáltottam fel, mint ön - szólaltam meg újra. - Mellettem akkor egy féllábú obsitos ült, velem együtt váltott jegyet. Az arca már akkor feltűnt nekem, mikor beléptünk. Egyike volt azoknak a merész vonású arcoknak, amelyeket a háború pecsétje jelölt meg, vonásaikba beleíródtak Napóleon csatái. Ez az öreg obsitos katona azonban főleg őszintének és vidámnak látszott, ami rám mindig kellemes benyomást tesz...

Honoré de Balzac - César ​Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések
A ​César Birotteau kivételes helyet foglal el az Emberi Színjáték nagy regényei között. Mikor Balzacot erkölcstelenséggel vádolták aggálytalan, becstelen hősei nem éppen épületes történetei miatt, főképp César Birotteau jellemére és történetére hivatkozott. Ez az egyszerű illatszer-kereskedő és sok becsületes barátja és rokona bizonyította, hogy a tisztesség és a becsületesség a Restauráció zülött korában is lehetséges. Birotteau szégyenletes csődje uán sem veszti fel a fejét, az élete további éveiben szívósan dolgozik jó híre visszaszerzésén. Kötetünk két remekmívű elbeszélését mindenki gyönyörűséggel olvashatja: A Vörös Vendégfogadó egy kegyetlen gyilkos izgalmas történetét és szörnyű bűnhődését beszéli el, Az elhagyott asszony pedig egy szerelem kristálytiszta lélekrajzzal megírt, fájdalmasan szép drámáját.

Honoré de Balzac - César ​Birotteau
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Eugénie ​Grandet / A harmincéves asszony
Mindkét ​kisregény a fiatal Balzac műve. Az Eugénie Grandet ennek a korai korszaknak talán a legsikerültebb alkotása, már a nagy Balzacot felvillantó kis remeke. A" fösvény" Grandet a világirodalom egyik legemlékezetesebb fösvény-figurája. A harmincéves asszony-t ugyancsak ennek a korszaknak hat novellájából ötvözte valamivel később regénnyé Balzac. A romantikus, sőt, vadromantikus elemek és a végtelenül finom és pontos megfigyelések csodálatos keveréke ez a könyv, s az olvasót valósággal megdöbbenti, hogy mi mindent tudhat egy fiatal férfi a női lélek "rejtelmeiről".

Honoré de Balzac - Goriot ​apó / Grandet Eugénia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Goriot ​apó
A ​monumentális balzaci életműnek, az Emberi színjátéknak a Goriot apó az egyik csúcspontja és fontos elágazási pontja. A több rétegű mű emlékezetes figurák sorsát tárja elénk. A francia forradalom utáni időszakban spekulációval meggazdagodott tésztagyáros, Goriot apó polgári körülmények között éli újra Lear király tragédiáját: a leányai szeretetéért küzdő, ezért mindent feláldozó, becsapott, kifosztott apa megrendítő pusztulását. A regény tulajdonképpeni hőse az életműven többször is felbukkanó Eugene Rastignac, aki becsületes, jószándékú fiatalemberként jön Dél-Franciaországból Párizsba, de karriervágya elszánt törtetővé formálja. A Bourbon-restauráció kora ez, amikor a főúri rend és a király visszahelyeztetett ugyan jogaiba, de ténylegesen már a pénzarisztokrácia van hatalmon. A pénz a legfőbb társadalmi mozgatóerő, ettől függ minden, még az érzelmek vonzása is. A regény nemcsak megrázó, felejthetetlen olvasmány, a "realizmus egyik legnagyobb diadala", hanem a marxizmus klasszikusai szerint, tudományos értékű mű is, melyet felhasználtak elméleti munkásságukban.

Honoré de Balzac - A ​vörös vendégfogadó
1799-ben ​két fiatal francia tiszt igyekszik Németalföldön harcoló csapattestéhez. Útközben megszállnak egy fogadóban, és összeismerkednek egy gazdag kereskedővel. Az éj folyamán a kereskedőt meggyilkolják, az egyik fiatalember eltűnik, a másikat a katonai bíróság gyilkosságért halálra ítéli. Az elbeszélés kerettörténete - amely hosszú évek múlva játszódik - meglepő fényt vet a korábbi eseményekre...

Honoré de Balzac - A ​tizenhármak története
A ​Tizenhármak története című fordulatos, izgalmas trilógia egy-egy darabja szinte filmszerűen eleven közelségbe hozza a XIX. század Párizsának nagyvilági életét. Nem véletlen, hogy ezeket a műveket megfilmesítették, sőt a televízió is feldolgozta, sok tízmillió nézője számára. Az olvasó lankadatlan érdeklődéssel követi a szép és erélyes Jules-né, a kacér és szellemes Langeais hercegnő, és a világtól elzárt, egzotikus szépségű Aranyszemű lány buktatókkal, fájdalmas csalódásokkal, nagy szerelmi fellángolásokkal és tragédiákkal terhes sorsát. És Balzac, miközben nagyítólencsével követi az esendő ember szövevényes, kiszámíthatatlan életútját, maradandó képet fest kora ellentmondásairól és az igazságért küzdő, intrikák ellen harcoló, romantikus hevületű, és mindenen diadalmaskodó, titokzatos "tizenhármak"-ról.

Honoré de Balzac - César ​Birotteau nagysága és bukása
Ez ​a regény kivételes helyet foglal el az Emberi színjáték nagy regényei között mind témájánál, mind tökéletes szerkezeténél fogva. maga Balzac, mikor erkölcstelenséggel vádolták aggálytalan, becstelen hősei és nem éppen épületes története miatt, főképp César Birotteau jellemére és töténetére hivatkozott.

Honoré de Balzac - Grandet ​Kisasszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​vidéki orvos
A ​vidéki orvos nem a megszokott Balzac-regény. Nincs benne hatalmi tülekedés, pénzhajsza, társadalmi törtetés, nincs benne izgalom, dráma, rejtély. Azaz hogy – rejtély mégiscsak van. Kicsoda Benassis doktor? Miért temetkezett el ide az Isten háta mögé, ebbe az alpesi nyomorfészekbe? Miért gyógyítja ingyen a szegényeket, miért viseli szívén a falu boldogulását, miért él magányosan, miért áldozza minden percét, minden erejét másoknak? Egyszóval, a balzaci szóval: mi a titka ennek a férfinak? Ezen töpreng Genestas őrnagy, amikor ellátogat Benassis mintafalujába, s ez a kérdéssor motoz bennünk is, amint megismerjük az orvos művét: egy virágzó, iparkodó, gyarapodó falut, egy boldog zugot ezen a regényes alpesi tájon. És amint peregnek az idillikus képek, s haladunk lassan, egyre szűkebb és szűkebb körben szemlélődve – mert az elbeszélés nem egyenes vonalú, hanem körben mozog, körképet ad –, végül is kipattan a titok, meztelenül lüktet előttünk a sebzett szív, amely egy egész falut, járást táplál friss vérrel. Tragikus történetet hallunk egy férfi bűnéről és bűnhődéséről, majd vezekléséről, amelynek íme az eredménye az újjáteremtett falu. Részben saját szerelmi csalódását írta meg a fiatal Balzac Benassisban, mint ahogy reformeszméit is beléje lehelte. Ez a kettős érzés fűti a regényt, táplálja lobogó lelkességét, s adja meg emberi súlyát, tisztaságát, jóakaratát. Egy derült perc A vidéki orvos az Emberi Színjáték komor kavargásában, lélegzetnyi pihenő, amely sajátos örömöket kínál: kevés olyan megkapóan költői alakja van Balzacnak, mint a bájos Sírásólány, és az ízes, népi hangú Napóleon-elbeszélés méltán híres részlete a regénynek.

Honoré de Balzac - Elveszett ​illúziók
Az ​Elveszett illúziók Balzac talán legjobb, leghíresebb regénye. Főhőse típusa a 19. század egyik legfontosabb regényhősének, a világ meghódítására készülő, de a polgári társadalomban helyét csak önfeladás árán megtaláló fiatalembernek. A ragyogó szépségű, rendkívül tehetséges főhős, Lucien de Rubempré a vidéki életet a maga számára kevésnek, szűkösnek találja, költői ambíciói is vannak, ezért Párizsba megy, hogy karriert csináljon. A karrier persze nemcsak költői hírnevet, vagyont és tekintélyt jelent számára, hanem nagy szerelmet, egyénisége kiteljesítését is. Természetesen megbukik tervével, tapasztalatokban gazdagon, de minden illúziójától megfosztva búcsúzunk tőle a regény végén. Balzac a tévesztett karrier kapcsán hatalmas tablót rajzol a polgárkirályság Párizsáról, a tollukat eladó intellektuelekről, a minden hatalmat és minden szép nőt bitorló bankárokról és tőkepénzesekről, a nagy- és félvilág csillagairól, az élet minden területének kapitalizálódásáról. A történet másik szála, a vidéken nyomdászkodó David Séchard sorsa példázza, hogy nincs menekülés: nemcsak Párizsban ilyen az élet, a valaha patriarchális vidéken sem különb. A kiteljesedett realizmus egyik főműve ez a regény, ugyanakkor - feszített cselekményvezetése, gazdag alakrajzai miatt - népszerű, mindenkinek ajánlható olvasmány is.

Honoré de Balzac - A ​harmincéves asszony
Honoré ​de Balzac. Az irodalomtörténet tudósai nem tudják, hová tegyék. Egyik romantikusnak vallja, a másik realistának, a harmadik: minden ízében naturalistának. Akad, mint Brunetiére, aki azt fejti ki, hogy gyökerében az eszményítő irány képviselője és csak technikája a realistáké. Taine szerint nagyobb költő, mint Shakespere, mások a harmadrangú írók között jelölik ki helyét. De akár bámulói, akár ellenségei bírálják: nehezen birkóznak feladatukkal. Mintha kis lámpással valami őserdőbe akarnának bevilágítani. Akik csak a rengeteg ormótlan szörnyetegeire szeretnének rámutatni, önkénytelenül ráhullatnak egy-egy sugarat a sűrű lomb között meghúzódó színes madarakra, különös szépségű virágokra, ragyogó pillangókra és bársonyos pázsitokra is.

Honoré de Balzac - Gobseck ​/ Goriot apó
Balzac ​alig múlt harmincéves, amikor belefog minden idők legbecsvágyóbb és legátfogóbb regény-katedrálisának, az Emberi színjátéknak az építésében. A húsz éven át írt nagy mű egyik első darabja a Gobseck. Főhőse már Balzac egyik legtökéletesebb figurája. Gobseck, a vén uzsorás, nagyszerűen megállja a helyét ama pénzemberek és bankárok társaságában, akiket Balzac még talán nagyobb odaadással fest meg, mint a fehér húsú, puha hercegnőket. Az olvasó sosem fogja elfelejteni a sápadt, vértelen arcát, szigorú, lélekbe hatoló tekintetét. Ez a "bankjegy-ember" átlát a jón és a rosszon, tévedhetetlen az emberek megítélésében, és szíve mélyén ott rejtőzik az emberség csöppnyi szikrája. Csavaros észjárása, kíméletlen jósága örvénybe taszítja az aljasokat, de megnyitja a becsületesek előtt az érvényesülés útját. Ha a Gobseck még csupán kitűnő ujjgyakorlat, az öt évvel később írt Goriot apó már "maga a mestermű" (Gyergyai). Ebben a regényben, amely Goriot-ról, erről a modern Lear királyról szól, az író a csúcsra hágott. Az apai szeretet monomániás őrültjéről szóló, sötét kalandokkal teli detektívregény, amely egyúttal társadalomrajz, szerelmi történet és a diadalmaskodó szenvedély hőskölteménye is, nemcsak a korabeli olvasók tetszését nyerte meg: sikere tartósnak bizonyult. A két mű sok-sok nyelven, számtalan kiadást ért meg, és milliók közkincsévé vált.

Honoré de Balzac - Pajzán ​históriák
Egybegyűjtötte ​Touraine apátságaiban és napvilágra hozta nemes Balzac úr. Senki egyébnek hanem az élet bátor szerelmeseinek ő mulattatásukra. A' francia betűről tiszta magyar nyelvre fordította Adorján Mihály nem igét igére magyarázván, de azért az értelmet igaz értelemre hozván tellyes kiadás eggy kötetben. Nyomattatott a' Magyar Helikon költségin az MCMLXXII-ik évben. Balzac úr, aki ezen jeles munkátskát szerzette, tűnődő és tündöklő elméjű férjfiú vala. Életét jobbára alant töltötte mint valami búvár, ama rettenetes mélységű tengernek fenekén, amelyet minden halandó kebelében hordoz. Az léleknek vala ő búvára, meg ama másik tsillagos égboltozatnak, amely az lélek tengerének tükörén visszaverődik és amely az maga szédítő mélységeivel tsak úgy kifürkészhetetlen marad előttünk, mint az a magasságos égboltozat, melyet hulló tsillagaival (vesztett reménységeink ikertestvéreivel) hiába kutat millió meg millió esztendők óta az véges elméjű földi halandó... Balzac úr szomorú ember vala. Sokáig kereste titkát annak a haszontalan és örök időktől imádott lénynek, amelyre az férjfiú minden idealizmusát rápazarolja, ama fölötte tsintalan és pajzán lénynek, amely tsak egyetlen állapotában tud szent lenni és maradni: az anya állapotában. És ha megvilágosíta is sok bonyodalmakat és bele láta sok leányzónak és asszonyi állatnak az lelkébe, megboldogult a szegény Balzac úr a nélkül, hogy egészen megismerhette volna azt a világot, a honnét hol mennyország, hol pokol borul az teremtés koronájára...

Honoré de Balzac - A ​Nucingen-ház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Hivatalnokok
Hát ​már akkor is? - sóhajt fel az, aki belelapoz ebbe a könyvbe. Igen, már akkor is, több mint száz évvel ezelőtt is rákfenéje volt a bürokrácia a közéletnek, s Balzac elsőként adja meg a pontos kórképét, reformjavaslattal is szolgálva mindjárt a leküzdésére. Sőt, többet is tesz ennél: rámutat, hogy a bürokrácia nemcsak az államgépezetet fékezi-rongálja - megnyomorítja saját embereit, magukat a hivatalnokokat is "Napi nyolcórai gályarabság a minisztérium - emlékezik később hivatalnoki éveire Bixiou, a szellemes balzaci karikaturista -, és az ember huszonkét karátos tökfejekkel van összezárva." Félszázaddal később Maupassant fogja kimondani ugyanazt, majd Gourteline, majd megdöbbentő erővel, a döbbenet erejével: Kafka. Mindez persze csak a tanulság, amely megmarad az olvasóban, a könyv igazságalapja. Maga a könyv pergő, eleven, élvezetes regény, sőt igen sajátos írás, amelyben iróniát és mély emberséget, komédiát és tragédiát, elbeszélést és dramatizált jeleneteket vegyít páratlan ügyességgel Balzac. A "gálya" épp vesztegel, amikor látogatást teszünk rajta, egyik kormányosa - egy osztályfőnök - meghalt, újat kell kinevezni a helyére. És megindul a harc az állásért, a reform embere ellen felvonul a "papok pártja" és az uzsora, mellette pedig a felesége száll síkra - folyik az ármány, összecsapnak az érdekek. Hogy ki veszít? Nem lehet kétséges: az államérdek. De sebaj, máris felhúzzák a horgonyt, a gálya, a gálya megy tovább... Csupa szellem ez a regény, tele pompás figurákkal, feszültséggel, fordulattal. Igazi Balzac-regény a Hivatalnokok, a legjobbak, a legmodernebbek közül való. Csak az ne olvassa el, aki még sose bosszankodott "a hivatal packázásai"-n.

Honoré de Balzac - Emberi színjáték I-X.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A vörös vendégfogadó / Az elhagyott asszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​Nucingen-ház és más elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték V.
"Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába... Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és - ugyancsak együtt s egyszerre - 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék - írja egyhelyt -, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma." Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával..."

Honoré de Balzac - Az ​élet iskolája / Éva lánya
Az ​élet iskolájá-ban elindul Párizsból egy postabatár - nekiered lomhán, nehézkesen. A legtarkább társaság szorong a padjain: álruhás gróf, festő a nyelves famulusával, mázsás potrohú vidéki gazda, egy divatfi megy egy kérkedő ifjonc - s a bakon ott feszít Pierrotin, e kocsis-Figaro! Pompás figurák mindahányan, és miközben kerekeznek Párizs festői környékén Isle-Adam felé, olyan tűzrőlpattant színtársulattá rendeződnek hamarjában, olyan vérbő komédiát penderítenek elénk, hogy szemünk-szánk eláll! Tréfák csattannak, szóviccek pattannak, fura históriák peregnek, fonák helyzetek érik-ütik egymást - Moliére-nél se különbül! Majd kihamvad ez a színes görögtűz, a komédia drámába csap át: a hetvenkedő fiatalember, Oscar Husson sorsát kísérjük buktatóról emelkedőre, emelkedőről buktatóra, míg "az élet iskolájában" hasznos emberré, "a XIX. század polgárává" nevelődik. Éva lánya merőben más história. Széles epikus hömpölygéssel és finom elemzésekkel teli szerelmi törénetet nyújt: Marie de Vandenesse grófné, az unatkozó, meg nem értett szépasszony és Raoul Nathan, a tehetséges, de gerinctelen író érzelmes régényét. A két szerelmes körüli persze ott settenkednek az ármányosok, ott kavarog-fortyog a balzaci örvény: az arisztokrácia és a pénzvilág, az irodalmi és politikai élet színes forgataga. Két egyszerű történet, két széles ívű körkép, remek jellemrajzok, finom lélektani elemzés, és az olvasó újból csodálhatja és élvezheti Balzac bővérű, kivételes elbeszélőkészségét.

Honoré de Balzac - Szerelem ​a várromokon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Honoré ​de Balzac levelei
Előszó: Részlet ​a könyvből: Ma mindnyájunknak közel kell éreznünk magunkhoz Balzacot; közelebb, mint valaha. Az embert és művét egyaránt. Művéről elmondták, hogy a francia élet, melyet lefestett, húsz esztendővel később érte utól. Hogy ez nem volt tökéletes igazság, azt csak ma látjuk. Mert ma csakugyan utolérte az élet Balzacot - nem pusztán Franciaországban, de mindenütt, s nálunk legyőzötteknél inkább, mint bárhoz. Ne tévesszen meg az, hogy ő egy fölfelé törekvő generációt, fölfelé törekvő osztályokat és embereket rajzolt, egy borzalmasságaiban is virágzó, élettel és erővel buján teljes korszakot. A víz alól fölvergődő, a többiekkel küzködő, levegőért, életért kapkodó ember mozdulatai mindenképen félelmesek. Hogy mi vár arra, akinek sikerült a többieket letipornia és felszínre kerülni - vagyon, hatalom, élvezet, vagy a keserves, koldus-életért folytatott küzdelem a szabad levegőn: változtat-e ez a víz alatt folyó küzködés irtóztató hevességén? Ma mindnyájan Balzac-hősök vagyunk. Elmosódtak a különbségek a kiméletlen könyök-ember, a mindennapi munkáját nyugodtan végző kishivatalnok, az elvonultan szemlélődő bölcs között. A természetek különbsége lehúzódott a lélek mélyére, a cselekvésben nincs különbség, csak az erősek és gyengék különbsége. Mindenki oly kíméletlenül tülekedik, mintha milliókat vagy miniszteri tárcákat akarna szerezni: pedig legtöbbünknek csak a puszta életéről van szó. Éppen csak az orrunkat akarjuk a víz fölött tartani.

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték VI.
„Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába… Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és – ugyancsak együtt s egyszerre – 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék – írja egyhelyt –, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma.” Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával…"

Honoré de Balzac - Betti ​néni
Balzac ​már csaknem felépítette az Emberi Színjáték monumentális regény- és elbeszélés-sorozatát, amikor sor került a Betti nénire: ez a mű sok tekintetben olyan, mint a zárókő, vagy legalábbis egy kimagasló torony a nagy épületen. Az író már tökéletes biztonsággal kezeli anyagát, a megmintázott alakok profilja élesebb, mint bármikor, a társadalmi körkép teljesebb, a cselekmény izgalmasabb, egyszóval: a regény klasszikus. A színtér Párizs, Lajos Fülöp idején, a polgárkirályság zsúfolt fővárosa, melynek porondján a nemesi és napóleoni világ romjaira újfajta palotákat emel a Pénz: bankokat és kéjtanyákat, tőzsdét, vasútállomást, éjjeli mulatót, pompás és sivár találkahelyeket. Vér és arany - ezt a címet is viselhetné a Betti néni, mert vér és arany démoni ereje mozgatja a mindenkinél kívánatosabb és romlottabb Valérie-t, a letűnt idők elegáns Hulot báróját, s kereskedősegédből tőkepénzessé nőtt, tragikomikus Crevelt és mind a többieket. Csak egyetlen nőalak emelkedik ki tisztán e forró, szennyes, lüktető, felőrlő kavargásból: a romantikusan eszményített Adeline, a szent asszony, Valérie mennybéli ellenpárja. Kettőjük mellett a harmadik főszereplő, Betti néni, a Bosszú istennőjének képében jelenik meg fába faragott ijesztő arcával, palackba zárt indulataival és pusztító makacsságával. Közöttük hányódnak a gyarló férfiak, gyönyört és vagyont hajhászva, hogy végül is alámerüljenek a romboló szenvedély örvényeiben: így teljesül be rajtuk az Emberi Színjáték kegyetlen törvénye, amely szétzúzza az erős jellemet és lezülleszti a gyengét.

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték IX.
„Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába… Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és – ugyancsak együtt s egyszerre – 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék – írja egyhelyt –, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma.” Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával…"

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték II.
"Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába... Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és - ugyancsak együtt s egyszerre - 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék - írja egyhelyt -, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma." Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával..."

Honoré de Balzac - Le ​Père Goriot
_Le ​Père Goriot_, publié en 1835, est à la base de _La Comédie humaine_ d'Honoré de Balzac (1799-1850). On y trouve les personnages-clefs du monde romanesque balzacien. La pension Vauquer sert de carrefour à plusieurs destins. Celui du père Goriot, brave homme se dépouillant, jusqu'à la misère, pour ses filles (et qui meurt pour elles comme Balzac mourra pour son oeuvre, avel la même passion), celui de Rastignac, qui y fait son éducation sentimentale et sociale, celui du sinistre Vautrin, que sa connaissance de la nature humaine porte à la haine...

Honoré de Balzac - A ​toursi plébános
Rengő ​pocakkal, zsíros reményekkel derűs papocska gurul elibénk A tours-i plébános első lapjairól - s roncstól, élőhalottól búcsúzunk az elbeszélés végén. Mi történt vele? Hallgassák meg: tragikus és épületes eset, igazi, tőről szakadt Balzac-történet a kíméletlen érdekek hálójába bonyolódott derék együgyűről, ármánykodó, hiú vénkisasszonyról, törtető kanonokról, kapzsiságról, perről, pártok marakodásáról, titkos sakkhúzásokról, végezetül pedig az igazság megtiportatásáról s az álnokság diadaláról. Hallgassák a krónikást és csodálják meg művészetét - nemcsak bővérű elbeszélőkészségét, nemcsak remek, a tükörkép és torzkép határán termett alakjait -, nem restelljük talán ezeregyedszer ajánlani, s itt különös joggal: csodálják meg a balzaci "erkölcsrajzot", a kor, a társadalom képét. Nincs hívebb, megkapóbb ábrázolása a "trón és oltár szövetségének", a francia restaurációnak, mint ez a röpke história!

Kollekciók