Ajax-loader

Honoré de Balzac könyvei a rukkolán


Honoré de Balzac - Széplányok tündöklése és nyomorúsága 1-2.
1824-ben, a legutóbbi Opera-bálon több dominónak megakadt a szeme egy feltűnően szép fiatalemberen, aki úgy járt-kelt szerte az előcsarnokban s a folyosókon, mintha valamilyen közbejött akadály miatt otthonmaradt nőt keresne. Hogy ez a majd lomha, majd sietős járás-kelés mit jelent, idősebb hölgyek és néhány kiérdemesült aszfaltkoptató tudja csak. Ezen az óriásméretű találkán a tömeg nem nagyon figyeli a tömeget, szenvedélyes érdekek forognak kockán, s akinek semmi dolga sincs, az se tétlen. Az ifjú gavallérnak minden figyelmét annyira lekötötte nyugtalan nézelődése, hogy észre sem vette, milyen sikereket arat: nem látta, nem hallotta sem néhány álarcos hölgy gúnyosan álmélkodó felkiáltását, sem a komoly meglepődést kifejező arcokat, sem a csípős élű megjegyzéseket, még a leghízelgőbb szavakat sem. Ámbár szépsége után ítélve azok közé a kiváltságos lények közé tartozott, akik kalandot keresni jönnek az Opera báljára s úgy várnak ott rá, mint ahogy az ember a rulett-golyó szerencsét hozó gördülését leste, mikor még Frascati virágjában volt, úgy látszott, hogy a legnyárspolgáribb nyugalommal néz estéje elé; alighanem azoknak a három-személyes színjátékoknak egyikében volt a főhős, amelyekből az egész operai álarcos-bál áll; mert bizony azoknak a fiatal asszonyoknak, akik csak azért jönnek ide, hogy elmondhassák, hogy itt voltak; aztán a jó vidékieknek, a tapasztalatlan fiatalembereknek, az idegeneknek az Opera feltétlenül a fáradtság s az unalom palotája csak. Nekik ez a lassú mozdulású, nyüzsgő fekete tömeg, amely jön, megy, kígyózik, fordul, visszafordul, lépcsőn fel, lépcsőn le, s amelyet csak bolyban hemzsegő hangyákhoz lehet hasonlítani, épp oly értelmetlen valami, mint a Börze a breton parasztnak, akinek halvány fogalma sincs államkölcsönről, értékpapírról. Néhány kivételtől eltekintve, Párizsban a férfiak nem öltenek dominót: egy férfi fekete csuklyás köpenyben kész nevetség."

Honoré de Balzac - A ​vidéki orvos
A ​vidéki orvos nem a megszokott Balzac-regény. Nincs benne hatalmi tülekedés, pénzhajsza, társadalmi törtetés, nincs benne izgalom, dráma, rejtély. Azaz hogy – rejtély mégiscsak van. Kicsoda Benassis doktor? Miért temetkezett el ide az Isten háta mögé, ebbe az alpesi nyomorfészekbe? Miért gyógyítja ingyen a szegényeket, miért viseli szívén a falu boldogulását, miért él magányosan, miért áldozza minden percét, minden erejét másoknak? Egyszóval, a balzaci szóval: mi a titka ennek a férfinak? Ezen töpreng Genestas őrnagy, amikor ellátogat Benassis mintafalujába, s ez a kérdéssor motoz bennünk is, amint megismerjük az orvos művét: egy virágzó, iparkodó, gyarapodó falut, egy boldog zugot ezen a regényes alpesi tájon. És amint peregnek az idillikus képek, s haladunk lassan, egyre szűkebb és szűkebb körben szemlélődve – mert az elbeszélés nem egyenes vonalú, hanem körben mozog, körképet ad –, végül is kipattan a titok, meztelenül lüktet előttünk a sebzett szív, amely egy egész falut, járást táplál friss vérrel. Tragikus történetet hallunk egy férfi bűnéről és bűnhődéséről, majd vezekléséről, amelynek íme az eredménye az újjáteremtett falu. Részben saját szerelmi csalódását írta meg a fiatal Balzac Benassisban, mint ahogy reformeszméit is beléje lehelte. Ez a kettős érzés fűti a regényt, táplálja lobogó lelkességét, s adja meg emberi súlyát, tisztaságát, jóakaratát. Egy derült perc A vidéki orvos az Emberi Színjáték komor kavargásában, lélegzetnyi pihenő, amely sajátos örömöket kínál: kevés olyan megkapóan költői alakja van Balzacnak, mint a bájos Sírásólány, és az ízes, népi hangú Napóleon-elbeszélés méltán híres részlete a regénynek.

Honoré de Balzac - Sivatagi ​szenvedély
- ​Ijesztő ez a mutatvány - kiáltott fel az asszony Martin úr állatseregletéből kijövet. Ugyanis "dolgozni" látta ezt a merész bűvészt a hiénájával, hogy szakmai nyelven szóljunk. - Milyen eszközökkel sikerült vajon ennyire megszelídíteni az állatait, hogy így meghízhat ragaszkodásukban? - folytatta. - Ez, ami önnek rejtélyesnek látszik - vágtam közbe -, egészen természetes dolog. - Ejha - szólt ő erre, és ajkán ott lebegett a hitetlenség mosolya. - Maga azt hiszi, hogy az állatokban semmi szenvedély sincs? - kérdeztem aztán. - Tudja meg, hogy minden bűnre megtaníthatjuk őket, ami a mi civilizációnkat jellemzi. Csodálkozva nézett rám. - De mikor először láttam Martin urat, én is meglepetten kiáltottam fel, mint ön - szólaltam meg újra. - Mellettem akkor egy féllábú obsitos ült, velem együtt váltott jegyet. Az arca már akkor feltűnt nekem, mikor beléptünk. Egyike volt azoknak a merész vonású arcoknak, amelyeket a háború pecsétje jelölt meg, vonásaikba beleíródtak Napóleon csatái. Ez az öreg obsitos katona azonban főleg őszintének és vidámnak látszott, ami rám mindig kellemes benyomást tesz...

Honoré de Balzac - Hivatalnokok
Hát ​már akkor is? - sóhajt fel az, aki belelapoz ebbe a könyvbe. Igen, már akkor is, több mint száz évvel ezelőtt is rákfenéje volt a bürokrácia a közéletnek, s Balzac elsőként adja meg a pontos kórképét, reformjavaslattal is szolgálva mindjárt a leküzdésére. Sőt, többet is tesz ennél: rámutat, hogy a bürokrácia nemcsak az államgépezetet fékezi-rongálja - megnyomorítja saját embereit, magukat a hivatalnokokat is "Napi nyolcórai gályarabság a minisztérium - emlékezik később hivatalnoki éveire Bixiou, a szellemes balzaci karikaturista -, és az ember huszonkét karátos tökfejekkel van összezárva." Félszázaddal később Maupassant fogja kimondani ugyanazt, majd Gourteline, majd megdöbbentő erővel, a döbbenet erejével: Kafka. Mindez persze csak a tanulság, amely megmarad az olvasóban, a könyv igazságalapja. Maga a könyv pergő, eleven, élvezetes regény, sőt igen sajátos írás, amelyben iróniát és mély emberséget, komédiát és tragédiát, elbeszélést és dramatizált jeleneteket vegyít páratlan ügyességgel Balzac. A "gálya" épp vesztegel, amikor látogatást teszünk rajta, egyik kormányosa - egy osztályfőnök - meghalt, újat kell kinevezni a helyére. És megindul a harc az állásért, a reform embere ellen felvonul a "papok pártja" és az uzsora, mellette pedig a felesége száll síkra - folyik az ármány, összecsapnak az érdekek. Hogy ki veszít? Nem lehet kétséges: az államérdek. De sebaj, máris felhúzzák a horgonyt, a gálya, a gálya megy tovább... Csupa szellem ez a regény, tele pompás figurákkal, feszültséggel, fordulattal. Igazi Balzac-regény a Hivatalnokok, a legjobbak, a legmodernebbek közül való. Csak az ne olvassa el, aki még sose bosszankodott "a hivatal packázásai"-n.

Honoré de Balzac - Pajzán ​históriák
Egybegyűjtötte ​Touraine apátságaiban és napvilágra hozta nemes Balzac úr. Senki egyébnek hanem az élet bátor szerelmeseinek ő mulattatásukra. A' francia betűről tiszta magyar nyelvre fordította Adorján Mihály nem igét igére magyarázván, de azért az értelmet igaz értelemre hozván tellyes kiadás eggy kötetben. Nyomattatott a' Magyar Helikon költségin az MCMLXXII-ik évben. Balzac úr, aki ezen jeles munkátskát szerzette, tűnődő és tündöklő elméjű férjfiú vala. Életét jobbára alant töltötte mint valami búvár, ama rettenetes mélységű tengernek fenekén, amelyet minden halandó kebelében hordoz. Az léleknek vala ő búvára, meg ama másik tsillagos égboltozatnak, amely az lélek tengerének tükörén visszaverődik és amely az maga szédítő mélységeivel tsak úgy kifürkészhetetlen marad előttünk, mint az a magasságos égboltozat, melyet hulló tsillagaival (vesztett reménységeink ikertestvéreivel) hiába kutat millió meg millió esztendők óta az véges elméjű földi halandó... Balzac úr szomorú ember vala. Sokáig kereste titkát annak a haszontalan és örök időktől imádott lénynek, amelyre az férjfiú minden idealizmusát rápazarolja, ama fölötte tsintalan és pajzán lénynek, amely tsak egyetlen állapotában tud szent lenni és maradni: az anya állapotában. És ha megvilágosíta is sok bonyodalmakat és bele láta sok leányzónak és asszonyi állatnak az lelkébe, megboldogult a szegény Balzac úr a nélkül, hogy egészen megismerhette volna azt a világot, a honnét hol mennyország, hol pokol borul az teremtés koronájára...

Honoré de Balzac - Eugénie ​Grandet / A harmincéves asszony
Mindkét ​kisregény a fiatal Balzac műve. Az Eugénie Grandet ennek a korai korszaknak talán a legsikerültebb alkotása, már a nagy Balzacot felvillantó kis remeke. A" fösvény" Grandet a világirodalom egyik legemlékezetesebb fösvény-figurája. A harmincéves asszony-t ugyancsak ennek a korszaknak hat novellájából ötvözte valamivel később regénnyé Balzac. A romantikus, sőt, vadromantikus elemek és a végtelenül finom és pontos megfigyelések csodálatos keveréke ez a könyv, s az olvasót valósággal megdöbbenti, hogy mi mindent tudhat egy fiatal férfi a női lélek "rejtelmeiről".

Honoré de Balzac - Grandet ​Kisasszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​vörös vendégfogadó
1799-ben ​két fiatal francia tiszt igyekszik Németalföldön harcoló csapattestéhez. Útközben megszállnak egy fogadóban, és összeismerkednek egy gazdag kereskedővel. Az éj folyamán a kereskedőt meggyilkolják, az egyik fiatalember eltűnik, a másikat a katonai bíróság gyilkosságért halálra ítéli. Az elbeszélés kerettörténete - amely hosszú évek múlva játszódik - meglepő fényt vet a korábbi eseményekre...

Honoré de Balzac - Kurtizánok ​tündöklése és nyomorúsága
A ​regény főhőse az Elveszett illúziókból jól ismert Lucien de Rubempré, aki csalódásait kiheverve és adósságait kifizetve, újra megjelenik Párizs porondján. A fiatalember egy titokzatos pártfogóra akadt, aki érthetetlen szenvedéllyel megszereti Lucient, s egyetlen életcélja az, hogy a fiatalember meggazdagodjék és feljusson a társadalmi létra legmagasabb fokára. Lucien ellenben, barátja törekvései és akarata ellenére, beleszeret Párizs egyik legszebb kurtizánjába és ezzel elindul e két személy, drámai fordulatokkal teli története. Az olvasó előtt feltárul a kurtizánok hol tündöklő, hol nyomorgó világa, a párizsi szalonok talmi csillogása, a nagyratörő és bukással küzdő művészek különös élete, s végül a gazdagon tenyésző alvilág és börtönök pokla a Restauráció éveiben.

Honoré de Balzac - Ferragus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Goriot ​apó
Balzac ​maga nevezte regényének hősét, Goriot apót "az apaság krisztusának". A mű ma is úgy él a köztudatban, mint egy szenvedő, kiszolgáltatott, mártírumot vállalt apa története, a lányai által kisemmizett, őket mégis az utolsó pillanatig szerető öregember regénye. A regény megértéséhez tudni kell, hogy a magára hagyott Goriot apót egyedül szánó, temetésén egyedül részt vevő Rastignac más Balzac-regényekben nagy karrieristaként szerepel, szalonok hőse, a legszebb nők kegyeltje, az élet igazi császára. Itt azok a vonásai állnak előtérben, amelyek megmagyarázhatják, hogy e talán legfontosabb balzaci hős miért egyúttal a leginkább komplex, jóból és rosszból legbonyolultabban "kikevert" alakja a szerző embergalériájának. Rastignac ugyanazon penzió lakója mint Goriot apó, éles szemmel hamar észreveszi azt is, hogy miért nem viszonozzák, miért nem viszonozhatják lányai apjuk szeretetét, milyen társadalmi - kötelező érvényű - mozgások irányítják még a legkisebb, legmeghittebb sejt, a család belvilágát is. Ugyancsak a penzió minuciózus leírásából kapunk először képet arról a Párizsról, amely a további darabok legfőbb színhelye, a "nagy" társadalomnak mintegy szimbóluma lesz. A regény vége, utolsó jelenete a világ regényirodalmának legtávlatosabb, legsejtelmesebb zárásai közé tartozik: Goriot apót eltemetve egy egész világ temetődik el. Rastignac híres szavai a temető hegyéről látható esti Párizshoz: "Most mirajtunk a sor!" - nemcsak saját pályája további küzdelmeit jelzik, nemcsak kihívást jelentenek, de új világok születésének próféciáját is.

Honoré de Balzac - A ​tizenhármak története
A ​Tizenhármak története című fordulatos, izgalmas trilógia egy-egy darabja szinte filmszerűen eleven közelségbe hozza a XIX. század Párizsának nagyvilági életét. Nem véletlen, hogy ezeket a műveket megfilmesítették, sőt a televízió is feldolgozta, sok tízmillió nézője számára. Az olvasó lankadatlan érdeklődéssel követi a szép és erélyes Jules-né, a kacér és szellemes Langeais hercegnő, és a világtól elzárt, egzotikus szépségű Aranyszemű lány buktatókkal, fájdalmas csalódásokkal, nagy szerelmi fellángolásokkal és tragédiákkal terhes sorsát. És Balzac, miközben nagyítólencsével követi az esendő ember szövevényes, kiszámíthatatlan életútját, maradandó képet fest kora ellentmondásairól és az igazságért küzdő, intrikák ellen harcoló, romantikus hevületű, és mindenen diadalmaskodó, titokzatos "tizenhármak"-ról.

Honoré de Balzac - César ​Birotteau nagysága és bukása és más elbeszélések
A ​César Birotteau kivételes helyet foglal el az Emberi Színjáték nagy regényei között. Mikor Balzacot erkölcstelenséggel vádolták aggálytalan, becstelen hősei nem éppen épületes történetei miatt, főképp César Birotteau jellemére és történetére hivatkozott. Ez az egyszerű illatszer-kereskedő és sok becsületes barátja és rokona bizonyította, hogy a tisztesség és a becsületesség a Restauráció zülött korában is lehetséges. Birotteau szégyenletes csődje uán sem veszti fel a fejét, az élete további éveiben szívósan dolgozik jó híre visszaszerzésén. Kötetünk két remekmívű elbeszélését mindenki gyönyörűséggel olvashatja: A Vörös Vendégfogadó egy kegyetlen gyilkos izgalmas történetét és szörnyű bűnhődését beszéli el, Az elhagyott asszony pedig egy szerelem kristálytiszta lélekrajzzal megírt, fájdalmasan szép drámáját.

Honoré de Balzac - A ​Nucingen-ház
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - César ​Birotteau nagysága és bukása
Ez ​a regény kivételes helyet foglal el az Emberi színjáték nagy regényei között mind témájánál, mind tökéletes szerkezeténél fogva. maga Balzac, mikor erkölcstelenséggel vádolták aggálytalan, becstelen hősei és nem éppen épületes története miatt, főképp César Birotteau jellemére és töténetére hivatkozott.

Honoré de Balzac - Pons ​bácsi
1846-ot ​írunk; új úri osztály, a nagypolgárság foglalja el a hajdani nemesség helyét. Törtető, könyörtelen - és műveletlen vagy félművelt emberek remekelnek a képmutatás és a pénzszerzés tudományában. Hogy is találhatná köztük helyét a tiszta lelkű Pons bácsi, a csúf, öreg és szegény rokon? Egyetlen igaz barátján kívül kiben lelhetne támaszra? A színházban is a pénz az úr; a házmester, a kis községi orvos, a takarítónő, a közjegyzőcske: mindenki csak a pénzt hajhássza, "az ember embernek farkasa". Mint ama régi mesében Balzacnak ebben a könyörtelen realitással megírt regényében is megkeresi - és meg is találja - a farkas az indokot, hogy megehesse a bárányt. A pénzsóvár, hatalomra törő polgárság nem ismer irgalmat: hidegen, számítón söpri el az útjából az érdekeit keresztező becsületes embereket. Balzac talán egyetlen más regényében sem ábrázolja ilyen nyíltan Lajos Fülöp korának kíméletlen farkastörvényeit, mint a Pons bácsi-ban.

Honoré de Balzac - Elveszett ​illúziók
Az ​Elveszett illúziók Balzac talán legjobb, leghíresebb regénye. Főhőse típusa a 19. század egyik legfontosabb regényhősének, a világ meghódítására készülő, de a polgári társadalomban helyét csak önfeladás árán megtaláló fiatalembernek. A ragyogó szépségű, rendkívül tehetséges főhős, Lucien de Rubempré a vidéki életet a maga számára kevésnek, szűkösnek találja, költői ambíciói is vannak, ezért Párizsba megy, hogy karriert csináljon. A karrier persze nemcsak költői hírnevet, vagyont és tekintélyt jelent számára, hanem nagy szerelmet, egyénisége kiteljesítését is. Természetesen megbukik tervével, tapasztalatokban gazdagon, de minden illúziójától megfosztva búcsúzunk tőle a regény végén. Balzac a tévesztett karrier kapcsán hatalmas tablót rajzol a polgárkirályság Párizsáról, a tollukat eladó intellektuelekről, a minden hatalmat és minden szép nőt bitorló bankárokról és tőkepénzesekről, a nagy- és félvilág csillagairól, az élet minden területének kapitalizálódásáról. A történet másik szála, a vidéken nyomdászkodó David Séchard sorsa példázza, hogy nincs menekülés: nemcsak Párizsban ilyen az élet, a valaha patriarchális vidéken sem különb. A kiteljesedett realizmus egyik főműve ez a regény, ugyanakkor - feszített cselekményvezetése, gazdag alakrajzai miatt - népszerű, mindenkinek ajánlható olvasmány is.

Honoré de Balzac - Gobseck ​/ Goriot apó
Balzac ​alig múlt harmincéves, amikor belefog minden idők legbecsvágyóbb és legátfogóbb regény-katedrálisának, az Emberi színjátéknak az építésében. A húsz éven át írt nagy mű egyik első darabja a Gobseck. Főhőse már Balzac egyik legtökéletesebb figurája. Gobseck, a vén uzsorás, nagyszerűen megállja a helyét ama pénzemberek és bankárok társaságában, akiket Balzac még talán nagyobb odaadással fest meg, mint a fehér húsú, puha hercegnőket. Az olvasó sosem fogja elfelejteni a sápadt, vértelen arcát, szigorú, lélekbe hatoló tekintetét. Ez a "bankjegy-ember" átlát a jón és a rosszon, tévedhetetlen az emberek megítélésében, és szíve mélyén ott rejtőzik az emberség csöppnyi szikrája. Csavaros észjárása, kíméletlen jósága örvénybe taszítja az aljasokat, de megnyitja a becsületesek előtt az érvényesülés útját. Ha a Gobseck még csupán kitűnő ujjgyakorlat, az öt évvel később írt Goriot apó már "maga a mestermű" (Gyergyai). Ebben a regényben, amely Goriot-ról, erről a modern Lear királyról szól, az író a csúcsra hágott. Az apai szeretet monomániás őrültjéről szóló, sötét kalandokkal teli detektívregény, amely egyúttal társadalomrajz, szerelmi történet és a diadalmaskodó szenvedély hőskölteménye is, nemcsak a korabeli olvasók tetszését nyerte meg: sikere tartósnak bizonyult. A két mű sok-sok nyelven, számtalan kiadást ért meg, és milliók közkincsévé vált.

Honoré de Balzac - Emberi színjáték I-X.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A vörös vendégfogadó / Az elhagyott asszony
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - A ​Nucingen-ház és más elbeszélések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Elveszett ​illúziók / A kalandor I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Veszélyes ​örökség
A ​regény egyik szála egy mesebeli üvegpalotába vezet: ott él egy kislány. Gyöngéd, törékeny szépség, csupa báj és ártatlanság, szelídség és szeretet. Mosolygós öregurak nevelik bölcs szóval, türelemmel, s ő évről évre gyarapszik erényben Isten és emberek előtt. A regény másik szála pedig egy behemót nagy emberhez vezet, aki ha megindul a föld is reng lépte alatt, s amit megmarkol, többé el nem ereszti. Most egy örökség felé nyújtja ki a kezét - a tündér és a szörny, Ariel és Caliban összecsap. Ám - hihetetlen - ezúttal a Jó győz, illő megpróbáltatások múltán igazság szolgáltatik a kisemmizett árvalánynak és hű szerelmesének, a fiatal grófnak. Ebből a három szálból, a kapzsiság, a meghurcolt ártatlanság és a tiszta, eszményi szerelem szálából szőtte történetét Balzac, belévonva ezzel a regényt az Emberi Színjáték-ba. "Ursule Mirouet Eugénie Grandet szerencsés nővére" - jelentette ki egy levelében. Tegyük hozzá: nemcsak Eugénie Grandet-e, hanem Pierrette-é is, sőt Birotteau abbéé és Pons bácsié is. A pénz áldozatai ők mindannyian, Ursule-t azonban kimenti Balzac az érdekek malomkövei közül - kimenti, ha csodával határos módon is. Igan, majdnem a csodához kell nyúlnia, hogy igazságot tehessen, s megmentse hősét a pénzéhes, zsákmányra leső rokonok karmai közül. A vagyonéhség meztelenre vetkőztetett, remek figurái járják előttünk ördögi táncukat! Kitűnő társadalomrajz, eleven, pergő események, pompás alakok, drámaian hatásos jelenetek jellemzői e regénynek. Végezetül, hogy ismét a meséhez kanyarodjunk vissza, a lélekben fiataloké e könyv. Ők élvezik majd igazán a megkapó báját és értik meg egészséges tanulságait

Honoré de Balzac - A ​Tours-i plébános / Pierrette
Rengő ​pocakkal, zsíros reményekkel derűs papocska gurul elibénk A toursi-i plébános első lapjairól - s roncstól, élőhalottól búcsúzunk az elbeszélés végén. Mi történt vele? Hallgassák meg: tragikus és épületes eset, igazi, tőről szakadt Balzac-történet a kíméletlen érdekek hálójába bonyolódott derék együgyűről, ármánykodó, hiú vénkisasszonyról, törtető kanokról, kapzsiságról, perről, pártok marakodásáról, végezetül pedig az igazság megtiportatásáról s az álnokság diadaláról. Hallgassák a krónikást és csodálják meg művészetét - nemcsak bővérű elbeszélőkészségét, nemcsak remek, a tükörkép és torzkép határán termett alakjait -, nem restelljük talán ezeregyedszer ajánlani, s itt különös joggal: csodálják meg a balzaci "erkölcsrajzot", a kor, a társadalom képét. Nincs hívebb, megkapóbb ábrázolása a "trón és oltár szövetségének", a francia restaurációnak, mint ez a röpke história! Ami A tours-i plébánosban vázlatos csupán, kibontakozik a Pierrette-ben. Egy árvalányról beszél a kisregény, egy breton lánykáról, akit gyámjai halálra gyötörnek. Érzelmes történet, melyet előtte is, utána is számosan feldolgoztak. De Balzacnál a tárgy túlnő önmagán, ő Pierrette sorsát egy egész országéval fonja egybe, egész várost bolygat fel pörével, politikai szenvedélyeket lobbant, liberálisokat és royalistákat uszít egymásra, társalgási gyűlölségeket szít - és halványan még, de sokat sejtetőn felgyújtja a forradalom vörös fényeit. Gyújt másik fényt is, gyöngéd, tiszta gyertyalángot: Pierrette és a kis asztalossegéd, Brigaut szerelmét - ez hint némi bájt, emberséget e kegyetlen történetre.

Honoré de Balzac - A ​homályos ügy
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Goriot ​apó / Grandet Eugénia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték VI.
„Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába… Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és – ugyancsak együtt s egyszerre – 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék – írja egyhelyt –, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma.” Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával…"

Honoré de Balzac - Emberi ​színjáték II.
"Az ​Emberi színjáték egy egész francia századnak tanúsága és eleven múzeuma. Sőt, az igazat megvallva, többet is tartalmaz, mint ez a század: gyökereit egyenesen az 1789-es nemzedékbe ereszti, a francia Forradalomba s főképp a gazdasági forradalomba, s vagyonok s a tulajdonok áttételének forradalmába... Balzac világa s a XIX. század 1789-ben kezdődik, és - ugyancsak együtt s egyszerre - 1914-ben végződik. Az Emberi színjáték az 1914-es nemzedékkel válik történelmi regénnyé vagy ciklussá. Tulajdonképp csak azért ölelheti át a századot, mivel Balzac nemzedéke ennek a századnak a tengelye. Balzac célja éppen az volt, hogy egy könyvbe foglalhassa, egy könyvben fejezhesse ki ezt az ő egész nemzedékét: oly becsvágy ez, amelyet majdnem minden regényíró tőle, Balzactól örökölt s amelyet ő érzett át először, a maga teljességében. "Egy nemzedék - írja egyhelyt -, négy-ötezer jellegzetes egyéniségnek a drámája. S művem nem más, mint maga ez a dráma." Ezt a nagy számot végül is körülbelül ezerre korlátozta, ezer tipikus, jellegzetes, kiemelkedő egyénre. Regényírói művészetével olyan módon tette őket tipikussá vagy kimagaslóvá, mint Rembrandt a maga figuráit a fény és az árnyék alkémiájával..."

Honoré de Balzac - Le ​Père Goriot
_Le ​Père Goriot_, publié en 1835, est à la base de _La Comédie humaine_ d'Honoré de Balzac (1799-1850). On y trouve les personnages-clefs du monde romanesque balzacien. La pension Vauquer sert de carrefour à plusieurs destins. Celui du père Goriot, brave homme se dépouillant, jusqu'à la misère, pour ses filles (et qui meurt pour elles comme Balzac mourra pour son oeuvre, avel la même passion), celui de Rastignac, qui y fait son éducation sentimentale et sociale, celui du sinistre Vautrin, que sa connaissance de la nature humaine porte à la haine...

Honoré de Balzac - A ​három szerelmes
Előszó: Részlet ​a műből: "1829 október havának elején Simon-Babylas Latournelle közjegyző fiát karonfogva Havreből felfelé kapaszkodott Ingouvillebe. Mögötte ment felesége, akinek közelében apród gyanánt az első irnok haladt: púpos kis emberke, aki Jean Boutschanak hivtak. Midőn ez a négy személyiség, akik közül legalább kettő minden este megtette ezt az utat, elérte a szerpentin-út egyik könyökét, a közjegyző körülnézett, hogy nem hallgatja- e valaki őket a felső terraszról, vagy előlről vagy hátulról és azután még nagyobb biztonság okáért halkított hangon szólalt meg."

Honoré de Balzac - Sarrasine
A ​világirodalom legszebb szerelmes történeteit gyűjtötte össze a kiadó. Az Álarcos szerelem ezek közül egy, melyet ebben a kötetben humoros, színes rajzokkal illusztrálva olvashatunk.

Honoré de Balzac - A ​völgy lilioma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók