Peter Brook könyvei a rukkolán

Peter Brook - Változó ​nézőpont
Peter ​Brook (1925) a kortárs színház legendás alakja. Jelentős színházi munkássága mellett különös figyelmet érdemel írásainak gyűjteménye, mely a gyakorlati munka során szerzett tapasztalatok fontos elméleti feldolgozása. Brook nem egy színházi irányt képvisel, mint Artaud, Brecht, Grotowski vagy Wilson. Mindent tud, amit csak tudni lehet a színházról. Legjellemzőbb jegyei a sokszínűség, az életteliség, a formagazdagság és a folytonos harc a tespedtség, a hazugság és az unalom ellen. Nem azt tanítja, hogy milyen az ő színháza, hanem vezetőnk egy felfedező úton, ahol azt kutatjuk, mi a színház. a kiadók remélik, hogy ez a könyv is, mint Az üres tér első magyar nyelvű megjelenése - előmozdítja a hazai színházi élet megújulását, és hosszú éveken át sokak olvasmánya lesz.

Peter Brook - Időfonalak
Időfonalak ​című könyv tartalma: Amikor 1963-ban a Royal Shakespeare Company Budapesten járt, a Lear király végén a színészek között megjelent egy alacsony, vörös hajú, kopaszodó férfi, a rendező Peter Brook is. A reveláció számba menő előadást hatalmas ovációval fogadó közönségnek kétsége sem lehetett afelől, hogy a XX. század egyik legnagyobb rendezőjével van szerencséje találkozni. Ezt az érzést csak megerősítette az újabb vendégjáték alkalmával látható Szentivánéji álom. A kivételes tehetségnek született Brook ebben a könyvében részben tényszerű, részben szellemi önéletrajzát bocsátja az olvasó elé. A színház számára több mint intézményesített művészet; olyan közeg, amelyben az emberi kapcsolatok szüntelen tökéletesítésének, a "mélyebb", az elemi valóság, tehát maga a létezés igazi megismerésének a lehetősége kínálkozik. Az Időfonalak egy nagy művész vallomása, s egyben izgalmas bevezetés a színház világába.

Peter Brook - Az ​üres tér
Korunk ​egyik legnagyobb rendezőjének, az angol Peter Brooknak töprengéseit tartalmazza ez a könyv élete szerelméről-értelméről, és legnagyobb gondjáról: a színházról. Nem szakkönyvet írt, nem is tévedhetetlen kalauzt, hanem lenyűgözően személyes vallomást arról, ahogy ő látja a mai színház helyzetét, ahogy ő dolgozik, ő viaskodik a kor teremtette problémákkal, keresvén a megoldást, amely mindig csak a múló pillanaté lehet. A közönség, tágabb értelemben: a társadalom és a színház kapcsolatának megújítása, megszilárdítása - ez a kérdés izgatja elsősorban akkor is, ha a színházi műhelymunka folyamatát elemzi, ha a színjátszás különböző formáiban felbukkanó "holt elemekre" hívja fel a figyelmet. Ez a könyv mindenkinek szól, aki a színházat gyakorlóan szereti, tehát művész vagy néző, de szól azoknak is, akik szeretnék szeretni.