Ajax-loader

Erwin Panofsky könyvei a rukkolán


Erwin Panofsky - Idea
Adalékok ​a régebbi művészetelmélet fogalomtörténetéhez. A magyar könyvkiadás régi adóssága azoknak az alapvető elméleti műveknek a megjelentetése, amelyek művészet- és művelődéstörténészt, történészt és esztétát közelebb visznek egy-egy korszak vagy valamely alkotás megértéséhez. közéjük tartozott Erwin Panofskynak, a 20. század egyik legjelentősebb tudósának 1924-ben napvilágot látott kötete, amely máig érvényes formában foglalja össze és kommentálja a művészi alkotás legfontosabb kérdéseiről szóló elméleteket.

Erwin Panofsky - A ​jelentés a vizuális művészetekben
Erwin ​Panofsky német művészettörténész a művészettörténet terminológiájának egyik megalkotója. Legnagyobb érdeme az ikonológiai módszer kidolgozása. Ezt taglalja a "A jelentés a vizuális művészetekben" című műve. Panofsky az ikonográfiai-ikonológiai értelmezést három szintre osztja: preikonografikus leírás, ikonográfiai elemzés, ikonológiai elemzés. Művében ezeket a lépcsőfokokat híres művészek alkotásainak elemzésével példázza alá és magyarázza meg. Panofsky kétség kívül a művészettörténeti elemzések egyik legfontosabb módszerét dolgozta ki, könyve pedig fontos szakirodalom ezen, az azóta már külön tudományággá emelkedett módszertan megértéséhez.

Erwin Panofsky - Gótikus ​építészet és skolasztikus gondolkodás
A ​történész óhatatlanul is arra kényszerül, hogy anyagát "korszakokra" tagolja, melyeket az Oxford szótár szabatosan "a történelemnek egymástól elkülöníthető szeleteiként" határoz meg. Megkülönböztetni csakis úgy lehet e szakaszokat, ha van némi egyéniségük, ha pedig a történetíró nemcsak föltételezi, de igazolni is kívánja ezt az egységet, akkor föltétlenül belső hasonlóságokat kell fölfedeznie olyan nyilvánvaló módon különnemű jelenségekben, mint a művészetek, az irodalom, a bölcseleti irányzatok, társadalmi avagy politikai irányzatok, vallásos mozgalmak és így tovább. Bármennyire is üdvözlendő, sőt elkerülhetetlen is önmagában e törekvés, a "párhuzamoknak" olyan hajszolásához vezetett, mely túlzottan is nyilvánvaló kockázattal jár. Senki sem birkózhat meg egy meglehetősen korlátozott területnél többel: mindenkinek hiányos és gyakran másodkézből való ismeretekkel kell beérnie, ha ultra crepidam (saját területén túl) merészkedik. Kevesen tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy figyelmen kívül hagyják, avagy kissé kiigazítsák, a nem párhuzamosan futó vonalakat, s még a ténylegesen létező párhuzamosság sem elégít ki bennünket, ha nem sejtjük az okát. Nem csoda tehát, ha mind a művészet, mind a bölcselet történetíróit szükségszerűen gyanakvás fogja el, amidőn valaki újból szerény kísérletet tesz arra, hogy összefüggésbe hozza egymással a gótikus építészetet és a skolasztikus gondolkodást. Ha azonban félretesszük egy pillanatra a belső hasonlóságokat, kézzelfogható és aligha véletlenszerű egybeesést vehetünk észre a gótikus építészet és a skolasztikus gondolkodás között az idő és a tér tisztán tényszerű tartományában. Olyannyira elhanyagolhatatlan ez az egybeesés, hogy a középkori bölcselet történetírói minden külső meggondolás nélkül is arra kényszerültek, hogy anyagukat pontosan úgy korszakolják, mint a művészettörténészek a sajátjukat.

Erwin Panofsky - Az ​emberi arányok stílustörténete
Erwin ​Panofsky (1892-1968) századunk legkiválóbb művészettörténészeinek egyike. 1935-ben a hitleri terror elől az Egyesült Államokba emigrált, ahol - haláláig - a New York-i, majd a princetoni egyetem professzora volt. Úttörő felismeréseket tartalmazó, méltán világhírűvé lett tanulmányában az emberi testarányok változó képzőművészeti normáinak, "kánonjainak" jelentéstartalmait vizsgálja, a képzőművészeti stíluskutatást - szubjektív, hangulati megállapítások helyett - egzakt, tudományos alapra helyezve.

Kollekciók