Ajax-loader

Macuo Basó könyvei a rukkolán


Macuo Basó - Útinaplók
Macuo ​Basó (1644-1694) az egyik legismertebb japán költő, rövid versei a nyugati szépirodalomra is jelentős hatást gyakoroltak. Magyarul már több kötete is megjelent, útinaplói azonban most kerülnek először az olvasók elé. Fordítójuk, Kolozsy-Kiss Eszter 4-5 éves kora óta van kapcsolatban japánokkal, édesapjának köszönhetően, aki előadóművészként és zenetanárként a 80-as és 90-es években többször járt Japánban. Egyetemi tanulmányait japán szakon kezdte meg a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2001-től a Japán Kormány Oktatásügyi Minisztériumának ösztöndíjával a tokiói Gakugei Egyetemen tanult, 2003-ban vette át japán bölcsész és nyelvtanár diplomáját.

Macuo Basó - Macuo ​Basó legszebb haikui
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Macuo Basó - 333 ​haiku
Macuo ​Basó, Japán kétségkívül legnagyobbnak számító költője (a Macuo a családneve, de Basóként szokás emlegetni, vagyis személynevén, mint általában a híres történelmi alakokat, művészeket) 1644-ben született egy Ueno nevű kisvárosban, alacsony rangú szamurájcsaládból. A középkor vérengző évszázadai után már majdnem ötven éve tartott a Tokugava-béke, gyarapodtak az anyagi javak, nőtt a kultúrára is vevőképes városi polgárság lélekszáma, lehetővé vált a társadalmi mobilitás, az írni-olvasni tudás már nem csak a felsőbb osztályok privilégiuma volt. A haikai no renga (a komikus versfüzér) viszonylag új, közösségi jellegű műfaja a kereskedőket éppúgy vonzotta, mint a szamurájságot. Basó ifjúkorában számos ilyen „verstalálkozón” vett részt barátjával, az előkelő Tódó Jositadával, majd annak korai halála után előbb Kjótóba, azután Edóba (a mai Tokióba) költözött, egyre több (több száz) tanítványt és mecénást vonzva magához, népszerűvé és elfogadottá téve a renga önállósuló első szakaszát, az akkor még hokku-nak nevezett haikut. Élete utolsó éveiben hosszú vándorutakon ismerkedett hazája tájaival, s élményeit haikukkal tűzdelt naplókban örökítette meg. Ne higgyük, hogy ezek a Japánon kívül hagyományosan három sorba írt, 5--7--5-ös szótagszámú kis "epigrammák", ahogy első nyugati átvevői nevezték őket, minden esetben könnyed rögtönzések.

Macuo Basó - Százhetven ​haiku
A ​17. századi, klasszikus japán költő verseit sokan fordították magyarra, Kosztolányitól Illyésig, Képes Gézától Tandori Dezsőig. Kötetünk számára készített haiku változataival még közülük is kitűnik Fodor Ákos, aki úgy mozog a tömör, kötött, nehéz formában és a keretei közé foglalt különös világban, mintha őmaga Basó reinkarnációja volna. Finoman formált, artisztikus soraiban - melyeknek hitelességét növelik, hogy Racskó József japánból való nyersfordításai alapján készültek - varázslatos elevenséggel szólalnak meg a természet örök igazságai.

Macuo Basó - Észak ​ösvényein
Macuo ​Basó (1644–1694) Észak ösvényein című verses útinaplóját tartja kezében az olvasó. Az 1689-ben írott feljegyzések Japán legszebb tájaira viszik el az érdeklődőt. Az egyik legkiemelkedőbb és legnépszerűbb japán költő Edóból (mai Tokió) indult el, s haladt észak felé öt hónapon keresztül, felkeresve a legismertebb helyeket, ahol a táj szépségeit, a történelmi emlékeket haikukban örökítette meg. Basó mintegy öt hónap alatt 2400 kilométernyi utat tett meg gyalogosan vagy lóháton, hajón vagy csónakon; úti élményeit egy öreg, elrongyolódott füzetbe írta. Líraian szép útinaplója most jelenik meg először könyv alakban Vihar Judit magyar fordításában, Nagy Z. László fotóival díszített kiadásban. Külön értéke és érdekessége a kötetnek, hogy helyet kapott benne a költő eredeti japán szövege is, Hirosige metszeteivel illusztrálva.

Kollekciók