Ajax-loader

Anselm Grün könyvei a rukkolán


Anselm Grün - Belső ​képeink gyógyító ereje
A ​belső képek és képzetek, amelyek fejünkben élnek, nagy erővel bírnak: ők mozgatják lelkünket a mély dimenziókban, érintik félelmeinket és vágyainkat, és meghatározzák - legtöbbször tudattalan - tapasztalásunkat. Lehetnek gyógyítóak, ám akadályozhatnak is bennünket az életben. Anselm Grün számára az a fontos, hogy azokat a belső képeinket hozzuk működésbe, amelyek valóban gyógyítóak. Arra használhatjuk őket, hogy a negatív gondolatokat jó képekkel helyettesítsük. Mindenekelőtt azonban az a lényeges, hogy felfigyeljünk erre a belső erőre: Hogyan hatnak például a média által sugárzott képek saját képzeteinkre? Hogyan hatnak azok a képek, amelyeket szüleink közvetítettek felénk? Milyen erőket fejtenek ki tudattalanunkban? A cél az, hogy összhangba kerüljünk önmagunkkal: A képek útmutatókká válhatnak egy öntudatos és hiteles élethez. Csak azon múlik, hogy azonosítjuk-e őket, és használjuk-e gyógyító erejüket.

Anselm Grün - Gondolatok ​születésnapra
Egy-egy ​születésnap megünneplésével azt fejezzük ki, hogy van értelme az életünknek. Azt is megünnepeljük, hogy örülünk az életünknek. Igent mondunk az életünkre. A születésnapját csak az az ember tudja megünnepelni, aki elfogadja önmagát és az életét. Ünnepelni pedig nem lehet egyedül, csak társaságban. Az ünnep tehát erősebbé teszi az összetartozásomat, a kapcsolatomat azokkal az emberekkel, akikkel együtt élek, és a barátaimmal is. Éppen ezért minden egyes ünnep annak a közösség és biztonság utáni vágynak a kifejezője, mely ebben a világban nem teljesedhet. Transzcendens vonatkozása van tehát.

Anselm Grün - Jan-Uwe Rogge - A ​gyermek, aki Istenre mutat
E ​könyvben a modern családok számára is lényegbevágó kérdésről, a nevelésről esik szó. Két alapfelfogás találkozik egymással: Anselm Grün meggyőződése a tökéletlenségről mint életelvről és Jan-Uwe Rogge véleménye, miszerint „a” helyes nevelés nem létezhet. Egy olyan korban ugyanis, amelyet az a vágy jellemez, hogy mindent tökéletesen csináljunk, a szülők csak akkor tudnak gyermekeiknek tartást adni és belső értékeket közvetíteni, ha gyengeségekkel és hibákkal rendelkező emberekként értelmezik magukat. A szerzők fellépnek azon elképzelés ellen, mely a nevelés megvalósulását pusztán technikai kérdésnek tekinti, és kifejtik, hogy valódi eredményt elérni szívvel, értelemmel és bizalommal lehetséges. Szólnak az együttérzésről, az érzékenységről és a rituálékról, az együtt növekedésről, valamint a határok betartásáról, a megállásról és pihenésről, továbbá az elengedés és megtartás paradoxáról. Kifejtik, hogy a spiritualitásnak milyen hatása van a családi életre, messze a gyermekeinknek szóló úgynevezett korai fejlesztés és sikerorientáltság mesterségesen teremtett igényein túl. A pluralitást hangsúlyozó irányzatokkal szemben az élet egyensúlyát állítják a nevelés középpontjába, amely nélkülözhetetlen az erős személyiség kialakulásához.

Anselm Grün - Meinrad Dufner - Mélyből ​forrásozó lelkiség
A ​lelkiség történetében létezik magasból építkező, és létezik mélyből forrásozó lelkiség. A magasból építkező lelkiség eszményképeknek akar megfelelni. A mélyből forrásozó lelkiség azt jelenti, hogy Isten nemcsak a Bibliában és egyháza által szól hozzánk, hanem önmagunkon, gondolatainkon és érzelmeinken, testünkön és álmainkon, sőt sebzettségünkön és vélt gyengeségeinken át is. Az igazi ima a szerzetesek szerint nyomorúságunk mélyéből száll fel, nem pedig erényeinkből. A mélyből forrásozó lelkiség az alázatosság útja.

Anselm Grün - Belső ​erőforrásaink
Erőnk ​a lélek ereje. Anselm Grün egyszerű módszerekkel irányítja figyelmünket a lelkünk mélyén szunnyadó forrásokra. A spiritualitás érintkezésbe hoz öngyógyító erőinkkel, örömünk, szeretetünk, energiánk forrásával, és megnyit „valami nagyobb” számára. Aki belülről – Istenből – meríti erejét, nem merül ki egykönnyen...

Anselm Grün - A ​válaszok könyve
"Az ​ókortól napjainkig nemcsak a nagy gondolkodók tesznek fel kérdéseket az egész értelmére vonatkozóan, minden gondolkodó ember máig megkérdezi újra és újra: Mit érek? Szabad vagyok? Mire építhetek? Hatalom, hit, értelem? Hol van Isten? Megtapasztalhatom Őt? Hogyan cselekedjem? Miért vagyok felelős? Mi érlel engem? Mi vigasztal? Mi vár a halál után? A válaszok, amelyeket ennek a könyvnek kérdéseire adok, késztessék Önt, kedves Olvasó, arra, hogy elgondolkodik, és önmaga kutat válaszok után, amelyeket önmagának adna saját legmélyebb kérdéseire. Talán ennek a könyvnek a felvetései vagy feleletei új kérdéseket is keltenek Önben. Valószínűleg éppen ezek azok a kérdőjelek, amelyek az Ön számára központi helyen állnak, és amelyek megválaszolásától életének sikere függ. Bízzon a kérdésekben, amelyek felmerülnek Önben. Próbáljon meg a könyvben felvetett kérdések alapján Önmagának válaszolni, azzal a bizalommal, ahogy a Szentlélek működik Önben, és megadja Önnek, ami csillapíthatja saját felvetéseit és kétségeit."

Anselm Grün - Isteni ​boldogság
Minden ​ember a boldogságra törekszik. Ebben az ókortól kezdve napjainkig megegyeznek a filozófusok, teológusok és pszichológusok éppúgy, mint nagy íróink. Anselm Grün könyve az egészséges élet spirituális gyakorlatáról és a boldogság művészetéről szól. A világirodalom egyik leghíresebb szövegében, a hegyi beszédben leírt nyolc boldogságon keresztül mutatja meg az utat, amely egy értelmes és boldog élethez vezet. A szerző - a münsterschwarzachi apátság szerzetese, lelki tanácsadó és kurzusvezető, akinek könyveit több millióan olvassák világszerte - a boldogmondásokat mesterien és életközelien úgy fejti ki, mint a sikeres és egészséges élethez szükséges gyakorlat útját. A könyv iránymutatást jelent mindazoknak, akik szeretnének boldogok és megelégedettek lenni, és mindezt hajlandóak - önmagukon túlmutatva - nyitottan és őszintén keresni. Maga a szerző így fogalmaz: "a boldogság rejtélyes, mélyértelmű és jelentős." Fedezzük fel együtt Anselm Grünnel a boldogság egy olyan arcát, amelyet eddig még talán nem is ismertünk!

Anselm Grün - Ami ​a szerelmet táplálja
Elgépiesedik ​napjainkban a szerelem is? Nem, erről szó sincs, mondja a népszerű szerző, Anselm Grün. A szerelem ma is a mennyekbe röpíthet bennünket, ugyanúgy, mint bármikor korábban. A szürke mindennapokban mégis szükség van arra, hogy szerelmünk új erőt, gondoskodást és táplálékot kapjon. Grün a spiritualitásban leli fel a szerelem igazi forrását. Ír az erotika, a szexualitás fontosságáról, amelyek a szerelmet ébren tartják, bemutatja a társas kapcsolatok nehézségeit is. A féltékenységet, a vitákat és a félreértéseket – mindezt az ő egyéni látásmódjával. Anselm Grün lenyűgözi olvasóit műveltségével és bölcsességével. Ez a könyve szól mindazokhoz, akik társas kapcsolatban élnek, vagy éltek. Feleséghez, férjhez, élettárshoz, elváltan élőkhöz, a kapcsolatra most készülőkhöz, és azokhoz is, akik már egyedül maradtak.

Anselm Grün - David Steindl-Rast - Ebben ​hiszünk
ANSELM ​GRÜN (1945–) német bencés szerzetes, lelki gondozó, számos népszerű spirituális könyv szerzője. A teológia és a filozófia mellett sokszor merít C. G. Jung analitikus pszichológiájából is. DAVID STEINDL-RAST (1926–) osztrák származású bencés szerzetes, élete nagy részét Amerikában töltötte, és japán zen buddhista mestereknél is tanult. Szakterülete a vallásközi párbeszéd, valamint a tudomány és a vallás kapcsolata. Ebben a személyes hangvételű kötetben Johannes Kaup, az osztrák ORF televízió munkatársának kérdéseire válaszolva fejtik ki nézeteiket a keresztény hit és vallás manapság aktuális kérdéseiről. Néhány fejezetcím a könyvből: Az élet teremtő értelméről A hivatásról, a bátorságról és a félelemről Az isteni titok nyomában Jézus Krisztus és a Buddha A halandóról és az örökkévalóról Az imáról, mint a szabadság teréről Miért tart fogva bennünket a bűntudat? Egy spirituális pszichológia kezdetei Miért ajándék minden pillanat? Elválaszt vagy összeköt a hit?

Anselm Grün - Az ​emberélet útjának felén
Az ​élet értelmére irányuló kérdés már önmagában vallásos kérdés. Az élet fordulópontja lényegét tekintve az élet értelmének krízise, tehát vallásos krízis. Egyben rögtön magában rejti annak esélyét is, hogy életünknek új értelmet találjunk.

Anselm Grün - Az ​életművészet könyve
A ​boldogság gyökere Anselm Grün szerint ez: "légy az, aki vagy, de ne forogj folyton saját éned körül. Ne csapd be magad. Fogadd el, hogy nem vagy hős, és ne fontoskodj. Dolgozz gyengeségeiden. De ne ragaszkodj hozzájuk. Engedd el őket. Fogadd el magadat kuszaságaiddal és ellentmondásaiddal együtt. Mert csak akkor jutsz tovább, ha el tudod viselni magadat. Csak akkor leszel emberi. Az tud másokhoz is jó lenni, aki önmagával irgalmas. Aki tudatos, az tud áldássá válni mások számára. Ne foglalkozz tehát azokkal az elvárásokkal, melyeket mások támasztanak veled szemben. Élj önállóan, és ne hagyd, hogy a külső nyomás határozzon meg. Ne igazodj, hanem keresd az összhangot a benned lévő legmélyebb maggal - és nemcsak önmagaddal fogod megtalálni a harmóniát, hanem mindig ki is tudod majd azt sugározni. Keress mély kapcsolatokat, és fogadd azokat ajándékként: a barátságban és a szerelemben. Higgy minden szeretetben - juss annak mélységére. Csak a szíveddel látsz jól."

Anselm Grün - A ​mennyország benned kezdődik
Minél ​régebb óta kísérem az embereket, annál egyértelműbbé válik számomra, hogy mindannyian lelkünk ugyanazon mintájától szenvedünk, a tökéletességre törekvés mintájától, és azon kényszer mintájától, hogy bizonyítanunk kell, s hogy másokkal összehasonlítsuk magunkat. A sivatagi atyák lelkisége utat mutat nekünk a belső szabadságba. Amely megengedi nekünk, hogy belenézzünk saját valóságunkba, anélkül, hogy állandóan értékeljük vagy megítéljük... Éppen egyre ridegebbé váló üzleti világunk kelt bennünk vágyakozást egy olyan lelkiség iránt, amely a belső szabadságba vezet bennünket, amely arra hív minket, hogy fedezzük fel magunkban a csend terét, amelybe nem léphet be ennek a világnak zaja. Mindannyian hordozzuk magunkban a hallgatás helyét. Ott szabadok vagyunk.

Anselm Grün - Karácsony ​-- az újrakezdés reménye
Karácsony ​tájékán oly sok emberben önkéntelenül is a gyermekkor idéződik fel, és ez több mint nosztalgia. A boldog kezdet, a paradicsom utáni vágy húzódik meg mögötte. Advent idején -- spirituális értelemben -- a boldogító élet, az új és végérvényes kezdet utáni vágyódásunkat fejezzük ki. Lényegében a karácsonyban is az újrakezdés válik a központi képekben jól láthatóvá és elképzelhetővé. Nem vagyunk a múlthoz láncolva -- minden mögött ott van a remény -- életpályánkat nem sérülései formálják. Maga Isten kezdi velünk együtt újra, amikor gyermekként közénk jön. Ez az ünnep legbensőségesebb örömhíre. Anselm Grün újszerűen teszi oly világosan érthetővé, hogy azok saját emberségünk képei lesznek. A legbensőnket megérintő örömhírekben ismerősen jönnek elő a változás, a béke, a dicsőség, a megnyílás és a megvilágosodás szimbólumai is: az új évezred beköszöntével a képek nemcsak az idők változását jelzik, hanem az emberi élet, a születés és a halál, az idő és az örökkévalóság között feszülő időről is szólnak. A könyvben ezek, mint képek és szimbólumok jelennek meg, és adnak szilárd tartást az idők változásában és forgatagában. Anselm Grün OSB. teológiai doktor.

Anselm Grün - Álmaink ​és lelki életünk
Isten ​a lelki élet három területén találkozik velünk: gondolataink és érzéseink területén, a testünkben és az álmainkban. Az álom az a terület, ahol a saját igyekvésünk kikapcsolódik, vagy legalábbis komolyan legyengül. Ezáltal kiengedjük kezünkből az irányítást, Isten pedig sokkal könnyebben behatolhat az életünkbe.

Anselm Grün - Megosztottság
A ​megosztottság korunk alapvető életérzése, sokan belülről megosztva érzik magukat. Az a benyomásuk, hogy szakmájuk, családjuk, plébánia és politikai közösségük sok-sok elvárása ide-oda rángatja, mintegy széttépi őket. Olyan gyakran váltogatják szerepeiket, hogy sokszor már maguk sem tudják, épp milyen szerepet alakítanak, s a végén nekik sem világos, kik is ők valójában. Sok ember nem hajlandó szembenézni ezzel a problémával, így az uralja őket, állandó meghasonlásban élnek. A szerző szándéka irányt mutatni, hogy minden olvasó a maga számára megtalálja a helyes utat a megosztottságból az egységbe, a meghasonlásból a tudatosságba, a szétszórtságból az összeszedettségbe.

Anselm Grün - Angyalok ​könyve
A ​könyv 50 angyala – egy-egy erény, segítő jó tulajdonság megszemélyesítője kísérjen utunkon, tanuljunk tőlük, őrizzenek és védjenek életünk minden napján! Ebben az ötven erényben, magatartásformában, életalakító erő rejlik, olyan lehetőségek, amelyek megváltoztatják életünket, egyre mélyebben alakítanak át bennünket, míg meg nem felelünk az „eredeti képnek”: ilyenné kell és lehet válnunk. Angyal képében lép be életünkbe az alapvető változás reménye. Azt is jelenti ez, hogy átalakulásunk nem egyéni erőlködés és teljesítmény eredménye, hanem a kimondhatatlan bölcsesség és kegyelem ajándéka.

Anselm Grün - Egyszerűen ​élni
Anselm ​Grün bencés szerzetes 365 lelki üzenete ahhoz nyújt ösztönzést nap mint nap, hogy átalakíthassuk az életünket. Egyszerűen akkor élünk, ha összhangban vagyunk önmagunkkal, a megélt pillanattal, és ha képesek vagyunk arra koncentrálni, ami valóban számít. A szerző azt tanácsolja, hogy reggeli szertartásaink részeként olvassuk el aznapi üzenetét, hogy az kísérőnk lehessen az előttünk álló napon. Az üzenetek segítségével könnyebben összpontosítunk életünk fontos kérdéseire a hétköznapok során is, általuk tudatosabban és egyszerűbben élhetünk, illetve könnyebben megtalálhatjuk majd az egyensúlyt a test és a lélek, a külvilág és benső világunk között. Grün szerzetes nem oktat ki, empatikusan fordul felénk a tanácsaival, mozgósítja a bennünk rejlő erőforrásokat és pozitív energiákat szabadít fel. Az üzenetek lenyűgöző keverékei az élet értelmét firtató kérdéseknek és a teljesen gyakorlatias tanácsoknak, melyeket áthat a szerző kifogyhatatlan spiritualitása, mély hite és emberszeretete. "Tehetünk egy hosszabb vándorlást a természetben és eközben elképzelhetjük: Kivándorlok a függőségeim és a magamról alkotott képek fogságából. Felszabadulok az eddig játszott szerepeimből."

Anselm Grün - Örülj ​az életnek
Sokan ​gondolják úgy, hogy manapság nem könnyű megőrizni az életörömöt. Anselm Grün megmutatja, hogyan sikerülhet mégis új erőt és örömöt találni az életben, és megnyitni szívünket az élet örömteli oldalai előtt. Hasznos gondolatai és bátorító szavai hozzásegítenek, hogy élvezni tudjunk minden pillanatot.

Anselm Grün - Út ​a szabadsághoz
A ​lelki élet mint a belső szabadság begyakorlása A szabadság az emberiséget ősidők óta izgató, vágyait kifejező fogalmak egyike. Lelke mélyén minden ember vágyik a szabadságra. A „szabadság” fogalmát napjainkban sokan a francia forradalom óta létező szabadságmozgalmakkal azonosítják, az Egyházzal azonban nem, holott a szabadság a Biblia központi kifejezése, a lelki életet pedig az ősegyház ideje óta a szabadság begyakorlásának tekintjük.Ebben a könyvben nem a szabadság nagy teológiáját fejti ki a szerző, hanem a szabadság spritiuális dimenziója iránt érdeklődik. Mondanivalóját az Újszövetség üzenetére s annak néhány egyházatyánál és a szerzetességben fellelhető értelmezésére korlátozza. A teológiában valamitől és valamire való szabadságot különböztetünk meg. Ez a könyv főleg az első szemponttal foglalkozik. A lelki út a függőségekből és kényszerekből a szabadsághoz vezet, a megszabadulás célja pedig: odaadni magunkat Istennek és az embereknek. Már Angelus Silesius úgy fogalmaz: „Aki szereti a szabadságot, szereti Istent”. A könyv végére azonban megvilágosodik, hogy fordítva is igaz: „Aki Istent szereti, az a szabadságot is szereti”.

Anselm Grün - Lelkünk ​erőforrásai
Kilúgozottan, ​kiégetten, üresen. Sokak számára ez a mindennapok nyomása okozta állandósult állapot. Aki azonban kimerült, az elégedetlenné válik, elveszíti kreativitását, nem érzi többé önmagát. Anselm Grün meggyőződése: Sokan azért olyan kimerültek, mert zavaros forrásokból élnek: becsvágy, bizonyítási vágy, perfekcionizmus és problémás életminták sorvasztanak bennünket. Hogy állunk lelki energiákkal, amikor erőtlennek érezzük magunkat, és a végünket járjuk? Hogyan találok vissza életem forrásaihoz? Miből meríthetek erőt, anélkül, hogy kimerültté válnék? Minden életben megtalálhatjuk a tiszta forrásokat, amelyek megtisztítanak, felüdítenek, és termékennyé tesznek. Ezek azok az erőtartalékok, amelyeket már a gyermekkorban megalapozunk. A könyv szerzője megmutatja, hogyan juthatunk el ezekhez a forrásokhoz, és fakaszthatjuk meg őket.

Anselm Grün - Megbékélés ​Istennel
"Sok ​keresztény nem tud őszintén hinni az irgalmas Istenben, mivel a moralizáló prédikációk elhomályosították istenképüket, és rossz lelkiismeretet oltottak beléjük. Sokan fájdalmasan hordozzák a negatív istenképeket, amelyeket az egyházi igehirdetés és szüleik vallásos nevelése hagyott örökül rájuk. Vannak, akik végleg szakítanak Istennel, amikor elutasítják ezeket a megbetegítő istenképeket. Mások szeretnének hinni Istenben, de nem tudják, hogyan jussanak túl elhomályosult istenképeiken, s hogyan találkozhatnának az igaz Istennel. Nekik szeretnék segíteni ezzel a könyvvel, hogy szemükre vegyék spirituális történetük megsebző és gyógyító tapasztalatait, és ezen az úton rátaláljanak a kiengesztelődésre Istennel és önmagukkal."

Anselm Grün - Az ​év ötven angyala
A ​könyv 50 angyala - egy-egy erény, segítő jó tulajdonság megszemélyesítője kísérjen utunkon, tanuljunk tőlük, őrizzenek és védjenek életünk minden napján! Ebben az ötven erényben, magatartásformában, életalakító erő rejlik, olyan lehetőségek, amelyek megváltoztatják életünket, egyre mélyebben alakítanak át bennünket, míg meg nem felelünk az "eredeti képnek": ilyenné kell és lehet válnunk. Angyal képében lép be életünkbe az alapvető változás reménye. Azt is jelenti ez, hogy átalakulásunk nem egyéni erőlködés és teljesítmény eredménye, hanem a kimondhatatlan bölcsesség és kegyelem ajándéka

Anselm Grün - Bocsáss ​meg magadnak
Sokan ​vágynak a kiengesztelődött életre önmagukkal és a környezetükben élő emberekkel. De képtelenek megbékélni saját életük történetével, és maguk körül is csak veszekedést és viszályt látnak. Napjainkban megtapasztaljuk, hogy a politikai túlélés múlik a kiengesztelődésen. Kiengesztelődés nélkül nem lesz jövő a földön. Ebben a füzetben a megbocsátás és a kiengesztelődés jelenségét szeretné a Bibliából kiindulva korunkra alkalmazni a szerző. Szemügyre veszi mind a személyes, mind pedig a politikai és a társadalmi vetületüket. Foglalkozik a kiengesztelődés szentségével. Kitér a megbocsátás és a bűn kapcsolatára. Ha az egyház fantáziával és bátran teljesíti a „kiengesztelődés szolgálatát”, akkor meghallják szavát.

Anselm Grün - Kiút ​a depresszióból
Ez ​a könyv nem csak egyszerűen megismétli, amit már a depresszióról leírtak. Inkább mindaz, amit már tudunk, egyfajta háttért képez, amely alapján tudatosan a Biblia és a lelki hagyomány felé fordulok. A pszichiátria és a pszichoterápia a depresszió kezelését szolgáló lehetőségeikkel ösztönzést adtak nekem, hogy utakat keressek a Bibliában és a lelki hagyományban arra, hogyan tudnánk közeledni önmagunk felé egy másik szinten, azaz lelki szinten. Tehát a Bibliából szeretnék kiindulni, de figyelembe veszem a sivatagi atyák hagyományát is, azokét a korai szerzetesekét, akik számára a Krisztus utáni negyedik században fontos volt a szomorúság és csüggedtség témája. Ezért ezzel a könyvvel bátorítani szeretném az Olvasókat, hogy nézzenek szembe szomorúságukkal, kétségbeesésükkel és depressziójukkal, vizsgálják meg azokat, béküljenek ki velük, kérdezzék meg tőlük értelmüket, és helyezzék magukat depressziójukkal együtt Isten szeretetébe, abban a reményben, hogy Isten szeretete feloldja a dermedtséget, és fényével bevilágítja a belső sötétséget.

Fidelis Ruppert - Anselm Grün - Krisztus ​a testvérben
A ​testvériességet mint az emberek egymás közötti horizontális kapcsolatát nemegyszer szembeállítják az embernek Istennel való vertikális kapcsolatával, gyakran azt a látszatot keltve, mintha a korábbi korok keresztényei kereszténységüket elsősorban a tiszta istenkapcsolatban látták volna. Napjainkban azonban végre rájöttünk: Krisztust az embertársban kell felfedeznünk és szolgálnunk. A könyv három fejezetben fejti ki – mindegyikben Szent Benedek tanítását véve alapul –, hogyan kell Krisztust hallgatni a testvérben, Krisztussal találkozni a testvérben, illetve magát Krisztust szeretni még az ellenségben is.

Anselm Grün - Mindenkinek ​van egy angyala
Anselm ​Grün könyve a hétköznapon túlmutató, az angyalok -gyakran oly felszínes- életünkbe belépő "titokzatos" világát tarja elénk. 24 bibliai történet segítségével mutatja be, hogyan lép be az angyal az ember reménytelennek vélt helyzetébe, hogyan óvja és védelmezi és nyitja meg szemét az élethez vezető útra.

Anselm Grün - Mi ​jön a halál után?
Sok ​embernek nehéz megbirkóznia a halállal, és gyakran félelmek között tesszük fel a kérdést: Vajon továbbél-e lelkünk a halál után? Valóban létezik-e a menny és az örök élet? Anselm Grün meg szeretné ismertetni velünk az élet és a meghalás művészetét, és választ akar adni életünk központi kérdésére: Mi jön a halál után? A Biblia képeinek segítségével megpróbálja felvázolni, mi vár valószínűleg ránk. Ezáltal intenzívebben és tudatosabban alakíthatjuk életünket. Félelmünk reménnyé és nyugalommá változik.

Anselm Grün - A ​lélek ötven angyala
A ​szerző, mint lelki tanácsadó, az emberi lélek mélységének és kimeríthetetlen gazdagságának ismerője osztja meg velünk gazdag tapasztalatát Istenről, a teremtett világról, emberről, lélekről, annak útvesztőiről és az abból kivezető utakról. Angyalok jönnek a lelkétől eltávolodott ember segítségére, hogy visszataláljon önnön magához és élete ősforrásához, a mindenben, mindenütt jelenlévő Istenhez. "Angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek minden utadon" (Zsolt 91.). Oldalunkon állnak és segítenek minden ügyünkben. A könyv kincs azoknak, akik lelkükből és nem a világ elvárásai alapján szeretnének élni. Megsejteti velünk életünk nagyszerűségét, páratlan egyedüliségünket, életünk célját és értelmét.

Anselm Grün - Fény ​az utadon
Azoknak, ​akik fontosak nekünk. Anselm Grün az életünket átható fény megismerésére hív Bennünket.Honnan ered a fény? Mi táplálja bennünk a világosságot? Mely pillanatokban ragyog fel különös erővel, hogy megvilágítsa utunkat? Anselm Grün arra bátorít, hogy merjünk hálát érezni életünk világos oldalaiért, és bizalommal lenni ott, ahol utunkat még sötétség burkolja.

Anselm Grün - A ​zsolozsma és a belső imádság
A ​kötet alapjául a Münsterschwarzachi Füzetek 50., jubileumi kötete szolgál. A zsolozsma és a belső imádság kapcsolata nem mentes a feszültségektől. Ám éppen a szemlélődő közösségek mindig is nagyra becsülték a zsolozsmát. Számukra az nem a belső ima ellentéte, hanem út afelé. Eredete szerint a misztika mindig is a liturgiához tartozott. Csak az ezredforduló környékén keletkezett rés az objektív liturgia és a szubjektív magánájtatosság között. Benedeknél a belső ima élő folyamából szigetként emelkedik ki bizonyos időkben a zsolozsma. A szerzetesek a zsoltározás közben olyan lelkiállapotba kerülnek, amely kedvez a belső imának. Zsolozsma és belső ima egysége a szó és a hallgatás váltakozásában áll. Ez a füzet azt a feladatot tűzi ki maga elé, hogy a belső imát és a zsolozsmát ismét összhangba hozza, úgy, hogy ennek az egységnek a gyakorlati megvalósítása során a zsolozsma ismét a belső ima helye és kifejezése legyen.

Anselm Grün - Ünnepek ​és szokások, amelyek megszépítik életünket
A ​szerző e könyvében a szétesett emberi kapcsolatok és egyéni sorsok jó irányban történő megváltoztatásához nyújt segítséget. Olyan szokásokra, rituálékra hívja fel a figyelmet, amelyek valóban boldogabbá tehetik életünket, ugyanis megnyitják a mennyet életünk felett; olyan érzéseket közvetítenek, amelyeket különben sohasem fejezünk ki; elmélyítik a kapcsolatokat; szent teret és szent időt teremtenek; emlékeztető jelek; otthont teremtenek; az önmagammal és Istennel való találkozás helyei.

Anselm Grün - Michael Reepen - Gyógyító ​egyházi év
Meditációs ​kurzusaikon, ahol a különböző egyházi ünnepek archetípusos tartalmát egy-egy mozdulatban, pantomimban vagy játékban próbálták megjeleníteni, arra a felismerésre jutottak a szerzők, hogy az egész egyházi év egy nagy pszichodráma, pszichénk drámája. Az egyházi év különböző ünnepei lehetővé teszik, hogy a gyakran a tudatalattiba száműzött gondolatok és érzelmek, képek és elképzelések kifejezésre jussanak, megjelenjenek. Az egyházi év nem pszichológiai előadásokat tart a tudatalattiról, nem is elemzi azt, hanem képekben és szimbólumokban, a liturgia ünneplésében, rítusokban és mozgásokban ábrázolja. Kijátssza, mozgásba hozza a tudatalatti tartalmakat. Végső soron a liturgia szent játék, amely mindenkit bevon és részt biztosít számára az ábrázolás tárgyából, az ünnep titkából, megváltásunk misztériumából. A liturgia átalakít minket, a megváltás egykori titka jelenné válik napjainkban és a megváltás ma rajtunk megy végbe.

Kollekciók