Ajax-loader

Jónás Tamás könyvei a rukkolán


1264306
elérhető
4

Jónás Tamás - Törzs
Jónás ​Tamás legújabb kötete a szembenézés könyve. Igazi költészet: kíméletlen számvetés a múló idővel. A versekben megszólaló hang tudja, mit jelent a veszteség, de a veszteségekből makacsul építeni próbál: ha mást nem, hát szép verseket. Az Aegon-díjas szerző három év után jelentkezik új verseskönyvvel: minden eddiginél szikárabb és sűrűbb szövegekkel. A Törzs a szembenézés könyve: velünk is szembe néz, és csak rajtunk múlik, állni tudjuk-e a tekintetét.

Jónás Tamás - 36 ​fokos lázban
Tizenegy ​fiatal poétánk állt össze Jónás Tamás vezetésével, hogy megemlékezzen a múlt század egyik legjelentősebb, legtehetségesebb magyar költőjéről. A kötet a Ráday Könyvesház gondozásában az idén látott napvilágot. Speciális válogatása ez József Attila költészetének, hiszen az antológia kortárs költőink kedvenc József Attila-verseit tartalmazza. De nemcsak ezért lehet különleges dísze a gyűjteményünknek, hanem azért is, mert József Attila költészetének örökösei mindannyian lerakják névjegyüket egy-egy versükkel. Ám itt sem állnak meg, tekintettel, hogy a 2005-ös esztendő – József Attila születésének 100. évfordulója – nemzetközi ünnepi éve is a költőnek, mind az ő, mind a szerzők verseit különböző nyelveken is olvashatjuk. Így a kötet nem csak saját könyvespolcunknak lehet becses darabja, hanem ajándékozhatjuk külföldi barátunknak is. Elsősorban angol nyelvterületre, de szerepel a kötetben cigány, észt, francia, holland, lengyel, német, olasz, román, spanyol, szlovák és szlovén fordítás is. Igazi nemzetközi verseskötet!

Jónás Tamás - László Noémi - Szabó T. Anna - Formák ​a tubusból
A ​Csimota Könyvkiadó az Állatok a tubusból folytatásaként újra izgalmas kirándulást ajánl a kicsiknek a művészet birodalmába. Ezúttal színekkel és geometriai formákkal ismerkedhetnek meg már a legkisebbek is. A XX. századi és kortárs magyar festők műveitől inspirálva Jónás Tamás, László Noémi és Szabó T. Anna írt remekbe szabott verseket. A képeket ismét Alföldi Róbert válogatta.

Jónás Tamás - Önkéntes ​vak
MAX ​PANASZ NO CUKOR és a városban vagyok: újra albi még a szívem csernelyi egy tanyán ver s új szerelmem a tenger a homlokomból elfolyik mint magzati víz a méhből újra albérlet magasan redőnnyel fincsi boldogság csak a kulcsa nincs meg kérlek ajtómag sose rúgd be többé hogyha átlépnéd küszöböm neked annyi lenne OK tagadhatnám de te látod úgyis kis cigány csávó a budait játssza: leptop albérlet per apeh honor drox versben éli éli rom-anti-kuss-ban hátra mi még van

Jónás Tamás - Ő
Elemi ​erő működik ezekben a szövegekben. Jónás Tamás versei dinamikusak, elsöprő erejűek, könyve szinte robban. Legfontosabb témája a másik ember elérhetősége/elérhetetlensége, az emberi kapcsolatok lehetségessége/lehetetlensége, a magány és a szerelem. Komor hangjai ellenére sem a reménytelenségről szól a kötet, csak arról, hogy: "jaj annak, ki nem talál szerelmet". "Tamás vagyok. Jónás vagyok. Cigány vagyok... Provokatív vagyok, kerek arcú, szenvedélyes vagyok, fekete hajú vagyok, idegösszeomlásra, önzésre, elkeseredésre hajlamos vagyok. Őszinte vagyok, bántóan, mint a vakítóan ragyogó nap..."

Jónás Tamás - Apáimnak, ​fiaimnak
Jónás ​Tamás irodalmi szereplőinek szenvedélyei, halálai mintha csak a szomszéd településen, utcában, házban esnének meg; vagyis bármikor és bárhol. Ezek azok a történetek, amelyek előtt bezárjuk fülünket és szemünket; saját lelki békénk érdekében. És - legalábbis ebben - mi vagyunk a bűnösök. Hősei kisfiúk, akik rossz esetben szeretettelen az utcán, ólban, semmiben nőnek fel, még rosszabb esetben sosem lesznek nagyfiúk. Nagyfiúk, akiknek kegyetlenkedései istent és embert tagadnak. De mindenekelőtt szerencsétlen, reményvesztett szegényemberek, akik napról-napra a túlélésre játszanak. Az ő rosszuk: boldogulás boldogság helyett. E kötet pedig maga a hidegvalóság; élő történetek, melyek a költő-író lehunyhatatlan szemén, nyughatatlan tekintetén átszűrve lesznek szép-borzasztó, taszító-vonzó irodalommá. Beleüti arcunk a békétlen sötétségbe, a sajátjába, és nem jövünk ki belőle ártatlanul; legfeljebb kegyesebben, türelmesebben és még jobban vágyakozva a fény felé.

Jónás Tamás - ...ahogy ​a falusi vén kutakra zöld moha települ...
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jónás Tamás - Als ​ich noch Zigeuner war
„Mein ​Gesicht sah aus wie ein getupfter Ball, meine Stupsnase war fleischig, so wie heute noch. So nach mongolischer Art. Die hab ich von Vati geerbt … Und er sie von … Na, das weiß keiner. Denn damals war die halbe russische Armee über das Dorf hergefallen. Es waren auch fesche Burschen darunter, in Csernely hatte es auch hübsche Zigeunermädchen gegeben, die Mädchen wollten Burschen haben und diese wiederum Mädchen. Meine Großmutter weiß von nichts. Sagte sie damals. Heute weiß sie wirklich von nichts mehr. Sie ist durch ihr abenteuerliches Leben verrückt geworden, durch die vielen Männer und die dauernden Entbehrungen, die Armut. Doch man muß sie deswegen nicht bedauern. Auch sie blühte dereinst schön. Heutzutage wankt sie – normalerweise nachdem sie ihre Pension bekommen hat – langsam die Hauptstraße des Zigeunerviertels entlang, fuchtelt mit den Händen und singt kaum verständlich, mit heiserer Stimme: »Ich wurde von allen nur enttäuscht, und keinem tu ich leid …«”

Jónás Tamás - Nem ​magunknak
Nem ​magunknak (8.) Lusta vagyok. Reménykedni bírok egyedül, hogy aminek az árnyékában vakoskodom, a maga súlya alatt, a hegy, ledül, s meglátják végre, hogy mögötte egyedül, milyen remek egyed ül.

Jónás Tamás - Bentlakás
Mindaz, ​amit el tudok mondani magamról, úgy érzem, nem lényeges - pedig tudom, hogy az. Szeretném azt hinni, hogy időtlenségben és ténytelenségben élek, nem ott, ahol a dolgok történnek. Van ugyan néhány fontos dolog is, de azokat képtelenség leírni .

Jónás Tamás - Bánom, ​hogy a szolgád voltam
A ​kötetben olvasható novellák, elbeszélések, történetek mintha felnőttekhez szóló mesék lennének. Kezdetben a hős megpróbáltatásai pozitív irányba váltanak, csoda ugyan nem történik, de az emberiesség mégis sorsfordító erőként képes működni, a lopással gyanúsított cigányasszonyról végül kiderül, hogy becsületes, a vándorcigányról, hogy segítőkészebb a többieknél, a villany kikapcsolására kivezényelt szerelőről, hogy emberséges. Mesei világként érzékeljük az etikai normák pozitív működését ebben a szociális mélyvilágban, pedig csak az történik ezekben a novellákban, aminek a valóságban is történnie kellene. A posztmodern (szöveg)világot megelőző elbeszélői hangot idéző, tömör és csattanós elbeszélések adott szociokulturális miliőjét a folytatásban, miként a könyvben előrehaladunk, a mitikus erők munkálkodásának terepéig vezeti vissza a huszadik századot jelentő jelen és a mitologémák ős-dualisztikus, vagy egyenesen manicheista megnyilatkozásának megjelenítésében. Itt már nem idegenkedik a csodától, Jézus megjelenik a faluban, a névtelen Gonosz törekszik világhatalomra. Itt már nem babonáról, folklórról, szokásrendről beszél az elbeszélő, hanem jóról és rosszról, a világot és a világban élő embereket mozgató princípiumokról. A történetekben nincs leírás, csak monológ, szinte szünetmentes a jelzőtlen mesélés, csak, mint az élőbeszédben az időben kissé előre vagy hátraugró narráció, aminek berekesztése visszafelé is értelmezi az elbeszélést: a fiú, akiből ki akarták űzni a Gonoszt, azután meséli el különös kalandjainak sorát, miután közlekedési balesetben meghalt, teste elégett (És mikor eltelik az ezer esztendő). Ha Jónás Tamás ráhajtott volna, kerek horror-történetet is írhatott volna ebből a meséből, amit Stephen King is megirigyelne. (J. Fekete József)

Jónás Tamás - Cigányidők
Jónás ​Tamás önéletrajzi elemekből szőtt ezerszínű "cigányszőttese", nemcsak lírai önvallomás, de szociografikus pontosságú bemutatása is a romák életének. Az emlékképek felvillantásából építkező regény tartalma kevéssé elmesélhető, inkább csak jelzésszerűen vázolható. A történet elbeszélője, maga az író, aki színes "emlékcserepeit" gyermekkorától megőrizte, majd - saját felnőtté válásának krónikásaként - ebben a kötetben összerakta azokat.

Jónás Tamás - Kiszámítható ​józanság
A ​Kiszámítható józanság az Ő című verseskötet méltó és, mondhatni, szerves folytatása. Erős és egyenletes színvonalú verskönyv, tudatos és az olvasó számára élvezetkeltő szerkesztettséggel, mely a témák előfordulásában, valamint a különböző kötött formák a kötet-egész ritmusát meghatározó váltakozásában egyaránt megmutatkozik. Jónás Tamás új kötetének versei: szerelem-, halál- és anya-versek. Nem könnyű ember – nehéz „én” –, nem könnyű témákkal; bármely műfaj is az, amelyben éppen megnyilatkozik. Ahogy a novelláiban, ezekben a versekben is a saját poklába enged bepillantást, a saját sötétségébe. Persze: belepusztulunk – persze, csak ha van szívünk. De irodalmat csinálni abból, ami fáj vagy mocskos vagy elviselhetetlen: ez életben tartó munka. Életben tartó irodalom.

Jónás Tamás - Apuapuapu
Az ​emlékezet olyan fotókat készített bennem, melyeknek egyes részei stabilak, szinte megváltoztathatatlanok, más részei azonban élénkek, nem is fotók, hanem filmek. Egyes részei ennek az emléknyomnak körbejárhatók, beszélgetni lehet velük, és válaszaik alkalmassá teszik őket, hogy alakuljanak. Más részek makacsok, ha mögéjük akarnál nézni, veled együtt fordulnak, hogy mindig ugyanazt az arcukat mutassák, miként a Hold a Földnek. Egyes részek hűtlenek. Lecserélődnek, átalakulnak. Szerelmed szeme színe, szerelmed maga. Az ilyen részleteknek talán nem a tartalmuk, hanem a helyük a fontos. Természetesen van olyan, amelyiknek éppen a helye nem fontos, ez a kis mozaik (ami megint lehet élettelen fotó vagy mozgékony film) ide-oda siklik a képen, ő állandóan szem, azaz emlékezet előtt akar maradni. Emlékeim a szomorúságról vagy megszegett ígéreteimről ilyenek. Az emlékek néha keretbe foglalhatók, előfordul, hogy aranyozott keretben felvillan egy egész nyár. Vagy egy barátság. Minden részlet nagyítható, ködösíthető, rombolható, fájdalmasan tisztává nagyítható. És akár akarod, akár nem, ez az emlékfotó egyszer csak szabadjára engedi darabjait, átszivárognak a bőrödön, s kiülnek az arcodra, ahogy te egy folyó vagy tó partjára, s hirdetik életedet. Némelyik csendesen, némelyik kiabálva. Ha ezt az arcodat megszereti valaki, az Istentől származó kegyelem.

Jónás Tamás - Lassuló ​zuhanás
Hosszasan, ​lassan írni arról, mi a jó. Tömören és gyorsan arról, mi a szép. Elbeszélgetni azokkal, akik a közelemben vannak, parttalanul, de mély tartalommal. Felfedezni az embert, először csak a figyelemmel, aztán az átadással: megélni az ő igazságait, és megmutatni neki a magaméit. Bizalommal kezdeni, s megtartani a bizalmat. Dolgozni a közelségért, kínálni alkalmakat és tereket magamból. Kivárni, amíg igazít magán a másik, abban a ritmusban, ahogy neki kényelmes, és nem sürgetni semmilyen változást. Elfelejteni, amit el kell. Tudni, hogy mit kell elfelejteni. Meghallani minden kopogtatást. Nem késni a válaszokkal, megérteni a kérdésekben lévő állításokat. Ismerni magam, a határaimat, és nem figyelmeztetni senkit a határaira. Erőm szerint vállalkozni új dolgokra. A régi dolgokat becsülettel, kitartó figyelemmel és azonos minőségű odaadással fenntartani. A gyerekek közelében maradni. Egyre pontosabban fogalmazni meg, s nem szabadon repülni hagyni a gondolatokat. Megörökíteni valamit abból, amit a szívem mélyén fontosnak érzek. Megmaradni a megérzéseknél. Bátornak lenni, hogy irracionálisnak tűnő dolgok is engedtessenek megtörténni. Annak lenni, aminek látszódom, és annak látszódni, ami vagyok. Jelen lenni. Tudni, hogy múlt vagyok. Felesleges reményekkel nem terhelni sem mást, sem magam. Néha megtébolyodni, s mindig visszatalálni. Kimondani, amit nehéz, és elhallgatni, amit könnyű lenne kimondani. Igényesnek lenni. Igénytelennek lenni. Elkezdeni, és befejezni.

Kollekciók