Ajax-loader

Jakov Katz könyvei a rukkolán


Jakov Katz - Hagyomány ​és válság
Katz ​egyedi nézőpontja teljes mértékben megmutatkozik Hagyomány és válság című, egyik legjelentősebb könyvében, mely először 1958-ban jelent meg héberül, majd hamarosan napvilágot látott az angol fordítás is. A szociológia és a történetírás egybeolvasztása Izraelben felborzolta a kedélyeket, de külföldön pozitív fogadtatásban részesült. A megjelenése óta eltelt öt évtized során a könyv a zsidó történelem kutatóinak nemzedékeire hatást gyakorló, klasszikus művé vált. Bár egyes módszertani hipotéziseit és következtetéseit megkérdőjelezték az évek során, egyetlen más tanulmány sem volt képes a hagyományos zsidó társadalom egészének ily összetett elemzését nyújtani. A Hagyomány és válság egyszerre hasznos kézikönyv, mely megismerteti a kezdő olvasót a korai modern kor hagyományos zsidóságának gazdag és összetett világával, és a tapasztalt történészek számára kihívást jelentő, maradandó modell. Michael K. Silber Héber Egyetem

Jakov Katz - Az ​előítélettől a tömeggyilkosságig
Ebben ​a munkájában Katz a széles körű eseményleíráson túl részletes és átfogó elemzését adja az újkori európai antiszemitizmus kialakulásának, eszmevilága történeti fejlődésének a francai felvilágosodástól egészen a legújabb korig. Külön érdekesség az antiszemitizmus kelet-közép-európai formáinak és megnyilvánulásainak részletes bemutatása. A könyv méltán aratott sikert világszerte, szinte minden európai nyelvre és japánra is lefordították.

Jakov Katz - Végzetes ​szakadás
Jakov ​Katz történelemtudós, a Jeruzsálemi Héber Egyetem volt rektora, számtalan egyetem, köztük a Harvard vendégtanára, a szociológiai megalapozottságú modern zsidó történetírás atyja, Martin Buber, Gershom Scholem barátja és nemzedéktársa. A Veszprém megyei Magyargencsen született. Iskoláit Pápán kezdte, s több magyar vallásos főiskolát látogatott, míg vándorútja Frankfurt városába nem vezetett. Itt az ortodox jesivák világából kilépve az akkor virágzó Frankfurti Iskola hatása alá került – egy másik magyar: Mannheim Károly révén. 1934-ben védte meg doktori disszertációját a Frankfurti Egyetemen, egy nappal azelőtt, hogy egy zsidó ezt többet nem tehette meg a nácivá váló Németországban. Palesztinába vándorolva azokhoz – köztük annyi magyarhoz – csatlakozott, akik még az állami lét előtt alapozták meg az izraeli tudományos életet. Műveit németül, angolul és héberül írta. Csak az utóbbi tíz évben fordult ismét a magyar történelem felé. A „Végzetes szakadás” a magyar emancipáció és asszimiláció problémáit vizsgálja a XVIII. század végétől, de fő hangsúlyaiban a XIX. század derekától. Erről a kérdéskomplexumról sokan írtak ugyan, de soha nem született munka az ortodoxiáról, illetve arról a sorsdöntő mozzanatról, amikor az egységes hagyományú zsidóságról leszakadt a reform- vagy neológ zsidóság – s így kialakult a neológ–ortodox különbözőség. A korszakról, a kérdéskörről azért nem született eddig modern feldolgozás, mert a forrásokat héberül vagy jiddisül írták. A kontextusokba beleszületve és a modern tudományos igényeket elsajátító kutatóként Jakov Katz volt az utolsó, aki – két világ határán élve – erre képes volt. Élete kilencvenedik évében kezdett munkába, s mindannyiunk szerencséjére megírta a magyar és zsidó történelem egyaránt hiányzó láncszemét. A világon is egyedülálló jelenséget hitelesen, a modern tudomány eszközeivel járta körül, amelynek meghatározó befolyása lett a magyar zsidóság jellegére, társadalmi beágyazottságára, tragikus történelmére.

Kollekciók