Bódy Gábor könyvei a rukkolán

Bódy Gábor - Tüzes ​angyal / Psychotechnikum azaz Gulliver mindenekelőtti utazása Digitáliában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bódy Gábor - Egybegyűjtött filmművészeti írások II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bódy Gábor - Egybegyűjtött filmművészeti írások III.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bódy Gábor - Egybegyűjtött ​filmművészeti írások 2.
„Kevés ​olyan filmrendezőt ismer a filmtörténet, akiben a mesterségbeli tudás – az anyag (a celluloid, a videószalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete – és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében” – volt olvasható az Egybegyűjtött filmművészeti írások 2006-ban megjelent 1. kötetének fülszövegén. A helyzet azóta sem változott, így ha lehet, még jobban hiányzott a háromkötetesre tervezett vállalkozás folytatása, amelyre majdnem másfél évtized után kerül sor. Az 1. kötet részben a film „filozófusát”, a filmről gondolkodó Bódyt mutatta be elméleti írásainak, elemzéseinek, javaslatainak, illetve a Filmiskola című, a Magyar Televízió számára készült oktatási anyag forgatókönyvének közreadásával; másrészt a „poéta”, a művész tevékenységét is felidézte filmtervek, forgatókönyv-vázlatok, valamint a Magyar Dezső rendezésében megvalósuló, Bódyval együtt jegyzett Agitátorok forgatókönyvének és az Amerikai anzix forgatókönyv-változatainak publikálásával. Jelen kötet ez utóbbit folytatja és egészíti ki Bódy két egész estés játékfilmje forgatókönyvének, illetve hozzájuk kapcsolódó, különféle jellegű írásoknak a megjelentetésével. A forgatókönyvek általában nem fedik teljes mértékben a megvalósult filmet – különösen így van ez Bódy esetében. A Psychének több forgatókönyv-változata ismert, a Kutya éji dalának viszont nem létezett hagyományos értelemben vett forgatókönyve. A filmekhez legközelebb álló írásos anyagok közreadásával (a forgatókönyv mellett szinopszissal, jelenet- és dialóglistával, vázlattal, bevezetővel, jegyzettel, interjúval, levéllel stb.) betekintést nyerhetünk az alkotó műhelyébe, és nyomon követhetjük a mű születését a koncepció kialakításától a film megvalósításának küszöbéig. Az Egybegyűjtött filmművészeti írások végre teljessé váló kiadása reményeink szerint újabb lendületet adhat a Bódy Gábor művészete körül zajló termékeny eszmecserék folytatásának. Munkái a filmtörténeti kánonban kivívott rangos helyük mellett így maradhatnak a magyar filmkultúra élő, szerves, jó értelemben vett provokatív, szellemi frissességükből mit sem veszítő darabjai.

Bódy Gábor - Egybegyűjtött ​filmművészeti írások 3.
„Filmrendező ​vagyok, de lehet, hogy tíz év múlva videorendezőnek fognak nevezni. Mondjuk úgy idegen szóval, hogy kinematográfus vagyok, azaz képíró, és a képírást foglalkozásszerűen próbálom űzni. Azt mondhatnám, hogy a videó számomra azt ígéri, hogy beteljesíti mindazt a lehetőséget, amit úgy fogalmazunk meg több évtized óta, hogy a film, azaz a kinematográfia, a filmkészítés az tulajdonképpen egy nyelv, és ezen a nyelven mindenféle módon lehet közvetíteni gondolatokat” – írta Bódy Gábor 1984-ben. A kinematográfus szóval Bódy azt is jelezte a nyilvánosság felé, hogy a mozgóképes gondolkodásnak és kifejezésnek számos útja van a celluloid szalagon innen és túl, nem csupán az, amit a közönség a mozikban megszokott. Összegyűjtött írásainak harmadik kötete több szempontból más, mint az előző kettő: bár a korábban keletkezett sorozatcím a borítón megmaradt, és a kötet nagy része szűkebb értelemben nem „filmművészeti írások”-at tartalmaz, ez a cím mégsem jelentés nélküli. Nem részletezve, mi vagy mi lehet a „filmművészet”, a kinematográfia kifejezés kiterjesztett jelentése itt az irányadó. A műveletek összefüggnek, áthatják egymást, vagyis nem az történik, hogy amikor filmet forgatunk, akkor filmrendezők, amikor írunk, akkor elméleti emberek, esztéták vagy történészek, esetleg írók, amikor elektronikus eszközhöz nyúlunk, akkor videoművészek, s ha antológiát készítünk, akkor szerkesztők vagyunk. Mindezek folytonos áttételekkel működnek, szinkronban vagy párhuzamosan, s ezt a kivételes állapotot hívják gyakran (vulgárisan) „alkotó munkának”. Az elemzés, értékelés, pályakép, történet a jövő monográfusainak a dolga, s reméljük, hogy munkájukat ez a kötet is segítheti, mely ugyanakkor a jelen olvasóinak, különösen azoknak a fiataloknak szól, akiknek mindez „már történelem”, hacsak nem vállalják az időutazást, figyelembe véve – és egy kortárs művészt idézve – azt, hogy „valaha minden mű kortárs volt”. A könyv három nagyobb egységre bontva alig több, mint tíz évet fog át az 1985-ben elhunyt rendező pályafutásából. A videoművészetet érintő elméleti írásai mellett videomunkáit mintegy „lapozhatóvá” teszi, hogy a könyvben publikált szövegeket a mozgóképes eredetiből kiemelt képsorok kísérik, így ösztönözve az olvasót Bódy Gábor életműve ezen alkotásainak megismerésére.

Bódy Gábor - Végtelen ​kép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bódy Gábor - Filmiskola
A ​különleges filmelméleti könyv a fiatalon elhunyt világhírű magyar rendező filmezést és filmelméletet oktató tanulmányait gyűjti össze.

Bódy Gábor - Egybegyűjtött ​filmművészeti írások 1.
Kevés ​olyan filmrendezőt ismer a filmtörténelem, akiben a mesterségbeli tudás - az anyag (a celluloid, a videoszalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete - és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében. Az 1970-es években, a magyar társadalom válságos esztendeiben, a hazai és külföldi új hullámok elernyedése után volt ereje újakra törni, a kísérletezés útjára lépni. Jelszavai: új érzékenység - új narrativitás. Jellemzően: a jelszavak álltak tőle a legmesszebb. A jó fogalmazás szépirodalmi kísérletei után fordult tudatosan a film, mindenekelőtt mint nyelvezet tanulmányozása felé, melynek eredményeképpen jól ismerte a legkorszerűbb filmelméleti munkákat, s jó néhány nemzetközi színvonalú írásával maga is hozzájárult annak magas kvalitású műveléséhez. Szerette és gyakran idézte Kölcsey Ferencet, aki szerint a nyelvnek legfőbb művelői: a filozófus és a poéta. Talán azért is, mert Bódy Gábor nemcsak a filmről való gondolkodás egyik legnagyobb alakja a modern filmben, hanem mert - idővel - egyre erősebben mutatkozott meg poétikai ereje is. Különös műve, a Filmiskola, bizonyára ezért tud felemelkedni az ismertterjesztés szintjéről, s lesz „belülről" megfogalmazott filmkészítési gyakorlat, amely nemcsak praktikus ismeretekkel szolgál, de „átörökíti" azokat kérdéseket, problémákat is, amelyekre adott egyéni válaszok nélkül nem létezik a filmről való alkotói gondolkodás. Poétikája természetesen játékfilmjeiben - a magyar filmművészeti maradandó értékeit jelentő - az Amerikai anzixban, a Nárcisz és Psychében, a Kutya éji dalában bontakozik ki legteljesebben, feledhetetlenül. Bódy Gábor filmművészeti írásai ennek a nyugtalan, újakra kész elhatározásoknak s belső forrongásokkal telített alkotói műhelynek elgondolkodatóan lelkesítő dokumentumai. A műfaji sokféleség - elméleti tanulmányok, tűpontos filmelemzések, filmötletek, szinopszisok, nyomtatásban először napvilágot látott forgatókönyvek, (Agitátorok, Amerikai anzix stb.) - színesíti az olvasó kalandját, amelynek során felismer(het)i az állandót is: a gondolkodásra, reflektálásra mindig kész szerzői karaktert. Ez a magyarázata annak, hogy Bódy Gábor filmművészeti írásai - a szó legnemesebb és legteljesebb értelmében - izgalmas olvasmányok. Kötetünk a Bódy Gábor Egybegyűjtött filmművészeti írások című sorozat első darabja.