Ajax-loader

Sebeők János könyvei a rukkolán


Sebeők János - A ​lázadó bioszféra
A ​lázadó Bioszféra, avagy Az Ötödik Égtáj könyve - alapmű. Alapmű mindazok számára, akik tudják, hogy példátlan sorsfordulóba születtünk bele. De hol fekszik ez a bizonyos égtáj? Nos, az ötödik Égtáj: szellemi égtáj, egy új kultúra, mely az eddigi kultúrákat hivatott egyidejűleg felváltani és óvni. Nem lehetünk meg erkölcsileg felváltani és óvni. Nem lehetünk meg erkölcsileg az Ötödik Égtáj nélkül, mint ahogy a fizika sem lehet meg új térdimenziók nélkül. Sebeők János, a Sárkányviadal és a Médium írója, aki mióta kilépett a jelképi értelmű ketrecből, aktív természetvédőként szüntelenül perel és kommunikál a világgal, most mint karizmatikus kommunikátor fordul az olvasóhoz. Új könyve egyesíti a Sárkányviadal érzelmi telítettségét, a Médium nyelvi bravúrosságát s a közéleti publicisztikák világos, olvasmányos stílusát. Az érdekfeszítő önéletrajzi elemektől sem mentes mű messze több egy "zöld" könyvnél a sok közül, Sebeők tudniillik éles kritika tárgyává teszi a ma olyannyira elterjedt környezetvédelmi retorikát is, és már-már vallásalapítói eréllyel száll síkra egy tisztán erkölcsi megalapozottságú természetvédelemért, a "fölöslegesség szent kultuszáért", hisz - mint mondja - "a Természet a Kozmosz fényűzése". A lázadó Bioszféra az indián kultúráktól - a buddhizmuson keresztül - egészen a kereszténységig terjedő, széles kultúrtörténeti áttekintésű hadüzenet a Szükségszerűség diktatúrája ellen. A szerző végigvezeti olvasóját a "primitív" déli, a "lélekvándor" keleti, majd a nyugati kultúrák birodalmán, egészen az Ötödik Égtájig, majd abba át. A globális felelősség lassan szövődő hálójába ez a könyv a jelentős tartószálak egyike lehet.

Sebeők János - Sárkányviadal
Ez ​az a regény, amivel Sebeők János 1980-ban berobbant a magyar irodalomba. Ez az a regény, melyet a szerző 1976-77-ben írt. Ez az a regény, amiről a Szépirodalmi Könyvkiadó frissen fölvett szerkesztője nem akarta elhinni, hogy egy nagykamaszé. Avagy mégsem ez az a regény? Sebeők János volt oly merész újraformázni. Nem retusálta, hanem restaurálta. A restaurátor mindig az eredeti szándékra kíváncsi. Az érett Sebeők is a nagykamasz eredeti szándékaira volt kíváncsi. Azokat tette még sarkosabbá célzott és mindig találó beavatkozásaival. Az őstehetség vulkáni bája és a tapasztalat szikár méltósága így egyidejűleg érvényesülhet. A hivatástudatról, a szenvedélyről, a függésről és a kiszolgáltatottságról szól ez a regény. A bátorság és a félelem hatalmáról. A fogyasztói társadalom hagyomány- és természetpusztító erejéről. Az őstermészet és az ember, az öntudatlan és a tudatos örök szerelméről. A lelkiismeretről és a bűnről. S fölveti a kérdést: miképp kezdhetjük újra, ha egyszer minden odaveszett? S vajon önbeteljesülésünkért szabad-e átgázolni másokon? Érvényes kérdések és egy máig érvényes regény.

Sebeők János - Hisztériumjáték
A ​könyv címe egyben műfajmeghatározás is. A legújabb Sebeők-regény csupa feszültség, csupa izgalom. Tudósítás és mítosz, szürrealista romantika és emelkedettség, irónia és tragédia együtt. Hisztériumjáték - ahogy maga a szerző aposztrofálja A cselekményt a XX. század izgága, torz verbalizmusa görgeti előre, és varázserejű írói látomások teszik élményszerűvé. A szerző afféle kései és prózai Vergiliusként a politikai tudatalattiba ereszkedik alá, a pokol e századi bugyraiba, hogy felszínre emelje, ami elől folyamatosan menekülünk: a Rádió maszkjában arcot öltött tébolyt, mindennapjaink irracionális, véres és vérfagyasztó valóságát. Visszájára fordított üdvtörténet tárul elénk. Van benne Kárhozat, van Világvége, s van Végítélet is. Épp csak igazság nincs. Hisz igazságot szolgáltató üdvtörténet-e az, ahol a kárhozat egy politikai utasításra elrendelt, kollektív orgia, ahol a végső "armegeddoni csata" után terror és megszállás következik béke helyett, s ahol az utolsó ítélet nem egyéb egy gigászi koncepciós pernél? Az olvasó elkáprázva nézhet körül, amikor búcsúzni kényszerült Tündelevény Denevértől, a kardszárnyú riportertől, vagy épp Guillotine Appollinaire-től, a fej nélküli lovastól, és a többi abszurd, ám mégis megkapóan eleven alaktól, hisz ha odafigyel, akkor egy röpke pillanat erejéig a való világ tűnhet e sajátos sebeőki végjáték görbe tükrének.

Sebeők János - Enciklopédia ​énezer
Van ​egy titkos társaság. Tagjai talán nem is tudnak egymásról. Nem élnek aktív klubéletet. Chatelni, levelezni se szoktak egymással. Egyetlen kapcsolódási pontjuk a MAGYAR NEMZET-ben kéthetente jelentkező ENCIKLOPÉDIA ÉNEZER-rovat. Rózsika néni a megjelent Sebeők-írásokat a konyhafalán helyezi el, hogy akkor is kedve legyen sütni-főzni, ha épp nem volna, míg Jocó egy füzetbe ragasztja be, de a többség a napilappal együtt nyilván kidobja. Hozzájuk - és persze mindenkihez - szól ez a könyv, amely a rovat eddig megjelent írásait tartalmazza. Valójában spirituális napló. A szerző saját érzékenységének filterén szűri át a világ legkülönbözőbb jelenségeit és rendre értekezik önsorsa fordulásairól is. Innét a cím: Enciklopédia énezer. Személyhívott enciklopédia. SEBEŐK JÁNOS-t a többség nagy hatású közszereplései kapcsán ismeri. Hősünk anno bevonult a Fővárosi Állatkert párducketrecébe, így tiltakozva a természetpusztítás ellen, hogy később a Nagy Testvér házában időzzék, vagy épp Győzikénél Salgótarjánban. Az egyik kereskedelmi csatorna bábot is kreált jellegzetes figurájából. Ugyan ki gondolná, hogy immár hetedik könyvét veheti kézbe most a tisztelt olvasó.

Sebeők János - Médium
Ennek ​a regénynek nem megfejtése van, hanem értelme. Nem úgy rejtély, mint egy rejtvény, hanem úgy titok, mint egy atom. A Médium: élethalálharc. Nem valakié, hanem az élet és halál harca egymás ellen - vallja művéről a szerző. Drámai viadal Iriri, a kertész és Maranhaó, a prosectorium nagy hatalmú ura közt, az éjjel és nappal, ember és természet, egy titokzatos kór és az életvágy közt: a meghasonlott emberiség küzdelme önmagával. A kór, amiről szó van, a selvae nihilum, csak a képzeletben létezik, kiváltó okára mégis mindnyájan - fájdalmasan - ráismerünk. Ez a kiváltó ok: az élővilág egyre fokozottabb veszélyeztetettsége, s eme élővilág jelképe itt: Amazónia. A képzelet társul a valósággal. A személyes haláltól való félelem ezen a ponton nő át Iririben, a főhősben az egyetemes élet féltésévé, s a mondanivaló is itt emelkedik általánossá. A Médium egyetlen selvaae nihilumos nagyroham története estétől hajnalig, de végighullámzik rajta Iriri gyermekkora is, a vajákos, nyers, paraszti élet, a maga teljes színorgiájával. Mint mindebből kitetszik, e regény a jövő századba átnyúló problémákat - is - feszeget, ugyanakkor évezredek mélységéből merít. Sajátos nyelven szól hozzánk, a nyelvteremtő tehetség szuggesztív erejével, s anyagát egyszerre szövi át a szívszorító tragikum és a megdöbbentő, dús, groteszk humor - az élet és halál örök kettőssége. Mert a Médium, noha halálról szól - éppenséggel életet sugall, az élet mellett teszi le voksát a fiatal szerző, az élet mellett, mely a reményt soha nem adja föl.

Sebeők János - Földfelkelte
Szeretem ​ezt a könyvet, annak ellenére, hogy tüneményes. Hogy tűnékeny. A pillanat műve. Öt napról szól, egyetlen pillanatról és elkészült egy hónap alatt. Sec perc idő ez ahhoz képest, hogy Goethe jó hatvan évig szöszmötölt a Fauston, Vergilius pedig, ha igaz a fáma, kilenc esztendeig ült az Aeneisen. Kedves könyv ez a számomra, mert meglehet, örök érvényű. Miért is ne? Meglehet... Ha egy Goethénél és Vergiliusnál nagyobb Úr a semmiből hat munkanap alatt kanyarintotta ki a komplett világmindenséget, miért volna eleve romlásra kárhoztatva egy olyan mű, melynek megalkotása egy hónapba telt? Jelzem, ma már ötnapos munkahétről beszélünk, ötről hatra jutva. Jó könyv ez, mert fogalmam sincs, mely részletek maradnak meg belőle inkább az időnek: a mélyenszántónak, avagy a habkönnyedek?... "János, fáradj vissza a titokszobába most" - csak a szöveg más ezúttal - "János, ha jót akarsz, hagyd abba: most."

Kollekciók