Ajax-loader

Kulcsár Szabó Ernő könyvei a rukkolán


Kulcsár Szabó Ernő - Agilis ​gyakorlati útmutató
Jelen ​könyv a Project Management Institute (PMI) Agile Practice Guide című kötetének magyar nyelvű kiadása. Ez a hazánkban hiánypótló könyv a projektmenedzsment gyorsan fejlődő és terjedő innovatív irányzata, az agilis projektmenedzsment aktuális összefoglalását adja. Segít megérteni, értékelni és felhasználni az agilis és a hibrid megközelítéseket. Gyakorlati útmutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy mikor, hol és hogyan alkalmazzák az agilis megközelítéseket, valamint praktikus módszereket és eszközöket biztosít a szakemberek és szervezetek számára, hogy növeljék agilitásukat. A kiadványt más PMI standardokkal összehangolva állították össze, ideértve a Project Management Body of Knowledge (PMBOK(R) Guide) hatodik kiadását is. A könyv a Project Management Institute és az Agile Alliance(R) együttműködésének eredményeképpen az agilis megközelítés state-of-theart bemutatását tartalmazza (Scrum, Lean, Kanban, Scrumban stb.), és mint ilyen, nem hiányozhat egyetlen projektvezető könyvespolcáról sem.

Kulcsár Szabó Ernő - Költészet ​és korszakküszöb
Minden ​valódi költészettörténeti fordulat új gondolati, poétikai és filológiai összefüggéseket hoz ugyan felszínre, az 1920-as és 1930-as évek fordulóján azonban a szokásosnál is nagyobb tétekre megy ki a játék. Éspedig azért, mert története során a magyar költészet még sosem illeszkedett olyan és annyi kiemelkedő teljesítménnyel kora világlírájának élvonalába, mint a Téli éjszaka, az Eszmélet, a Majd, a Költőnk és kora, a Ha negyvenéves..., a Halotti beszéd, a Hajnali részegség, az Ének a semmiről, A belső végtelenben, Az Egy álmai és a Semmiért egészen idején. A kései modernség korszakküszöbének megértése ezért minden bizonnyal alapkérdése a magyar költészettörténet egy - régtől esedékes - új koncepciójának.

Angyalosi Gergely - E. Csorba Csilla - Kulcsár Szabó Ernő - Tverdota György - Nyugat ​népe
2008 ​októberében a Petőfi Irodalmi Múzeum, az MTA Irodalomtudományi Intézete és az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete szervezésében háromnapos konferenciát szervezett a 100 éves Nyugatról. A kötetben az előadások szerkesztett, bővített, jegyzetekkel kiegészített anyagát olvashatják el a téma iránt érdeklődők.

Kulcsár Szabó Ernő - Esterházy ​Péter
"Esterházy ​Péter (1950) a magyar irodalom élő klasszikusa. Kulcsár Szabó Ernő a kisepikai elbeszélés megalapozásától az önmeghatározások fontosságán át (melyeket a helyzetfelismerés allegoréziseinek tart) az interpenetráció, a szövegköziség jelenségeinek bő és termékeny vizsgálatára figyelve, a kanonizáltság poetológiáját feltérképezve a nyelvi „fellépés” retorikájáig vizsgálja át Esterházy világirodalmi rangú életművét."

Kulcsár Szabó Ernő - Beszédmód ​és horizont
A ​kötet nemcsak a modernség új irodalomtörténeti korszakolásának elméleti hátterét és történeti indokoltságát mutatja be, hanem olyan műveket is vizsgál, amelyek ma főként a nagyon különböző hatástörténetükkel vonják magukra a figyelmünket. Mert a modernség nemcsak a folytonosan és széles körben olvasott Rilke, hanem a befogadástól művileg elzárt Márai, a hol túlértékelt, hol pedig mellőzött Móricz, de a már-már feledett Tersánszky korszaka is. Az 1987 és 1995 kötött írt tizenkét tanulmány így szinte folyamatában szemlélteti annak a koncepciónak a kialakulását, amely a szerző a magyar irodalom története 1945-1991 című, nagy visszhangot kiváltott könyvének is alapjául szolgált.

Kulcsár Szabó Ernő - A ​magyar irodalom története 1945-1991
A ​magyar irodalom története 1945-1991 (Irodalomtörténeti füzetek 130.) A történelem irodalmi valósága ugyan sohasem rögzül végérvényes és változatlan tudássá, de feltétlenül jogos lehet a kérdés: mi indokolja már megint modern irodalmunk történetének újraértelmezését? A válasz nem túlságosan bonyolult. Az irodalom létmódjának időbelisége maga az a „mögékerülhetetlen" tényező, amely miatt újra meg újra meg kell írni az irodalom történetét. S ahogyan Nietzsche immár több mint egy évszázada figyelmeztetett, még csak nem is mi cselekszünk ilyenkor, hisz „az a téves alapmegfigyelés, hogy én hiszek, én vagyok az, aki tesz valamit..." Vagyis, a mi helyzetünkre értve, az irodalomtörténetet sem az irodalomtudósok írják, hanem a mindenkori élő irodalom maga. Általa és rajta keresztül pedig az a szövegközi irodalmi folyamat, amely a hagyomány és a jelen közti „interakcióban" nyer alakot. Innen tekintve az irodalom története a nyelvként felfogott irodalmiság története. Arra tettem tehát kísérletet, hogy a szövegek modalitásából a nyelvként elgondolt irodalom legnehezebben hozzáférhető válaszait szólaltassam meg: a művekben, életművekben megnyilatkozó nyelvi-poétikai magatartást. (Mert csak ez tudósít a mondottak igazságtartalmához való viszonyról.) A század egyik kiemelkedő nyelvésze, Eugenio Coseriu szellemében azt tartva szem előtt, hogy a nyelvként értett esztétikai tapasztalat mindig több, mint amire önmagában egy nyelv egyáltalán képes lehet.

Kulcsár Szabó Ernő - A ​megértés alakzatai
Ez ​a könyv – az Ady- és az Illyés-líra, a fordítás vagy az irodalmi szövegek „megszólaltathatóságának” kérdésein keresztül – elsősorban a költészettörténeti modernség néhány főbb ismertetőjegyének átértelmezésére tesz kísérletet. De az értő olvasó föl fogja ismerni, hogy az írásokat az a módszertani érdekeltség is összefogja, hogy elősegítse a mai irodalomtudomány két meghatározó irányzatának párbeszédét. A megértés útjait ugyanis az jellemzi hogy sohasem egyedül igazként futnak az értelmező elé. Hermeneutika és dekonstrukció mai vitájának tehát úgy mennek elébe e szövegek, hogy annak legalább egy részét a kölcsönös megértés helyzetévé változtassák. A megértés dialogikus kölcsönösségéből kiinduló irodalmi hermeneutika – melyet ma annyiszor ér nálunk az elzárkózó elitizmus és a kirekesztő elkülönülés vádja – ilyenkor épp azzal veheti komolyan saját premisszáit, hogy nemcsak késznek mutatkozik, hanem képes is a partner igazának méltánylására. S ha helyt lehet adni Kant ama vélekedésének, hogy „az esztétikai ítélőerő inkább viselheti egy közösségi érzék nevét, mint az intellektuális”, akkor az irodalom különösen alkalmas terep erre a vállalkozásra. Mert, miközben igaz, hogy sem a hermeneutika dialogikussága, sem pedig a dekonstrukció diszjunktív gyakorlata nem képes kijátszani a megértés mindenkori részlegességét, abból még nem következik, hogy az értelmezést a hiábavaló emberi vállalkozások közé utaljuk. Mert a világban sohasem vagyunk úgy, hogy ne a megértést hajtanánk végre. De – és ebben van a dolog kockázata – nem olyan módon, mintha pusztán a szándékunkat érvényesítenénk ilyenkor. Inkább úgy, ahogyan – szinte „belekerülve” – részeseivé válunk egy tervezhetetlen kimenetelű történésnek. A megértés útjain ezért aztán az is _megtörténhet_ velünk, hogy tévedünk. Ám – Heidegger szép metaforájával szólva – legalább abban bíznunk kell, hogy bár „mindenki külön téved el, de ugyan abban az erdőben…”

Kulcsár Szabó Ernő - Megkülönböztetések
Nyilván ​nem nehéz észrevenni, hogy e kötet írásai - hol közvetlenül, hol áttételesebb módon - valamennyien az esztétikai, illetve a mediális megkülönböztetés közti feszültség terében helyezkednek el. De nem azért jutottak ebbe a térbe, mert feltétlenül oda akartak érkezni. Ha a jelen irodalomértése tudatában akar maradni saját történetiségének, aligha térhet ki annak tapasztalata elől, hogy a közvetítésben megalapozott esztétikai alapviszony nem függetlenedik a művel való találkozás (kultúr)technikai feltételeitől. [...] Az esztétikai megkülönböztetés kérdésessé lett hagyományával szemközt ezért nem terméketlen annak valószínűsítése, hogy a mediális megkülönböztetés „materializmusa” azért függesztheti fel az irodalmiság stabil meghatározásának igényét, mert nem érdekelt egy mű igazságának ismeretelméleti mérlegelésében. Vagyis abban a szempontban, amely hagyományosan nemcsak azért állt az irodalmiság meghatározhatóságának útjában, mert az igaz/hamis horizontba helyezte az irodalom közlésigényét, hanem azért is, mert objektum vs. szubjektum viszonyban, azaz a szubjektivitás formális struktúrájában kereste az irodalmiság stabil, formalizálható ismérveit. Az esztétikai tapasztalat „igaz voltának” vagy igazságának kérdése így az olvasás és a megértés olyan szövegbeli, szövegen keresztül bekövetkező történéseinek kérdésévé válik, amelyek attól „igazak”, hogy változásként végbementek. Az így értett medialitás „anyagszerűsége” maga volna tehát az, ami eltörli a van és az igaz különbségét.Hogy az anyag és információ tiszta elválasztásának igénye, amely a mindig vakfoltokat is termelő jelentésképzés autoritásának felfüggesztését ígéri, nem írja-e vissza a (gondolkodva élvező) esztétikai tapasztalatba az érzékszervek és a tudat mediális elkülönítésének metafizikáját, nem könnyen eldönthető kérdés. A kötet tanulmányai erre nézve nem is tartanak készenlétben válaszokat. Mindössze annak esztétikai körülményeiben érdekeltek, hogy a megkülönböztetések műveletei során az igaz(ság) konstitutív művészeti mozzanata - legyen az akár „materializálhatatlan” történés, performatívum vagy virtuális létesülés - ne záródjék ki az irodalomértelmezés tapasztalatából.

Kulcsár Szabó Ernő - A ​zavarbaejtő elbeszélés
"Irodalmi ​alkotást olvasva - írja Kulcsár Szabó Ernő - olyan viszonyok rendszerébe lépünk be, melyek különös módjait feltételezik a világgal való kapcsolatteremésnek. Egy-egy irodalmi mű... teljes üzenete csak akkor lesz érthetővé minden részletében, ha alávetjük magunkat a valóságelsajátítás irodalmi szabályainak." Mik ezek a szabályok? Mik azok a sajátosságok, amelyek ezeket megkülönböztetik a hagyomány által szentesítettektől? MI hozta létre őket? MI a céljuk, feladatuk? Kulcsár Szabó a hetvenes években jelentkezett új prózaíró-nemzedék műveit elemezve ad választ a kérdésekre, s tesz kísérletet az életképtől, az anekdotától elszakadó, metaforizált epika világának feltérképezésére, egy, a mai regény olvasásának művészetébe bevezető "bedekker" formájában.

Kulcsár Szabó Ernő - Műalkotás ​- Szöveg - Hatás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók