Ajax-loader

Örkény István könyvei a rukkolán


Örkény István - Babik ​/ Egy négykezes regény tanulságos története
Babik. ​1954-től novella, kisregény, hosszú időn át dédelgetett, de hatalmi szóval félresöpört (Bacsó Péterrel és Makk Károllyal közösen írt) forgatókönyv címszereplője, majd a Pisti a vérzivatarban főhősének egyik előképe Babik, aki végigkísérte pályáján Örkény Istvánt. Legenda, az írói szemlélet szinte titkos névjegye lett belőle, hiszen egy irracionális világ dicső figurája, aki mögött nincs valóságos ember, csupán kitaláció, maga a hazugság, manipuláció. Nem véletlen, hogy a korábbi közös "babikolás" nyomán megszületett Bacsó-film, A tanú tíz évig nem kerülhetett nyilvánosság elé. Akárcsak a Pisti... Egy négykezes regény tanulságos története. A kezdő évszám ugyancsak 1954, a folytatás szintén negyedszázados. Hogyan futott zátonyra Örkény és Déry Tibor közös munkája (valljuk be, a zátony már önmagában is truváj egy balatoni könyvben), és hogyan lehet e "vállalkozásra" utóbb kesernyés öniróniával tekinteni? Egy regény regényét olvassuk, amelyet Örkény István a halála előtt egy évvel írt.

Örkény István - Négykezes ​regény
"Hohó ​- szólalt meg Déry. - Álljunk csak meg egy percre. Fölpattant, elsétált a szőnyegig, lenézett a tóra, visszajött, és gondolataiba merülve az asztalra könyökölt. - Mi bánt - érdeklődtem. - Olvasd csak el, amit írtunk. Nem elég, hogy összevissza járnak a vonatok, mi még a badacsonyi sebest is késéssel indítjuk el a Déli vasútról. Mit fognak ehhez szólni a fejesek? - A mi vonatunk tényleg öt perc késéssel indult. - Őszerintük viszont nem ez a tipikus. Egy ideig csak hallgattunk, töprengtünk. - Tibor! Vegyük olybá, hogy a lelkes mozdonyvezetőnek sikerül behoznia a késést. - Nem hangzik rosszul. Föltéve persze, hogy hőseink ezáltal elérik a Szigligetre induló hajót. - El fogják érni - nyugtattam meg. - Úgy véled, hogy ezzel eleget tettünk a forradalmi romantika követelményeinek? - Eleget tettünk. - Lehet - bólintott Déry. - De talán nem ártana, ha egy füst alatt egy kis önkritikát is gyakorolnánk. - Az sem árt - mondtam, és fölvettem a tollat. - A második fejezet következik."

Örkény István - Drámák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Örkény István - Egyperces novellák / One-minute Stories
Nincs fülszöveg.

Örkény István - Novellák II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Örkény István - Novellák
"Az ​írónak az a mindene, amit ír. Az az ő kincse, sorsa, becsülete, bélyeggyűjteménye, gyümölcsöse, családi háza. Így aztán, ha hozzáfog összeszedni legjava írásait, mint én most e novelláimat, valójában leltárt csinál élete összes szerzeményeiről. Egy ilyen válogatás fölér egy önéletrajzzal, méghozzá olyan önéletrajzzal, melyben se letagadni, se elkenni, se szépíteni nem lehet a dolgokat. A rendőrségi hírekben így mondják: a bűnös töredelmes vallomást tett." Örkény István

Örkény István - Időrendben ​- Novellák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Örkény István - Válogatott ​egypercesek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Örkény István - Az ​utolsó vonat
A ​30 év sorozat új kötete Örkény István válogatása e három évtized prózájában legjavából. Számtalan ismerős írás, szállóigévé lett Egyperces - de a kötet címét az egyik "hagyományos" novellától kölcsönözte, mégpedig nem véletlenül, hanem ezzel is mintegy hangsúlyozandó, hogy az újfajta, a groteszk látásmód, amely annyira jellemző Örkény István mai művészetére, semmiképpen sem a régivel való szakítás eredménye. Ez a válogatás - amelyben egymás mellé kerülnek Tóték és Jeruzsálem hercegnője, Az utolsó vonat s a Nászutasok a légypapíron - éppen arról győz meg, hogy a groteszket, a "fejtetőre állított" világlátást mindenkor a valóság igazolja, a legabszurdabb helyzetek mindig a legvaskosabb realitás talaján bontakoznak ki.

Örkény István - Hiszek ​a szabadságban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Örkény István - "Rózsakiállítás"
_Az ​író vallomása:_ ___Ma már mindannyian tudjuk - ha a magunk ámítására le nem tagadjuk -, hogy életünk szakadatlan szerepjátszás. Tudni véltük azt is, hogy minden pózt, álruhát és jelmezt levetünk azon a küszöbön, amely a létből a nemlétbe vezet át. Kegyelettel idéztük az eltávozottak "utolsó szavait", hisz akkor már nem lehet, mert nem is érdemes hazudni. A halál közelsége - ezt hisszük és valljuk évezredek óta - kiszólít ugyan a létezésből, de megtisztít a hiúságtól, önzéstől, nagyravágyástól, képmutatástól, és fölment minden manipuláció alól. ___Mindez igaz volt máig, de ma már nem egészen az. Végső magányunk perceit is kisajátíthatja a technika; utolsó sóhajtásunk megörökíthető, sokszorosítható, többféle hullámhosszon és akárhány csatornán sugározható, milliók képernyőjére rávetíthető. Szereppé válhat egyetlen őszinte gesztusunk: az agóniánk. ___Ezt a szerepet, három ember búcsúfelléptét próbáltam megírni. Egyszerű, ismerős alakokét, amilyenek százával járkálnak körülöttünk. Nem történik velük se más, mint mindannyiunkkal, ha majd üt az óránk, de ami történik, ővelük másképpen történik; erről a _másról_ szól e kisregény.

Örkény István - Vérrokonok
Részlet ​a műből: Ez a darab a szenvedélyről szól, hősei tehát nem a valóságos térben, hanem megszállottságuk mágneses erőterében mozognak. Még nem is ismerik egymást, de szavuk - ha kissé megemelik hangjukat - áthallható, tárgyakat tudnak ide-oda adogatni, és egy "halló" elkiáltása után egymással akadálytalanul találkozni. A szereplőket egytől egyik Bokornak hívják, és kivétel nélkül vasutasok. Szenvedélyük közös fókusza a vasút, állandóan róla beszélnek, őérte élnek-halnak, s ha kivételesen valami egyebet csinálnak - tojást esznek, vagy vörös bort vásárolnak -, azt is csak a vasút érdekében teszik. Minthogy mindnyájan az ő javát akarják, mindegyiküknek - a maga módján - igaza van. A vasút a "nagy ügy", amelyért szurkolunk, lehetőleg úgy, hogy a néző behelyettesíthesse bármivel, amire ő tette föl az életét, a hazától kezdve a valláson és a politikai eszméen keresztül egészen a labdarúgásig vagy az ultizásig. Hogy megkönnyítsük az általánosítást, ne adjunk a szereplőkre vasutas-egyenruhát, s ne építsünk a színpadra szemaforokat.

Örkény István - Ezüstpisztráng
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Örkény István - Van ​választásunk
"Az ​Egyperces novellák - írójuknak merész és nem egészen komolyan veendő kijelentése szerint - egész regényekkel, sőt regényciklusokkal fölérő alkotások, annak ellenére, hogy szembetűnően rövidek. De nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem mert kevés szóval szeretnének sokat mondani. Adná az Úr." (Örkény István)

Örkény István - Forgatókönyv
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Örkény István - Kisregények ​II.
„Egészen ​fiatalon, húszegynéhány évesen és nyilván ösztönösen rátaláltam a saját hangomra, amihez aztán nagyon sok okból hűtlen lettem, és harmincévi bolyongás után kimondhatatlan örömmel fedeztem föl, hogy annak a húszéves kezdőnek volt igaza és nekem az akkori groteszk szemlélet az egyetlen, amellyel igazán ki tudom fejezni magamat” – vallotta Örkény István egy interjúban. S valóban: izgalmas kísérletek, remeklések, remekművek tanúsítják – több műfajban is! –, hogy a visszatalálás a kezdetekhez (az elsőként Szerb Antal által méltatott Tengertánc című kötete hangpróbáihoz) meghatározó jelentőségű lett az életműben. Sorozatunk első kisregénykötete a Babik-ot, a Glóriá-t és a Macskajáték-ot tartalmazza; a rövidesen megjelenő másodikban pedig a Tóték, a „Rózsakiállítás” és az Egy négykezes regény tanulságos története kap helyet.

Örkény István - Visszanézve
Írók ​ürügyén; A színház ürügyén; Filmek ürügyén; A képzőművészet ürügyén; Tanulmányok; Riportok; A mesterség titkaiból

Örkény István - Mese-levelek
A ​kötet Örkény István humoros leveleit és rajzait tartalmazza

Örkény István - Házastársak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Örkény István - Kulcskeresők
Örkény ​már-már abszurdba hajló művét méltán jellemzi egy kiragadott részlet: „…ha jön a vonat, akkor aláfeküdni, vagy felülni rá; az kettő!” A darab szereplői kacagtatóan, máshol torokszorítóan ismerik ezt fel, felénk is tükröt tartva.

Örkény István - Egyperces ​anekdoták
Örkény ​István műveit a groteszk szemlélet és a sokszor anekdotikus, példázatszerű beszédmód teszi oly jellegzetessé. A szerző vallomása a groteszkről: „A groteszk sérti a szimmetriaérzéket, fölborítja a világ rendjét, s új arányokat, új törvényeket léptet életbe, indítéka, tagadni mindent, ami kézenfekvő, ami adott. A groteszk ugyanis nem értelmezi a világot, hanem egy új világot teremt, egy megálmodott, képzeletbeli világot, mely emlékeztet ugyan a realitásra, mégis egy másik koordináta-rendszerben létezik.”

Örkény István - Pisti ​a vérzivatarban
Örkény ​István: Pisti a vérzivatarban című drámája a 20. század magyar történelmének sajátos áttekintését adja. Egyrészt a hétköznapi ember nézőpontjából láttatja - így határozottan deheroizálja - a történelmet. Ugyanakkor igyekszik kimozdítani a történelmi tudatba mélyen beágyazódott paneleket, közhelyeket, féligazságokat is.

Örkény István - Április
Különös, ​titokzatos idegszanatórium a svájci határ közelében, égbenyúló hegyektől övezve. Mintha Thomas Mann _A varázshegy_ének igézetében annak légkörét idézné fel Örkény István korai, eddig még soha nem publikált, első regénye. A könyv olvasása időutazás: utazás az életmű múltjába, alkotója fiatalkori én-jébe, az emlékezés örvényeibe, írói iskolák, korstílusok, elmúlt társadalmak, életérzések elsüllyedt, varázslatos és egyben veszélyes világába. ___A sűrűn gépelt, a szerző által kézzel javított kézirat eddig egy koffer mélyén fekete táblába bekötve bujkált, az író születésének századik évfordulójára jelenik meg először. Az _Április_ megjelenése irodalomtörténeti szenzáció és egyben különleges ajándék azoknak, akik kíváncsiak kedvenc írójuk pályakezdésére, azoknak, akik szeretik a valahai polgári világ történeteit.

Örkény István - Kisregények
A ​kötetben szereplő kisregények: Glória, Macskajáték, Tóték, "Rózsakiállítás", Egy négykezes regény tanulságos története.

Örkény István - Azt ​meséld el, Pista!
Találkozó ​Örkény Istvánnal, talán ez lenne a legmegfelelőbb műfaji meghatározás ennek az író életéről szóló, saját szavaiból összeállított, meghitt baráti mesélésnek, mely napló- és interjúrészletekből, a családban, barátoknál őrzött magnószalagokról leírt beszámolókból állt össze.

Örkény István - Színművek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Örkény István - Glória ​/ Macskajáték / Tóték
A ​kötet három kisregényt tartalmaz: a _Glóriá_-t, a _Macskajáték_-ot és a _Tóték_-at. A címek egymásutánja nemcsak a keletkezési időrendet jelzi, hanem azt a folyamatot is, mely az örkényi groteszket egyre tökéletesebbé érlelte. Egyik nyilatkozatában az író mind a három kisregényt az egypercesek alapképletére vezette vissza, s mind a hármat nagyobb arányú groteszknek nevezte. S a közös nevezőt, a látásmód és a hangvétel rokonságát nem is hehéz fölfedezni bennük. Az első kisregény a felszabadult, ironikus játékosság és az emberszeretet fegyelmének sajátos kettősségével kelt összetett hatást. Amíg a mű hőse, Soror Glória az apácarend feloszlatása után rá nem hangolódik az evilági életre, amíg rokonszenves, de komikusan életidegen merevsége föl nem oldódik, amíg valamennyire is meg nem találja helyét az emberek között, tehát egészen a regény végéig, szorongva és együttérezve mulathatunk a félreértések, tétova kísérletek, groteszk kalandok és váratlan helyzetek sorozatán A Macskajáték két idősebb leánytestvér szívszorítóan mulatságos története. Az egyik nyugatra költözött dúsgazdag fiához, minden földi jónak részese, de béna, mozgásképtelen; a másik itthon maradt, társbérletben lakik, szerelmében boldog, majd boldogtalan, indulatos és akaratos asszony. Levelezésükből, feledékenységükből, hazudozásaikból, álmodozásaikból, múltszépítő mámoraikból izgalmasan és hitelesen rajzolódik ki egy testvérpár életútja. A Macskajáték ironikus villódzású rajz és megrendítő elégia az öregkorról. Egyidejűleg mutatja be az öregedés groteszk tragikumát, az életkedv hatalmát s a legyőzhetetlen szeretetvágyat. A harmadik kisregény, a Tóték, melynek színpadi változatát a világ számtalan színházában játszották vagy játsszák, az abszurd történetbe vetített társadalom- és világszemlélet kivételes eredménye. Remekmű. A hegyvidéki falu tűzoltójának komikumot és tragédiát társító története, mely 1944-ben játszódik, múlhatatlan művészi érvényű tiltakozás az embert megszégyenítő, megalázó zsarnokság és ostobaság ellen.

Örkény István - Jeruzsálem ​hercegnője
Örkény ​István vallomása: "E kötetbe tíz év írásaiból szedtem össze annyit, amennyi elfért benne. Nekem, ami elmúlt, el is némult; csak arról van mondanivalóm, ami még nem hűlt ki, még beszél. Ezért e novellák jobbadán e tíz évről szólnak. Néhányat kivéve, mely a háborúról, a többi a háború utánról, ötvenhatról, ötvenhat utánról, pattanásig feszült időkről - nem csoda, ha a hagyományos novellaburok, néha pattogzani kezd. Nem tudom, kinek ajánljam könyvemet. Nőknek? Férfiaknak? Fiataloknak, jó alvóknak vagy éjszaka járkálóknak? Sajnos, nem igaz, hogy az író mindenkinek írja. De akik ezt a kort velem végigélték, azokkal még sokáig közös a jelrendszerem. Hogy a később jövők mennyit értenek majd belőle, nem tudom."

Örkény István - Elsárgult ​kéziratok
Örkény ​István életműkiadásának pótköteteként 1989-ben a Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg a Búcsú. Ebben nagyrészt olyan fiatalkori írások szerepeltek, amelyek a borító ismertetője szerint: "mindmáig ismeretlenek voltak még a legszűkebb baráti kör és a legfelkészültebb Örkény-kutatók előtt is. Örkény István saját maga teremtette és terjesztette a legendát, hogy ő a háború előtti és a háború alatti években nagyon keveset írt, és abból a kevésből is elenyésző mennyiségben születtek jó minőségű szövegek. Most - e kötetet olvasva - úgy érezzük, hogy az író messzemenően igazságtalan és szigorú volt fiatalkorának teremtményeivel szemben, mert ezek a novellák sokkal többek, mint ifjúkori zsengék." Ezeknek a szövegeknek nagy része kéziratban maradt fenn ­ sokszor keletkezésük időpontját is csak hozzávetőlegesen lehetett megállapítani - egy másik része pedig 1948 előtti, ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen lapokban olvasható.

Örkény István - Tóték ​/ Macskajáték
"A ​történelem sokféleképpen ismétli önmagát - írta Örkény István Tóték című drámájának bemutatása alkalmából. - Ha egy népet beletörődni tanít meg a sors, persze nehéz bűnösnek bélyegezni azt, aki a végkimerülésig folytatja a beletörődést. Még nehezebb elítélni éppen ezt a tűzoltót, hiszen eljön a perc, amikor azt mondja: nincs tovább - és maga zúdítja le a sziklát a völgybe. Igaz, a percet nem jól választotta meg: lázadása már hiábavaló, elkésett, esztelen. De ebben is miért ő a hibás? Vannak boldog népek: ők a jókor lázadók. Mi a nem jókor lázadók fajtája vagyunk..." E kötetben közölt másik drámájának a Macskajáték-nak főhőse özvegy Orbán Béláné. "Megvan benne minden, amire az ember képes - írja Örkény róla -, egy piaci kofa nagyszájúsága és egy görög tragika fensége. Orbánné a természet törvényei ellen harcol, mert semmibe veszi az öregséget, és hadat üzen az összeomlás, a kifulladás órája is, öröme inkább csak jelkép, ahogy egy zászló lobog egy rommá lőt, kiégett város füstölgő falai fölött."

Örkény István - Lágerek ​népe
"Ez ​a könyv egy hadifogolytáborban íródott, a fogság mostoha körülményei között. Ez annyit jelent, hogy a kérdéseket sohasem szemlélhettem kívülről, hanem mindig csak belülről, a drótok közül. Ezáltal az ítéleteim alkalmasint kevésbé objektívak; de talán éppen ezért hívebbek, jellemzőbbek. Csalnom nem lehetett. Több százezer ügyész fürkészi szómat. Iparkodtam mindvégig az igazat írni: az élő emberek valódi nevükön szerepelnek, egy-két kivétellel, mikor "álnevet" adtam, kíméletből vagy kénytelenségből. De ha mindig a valóságról szólottam is, a valóság rendjét már én csoportosítottam; s ezért, ha az igazság szenvedett általa, a felelős én vagyok, s nem a valóság, nem az élet."

Örkény István - Tóték ​(színdarab)
Tót ​Lajos nem volt Korinthosz királya, hanem csak községi tűzoltó egy hegyvidéki községben. Ennélfogva sohasem sértette meg az isteneket. Hát akkor mi volt a bűne? Talán nem is volt bűne, legföljebb az, hogy abban a korban élt, amikor csupán egy választás volt: lázadónak, vagy Sziszüphosznak lehetett csak lenni. A történelem sokféleképpen ismétli önmagát. Nem egy ilyen kor volt, sok tehát a Tótunk. Ha egy népet beletörődni tanít meg a sorsa, persze nehéz bűnösnek bélyegezni azt, aki a végkimerülésig folytatja a beletörődést. Még nehezebb elítélni éppen ezt a tűzoltót, hiszen eljön a perc, amikor azt mondja: nincs tovább – és maga zúdítja le a sziklát a völgybe.

Kollekciók