Ajax-loader

Balogh András könyvei a rukkolán


Balogh András - A ​képzőművészeti giccs
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Balogh András - Magyarország ​nevezetes fái
Magyarországon ​ma is élnek ősi fapéldányok, melyeknek élete évszázadokra nyúlik vissza. Mint lassú órák, melyek növekedésükkel mérik az időt, évszázadok óta növelik évgyűrűiket és formálják lenyűgöző szépségű ágaikat. Egy fa beszédes képe múltjának, és hangsúlyoznunk kell életének történeti jellegét. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a fa fejlődése során főbb vonásokban megismétli fajának történetét, de a történeti jelleg a felnőtt egyed életében is érvényesül. A fa csak a környezetével való százszoros kölcsönhatásban válik élő egyéniséggé. Alakját számtalan tényező befolyásolja, mint például a szél, a fény, a villám, és mindez külső megjelenésén is nyomot hagy. Alakja tehát nemcsak fajának, de egyszersmind egyedi életének és sorsának a kifejezője is. Emellett ezek a fák gyakran események színtereivé válnak. Nevezetes emberek emléke fűződik hozzájuk. Történetüket a nép a regék és mondák világához hasonlóan őrzi és alakítja. A fákhoz fűződő históriák gyűjtésekor nem a történeti hitelesség, inkább a kultúrmegnyilvánulás érdekessége a kiválogatás szempontja. A fákról szóló történetek ugyanis hajlékony vonalként kísérik a társadalomban és a világnézetben végbemenő alaklást. Rajtuk keresztül bepillanthatunk egy-egy kultúrkor mélyére. Ezekben a históriákban sok a példálózás, s csaknem törvényen kívül helyeződik bennük az idő. Ritka eset - s ilyenkor éppen az teszi érdekessé ezeket a történeteket -, hogy megfelelnek a valóságnak. A fák rendkívül hálás rajzi motívumok. Mintegy kicsontosodott vázai a természet erőinek, mindannak, ami a világot láthatatlanul is átjárja. Kifejezői lehetnek gyengeségünknek, erőinknek és vágyainknak, beszélni lehet általuk fiatalságról, dicsőségről, álmodozásról vagy letörtségről, szomorúságról és tragédiáról. Kiapadhatatlanok színben és formában. Jelképei a megújuló életnek, a természetben uralkodó rendnek és ritmusnak. Helyhezkötöttségükben a biztonságot, az állhatatosságot jelentik. Árnyaikkal körülölelik a teret, befogadják a madarakat. Milyen csodás, méhek és bogarak zenéje közben rajzolni alattuk! Mennyi csend, mennyi nyugalom árad belőlük - ezekből a matuzsálemi kort megért szelíd óriásokból. Néha félelmetesek, amint üszkös karjaikat az ember felé meresztik. Csonkjaik, mintha figyelő szemek volnának, mozdulatlanul néznek az emberre. Ilyenkor olyanok, mint az igézet - mint az átok -, mely földhöz szögezte túlságosan is hosszúra nyúló életüket. Többnyire az ország legszebb helyein állanak. A vidéket messze karakterizálják és uralják. A táj mintegy sűrítve jelentkezik bennük. Hársak, tölgyek, szilfák és gesztenyék. Ősi példányaik éppúgy hozzátartoznak hazánk igazi arculatához, mint azok a történetek, melyeket a nép köréjük szőtt. Nem tudok szebb úti programot elképzelni, mint sorjában felkeresni ezeket az öreg fákat - és tanulságosabb vizsgálódást, mint a hozzájuk fűződő históriák tanulmányozását.

Balogh András - A ​kert művészete
Értelmes, ​modern fiatalnak lenni és megpróbálkozni a művészet valamelyik ágával - csaknem egyet jelent. Van, aki verset ír, van, aki zenél - Bachot vagy beatet -, és van, aki a képző- vagy iparművészet egy-egy ágában kísérletezik. Ez a sorozat - a Műhelytitkok - az utóbbiakhoz szól. Minden kötetünk szerzője fiatal művész: festő, építész, textiltervező, grafikus, keramikus, bábkészítő és így tovább. Írásaikban nemcsak az adott művészeti ág történetét és esztétikáját foglalják össze, hanem saját érzéseikről, terveikről is vallanak, s - nem utolsó sorban - hasznos, sehol másutt meg nem található tanácsokat adnak: hogyan fejlesztheti ki az olvasó a benne szunnyadó képességeket?

Balogh András - Integráció ​és nemzeti érdek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Balogh András - A ​kerti cicomáról
Mintha ​ma lett volna. Az érettségi bankettünkön elmentünk a városligeti Vidám Parkba. Az elvarázsolt kastély tükörtermében dülöngéltünk a nevetéstől. Ujjal mutogattunk egymásra: kis, kövér, fontoskodó törpék, karikalábú óriások. Egyszercsak észrevettem, hogy mindenki rajtam röhög; rázkódtak a nevetéstől; elsápadtam; hiszen én éppen egy valódi tükör előtt állok! Ezt a könyvet végiglapozva Önök is mulassanak jól. Egymáson. S ha már kimulatták magukat, nem árt, ha rádöbbennek, hogy valódi tükör előtt állnak. Most mérges arcot indítok a kerti cicoma ellen. Utóvégre az effajta díszítő ösztön ragadós, s maholnap, ha ez így megy tovább... Példáink nem utánzandók!

Kollekciók