Ajax-loader

Makszim Gorkij könyvei a rukkolán


Makszim Gorkij - Színművek ​1901-1906
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Itáliai ​mesék
Súlyos ​tüdőbaja Gorkijt 1906-tól 1913-ig, hét éven át Capri szigetéhez kötötte. A sziget: a tenger ragyogó fényei, az ég átható kékje, a növényzet egzotikus szépsége, s az olasz halászok, munkások, parasztok temperamentumos, érzelemgazdag élete, mely nem rejtegeti a figyelő szem elől titkait, belső törvényeit, ihlette az itáliai mesék novellafüzérét. Az érzelmek nyitottsága, ereje, az igazságérzet, amely az olasz embert ösztönös forradalmárrá teszi, s egyben magyarázza az olasz munkásmozgalom mindenkori erejét, az emberi együttélés, összetartás bensősége kelthette föl az orosz író érdeklődését a sziget lakói iránt, s mondathatta vele a különösnek tetsző szavakat: "az olasz emberek csodálatosan hasonlítanak az oroszokhoz". Ez az otthonosság, szeretet és a mesélőkedv hatja át az itáliai történeteket, s teszi összetéveszthetetlenül jellegzetessé, Gorkijivá a témáiban, stílusában sokrétű, szerteágazó novellaciklust.

Makszim Gorkij - Visszaemlékezések ​/ Elbeszélések / Színművek 1924-1936
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Elbeszélések ​/ Az anya 1903-1907
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Három ​ember
Részlet ​a regényből: A kerzseneci erdők mélyén számos magányos sír fekszik elszórtan; óhítű öregek cosntjai porladoznak bennök; egyik ilyen öregről - Antipa volt a neve - mesélik a Kerzsenec körüli falvakban: Antipa Lunjev, szigorú jellemű, gazdag paraszt, ötven éves koráig világi bűnökben elmerülve élt, akkor azonban magábaszállt, meghasonlott önmagával és otthagyva családját, az erdőbe költözött. Ott, egy meredek szakadék szélén, szerzetesi cellát épített magának és nyolc évig élt, télen és nyáron, anélkül, hogy bárkit is beengedett volna magához: sem ismerőst, sem rokont. Emberek, akik eltévedtek az erdőben, néha rábukkantak véletlenül cellájára és látták Antipát, amint imába merülten a küszöb előtt térdelt. Külseje ijesztő volt: csonttá soványodott a böjtöléstől és az állandó imádkozástól és testét szőr borította, mint az állatét. Ha embert látott, talpraállt és némán földig hajolt előtte. Amikor megkérdezték, hogyan lehet az erdőből kijutni, kezével megmutatta az utat, anélkül, hogy egy szót is szólt volna, mégegyszer földig hajolt, aztán cellájába ment és bezárkózott. Gyakran látták ezalatt a nyolc év alatt, azonban soha senki nem hallotta hangját. Felesége és gyermekei eljöttek hozzá; elfogadta tőlük az ételt és a ruhaneműt és előttük is földig hajolt, mint minden ember előtt, azonban velük sem beszélt, mint ahogy egyetlen emberrel sem.

Makszim Gorkij - Mezítlábasok
Megy, ​vándorol az orosz pusztákon, hajtja, kergeti a vágy: megismerni az embereket. Írói igazságszomja elviszi az élet nincstelenjei, mezítlábasai közé, ott gyúrja, formázza az emberi lelket. Mert mérnök volt ő is, az ő humanizmusa is magasba lendítő erőként segített a régi világ helyén egy újat építeni. Élményeiből bőven telik: sok és sokféle típust rajzol meg ebben a kötetben. De nem öncélúan vizsgálgatja, boncolgatja az emberi lelkeket: mindben a jót, az emberséget akarja lángra lobbantani. Ezek az elbeszélések most kerülnek először magyarul az olvasó kezébe. Méltó megemlékezés ez Gorkij halálának 20. évfordulójára. A kötet harminc elbeszélése közül nem egy olyan tökéletes remekmű, hogy elolvasása megrázó és maradandó élmény.

Makszim Gorkij - Foma ​Gorgyejev
A ​fiatal Gorkij "mezítlábas" hőseivel világsikert aratott. Elbeszélései s hősei, a szabályos élettel szakító, a kispolgári életfelfogás elleni lázadásukban annyira rokonszenves figurái már a századfordulón ismertek Magyarországon. De az íróban egyre inkább érik az az igény, hogy Oroszország társadalmának alapvető osztályairól is valljon. Az átfogóbb kép átfogóbb műfajt is igényel, így születik meg, mintegy az író első korszakának lezárásaképpen 1899-ben első regénye, a Foma Gorgyejev, amelyet magyarul első ízben 1901-ben adtak ki.

Makszim Gorkij - Makar ​Csudra
A ​tenger felől nedves és hideg szél fújt, szerteszét hordván a pusztaságon a partot ostromló hullámok morajának és a part mellett lévő bokrok zizegésének mélabús dallamát. Olykor-olykor hirtelen rohamai meggémberedett, ránczos és sárga leveleket hoztak magukkal, és belesodorták a farakásba, fölélesztvén a tüzet, a melytől megremegett az őszi éjszakának bennünket körülvevő homálya, és félénken tovalibegve, egy pillanatra föltárta előttünk balra - a határtalan pusztaságot, jobbra - a végtelen tengert, és közvetlenül velem szemben Csudra Makarnak, a vén czigánynak tömör alakját, a ki a tőlünk vagy ötven lépésnyire elterülő czigány-tábor lovait őrizte. Rá se hederitve arra, hogy a hideg szél hullámai a subáját szétnyitva, föltárták bronzszínű, szőrös mellét, és kiméletlenül csapkodták őt, - félig fekve ott hevert szép, szabad és erőteljes tartásban, arczczal felém, nagyokat húzott hatalmas pipájából, sűrű füstfellegeket eregetett a szájából és az orrából, a fejem fölött mozdúlatlanul kimeresztette a szemét valahova a puszta halálosan csendes homályába, és pihenés nélkül beszélgetett velem, egyetlen mozdulatot se téve arra, hogy a szél éles rohamai elől védekezzék.

Makszim Gorkij - Gyermekéveim
Három ​kötetben, már érett alkotóművészként írta meg (1912-16) gyermekkorának és emberré válásának történetét Makszim Gorkij. Fiatal évei a nép sűrűjében teltek el, s amikor élményeire és ábrándjaira emlékezik vissza, az egész kor vajúdó valóságát eleveníti meg. Nagyszerű egyénisége vonzó és megrázó regénnyé formálta saját sorsának történetét. Feledhetetlen figurái - a nagymama, a szentképfestők, a kültelki gyermekbarátok - a szocialista realizmus típusalkotásának örökbecsű emlékei. Az orosz nép életének tengernyi baja és ellentmondása, forradalmakkal terhes világa, tájainak s embereinek szépsége tárul elénk, amikor elkísérjük bonyadalmas útjain az ifjú Gorkijt. S magunk előtt látjuk a férfi Gorkijt, a forradalmárt is, aki halhatatlan önéletírásával is az emberek teljesebb és boldogabb életéért harcolt. Később megjelent: Makszim Gorkij - Gyermekkorom címmel is: http://moly.hu/konyvek/makszim-gorkij-gyermekkorom

Makszim Gorkij - Ilja ​gyermekkora
Az ​ikonfestő műhelyében inaskodó Miska életének leghőbb vágya, hogy egyszer, egyetlenegyszer eljusson a cirkuszba. Lonyka halálosan megrendül, amikor megtudja, hogy nagyapja, az öreg koldus lopásra vetemedett az ő érdekében. Ilja még Lonykánál is ínségesebb, őt egy vén koldus "bérli" azért, hogy vele járjon kéregetni. Jaska padig az Úristennek panaszolja el, hogy azért került a mennyországba tízéves korában, mert sokat ütötték és éheztették; de visszamegy a földre, hogy megtanuljon balalajkázni, s majdan azzal járjon kedvébe a vértanúk állandó panaszáradatáról elkeseredett Úristennek. Danko pedig kitépett szívével világítja meg az utat embertársai, az új hazát, új életet kereső téveteg tömeg előtt. A sikeres elbeszélésgyűjteménynek ez a negyedik kiadása.

Makszim Gorkij - Gorkij ​válogatott elbeszélései
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Nyugtalan ​lélek
Szórakozottan ​átfutottam az újságot, s egy név ötlött a szemembe: Konovalov. Feltámadt érdeklődéssel olvastam a következőket: Tegnap éjszaka a helybeli börtön hármas cellájában felakasztotta magát a kályha füstcsövére Alekszandr Ivanovics Konovalov, negyven éves, Murom városbeli lakos. Az öngyilkost munkakerülésért és csavargásért Pszkovban tartóztatták le, s onnan szülővárosába toloncolták. A börtönigazgatóság nyilatkozata szerint Konovalov örökösen csendes, hallgatag és tűnődő ember volt. Az öngyilkosság oka, mint a börtönorvos megállapította "búskomorság lehetett". Elolvastam a rövid hírt, s arra gondoltam, én talán valamivel világosabban meg tudnám magyarázni, mi vitte rá ezt a tűnődő embert, hogy megváljék életétől. Ismertem Konovalovot. Talán nincs is jogom hallgatni róla: pompás legény volt, amilyennel ritkán találkozik élete útján az ember.

Makszim Gorkij - Vergődés
Ahogy ​Gorkij első alkotói korszakára a novellák, a második alkotói korszakra az átfogóbb igényű, nagyobb lélegzetű művek, a színdarabok és regények a legjellemzőbbek. Ezek közül is kiemelkedik kitűnő regénye, a Matvej Kozsemjankin élete, amelyet 1911-ben írt Capriban, s magyarul 1949-ben Vergődés címmel jelent meg. Gorkij e regényében az orosz vidék, a kispolgárság alakjainak lélektani diagnózisát adja, a jellemtorzulás előzményeinek és jelenségeinek olyan mesteri leírásával, amelyre csak századunk későbbi prózájában találunk példát. Kozsemjakin az élet igazi gondjai és a hasznos tettek elől a túlhajtott szerelembe, majd a vallásosságba menekül, csöndes elmúlásában a XX. századi "felesleges ember" tragédiáját sikerült megrázóan feltárnia Gorkijnak. Művészi értéke és olvasmányossága méltán emeli e regényt századunk mesterművei közé.

Makszim Gorkij - Az ​Artamonovok
E ​művében egész történelmi korszakot mutat be az író, egyetlen család sorsának tükrében. A család feje az öreg Ilja, maga a megtestesült őserő. Kezdetben vaskézzel fogja össze családját, s ő veti meg az Artamonov cég alapjait. Ám a család következő nemzedékeinek élete már nem úgy alakul, ahogy az apa elképzelte. A családi kötelékek fokozatosan fellazulnak, az utódok elsatnyulnak, és a család széthullásával egyben az öreg Artamonov dédelgetett álma, a cég is alapjaiban rendül meg, s széthull a forradalom tisztító viharában. Gorkij egy család merészen ívelő fölemelkedésével és tragikus széthullásával egyidőben a kor történelemformáló erejét is nagy művészi erővel ábrázolja ebben a regényében, amely magyarul 1926-ban a Nyugat-ban jelent meg először.

Makszim Gorkij - Kispolgárok
Amikor ​1901-ben, a moszkvai Művész Színházban Nyemirovics-Dancsenko felolvasta társulatának a művet, azonnal viták támadtak Nyil figurájával kapcsolatban, akinek szövege a színészek szerint sok túl tendenciózus monológot tartalmazott – igaz, hogy ezek jelentős része később kikerült a szövegkönyvből a cenzúra beavatkozását követően. A viták ellenére a darab az ősbemutató óta az egyik legtöbbet játszott színdarab – minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy a darabban ábrázolt család, a szülők, gyerekeik, és az ő ismerőseik élete ideológiai nézeteiktől függetlenül olyan alapvető és emberi kérdéseket vet fel, amelyek messze túlélték Nyil monológjainak problematikáját…A szülők ma éppen olyan elveszett és tanácstalan generáció tagjai, mint utódaik. Még igyekeznek összefabrikált értékrendjüket ráerőltetni gyerekeikre, de ebben sem hit, sem meggyőződés nincs – és legfeljebb annyit értek el, hogy elveszítették gyerekeik tiszteletét és szeretetét, éppolyan magányos, kétségbeesett lényekké váltak, mint az utat kereső fiatalok.

Makszim Gorkij - A ​mester
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Életem
Tartalma: ​ Gyermekkor Emberek között Egyetemeim

Makszim Gorkij - Mesék ​Itáliáról
Az ​orosz sztyeppék "mezítlábas" vándorlegénye előtt 1906-ban megnyílt a Péter-Pál erőd börtönének kapuja és Olaszországba, Capri szigetére menekült. A végtelen orosz rónákat Itália festőien szép tájai váltják fel. A zord északi vidék helyett derűs, déli kék ég mosolyog a száműzöttre, napsugárral átszőtt városok - Nápoly, Genua, Róma - verőfényében sütkérezhetne a szem, a lélek, de Gorkij emberi szíve itt is, a daloló azúrkék tenger partján, a bódító illatú buja virágok között, az antik Róma és a Renaissance műemlékeinek honában az embert, az ember igazságát keresi szenvedéllyel. Az emberről énekel az embereknek. Derűs, meg tragikus emberi sorsok valóságát szövi mesévé, hol meg a mesét teremti valósággá. Itália elragadó környezetében halászok, munkások, parasztok, katonák - asszonyok, lányok, ifjak, öregek - vonulnak fel s életük kisebb-nagyobb epizódjai mindmegannyi ihletteremtő alkalom, hogy Gorkij hitet tegyen az ember mellett. Mint halhatatlan melódiák, zsonganak a gorkiji szavak és eszmék egyik hősének, a haldokló halásznak búcsújában: "... Ha emberhez közeledel, sohase gondold, hogy több benne a rossz, mint a jó, gondold, hogy több benne a jó és akkor igaz is lesz. Az ember azt adja, amit várnak tőle ..."

Ivan Bunyin - Makszim Gorkij - Vaszilij Rozanov - Apokalipszis ​- 1917
Az ​1917-es oroszországi forradalomról természetesen tömérdek könyv jelent meg magyarul is, de hogy valójában mi történt - vagy inkább: hogyan történhetett meg, hogy a bolsevizmus elképesztően rövid idő alatt kegyetlen, ateista diktatúrává változtatta a hatalmas, pravoszláv birodalmat -, azt ma sem igazán tudjuk. A három mű (Ivan Bunyin: Elátkozott napok, Makszim Gorkij: Időszerűtlen gondolatok, Vaszilij Rozanov: Korunk apokalipszise), amely e kötetben helyet kapott, nem ad választ ugyan minden kérdésre, de háromféle - és egymástól nagyon különböző nézőpontból - megvilágítja az 1917-18-as eseményeket és azokat a folyamatokat, amelyek az apokalipszishez elvezettek.

Makszim Gorkij - Kisregények ​/ Az Artamonovok 1922-1925
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Drámák
Gorkijt, ​a drámaírót már első színműve, az 1901-ben írott Kispolgárok ismertté tette, az Éjjeli menedékhely pedig, amelyet egy évvel később, 1902-ben írt -világhírűvé. Drámáiban elsősorban olyan embereket ábrázol, akik úgy érzik, semmit sem tehetnek sorsuk ellen - még csak meg sem érthetik. Nemcsak az Októberi Forradalom előtt született drámák főhősei tétova, vergődő figurák, őket idézi az 1932-ben írott Jegor Bulicsov is, de talán ebből a műből szól legerősebben a figyelmeztetés - amelybe már nem vegyül szánalom - azoknak, akik értetlenül és tehetetlenül élnek. Különös módon: a szép és a jó, az okos és rendezett fonákját mutatva serkent Gorkij mindmáig arra, hogy keressük meg helyünket a világban, s éljünk tudatos emberi lényként.

Makszim Gorkij - Nyár
Az ​orosz polgári értelmiséget, amelynek egy tekintélyes része az 1905 előestéjén együtt érzett a népfelszabadító küzdelemmel, a forradalom leverése után kiábrándulás és ingerült félelem fogta el. Mint annyiszor a vérbe, terrorba fojtott népmegmozdulások után, az akkori Oroszországban is kezdetét vette az "írástudók" árulása, vezeklés a régi hitekért, rokonszenvekért, heveskedésekért. Ez mutatkozott meg az egész közéletben, ezt tükrözte a sajtó, s ennek az árulásnak hullámai öntötték el az irodalmat. A polgári írók "belátták", hogy túlságosan is engedékenyek voltak addig, nyakig belemerültek az "átkos liberalizmusba". S mint ahogy az oly sokszor előfordult már a történelemben, a renegátokból lettek az ellenforradalom ideológiájának leghangosabb szószólói. Írók és költők, akik azelőtt halálosan megsértődtek volna, ha valaki kétségbe vonja szeretetüket a nép iránt, egyszeriben gyalázni kezdték az orosz népet. S főleg a muzsikot, aki - mint írták - megbízhatatlan sötét erő, ha van benne valami akart és ösztön, akkor az a rablás és a program ösztöne, akarata. Ezt a sötét erőt eloldozni, láncaitól megszabadítani, azért, hogy rögtön a kultúremberek torkának essék? Nem, ezt nem lehet - hirdették újságcikkel és "irodalommal" a kultúrának ezek a finom őrei. Inkább maradjon csak a muzsik olyannak, mint amilyen volt, cár- és uraságtisztelő, hitbuzgó, ikonos, imádkozó pravoszlávnak. Felemeli a fejét? Oda neki! Rohangáljanak csak a kozák paripák és a csendőrlovak, csillogjanak a kivont szablyák, a kultúrát védelmezik ők, barbárságukból béke, kultúra, jólét fakad... Ezzel a polgári-kispolgári szennyáradattal csak néhányan fordultak szembe a korabeli orosz írók közül. S köztük is leghatározottabban, a szellem és gondolat legteljesebb erejével Gorkij. Leninnel való barátsága, a bolsevikokkal való együttműködése egyáltalán nem lazul az első orosz forradalom bukása után, sőt erősödik. A vereség nem ábrándítja ki, hite, hogy az első forradalom után még hatalmasabb megmozdulás, győzelem következik, még acélosabbá válik. Ez a hit és az orosz nép erkölcsi nagyságába vetett bizalom indítja arra, hogy szépirodalmi művekben ábrázolja; művészileg általánosítsa az 1905-ös forradalom nagy népi, történelmi tapasztalatait. Így születik meg nem sokkal a forradalom után Az anya című regény, az Ellenségek című dráma, majd valamivel később, 1909-ben, a sztolipini reakció kibontakozása a falun játszódó, a muzsikok forradalmi harcát mutató Nyár.

Makszim Gorkij - Orosz ​földön / Orosz mesék / Színművek 1912-1917
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Szerencsétlen ​Pavel
Pavel ​apátlan-anyátlan árva. Szeretetet, gyengédséget nem kapott az élettől. Először egy utcalány szereti meg, Pavel élete új értelmet kap. De boldogsága nem tart sokáig. A lány nem tud megszabadulni az életét gúzsbakötő kötelékektől. Pavel rettenetes tettre szánja rá magát... Gorkij drámai élességű és lírai ihletésű kisregénye Makai Imre fordításában kerül az olvasók kezébe.

Makszim Gorkij - Ember ​születik
Maxim ​Gorkijt a magyar olvasóközönség főleg a regényei alapján ismerik. Ez a könyv most Gorkijt, mint novellaírót mutatja be. A nagy orosz realista író novelláiban is a dolgozó nép bajainak, szenvedéseinek ábrázolója. Gorkij művészetének tükrében a társadalom elesettjei megelevenednek, élővé, hitelessé válnak. Az író a legkülönbözőbb területeken ismerős. Éppoly hitelességgel rajzolja meg a nyomortanyák lakóit, a parasztok életét, mint a kóbor cigányok bánatát, vagy az amerikai „demokrácia” kizsákmányoló, imperialista elnyomását. A novelláskötet megtelik népi motívumokkal, valódi népi meseanyaggal, s ezen keresztül Gorkij magát a nép fiát szólaltatja meg, vele beszélteti el az egész nép tragikus sorsát. Gorkij novelláskötete kimagasló helyet foglal el az író munkái között. Utat mutat a realista novellaírásban és teljesebb képet nyújt Gorkij írói művészetéről.

Kollekciók