Ajax-loader

Makszim Gorkij könyvei a rukkolán


Covers_265593
elérhető
0

Makszim Gorkij - Konovalov
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Huszonhat ​férfi - egy leány
"Most ​már nyugodtan meghalhatok - mondta a sír felé tartó öreg Tolsztoj, amikor kéziratban olvasta Gorkij első novelláit -, mert a XX. századnak is megszületett a nagy orosz költője." Valóban, a kötetünkben levő tizennégy novella egy-egy gyöngyszeme nemcsak a XX. századi orosz prózának, hanem az egyetemes világirodalomnak is. Az 50 év körüli korosztály jól ismerheti ezeket a kis remekműveket, a Makar Csudra, a Csalkas, A tutajon és a címadó Huszonhat féri - egy leány című elbeszélést, a Kozmosz olvasóközönsége azonban talán csak most ismerkedik meg ezekkel a művekkel, mivel Gorkij-novellákat önálló kötetben hosszú ideje nem adott közre könyvkiadásunk.

Makszim Gorkij - Első ​szerelmem
...túl ​sokat láttam, gondolkodtam, örökös nyugtalanságban éltem... ...az asszony halkan nevetett, megsimogatott tekintetével.szeme egész nap szemem előtt ragyogott és meg voltam róla győződve, hogy csupán nekem ragyog... a szerző szépségről , jóságról álmodik.... 5 elbeszélés

Makszim Gorkij - Éjjeli ​menedékhely
Az ​Éjjeli menedékhely Gorkij leghíresebb, a világ minden nagyobb színházában játszott színműve a tőkés társadalom aljára sodródott emberek sorsát tárja fel páratlan emberábrázoló és megelevenítő erővel. Alakjainak vergődő-megnyugvó hullámzásából két hang szól hozzánk, a kapitalizmus kíméletlen kritikája, a kapitalizmusé, mely korai vagy kései formációjában is az emberek nagy tömegét rántja le a "fenékre", de kihalljuk belőle a szocialista humanizmus hitét is, melynek legfőbb tartalma: az ember felszabadíthatja magát mindenféle elnyomás alól.

Romain Rolland - Makszim Gorkij - Jean-Christophe ​gyermekévei / Ilja gyermekkora
Jean ​Christophe gyermekévei: Ez a mű a századforduló emberének vallomása, annak a nemzedéknek tapasztalatait, tévedéseit, jóhiszeműségét és csalódásait summázza, amely fellázadt az emberi értékeket, képességeket gúzsba kötő társadalom ellen. A főhős - egy német kisváros ragyogó tehetségű szülötte - Németországban, Párizsban és Svájcban vívja meg harcát a boldogságért és az igazi művészet diadaláért. Az író szenvedélyes humanizmusa hatja át a művet, ez szüli tiltakozását a művészetet áruvá züllesztő világ embertelenségével szemben. Ilja gyermekkora: Az ikonfestő műhelyében inaskodó Miska életének leghőbb vágya, hogy egyszer, egyetlenegyszer eljusson a cirkuszba. Lonyka halálosan megrendül, amikor megtudja, hogy nagyapja az öreg koldus lopásra vetemedett az ő érdekében. Ilja még Lonykánál is ínségesebb, őt egy vén koldus "bérli" azért, hogy vele járjon kéregetni. Jaska pedig az Úristennek panaszolja el, hogy azért került a mennyországba tízéves korában, mert sokat ütötték és éheztették, de visszamegy a földre, hogy megtanuljon balalajkázni, s majdan azzal járjon kedvébe a vértanúk állandó panaszáradatáról elkeseredett Úristennek. Danko pedig kitépett szívével világítja meg az utat embertársai, az új hazát, új életet kereső téveteg tömeg előtt.

Makszim Gorkij - Inasévek ​/ Az én egyetemeim
"Okos ​szíve van magának!" - jegyezte meg Tolsztoj, amikor Gorkijjal először találkozott, és megismerkedtek egymással. E trilógia olvasása közben járja át igazán az embert Tolsztoj megjegyzésének igazsága, amikor a "keserű" író (a Gorkij szónak ez a jelentése) végigvezet bennünket a forradalom előtti proletárélet poklain, de tevékeny emberszeretetében, az emberi lélek iránti bizalmában egy pillanatra sem inog meg. De nemcsak okos ez a szív, hanem végtelenül nagy is, hiszen belefér a munkássá lett parasztok, volgai hajósok, kisinasok, utcakölykök, rakodómunkások, diákok, próféták, csavargó "mezítlábasok", a "fölösleges emberek" eddig még alig ismert, új életet sóvárgó egész mélyvilága. Az emlékiratok áradatában Gorkij életregénye az első személyes híradás volt a szegények világáról, a proletársors valódi mélységeiről, s ezt a megrázó vallomást a forradalmi változtatás sürgető igénye ihlette. Ebben különbözött a hagyományostól, s rendkívüli hatása is éppen ebben a lényeges különbségben rejlik.

Makszim Gorkij - Az ​áruló
"... ​Gorkij volt az első és a legnagyobb azok között, akik a 19. század mestereinek örököseként, de már a munkásosztály érzelmeit és világszemléletét formálták művészetté. Így vált ő folytatóvá, Tolsztoj örökösévé, és így vált újítóvá, a szocialista irodalom megteremtőjévé, első és legnagyobb mesterévé. Vannak írók, akik mesterei a szónak, a formának, a szerkesztésnek, akiket bámulnak is, de nem érezzük hangjuk melegét, nem érezzük azt a boldogító pillanatot, amikor az író szavai fészket építenek szívünkben. És vannak írók, akiket olvasva, színpadi alakjaikat látva, nem válunk a hideg tökély bámulóivá, hanem úgy érezzük, hogy az író közénk telepedik, ránk néz, hozzánk beszél, társunk és vezetőnk, barátunk, de apánk is, aki mint egy képeskönyvet nyitja elénk a társadalmat, a világmindenséget. Gorkij ezek közül való. S ezek közt is a legnagyobbak egyike." Zelk Zoltán

Makszim Gorkij - Gyermekkorom
Az ​életrajzi trilógia első része. "Okos szíve van magának!" - jegyezte meg Tolsztoj, amikor Gorkijjal először találkozott, és megismerkedtek egymással. E trilógia olvasása közben járja á igazán az embert Tolsztoj megjegyzésének igazsága, amikor a "keserű író (a Gorkij szónak ez a jelentése) végigvezet bennünket a proletárélet poklain, de tevékeny emberszeretetében, az emberi lélek iránti bizalmában egy pillanatra sem inog meg. De nemcsak okos ez a szív, hanem végtelenül nagy is, hiszen belefér a munkássá lett parasztok, volgai hajósok, kisinasok, utcakölykök, rakodómunkások, diákok, próféták, csavargó "mezítlábasok", a "fölösleges emberek" eddig még alig ismert, új életet sóvárgó egész mélyvilága. Az emlékiratok áradatában Gorkij életregénye az első személyes híradás volt a szegények világáról, a munkássors valódi mélységeiről...

Makszim Gorkij - Az én egyetemeim
Az életrajzi trilógia harmadik része. "Okos szíve van magának!" - jegyezte meg Tolsztoj, amikor Gorkijjal először találkozott, és megismerkedtek egymással. E trilógia olvasása közben járja á igazán az embert Tolsztoj megjegyzésének igazsága, amikor a "keserű író (a Gorkij szónak ez a jelentése) végigvezet bennünket a proletárélet poklain, de tevékeny emberszeretetében, az emberi lélek iránti bizalmában egy pillanatra sem inog meg. De nemcsak okos ez a szív, hanem végtelenül nagy is, hiszen belefér a munkássá lett parasztok, volgai hajósok, kisinasok, utcakölykök, rakodómunkások, diákok, próféták, csavargó "mezítlábasok", a "fölösleges emberek" eddig még alig ismert, új életet sóvárgó egész mélyvilága. Az emlékiratok áradatában Gorkij életregénye az első személyes híradás volt a szegények világáról, a munkássors valódi mélységeiről...

Romain Rolland - Makszim Gorkij - Lully
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Nyugtalan ​lélek
Szórakozottan ​átfutottam az újságot, s egy név ötlött a szemembe: Konovalov. Feltámadt érdeklődéssel olvastam a következőket: Tegnap éjszaka a helybeli börtön hármas cellájában felakasztotta magát a kályha füstcsövére Alekszandr Ivanovics Konovalov, negyven éves, Murom városbeli lakos. Az öngyilkost munkakerülésért és csavargásért Pszkovban tartóztatták le, s onnan szülővárosába toloncolták. A börtönigazgatóság nyilatkozata szerint Konovalov örökösen csendes, hallgatag és tűnődő ember volt. Az öngyilkosság oka, mint a börtönorvos megállapította "búskomorság lehetett". Elolvastam a rövid hírt, s arra gondoltam, én talán valamivel világosabban meg tudnám magyarázni, mi vitte rá ezt a tűnődő embert, hogy megváljék életétől. Ismertem Konovalovot. Talán nincs is jogom hallgatni róla: pompás legény volt, amilyennel ritkán találkozik élete útján az ember.

Makszim Gorkij - Visszaemlékezések ​/ Elbeszélések 1913-1925
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Nyár
Az ​orosz polgári értelmiséget, amelynek egy tekintélyes része az 1905 előestéjén együtt érzett a népfelszabadító küzdelemmel, a forradalom leverése után kiábrándulás és ingerült félelem fogta el. Mint annyiszor a vérbe, terrorba fojtott népmegmozdulások után, az akkori Oroszországban is kezdetét vette az "írástudók" árulása, vezeklés a régi hitekért, rokonszenvekért, heveskedésekért. Ez mutatkozott meg az egész közéletben, ezt tükrözte a sajtó, s ennek az árulásnak hullámai öntötték el az irodalmat. A polgári írók "belátták", hogy túlságosan is engedékenyek voltak addig, nyakig belemerültek az "átkos liberalizmusba". S mint ahogy az oly sokszor előfordult már a történelemben, a renegátokból lettek az ellenforradalom ideológiájának leghangosabb szószólói. Írók és költők, akik azelőtt halálosan megsértődtek volna, ha valaki kétségbe vonja szeretetüket a nép iránt, egyszeriben gyalázni kezdték az orosz népet. S főleg a muzsikot, aki - mint írták - megbízhatatlan sötét erő, ha van benne valami akart és ösztön, akkor az a rablás és a program ösztöne, akarata. Ezt a sötét erőt eloldozni, láncaitól megszabadítani, azért, hogy rögtön a kultúremberek torkának essék? Nem, ezt nem lehet - hirdették újságcikkel és "irodalommal" a kultúrának ezek a finom őrei. Inkább maradjon csak a muzsik olyannak, mint amilyen volt, cár- és uraságtisztelő, hitbuzgó, ikonos, imádkozó pravoszlávnak. Felemeli a fejét? Oda neki! Rohangáljanak csak a kozák paripák és a csendőrlovak, csillogjanak a kivont szablyák, a kultúrát védelmezik ők, barbárságukból béke, kultúra, jólét fakad... Ezzel a polgári-kispolgári szennyáradattal csak néhányan fordultak szembe a korabeli orosz írók közül. S köztük is leghatározottabban, a szellem és gondolat legteljesebb erejével Gorkij. Leninnel való barátsága, a bolsevikokkal való együttműködése egyáltalán nem lazul az első orosz forradalom bukása után, sőt erősödik. A vereség nem ábrándítja ki, hite, hogy az első forradalom után még hatalmasabb megmozdulás, győzelem következik, még acélosabbá válik. Ez a hit és az orosz nép erkölcsi nagyságába vetett bizalom indítja arra, hogy szépirodalmi művekben ábrázolja; művészileg általánosítsa az 1905-ös forradalom nagy népi, történelmi tapasztalatait. Így születik meg nem sokkal a forradalom után Az anya című regény, az Ellenségek című dráma, majd valamivel később, 1909-ben, a sztolipini reakció kibontakozása a falun játszódó, a muzsikok forradalmi harcát mutató Nyár.

Makszim Gorkij - Irodalmi ​tanulmányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Színművek ​/ Mesék Itáliáról / Elbeszélések 1908-1913
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Kisregények ​/ Az Artamonovok 1922-1925
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Mezítlábasok
Megy, ​vándorol az orosz pusztákon, hajtja, kergeti a vágy: megismerni az embereket. Írói igazságszomja elviszi az élet nincstelenjei, mezítlábasai közé, ott gyúrja, formázza az emberi lelket. Mert mérnök volt ő is, az ő humanizmusa is magasba lendítő erőként segített a régi világ helyén egy újat építeni. Élményeiből bőven telik: sok és sokféle típust rajzol meg ebben a kötetben. De nem öncélúan vizsgálgatja, boncolgatja az emberi lelkeket: mindben a jót, az emberséget akarja lángra lobbantani. Ezek az elbeszélések most kerülnek először magyarul az olvasó kezébe. Méltó megemlékezés ez Gorkij halálának 20. évfordulójára. A kötet harminc elbeszélése közül nem egy olyan tökéletes remekmű, hogy elolvasása megrázó és maradandó élmény.

Makszim Gorkij - Elbeszélések ​1895-1896
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Matvej ​Kozsemjakin élete
Ahogy ​Gorkij első alkotói korszakára a novellák, a második alkotói korszakra az átfogóbb igényű, nagyobb lélegzetű művek, a színdarabok és regények a legjellemzőbbek. Ezek közül is kiemelkedik kitűnő regénye, a Matvej Kozsemjankin élete, amelyet 1911-ben írt Capriban, s magyarul 1949-ben Vergődés címmel jelent meg. Gorkij e regényében az orosz vidék, a kispolgárság alakjainak lélektani diagnózisát adja, a jellemtorzulás előzményeinek és jelenségeinek olyan mesteri leírásával, amelyre csak századunk későbbi prózájában találunk példát. Kozsemjakin az élet igazi gondjai és a hasznos tettek elől a túlhajtott szerelembe, majd a vallásosságba menekül, csöndes elmúlásában a XX. századi "felesleges ember" tragédiáját sikerült megrázóan feltárnia Gorkijnak. Művészi értéke és olvasmányossága méltán emeli e regényt századunk mesterművei közé.

Makszim Gorkij - Klim ​Szamgin élete
Gorkij ​művében a cári Oroszország utolsó évtizedeinek összetett anyagát dolgozza fel, keresztmetszetét adja a forradalom előtti orosz társadalomnak. A regény főalakja Klim Számgin, akinek életében mindazok a szálak kereszteződnek, amelyek át- meg át-szövik és mintájukkal kirajzolják a régi világ képét, azét a világét, amely végül is összeomlik. Klim Számgin negyven évig éli célját vesztett és hanyatló életét ebben a világban, a régi orosz élet sajátságos, fojtott légkörében, a kupolás Moszkva és a havas Pétervár díszletei között. Társai národnyikok, a vidéki orosz intelligencia, moszkvai diákok és diáklányok - és végül forradalmárok. Mindez egyre élesebben tükröződik vissza az elmúló osztály fiának tudatában, egyre világosabban és egyre elviselhetetlenebbül. Mély, szimbolikus értelme van a mű befejezésének. Klim Számgin éppen abban a pillanatban hal meg, amikor megsemmisül a szürkeségnek és ködnek régi Oroszországa.

Makszim Gorkij - Színművek ​1901-1906
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Malva
Makszim ​Gorkij 1897-ben, az ifjúság és a felnőttkor határmezsgyéjén írta meg e költői szépségű, romantikus elbeszélést. A történetet a nagyszerű természet foglalja keretbe: a tiszta, csillogó tenger és a hatalmas, végtelen égbolt. Egy világtól távol eső kis halásztelepen bontakozik ki három ember összecsapása. Apa és fia támad egymásra Malváért, ezért az izgalmas szépségű asszonyért. De Malva leigázhatatlan. Malva nem tulajdon, nem árucikk: szabad és független a szerelemben - mindig maga dönt sorsáról. Gorkij az önmaga életét élő, s a szabadságot tudatosan vállaló Malva alakjában életművének egyik legvonzóbb, legérdekesebb nőalakját rajzolta meg.

Makszim Gorkij - Bolondoska ​Ivanuska
"Hol ​volt, hol nem volt, volt egyszer egy derék szép legény. Csak egy baja volt: bolondosan járt az esze."

Makszim Gorkij - Itáliai ​mesék
Súlyos ​tüdőbaja Gorkijt 1906-tól 1913-ig, hét éven át Capri szigetéhez kötötte. A sziget: a tenger ragyogó fényei, az ég átható kékje, a növényzet egzotikus szépsége, s az olasz halászok, munkások, parasztok temperamentumos, érzelemgazdag élete, mely nem rejtegeti a figyelő szem elől titkait, belső törvényeit, ihlette az itáliai mesék novellafüzérét. Az érzelmek nyitottsága, ereje, az igazságérzet, amely az olasz embert ösztönös forradalmárrá teszi, s egyben magyarázza az olasz munkásmozgalom mindenkori erejét, az emberi együttélés, összetartás bensősége kelthette föl az orosz író érdeklődését a sziget lakói iránt, s mondathatta vele a különösnek tetsző szavakat: "az olasz emberek csodálatosan hasonlítanak az oroszokhoz". Ez az otthonosság, szeretet és a mesélőkedv hatja át az itáliai történeteket, s teszi összetéveszthetetlenül jellegzetessé, Gorkijivá a témáiban, stílusában sokrétű, szerteágazó novellaciklust.

Makszim Gorkij - Drámák
Gorkijt, ​a drámaírót már első színműve, az 1901-ben írott Kispolgárok ismertté tette, az Éjjeli menedékhely pedig, amelyet egy évvel később, 1902-ben írt -világhírűvé. Drámáiban elsősorban olyan embereket ábrázol, akik úgy érzik, semmit sem tehetnek sorsuk ellen - még csak meg sem érthetik. Nemcsak az Októberi Forradalom előtt született drámák főhősei tétova, vergődő figurák, őket idézi az 1932-ben írott Jegor Bulicsov is, de talán ebből a műből szól legerősebben a figyelmeztetés - amelybe már nem vegyül szánalom - azoknak, akik értetlenül és tehetetlenül élnek. Különös módon: a szép és a jó, az okos és rendezett fonákját mutatva serkent Gorkij mindmáig arra, hogy keressük meg helyünket a világban, s éljünk tudatos emberi lényként.

Makszim Gorkij - Okurov ​városka / Matvej Kozsemjakin élete 1909-1912
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Az ​ifjúságról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Mesék ​Itáliáról
Az ​orosz sztyeppék "mezítlábas" vándorlegénye előtt 1906-ban megnyílt a Péter-Pál erőd börtönének kapuja és Olaszországba, Capri szigetére menekült. A végtelen orosz rónákat Itália festőien szép tájai váltják fel. A zord északi vidék helyett derűs, déli kék ég mosolyog a száműzöttre, napsugárral átszőtt városok - Nápoly, Genua, Róma - verőfényében sütkérezhetne a szem, a lélek, de Gorkij emberi szíve itt is, a daloló azúrkék tenger partján, a bódító illatú buja virágok között, az antik Róma és a Renaissance műemlékeinek honában az embert, az ember igazságát keresi szenvedéllyel. Az emberről énekel az embereknek. Derűs, meg tragikus emberi sorsok valóságát szövi mesévé, hol meg a mesét teremti valósággá. Itália elragadó környezetében halászok, munkások, parasztok, katonák - asszonyok, lányok, ifjak, öregek - vonulnak fel s életük kisebb-nagyobb epizódjai mindmegannyi ihletteremtő alkalom, hogy Gorkij hitet tegyen az ember mellett. Mint halhatatlan melódiák, zsonganak a gorkiji szavak és eszmék egyik hősének, a haldokló halásznak búcsújában: "... Ha emberhez közeledel, sohase gondold, hogy több benne a rossz, mint a jó, gondold, hogy több benne a jó és akkor igaz is lesz. Az ember azt adja, amit várnak tőle ..."

Makszim Gorkij - Szerencsétlen ​Pavel
Pavel ​apátlan-anyátlan árva. Szeretetet, gyengédséget nem kapott az élettől. Először egy utcalány szereti meg, Pavel élete új értelmet kap. De boldogsága nem tart sokáig. A lány nem tud megszabadulni az életét gúzsbakötő kötelékektől. Pavel rettenetes tettre szánja rá magát... Gorkij drámai élességű és lírai ihletésű kisregénye Makai Imre fordításában kerül az olvasók kezébe.

Makszim Gorkij - Elbeszélések ​1896-1900
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Makszim Gorkij - Ahogy ​én tanultam
Makszim ​Gorkij, a szovjet-orosz irodalom klasszikusa, életének keserves időszakáról vall ebben az elbeszélésében. Mint kisfiút szigorú nagyapja fogta betűre, ekkor még kín és keserűség volt számára a könyvek titkainak megfejtése. Később azonban megízlelte az olvasás gyönyörűségét, s az inasként elszenvedett pofonok elől a könyvek igazságában keresett menedéket.

Makszim Gorkij - Kispolgárok
Amikor ​1901-ben, a moszkvai Művész Színházban Nyemirovics-Dancsenko felolvasta társulatának a művet, azonnal viták támadtak Nyil figurájával kapcsolatban, akinek szövege a színészek szerint sok túl tendenciózus monológot tartalmazott – igaz, hogy ezek jelentős része később kikerült a szövegkönyvből a cenzúra beavatkozását követően. A viták ellenére a darab az ősbemutató óta az egyik legtöbbet játszott színdarab – minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy a darabban ábrázolt család, a szülők, gyerekeik, és az ő ismerőseik élete ideológiai nézeteiktől függetlenül olyan alapvető és emberi kérdéseket vet fel, amelyek messze túlélték Nyil monológjainak problematikáját…A szülők ma éppen olyan elveszett és tanácstalan generáció tagjai, mint utódaik. Még igyekeznek összefabrikált értékrendjüket ráerőltetni gyerekeikre, de ebben sem hit, sem meggyőződés nincs – és legfeljebb annyit értek el, hogy elveszítették gyerekeik tiszteletét és szeretetét, éppolyan magányos, kétségbeesett lényekké váltak, mint az utat kereső fiatalok.

Kollekciók