Ajax-loader

Balassa Imre könyvei a rukkolán


Balassa Imre - Gál György Sándor - Operák ​könyve
E ​könyv mióta első ízben megjelent, az operalátogatók és rádióhallgató közönség érdeklődésének középpontjában áll. A számos kiadásban, hatalmas példányszámban elfogyott munka a felszabadulás utáni magyar zenei könyvkiadás egyik legnagyobb sikere. Ez a siker jó részt zenei életünk örvendetes fejlődésében, az operalátogatók számának emelkedésében leli magyarázatát. Nem kis mértékben azonban a szerzők érdeme, akik a muzsika népszerűsítése terén gazdag tapasztalataik felhasználásával, egyszerű és mégis színes stílusban mutatják be a magyar dalszínházak műsorán leggyakrabban szereplő operákat. Az egyes szerzők életrajza, a történeti és művelődéstörténeti háttér, a művek keletkezésének megvilágítása, a színesen előadott tartalmi ismertetések teszik a könyvet színvonalas és hasznos olvasmánnyá.

Balassa Imre - Sándor Erzsi
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Balassa Imre - Itt ​élned, halnod kell
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Balassa Imre - Nyolc ​évtized vándorútján
A ​közelmúltban elhunyt népszerű zenekritikus posztumusz kötete műfajilag szabálytalan alkotás. Voltaképpen önéletrajzi regény, de a szerző személyes emlékei csak adalékként kapcsolódnak a gazdag élményanyaghoz, amely a századelő magyar színjátszásának hőskorába nyújt bepillantást. Az író legnagyobb érdeme előadásmódjának kedélyessége, úgy ír, mintha fehérasztalnál mesélgetne. Ahogyan anekdotázik, ironizál, ahogyan az eseményanyagot kiválasztja, korhű atmoszférát teremt, de egyben kiválóan érzékelteti azt a szellemi pezsgést is, amelyet a játékos művészkedély teremtett meg fővárosunkban a század elején. Mégis valósággal heroizálja azt a nemes pátoszú hivatástudatot, amellyel egy nagyra hivatott színésznemzedék a művészet, a szellem szabadságának örökségét ápolta egy önmagát szellemileg, társadalmilag túlélt korban. Jászai Marinak, Szacsvay Imrének, Márkus Emíliának állít emléket, s a szeretett Nemzeti Színháznak. Miután megszakadt kapcsolata a színházzal, s elkötelezte magát élete végéig tartó nagy szenvedélyének, a zenének, az ifjú zeneértő közönség nevelésének fáradságos munkáját vállalta hivatásaként: "Azt mondják barátaim, hogy életemet a zene és a színház prosperói varázsszigetére helyeztem át. Ez igaz is. Az igazi életemet ezen a varázsszigeten élem, boldog számkivetésben vagy - ha úgy tetszik - rabságban." Nem sokkal halála előtt, 87 éves korában írta le ezeket a sorokat.

Balassa Imre - Mozart ​regénye
Az ​ismeretterjesztés talán legkedveltebb és legnépszerűbb műfaja az életrajzi regény, amikor írói eszközökkel, de mégis valóságos tényekhez ragaszkodva ismerteti meg az író hősének életét, alkotásainak, művészi fejlődésének rugóit. Balassa Imre Mozart regénye nem ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt. Most az új, átdolgozott, bővített kiadás remélhetőleg ismét sok olvasó számára jelent majd kellemes, szórakoztató olvasmányt.

Balassa Imre - Molière
"A ​kárpitosüzlet a Saint Honoré-utcán volt, a Rue des Vieilles Étuves sarkán. A házat az "Arany majomról" nevezték el, mert az erkélyt aranyozott faragás díszítette, amely almafa alatt ülő majomcsaládot ábrázolt. A boltajtó fölé kicsiny, de büszke cégtáblát erősítettek, hogy elmondja a járókelőknek: itt, helyben található "Jean Pocquelin, Tapissier, valet de chambre du Roy..." Pocquelin kárpitos tágas üzlethelyiségében oszlopos ágyak, dúsan aranyozott karosszékek, XIII. Lajos korának ízlése szerint faragott fejedelmi ékességű bútorok zsúfolták össze a nagyon sok színpompás faliszőnyeg. Ezekről a szakértő szem mindjárt észrevette, hogy beauvaisi minták. Onnan származnak, ahonnan maga Pocquelin mester, a királyi kárpitos és minden őse, a kárpitosiparáról nevezetes Beauvisból. A boltban egy korán-fonnyadt, köhögős fiatalasszony beszélgetett, divatosan öltözött idősebb lovaggal, akinek egész külseje a párisi szabócéh dicsőségét hirdette."

Balassa Imre - Offenbach ​regénye
Jacques ​Offenbach (1819-1880) nevéhez fűződik az igazi francia klasszikus operett megteremtése és egyben legmagasabb rendű művelése. A kölni zsinagóga kántorának franciává lett fia korának, a második császárság társadalmának szellemes, éles bírálatát adja muzsikájában. Ebben a tisztán zeneileg is igen értékes művészetben még minden friss, eleven, csípősen gúnyos, máig is mulatságos. És - bar líraibb hangok sem hiányoznak belőle - nyoma sincs meg a műfajjal később együtt járó szentimentalizmusnak, hazug romantikának, elvizenyősödésnek. - Leghíresebb operettjei: a Fortunio dala, az Orfeusz az Alvilágban, a Szép Heléna, Kekszakáll, A párizsi élet, a Banditák, az Eljegyzés lámpqfénynél, Az elizondói lány, A gerolsteini nagyhercegnS ojra meg újra feltűnnek a világ legkülönbözőbb színpadain és a filmvásznon, népszerűségükből, aktualitásukból mit sem vesztve. Offenbach egyetlen operája, utolsó műve, a halála után bemutatott Hqffmann meséi Pedig állandó repertoárdarabja a iegtobb operaháznak, s filmen is nagy sikert aratott. - E zseniális muzsikus és zseniális színpadi karikaturista különös, ellentmondásokkal teli életútját, munkáját és vágyait, s a kort, a környezetet, amelyben élt es dolgozott - ezt tárja az olvasó elé ebben a kötetben Balassa Imre, a népszerű zeneíró.

Balassa Imre - Gál György Sándor - Operakalauz
A ​kezdő operalátogató legelső kérdése: Miért énekelnek a színpadon? Radamesz, az egyiptomi seregek vezére, miért mondja el dalolva, hogy hadi dicsőségre vágyik, nemzeti operánk hőse, Bánk bán miért panaszolja el dalban hazája, népe szenvedéseit, Mimi, a Bohémélet hősnője szerény, szégyenkező kis "önéletrajza" vajon miért ölt ária-formát? Nem volna helyesebb - mondja az operahallgató első látogatása során -, ha mindezt egyszerű prózában, vagy ha már az író ragaszkodik a költői formáláshoz, versben mondanák el? Hiszen a való életben nincs rá példa, hogy az emberek bánatukban vagy örömükben, hősi felbuzdulásukban vagy szorongásukban zenei formába öntenék gondolataikat, mint ahogy ez a dalszínház, az opera színpadán történik. A közönség tehát tudomásul veszi, hogy a próza, vagy ha nagyon emelkedett gondolatokról van szó, a vers, a való élet ábrázolásának kitűnő eszköze. Ez természetesen igaz is, de vizsgáljuk csak meg, vajon a "prózai" színdarab szolgai mását adja-e az életnek? Ha kissé átgondoljuk a problémát, rögtön rájövünk, hogy nem. Hányszor előfordul, hogy az író három felvonásba, tehát 2-3 órás játékidőbe tömöríti évek, esetleg évtizedek történetét. Hányszor előfordul, hogy a költő elmúlt évszázadok, sőt évezredek hőseit támasztja fel, és e régen porladó emberek mégis a mi nyelvünkön, a mi szóképeinkkel, a mi gondolatfűzésünkkel fejezik ki magukat! Mi történik itt voltaképpen? A drámaíró a valóság minél jellegzetesebb, minél tömörebb, általánosabb érvényű kifejezése kedvéért tömöríti az időt, a való történést mintegy áthangolja a színpadi történés ritmusára; a hős szájába pedig a mi anyanyelvünket, a mi hazai idiománkat adja, mert a hangsúly nem azon van, hogy Coriolanus latinul beszélt-e vagy magyarul, hogy Don Carlos spanyolul fejezte-e ki eszméit, vagy a mi anyanyelvünkön. A költő célzata az, hogy azokat a nagy gondolatokat, drámai összeütközéseket, történelem- és társadalomformáló mozgalmakat ragadja meg, amelyek minden nyelvben, minden éghajlat alatt alkalmasak arra, hogy a nézőben, a publikumban is hatalmas érzéseket, felemelő gondolatokat keltsenek.

Kollekciók