Ajax-loader

Alexandra Rachmanova könyvei a rukkolán


Alexandra Rachmanova - Szerelem, ​cseka, halál
A ​szerző regénytrilógiája, Szerelem, cseka, halál- a Házasság a vörös viharban, és A Bécsi tejesasszony jóformán teljesen ismeretlen a mai magyar olvasóközönség előtt, holott ez az orosz "Elfújta a szél" a 30-as évek könyvsikere volt.

Alexandra Rachmanova - Gyermekkorom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alexandra Rachmanova - Halhatatlan ​szerelmes
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alexandra Rachmanova - Irgalom!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alexandra Rachmanova - A ​bécsi tejesasszony
Részlet ​a könyvből: "A vonatunk reggel érkezett meg Bécsbe. Ott már a két koffert vitte, én a gyereket. Álmos volt még nagyon és ijedten nézdegélt körül mindenfelé. A pályaudvarról a tömeggel együtt jöttünk ki, amely aztán a kijáratnál százfelé szétoszlott. Sokat hozzátartozóik vártak. Bennünket nem várt senki, nem tudtuk, hova menjünk. A pályaudvar közelében levő parkba mentünk. Leültünk egy dérlepte padra. Mélységes elhagyatottság érzése fogott el. A nagyváros lármája csapott meg mindenfelől, automobilok dudáltak, s a parkon át csomagokkal megrakott emberek siettek, némelyikük kis fenyőfát cipelt. Az ember világosan érezte, hogy közeledik karácsony ünnepe. - Fázik a kezem, - mondta a kisfiú, - haza akarok menni. Haza! Értelmetlenül, fantasztikusan csengett ez a szó. - Mindössze kétszázötvenhárom schillingünk van, csak valami egészen olcsó szállodába menetünk, - mondta egy idő múlva Otmár."

Alexandra Rachmanova - Házasság ​a vörös viharban
"Ma ​volt a nagy látványos ítélkezés Andejeva orvosnő fölött. Nem mentem el, nem tudom elviselni az ilyen dolgokat. A színház nagy nézőtere az utolsó helyig megtelt, a mi Dunyásánk természetesen szintén megjelent. A legnagyobb részletességgel elmondta nekem az egészet: - Nohát, fölállt, talpig feketében öltözve: finom, sápadt arca van, s két kezét így tartotta. Közben Dunyáska igyekezett az orvosnő tartását utánozni, s ez úgy sikerült neki, hogy a dolgok komolysága ellenére sem tudtam visszafojtani a nevetésemet. - Azt mondta: mindig vannak olyan idők, amikor minden felfordul, s valakinek viselni kell a felelősséget, legtöbbnyire annak, aki legkevésbé bűnös! Úgy mondta. Aztán azt mondta, hogy nem az ő bűne, ha Gulina biztosné meghalt: nincs rendes vattája, nincs jódja, azt mondta: az ápoló nővérekben nem lehet megbízni: akár mit parancsolnak nekik, nem teszik meg. Aztán azt is mondta: nem is kórház ez, hanem gyilkosok barlangja, mert a kórházból csak az kerülhet ki élve, és egészségesen, akinek különösen erős szervezete van. S aztán még azt is mondta: igen, bűnös vagyok, de csak azért, mert nem mondtam meg, hogy ilyen körülmények közt az orvos semmi felelősséget nem vállalhat! Ebben a pillanatban egy gyerek sírni kezdett, s a másik három is vele sírt. Egy leányka, drága kis ötesztendős teremtés, azt kiáltotta: Mama, mama, mikor jössz megint haza? Mert hát már négy hónapja nem volt otthon, négy hónapja ül vizsgálati fogságban..."

Kollekciók