Ajax-loader

Szakonyi Károly könyvei a rukkolán


Szakonyi Károly - Ketten ​játsszák
Egy ​hetvenes fényes nappal otthagyja vevőkkel zsúfolt boltját, hogy egyik vásárlója lakásán lemezeket hallgasson... Ágnes, két szép gyerek anyja, jóképű és sikeres férfi felesége, olykor mintha el akarna felejtkezni arról, hogy családja van; jólesik verset olvasni, fecsegni, egzotikus ételeket enni... egy kollégájával... Mariann, a körzeti ápolónő viszont gyerekeket, férjet hazudik Viktornak, és siet haza nemlétező családjához... Miért nem érzik jól magukat a bőrükben ők, és miért kerülnek furcsa, különös helyzetekbe a hangjátékok, színdarabok szereplői? Mi az a közös vonás, amely a különböző helyszíneken mozgó, más-más korú és foglalkozású embereket összekapcsolja? Vajon elmondhatjuk-e, hogy a sikeres hegedűművésznő, a híres író, a titokzatos szervezetbe beépített férfi, a folyóparti horgász vagy az önkiszolgáló étteremben vacsorázó nyugdíjas ugyanabban a "betegségben" szenved? Szakonyi Károly nem csalhatatlan ellenszert, legfeljebb kipróbálásra érdemes gyógymódokat kínál szereplőinek és olvasóinak. Magányra, egyedüllétre, társtalanságra.

Szakonyi Károly - Napfényes ​Granada
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szakonyi Károly - Francia ​tanya
"...Amélie ​Étienne segítségével egy jókora dézsát cipelt be a kamrából; a tűzhely mellé állították, és megtöltötték fürdővízzel. Mme Bertin mutatta Swetznek, hogy vetkőzzön le, és guggoljon a dézsába. Swetz zavartan pislogott, de a két nő felgyűrt ruhaujjal ott várakozott a fürdővíznél, lerúgta hát bakancsát, kibújt a trikójából. E néhány művelet olyannyira kifárasztotta, hogy meg kellett kapaszkodnia... remegő lábikrái láttán érte kaptak, könnyedén felemelték, és beültették a meleg vízbe..." - Swetzet, a francia fogságban sínylődő magyar fiatalembert könyörületes asszonyi kezek életre dédelgetik, s egy Nancy melletti tanyán, annyi kegyetlen, embertelen élmény után végre megismerheti a szeretetet és a szerelmet. Sorsa mégsem a boldogság lesz. Miért? Roszul választott? Volt-e egyáltalán választása? A címadó kisregényben, miként a kötet novelláiban is, megsérült embersorsok, kapcsolatok reális és groteszk rajzát tárja elénk az író. Hősei szenvedéllyel keresik az utat egymáshoz. De amint szembekerülnek, tehetetlenül állnak, egyikük sem meri, tudja kimondani, milyen nagy szüksége van a másikra. Rossz szavakat használnak, elvétik a hangsúlyt - s végül is elfordulnak. De nem akarnak belenyugodni a magányba. Úgy vélik: csupán kishitűek, s újra és újra kinyújtják tétova kezüket egymás felé. Az író új könyvében az egymással és a körülményekkel megütköző, a vereséget elismerni nem akaró, de a helyzetüket mégis megsejtő emberek sokféle történetével felébreszti érzékenységünket sorsunk átélésére.

Szakonyi Károly - Magányos ​biciklista
Rövid ​novella, tárca, színházi cikk, jegyzet, művészportré: csaknem kilencven, s a magyar irodalom történetében gazdag múltra visszatekintő, de hagyományos értelemben mégis nehezen meghatározható kispróza gyűjteménye Szakonyi Károly különleges arculatú, új könyve, a Magányos biciklista. "Régóta készülök egy ilyen kötet összeállítására - nyilatkozta új könyvéről az író -, mert demonstrálni szeretném, hogy a gazdag múltú újságtárca nem halt ki... Az elődök - jobbnál jobb magyar írók - szoros kapcsolatban álltak a lapokkal. Bekapcsolódni a köznapok - és szó szerint a köznapok! - vérkeringésébe, beleszólni az élet dolgaiba - ezt biztosította a sajtóban nyert tér. Ma erre kisebb az esély, az író inkább csak a vendég az újságnál, még akkor is, ha belső munkatárs. De azért jut hely rá, hogy ezen az úton is eljussunk az olvasóhoz." Mi a köznapokba való bekapcsolódás írói indítéka a kötet "színeseiben", amelyek nyersanyagát az író szemét és tehetségét leginkább próbára tévő "mai élet" kincsesbányájából meríti Szakonyi Károly? E vegyes műfajú írások belső egységét megteremtő végső indíték - az árbockosárból figyelő matrózéval rokon írói magatartás, amely a hétköznapi események sodrában, a pillanat megfoghatatlan áramlásában is az ember morális lényének a megnyilvánulásaira figyel, s ennek a morális érzékenységnek az észrevétlen, csendes tragédiákat előidéző kopására szeretné figyelmeztetni olvasóit: a világot.

Szakonyi Károly - Porcelán ​baba
Azok ​a történetek, amelyek ebben a könyvben szerepelnek, talán egyben-másban különböznek korábbi írásaimtól, de voltaképpen folytatásai is azoknak. Az ember alapvető konfliktusa élményem szerint az, hogy társas lény voltát a személyisége igen erősen ellenpontozza. Nem tudunk magányosan élni, kapcsolódásra vágyunk egy másik emberrel, emberekkel - a társadalommal. Ám ugyanakkor, természetünkből eredően, magányosak is vagyunk. Minden személyiség egy lényegében megbonthatatlan, kegyetlen szigorúsággal zárt egység. Csakhogy egyazon akarattal és szenvedéllyel kíván megmaradni falain belül, valamint elvegyülni falain kívül. E kettősség okozza a konfliktus javát. Írásaimban eme összeütközések okát keresem. Gyakorlati szándékom aligha lehet több, mint az asztronautáké. El kell jutni valahová, meg kell ismerni valamit - noha nem egészen világos, hogy mit és miért? De az ember nem mindig tudja felmérni a cselekedeteinek, kutató vágyainak praktikus célját. A megismerés vágya mindenekfölött való. Új könyvemben néhány asszonyról és férfiról írtam csupán, történetüket sorsuk eseményei alakították, nem én. De minden bizonnyal úgy választottam alakjaimat, hogy segítsenek vizgsálódásaimban.

Szakonyi Károly - Tudatom, ​jól vagyok
Klasszikus ​stílusú novellákkal, a lassabb tűnődésből izgatott drámaiságba csapó, hosszabb lélegzetű elbeszélésekkel és remek portrékarcolatokkal jelentkezik legújabb kötetében Szakonyi Károly. Minden írása: kaland és vallomás - az író gyötrő szívóssággal keres kérdéseire feleletet történeteiben. Milyen is az ember? Jó-e vagy rossz? Erős vagy gyenge? Indulatai rabja, vagy az értelmes belelátás irányítója? Gépiesen tör előre nap mint nap a civilizáció ütemére, ösztöneinek vak tanácsára, olcsó, önös célokért, vagy többet, igazabbat, mást akar? Magáévá tudja-e tenni egy másik ember, a többiek ügyét? Elképzelhető, hogy valaki - bárki - egy fiatal lány, egy öreg ember - egyik napról a másikra, egyik pillanatról a másikra változtasson a sorsán - jobbra vagy rosszabbra fordítsa, de változtasson? Vannak-e lehetőségei? S ha igen, melyek azok? Érvényes csak az élet, amelyik kirángatja magát az önzésből és a megszabott életformák kerítéséből - mondja Szakonyi Károly -, az ember, aki megteremti a változás lehetőségeit önmaga számára. Tartás és éntudat kezdete ez. Tudva, hogy személyisége csak a többi emberrel együtt valósulhat meg. A "csak másban moshatod meg arcodat" József Attila-sor Szakonyi Károly válasza, vallomása is.

Szakonyi Károly - Vénusz ​lánya
A ​jó nevű színházi rendező, Joákim, túl a hetvenedik évén megözvegyülvén számot akar vetni életével, s minthogy a divatos színházi trend sincs igazán ínyére, meg aztán a hajdani lelkessége is jócskán alább hagyott, elhatározza, hogy visszavonul. Eladja pesti lakását, és a Mecsek egyik eldugott falujában, ahová hét kilométernyi erdei út vezet csupán, vesz egy parasztházat, s oda költözik. A faluból nem vezet út sehová, és ezt mintegy a sorsa jelképének is érzi...

Szakonyi Károly - Függöny ​fel!
Szakonyi ​Károly legújabb kötete a kulisszák mögé kalauzolja olvasóját. A Kossuth-díjas író, aki immár ötven év távlatából tekint vissza színházi pályafutására, most bepillantást enged drámáinak születési körülményeibe, őszintén vall az alkotófolyamat, a művészi-emberi sors minden gyötrelméről és gyönyörűségéről, rendező- és színészbarátaihoz fűződő sokrétű kapcsolatáról. Méltán népszerű és szerte a világon játszott műveinek - mint az Életem, Zsóka!, az Ördöghegy, az Adáshiba, vagy a Hongkongi paróka - keletkezéstörténete nem csupán az alkotás lélektani rugóit tárja fel előttünk, hanem kordokumentum is. Olyan nagyszerű művészekkel készülünk együtt a premierre, mint Domján Edit, Páger Antal, Sinkovits Imre, Haumann Péter vagy Béres Ilona, s velük közösen, izgatottan várjuk, hogy elhangozzék a varázslatos mondat: Függöny fel! (részlet Rózsássy Barbara írásából)

Szakonyi Károly - A ​barátság könyve
Sok ​minden volt már mögöttünk: háborús évek, éhezés, kemény munkák, szellemi kalandok, letiport forradalom, megromlott házasságok, albérletekben laktunk, presszókban írtuk a műveinket; úgy éltünk, mint Alaszkában az aranyásók, de mint Jack London-i hősök, mi is fáradhatatlanul kerestük a kincset. Jó verset, elbeszélést, drámát akartunk írni.

Szakonyi Károly - Harmincnégy ​ember
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szakonyi Károly - Ítéletnapig
Ebben ​a könyvben munkásságomból nyújtok át szíves olvasásra néhány írást.

Szakonyi Károly - Pál ​apostol szigetei
A ​kötet élén álló két mottó közül az első az Apostoltól való. A halálról, avagy a halálnál is veszedelmesebb ítéletről szól, Isten kiszámíthatatlan megjelenéséről. A második, pedig Borges-idézet, a képzelet szabadságát követeli, amely nélkül az irodalom meghal, újságírássá züllik. Szakonyi Károly ezzel a két idézettel megteremti a csoda és a tragikum légkörét, mint az elkövetkezõ novella-ciklus természetes közegét. Halálról, szerelemről, hűségről, önfeláldozásról, bűnhődésről mesél, van persze lélektani alátámasztásuk is e történeteknek, a régebbi múlt és a közelebbi történelem árnyai is feltűnnek...

Szakonyi Károly - Ember ​az alagútban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szakonyi Károly - Túl ​a városon
Szakonyi ​Károly első kötete - az Új Termés sorozatban megjelent Középütt vannak a felhők - hamar ismertté tette a tehetséges, fiatal írót, a közönség megszerette komoly mondanivalót hordozó, gondosan megmunkált novelláit. A Túl a városon ugyancsak magas írói-művészi igényt tükröz, de Szakonyi előző kötete óta tapasztalatokban gazdagodott, ízlésében finomult, jellemző- és helyzetteremtő ereje izmosodott. Legfontosabb mondanivalója: az ember küzdelme a társtalanság, a magány ellen, a boldogságért. Őszintén, póztalanul és sokszínűen fejezi ki ezt a mondanivalót a kötet legnagyobb és legjelentősebb darabjában, az Emberi üdvözlet-ben éppen úgy, mint többi novellájában; lírai hangvételével könnyen megtalálja az utat az olvasóihoz.

Szakonyi Károly - Képnovellák
Szakonyi ​Károly új prózakötete tartalmilag és formailag egyaránt meglepetést ígér: két-három novella után az olvasó egy-egy képet talál. Eigel István tizenegy festménye szervesen épül a könyvbe, valamennyi olyan látomás, amelynek gondolati tartalma rokon az írásokéval, hiszen a két barát tudatosan épített egymás művészetére: hol a festő ihlette meg az írót, hol Szakonyi írása nyomán született a kép. Meditatív, nosztalgikus tónusok az egyik műfajban, finom hangulatok, meleg emberközelség a másikban, olykor a más dimenzióból való dolgok áttűnnek egymásba, jeléül annak, hogy nyelv és látvány eszköztára éppoly korlátlan, mint az emberi képzelet lehetőségei. Sajátos lebegés jellemzi e színes és rendhagyó műfajjátékot, kettejük kedvvel űzött és sikeres kísérletét.

Szakonyi Károly - A ​tűz bűvöletében / Álomirodalom
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szakonyi Károly - Vendég ​a palotában
"Ebben ​a könyvben efféle nézelődések során szerzett benyomásaim, tapasztalataim olvashatók. Két év terméséből csaknem kilencven hosszabb-rövidebb novellát, tárcát, karcolatot válogattam össze. Egy elém bukkanó szószátyár alak, egy téli nap vagy egy forró nyári este, vasúti kupéban megismert útitárs, ifjú özvegyasszony vagy naiv babysitter, kertünkben a fiókáit féltő és azokat gonddal repülni tanító rigó históriája, férfiak és nők magánya-szerelme, gőgös fajankók fölényeskedése vagy éppenséggel a szeretet angyalaként a metró lépcsőjén áldást osztva le- s felszálló, borostás alak szerénysége, távoli tájról érkező hírt vagy az utcámban zajló esemény egyaránt váratlanul - de talán nem véletlenül - adott élményt ezekhez a hétről hétre megírt történetekhez. Írtam például egy kutyáról, a szomszédos ház egyik ablakában üldögélt gyakorta. Eleinte, ha arra mentem, megugatott, megmorgott, később már derűsen fogadott, de mostanában elcsendesedett volna, egyszerűen átnéz felettem a félemelet magasságából. Megszokott vagy megunt talán? Nem helyes. Egy kutya csak ne veszítse el se a gyanakvását, se derűs érdeklődését."

Szakonyi Károly - Bolond ​madár
Legújabb ​kori történelmünk tragédiába torkolló, máig sajgó sebeket okozó éveit, az 1952 őszétől 1957 tavaszáig tartó időszakot idézi fel Sámson Tamás hétköznapjain keresztül Szakonyi Károly (önéletrajzi ihletésű) regénye. Mint annyi kortársa, Tamás is áldozatául esett egy osztályharcos intézkedésnek: polgári származása miatt nem vették fel az egyetemre. A jogásznak készülő fiú egy mezőgazdasági gépekkel foglalkozó üzemben helyezkedik el, ahonnan hamarosan az egyik vidéki megyeszékhelyre kerül a katonai behívót kapott telepvezetőt helyettesíteni. Itt rövidesen szerelembe esik a titokzatos okok miatt táppénzen lévő, csinos kolléganőjével, Bellával. A lány különös kapcsolatban áll az ÁVH egyik tisztjével. Egy napon eltűnik, és az utána nyomozó Tamást hirtelen visszahelyezik Budapestre. Új munkahelyén megismerkedik a gyönyörű, ám férjezett kolléganőjével, Valival. Szenvedélyes, egyre mélyülő szerelem szövődik közöttük. Tamást zavarja a hazudozás, bujkálás, szeretne együtt élni Valival, ezért ráveszi, hogy mondjon el férjének mindent. A rettenetesen féltékeny férj öngyilkossággal fenyegetőzik és zsarolásával eléri, hogy Vali vele maradjon. Tamás elmegy egy másik helyre dolgozni. Itt közelebb kerül a munkásokhoz, elkezd politikai gyűlésekre járni. Eltelik három év a szakítás óta, Vali elhagyja férjét, a régi szeretők újra találkozhatnak. 1956. október 23-án randevúznak, s régi erővel lángol fel közöttük a szerelem. Ezzel az érzéssel eltelve csatlakoznak az ujjongó, szabadságot követelő emberáradathoz. A lövöldözésektől megriadt tömeg elsodorja őket egymástól - ezúttal végleg. Az utcai harcokban megsebesült, lábadozó Tamás már csak egy külföldről érkezett képeslapot őriz Valitól. - A kisregény az író életművének legjavához tartozik.

Szakonyi Károly - Emberi ​üdvözlet
Negyven ​novella került be a válogatásba Szakonyi Károly húsz évre terjedő elbeszélő életművéből. Írásait végigolvasva, nemcsak az izgalmas konfliktusok, a szokatlan helyzetek és figurák, az atmoszférateremtő erő, a pontos lélekrajz és a csiszolt nyelv ragadja meg az olvasót, hanem kibomlik a kor erkölcsi-társadalmi fejlődésrajza is.

Szakonyi Károly - Albérlet ​és filodendron
A ​kötetben megjelent hangjátékok: -Albérlet és filodendron -Majd jönnek érted -Milyen nap van ma? -Portások -Nő arcképe háttérrel -Ki beszél? -Három dobás hat forint -A hentes

Szakonyi Károly - Ami ​nincs
"Az ​író könyvében a fia halálán keresztül járja végig ugyanazt a lépcsőt, amit oltárának szerelmes ikonképeiben ábrázolt. Ahogy a szerelmet üldözve kergette ott, úgy menekül előbb a halál elől itt. Majd ahogy a művész valóságos szerelme helyett a portréját akarja szeretni, itt úgy akarja mások - mindenki - gyászképeivel, az általános halálfélelemmel csitítani saját halálfélelmét. De végül eljut a legmagasabb lépcsőfokra. Megvalósítja önnön életében a Kert I. idézetét: emlékezik, hogy "mindannyian együtt lehessünk." Ahogy az Ami nincs lapjain bensejében élővé teszi a szerelmet, úgy teszi élővé a halált. Befogadja, ezáltal föloldja. E kis terjedelmű, de a gyémántmetsző műhelyére rávalló, roppantul kiegyensúlyozott, szigorúan szerkesztett könyv méltó műve annak, akit a mai magyar irodalom élő klasszikusaként tartunk számon. Megjelenése a magyar szépirodalom ünnepe." (a szerkesztő)

Szakonyi Károly - Szívek ​zárkái
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szakonyi Károly - A ​prágai szerelmesek
Szakonyi ​Károly hangjátékai itthon és a nemzetközi rádióséletben éppen olyan ismertek és sikeresek, mint színpadi művei. Az idei könyvhétre a Neoprológus Kiadónál jelenik meg A prágai szerelmesek című kötete, amelyben a szenvedélyes és fájdalmasan lírai szerelmi történetek mellett, mint például Dosztojevszkij és Apollinária Szuszlova vagy az öreg turini remete, Kossuth és az ifjú, szép Sarolta viszonya, néhány történelmi játék, (a boldogtalan, magyar származású Jadwigáról, a lengyelek királynőjéről vagy II. Andrásról) a régmúltat idézi emlékezetünkbe, de mindezeken túl egy derűs ciklusban, akárcsak annak idején az Adáshibában vagy a másik sikeres komédiájában, a Hongkongi parókában, mai életünk fonákságait figurázza ki a szerző a tőle megszokott, szatirikus hangvételű játékaiban.

Szakonyi Károly - Férfiak
Nem ​készítek terveket. Ezért aztán az elmúlt két évben sok mindenbe belefogtam: írtam hangjátékot, drámát és - természetesen továbbra is - novellát. Most, e könyvben, nem mutatható be valamennyi: a "láthatatlan színpad" dialógusait leginkább a hangszalag őrzi. De az 1963-ban színre vitt drámámat - néhány elbeszéléssel együtt - olvasásra nyújthatom át a tisztelt Közönségnek: azoknak, akik látták annak idején, s azoknak is, akik előtt még ismeretlen. A színpad továbbra is vonzókörében tart - de igazán a próza érdekel. Legszívesebben novellát írok - ha olyan szerencsés helyzetbe kerülök, hogy tudok írni. A színházban esténként több száz emberhez szólhat az író, a szavak ereje azonnal mérhető, s ez igen fontos; élménynek pedig nagyszerű és feledhetetlen. Átéltem már, s meg akarom ismételni. De a legnagyobb örömöt mégiscsak akkor érzem, amikor egy elbeszélésem úgy sikerül, ahogyan szeretném. Bevallom, ritkán ér ilyen öröm.

Szakonyi Károly - Holt ​lelkek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szakonyi Károly - Adáshiba
Szakonyi ​Károly drámájában a Bódog család tipikus esetét ismerhetjük meg. Születésnap ünneplésére készülnek, de a főszereplő nem az ünnepelt, hanem a televízió. Körülülik, nézik anélkül, hogy valójában látnák, értenék, éreznék mi is történik a világban. S ugyanígy nem értik egymást sem, mindegyikük hajtogatja a magáét, reménytelenül...

Szakonyi Károly - Irányítószám ​2000
Nyárelőkön, ​könyvhéten, amikor még létezett a régi Nemzeti Színház, a kiskapu mellett, az épület körívéhez igazodva könyvsátor állt. 1962-ben itt, a színészbejárónál csípett el Benedek András, a nemzeti fődramaturgja, hogy hol bujkálok előle, mikor megyek fel hozzá beszélgetni, mikor szánom rá magam a darabírásra. S már vette is elő zsebnaptárát. Megegyeztünk a találkában. A dedikálás után néhány íróval, köztük egy jeles színikritikussal a ponyva melege alól hűs kocsmába tértünk be, s ez a sovány, szemüveges fiatalember ott kérdezte tőlem megnyúlt ábrázattal: "Te csakugyan drámát akarsz írni?" Nevettem csak, mert magam i képtelennek éreztem a vállalkozást. Benedek András azonban makacs volt; a következő esztendőben már be is mutatták első darabomat, az Életem, Zsóká-t. A Katona József Színház helyett az Ódryban, mert a kamaraszínház teteje beszakadt. A Luca-napi premier (1963-ban december 13-a ráadásul péntekre esett!) s a meghasadt mennyezet ugyan intő jel volt, de elfogultságomban (vagy elbizakodottságomban?) erre nem figyeltem. Most már mindegy. A színházat el lehet kerülni, de ha az író egyszer bemegy a kiskapun, többé nem találja a kijáratot. Ebben a könyvben drámák és hangjátékok olvashatók. Nem teljes gyűjtemény, de munkáim java, s az utóbbi időkben írt rádió-darabok. Az Életem, Zsóka mostani megjelenéséhez néhány magyarázó szót kell fűznöm. 1974 elején Esztergályos Károly tv-játéknak rendezte meg, erre az alkalomra kissé átdolgoztam. nem szándékoztam újjáírni. De emlékeztem, hogy már annak idején is, az előadásokat figyelve, szívesen javítgattam volna néhány jeleneten. Ezt most megtettem. A darab lényegén változás nem esett, az igazításokkal is megmaradt első drámának. Gyakorló dramaturg vagyok (a Miskolci Nemzeti színháznál), s ahogy másokra sem erőszakolom a magam drámaírói látását, korai munkámba sem akartam mai fővel beavatkozni.

Szakonyi Károly - Írók ​lámpafénynél
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertha Bulcsu - Csukás István - Gyurkovics Tibor - Hernádi Gyula - Szakonyi Károly - Végh Antal - Burgenlandi ​magyarok közt
Nincs ​már vasfüggöny. A bucsui határátkelőn jön-megy a forgalom éjjel és nappal. Vajha egyszer még könnyebb lenne a közlekedés az országok között! A végképp felszakadó határok mindent megoldanának; mindegy lenne, ki hol él, magyar-e vagy osztrák, ha a Lajtán innen és túl egyformán jó lenne az élet. Akkor aztán nem sorvadna sem a magyar nyelv, sem a magyar kultúra a különböző kényszerűségek miatt.