Ajax-loader

Münz András könyvei a rukkolán


Münz András - Szerelemszombat
Szerelmesnek ​lenni jó. Akár hétfőn, akár kedden, akár szerdán, sőt, a hétvégét sem érdemes kihagyni. Szabad szombatra vagy vasárnapra nem vágyunk, szeretni ugyanis minden időszakban kitűnő foglalatosság. Fiatalon megpróbáljuk utolérni a kiszemelt célszemélyt. Néha ebben épp saját biciklink akadályoz meg bennünket. Időskorunkban már a buszon, az újság mögül szeretnénk rájönni, hogy az a bizonyos fiatal lány észrevett-e minket. Van, amikor túlkomplikáljuk a dolgokat, máskor a legegyszerűbb jelekből sem tudunk olvasni. Aztán eljön a pillanat, amikor már a fogorvosi asszisztensnő együttérző pillantásáért is hálásak lehetünk. Münz András rövid, vidám, néhol édes-bús történeteinek nagy része korábban a Nők Lapja hasábjain jelent meg.

Münz András - A ​dédi térdkalácsa
Hasznunkra ​vannak nap mint nap, ránk köszönnek úton-útfélen. Mesélnek múltról, szólnak jelenről, láttatnak jövőt. Tárgyaink. A praktikus esernyő (nem kell külön locsolni), a szeszélyes cipzár (időnként, jaj, sztrájkba lép!), a tangányi tanga (össznépi izgalmakat gerjeszt), a sokoldalú kütyü (más, mint a ketyere), a leggyengébb láncszem (van baj, ha elszakad), a bájos felmondólevél (nem kedvez a libidónak), a dedikált könyv (neki is megvan a maga sorsa), az óriásplakát (sehol egy hajkorpa). És még a rendszerfüggetlen mézesmadzag, a filozofikus hajlamú bontott tégla, a családi fotó dédikénk szégyellős térdkalácsával, a vágyva vágyott húsosfazék, a hatalommániás hóember, az őrjítő farsangi jelmez, az élet-halál ura karszalag. Meg még az étlap, a fűnyíró, a könyvjelző, a légkondi, a matrica, a kátyú, a függőfolyosó, a turi ruci, a tojás, a hab a tortán... És hab a tortán: mindannyian ebben a kötetben.

Münz András - Génficam ​és más állatéletképek
"Az ​állatorvosi ló mélyen az orvos szemébe nézett. Az nem sokáig állta a pillantását. – Mert ebbe én beledöglöm, dokikám. Ebbe a büdös nagy, nem kívánt egészségbe. Be-le-dög-löm! Megszűnik a létalapom. – Úgy érti, felfordul. – Így is mondhatjuk. Ha nem is azonnal, de záros határidőn belül. És akkor jól ráfázott az a biztosító. Mindenhol elterjed, hogy halálra gyógyíttatott engem. Óriási öngólt rúgtak. A doktor elszomorodott. Hiába, hatalmas lelki teher egy ilyen tetőtől-talpig beteg állatorvosi lovat a túlvilágra gyógyítani." Állati történetek, melyekből kiderül: ...miért van mindig baj ezekkel a fehér zebrákkal ...mit eszelt ki a háromujjú lajhár, hogy koleszterinszintjét csökkentse ...milyen életigazságot hagyott az utókorra egy Marx nevű ember macskája ...lehet-e egy tiszavirágnak jövőképe ...mi történik, ha az egérke macskává akarja operáltatni magát ...hová vezet, ha egy vérszomjáról elhíresült tigris rákap a süteményekre ...szerencsés-e ha egy csőd közeli utazási iroda özönvíz idején társas utat szervez ...mit keres egy kelet-közép-európai galamb a Szent Márk téren… És megismerhető még a túlképzett bagoly, a filozofáló élteve, a szájhagyományt őrző brontoszaurusz, az internetfüggő guppi, a nagytermészetű polip, a rémálmoktól gyötört méhecske, az apasági vizsgálattól rettegő elefánt, a reménytelenül szerelmes óriás snaucer... Megismerhetők és ráismerhetők. Talán nem is állati történetek ezek? Gyerekként sem tartozott a leggazdagabbak százas klubjába. Élvezte viszont a szénszüneteket, szedett gyapotot, látta még focizni Puskásékat, ő maga is szép számmal rúgta a gólokat, (öngólokat...). Közben tanult, tanított, majd hírlapíró, riporter lett, később a Ludas Matyi legendás csapatának tagja. Változatos műfajokban félszáznál is több lapban publikált, a legutóbbi időkig a Nők Lapja szerkesztője volt.

Münz András - Reményfutam
Kilesett ​a pillafedezékből. Látta: férje figyelmesen szemlélődik a tükörben. Vár. Keze, a borotvával, távol az arcától. Ágnesen hirtelen félelem futott át. Pontosabban keresztül nem szaladt, csupán belépett s gyűlt, töltődött, feszült, sűrűsödött benne. Aztán robbant. Ha ez itt most bevágja a borotvát a vízbe, agyoncsap az áram! Rémülten ugrott ki a kádból. Ott állt, reszketett, ruhátlan. A fürdőhab rongyokban a testén, sarkában, még mindig, a megidézett halál. Sándor arcán átsuhant valami mosolyféle. -Túl sok krimit olvasol mostanában- mondta.- Nevetséges. Másodpercek, és végzett a borotválkozással. Ment ki, hang, köszönés nélkül. Ágnes fázott. Fürdőlepedőt borított a vállára, lehajolt, hogy kihúzza a kád dugóját. A tükrön hideg veríték. Valahol, emeletekkel odébb, rádió szólt halkan.

Münz András - Mosolycsomag
Mi ​történik, ha egy bálna beleszeret egy személyszállító kompba? Tartson-e háztartásában dinoszauruszt egy magyar kisnyugdíjas? Védi-e a szakszervezet a kerti törpéket? Milyen elven működik az ugatásgátló nyakörv? Ezekre és más ugyancsak életbevágóan fontos kérdésekre válaszol a szerző, aki mindezek tetejébe még azt is elárulja: egyszer svájci kölcsönkutya, máskor meg svéd ápolónő szeretne lenni.

Münz András - Időjáték
"Tudja-e ​Ön, kedves Olvasó, hogy mit éreztem, amikor kezet foghattam Puskás Öcsivel? Hogy ellopták Takács Mari első fizetését, s hogy miként izgultam halálra magam Tamási Eszter meseszép bundája miatt? Hogy miért zúgott bele a kötél a kötéltáncosnőbe, hogy miben hasonlít a régen volt lecsó a régen volt szerelemre, hogy miért sanyarú a fehér zebrák sorsa, hogy mily kínos, ha a cég vezérkara ajtóstól ront egy mellékhelyiségbe? Hogy hajdan a kezét is elegendő volt megfogni a lányoknak, hogy mi az igazság az Ál utcai fiúkról, hogy mekkora disznóság történt a nagy író emlékházában, hogy lebukott-e Boríték és Napocska, amikor papás-mamást játszott az óvodakertben? Továbbá azt, hogy randevúzott-e a pénztáros kisasszony a bankrablóval, hogy szerencsés-e, ha egy BKV-ellenőr kombinéruhát hord munka közben, hogy szükség van-e vállalati hipochonderre, hogy egykori szerelmem három fogorvoshoz ment férjhez kis követési távolsággal, végül, hogy régen merőben más volt bizonyos női blúzok gombolása?" A kötetből a fenti kérdésekre kaphatnak választ az érdeklődők.

Münz András - Életvonal
Életünk. ​Utazunk röviden-hosszan, két pont között. Mindjárt utunk elején ott áll drága nagymamánk barackfája (él-e vajon, terem-e még?), ott a primőr óvodai szerelem, Ágica (csodás tejfogaival), később csókok is, a híradó vágóképe idézi meg őket (a tettestárs Sári erényén szülei meglehetős hibaszázalékkal őrködnek), majd már felnőttszerelem (viharjelzésekkel). Ismeretségek, sorra-rendre: a szomszéd Borika (hála a halízű csirkének, majd kicsattan az érzékiségtől), sokkoló köldökök (BKV-ajándék), vicces traumatológus (térdünk bánja), későn érő Zoltán (hintalóról nyergelne át franciaágyra), maga Ronaldinho (focizni invitál), a bérgonosz (igény van rá), Rózsika és Ottó (szakrendelői szerelmesek), a 120 ezer éves baci (felélesztették), a kisbolygó (nagy családi balhét kavar), nadrágkrízis (minden tavasszal), közepesen egészséges nyögések (sűrűsödnek). Utazunk, libamelltől kelfasírtig, mígnem egy nap összetévesztünk egy csinos nőt egy autóbusszal, és azt álmodjuk, megszűnt a közérzetünk...

Münz András - Malomzúgás
Emlékezetem ​emberei mulatságos. Már ha a memóriám mostani állapotára gondolok. Hangok, illatok, ízek, érintések, nos, rájuk máig pontosan emlékszem. Ajtónyikordulás a régi háznál, kabócakoncert Korčula szigetén igen. Birsalma és szegfűszeg illata gyerekkoromból, Nagymamám paprikás krumplija, melasz a háború után igen. Függönyök csöndje, pincék hűvöse, padlások pora. Tarló szúrása mezítelen talpamon, Anyám keze a homlokomon igen. Emberek az emlékezetemben? Amikor egyre sűrűbben bújócskáznak velem a nevek? (Ők bújnak) Igaz. Mégis, mégis! Bennem élnek, bennem, ők, útitársaim mindahányan, ha még köztünk járnak, ha már nincsenek is. Kötődnek helyhez, helyzethez, alkalomhoz, ünnephez, köznaphoz, örömhöz, bánathoz, születéshez, gyászhoz, tavaszhoz, nyárhoz, őszhöz, télhez. Emberek, embereim. Híresek és hírtelenek, közeliek és távoliak, vidámak és orrlógatók, tehetősek és szűkölködők, együtt érzők és közönyösek, zárkózók és tárulkozók. Szemvillanásra látottak és társak, hosszú vizeken. Egy éles kontúr, egy sziluett, egy kézszorítás, egy mosoly, egy sóhaj, egy másik fej nyoma, reggel a párnámon

Münz András - Túlélőtúra
"Mindig ​két háború között vagyunk" - mondja egy optimista fickó, itt belül, az egyik írásban. Igaz. Túl kell hát élni a háborúkat. És közöttük a békéket. Mindjárt a születésünket, majd a gyerekkorunkat, a kamaszéveket. A számos első szerelmet, és a számos utolsót.

Münz András - Dublőr ​nélkül
Szóval ​hol tartok, hányadán is állok magammal? Helyzet van? Kétségtelen. Jó is, rossz is. Mikor milyen. Kérdés az arányuk. Addig azért nincs nagy baj, amíg minden "egyfelől"-re akad egy "másfelől". Így valahogy. Egyfelől: Versenyt fájnak a térdeim egymással. Másfelől: Még mindig mesteri gólokat lövök álmomban. Egyfelől: Nem merek már megnézni egy csinos lányt a buszon, mert félő, átadja nekem a helyét. Másfelől: Hihetetlen fürgén birtokba tudom venni az egyetlen üres helyet, tetszőleges BKV-járművön. Egyfelől: Sokszor keresem a szavakat. Másfelől: Néha meg is találom őket. Egyfelől: Reggel, tükörbe nézve, ismeretlen arcot látok. Másfelől: Tíz évet nyugodtan letagadhatnék - telefonon. Egyfelől: A csajok (18-tól 50-ig) már észre sem vesznek. Másfelől: Én még megfordulok utánuk az utcán, igaz, olyankor gyakran elfelejtem, eredetileg merre tartottam, és elindulok az ellenkező irányba. Egyfelől: Rendre levegőnek néznek a hivatalokban. Másfelől: Ez jó jel, a levegő, s benne az oxigén elemi életszükséglet. - Most akkor mi van? Egyszerű: hétfőn, szerdán, pénteken már öregnek érzem magam. Kedden, csütörtökön, szombaton még fiatalnak. Vasárnap? Pihenek. De azt fiatalosan. Minden a legkisebb rendben.

Münz András - Hozzon ​Isten!
Mit ​tesz egy férfiember, aki abba a korba lépett, hogy vígan nagypapa lehetne? Minthogy messzi földön tapintatos apa és após hírében áll, a világért sem sürgeti az érdekelteket, nem is biztatja őket az ügy előmozdítása végett, még csak nem is célozgat, nem tesz sanda célzásokat, főként nem példálódzik, hogy bezzeg X-ékhez már megérkezett a gyermekáldás, Y-ék meg, minthogy hamarosan szükség lesz rá, kacsalábon forgó babaágyat szereztek be. A gólyát sem igyekszik megkörnyékezni, ilyen-olyan eszközökkel protekciót vásárolni nála, soronkívüliséget szerezni, ez, különben is, elveivel ellenkezne. Nem. Várja, türelmesen várja a kis Áhítottat, tudja, megérkezik egyszer. Addig pedig, mi sem egyszerűbb, ír magának, maguknak egyet. Miként most a Szerző tette.

Balázs-Piri Balázs - Münz András - Mindenki ​másképp csinálná / Everyone would do it their way
Én ​privatizálok, te privatizálsz, ő privatizál. Én kritizálom, te kritizálod, ő kritizálja. Mert túl gyors. Mert túl lassú. Mert agyonszabályozott. Mert szabályozatlan. Mert kicsi a nyilvánosság. Mert éppen hogy nagy. Sok a külföldi befektető. Kevés. Hátrányban a hazaiak. Nana, inkább túl sebesen tollasodnak... A mind nagyobb bevétel a cél. A vállalkozások hatékony működtetése. A foglalkoztatottság javítása. Többet a költségvetésbe! Kevesebbet a költségvetésbe! Éljenek a kisbefektetők.! Az ám, miből: Eladni, amit csal lehet, minél gyorsabban! Ellenkezőleg: előbb följavítani, majd azután értékesíteni a céget. Szétszedni, darabokban piacra dobni! Vétek! Vétek! Állami beavatkozás kell! Elég a gyámkodásból! Én privatizálok, te privatizálsz, ő privatizál. Én jobban tudom, te jobban tudod, ő jobban tudja. De végül is ki tudja? I privatise, you privatise, he privatises. I criticise, you criticise, he criticises. Because it's too fast. Because it's too slow. Because it's over-regulated. Because it's deregulated. Because there isn't enough publicity. Because there's too much. there are many foreign investors. There are only a few. Domestic investors are at a disadvantage. Well, well, they're making piles much too quickly... they want more and more. Operating enterprises efficiently. Improving employment. More for the budget! Less for the budget! Long live the small entrepreneurs! Yes, but on what? To sell everything you can, as fast as you can! The opposite - first improve them, then sell the companies. Take them apart and put them on the market in buts! Shame, shame! State intervention is needed. Enough of paternalism! I privatise, you privatise, he privatises. I know better, you know better, he knows better. But in the end, who knows?

Kollekciók