Ajax-loader

Szabad György könyvei a rukkolán


Szabad György - Aradtól ​az Országgyűlésig
Szabad ​Györggyel - a 19. századi magyar polgári átalakulás korának történetírójával, az első demokratikusan megválasztott Országgyűlés elnökével - 1991-1992-ben készítette a kötetbe rendezett beszélgetéseket egykori tanítványa, Pavlovits Miklós újságíró. Az interjúkból kirajzolódik egy közép-európai módra összetett emberi sors: a háborús hányattatások, az ötvenes-hetvenes évek bölcsészkari, levéltári, akadémiai élete, a történészviták, 1956 eseményei. Később a lakiteleki találkozó, az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalások felidézése markáns képet ad a rendszerváltás körüli évek politikai, társadalmi zsongásáról. A beszélgetések a házelnöki évek kellős közepén zajlottak, így ezek megidézése is eleven, s nem mentes egyfajta feszültségtől sem: az aktív politikus döntéseinek értékelését a mérlegelő és távolságot tartó történész végzi el. A Csorba László történész jegyzeteivel ellátott szöveget gazdag képanyag és annotált névmutató teszi teljessé.

Szabad György - Katedrától ​a pulpitusig
1990. ​május 2-án az új, demokratikus alapokra helyezett országgyűlés alakuló ülésén a parlament alelnökévé választották Szabad Györgyöt, aki augusztus 3-ig megbízottként látta el az elnöki teendőket, majd innentől kezdve a ciklus végéig a Ház első szabadon választott elnöke lett. Szabad saját, a rendszerváltás folyamatában és a jogállam kiépítése során vállalt szerepének leglényegesebb elemét abban jelölte meg, miszerint igyekezett hozzájárulni, hogy 1848/49 öröksége legyen a rendszerváltás egyik korszerűsített kiindulópontja, s megkezdődhessen ennek az örökségnek, a polgári átalakulásnak többször félrevitt, illetve megszakított folytatása. Kötetünk Szabad György, a Széchenyi-díjas történész, iskolateremtő egyetemi tanár politikatörténeti munkásságának tizenhárom, 1960 és 2002 között megjelent, válogatott értekezését tartalmazza. Ezek – különböző mértékben – kivétel nélkül kapcsolatba hozhatók a polgárosodás megalapozásának és kiteljesítésének biztosítékaként aposztrofált alkotmányos parlamentáris rendszerrel, s a magyar történelem 19. századi kulcsmomentumait mutatják be számos aspektusból körbejárva. Szabad György irodalomból kölcsönzött metaforájával – „az eltévedt lovas”-sal – a magyarság hosszú 19. századi történetét illusztrálta: a reformkori küzdelmeket, az 1848/49-es csúcspontot, majd a kiegyezéssel megpecsételt új irányt, mondhatjuk visszalépést, amely véleménye szerint már magában hordozta a tragikus végkifejlet, a trianoni összeomlás jövőképét is.

Szabad György - Katedrától ​a pulpitusig
1990. ​május 2-án az új, demokratikus alapokra helyezett országgyűlés alakuló ülésén a parlament alelnökévé választották Szabad Györgyöt, aki augusztus 3-ig megbízottként látta el az elnöki teendőket, majd innentől kezdve a ciklus végéig a Ház első szabadon választott elnöke lett. Szabad saját, a rendszerváltás folyamatában és a jogállam kiépítése során vállalt szerepének leglényegesebb elemét abban jelölte meg, miszerint igyekezett hozzájárulni, hogy 1848/49 öröksége legyen a rendszerváltás egyik korszerűsített kiindulópontja, s megkezdődhessen ennek az örökségnek, a polgári átalakulásnak többször félrevitt, illetve megszakított folytatása. Kötetünk Szabad György, a Széchenyi-díjas történész, iskolateremtő egyetemi tanár politikatörténeti munkásságának tizenhárom, 1960 és 2002 között megjelent, válogatott értekezését tartalmazza. Ezek – különböző mértékben – kivétel nélkül kapcsolatba hozhatók a polgárosodás megalapozásának és kiteljesítésének biztosítékaként aposztrofált alkotmányos parlamentáris rendszerrel, s a magyar történelem 19. századi kulcsmomentumait mutatják be számos aspektusból körbejárva. Szabad György irodalomból kölcsönzött metaforájával – „az eltévedt lovas”-sal – a magyarság hosszú 19. századi történetét illusztrálta: a reformkori küzdelmeket, az 1848/49-es csúcspontot, majd a kiegyezéssel megpecsételt új irányt, mondhatjuk visszalépést, amely véleménye szerint már magában hordozta a tragikus végkifejlet, a trianoni összeomlás jövőképét is.

Szabad György - Forradalom ​és kiegyezés válaszútján
Szabad ​György monográfiája a forradalom és szabadságharctól a kiegyezésig ívelő történeti fejlődésmenet legjelentősebb, drámai fordulatokban leggazdagabb szakaszát világítja meg. A Habsburg-hatalom több mint egy évtizedes korlátlan önkényuralom után, 1860 őszén megingott helyzetének újraszilárdítása érdekében kísérletet tett a birodalom kormányzati rendszerének átalakítására, Magyarország megbékítésére. Megnyíltak a politikai tevékenység megyei és városi színterei, 1861 tavaszán összeült az országgyűlés és a birodalmi tanács, kongresszusokra gyűltek egybe a nemzetiségek képviselői. De nem került sor sem megegyezésre, sem az önkényuralom visszaállításának a megakadályozására. Hogyan buktak meg a birodalom újjászervezésére irányuló egykorú tervek, mint hiúsult meg ugyanakkor a magyar emigrációnak és hazai támogatóinak törekvése a nemzeti önrendelkezés bel- és külpolitikai feltételeinek megteremtésére, és vált a demokratikus célkitűzéseket elhárító a közjogi negyvennyolcasságra szűkülő, és hovatovább a kompromisszumos kiegyezés útjait kereső irányzat a politikai élet legfőbb tényezőjévé Magyarországon, ennek szakszerű vizsgálata és megelevenítő bemutatása tárul fel a nagyszabású történeti feldolgozás lapjain. A monográfia igen jelentős tudományos eredményei rendkívül széles körű forrásfeltáráson alapulnak. Ez tette lehetővé, hogy szinte minden hazai politikai irányzat, társadalmi réteg és jelentős személyiség magatartása és állásfoglalása helyet kapjon a hazai történéseket egyetemes összefüggéseikben is szemléltető összképben.

Szabad György - A ​magyar országgyűlés 1848/49-ben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabad György - A ​tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra
Halkan ​már a középkorban jelentkeztek hazánkban is a tőkés termelés kezdetei, a megdöntött feudális rendszer maradványait pedig koloncként hurcolta magával felszámolásáig a magyarországi tőkés fejlődés. Uradalomtörténeti tanulmányunk a feudalizmusból a kapitalizmusba haladó fejlődésmenetnek nem az egész ívét, hanem annak döntő szakaszát, a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra való tényleges átmenetet kívánja megvizsgálni, az agrártermelés vonatkozásában. A részletes tárgyalás az 1820-as évektől az 1870-es évek kezdetéig terjedő, közel fél évszázadot fogja át. Rövid visszapillantást vet az előzményekre, és a téma egyes vonatkozásait a 70-es éveken túl is kíséri. E határok megszabása nem önkényes. Az Eszterházy grófok tatai és gesztesi uradalmának történetében, amely tanulmányunk tárgya, a jelzett két időpont jól megragadható határvonalakra utal. Az egyik, a 20-as évek végén a nagyarányú majorsági árutermelés létrehozását, a másik a 70-es évek kezdetén a jobbágyfelszabadítás végrehajtását lezáró birtokrendezések zömének megvalósítását, és ezzel összefüggésben a tőkés bér le trendszerre való áttérés folyamatát zárja le. (Tanulmányunk tehát nem a majorsági árutermelés kialakulását és kibontakozását vizsgálja, hanem a már kifejlődött majorsági árutermelő feudális nagybirtok életét, belső válságát és átváltását a tőkés termelésre. Ez indokolta, hogy munkánk címében is jelezzük: nem általában a feudális gazdálkodást, hanem a robotrendszeren épült majorsági árutermelésig fejlődött feudális gazdálkodás felváltását vizsgáljuk.) Tanulmányunk olyan időszak problematikájába vezet, amelyhez a korábbi uradalomtörténetek - vizsgálatukat csak a 19. század küszöbéig, legfeljebb a francia háborúk lezárultáig terjesztve ki - nem érkeztek el. Több polgári és marxista agrártörténeti, paraszttörténeti munka foglalkozott összefoglalóan az általunk vizsgált egyes korszakokkal. E feldolgozások azonban vagy a forradalom előtti vagy utáni időszakot, illetve magát a forradalmi esztendőt tárgyalták, és így nem állt módjukban az átmenet problémáit a fordulópontokon túl is kísérni.

Szabad György - Kossuth ​politikai pályája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabad György - Miért ​halt meg Teleki László?
Szabad ​György írása Teleki Lászlónak, a XIX. század kiváló államférfiának, a reformellenzék egyik vezetőjének 1861-ben bekövetkezett halála különös körülményeit világítja meg. A neves szerző - jelentős részben kiadatlan levéltári forrásanyagra támaszkodva - azt vizsgálja, hogy a tragikus esemény hátterében miféle lélektani és politikai okok húzódhattak meg.

Szabad György - Kossuth ​Lajos, 1802-2002
Csak ​az képes hatalmasan hatni, ki saját korának embere, míg ellenben, ki korát megelőzi, csak halála után él, ki pedig korától elmarad, élve is halott" - fogalmazott 1846-ban egy előadásában Kossuth Lajos. Mint pályája során annyiszor, kritikája egyszerre szólt azoknak, akik kiváltságaikhoz, illetve hatalmi eszközeikhez ragaszkodva szembeszálltak a fejlődést érvényesítő jogkiterjesztő lépésekkel és azoknak, akik a lehetőségeket vágyaikkal felcserélve az adott korban elérhetetlen célokra fordították a figyelmet. ...

Szabad György - Kossuth ​irányadása
Számtalan ​könyv, tanulmány foglalkozik Kossuth Lajos személyével, tevékenységével, életművével. Ez a kis kötet, amely sokban támaszkodik az eddigi irodalomra, szerzőjének korábbi munkáira, noha nem azonos velük, az irányadó Kossuthot idézi. Hogyan akarta, és mennyire tudta befolyásolni Kossuth nézeteivel és tetteivel a magyarság és Magyarország sorsát, fejlődését? Szerzője jól tudja, hogy Kossuth történelmi teljesítményének megítélése koronként is, művenként is nagyon változó. Azt tanácsolja tehát minden olvasójának, ne feledje, hogy a megközelítés változhat, de Kossuth mindig azonos marad önmagával. Lekicsinyelni könnyű, eljutni hozzá nehéz. Az utóbbira vállalkozóknak kíván némi segítséget nyújtani ez a kis kötet.

Kollekciók