Mihail Solohov könyvei a rukkolán

Mihail Solohov - Csendes ​Don
"A ​már életében klasszikussá vált, Nobel-díjas orosz író világhírű alkotása ez a regény. A mű szétfeszítve a szokásos családregények kereteit, a korszak hatalmas panorámáját bontakoztatja ki, de a kompozíció középpontjában mindig a Melehov család áll, sorsukon át a történelem végső tanulságait összegezi az író. A doni puszták kozákságának balladai szépségű regényeposzáról írja Radnóti Miklós: "Érzelmességtől mentes, pontos és kemény líraiságában szinte egyedülálló, valóságábrázoló erejének titka pedig tapintatos aprólékosságában rejlik... mely az ábrázolás hitelét szolgálja".

Mihail Solohov - Emberi ​sors
Mihail ​Solohov a tolsztoji méretű nagyregények, társadalmi eposzok megalkotása előtt elbeszélésekkel indult el az írói pályán. Az anyajegy, a Sibalok magzatja, az Idegen vér és a többi, a húszas években keletkezett írás a polgárháború drámákkal és tragédiákkal teli időszakát ragadja meg, e remekmívű novellákban a kozákság egyéni sorsa egy egész vajúdó s gyötrelmekben újjászülető nép sorsfordulóját szimbolizálja. Az Emberi sors című világsikerű elbeszélés, amelynek egyszerű katonahőse a második világháború megpróbáltatásai és tragédiái után is megőrizte hitét az életben, az emberekben.

Mihail Solohov - A ​hazáért harcoltak
A ​Nagy Honvédő Háború témájának feldolgozásából nagyszerű alkotások születtek a szovjet irodalomban. Ezek közül is kiemelkedik Solohov legújabb, még nem teljesen befejezett műve, amelynek eddig elkészült részletei is összefüggő egészet alkotnak. Mi emeli naggyá e regényt? Mindenekelőtt Solohov páratlan emberábrázolási módja, amelyet megcsodálhattunk már a "Csendes Donban", az "Új barázdát szánt az eke" és más alkotásaiban. A mű cselekménye a háború kitörésének első éveiben játszódik, a legdrámaibb, a legkritikusabb időszakban, amikor a szovjet haderő visszavonulni kénytelen. A visszavonulást fedező egyik ezred katonáinak heroikus küzdelmét mutatja be az író, amelyből mindössze huszonheten maradtak életben, de az ezred szentségét: a zászlót megőrizték. E hősöknek állít méltó emléket Solohov. első éveiben játszódik, a legdrámaibb, a legkritikusabb időszakban, amikor a szovjet haderő visszavonulni kénytelen. A visszavonulást fedező egyik ezred katonáinak heroikus küzdelmét mutatja be az író, amelyből mindössze huszonheten maradtak életben, de az ezred szentségét: a zászlót megőrizték. E hősöknek állít méltó emléket Solohov.

Mihail Solohov - Feltört ​ugar
...A ​Solohov emberei nem paraszti pojácák, hanem emberek, igazi emberek. Okos-ravaszok vagy indulatosak, dolgos-szorgosak vagy "könnyű-fogásuak", és ami változatot csak tud adni az emberi világ, s benne az évezredes szolgasággal nyomorított paraszti világ, az mind igaz, az mind természetes itt. Mind a maga helyén van, és mind azt mondja, azt cselekszi, ami a jelleméből következik.

Mihail Solohov - Csendes Don II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihail Solohov - Csendes Don IV.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihail Solohov - Csendes Don I.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihail Solohov - Csendes Don III.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihail Solohov - A ​hazáért harcoltak / Emberi sors
"Solohov ​művész-zseni, egészen kivételes jelenség, akire epikus lendület, nem mindennapi kifejezőkészség, a realista elbeszélés költői ereje jellemző." - Csingiz Ajtmatov

Mihail Solohov - Emberi ​sors / Idegen vér
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihail Solohov - Új ​barázdát szánt az eke
A ​kiváló szovjet író Új barázdát szánt az eke című világhírű regényében az új útra lépett doni kozákság életét írta meg. A regény egy évtizeddel a polgárháború után játszódik. Végképp eldőlt a hatalom kérdése, most a falu szocialista átalakításán, a mezőgazdaság kollektivizálásán, a kolhozok megszervezésén volt a sor. Az ellenség már nem nyíltan, a csatatéren, szervezett katonai egységekkel, hanem alattomban, a mindennapi életben, szabotázsokra bujtogató beépített ügynökei révén támad. Különösen éles a harc a doni földön, ahol a cári időkben bizonyos kiváltságokat élvező kozákság kulák és középparaszti rétege fegyverrel, körmeszakadtáig próbálja védelmezni magántulajdonát. Az író páratlan művészettel eleveníti meg egy kozák falu küzdelmekkel teli napjait, s mesteri emberábrázolással teszi felejthetetlenné az olvasó számára a falu lakóinak alakját, kezdve a sziklaszilárd Davidovtól, a rendkívül emócionális és gyakran ingadozó Rázmotnovon át a "partizán" módszerekkel dolgozó, türelmetlen Nagulnovig: a belülről áskálódó kulák Osztrovnovtól, az önmagával becsületesen vívódó Majdannyikovig. De ugyanilyen életszerű és hiteles Polovcev kozák-kapitány vagy az ellenállhatatlan belső humorral jellemzett Scsukar apó figurája is.

Mihail Solohov - Doni ​mesék
Az ​orosz elbeszélő, regényíró, Mihail Solohov, 1905. május 24.-én született, a doni kozák területen fekvő, Vjosenszkajában. Apja középosztálybeli orosz bevándorló volt, aki a kozákok költözött telepedett le és számos foglalkozásban kipróbálta magát. Édesanyja analfabéta, orosz parasztlányként csak azért tanult meg írni, olvasni hogy fiával foglalkozhasson. Solohov első elbeszélő kötete 1926-ban jelent meg, Doni mesék címmel. A könyv történeteinek nagy része a polgárháború által kettészakított kozákságot ábrázolja, ahol a konfliktusok falvakat, sőt családokat állítanak szembe egymással. Társadalmi feszültség, szegények és gazdagok harca vegyül a történelmi konfliktus véres tengerébe, melynek hullámai között egy lázadó fiú és édesapja küzdenek egymással és a tomboló elemekkel. A Vörös Hadsereg és a szovjet rendszer ellen fellázadt kozákság küzdelmének plasztikus megjelenítése, a barbár és brutális mészárlások krónikája e könyv, mely az író világhírű regényeposzának, a Csendes Don előzménynek tekinthető. A szocializmus egyik kiemelkedő elbeszélőjeként Solohov, miután már elnyerte a Szovjetunió legmagasabb művészi kitüntetéseit, 1965-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat. Ezzel bizonyítva, hogy nem csupán a kommunista blokk ideológiai légköre avatta őt kora egyik kitűnő regényírójává, habár a kommunista eszmékhez élete végéig hű maradt és távol állt tőle a rendszerkritikusság.

Mihail Solohov - Azúrkék ​puszta
"- ​Hát ez miféle kóró ott a sarokban? - Azon alszom. - Na, megnézzük! - Az apa odalépett a sarokba, leguggolt, lassan széttúrta a hitvány, zörgő gazt és napraforgószárat. Mityka mögötte. Az apja hátán feszülő kék egyenruhán káprázó körök táncoltak. Egy perc múltán az apa szájából rekedt ordítás tör elő: - Há-á-á-á ... Ez mi? A barna szárak közül előbukkan Fjodor mezítelen lába. Az apa jobb kezével az oldalán lógó pisztolytáska után kap. Mityka imbolyogva felugrik, keményen megmarkolja a fal mellé támasztott baltát, felnyög a torkát hirtelen elszorító görcstől, aztán teljes erőből meglendíti a baltát, és lesújt apja tarkójára..."