Orbán Ottó könyvei a rukkolán

Orbán Ottó - Eszterlánc
A ​kötet versei témában és hangulatban igen sokfélék. Számos vers szól a természetről, a környező világról, legtöbbjük azonban a négyéves Eszterről mesél. A kötet rendkívül szoros és szigorú belső logikai rendszerre épül fel: a gerincet az Eszterről szóló versek képezik, erre épülnek a témájukban eltérő költemények, amelyek sorrendben úgy követik egymást, ahogy a növekvő kisgyerek látóköre is bővül, hiszen a gyerek egyre többet ismer meg a környező világból. Orbán Ottó verseire a groteszk humor, a tréfás hangnem jellemző. A kötetet a lírai fogékonyságáról ismert grafikus, Heinzelmann Emma illusztrációi ékesítik.

Kabdebó Lóránt - Orbán Ottó - Színpompás ​ostrom
"Múltidézés? ​Kulcs a jelenhez is! Költészet, amely elvezet a valósághoz, és valóság, amely költészetet szült. Aki Magyarországot meg akarja ismerni, vegye kezébe Orbán Ottó összegyűjtött költeményeit" - írja bevezetőjében Kabdebó Lóránt, aki 1987-1988-ban készített tízrészes életműinterjút kortársával, Orbán Ottóval. Az "Egy szegény fiú" eszmélete lapjain egy sajátos 20. századi magyar élettörténetet ismerhetünk meg a negyvenes és ötvenes évek traumáitól kezdve a pályakezdés korszakán át a nyolcvanas évek alkotói jelenéig. Emlékképek, anekdoták, önelemzések - Orbán Ottó fekete humorával, vérbő, mégis empatikus iróniájával. Az életműinterjú, miközben a költő életének és pályájának meghatározó pillanataira és történéseire fókuszál, legkivált arra, miképpen lesznek-lehetnek az életrajzi mozzanatok Orbán Ottó költészetében poétikai motívumokká, egy nemzedék eszmélésének a krónikája is. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rögzített anyag most olvasható először, Orbán Ottó nyolcvanadik születésnapján.

Balla D. Károly - Baranyi Ferenc - Czigány György - Faludy György - Gergely Ágnes - Görgey Gábor - Juhász Ferenc - Kalász Márton - Lator László - Lászlóffy Aladár - Mezey Katalin - Mozzi Giulio - Nagy Gáspár - Orbán Ottó - Riccardi Antonio - Székely Magda - Szőcs Géza - Takács Zsuzsa - Tari István - Tornai József - Tőzsér Árpád - Turczi István - La giornata della poesia - Antologia poetica
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - A ​keljföljancsi jegyese
A ​kilencvenes évek elején megjelent köteteiben Orbán Ottó számos önarckép-verset ír, groteszk-önironikus metaforákat ad magának („kozmikus gavallér”, „keljföljancsi”, sőt monogramja alapján: két nulla). Ihletanyagát a politikával is teljes hétköznapok adják, de a vers mindig valamilyen általánosabb szintre emelkedik. Játékos-tisztelgő-megszólító gesztusból, nagy műgonddal és sok humorral, nyíltan imitálja klasszikus és modern (magyar és világirodalmi) szerzők hangját – egyik legszebb darabjában „Balassi Bálint módján fohászkodik”.

Orbán Ottó - Helyzetünk ​az óceánon
"Csodagyereknek ​elég mindennapi voltam. Nem sugárzott belőlem a mozarti báj; ha sugárzott valami is, az ostrom. Éltem - és ez volt a csoda. Három bombát kapott a házunk - mindhárom belefulladt. >>Jenkidudl kipitap<< két bombázás közt a gangon, az SS-ek feje fölött fütyültem az amerikai rádió hívójelét - nem volt hallásuk, nem lőttek agyon (anyám szétpofozta a fejem a lakásban). A környéken minden ház égett - a miénk nem. Csodák, csodák, csodák. A felnőtt társadalom mindemellett a költőt becsülte bennem. A Rádióba is elvittek; magnó még nem volt, lemezre vették a szavalatom. Az érzékeny szerkesztőnő kikelt magából: >>ez a kis, idegbeteg pávián!<< Grandpierre Emil tengerkék szemével úgy bámult, mint egy számolni tudó verebet. De titkomat nem tudta egyikük sem: tökmaggal volt teli mind a két zsebem. Ez volt a Költő Jutalma, a Tökmag Kéje - fizetség az árvaságért, pofonokért, páviánért, rádiónyilatkozatért. Az Árnyas úton tökmaggal a számban szuszogva másztam az intézet felé. A Szegény Árva: rágtam és röfögtem. E sanda képrejtvény jelentését persze nem fejthettem meg ott, a helyszínen. Máskor és más helyen pattant szét ez a buborék is. De bármikor és bárhol történt: mint parttól a hajó, elvált bennem a könny a nevetéstől; én voltam a növekvő messzeség és én, aki kétfelől integettem. Gyilkos humortól hasadt meg, mint napfénytől a rög, a benső pásztorjáték nyájas színtere, és nyílt meg szemem előtt a vér tükrös szakadéka, ahol versben bomlik el a lelki hasadóanyag."

Orbán Ottó - Hatvan ​év alatt a Föld körül
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Barbarus ​utazásai
Orbán ​Ottó két regényes utazása olvasható ebben a könyvben. Az Ablak a Földre egy indiai utazás három hetének krónikája, amely először 1972-ben jelent meg, kibővítve 1989-ben. A Meztelen tenger a Szovjetunióban töltött tizenkét nap 1962-ben keletkezett útirajza, amely 2006-ban jelent meg először a Holmiban. Orbán Ottó összegyűjtött prózai írásainak első kötetében különös fénytörésben mutatják meg egymást ezek az útirajzok. A szerző útitársa a világra való kíváncsiság, az ismeretlen felé forduló nyitottság. A természeti és a teremtett világban valóban utazások kérdése: mi az, ami tőlünk különböző, hogyan ismerhetnénk meg jobban önmagunkat. A felejthetetlen párbeszédek, emlékezetes jelenetek nemcsak idegen országok, de mára megváltozott korok krónikájává is váltak.

Orbán Ottó - Honnan ​jön a költő?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - A ​világ teremtése és egyéb badarságok
Beszédhibász, ​az egyiptomi főpap Ízisz, Ozirisz, jól halad a piramisz, nemcak kő van, iram isz: egész nap harszog a rabszolga-kórusz: egy, kettő, Hó-rusz! A szerző ezen művét is játékos komolytalanság jellemzi. A címadó írás egy filozófiai operett, irónia az alaphangja a Badarkáknak is, a Paródiák pedig kortárs költőkről íródtak, mint például Heves Vagy Ágnesről vagy Búsuló Juhász Ferencről. Tartalom: - A világ teremtése - Badarkák - Paródiák költőkről

Orbán Ottó - Az ​alvó vulkán
Felnőtt ​fejjel hozz&aacute; kell szoknunk a gondolathoz, hogy mindannyian egy vulk&aacute;n tetej&eacute;n &eacute;l&uuml;nk. Egyik percről a m&aacute;sikra f&ouml;lrobbanhat alattunk, hogy a legmindennapibb lehetős&eacute;ggel kezdj&uuml;k, a saj&aacute;t test&uuml;nk, &eacute;s kor&aacute;bban elk&eacute;pzelhetetlen hirtelens&eacute;ggel tal&aacute;lhatjuk magunkat egy k&oacute;rh&aacute;zi &aacute;gy izz&oacute; t&ouml;rmel&eacute;kkupac&aacute;ban. De sz&eacute;trobbanhat k&ouml;r&uuml;l&ouml;tt&uuml;nk t&aacute;gabb vil&aacute;gunk is, &eacute;s nemcsak &uacute;gy, hogy a sz&oacute; szoros &eacute;rtelm&eacute;ben robban sz&eacute;t, hanem &uacute;gy is, hogy a f&ouml;lismerhetetlens&eacute;gig megv&aacute;ltozik. Ahol az im&eacute;nt m&eacute;g a j&ouml;vő hegycs&uacute;csa &aacute;llt, most egy kr&aacute;ter s&ouml;t&eacute;tje t&aacute;tong. A biztosnak tetsző ismeretek hely&eacute;n sz&eacute;d&iacute;tő bizonytalans&aacute;g. Az alv&oacute; vulk&aacute;n versei e bizonytalans&aacute;g jegy&eacute;ben sz&uuml;lettek, vesz&eacute;lyeztetetts&eacute;g&uuml;nk tudat&aacute;ban, m&eacute;g ha ez elsőre meglepően hangzik is, n&eacute;mik&eacute;pp lehiggadva. Minthogy a vesz&eacute;lyhelyzet egyben elgondol&aacute;saink szigor&uacute; vizsg&aacute;ja is. A l&aacute;zas h&aacute;nykol&oacute;d&aacute;s k&eacute;rg&eacute;t taposva t&aacute;pl&aacute;ljunk tal&aacute;n irodalmi amb&iacute;ci&oacute;kat? Tartsuk a k&ouml;lt&eacute;szet l&eacute;nyeg&eacute;nek azt, ami benne szakma? A k&ouml;lt&eacute;szetnek ez az arisztokratikusan korl&aacute;tolt f&ouml;lfog&aacute;sa mindig is bosszantott, de soha m&eacute;g annyira, mint most. Tudni a mesters&eacute;g&uuml;nket? J&oacute; vicc. Az &eacute;let&uuml;nk m&uacute;lik rajta. Hisz &eacute;pp azt k&eacute;sz&uuml;l&uuml;nk kimondani, hogy mai esz&uuml;nkkel a k&ouml;lt&eacute;szetet egy szabads&aacute;gharc terep&eacute;nek tartjuk, frontvonalnak abban a makacs h&aacute;bor&uacute;ban, melyet az emberi l&eacute;ny folytat az ismeretek birtokl&aacute;s&aacute;&eacute;rt, a boldogs&aacute;g&eacute;rt, a boldogtalans&aacute;g&eacute;rt, ki tudja, mi&eacute;rt... Meglehet, csak az&eacute;rt, hogy cs&uacute;zlij&aacute;val, a verssel, a filoz&oacute;fi&aacute;val, a tal&aacute;l&eacute;kony &eacute;sszel leszedjen az &eacute;gről egy rig&oacute; m&oacute;dj&aacute;ra r&ouml;pk&ouml;dő csillagot. Vonz&oacute; &eacute;s sz&ouml;rnyű l&eacute;ny, v&eacute;r a v&eacute;remből; tal&aacute;n m&eacute;g sohasem ker&uuml;ltem ennyire k&ouml;zel hozz&aacute;, mint most, amikor m&aacute;r forr&oacute;sul a f&ouml;ld a talpam alatt. H&uacute;sz &eacute;v k&ouml;ltői gyakorlata ut&aacute;n mintha kezden&eacute;m besz&eacute;lni a nyelv&eacute;t.

Orbán Ottó - A ​költészet hatalma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Emberáldozat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - A ​föltámadás elmarad
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Szép ​nyári nap, a párkák szótlanul figyelnek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - A ​teremtés napja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Fekete ​ünnep
Orbán ​Ottó 1936-ban született - első kötetében mégis főként a háború, a fasizmus, az egyetemes pusztulás élményeivel viaskodik. A meggyilkolt apa, a KZ-lágerek emlékét nem tudja elfeledtetni az idő. Tragédiáról ír, mégsem pesszimista: az emberi létezés törvénye az újjászületést igazolja számára, nem az elmúlást. a múlt fekete képei mellett a jelen, a szerelem, a természet harsányabb és melegebb színei sem hiányoznak verseiből. Tehetségét, az intellektualitás, ízlés, a műfordításon iskolázott formakultúra jellemzi, és az igény, hogy az ember és természet életének minél több miértjére találjon feleletet.

Orbán Ottó - A ​mesterségről
"Egy ​asztalos háromnapos kislányát temették. Az apa kábultan állt a ravatalnál, semmivel sem törődve. Mellette én - írta Kosztolányi Mesterség című miniatűrjében. - A koporsóra, melyet ezüstszegélyes papírcsipke vett körül, a gyászhuszárok már ráemelték a fafödelet, és szögezni kezdték, ügyetlenül. Egyik szög elgörbült. Hosszan piszmogtak vele. Erre az asztalos föltekintett mélységes fájdalmából. Megvetően nézte ezeket a kontárokat, kik nem értenek a szöghöz és fához. Szeme megcsillant. Ocsúdott benne a mesterség gépies, nevetséges, de mindig megható szeretete... Mindnyájan ilyenek vagyunk. Az író..." is, a mesterség reflexe benne is így működik. A lényeget tekintve mégis más, hiszen anyaga - végső soron persze - ő maga, ha dolgozik, lelkét üti nyélbe, József Attila szerint, különbözik mestersége anyagait, eszközeit, eljárásait tekintve is. Jól gyalulni egyféleképpen lehet, jól írni csak mindenki mástól különbözően. Ha egy asztalosra mondjuk: jó mesterember - dícséret; ha íróra: az ellenkezője. Noha olyan mesterséget űz, melynek gondjai, műhelyproblémái mindennél jobban izgatják. Innen érthető Orbán Ottó meghatározása: "Ha a mesterségről beszélek, nem a mesterséget értem rajta... A mesterség a kulcs a zárhoz." Ez a briliáns könyv a kérdésre: "Mi tudható a mesterségünkről?" csak látszólag ad kitérő választ: "...az élet mindig túltesz a költészeten". Bármily különös, ez nem veresége a költészetnek, hanem győzelme. Az ellentmondás homályát eloszlatja a versről adott, a matematikai szabályok világosságával szóló definíciója: "A vers az emberi elme hibátlan működése." Egyik József Attiláról írott verséből való a sor, akinek mint tudjuk, élete egy időszakában beteg volt az elméje, ám ez időben írta a fenti definíciót legteljesebben igazoló verseit. A könyv tárgya tehát a költői mesterség, mesterségen azonban a szónak nem a szótári jelentését kell érteni; mondjuk inkább azt: tárgya maga a költészet, az élettel, az egyéni és a közösség sorsával való kapcsolatában; hősei e különös "mesterség" mávészei közül azok, akik Orbán számára azt jelentik, ami a legfontosabb, a legkevésbé nélkülözhető a költészetben, külföldiek és magyarok, klasszikusok és modernek, halottak és élők, természetesen nemcsak neki jelentik, hanem nekünk, az iolvasónak is. Remeklés ez a könyv: aki írta, a mesterek közé tartozik maga is.

Orbán Ottó - A ​fényes cáfolat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Útkereszteződés ​Minneapolisban
Orbán ​Ottó világjáró költő is - persze a turistavakság áldásai nélkül... Orbán Ottó belső és föld körüli útjainak 0 kilométerkövei... Budapesten találhatók. /Domokos Mátyás a HOLMI-ban/ Orbánt, akiben sokan az eszmék költőjét becsülik, mindenekelőtt a kézzelfogható valóság izgatja, ingerli versírásra. /Ivan Sanders a WORLD LITERATURE TODAY-ben/ Orbán Amerika-versei ismételt egyesült államokbeli tartózkodásai során keletkeztek, jó részük 1987-ben, mikor költőjük fél évig egyetemi tanárként működött egy közép-nyugati egyetemen. Orbán megszemélyesítője, Barbarus - a külföldi a maga idegen nyelvével, egy földhözragadt lény a csúcstechnika világában - beszámol arról, hogy mit tapasztal, miközben autón, buszon és repülőn utazza be az országot, s miközben magyarsága, közép-európai tapasztalata, a háború és a népirtás emlékei segítik abban, hogy ép eszénél és saját maga tudjon maradni. A kötéltáncos, aki odafönn sétál, a két nyelv közé kifeszített vékony verssoron. /Bruce Berlindnek, a kötet amerikai fordítójának BEVEZETŐ-jéből/

Orbán Ottó - Búcsú ​Betlehemtől
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Ostromgyűrűben
„Véletlenül ​lett posztumusz Orbán Ottó _Ostromgyűrűben_ című kötete; bár a halál-versek, a betegséggel és a közelítő, de kiszámíthatatlan és kicselezhetőnek tűnő halállal való szembenézés versei hosszú évek óta jelen voltak Orbán költészetében. Az _Ostromgyűrű_ben a vicc, a keserű humor és a fájdalom együttállása; ezek vegyülékei és változatai kristályosodnak ki a versekben. Orbán Ottó költészete éppen ezzel foglalkozott az utóbbi években; életrajzilag lehet ezt a betegséghez, az öregedéshez, a haláltudathoz kötni, de poétikailag abban fejeződik ki, hogy megtalálja, kikeverje (köteteiben és egyes verseiben egyaránt) az annyira különbözőnek tetsző megszólalásmódok, stílusok, érzelmek és formák (számára) megfelelő változatait.” – Eszéki Erzsébet

Orbán Ottó - Kati-patika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Távlat ​a történethez
A ​József-Attila díjas Orbán Ottó a negyvenes éveihez közeledő korosztály egyik legtehetségesebb és bizonnyal egyik legsokoldalúbb költője, aki a legkülönfélébb irányzatok és stílusok összeötvözésével kísérletezik. Válogatott kötete, a Szegénynek lenni 1974-ben jelent meg, ennek érzékletes és remek versei már igazolták vállalkozását, kiderült, hogy egységes és hiteles világot teremtett ezekből a látszólag ellentétes indíttatású kísérletekből. Legújabb kötete ezt a költői világot építi és tágítja tovább. Megtalálhatók benne hiánytalanul összes költői fogásai. Az érzékenység minden irányban kinyújtott csápjai itt is az ősök, a példaképek felé fordulnak először, de aztán a mai költészet különböző útjait, az avantgarde zsákutcáit is végigtapogatják. Egy mindenre kíváncsi és mindenre választ kereső tudat nyilatkozik meg a kötet lapjain, fanyar iróniával utasítva el magától a nyilvánvaló túlzásokat. Orbán Ottót azonban nemcsak a költő szemléletek és stílusok változékonysága, más szóval nemcsak a szakma fennkölt belügyei foglalkoztatják. És nemcsak a személyes lét útvesztői, mindig tragikus alapkérdései. Ellentmondásos korunk eseményeivel, fölháborító gaztetteivel is szembenéz, és a humánum nevében tiltakozik, állást foglal és ítélkezik; többnyire úgy, hogy groteszk és fájdalmas objektivitás mögé rejti el fölháborodását vagy megdöbbenését. A kötet több szólamú versei kiegészítik és erősítik egymást, és ugyanakkor egy minden részletében izgalmas, érett költészet összetevőivé válnak.

Orbán Ottó - Cédula ​a romokon
Orbán ​Ottó új könyve - a zsiráf az állatkertben, melyről tudvalevőleg azt mondta egy, a szokatlan látványtól lelki egyensúlyát veszített állatkerti látogató: - Ilyen állat nincs is! Mi ez a könyv? Cikkgyűjtemény? Az is. Regény? Az is. Önéletrajz? Az is Korrajz? Az is. Magvas tanulságokat kínáló olvasmány? Az is. Könnyű, humoros, nyári olvasmány? Az is. Egy fagyban és hőben egyaránt olvasható könyv! Csak aztán tessék jól vigyázni! Utólagos felszólamlásnak helye nincs. Csak semmi siránkozás, hogy merő szórakozásból, röhincsélve, egy ültő helyében tetszett végigolvasni a könyvet, és csak utólag tetszett észrevenni, amikor már késő volt, hogy közben a szerző önt, a gyanútlan olvasót orvul mindenféle tudományokra tanította. Haha! Hát persze. Ez benne a trükk! Csakhogy most már ön mehet, ahova akar. Tetszik látni a kiírást: A PÉNZTÁRTÓL VALÓ TÁVOZÁS UTÁN... Most már ha akarta, ha nem, ön ezentúl ennyivel okosabb. A kiadó pedig ünnepélyesen kijelenti, hogy eleve elhárító magától minden felelősséget. Megváltozott a rendszer, ha nem tetszett volna észrevenni. Ma már észbeli gyarapodása után is ki-ki saját maga adózik.

Orbán Ottó - Kocsmában ​méláz a vén kalóz
"Orbán ​Ottó, a hagyomány korszerű klasszicitását képviselő költő, akinek kisujjában van a posztmodern eljárások fölényes ismerete, a posztmodern teszi idézőjelek közé. Közelmúlt éveinek költészete a tagadás tagadása, ami sokak szemében esztelennek minősülő remény..." Domokos Mátyás

Orbán Ottó - Eszterlánc ​/ Kati-patika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Orbán ​Ottó összegyűjtött versei I-II.
E ​két kötetben az olvasó Orbán Ottó minden versét olvashatja, de nem minden könyvével ismerkedhet meg; munkásságának ugyanis van egy egészen sajátos, egyedi vonása. A költő jó néhány kötetében tematikusan is elrendezte verseinek egyes csoportjait, s ahogy maga is vallotta (s az irodalomtörténész, kritikus ezt csak megerősítheti), ezek a kiadások, bár új verseket nem tartalmaztak, mégis teljesen önállóak voltak, sőt önálló értékminőséggel rendelkeztek (olykor nagyobbal, emlékezetesebbel, mint némelyik új verseket közlő kötete). Ez a kiadás nyilvánvalóan nem terjedhetett ki még érintőlegesen sem e tematikus könyvekre, hiszen ez lehetetlen vállalkozás lett volna. Mégis - mint Orbán Ottó 1986-os utószavában - felsorolom legalább e helyütt az azóta terjedelmesre bővült címlistát: Helyzetünk az óceánon. Versregény (válogatott prózaversek), 1983; A mesterségről, 1984; Útkereszteződés Minneapolisban. Ötuenegy uers Amerikából, 1993; A költészet hatalma. Versek a mindenségről és a mesterségről, 1994.A kiadásban található egyszerű, minden jel nélküli évszám mindig a vers keletkezésének évét jelöli; ha a dátum mögött kérdőjel van, az azt jelenti, hogy valószínűleg abban az évben született a vers, de ezt nem lehetett teljes biztonsággal megállapítani; a zárójelbe tett évszám mindig a megjelenés idejére utal; a kötőjeles évszámok azt jelentik, hogy a költő folyamatosan, esetleg több éven át is dolgozott a művön (ezek értelemszerűen általában hosszabb ciklusok; itt jegyzem meg, hogy az egy cikluson belüli verseket külön nem dátumoztam); a törtjeles (/) évszámok pedig úgy értelmezendők, hogy Orbán Ottó azon a művön megszakításokkal, a szöveghez újra és újra visszatérve dolgozott (ami elsősorban egy korábbi szöveg újraírását vagy átírását eredményezte); sajnos a Fekete ünnepben szereplő, s később módosított szövegű verseknél az átírásnak még közelítő pontosságú dátumát sem tudtam megadni (valószínűleg a hetvenes évek elején történt mindez), de mentségemre szóljon: Orbán Ottó sem jelölte ezeket az 1986-os nagy gyűjteményében, s csak az eredeti keletkezési évszámokat ír- ta a versek mellé.A betűrendes címmutatóban dőlt betűvel szedett verscímek azt jelzik, hogy a mű egy nagyobb ciklus része is. Dérczy Péter

Orbán Ottó - Válogatott ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Boreász ​sörénye
A ​Cédula a romokon után Orbán Ottó ismét esszékkel jelentkezik. Új könyvének olvasói a ráismerés örömével élvezhetik a szerző szellemességét, a beszélt nyelv frissességére törekvő beszédmódját, szatirikus-ironikus stílusának villanásait - és, ha meglepő is ezt mondanunk egy sok tekintetben humoros írásokat tartalmazó kötetről szólva, a szerző világszemléletének tisztességes kiegyensúlyozottságát. De hát mi ebben az új? Különbözik-e Orbán Ottó, a költő az esszéírótól? Rávághatjuk a választ, hogy nem. Kétféle a műfaj, de egy az ember, aki műveli őket.

Orbán Ottó - Ablak ​a földre
Rejtelmes-e ​a "rejtelmes Kelet"? Mitől gazdag a szegény India? Miért _egy_ ország az, amelyiknek sok nyelve közül egy sem akad, amit az egész lakosság megértene? Elképzelhető-e a forradalom egy olyan országban, melyet elsősorban a vallás tart össze? Összetarthatja-e a vallás azt az országot, amelynek épp a vallási ellentét súlyos nehézségeket okoz? Egyáltalán: milyen ez az India, a sokat emlegetett "harmadik világ" egyik legnagyobb országa? Milyenek a lakói, városai, műemlékei, tájai? Milyennek látja magát és jövőjét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a szerző, e kérdéseket teszi föl politikusoknak, festőknek, költőknek, értelmiségieknek. Rájuk keresi a választ a sziklatemplomokban és a Tadzs Mahal tövében. A maharadzsa képtárában és a dél-indiai faluban. És az ember, a kő, a táj válaszol. Az olvasó a szerző társaságában látja a százarcú vidéket, a három tengert, Bombay forgatagát, majmokat és elefántokat az országúton, a kiégett füvet és a smaragdzöld pálmaerdőt, a faekével szántó parasztot, a nagyvárosok mesébe illő kirakatsorát és mesébe illő nyomorát, egy-egy kockáját a sok ezer éves filmnek, amelynek címe: India. Megismerjük tehát Indiát? Legalábbis belekóstolhatunk ennek a hatalmas országnak életébe, megérezhetjük levegőjét. Kinézhetünk az ablakon, mely a világra nyílik.

Orbán Ottó - A ​kozmikus gavallér
Verseskötet.

Orbán Ottó - Rejtett ​működés
Orbán ​Ottó a szó klasszikus értelmében költő volt, akinek költői működése elválaszthatatlan esszéírói munkásságától. Három esszékötete ma is izgalmas lenyomata a XX. századi magyar irodalom gondolkodástörténetének. A szerző összegyűjtött prózai munkáinak második köteteként most először kerül egymás mellé a Honnan jön a költő? (1980), a Cédula a romokon (1994) és a Boreász sörénye (2001), melyekből egy páratlanul eleven alkotói portré rajzolódik ki. A műhelytitkok és a személyes élettörténetek egy a költészetet a legszemélyesebb kérdések megválaszolására tett kísérlet részeiként bontakoznak ki az olvasó előtt.