Ajax-loader

Orbán Ottó könyvei a rukkolán


Kabdebó Lóránt - Orbán Ottó - Színpompás ​ostrom
"Múltidézés? ​Kulcs a jelenhez is! Költészet, amely elvezet a valósághoz, és valóság, amely költészetet szült. Aki Magyarországot meg akarja ismerni, vegye kezébe Orbán Ottó összegyűjtött költeményeit" - írja bevezetőjében Kabdebó Lóránt, aki 1987-1988-ban készített tízrészes életműinterjút kortársával, Orbán Ottóval. Az "Egy szegény fiú" eszmélete lapjain egy sajátos 20. századi magyar élettörténetet ismerhetünk meg a negyvenes és ötvenes évek traumáitól kezdve a pályakezdés korszakán át a nyolcvanas évek alkotói jelenéig. Emlékképek, anekdoták, önelemzések - Orbán Ottó fekete humorával, vérbő, mégis empatikus iróniájával. Az életműinterjú, miközben a költő életének és pályájának meghatározó pillanataira és történéseire fókuszál, legkivált arra, miképpen lesznek-lehetnek az életrajzi mozzanatok Orbán Ottó költészetében poétikai motívumokká, egy nemzedék eszmélésének a krónikája is. A Petőfi Irodalmi Múzeumban rögzített anyag most olvasható először, Orbán Ottó nyolcvanadik születésnapján.

Eszterlanc
elérhető
8

Orbán Ottó - Eszterlánc
A ​kötet versei témában és hangulatban igen sokfélék. Számos vers szól a természetről, a környező világról, legtöbbjük azonban a négyéves Eszterről mesél. A kötet rendkívül szoros és szigorú belső logikai rendszerre épül fel: a gerincet az Eszterről szóló versek képezik, erre épülnek a témájukban eltérő költemények, amelyek sorrendben úgy követik egymást, ahogy a növekvő kisgyerek látóköre is bővül, hiszen a gyerek egyre többet ismer meg a környező világból. Orbán Ottó verseire a groteszk humor, a tréfás hangnem jellemző. A kötetet a lírai fogékonyságáról ismert grafikus, Heinzelmann Emma illusztrációi ékesítik.

Kati-patika
elérhető
7

Orbán Ottó - Kati-patika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Balla D. Károly - Baranyi Ferenc - Czigány György - Faludy György - Gergely Ágnes - Görgey Gábor - Juhász Ferenc - Kalász Márton - Lator László - Lászlóffy Aladár - Mezey Katalin - Mozzi Giulio - Nagy Gáspár - Orbán Ottó - Riccardi Antonio - Székely Magda - Szőcs Géza - Takács Zsuzsa - Tari István - Tornai József - Tőzsér Árpád - Turczi István - La giornata della poesia - Antologia poetica
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Útkereszteződés ​Minneapolisban
Orbán ​Ottó világjáró költő is - persze a turistavakság áldásai nélkül... Orbán Ottó belső és föld körüli útjainak 0 kilométerkövei... Budapesten találhatók. /Domokos Mátyás a HOLMI-ban/ Orbánt, akiben sokan az eszmék költőjét becsülik, mindenekelőtt a kézzelfogható valóság izgatja, ingerli versírásra. /Ivan Sanders a WORLD LITERATURE TODAY-ben/ Orbán Amerika-versei ismételt egyesült államokbeli tartózkodásai során keletkeztek, jó részük 1987-ben, mikor költőjük fél évig egyetemi tanárként működött egy közép-nyugati egyetemen. Orbán megszemélyesítője, Barbarus - a külföldi a maga idegen nyelvével, egy földhözragadt lény a csúcstechnika világában - beszámol arról, hogy mit tapasztal, miközben autón, buszon és repülőn utazza be az országot, s miközben magyarsága, közép-európai tapasztalata, a háború és a népirtás emlékei segítik abban, hogy ép eszénél és saját maga tudjon maradni. A kötéltáncos, aki odafönn sétál, a két nyelv közé kifeszített vékony verssoron. /Bruce Berlindnek, a kötet amerikai fordítójának BEVEZETŐ-jéből/

Orbán Ottó - Eszterlánc ​/ Kati-patika
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Szép ​nyári nap, a párkák szótlanul figyelnek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Az ​alvó vulkán
Felnőtt ​fejjel hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy mindannyian egy vulkán tetején élünk. Egyik percről a másikra fölrobbanhat alattunk, hogy a legmindennapibb lehetőséggel kezdjük, a saját testünk, és korábban elképzelhetetlen hirtelenséggel találhatjuk magunkat egy kórházi ágy izzó törmelékkupacában. De szétrobbanhat körülöttünk tágabb világunk is, és nemcsak úgy, hogy a szó szoros értelmében robban szét, hanem úgy is, hogy a fölismerhetetlenségig megváltozik. Ahol az imént még a jövő hegycsúcsa állt, most egy kráter sötétje tátong. A biztosnak tetsző ismeretek helyén szédítő bizonytalanság. Az alvó vulkán versei e bizonytalanság jegyében születtek, veszélyeztetettségünk tudatában, még ha ez elsőre meglepően hangzik is, némiképp lehiggadva. Minthogy a veszélyhelyzet egyben elgondolásaink szigorú vizsgája is. A lázas hánykolódás kérgét taposva tápláljunk talán irodalmi ambíciókat? Tartsuk a költészet lényegének azt, ami benne szakma? A költészetnek ez az arisztokratikusan korlátolt fölfogása mindig is bosszantott, de soha még annyira, mint most. Tudni a mesterségünket? Jó vicc. Az életünk múlik rajta. Hisz épp azt készülünk kimondani, hogy mai eszünkkel a költészetet egy szabadságharc terepének tartjuk, frontvonalnak abban a makacs háborúban, melyet az emberi lény folytat az ismeretek birtoklásáért, a boldogságért, a boldogtalanságért, ki tudja, miért... Meglehet, csak azért, hogy csúzlijával, a verssel, a filozófiával, a találékony ésszel leszedjen az égről egy rigó módjára röpködő csillagot. Vonzó és szörnyű lény, vér a véremből; talán még sohasem kerültem ennyire közel hozzá, mint most, amikor már forrósul a föld a talpam alatt. Húsz év költői gyakorlata után mintha kezdeném beszélni a nyelvét.

Orbán Ottó - Barbarus ​utazásai
Orbán ​Ottó két regényes utazása olvasható ebben a könyvben. Az Ablak a Földre egy indiai utazás három hetének krónikája, amely először 1972-ben jelent meg, kibővítve 1989-ben. A Meztelen tenger a Szovjetunióban töltött tizenkét nap 1962-ben keletkezett útirajza, amely 2006-ban jelent meg először a Holmiban. Orbán Ottó összegyűjtött prózai írásainak első kötetében különös fénytörésben mutatják meg egymást ezek az útirajzok. A szerző útitársa a világra való kíváncsiság, az ismeretlen felé forduló nyitottság. A természeti és a teremtett világban valóban utazások kérdése: mi az, ami tőlünk különböző, hogyan ismerhetnénk meg jobban önmagunkat. A felejthetetlen párbeszédek, emlékezetes jelenetek nemcsak idegen országok, de mára megváltozott korok krónikájává is váltak.

Orbán Ottó - Szegénynek ​lenni
A ​József Attila-díjas költő válogatott verseinek gyűjteménye közel húsz év termésének javát összegzi.

Orbán Ottó - Fekete ​ünnep
Orbán ​Ottó 1936-ban született - első kötetében mégis főként a háború, a fasizmus, az egyetemes pusztulás élményeivel viaskodik. A meggyilkolt apa, a KZ-lágerek emlékét nem tudja elfeledtetni az idő. Tragédiáról ír, mégsem pesszimista: az emberi létezés törvénye az újjászületést igazolja számára, nem az elmúlást. a múlt fekete képei mellett a jelen, a szerelem, a természet harsányabb és melegebb színei sem hiányoznak verseiből. Tehetségét, az intellektualitás, ízlés, a műfordításon iskolázott formakultúra jellemzi, és az igény, hogy az ember és természet életének minél több miértjére találjon feleletet.

Orbán Ottó - Lakik ​a házunkban egy költő
Legújabb ​verseit gyűjtötte össze kötetébe Orbán Ottó. Keserű, dacos sorok bőséggel találhatók benne, valamint lemondó, legyintő, a költészetet, a költői tartást, attitűdöt bíráló-kicsinylő passzusok. De talán még több az önbíráló, öngyalázó, a saját költészetét semminek, értelmetlenségnek, fölöslegesnek állító-bizonyító szakasz, sőt csak erről szóló egész költemény is. Nem ritka a magát az emberi léthelyzetet, az emberi autonómiát kérdésbe tevő vers sem, és igen sok az emberi nyomorúságot, a betegséget, az elmúlást, a szörnyű mellékjelenségeket produkáló, lassan és éppen nem méltósággal közelítő halált megidéző költemény vagy költeményrészlet. ; Az egész kötet mégis üdítően, bátran, szinte szemtelenül lendületes, erős, bátorító és - minden szarkazmus és irónia ellenére - patetikus. Épp e pátosz a legfőbb mondandója, üzenete. Csakhogy ennek az "és mégis"-nek a kimondásához múlhatatlanul szükség van mind az ön-, mind a létgyalázásra, a keserű ontikus megállapításokra, az ontológiai, metafizikai kételyre. Ezek közegén át, ezek ellenében, ezek komolyan vételével lendülhet fel csak a vers a légi magasságokba, a nagy költészet, az igazi poézis fennsíkjaira (Hajótörés; Romantikus festő képe; Kiűzetés a Paradicsomból; A bölcsesség korába érve; Éji sötétben a bástya fokán; Bottal kopogva a szélben stb.). És ezt a kettősséget erősítik a pályatársakhoz, élő és halott barátokhoz írott, nekik ajánlott költemények is. Csoóri Sándor, Fodor András, Csukás István és a többiek beszélgető partnerekként lépnek fel a költeményekben, de megidéződik Weöres Sándor, Arany János és Vörösmarty Mihály is. A legtöbbször éppen nem tiszteletteljesen, ámde annál meghittebben, annál nagyobb emberi-géniuszi közelségben. És ebből a közelségből mondatik ki a súlytalan költészet talán legnagyobb magyar nyelvű bírálata is, az Arany klasszikus ars poeticájára nemcsak "rímelő", de azzal szinte egyenrangú esztétikai vallomás is (Vojtina recepcióesztétikája). - Igen jelentős, fontos kötet, minden verskedvelő olvasónak melegen ajánlandó.

Orbán Ottó - Boreász ​sörénye
A ​Cédula a romokon után Orbán Ottó ismét esszékkel jelentkezik. Új könyvének olvasói a ráismerés örömével élvezhetik a szerző szellemességét, a beszélt nyelv frissességére törekvő beszédmódját, szatirikus-ironikus stílusának villanásait - és, ha meglepő is ezt mondanunk egy sok tekintetben humoros írásokat tartalmazó kötetről szólva, a szerző világszemléletének tisztességes kiegyensúlyozottságát. De hát mi ebben az új? Különbözik-e Orbán Ottó, a költő az esszéírótól? Rávághatjuk a választ, hogy nem. Kétféle a műfaj, de egy az ember, aki műveli őket.

Orbán Ottó - A ​mesterségről
"Egy ​asztalos háromnapos kislányát temették. Az apa kábultan állt a ravatalnál, semmivel sem törődve. Mellette én - írta Kosztolányi Mesterség című miniatűrjében. - A koporsóra, melyet ezüstszegélyes papírcsipke vett körül, a gyászhuszárok már ráemelték a fafödelet, és szögezni kezdték, ügyetlenül. Egyik szög elgörbült. Hosszan piszmogtak vele. Erre az asztalos föltekintett mélységes fájdalmából. Megvetően nézte ezeket a kontárokat, kik nem értenek a szöghöz és fához. Szeme megcsillant. Ocsúdott benne a mesterség gépies, nevetséges, de mindig megható szeretete... Mindnyájan ilyenek vagyunk. Az író..." is, a mesterség reflexe benne is így működik. A lényeget tekintve mégis más, hiszen anyaga - végső soron persze - ő maga, ha dolgozik, lelkét üti nyélbe, József Attila szerint, különbözik mestersége anyagait, eszközeit, eljárásait tekintve is. Jól gyalulni egyféleképpen lehet, jól írni csak mindenki mástól különbözően. Ha egy asztalosra mondjuk: jó mesterember - dícséret; ha íróra: az ellenkezője. Noha olyan mesterséget űz, melynek gondjai, műhelyproblémái mindennél jobban izgatják. Innen érthető Orbán Ottó meghatározása: "Ha a mesterségről beszélek, nem a mesterséget értem rajta... A mesterség a kulcs a zárhoz." Ez a briliáns könyv a kérdésre: "Mi tudható a mesterségünkről?" csak látszólag ad kitérő választ: "...az élet mindig túltesz a költészeten". Bármily különös, ez nem veresége a költészetnek, hanem győzelme. Az ellentmondás homályát eloszlatja a versről adott, a matematikai szabályok világosságával szóló definíciója: "A vers az emberi elme hibátlan működése." Egyik József Attiláról írott verséből való a sor, akinek mint tudjuk, élete egy időszakában beteg volt az elméje, ám ez időben írta a fenti definíciót legteljesebben igazoló verseit. A könyv tárgya tehát a költői mesterség, mesterségen azonban a szónak nem a szótári jelentését kell érteni; mondjuk inkább azt: tárgya maga a költészet, az élettel, az egyéni és a közösség sorsával való kapcsolatában; hősei e különös "mesterség" mávészei közül azok, akik Orbán számára azt jelentik, ami a legfontosabb, a legkevésbé nélkülözhető a költészetben, külföldiek és magyarok, klasszikusok és modernek, halottak és élők, természetesen nemcsak neki jelentik, hanem nekünk, az iolvasónak is. Remeklés ez a könyv: aki írta, a mesterek közé tartozik maga is.

Orbán Ottó - Honnan ​jön a költő?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - A ​keljföljancsi jegyese
A ​kilencvenes évek elején megjelent köteteiben Orbán Ottó számos önarckép-verset ír, groteszk-önironikus metaforákat ad magának („kozmikus gavallér”, „keljföljancsi”, sőt monogramja alapján: két nulla). Ihletanyagát a politikával is teljes hétköznapok adják, de a vers mindig valamilyen általánosabb szintre emelkedik. Játékos-tisztelgő-megszólító gesztusból, nagy műgonddal és sok humorral, nyíltan imitálja klasszikus és modern (magyar és világirodalmi) szerzők hangját – egyik legszebb darabjában „Balassi Bálint módján fohászkodik”.

Orbán Ottó - A ​visszacsavart láng
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Egyik ​oldaláról a másikra fordul; él
Két ​irodalmi generáció közé születtem, két szék közül a pad alá, ahonnét pompás kilátás nyílt felnőtt éveim fogcsikorgató edzőmérkőzésére. Harminc éven át birkóztam a mocsári iszapban megbújó szörnnyel, mely a poétikai állathatározóban a Költői Én nevet viseli. Az előző nemzedék utóvédjeként kóválygó, lelkes ifjú, aki 1954-ben aktatáskájában ezer örökbecsű remekművel járkált Budapest utcáin, még épen és sértetlenül kapta örökbe a költészet kozmikus elhivatottságába és világhódító hatalmába vetett hitet, de csak azért, hogy néhány év múlva ugyanő, a nála is fiatalabbak frontharcos földerítőjeként vetődve a klasszikus értékek kiégett kastélyába, a föltépett nyelvi padozat és a megrendült egyéniségkép látványától lesújtva e hit maradék foszlányait sebkötözésre használja. Más szavakkal, a hasadt tudatom volt a két birkózó és a fogalmazás az iszap. Alapjában naiv lélek vagyok, az ihlet médiuma, kétkedő szörnyeteget, úgynevezett intellektuális költőt a bizonytalanság csinált belőlem. Most tehát, hogy kezemben győzelmem tanújelével, a hagyományosan merev énszerkezet helyett egy modernül hajlékonnyal nagy nehezen kievickéltem a partra, a helyzetem legalábbis tragikomikus. Körülöttem egy mélyen kispolgári kor, a posztmodern dicső korszaka. Meggyőződése szerint a vers bohóság, a felnőtt férfi műfaja az esszé, mely egy pártprogram körvonalait sejteti; amúgy pedig ott lebeg szemünk előtt az öntörvényű művészet kristálygömbje, jó egyméternyire a talajszint fölött. Én meg jövök a nagy eredménnyel, hogy tessék, épp az avantgárd eszközök fölényes használatával bizonyítható a legfényesebben a klasszikus teljességigény szükséges volta; az, hogy a legmeghökkentőbb modor sem több modornál, s hogy a lényeg mindig a versbe mentett élet, tömören szólva: a vér – a lelkes közönség annyit mond rá, ühüm, és visszafordul a képernyői felé. Nincs mese, ott állunk a végeláthatatlan sorban, melynek elejetájt Csokonai bizakodik egy jobb kor eljövetelében. Ő szegény a mi vérbűn és halál mocskolta századunktól várja azt, amit mi a ránk köszöntő ezredévtől, és amit majd annak fiai ki tudja, kinek miféle idejétől… Láthatjuk, baj van bőven, de válság azért nincs. Bízva bízunk, helyi szokás szerint.

Orbán Ottó - Hallod-e ​te sötét árnyék
"... ​a lényeg mindig a versbe mentett élet, tömören szólva: a vér - a lelkes közönség annyit mond rá, ühüm, és visszafordul a képernyői felé. Nincs mese, ott állunk a végeláthatatlan sorban, melynek elejetájt Csokonai bizakodik egy jobb kor eljövetelében. Ő szegény a mi vérbűn és halál mocskolta századunktól várja azt, amit mi a ránk köszöntő ezredévtől, és amit majd annak fiai ki tudja, kinek miféle idejétől... Láthatjuk, baj van bőven, de válság azért nincs. Bízva bízunk, helyi szokás szerint."

Orbán Ottó - Az ​éjnek rémjáró szaka
_Búcsú_ Néhány ​hónapja arról beszélgettünk Orbán Ottóval, telefonon persze, mert már nehezen járt el otthonról, én meg nem tudom felvonszolni magam a lépcsőn a liftig, szóval azt mondtam, hogy olyan vörösmartys verseket ír mostanában, mármint az öreg Vörösmartyhoz visszanyúló verseket, csak frivolitással, álfrivolitással ellenpontozva. Aztán márciusban elküldte _Az éjnek rémjáró szaká_t, Arany-Hamlet mottóval ugyan, de belerejtve egy utalást az _Előszó_ra: "fűfrizurás tavasz". Nagy vers, gondoltam, nagy, kétségbeesett és tökéletesre megmunkált búcsúvers. Amikor megköszöntem, azt mondta: - Hagyd májusra, születésnapi ajándékul. - A _Holmi_ májusi számát még postázhattam neki Szigligetre. Amikor vasárnap kora délután megtelefonálták a brutális hírt, újra elolvastam a verset, az első dal - dal a szenvedésről, dal a halálról, ahogy a régi nagyok csinálták! -, az első dal így végződik: "Jeges lepedőjén szeretkezni hív a két fekete nővér, Szívhalál és Agyhalál." Szívhalál vitte el, egyetlen perc alatt. _Réz Pál_

Orbán Ottó - A ​költészet hatalma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Hatvan ​év alatt a Föld körül
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Ablak ​a földre
Rejtelmes-e ​a "rejtelmes Kelet"? Mitől gazdag a szegény India? Miért _egy_ ország az, amelyiknek sok nyelve közül egy sem akad, amit az egész lakosság megértene? Elképzelhető-e a forradalom egy olyan országban, melyet elsősorban a vallás tart össze? Összetarthatja-e a vallás azt az országot, amelynek épp a vallási ellentét súlyos nehézségeket okoz? Egyáltalán: milyen ez az India, a sokat emlegetett "harmadik világ" egyik legnagyobb országa? Milyenek a lakói, városai, műemlékei, tájai? Milyennek látja magát és jövőjét? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a szerző, e kérdéseket teszi föl politikusoknak, festőknek, költőknek, értelmiségieknek. Rájuk keresi a választ a sziklatemplomokban és a Tadzs Mahal tövében. A maharadzsa képtárában és a dél-indiai faluban. És az ember, a kő, a táj válaszol. Az olvasó a szerző társaságában látja a százarcú vidéket, a három tengert, Bombay forgatagát, majmokat és elefántokat az országúton, a kiégett füvet és a smaragdzöld pálmaerdőt, a faekével szántó parasztot, a nagyvárosok mesébe illő kirakatsorát és mesébe illő nyomorát, egy-egy kockáját a sok ezer éves filmnek, amelynek címe: India. Megismerjük tehát Indiát? Legalábbis belekóstolhatunk ennek a hatalmas országnak életébe, megérezhetjük levegőjét. Kinézhetünk az ablakon, mely a világra nyílik.

Orbán Ottó - Helyzetünk ​az óceánon
"Csodagyereknek ​elég mindennapi voltam. Nem sugárzott belőlem a mozarti báj; ha sugárzott valami is, az ostrom. Éltem - és ez volt a csoda. Három bombát kapott a házunk - mindhárom belefulladt. >>Jenkidudl kipitap<< két bombázás közt a gangon, az SS-ek feje fölött fütyültem az amerikai rádió hívójelét - nem volt hallásuk, nem lőttek agyon (anyám szétpofozta a fejem a lakásban). A környéken minden ház égett - a miénk nem. Csodák, csodák, csodák. A felnőtt társadalom mindemellett a költőt becsülte bennem. A Rádióba is elvittek; magnó még nem volt, lemezre vették a szavalatom. Az érzékeny szerkesztőnő kikelt magából: >>ez a kis, idegbeteg pávián!<< Grandpierre Emil tengerkék szemével úgy bámult, mint egy számolni tudó verebet. De titkomat nem tudta egyikük sem: tökmaggal volt teli mind a két zsebem. Ez volt a Költő Jutalma, a Tökmag Kéje - fizetség az árvaságért, pofonokért, páviánért, rádiónyilatkozatért. Az Árnyas úton tökmaggal a számban szuszogva másztam az intézet felé. A Szegény Árva: rágtam és röfögtem. E sanda képrejtvény jelentését persze nem fejthettem meg ott, a helyszínen. Máskor és más helyen pattant szét ez a buborék is. De bármikor és bárhol történt: mint parttól a hajó, elvált bennem a könny a nevetéstől; én voltam a növekvő messzeség és én, aki kétfelől integettem. Gyilkos humortól hasadt meg, mint napfénytől a rög, a benső pásztorjáték nyájas színtere, és nyílt meg szemem előtt a vér tükrös szakadéka, ahol versben bomlik el a lelki hasadóanyag."

Orbán Ottó - A ​kozmikus gavallér
Verseskötet.

Orbán Ottó - A ​teremtés napja
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Cédula ​a romokon
Orbán ​Ottó új könyve - a zsiráf az állatkertben, melyről tudvalevőleg azt mondta egy, a szokatlan látványtól lelki egyensúlyát veszített állatkerti látogató: - Ilyen állat nincs is! Mi ez a könyv? Cikkgyűjtemény? Az is. Regény? Az is. Önéletrajz? Az is Korrajz? Az is. Magvas tanulságokat kínáló olvasmány? Az is. Könnyű, humoros, nyári olvasmány? Az is. Egy fagyban és hőben egyaránt olvasható könyv! Csak aztán tessék jól vigyázni! Utólagos felszólamlásnak helye nincs. Csak semmi siránkozás, hogy merő szórakozásból, röhincsélve, egy ültő helyében tetszett végigolvasni a könyvet, és csak utólag tetszett észrevenni, amikor már késő volt, hogy közben a szerző önt, a gyanútlan olvasót orvul mindenféle tudományokra tanította. Haha! Hát persze. Ez benne a trükk! Csakhogy most már ön mehet, ahova akar. Tetszik látni a kiírást: A PÉNZTÁRTÓL VALÓ TÁVOZÁS UTÁN... Most már ha akarta, ha nem, ön ezentúl ennyivel okosabb. A kiadó pedig ünnepélyesen kijelenti, hogy eleve elhárító magától minden felelősséget. Megváltozott a rendszer, ha nem tetszett volna észrevenni. Ma már észbeli gyarapodása után is ki-ki saját maga adózik.

Orbán Ottó - Búcsú ​Betlehemtől
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - Emberáldozat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Orbán Ottó - A ​világ teremtése és egyéb badarságok
Beszédhibász, ​az egyiptomi főpap Ízisz, Ozirisz, jól halad a piramisz, nemcak kő van, iram isz: egész nap harszog a rabszolga-kórusz: egy, kettő, Hó-rusz! A szerző ezen művét is játékos komolytalanság jellemzi. A címadó írás egy filozófiai operett, irónia az alaphangja a Badarkáknak is, a Paródiák pedig kortárs költőkről íródtak, mint például Heves Vagy Ágnesről vagy Búsuló Juhász Ferencről. Tartalom: - A világ teremtése - Badarkák - Paródiák költőkről

Orbán Ottó - Távlat ​a történethez
A ​József-Attila díjas Orbán Ottó a negyvenes éveihez közeledő korosztály egyik legtehetségesebb és bizonnyal egyik legsokoldalúbb költője, aki a legkülönfélébb irányzatok és stílusok összeötvözésével kísérletezik. Válogatott kötete, a Szegénynek lenni 1974-ben jelent meg, ennek érzékletes és remek versei már igazolták vállalkozását, kiderült, hogy egységes és hiteles világot teremtett ezekből a látszólag ellentétes indíttatású kísérletekből. Legújabb kötete ezt a költői világot építi és tágítja tovább. Megtalálhatók benne hiánytalanul összes költői fogásai. Az érzékenység minden irányban kinyújtott csápjai itt is az ősök, a példaképek felé fordulnak először, de aztán a mai költészet különböző útjait, az avantgarde zsákutcáit is végigtapogatják. Egy mindenre kíváncsi és mindenre választ kereső tudat nyilatkozik meg a kötet lapjain, fanyar iróniával utasítva el magától a nyilvánvaló túlzásokat. Orbán Ottót azonban nemcsak a költő szemléletek és stílusok változékonysága, más szóval nemcsak a szakma fennkölt belügyei foglalkoztatják. És nemcsak a személyes lét útvesztői, mindig tragikus alapkérdései. Ellentmondásos korunk eseményeivel, fölháborító gaztetteivel is szembenéz, és a humánum nevében tiltakozik, állást foglal és ítélkezik; többnyire úgy, hogy groteszk és fájdalmas objektivitás mögé rejti el fölháborodását vagy megdöbbenését. A kötet több szólamú versei kiegészítik és erősítik egymást, és ugyanakkor egy minden részletében izgalmas, érett költészet összetevőivé válnak.

Orbán Ottó - A ​föltámadás elmarad
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók