Hervay Gizella könyvei a rukkolán

Hervay Gizella - Az ​idő körei
Hervay ​költészete, ha úgy tetszik, a megláttatott idő: az éppen aktuális kérdések történeti voltára mutat rá azáltal, hogy olyannyira érzékenyen viszonyul mindenhez, ami éppen történik. Végletességében és abszurditásában tökéletes ez a költészet és ez a sors - mint metafora. Vegytiszta képlet: lehetetlen gyermekkor, ahonnan kinőve egyetlen hitelesnek tűnő lehetőség mindaz, ami szembenáll ezzel a gyermekkorral. Ráébredés arra, hogy ez a világ is hazug, ezzel párhuzamosan egy ellehetetlenülő, de végig egységében őrizni próbált magánélet, betegség, embertelen méretű tragédiák, külső és belső száműzöttség, a hasonló sorsokkal való szolidarizálás, a száműzöttség kimondása mint utolsó értelmesnek tűnő tett. És mindennek a végig-írása: tudósítás erről a mások helyett leélt életről.

Hervay Gizella - Száműzött ​szivárvány
Hervay ​legújabb kötetének versei is az emlékezés tört cserepeiből építik föl a "kétségbeesett remény" otthonát az örökké úton, örökké gyalog, mindig hazulról, mindig haza tartó költő számára. A fájdalom, a védtelen holtakért érzett bűntudat, a társtalanság, az emésztő magány, az otthontalanság, a végleg elveszített gyermekkor gyötrelmes emlékei mégsem válnak önsorvasztó magánüggyé ebben a lírában, mert minden elemi erejű indulat mögött a költőivé konvertálódott "mégis" munkál: _"fejünk fölött a kék remény / hiába mázolják át naponta / hiába tiltanak el az anyatejtől / felnövünk árvacsalánon is"_. Sorsának véletlenjei élet és halál mezsgyéjére sodorták, a történelem választásai lehetőségek elé állította, de Hervaynak volt ereje általános érvényű lírai alkotásokban elmondani válaszait.

Hervay Gizella - Kobak ​könyve
"Tudod, ​mama, ha nagy leszek, építek egy gépet, és az minden reggel, mikor nincs vasárnap, elmegy helyetted dolgozni, és te itthon maradsz, és egész délelőtt futballozunk. És este a gép megfőzi a vacsorát, és akkor te egész este mesélsz." Kobak óvodás kisfiú, környezetének tárgyai, a világ jelenségei még sok újat nyújtanak számára. Érdekes, mulatságos történeteket talál ki róluk, és sok-sok mesét hall a mamájától is. Vonatról, spenótról, traktorról, piros autóról, sárkányról, törpéről, rágógumiról és még sok mindenről szólnak ezek a mesés történetek, később az ábécéről meg az első apró iskolai kalandokról is. Kevés olyan könyv van, amely jobban érdekelné az óvodásokat, mint Kobak könyve. Banga Ferenc színes rajzai nagyszerűen illenek a kissé groteszk hangvételű, derűs történetekhez.

Hervay Gizella - Űrlap
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hervay Gizella - Reggeltől ​halálig
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hervay Gizella - Virág ​a végtelenben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hervay Gizella - Kettészelt ​madár
Szilágyi ​Attila és Szilágyi Domokos emlékére OMLIK AZ EMLÉKEZET a törmelék betemet szemüregeinkben kinagyított szemek

Hervay Gizella - Tőmondatok
Hervay ​1968-as, _Tőmondatok_ című kötetében tágítani kívánja a költészet határait, a „költőietlen” költőiesítése foglalkoztatja. Megnyit egy olyan horizontot, amelyben a későbbi Hervay-versek is többféle vonatkozásukat mutatják – ettől a kötettől kezdve az itt is jelenlevő életkép-költészet ( _Ballada, Mosónők, Felgyújtott földeken, Menekültek_ stb.) polifonikusabbá, hangsúlyosabban nyelvszerűvé válik, a tárgyakat befogó tekintet pedig tágabb vonatkozásokat képes megragadni, mint korábban.

Hervay Gizella - Kobak ​második könyve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hervay Gizella - A ​mondat folytatása
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hervay Gizella - Lódenkabát ​Keleteurópa szegén
Hervay ​utolsó, már csak a halála után megjelent kötetét számos kritikus az életmű legjobb darabjának, betetőzésének tartja. "összecserélhető sorsok térképei / összecserélhető halálok / összecserélhető hitek rézgombjai/ összecserélhető népek belei ... / összecserélhető kampók kiakasztott / lódenkabátok a szélben" mondja a kezdővers, és a kötetben is megjelenik a közös sorsú emberek egyéni, de mégis közös nyomorúsága, amelyet még maga Hervay is csak versben, ezekben a fájdalmasan abszurd és végletes versekben tudott ábrázolni, mindössze egyetlen határral idébb, mégis száműzetésben, elszigeteltségben. Az archaikus-tragikus hangnem az ősi, bibliai szenvedéstörténeteket idézi, hogy kozmikus fájdalmáról hitelesen beszélhessen. "Itt minden összecserélhető, felcserélhető mindennel, a haza a hontalansággal, a szülőföld az idegenséggel, a szolidaritás összetéveszthető az értetlenséggel, és anyanyelven is folyik a süketnémák párbeszéde." (Szilágyi Júlia) "nem kell a fehér-bot remény / megyek előre megállíthatatlanul / hazulról haza" (Kioltották a szemem) És az egyéni sors így jelenik meg: "Átkúszott a határon tizenkét évesen / anyjához kúszott határon át / anyjához ki ottfelejtette / ottfelejtette egy rokonnál hat évesen / kezébe adtak egy papírt hogy hontalan tizennyolc évesen / fia árvája negyvenkét évesen"

Hervay Gizella - Életfa
"Hazám ​hazám édes párom hazaérünk egy fűszálon kerek a föld végtelen végtelen a szerelem." Ilyen dalszerű négysorosokból áll ez a kötet, amelyben fákról, madarakról, örömről, bánatról, hűségről és szerelemről szólnak a versek. Hervay Gizella kitűnő költő, Hajnal Gabriella a legszebben megálmodott faliszőnyegek mestere; kettőjük alkotásából kapnak a gyerekek valódi művészetet: költői élményt, festői színpompát.

Hervay Gizella - Zuhanások
A ​szerelem épülete ez a vers, szavakból rakott otthon a valóságos helyett. És ez is töredékekből épül újra, mindig újjá, hogy aztán emlékeire omoljon s összeálljon megint, a születés és halál, napkelte, napnyugta földi, űri törvényei szerint. Egyre tisztábbak, tágasabbak és áttetszőbbek lesznek a falnak ("méhemen átdereng a magzat mosolya"), már-már maga az emberré egyszerűsödött, átélhető világ épül a mindenség elemeiből, s a nosztalgiának éppen úgy helye lesz benne, mint a megszokásnak, a gyermekkornak éppen úgy otthona, mint minden más hiánynak, mely bár szavainkban jelen van egyetlen életünk egyetlen pillanatában. "Nincs múlt és jövő, csak jelenét" - mondja a költő, a világ anyja. "Újra kell költeni a mítoszokat" - mert újra élni kell.