Erdős Renée könyvei a rukkolán

Erdős Renée - A ​nagy sikoly
A ​nagy sikoly már a megjelenése évében, 1923-ban botránykönyvnek számított. A regény központi kérdése, hogy a nők nemi élvezete társadalmilag elfogadható-e. Egy jó nevű nőgyógyász, egy apácarend főnöknője és egy püspök próbálja a hősnőt, a házasságában kielégületlen Dórát meggyőzni arról, hogy a nemi gyönyör által kiváltott nagy sikoly egyáltalán nem számít, nem fontos, hiszen az egyetlen elfogadható női sikoly az, amelyet gyermek szülésekor hallat az asszony. A főhősnő sok vonakodás után a házasságban az asszonyoknak kijelölt helyes útra lép, azaz a gyerekáldás érdekében alázattal elfogadja a hozzá már nászútjukon hűtlen férje szexuális közeledését. Azonban a női orgazmus hangja, a nagy sikoly mégis csak elhangzik a regényben, ráadásul egy igen részletesen ábrázolt illegitim viszonyban. Erdős Renéé, mint oly sok másik művében is egyfajta „új lelkiségről” akart írni, amihez a tőle megszokott és nem csak a kortársai által kedvelt, a női szexualitás tabukat sértő ábrázolásmódját választotta. Szándéka szerint alkotásai művészregények voltak, melyeknek antik szobrokról, itáliai festményekről, művészetről és filozófiáról diskuráló hősei kiutat keresnek a nyugati civilizáció válságából. E krízis okát Erdős egyre inkább az individuum (s így a nő) jogainak túlzott érvényesülésében vélte meglelni.

Erdős Renée - Brüsszeli ​csipke
A ​"boldog" békeidők Pestjén, az 1920-as években éli Adrienne, a gyönyörű fiatalasszony az érinthetetlen erkölcsű feleségek és gyermeküket mindenek fölött imádó anyák szolíd, tiszta életét. Egy csaknem végzetes baleset azonban szétrobbantja a polgári idillt, s megmentője az eddig nem ismert szenvedélyt, a testi és lelki szerelem őrületét lobbantja fel az asszonyban. Napjai ettől kezdve boldogságban és kínban, a megtagadhatatlan vágy és a családjával szemben érzett felelősség érzete közötti vergődésben telnek, egészen addig, míg rá nem döbben, hogy szerelmét saját lányának kell átengednie. És ekkor a sors szörnyű választás elé állítja... A szerzőnő annak idején nagy sikert aratott, több szálon futó regénye nő és férfi kapcsolatáról, a női lét boldogsággal és tragédiákkal sújtott teljességéről szól, arról, hogy a teljes kifosztottságban felvillanhat-e az értelmes élet reménye.

Erdős Renée - Édes ​Rosamunda
Erdős ​Renée regénye egy huszadik században lejátszódó, romantikus szerelmi történet. Főhőse Jimmy nem mindennapi előzmények után, s nem mindennapi körülmények között találkozik régen látott gyerekkori pajtásával, Rosamundával. A nászéjszakán megözvegyült fiatalasszony a világtól elvonulva, maga alakította különös és szokatlan szokások között éli képzelt "várúrnői" életét. Jimmy, aki szerelmes lesz Rosamundába, fantasztikus tervet eszel ki arra, hogy Rosamundát megszabadítsa saját maga alakította börtönéből, és egyre erősödő szerelme viszonzásra találjon...

Erdős Renée - Santerra ​bíboros
Erdős ​Renée könyve a napfényes Itáliába, a kereszténység fővárosába, Rómába vezeti el az olvasóit. Itt találkozik az a soknemzetiségű társaság, amely elsősorban fiatal nőkből áll, akiket a művészetek és a női élethivatásról alkotott felfogás hoz össze. A szoros barátság azonban sokféle felfogást takar, de ezekben közös: a női emancipáció ingerlése, a nő társadalmi és családi szerepének megváltoztatása iránti igény, s az a kisebb-nagyobb tragédia, amely minden szereplő életútját kivétel nélkül végigkísérte, végigkíséri... Az első világháború előtti Európában vagyunk. A közeli világégés már szinte mindenkit nyugtalanít. A népeket, nemzeteket véres leszámolásra uszítják, de ez a soknemzetiségű kis társaság éli magaválasztotta életét, vívja mindennapi harcait... Róma a vatikáni egyházfi és politikus, a majdnem pápává lett Santerra bíboros csodálatában ég. A kis társaság sem tudja kivonni ez alól magát, sőt, egyikük, Lavinia Tarsin számára valami borzongató titkot sejtet a bíboros személye...A titokra lassan fény derül, és Lavinia Tarsin és Santerra bíboros kapcsolata egyre veszélyesebb vizekre téved, olyanokra, amely messze túlmegy az egyház által megengedetteken....Mégis, mind asszony, mind a bíboros hű marad önmagához...

Erdős Renée - Az ​indiai vendég
Az ​1920-as évek, a háború, a forradalmak és a fehérterror után konszolidálódó, ébredő Budapesten játszódik az a romantikus hangvételű regény. Az anyában depresszióvá, lelki betegséggé fokozódik nagyobb fia utáni vágyakozása, aki eltűnt a fronton. A kisebbik fiú súlyos sérüléséből felépülve igyekszik visszatalálni az életbe, míg a szép leány boldog házasságra készül a vőlegényével. Ebbe a környezetbe érkezik az „indiai vendég”, akit a fiú hív meg beteg édesanyja gyógyítására. Az indiai vendég kissé misztikus lénye mindenkit a bűvkörébe vonz. S szinte törvényszerű, hogy a fiatal lány, házassága küszöbén beleszeret az indiai vendégbe, aki nem viszonozhatja ezt a vonzalmat… A krisztusi szeretet, a szerelem, az örök emberi érzések regénye ez a mű, amely méltán aratott sikert első megjelenésekor is.

Erdős Renée - Lavinia ​Tarsin házassága
Erdős ​Renée Santerra bírboros című nagy sikert aratott regénye ebben a kötetben folytatódik tovább. Lavinia Tarsin az egykori Santerra-villában él, s már hét éve készíti az elhunyt bíboros monumentális emlékművét. A hosszú évek magányát és zárkózottságát vártalanul töri szét egy idegen férfi szenvedélyes szerelme. A német költő kitartása látszólag sikert arat: Laviniával kötött házasságát azonban hamarosan árnyak lengik körül, a múlt baljós árnyai és tragédiái. Ugyanakkor a jövő is súlyos megpróbáltatásokat tartogat számukra. Legyőzheti-e Friedrich és Lavinia vonzalma a közéjük emelkedő akadályokat? Mi adhat tartalmat két ember kapcsolatának a házasság korábban elképzelt boldogsága helyett? Lavinia Tarsin megadja a fenti kérdésekre a választ.

Erdős Renée - Norina
A ​kígyó ott lakott a kert végében, a kis gömbölyű tisztás mögött levő igen régi barlangban, melynek mélyén egy félig beomlott vizmedence volt. A barlangot is, a medencét is sűrűn benőtte az örökzöld, úgy, hogy olyan volt rajta, mint egy igen erős szőnyeg. A barlang hozzá volt építve a kert sok százados kőfalához. E kőfal és a barlang környékén jól elrejtve, az örökzöld folyondárai alatt lakott a kigyó. És a házban senki sem tudott a kigyóról. Sem a kertész, sem a parasztok, sőt még a kertész két vásott fia sem, akik pedig napos délelőttökön, mikor senki sem volt a kertben, ott játszottak a medence körül, elfogták a pókokat, szarvasbogarakat kerestek, sőt be is ugráltak a medencébe, ami nem volt nagyon mély és ha véletlenül vessző volt náluk: megcsapkodták vele a barlang örökzöld szőnyegét.

Erdős Renée - Ave ​Roma!
"- ​Sirokkó - gondolta magában, mikor leért az uccára s a sűrű, fojtó levegő megcsapta az arcát. A Quattro Fontane sarkán megállt az egyik kút előt, ahonnan a csobogó víz egy kis hűs áramlatot lehelt rá. Egy pillanatra lefelé nézett, végig a Négy Kút uccáján, mely a Via Nazionaleba torkolt, aztán le a Depretisen egészen addig, ahol a Santa Maria Maggiore hatalmas aranytömbje elfogta előle a további kilátást. Akkor megfordult és fölfelé nézett a Via Sistina irányában, mely meredeken kapaszkodott fel a Pincio felé. Mint egy méltóságos óriási hullám, olyan volt ez az útvonal. Le és föl hullámzott szeszélyesen, rajta a kocsik, autók, villamosok és gyalogjárók seregével. Mindég gyönyörködött benne, ha látta. De ma még ez a látvány sem érdekelte. A sirokkó megülte a fejét és most fárasztotta őt ez a mozgás, ez az elevenség, a le és fölfelé kígyózó ucca zaja. Valami hiú kérkedést látott mindenben, haszontalan törtetést, értelmetlen sietést, amelynek úgy sincs semmi célja."

Erdős Renée - Antinous
Thymea, ​a 32 éves fiatal, szép, elvált asszony nyarát egy jó barátja rokonának kastélyában tölti, ahol már az első hetekben, társaságát megismerve, rájön, hogy unalmasnak ígérkezik ez a hosszú idő. Egy váratlan pillanatban azonban betoppan a háziasszony egyik unokaöccse, a 20 éves Lorenzo, aki azonnal beleszeret Thymeába. Rövidesen megérkezik Lorenzo ikertestvére, Lodovico, akiben mindaz megvan, ami Lorenzóból hiányzik. Thymea ettől a naptól kezdve a két fiút eszközként használva, veszélyes szerelmi játékba kezd... Vajon mi lesz ennek a vége? Megtudhatja a Kedves Olvasó Erdős Renée egyik legsikeresebb, szórakoztató regényéből. A könyvet mindenkinek ajánljuk, aki vonzódik a romantikához, szereti a pergő eseményekkel teli történeteket.

Erdős Renée - Az ​assisibeli zsoldos
E ​kis könyvet ajánlom Assisi völgyében, a Porziuncolában Pater Alfonso Santarellinek, A minoritának, Szent Ferenc hű fiának, Az eszményi szerzetesnek, Kihez rég elmúlt, áhítatos órák Legszentebb emlékei fűznek S akinek meleg jóságát, Értem való hűséges imáit A távolból is érzem S alázatos hálával köszönöm. Erdős Renée

Erdős Renée - Alkotók
Az ​ottomán mögött magas és nagy paraván, amely szinte elkülöníti ezt a kis zugot a műterem többi részétől. Az ottomán fejénél nagy állólámpa, óriási ernyővel. Az alacsony asztalkán egy kisebb lámpa. A falon kartonok. Egy állványon Ridovszky bronzszobra, két arcképe Ridovszkynak a falon. Egyik födetlen fővel, kihajtott inggallérral, a másik kalappal, bundával. Aztán a falon körülfut egy keskeny polc, amelyen mindenféle szobrász-stúdiumok vannak...

Erdős Renée - A ​herceg
„Ki ​ismerheti meg sajátmagát? Ki az, aki őszinte sajátmagához? Ahogy én most itt beszélek magához, józanul és kissé kenetesen, mit tudom én, azt mondom-e, amit mondani szeretnék? Őszinte vagyok-e? Most, amikor komolyan beszélek, az igazi érzéseimet és szempontjaimat fejezem-e ki? Nem az imént voltam-e őszinte és igaz, mikor tréfából azt kérdeztem magától: ne öljem-e meg az urát? Ki tudja, mi van bennünk, mi rejtőzik, mi lappang, mi kér utat kifelé? Azért mondom csak: meglepetések érhetik még magát is! Azért ne vegye dogmáknak, amiket az imént mondott, noha tudom, hogy minden szava igaz és aszerint él is!”

Erdős Renée - Az ​új sarj
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Erdős Renée - Ifjúságunk
Irodalmi ​szenzáció Erdős Renée önéletírásának megjelentetése. Benne őszintén és részletesen mesél életéről, karrierjéről, fiatalkori álmairól, amikor színésznő szeretett volna lenni, továbbá kétségeiről és vívódásairól, valamint nem utolsósorban versről, prózáról, az első kísérletekről. És aztán természetesen elérkezik a siker időszaka, verseskötete jelenik meg, bejáratos lesz a férfiak által uralt irodalmi életbe - mindezt a századvégen-századelőn. Női írósors, mely összefonódik a regények történetével, mintha Erdős saját maga főhősévé lépne elő. Olvasunk írókról, szerkesztőségek kulisszatitkairól, továbbá Eötvös Károlyról, Molnár Ferencről, valamint Kadosa Marcellről és Bródy Sándorról. Erdős lenyűgöző mesélő - ahogy regényei alapján tudjuk. Ezúttal sem okoz csalódást: sziporkázó és szellemes, miközben saját sorsát boncolgatja. "Miről írok ebben a könyvben? Mielőtt ennek a jelentéktelen eseménynek leírásába belefognék, hadd bocsássak előre valamit, aminek elmondása nélkül magyarázatokat és jegyzeteket kellene ehhez a könyvhöz mellékelnem, amit a téma nem bír el, s megvallom, én magam sem bírok. E könyv írójának eddig ugyanis ötvenegy könyve jelent meg nyomtatásban és számtalan kiadásban. Ezek között körülbelül tíz kötet lírai és drámai mű, és negyven kötet regény. Vagyis csupa olyan munka, amikben a kitalálás, a kompozíció, a fantázia, az érzések különfélesége, az emberi sorsok kaleidoszkópja játszotta a főszerepet."

Erdős Renée - Lysias
Ez ​a könyv, Erdős Renée legkiválóbb regényírói alkotása - mely az 1943. évi és 1945. évi kiadások után most jelenik meg harmadszor - Lysiasnak, a Krisztus-korabeli görög ifjúnak mozgalmas életéről szól. Az igazság és a tudás szomjától hajtva Lysias elhagyja hazáját, Rhodos szigetét, és újabb utazások során igyekszik fellelni és megvalósítani a személyes kapcsolatokban, barátságokban és szerelmekben megismert eszméket és eszményeket. Míg végül Jeruzsálemben találkozik Jézussal. A külső történés felszíni rétege alatt azonban egy lélek utazásáról szól a filozófia - pontosabban az emberi lét - tulajdonképpen egyetlen életbevágóan fontos problémája körül: van-e Isten, milyen az Isten? Ennek az utazásnak az állomásai, sorsfordító küzdelmei nem véletlenül hasonlítanak azokra, amelyeken az európai szellemtörténet is átment - és amelyeken nekünk, sokunknak is át kellett - egyénileg is - mennünk, a hit felé vezető úton, azon HIT felé, mely egyedül képes feloldani az ember egzisztenciális szorongását, kielégítetlenség-érzését, és amelyről Jézus azt mondta: "A mennyek országa bennetek vagyon." Mert az az Isten, aki felé Lysias - megjárva Egyiptomot, Kisázsiát és Palesztinát - e könyv lapjain utazik, "rejtőzködő Isten". Nem mutatja meg magát egykönnyen sem Lysisasnak, sem a világnak, sem az egyes embereknek, sem a világdráma sokezer - generációnyi szereplőgárdájának. Mintha azt akarná, hogy keressék. De Lysias - az ember, a történelem - hiába kereste. Őt a görög filozófiában: a szellem nagyszerű erőfeszítésének minden eredménye sem tudta pótolni az Atya ölelésének melegét. Hiába kereste a keletről jött misztériumokban: a természet erőinek tisztelete, vagy a mesterségesen felajzott lélek eksztázisa démonokat és szörnyisteneket szült. De megtalálja - ha nem is a teljesség, de ígéret formájában - az alexandriai Philo által képviselt zsidó hitben, az Írásban, a prófétákban, a zsoltárokban. És végérvényesen Jeruzsálemben találja meg, Jézusban, aki a húsvét ünneplésére tanítványaival a szent városba jött, hogy ott tanúságot tegyen az igazságról, szenvedjen és kereszthalált haljon. Mitől olyan hiteles, belülről-jövő és szuggesztív ez a regény? Túl a mesterségbeli tudáson, a mély kor- és szentírás-ismereten, bizonyára attól, hogy Lysias regényében Erdős Renée a saját lelkének útját írta meg a zsidóságtól az Egyházig, Jézusig, akiben annyi kétes dicsőség, hányattatás, szorongás és életveszély után végleges megnyugvást talált. "Mindenben lehet csalódni ezen a földön, csak Krisztusban nem" - írta a regény 1945. évi kiadásának előszavában. E meggyőződése mellett ki is tartott 1956-ban bekövetkezett haláláig. A kiadó ebben a könyvben ezt az élményt és meggyőződést kívánja nyújtani olvasóinak.

Erdős Renée - Végzetes ​vonzalom
Clarissz ​bárónő egy filozofikus hajlamú, érzékeny idegzetű lázadó angyal, aki a mindent felforgató szerelemre vágyik, és akit a veszély inspirál. Egy napon leküzdhetetlen szenvedély ébred benne Szergej iránt. A kevés beszédű, titokzatos múltú orosz férfi hosszú évek óta dolgozik a Herzfeld családnál mint intéző, és már régóta szereti Clarisszt, csendes kitartással. E végzetes napon kezdődik kettejük számtalan bonyodalommal tarkított viszonya, amely ennek az izgalmas, ugyanakkor elgondolkodtató történetnek az alapvonalát adja, és amely tragikus folyamatok elindítója lesz. Megjelenik egy különös szereplő is a regényben, egy hindu táncosnő, Nada, és vele együtt a keleti kultúra szellemisége, örök igazságai, melyek közül az egyik akár e történet mottója is lehet: A szerelemben annyi a tiéd, amennyit adsz...

Erdős Renée - Hajnali ​hegedűszó
A ​regény főhőse, a fiatal, 17 éves Marianne, aki édesanyjával és mostohaapjával él annak vidéki birtokán. Féltő szeretet és gondoskodás veszi körül, amely csak nehezen engedi láttatni a való életet, annak minden tragédiájával és nagyszerűségével, boldogságával. A történet során Marianne felnőtt lánnyá válik. Megérti a környező világot, megtanul kompromisszumot kötni, s megismerni a szerelem, a testi-lelki vonzalom nagyszerűségét és kínját...

Erdős Renée - Báró ​Herzfeld Clarissz
„– ​De Clarissz – mondta a színésznő csodálkozva – hiszen nem ezt kell merned – ha merni akarsz! ördög vigye a kis hindu táncosnődet. – Az még várhat. Az első mégis csak – a férfi – nem érted? A férfi az első. Ezt mondva, hirtelen elkezdett kacagni, szívből édesen, igazi fölényes asszonyi nevetéssel, ott a szobrok és virágok között – s utána halkan, szégyenkezve, a másik is, a gyáva és tudós szűz, báró Herzfeld Clarissz. Nevettek…”

Erdős Renée - Berekesztett ​utak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Erdős Renée - Az ​élet királynője
„Előttem ​nem mersz soha annyi kenyeret enni, amennyit szeretnél, mert tudod, milyen őrületesen féltelek az elhízástól. Hogy vacog bele a fogam, ha egy édes süteményt eszel. Mert attól félek, hogy ez a pokoli és isteni remek, a te tested, elhagyja formáit. Most szeretnél egymás után három karéj vajas kenyeret enni, mert tudod, hogy ez jó neked. Oh, tudom én mit szeretnél te! Frissességet, tisztaságot, mindég frissességet, tisztaságot, megújhodást. Én most olyan vagyok neked, mint egy ing, amit két napig viseltél, mint egy ágy, amiben két napig feküdtél. Szeretnél levetni magadról, kiszállni belőlem, mi? Mondd, hogy nem tudom, mire gondolsz! Mondd, hogy nem ismerlek! Hazudj, hazudj, ha mersz!”

Erdős Renée - Nyírfaerdő
Nagyszerű ​várakat épített a nedves homokból, bástyákkal, vízárkok­kal, bekerítette fallal, kerteket ültetett köréje. Egyszóval folytatta azt, amit már egyéves korában elkezdett: dolgozott, mindig dolgozott. Közben a gyűjtőszenvedélye sem hagyta el. Ahány skatulya került a ke­zébe, azt mind magához vette, megverekedett érte a nagyobbikkal. Általában az a természete, hogy mindent magához kaparint, mindent fél­retesz, megőriz, semmit sem vet meg, semmit sem tart fölöslegesnek. A játékai, ha háromévesek is, mind újak, gondozottak. Amit egyszer a csöpp kis formás kezébe vesz, annak már értéke van, különös egyéni be­cse, az ő egyéni értékelésén keresztül. Különben is, a legnagyobb materi­alista. Szereti a pénzt és azt is gyűjti. Mikor hazulról eljöttünk és vá­logattunk a játékaik között, miket hozzunk magunkkal, egy kis gyöngyházerszényt találtunk megtömve pénzzel: száz és ezer koronásokkal.”

Erdős Renée - A ​meztelen táncos
„Ryll ​Thean belenézett. A tükör visszavetítette képét, egy sárga, elefántcsontszerű arcot, mely sima volt, redőtlen, a szoborszerű homlokot, a nagy fekete szemeket, melyek búsan néztek, a szájat, melynek két szélébe mintha egy szobrász vésett volna két kicsiny, kemény, merőleges vonalat. A száj volt ez, szigorú vonalával, halvány rózsaszínével, az énekesnő szája, mely a világ legszebb hangjának bűvöletét varázsolta az emberek szívébe, a száj, mely énekelt, játszott, zokogott és kacagott a festék alatt, amelyet megjelölt a szenvedély és a gyász, s amely gőggel tudta elrejteni minden titkát egy gazdag és ragyogó életnek… A száj, mint egy apáca szája, aki cellája rejtekében sokat álmodik és sokat gondolkodik, és ismeri a legfinomabb elragadtatásokat és a legridegebb lemondást, akinek ismerős a halál és nyugtalanító teher az élet, durva teher, amit le kell vetni… A száj, amely elfeledte az élet italának édességét és forróságát és csak játszott szerelmeken keresztül érezte meg újra és újra, hogy másnap megint elfelejtse…"

Erdős Renée - Erdős ​Renée összegyűjtött versei
„Nekem ​szárnyam volt, villámlóan kékes. És nagy sugárzó tollazatom. S leszálltam csúcsára egy jegenyének – Erős, magányos bús madár – S pihentem azon. Karjaim voltak, vakító fehérek, Zománcos pihe födte be őket. Fejemről a fürtök szálltak a szélnek, S ágai közt az ős jegenyének Nagy hirtelen elhallgatott az ének...”