Ajax-loader

Oravecz Imre könyvei a rukkolán


Oravecz Imre - Távozó ​fa
Oravecz ​Imre megindítóan személyes új kötetében a tél hideg fényével pásztázza végig létezése lehetőségeit és adottságait. Apró megfigyelések, végtelen következtetések az élet örök körforgásából. A természetből rajzolódik ki az ember, és az életből a halál. A Távozó fa a Magvetőnél megjelenő Oravecz Imre életműkiadás első kötete.

H%c3%a9j
elérhető
13

Oravecz Imre - Héj
Oravecz ​Imre első verseskötete, a Héj 1972-ben jelent meg, és jelentős hatást gyakorolt irodalmi szemléletünkre. Mostani kiadása több egyszerű újranyomásnál. Amellett, hogy végre visszakerültek az annak idején cenzúra által kihúzott versek, a szerző részben át is dolgozta művét, ekképp hidat verve korai és a nagy sikerű, 1998-ban 'Év Könyve-díjjal' jutalmazott Halászóemberben kiteljesedő költészete között. A mai változat tehát nemcsak újból, hanem újabb oldaláról mutatja be eddigi életművét.

Oravecz Imre - Kaliforniai ​fürj
A ​19. század második felében és az azt követő századfordulón nagy tömegek keltek útra Magyarországról Észak-Amerikába. Zömük kevésföldű parasztember vagy nincstelen zsellér volt, de akadtak köztük szép számmal jobb módúak is, akik további gyarapodásukat remélték a kivándorlástól. Eredetileg csak annyi időt szándékoztak az Új Világban tölteni, amennyi ahhoz kellett, hogy némi pénzt gyűjtsenek, és hazatérvén földet vehessenek, házat, istállót építtethessenek, kit milyen cél vezérelt. Csak hát odaát többnyire minden másként alakult, mint tervezték. Különös, de ez a nagy, emberi dráma jóformán visszhangtalan maradt a magyar irodalomban, és máig nincs méltó feldolgozása. Ezen a helyzeten igyekszik változtatni Oravecz Imre regénye, ezt a szinte eposzi méretű küzdelmet ábrázolja, amelyet ezeknek a férfiaknak és nőknek, fiataloknak és öregeknek, felnőtteknek és gyerekeknek az exodus, az óhazából való távozás és az új hazában való megmaradás jelentett. A regény az Ondrok gödrében megismert Árvai-család történetét mondja tovább.

Oravecz Imre - Ondrok ​gödre
Az ​Árvai család útját elindító hatalmas regény a már jól ismert oraveczi világban, Szajlán játszódik. Férfiak és nők, születés és halál, a kivándorlás felé vezető út szenvtelen, leíró stílusú, mégis megrázó erejű elbeszélésben. "Parasztnak születni kell, azt tartották a régiek. Légvétele első pillanatától kezdve látnia, hallania, tapintania, szagolnia kell, ami rá vár. Ez olyan mesterség volt, amelyet nem lehetett másképp megtanulni. Nem véletlen, hogy nem tanították sehol, nem volt iskolája, de még ilyen tantárgy sem. Mezőgazdasági ismeretek léteztek, leendő gazdatiszteknek elsajátításra, de az más volt. És az is önmagáért beszélt, hogy senki nem akart paraszt lenni. Sokszor még a paraszt, a paraszt gyereke sem. Még kevésbé az úré, az iparosé, a munkásé. A lenézettség is oka volt, de ez is. Ha azonban valaki kívülálló mégis rákényszerült, hogy a földet túrja, ha úgy hozta a sors, az élet, sosem lett igazán az. Látni lehetett rajta, hogy végzője idegen, hogy nem áll rá a keze, hogy felnőtt vagy majdnem felnőtt volt már, mikor megmutatták neki, mit hogyan, hogy nagyol, nem figyel a részletekre, nincs áttekintése, nem látja az összefüggéseket, hogy nem úgy tudatos, hogy egyúttal ösztönös is, hogy nincs a vérében."

Okontri
elérhető
8

Oravecz Imre - Ókontri
Az ​Ókontri Oravecz Imre monumentális regényfolyamának záró kötete. Az ókontri, amely a régi emigráns magyarok magyar-angol keveréknyelvén óhazát jelent, egy Kaliforniából az 1930-as években Magyarországra költöző második nemzedékbelinek lesz az otthona. Míg a második kötet, a Kaliforniai fürj a kivándorlás, az Amerikába való beilleszkedés rögös története, addig a záró darab a "visszatérésé" és a szajlai újrakezdésé. A rög gyermekei című trilógia első kötete (Ondrok gödre) 1857-ben kezdődik, az új regény pedig 1956-ban ér véget, így lesz a három könyv, száz esztendőt felölelve, az igazi realista regények érvényével a magyar társadalomtörténet forrásértékű dokumentuma. Egyetlen család és több nemzedék otthonvesztésének és otthontalálásának, mindennapjainak és ünnepeinek, nyelvváltásainak és hallgatásainak pontos, líraian megkapó krónikája.

Oravecz Imre - Egy ​földterület növénytakarójának változása
[...] ​a régi út föladásának és az új út megtalálásának is (miként e könyvben is) megvan a maga útja, amelyen szintén jól kell éreznünk magunkat.

Oravecz Imre - Egy ​hegy megy
Oravecz ​Imre új könyve a szerző elmúlt években írt rövidprózáit foglalja magában. A kötet írásai, akárcsak a Halászóember versei, ezúttal is főkép Szalját, a szülőfalut és környékét járják körül. Fölidézik a régit, és leírják az újat: az összehasonlítás elkerülhetetlen. A falu életének, természeti környezetének változásai érzékletesen mutatják be nem csupán a vidéki, de általában a mai Magyarországot. A szerző túlnyomórészt a krónikás szenvtelenségével beszéli el a pusztulás folyamatait, csak néha izzik fel benne az indulat. Nem kétséges, hogy igazságot, de legalábbis magyarázatot keres a könyv, amelynek egyszerű, szókimondó stílusa mindannyiunkat képes megszólítani.

Oravecz Imre - A ​hopik könyve
Néprajzi ​ihletésű könyvet sejthetünk a címében egy egész kultúra genezisének dokumentumát ígérő műben. S valóban látszólag egy prehisztorikus nép énekeit olvassuk, melyeket azonban Oravecz Imre nem a magát kiválasztottnak tekintő, észak-arizonai földművelő nép mítoszaiból fordított, hanem maga talált ki, maga hozott létre. A költő előszavából értesülünk könyve megszületéséről, s ez egyben az első kulcs az öt könyvbe (teremtés- és pusztulásversek, a világot definiáló névadó versek, a jelenségek emberi magyarázata, egy indián szerelmespár története, szerelmes énekek) sorolt versekhez, melyek a hopi indiánok fiktív mitológiáját mesélik el. A versek rituálisan ráolvasó jellegűek, s időnként a bibliára utaló fordulatokat tartalmaznak. Az értelmezést tekintve útbaigazító még Oravecz Imre vallomása: egy történelem előtti kultúra segítségével így jutottam el, helyesebben érkeztem vissza oda, ahova mindig is vágytam: tulajdon fajtám azóta felbomlott, de eszméletemben, idegeimben, mozdulataimban örökre elraktározódott paraszti kultúrájához, vagy ha úgy tetszik, tulajdon történelem-előttiségemhez. Így válik az elképzelt (a költő nem járt a hopik földjén) és jelképes Oraibiból Szajla, Oravecz mátrai szülőfaluja, melynek világát Halászóember (legutóbb 200610238) című kötetében zengte meg ugyancsak nagy beleérzéssel. A sosóni pueblo indiántörzs világképe, természethez kötődő nyelvi gondolkodása alkalmat ad az elveszett gyermekkor, de az - úgy tűnik végleg - elvesztett paraszti kultúra természetben gyökerező világa és szemlélete felelevenítésére is. Ha e két - időben és térben - egymástól fényévekre egzisztáló társadalom élete ilyen átfedésekkel, hasonlóságokkal rendelkezik, az csakis világunk egységességére bizonyság. A letisztult nyelvezetű, színvonalas kortárs lírára és a mítoszteremtő szellemi kirándulásra fogékony modern költészet kedvelői számára jó szívvel ajánlható kötet.

Oravecz Imre - Kedves ​John - Levelek Kaliforniába
"Miért ​levelek és miért John? Azért levelek, mert amikor a nyolcvanas évek közepén harmadszorra is hazajöttem az Egyesült Államokból, olyan élmények foglalkoztattak, amelyeknek rögzítésére ez a közlésforma látszott legalkalmasabbnak... Johnnak meg azért John, mert ez volt kéznél, mert így hozta az élet. Azaz John létező személy, költő, tanár, értelmiségi, akit ismerek, akivel a valóságban is levelezek." (A szerző)

Oravecz Imre - Máshogy ​mindenki más
Nikit, ​e versek hősét a költő játékos fantáziája teremtette. Igazi mai kislány, aki mindenre kíváncsi, mindennek az okát kutatja, sajátos gyermeki logikával keresi a választ a miértekre és hogyanokra. Fogadjátok szeretettel, sok-sok furcsa kérdésével együtt - talán magatokra ismertek benne. A versek hangulatához jól illeszkedő rajzokat Szemethy Imre készítette.

Oravecz Imre - 1972. ​szeptember
"Közönséges ​géppapírt használtam, és inkább megszokásból, semmint a rend kedvéért egy kiszolgált dossziéban tároltam a lapokat. És jóformán át sem néztem újból, amit egyszer leírtam. Nem javítgattam. Ha megvolt egy darab, eltettem és kész. Sokáig így , nyers állapotban maradt minden, ami felszínre tört. Arra, hogy bármit újraolvassak vagy még egyszer elővegyek, csak később kaptam rá, mikor az egyes lapok már reménytelenül összekeveredtek, és lehetetlen lett volna keletkezési sorrendet megállapítani. De műgondról akkor még szó sem volt. Rájöttem viszont, hogy ennek az igénytelen rögtönzésnek is vannak bizonyos szabályai, melyeket nem hagyhatok figyelmen kívül..."

Oravecz Imre - A ​chicagói magasvasút montrose-i állomásának rövid leírása
Amikor ​az ember átvizsgálja több mint harminc év termését, általában igyekszik a jó közül a legjobbat kiválasztani. Magam is ezt tettem. Ez a könyv mégsem úgynevezett válogatott verseimet tartalmazza. Nem csupán munkásságom színe-javát kínálja. Olyan darabok is találhatók benne, amelyeket egyébként esetleg elhagytam volna. De nem tekinthető igazán összes verseim gyűjteményének sem, mert mégiscsak szelektáltam, és amit mai szemmel gyengébbnek ítéltem, azt kíméletlenül kirostáltam, a Szajlának meg lévén, hogy még folyamatban van - csak töredékét vettem bele. Inkább átmenet a kettő között, afféle öszvérlény, amelynek az ad létjogot, hogy köteteim annak idején olyan mesterségesen korlátozott példányszámban jelentek meg, hogy még az se nagyon jutott hozzájuk, aki kereste, a könyvtárak többsége pedig nem szerezte be őket. Hiányt szeretnék tehát pótolni, minél több művemet hozzáférhetővé tenni az érdeklődők számára. Ezért vaskosabb valamivel az illendőnél. Ezért használom az egybegyűjtött szót, amely egyébként nem a magam leleménye. A néhai Weöres Sándortól kölcsönöztem, szíves túlvilági engedelmével. A költés, a költészet kaland, utazás az ismeretlenbe. Leginkább Kolumbusz Kristóf vállalkozásához hasonlítható. Csak az a különbség, hogy még hajót, legénységet, felszerelést sem adnak hozzá. Mindent magunknak kell előteremteni, a semmiből. Aki életre szólóan versírásra adja a fejét, az Indiába indul, és ha szerencséje van, ha minden jól megy, felfedez egy ismeretlen földrészt. Tavaly töltöttem be az ötvenet. Emberi számítás szerint van még egy kis időm. Ezért korai volna még számvetést, mérleget készíteni, azt firtatni, nekem vajon sikerült-e. De a versek újraolvasása, másolása, javítgatása közben óhatatlanul szembesültem az eddigi eredménnyel, és legalább helymeghatározással megpróbálkoztam. Megállapítottam, hogy nem tudom, hol vagyok, jó irányba haladok-e, és partot érek-e valaha. Csak egy bizonyos: még nem adtam fel, még hajózom.

Oravecz Imre - A ​megfelelő nap
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Oravecz Imre - Halászóember
"Szajla ​esztendők múltán egyetlen valóságos és pontosan feltérképezett pontja életemnek, ahol álmomban is kiismerem magam. A hely, amelyet halálunk órájáig újra meg újra felkeres a képzelet, ahol együtt van minden, amire az életben csak szükségünk lehet. Számomra ez a hely a képzelet kiapadhatatlannak tetsző forrása. Új képzeteimnek is az ottaniakkal kell először megbirkózniuk." (Oravecz Imre)

Kollekciók