Sebes Gusztáv könyvei a rukkolán

Sebes Gusztáv - Örömök ​és csalódások
A ​labdarúgás híveinek, ha szép emlékeket keresnek, nem kell a messzi múltba menniük. Elég, ha az ötvenes évek sikereit idézik maguk elé. Azokat az éveket, amikor nem ok nélkül tartották a magyar labdarúgó válogatottat a világ legjobb csapatának, amikor megnyerték az Európa Kupát, legyőzték az angol válogatottat, amikor a világbajnokság ezüstérme kudarcnak minősült. Sebes Gusztáv, és ez ma már sporttörténeti tény, volt e sikerek legfőbb kovácsa. Ha csak erről az időszakról írna, már ez is indokolttá tenné könyve megjelentetését, de írása ennél sokkal többet nyújt. Önéletrajzában egy munkásgyerek életét eleveníti fel, aki dédelgetett nagy szerelmével, a labdarúgással a szívében, nyitott szemmel járja útját, vállalva a harcot osztályáért, nemzetéért, ott igyekszik használni, ahol a legtöbbet tudja nyújtani. A labdarúgás világszerte elismert szakembere így ír bevezetőjében: "Hogy az én szerepem a sikerekben és a néhány kudarcban mennyi volt, mit tettem és mit kellett volna tennem, vagy éppen mit tehettem, azt igyekszem őszintén megírni. A kérdések eldöntését azokra az olvasókra bízom, akik a labdarúgást úgy szeretik, mint én."

Sebes Gusztáv - A ​magyar labdarúgás
Megkíséreljük ​bemutatni — mégpedig fejlődésében — a magyar labdarúgósport színvonalának növekedését is. Ez szakmai kérdés. A mai magyar futball fejlettségi foka, technikai, de elsősorban taktikai színvonala magasan a régi fölött áll. Ezt a fejlődést le lehet mérni és a könyvben be mutatjuk. Látjuk a különbséget, hogyan „készültünk fel” az 1924. évi párizsi olimpiára és hogyan az 1954-es világbajnokságra. Látjuk a húsz év előtti „taktikai utasítást”, amely néhány általánosságra vonatkozott s ugyanakkor látjuk Sebes Gusztávnak a mai, bizton mondhatjuk, tudományos alapozottságú, részletesen elemző, egy értekezés színvonalán mozgó előadását egy fontos mérkőzés előtt. A könyv tehát szakmai téren is igyekszik tőle telhetően eleget tenni a kívánalmaknak. A labdarúgás régi hívei megtalálják ebben a könyvben múltjuk szép emlékét is, fellelik benne ezernyi örömük és egy-egy bosszúságuk (mert ilyen is előfordult!) rég elfelejtett ízét, régi és új hívek pedig megerősödnek abban a meggyőződésben, hogy a korszerű labdarúgás, amelynek fiaink oly kiváló képviselői, érdekességben, szépségben, vonzóerőben hatalmas fejlődést ért el. E kitűnő könyv lapjait forgatva, végül is azt a következtetést szűrhetjük le, hogy a labdarúgás, mint a sokoldalúságra nevelő tömegsportág nagy segítséget nyújt a munkában, s ugyanakkor edzett, izmos, új típusú fiatalságot nevel, szabad hazánk felvirágoztatására, békénk védelmére. Barcs Sándor az Országos Társadalmi Labdarúgó Szövetség elnöke