Ajax-loader

Darvas Gábor könyvei a rukkolán


Darvas Gábor - Zenei ​zseblexikon
Valóságos ​lexikonláz tombol napjainkban: se szeri, se száma a különböző nagyságú, méretű és igényű kis-, közép- és nagylexikonoknak. Korunk sokat emlegetett információ-áradatában szükség is van ezekre a hasznos segédkönyvekre, hiszen szakember és laikus ezekből kapja meg az érdeklődésének megfelelő adatokat. Darvas Gábor Zenei zseblexikonja is ilyen adattár, mégpedig kifejezetten a zenerajongók részére. Két nagy részből áll: az első tömören, de minden lényegesre kitérően tartalmazza mindazt, amit a zenekedvelő közönség művekről, szakkifejezésekről, hangszerekről, fogalmakról, műfajokról és formákról tudni kíván: hosszabb "korszak-címszavak" foglalják össze az egyes stílus-periódusok jellemzőit s felsorakoznak az ismert "ragadvány"-nevek is, mint "Királynő szimfónia", vagy "Napkvartettek" - magyarázatukkal együtt. A második rész zeneszerzők és előadóművészek életrajzi adatait közli.

Darvas Gábor - Bevezető ​a zene világába 1.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Darvas Gábor - Bevezető ​a zene világába 2.
A ​valaha is ismert és használt hangképző szerszámok végeláthatatlan tömegéhez képest elenyészően csekély azoknak a hangszereknek a száma, amelyek polgárjogot nyertek a modern hangversenyéletben . Igaz, hogy e néhány típus valamennyi közül a legfejlettebb, legtökéletesebb. Évezredes hagyomány, elődök hosszú sora áll mögöttük; - mint az élőlények fejlődésében, a hangszerek történetében is a lassú kiválasztás törvénye érvényesült. És korántsem értünk még az út végére : távoli kontinensek, egzotikus népek találmányai tünedeznek fel manapság is, a korábban meghonosodott hangszerek mellett. A kiválasztottak közül néhányan - például a hegedű, a cselló, a zongora, az orgona - önállóan is részt vesznek a hangversenyéletben, de a hangszerek többségének állandó otthona : a nagyzenekar. Ez indokolja, hogy történetünk szereplőit elsősorban a zenekarban betöltött feladatkörükön keresztül mutassuk be.

Darvas Gábor - Évezredek ​hangszerei
A ​könyv rövid összefoglalása a hangszerek történetének, az első emlékektől napjainkig. A mostani, átdolgozott második kiadás a zenetörténeti kutatások legújabb eredményei is figyelembe véve ismertet meg a hangszerek felépítése mellett keletkezésükkel, fejlődésükkel, az emberi közösségek életében játszott szerepükkel. Első részében a történelem előtti idők, illetőleg a ma élő primitív népek, valamint Ázsia és a Közel-Kelet népeinek különös, számunkra idegen, ismeretlen hangszertípusaival foglalkozik. Második része az európai hangszereket kíséri fejlődésük útján, az utolsóban pedig a hangszerek együtteseinek, a szimfonikus zenekarnak, s a dirigálásnak történetét vázolja. A képekkel gazdagon illusztrált könyv a hangszerjátékosok, általában a muzsikusok, s a hangszeres zene iránt mindinkább érdeklődő nagyközönség számára egyaránt tanulságos, ismeretbővítő, értékes, érdekes olvasmány.

Darvas Gábor - Zene ​Bachtól napjainkig
Ez ​a könyv a szerző A totem-zenétől a hegedűversenyig című kötetének folytatása, az abban elkezdett általános zenetörténet második kötete. Mint abban, e kötetben is a zene története iránt érdeklődő nagyközönség a címzett: a szerző célja az volt, hogy mennél több hasznos ismeretet nyújtson anélkül, hogy a részletekben elmerülne, hogy a szakmai zsargont használná. Mint egy kétkötetes regény, olyan ez a kiadvány; a zene történetének nagy összefüggései tárulnak fel, az egymást váltó korszakok jellegzetességeivel ismerkedhetünk meg, rádöbbenhetünk egy-egy korszakváltás indítékaira. S mindezt könnyed, olvasmányos stílus közvetíti. Darvas könyvének hőse: maga a muzsika. A nagy mesterek csak alkotókként lépnek a színpadra, amelyen életművük a főszereplő. Az áttekintés, összevetés ügyes eszköze: az ötvenéves periódusokra bontott anyag egyes fejezetei előtti táblázat, amely bemutatja az adott félévszázad társművészeti alkotását, filozófiai irányzatait, a fejezetek első szakasza pedig az időszakra jellemző társadalmi mozgásokat vázolja.

Darvas Gábor - A ​totem-zenétől a hegedűversenyig
Darvas ​Gábor 1911-ben született a kelet-magyarországi Szatmárnémetiben. Családjával 1918-ban Budapestre költözött, ott végezte gimnáziumi és főiskolai tanulmányait. Kilencéves korától zongorázni tanult, 1926-tól 1932-ig a budapesti Zeneakadémia növendéke volt, előbb hangszeres majd zeneszerzői tanszakon (Kodály Zoltán tanítványaként). A harmincas években zenekari szerzeményeit hangversenyen és a Magyar Rádióban mutatták be. 1939-ben külföldre távozott; a második világháború idején Dél-Amerikában élt, egy ideig Erich Kleiber közvetlen munkatársa volt, később cikkeket írt zenei folyóiratok részére. 1948-ban tért vissza Magyarországra, ahol különböző kulturális intézményeknél működött zenei szakértőként, 1972-ig. Szerzői tevékenységét 1951-ben újította fel; a komponáláson kívül az európai múlt zenei értékeinek feltárásával és közreadásával, feldolgozásával és hangszerelésével valamint szakkönyvek írásával foglalkozott. 1985-ben halt meg Budapesten.

Darvas Gábor - Bevezető ​a zene világába 3.
Két ​elmélet, amely látszatra homlokegyenest ellenkezik egymással. Mégis, önmagában helytálló mindkettő, mert különböző korszakok zenei felfogását és gyakorlatát tükrözi. Nem kétséges, hogy történelmi időrendben a dallam volt az első ; később vezetett az út az összhangokhoz. Az európai zene hajnalán, a gregorián ének egyeduralmának évszázadaiban a zenekultúra minden törekvése a melódiák megformálására, tökéletesítésére irányult. A középkor még nem ismert különbséget művészet és tudomány között : a dallam ívelésének, kifejező erejének szépsége egyértelmű volt az elméleti előírások és tilalmak betartásával. A zsolozsmákat egyöntetűen énekelte a kar : férfiak és gyermekek - ritkábban nők - gyülekezete. Lehet, hogy az alig észrevehető oktávtávolság megfigyelése vezetett idővel a többszólamúság gondolatához. Mindenesetre, a következő nagy felfedezés : az organum is eleinte még csak párhuzamosan haladó dallamokra épült ; a prím- és oktávmenetekhez kvint- és kvartpárhuzamok- járultak. Ezek voltak akkoriban a konszonáns (jól hangzó) hangközök. Lassanként azután megjelentek a "disszonáns" (széthangzó, megoldatlan) hangközök : a szekund, terc, szext, szeptim - ha mellékes szerepkörben is. Később, valamikor a reneszánsz beköszöntése idején, nagyot fordult az ízlés : mint ahogyan a festészetben a különféle színek egyenrangúsága, a zenében az egyszerre hangzó dallamok önállósága kezdett kidomborodni. Ez a törekvés hamarosan ellentmondásba került a múltból örökölt zenei stílussal : a párhuzamosan mozgó szólamok egybeolvadó hangzásával. Jobb, ha a dallamok elkanyarodnak egymástól, vagy ha nem egyszerre indulnak - vallotta az új zenei irányzat. A kellemes összahangzás hagyománya is módosult, a terc konszonáns hangközéppé lépett elő. Az új stílus : a vokális (énekes) ellenpont a XVI. században érkezett el tetőpontjához : Palestrina, Lassus, Victoria művészetéhez. Mi az ellenpont? Első és mindmáig legpontosabb meghatározása Tinctoris flamand zenetudóstól, 1477-ből származik : "Az ellenpont egy szólamnak a másikkal való szembehelyezéséből eredő, rendszeres és ésszerű együtthangzás ; az ellen és pont szavakból lett ELLENPONT, minthogy egyik hanggal (ponttal) egy másik áll szemben. Ilymódon minden ellenpont szólamok együtteséből keletkezik." A XVI. század vokális ellenpontja - más néven a Palestrina-stílus - hátterében a zenei és a matematikai törvényszerűségek valóságos szövevénye rejlik. Ennek a szigorú rendszernek a meghatározása és elemzése tulajdonképpen csak a XVIII. században kezdődött meg, de hamarosan a zenepedagógia szerves részévé vált és az maradt mindmáig. A klasszikus mesterművek és az újabb zenei irányzatok megértését egyaránt elősegíti az ellenpont alapelveinek legalábbis vázlatos ismerete.

Darvas Gábor - A ​zene anatómiája
A ​zene anatómiája mindazok számára hasznos és értékes olvasmány, akik nemcsak élvezni, hanem érteni is akarják a rádióban, hangversenyeken megszólaló muzsikát, és közelebbről szeretnének megismerkedni a zene bonyolultnak látszó jelrendszerével. A zenei ismeretszerzés az ismeretek befogadásán túl jelenti, egyben feltételezi az aktív zenélést magát. Könyvünknek éppen ezért kettős a célja: egyrészt feltárja a zene belső összefüggéseit, a zenei hang, hangrendszerek, az összhangzás és forma törvényszerűségeit, bemutatja a ma használatos hangszereket és az európai zene több évszázados fejlődése során kialakult együttes zenélési formákat. Másrészt a zeneirodalom kiemelkedő alkotásaiból vett idézetek segítségével módot ad az olvasónak a zene megszólaltatására is. Olyan alapkönyv kerül tehát az érdeklődők kezébe, melynek segítségével lehetőségük nyílik arra, hogy a zenét elmélet és gyakorlat szerves egységében tanulmányozzák. A könyv utolsó fejezete a XX. századi zenei avantgarde izgalmas világába vezeti az olvasót. Az első látásra bonyolultnak tűnő kottakép, előadási utasítások, az újfajta "hangszerek" és nem utolsó sorban az újszerű hangzás maitt a modern zene többek számára idegen és érthetetlen. Darvas Gábor bemutatja a legújabb zene jelrendszerét, annak jelentését, feltárja korunk zenéjének előzményeit, lehetőségeit, új technikai eszközeit, és egy-egy mű bemutatásával világos és áttekinthető képet ad századunk zeneművészetének különböző törekvéseiről. A szemléltető rajzokkal illusztrált könyvet zenei szótár, tárgymutató, valamint az idézett zeneszerzők és zeneművek mutatója teszi teljessé.

Darvas Gábor - Zenei ​minilexikon
Valóságos ​lexikonláz tombol napjainkban: se szeri, se száma a különböző nagyságú, méretû és igényű kis-, közép- és nagylexikonoknak. Korunk sokat emlegetett információáradatában szükség is van ezekre a hasznos segédkönyvekre, hiszen szakember és laikus ezekbõl kapja meg az érdeklõdésének megfelelõ adatokat. Darvas Gábor Zenei minilexikonja is ilyen adattár, mégpedig kifejezetten a laikus zenerajongók részére. Úgynevezett "tárgyi lexikont" kap kézhez az olvasó, azaz kötetünk nem tartalmazza az alkotó- és előadóművészek címszavait. Viszont: ami tudnivalót a zenekedvelő közönség művekről, szakkifejezésekről, hangszerekről, fogalmakról, műfajokról és formákról igényel, azt tömören, de minden lényegesre kiterjedően megkaphatja e könyvből. S hogy az alkotóművészet se maradjon ki teljesen, hosszabb "korszak-címszavak" foglalják össze az egyes stílusperiódusokra és azok nagy mestereire vonatkozó tudnivalókat. S felsorakoznak az ismert melléknevek is, mint "Királynő-szimfónia", "Hammerklavier-szonáta" vagy "Nap-kvartettek" - magyarázataikkal együtt. A címhez választott "mini" kifejezés kizárólag a kötet terjedelmére, formátumára vonatkozik; tartalmára, adatmennyiségére nyugodtan alkalmazható lenne a "maxi" szó.

Kollekciók