Ajax-loader

Szakács Gábor könyvei a rukkolán


Szakács Gábor - Gary ​Moore
Gary ​Moore, az ír gitáros" - ezzel a címmel hangzott el egy kétrészes adás 1987-ben a Magyar Rádió "Rockpódium" sorozatában. Az anyagot akkor Schuster Lóránttal állítottam össze. Már bánom, hogy mindössze ennyi idő jutott arra a muzsikusra, aki nyugodtan tekinthető élő legendának. Ahogy visszagondolok a múltba, eszembe jutnak az emlékek: amikor még csak olvastam róla, de nem tudtam, hogy milyen zenét játszik, aztán az első fotók és végül amikor meghallottam felvételeit. Tulajdonképpen a Thin Lizzy "Black Rose" LP-je késztetett arra, hogy elkezdjem alaposabban megismerni azt a gitárost, akinek neve már 1979-ben fogalommá lett minden különösebb lemezsiker nélkül. Miben állhatott a titka? Ezt próbáltam megfejteni, amikor fellapoztam a régi - és persze az újabb - újságokat, megvettem lemezeit. Nem bántam meg, a kép kezdett összeállni. Egy bámulatosan sokoldalú zenészt ismertem meg, akinek számait egyre szívesebben játszottam volna magam is. (Énekesként alapító tagja voltam az egykori Gesarolnak, ami Lóri közreműködésével a P. Mobillá nőtte ki magát.) A sors azonban másképp rendelte és éppen ez idő tájt kellett felhagynom az aktív zenéléssel. Talán így a jó, mert ma már tudom, hogy Gary Moore-t csak maga Gary játszhatja jól. Ő feldolgozhatta mások sikereit, az övéire azonban nem akadt vállalkozó. Egyszerűen azért, mert őt csak hallgatni lehet. Utánozni nem.

Szakács Gábor - Így ​volt... Ez van... Hogy lesz?
Magyar ​Beatológia- Oknyomozati beszélgetés- gyűjtemény képekkel

Szakács Gábor - Heep! Heep! Hurrá!
"Ha egy olyan nagy formátumú társulat életművéhez nyúlunk, amelynek eddigi pályafutása csaknem három évtizedet ölel át, automatikusan felvetődik a kérdés, hogy az ismertetés köthető-e valamilyen évfordulóhoz, eseményhez. Nos, ha két vezéregyéniségüket vesszük alapul, akkor számukra az ötvenes szám a mérvadó. Amig azonban Mick Box gitáros idén júniusban valóban betöltötte az ötödik X-et, David Byron énekes ezt már nem érhette meg. Ha viszont a zenekar történetében kutakodunk, akkor nincs kerek dátum, csak óhatatlan aggódás, hogy meddig bírja még szusszal a rocktörténelem egyik meghatározó csapata. Mindenképp addig kell szólni róluk, amig méltatásuk nem múltidejű. Talán nincs a világnak olyan zuga, ahol meg nem fordultak, nem szégyellve azt sem, ha kevesen fogadták őket. Amerika teltházas stadionjaitól egy pár évvel ezelôtt mindössze 79 fizető előtt adott német klubbuliig terjed a lista. Nyomon követhető a show-business fény- és árnyoldala, siker és bukás, hírnév és mellőzöttség, valamint a csapattagok közötti ellentétek. Írtak örökzöldeket, mint a "Gypsy", "July Morning", vagy az "Easy Living", "Look At Yourself", de alkottak felejthetőt is. A soraikban megfordult több tucat zenész, a náluk szerzett szellemiséget vitte, adta tovább. A 30 részes sorozat a hivatalos diszkográfia mellett ritkaságokkal és "családfával" teszi teljessé a Uriah Heep-ről alkotott képet." Szakács Gábor Rádió és Televízió Újság, 1997. augusztus 11.

Szakács Gábor - Ha lecsap a stroke
"A szélütés, régebbi nevén gutaütés, több ezer éve rettegett betegség. Gyógyításának módja sokáig nem volt ismert, ezért az érintettek csak szerencsés esetben folytathatták változatlanul korábbi életvitelüket. Szakács Gábor saját tapasztalatait írja le az első kórházi naptól kezdve távozásáig. Felsorolja a gyógymódokat, a fizikai és szellemi gyakorlatokat. Mindezt kiegészíti azokkal a sajátos módozatokkal, amelyeket gyógypedagógus felesége, Friedrich Klára dolgozott ki és segítették felépülését. A kötetben megszólalnak betegtársak, továbbá megjelennek nemzetközi hírességek (színészek, zenészek, politikusok,tudósok,királyok). Közérthető szakmai kiadvány első ízben jelenik meg magyar szerző tollából, aki maga is megélte és végigjárta a betegség különböző szakaszait."

Szakács Gábor - Fotex: ​élet és birodalom
Az ​alábbi történetben úgy jelenik meg a magyarországi privatizáció, és annak során a mérhetetlen magánvagyonok keletkezése, mint cseppben a tenger. Aki tanúja volt a változásoknak, soha nem felejti azt az átláthatatlan jogi csűrcsavart, amellyel a paragrafusok útvesztőiben jártas polgár fillérekért tehetett szert több tíz-, olykor több százmilliós értékekre. Még arra is volt példa, történetesen a Diósgyőri Kohászati Művek esetében, hogy a privatizátor 1, azaz egy forintért adta el az egész létesítményt. Erre az időszakra tökéletesen illett a mondás, mely szerint a máról holnapra történő mesés gazdagodás "titka" az, hogy jó időben jó helyen kell tartózkodni. Persze ehhez nem ártott olyan informátorokat megkörnyékezni, akik megfelelő baksis vagy más jellegű viszonzás ellenében kiszivárogtatták a legfontosabb "füleseket". Ezt azért nem árt előre leszögezni, mert a szabad versenyes, nyugati tőkés világban is legalább évekbe, ha nem évtizedekbe tellett egy-egy vállalkozónak, amíg olyan méretű birodalmat sikerült létrehoznia, amelyhez hasonlót nálunk egynémely atyafi egyik napról a másikra húzott elő a mellényzsebéből. Elméletileg és papíron szinte minden makulátlannak látszik, szó nem érheti a ház elejét, sőt ezek a nagymogulok olykor a jóságos osztogató szerepében tetszelegnek. Állást biztosítanak a csődbe jutott szocialista nagyvállalatok dolgozói egy részének, míg a többieket is legalább tisztességesnek látszó végkielégítéssel bocsátják útjukra. Olybá tűnik, hogy egész gazdagságukat (befektetéseiket, vásárlásaikat) valósággal rájuk erőltették, ők egyáltalán nem is akarták. Karinthy egyik hősére emlékeztetően, akinek áldozata addig szorította nyakát az illető kezéhez, amíg megfulladt. Ez a kötet természetesen nem valamiféle vádirat, hiszen a benne taglalt tranzakciók, üzleti lépések mindegyike szabályszerű, bíróságnak még csak látókörébe sem került. Egy "láthatatlan" - ahogyan az egyik megszólaló nevezte: arctalan - ember mesterséges fakóságát igyekeztünk színesebbé tenni. Egy emberét, aki egyre inkább mintegy fantomként van jelen ebben az országban. Erről szól Várszegi Gábor és a Fotex-birodalom története.

Friedrich Klára - Szakács Gábor - Borbola János - Magyar ​írás
A ​Magyarságtudományi Füzetek első tematikai osztályának – A magyar ember és társadalma – eddig megjelent két kötete a magyar lélek és a magyar nyelv lényegét mutatta be. Itt olvasható, harmadik füzetünk merész, átkaroló gondolattársítással egy kötetbe foglal két olyan írásrendszert, amelyeket időben évezredek, térben ezer kilométerek választanak el egymástól. De van egy közös vonásuk: szorosan összefüggenek a magyar nyelvvel. Ezért e kötet címe: Magyar írás. Friedrich Klára és Szakács Gábor tanulmánysorozata a kötet első felében a székely-magyar rovásírást ismerteti. Kulturális örökségünk e felbecsülhetetlen kincséről, 2003. június 21-én, Csíkszeredában, a Magyarok Világszövetsége szervezésében megtartott Quo vadis Székelyföld? konferencia Zárónyilatkozata így fogalmaz: Székelyföld autonómiáját csakis együtt, közös akarattal érhetjük el. Legyen ennek az útnak első mérföldköve az Isten ajándékaként elnyert székely rovásírás közkinccsé tétele. Kérjük pedagógusainkat és a szülőket, tanítsák gyermekeinket, hogy sajátítsák el e kincset. Borbola János, Hágában élő kutató egy évtizeddel ezelőtt a moszkvai matematikai papirusz tízedik feladványának megfejtésével vált ismertté, amelynek megoldásával őelőtte a nemzetközi tudományosság adós maradt. Később az őáltala kidolgozott módszerrel számos Nílus-parti hieroglif szöveget fejtett meg, amelyek közül kiemelkedik az óbirodalmi UNAS fáraó szakkarai piramisában található sírfelirat. Ez utóbbi Csillagszoba címmel könyvként is megjelent. A tudós kutató azzal a biztatással ajánlja az általa kifejlesztett, és ebben a füzetben ismertetett módszert az érdeklődők figyelmébe, hogy annak elsajátítói előtt az emberiség máig feltáratlan történelmének hatalmas szelete tárul fel, hiszen a Nílus partján „Himalájányi”, eddig senki által el nem olvasott hieroglif szöveg van. Ezzel a magyar írás fogalomköre távolról sem zárult le. Hiszen az emberiség sok ezer éves történetének számos írásrendszere vár még megfejtésre. Mint például egy másik, eddig titokban tartott 4000 éves írásbeliség, az egykori krétai civilizáció megfejtetlen rejtélye, a lineáris Á, amely a közelmúltig ellenállt és őrizte titkát. Az Ausztráliában élő hazánkfiának, Mellár Mihálynak sikerült megfejteni az egykori minósziak nyelvét. Erről 2009. június 21-én, a http://osmagyar.kisbiro.hu honlapon így vall: akinek a megfejtés tálalása túl bonyolult, nehezen követhető, válaszom röviden, velősen, egyszerűen: Olvassák a táblákat magyarul! Patrubány Miklós

Szakács Gábor - Heep! ​Heep! Hurrá!
Ha ​egy olyan nagy formátumú társulat életművéhez nyúlunk, amelynek eddigi pályafutása csaknem három évtizedet ölel át, automatikusan felvetôdik a kérdés, hogy az ismertetés köthetô-e valamilyen évfordulóhoz, eseményhez. Nos, ha két vezéregyéniségüket vesszük alapul, akkor számukra az ötvenes szám a mérvadó. Amig azonban Mick Box gitáros idén júniusban valóban betöltötte az ötödik X-et, David Byron énekes ezt már nem érhette meg. Ha viszont a zenekar történetében kutakodunk, akkor nincs kerek dátum, csak óhatatlan aggódás, hogy meddig bírja még szusszal a rocktörténelem egyik meghatározó csapata. Mindenképp addig kell szólni róluk, amig méltatásuk nem múltidejű. Talán nincs a világnak olyan zuga, ahol meg nem fordultak, nem szégyellve azt sem, ha kevesen fogadták ôket. Amerika teltházas stadionjaitól egy pár évvel ezelôtt mindössze 79 fizetô elôtt adott német klubbuliig terjed a lista. Nyomon követhetô a show-business fény- és árnyoldala, siker és bukás, hírnév és mellôzöttség, valamint a csapattagok közötti ellentétek. Írtak örökzöldeket, mint a „Gypsy”, „July Morning”, vagy az „Easy Living”, „Look At Yourself”, de alkottak felejthetőt is. A soraikban megfordult több tucat zenész, a náluk szerzett szellemiséget vitte, adta tovább. A 30 részes sorozat a hivatalos diszkográfia mellett ritkaságokkal és „családfával” teszi teljessé a Uriah Heep-ről alkotott képet.

Szakács Gábor - Black ​Sabbath, Ozzy Osbourne és a Fekete Mágia
Hogy ​az ujjai helyén protézissel gitározó Tony lommi, a tanulatlan utcagyerek Ozzy Osbourne, valamint két társuk, a zeneileg szintén nem igazán képzett Geezer Butler és Bill Ward miként tudott rocktörténelmet írni, már önmagában a rejtély, a mágia világába tartozó misztérium. Az már egy újabb kérdés, hogy a stílusok állandó változása közben mi módon tudták áldásos tevékenységüket három évtizeden keresztül folytatni, ráadásul úgy, hogy az egyre újabb generációk is példaképnek tekintsék őket. Botrányaik, bírósági pereik, belső csatározásaik, őrültségeik -ebben Ozzy járt az élen- száma a végtelenhez közelít. Earth néven jóban-rosszban eltöltött másfél évet tudtak már maguk mögött, mikor 1969-ben Geezer javaslatára egyik saját szerzeményük címét helyezték főhadiszállásuk jelképes homlokzatára: Black Sabbath. Ettől kezdve a korabeli brit bulvársajtó egyik legkedveltebb témája, a fekete mágia mellé felkerült a négy vagány neve is. Hogy ők maguk tisztában voltak -e a fogalom mögöttes tartalmával, azok voltak -e akiknek látszani akartak, valóban kibékíthetetlen ellentét feszült -e Iommi és Ozzy közt, mire vitték együtt, és külön-külön, létezik -e örök harag egy csapaton belül, avagy az üzlet minden morcoskodást képes a szőnyeg alá söpörni, lehet -e tisztes -négy gyermekes- családapa egy alkoholista kábítószeres, és meg tud -e változni porontyai érdekében? A Black Sabbath-ot bemutató és a Magyar Rádióban első ízben elhangzó életműsorozat a fentiekhez hasonló számtalan kérdőjel helyére igyekszik pontot tenni a zenekar lemezeivel fűszerezve.

Friedrich Klára - Szakács Gábor - Kőbe ​vésték, fába rótták
Kőbe ​vésték, fába rótták - üzeni a cím. Amikor Friedrich Klárával, feleségemmel azon törtük a fejünket, hogy mivel jelezhetnénk egyértelműen a Tisztelt Olvasó számára már a borítón is a kötet tartalmát, hirtelen eszébe jutott készülő lemezünk - Pogány imák -, A múlt üzenete című nyitódalának fentebb olvasható sora. Nem gondolkoztunk tovább. Úgy éreztük, ebben mindaz benne foglaltatik, amiről szólani kívánunk, és amiről szólanunk kell. Persze, nem volt kétséges, hogy őseink írásáról, a rovásírásról és annak rejtélyeiről, de tegyük ezt oly szent akarattal, és körültekintéssel, hogy régi műveltségünket, örökségünket ártó kezek soha többé ki ne törölhessék a magyar könyvforgató tudatából. Mert az Istenek hagyták reánk. Amikor jó két évtizeddel ezelőtt, a múlt század '80-as éveiben egyre lelkesebben olvastuk az akkori Magyarországon valós őstörténetünkről csak hellyel-közzel hozzáférhető szakirodalmat, nem gondoltuk, hogy napjainkra százak jelentkeznek a Kárpát-medencei rovásírás-versenyünkre, hogy segíthetjük rovásíró egyesületek, szakkörök alakulását határon innen és túl, hogy 2004-ben megjelenik az első rovásírásos újság. Minderre nem lett volna lehetőségünk, ha nem találunk rá olyan rég elhunyt, illetve ma is velünk élő tanítókra, akik az élet legkülönbözobb területein alkották meg életművüket és segítettek bennünket az előbbre lépésben. Ők a példaképeink. Többen közülük mindeddig nem kapták meg azt a széles körű elismerést, amit tudásuk és tevékenységük alapján megérdemeltek volna. Márpedig a jövő a múltból és a jelenbol építkezik. Senki sem úgy születik, hogy mindent tud. Ismereteit valakitől kapja, tanulja, és azt illik megköszönni. Ebben a kötetben példaképeink iránt érzett hálánkat "kőbe véssük, fába rójuk", ahogyan őseink is tették az ő elődeik tiszteletére. Szakács Gábor

Szakács Gábor - Maradsz, ​aki voltál (?) - P. MOBIL
A ​szerző a '60-as évek derekán társalapítója volt a Hause Byrds, majd átkeresztelése után a Gesarol nevű csoportnak. Az 1973-tól P.Mobil felirattal zászlót bontó együttes történetében mindvégig tetten érhető a Kádár-Aczél korszak kultúrát meghatározó politikai hatalomgyakorlása, amely az említettek halálával és az 1989-es fordulattal sem hozott érdemi változást az együttes támogatottsága tekintetében. A kötet arra is rávilágít, hogy a zenésztársadalom túlnyomó többsége hangzatos szólamai ellenére csupán önző érdekeit tartja szem előtt.

Szakács Gábor - Nagy ​Rock 'n' Roll könyv
2003-ban ​születésnapját ülte a rock and roll. Az ötvenediket. A kerek évforduló kiváló alkalmat nyújtott az elmúlt évtizedek áttekintésére. Magától adódó szempont, hogy jó és rossz hozadékát egymás mellé állítva igyekezzünk mérleget készíteni, ám a tapasztalatok azt mondatják a szerzővel, hogy az ilyen összevetések eleddig meglehetősen egyoldalúra sikerültek. A bírálat hangjai ugyanis inkább csak a felületet kaparták meg, a valódi gondokat meg sem próbálták feltárni, míg a hozsannázók a legtehetségtelenebb hírességeket is az egekig magasztalták, mert a tömegtájékoztatás és a kiadók hallgatólagos egyezsége így tudott hihetetlenül káros példaképeket is a fiatalok elé állítani, valamint a megfelelő hasznot belőlük kisajtolni. Ez a kötet szakítva az említett hagyománnyal, a kendőzetlen valósággal kívánja szembesíteni a rock and roll szerelmeseit. És ez a valóság lesújtó. Lesújtó, mert a csillogás, a hírnév mögött tragédiák tömegét fedezhetjük fel, hiszen már a 'rock örök és elpusztíthatatlan '(elpusztítható), valamint az 'őszinte, kőkemény rock '(nem őszinte) hangzatos jelmondatai sem igazak. Ezen nincs mit szépíteni. Ha azt akarjuk, hogy zenész és zenebarát újból hihessen egymásnak, akkor az említett önvizsgálatot el kell végeznünk. Ha ez sikerül, akkor a megfelelő következtetések levonása után nem lesznek szenvedélybetegségben elhunyt ifjú muzsikusok, egymást palira vevő menedzserek, kiadók, együttestagok, kedvenceikben csalódott rajongók. Ehhez nyújt segítséget a kötet.

Friedrich Klára - Szakács Gábor - Kárpát-medencei ​birtoklevelünk, a rovásírás
Amikor ​elkezdtük egyre mélyebbre ásni magunkat a rovásírásról szóló művekbe és ebből következően őstörténetünkbe, egy csodálatosan rejtelmes világ tárult fel előttünk. Egyúttal azt is látnunk és tapasztalnunk kellett, hogy ősi műveltségünk bizonyítékának megőrzése és átadása milyen akadályokba ütközött a múltban és ütközik ma is. Olvasmányainkból személyesen is megismertünk olyan óriási tudású, tántoríthatatlanul hazaszerető, ezért nélkülözést, mellőzést vállaló, múltban élt és ma is élő személyeket, akiket alattomos erők kiszorítottak és kiszorítanak a köztudatból, a lexikonokból, nem adnak lehetőséget az ifjúságnak megismerésükre. Miért? - tesszük fel a kérdést és keressük választ arra, hogy hivatalos állami szinten miért nem büszkék az illetékesek arra, hogy a mienk, magyaroké a világ egyik legrégibb írása, sőt talán éppen ez az a forrás, amelyből minden más nép merített írásrendszere kialakításakor. Szomorúan tapasztaltuk, hogy ezen a területen is jól meg lehet élni a zavarkeltésből, káoszteremésből. Különösen hatékony eszköze ennek az internet, a világháló, hiszen a fiatal korosztály többnyire innen meríti ismeretanyagát. Egyre kevesebben veszik a fáradtságot, hogy hónapokig, netán évekig búvárkodjanak a könyvtárakban, hogy el tudják választani a tiszta búzát az ocsútól, hanem megeszik a készen kapott zöldséget. Az interneten terjed a rovásírás hagyományainak lerombolása azzal, hogy a balról - jobbra való írást szorgalmazzák, a rovásírás gyökereinek kitépése azzal, hogy azt hirdetik, csak a XIII. századból származnak első emlékeink. Most, amikor a politikai tervek szerint Magyarországot egy olyan akolba igyekeznek terelni, amelyben eltűnnek az egyes nemzetek sajátosságai, minden meglévő és leendő tagállam azon igyekszik, hogy azonosságát megőrizze. Magunk részéről a magyarság megmaradásának három feltételét látjuk: ne feledjük ősvallásunkat, a Boldogasszonyba vetett hitünket, ne feledjük a hon(vissza)foglalás előtti őstörténetünket és végül, de nem utolsósorban, ne feledjük - tanuljuk, ápoljuk és terjesszük szépséges anyanyelvünk ősi lejegyzett formáját, őseink reánk bízott kincsét, Kárpát-medencei birtoklevelünket - a rovásírást. Szakács Gábor

Friedrich Klára - Szakács Gábor - Tászok-tetőtől ​a bosnyák piramisokig
A ​számítógépek világában az ember hajlamos azt gondolni, hogy könyvekre egyre kevésbé van szükség, hiszen ma már az elektromos könyvtárak is meglátogathatók a világháló segítségével. Hogy ezek ellenére mégis kitartunk mellette, annak egyik oka az a felismerés, hogy a könyv nélküli lakás rideg, embertelen. Kérem a Tisztelt Olvasót, tegyen egy próbát és azonnal érezni fogja az ilyen otthon jeges fuvallatát. De ugyanilyen rideg, gyökértelen és magányos az életünk, ha nem vállaljuk fel elődeink ránk hagyott műveltségét, a rovásírást. A Forrai Sándor Rovásíró Kör célja ennek megfelelően, hogy minden magyar legalább a nevét le tudja írni ezekkel a betűkkel. Eközben nem feledkezhetünk meg Isten által kijelölt feladatunkról, a tudás továbbadásáról, lehetőleg a fiatalabb korosztály számára, hogy megfelelő ismeretekkel felvértezve ne lehessen játékszere a hamis prófétáknak, téveszméknek, amelyekről e kötetben is szó lesz. Tudatosítanunk kell a nemzeti szellemiség felvállalóiban, hogy a rovásírás ismerete és a hozzá kapcsolódó történelmi háttér nélkül szinte hiábavalónak tűnik minden küzdelem az Igazságért, hogy a magyarság megmaradása javarészt ettől a tudástól függ. Legalább ennyire fontos, hogy eljussunk a már ismert rovásemlékek színhelyére, ahol megérezhetjük a múlt és őseink üzenetét, de még izgalmasabb, ha magunk fedezünk fel új rovásemlékeket. Ettől a felemelő élménytől fosztja meg magát az, aki a felfedezések helyett dolgozószobájában csupán a régi könyvekben megjelent emlékek egy-egy betűjének (újra) értelmezésével tölti idejét. Pedig van mit felfedezni a Tászok-tetőtől a rovásjeles bosnyák piramisig. Erről tanúskodnak e könyv lapjai. Szakács Gábor

Bokodi Márta - Hazafi Zoltán - Kun Attila - Petrovics Zoltán - Szakács Gábor - Közszolgálati ​életpálya és emberi erőforrás gazdálkodás
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szakács Gábor - Szládik Géza - Jávor György - Kassai Dénes - Diesel-motoros ​vasúti járművek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók