Friedrich Klára könyvei a rukkolán

Friedrich Klára - Új Rovásírási Tankönyv és Szakköri Ötlettár
Tanuljuk és tanítsuk a rovásírást! - így fogalmazta meg ősi íráskultúránkkal kapcsolatos hitvallását FRIEDRICH KLÁRA jó évtizeddel ezelőtt. Mivel minden ígéret és fogadalom annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, az említettek szellemében gyakorló tanárként, több évtizedes szakmai gyakorlattal a háta mögött állította össze az oktató kiadványait: „Rovásírás gyakorlatok nemcsak gyerekeknek I-II.” (2000), „Rovásírás tankönyv és szakköri ötlettár” (2003), most pedig annak bővített változata „Új Rovásírás Tankönyv és Szakköri Ötlettár” címmel. Ezek a tanfüzetek ma már a Kárpát-medence egészében hozzáférhetők, a maguk nemében korhatártól függetlenül - még a felnőttek körében is - a legkelendőbbek. Ennek az a magyarázata, hogy a feladatok a játékosságuk (pl. közismert szólások) és a helyes magyar beszéd (idegen szavak helyettesítése magyarokkal) erősítése mellett a nemzettudat és nemzetismeret tárgyköréből is merítenek, pl. az elszakított nemzetrészek városainak rovásírásos gyakorlása. A füzet a rovás ábécé betűinek megfelelő csoportosításával megkönnyíti azok elsajátítását, így nem csoda, hogy általános iskolás gyermekek is alig néhány szakköri óra után kívülről fújják. Újdonság az előző füzethez képest többek között Barta József (a tetszetős kivitel az ő munkáját dicséri) számrovás fejezete, Bóthné Kósa Erika tanár (Bp. XVII. ker. Zrínyi Miklós Ált. Isk.) rovásírásos óravázlata, sok kép, köztük királyi pecsétek nyomata, Szakács Gábor összeállítása a Kárpát-medencei Rovásírásversenyek történetéről. A tartalmas füzet tulajdonosának - azon túl, hogy megtanulta belőle a rovásírást - már csak egy feladata marad; csatlakozni azokhoz, akik tanítják.

Friedrich Klára - Felvidéki ​rovásírásos emlékek
"A ​rovásemlékek bizonysága szerint az ősi magyar rovásírás az egész Kárpát-medencében használatos volt. Felvidékről is van annyi rovásemlékünk, hogy ezt kimondhassuk. Ez tanulmányom egyik célja, ennek alátámasztása. Ezen kívül még két okból gyűjtöttem csokorba a felvidéki rovásemlékeket: Egyrészt apai részről családom felvidéki, nagyapám és dédnagyapám itt éltek, itt voltak kántortanítók és a rovásírást is tanították, tehát nekik tartozom ezzel. Másrészt a magyar művelődéstörténetnek is tartozom azzal, hogy ennek a jelentős területnek írásemlékeit csokorba gyűjtsem s átnyújtsam nemzetemnek." Friedrich Klára

Friedrich Klára - Új ​rovásírás tankönyv és szakköri ötlettár
"Régóta ​gyanús előttem az a régi előítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekből lehet származtatni." Berzsenyi Dániel (1776-1836) (Radics Géza: A magyar nyelv, 1996) „Kik a Scitákat (egyszer is mind a Honnokat is, a Magyarokat is) azzal gyalázzák: hogy se írni se olvasni nem tudtak; sött egész Uradalmukban bötüjük se vólt: vagy hazudnak, vagy olvasatlanságokat meg vallyák.” Dugonics András királyi oktató (1806) „…amikor a magyarságra rákényszerítették a latin betűs írást, a latinban 13 hangunkra nem volt jel, és így a magyar nyelvet a latin betűkkel nem, vagy csak úgy tudták jegyezni, ahogyan a magyar soha nem beszélt. Rovásírásunkban viszont minden hangunkra megvolt a megfelelő jel, így ezzel helyesírásunknak megfelelően pontosan tudtak róni, illetve később már írni… A különböző népek általában általános és nemzeti műveltséggel rendelkeznek. Nálunk sajnos az általános műveltséggel rendelkezők száma a nemzeti műveltséggel rendelkezők számánál sokkal magasabb, míg más népeknél ez pont fordítva van. Legyen könyvünk egyik célja nemzeti műveltségünk emelése, másik célja pedig a rovásírás gyakorlati alkalmazása, feljegyzések, naplók írása, baráti levelezések, titkos írásként való alkalmazása, stb. Elsajátítása tehát ne legyen valamiféle kötelező feladat, hanem szeretettel, nemzeti öntudattal eltelve igyekezzenek magukévá tenni, ami egyúttal a tanulást is megkönnyíti.” Forrai Sándor: A magyar rovásírás elsajátítása (1996)

Friedrich Klára - Megfejtések ​könyve I.
A ​rovásírással való foglakozás legizgalmasabb része a régi emlékek megfejtése. Ebben a könyvben ismert, kevéssé ismert vagy a szakirodalomban eddig le nem írt rovásemlékek megfejtéseit gyűjtötte egybe a szerző. Nem csak a saját megfejtéseit, hanem ahol voltak előző megfejtések, azok többségét is, sok ábrával. Mindig az első megfejtőknek a legnehezebb, az utánuk következők már kitaposott ösvényen járnak, még akkor is, ha olvasatuk jelentősen eltér egymástól. Ráadásul a többieknek már nem kell a rovásemlék adatait aprólékos munkával összegyűjtögetni.

Friedrich Klára - Roga ​királyfi
...valamikor ​régen Tündérek laktak a Kárpát-medencében. Itt volt Tündérország. Nem volt ennél szebb hely a Földön. A Tündérek a magyarok ősapái, ősanyái voltak. Ők tanították meg a Föld lakóit növényeket termeszteni, állatokat tenyészteni, szerszámokat készíteni, ruhát varrni, házat építeni, olvasni, írni, zenélni... Vigyáztak a fákra, madarakra, a folyókra. De nem mindenki volt hálás ezért. A rossz emberek kivágták a fákat, kiirtották a madarakat, megmérgezték a folyók vizeit, fegyvereket, autókat, repülőgépeket, televíziókat gyártottak, bevásárlóközpontokat építettek. A Föld zajos lett, tiszta levegő helyett az autók és repülők kipufogógázát lélegezték be, háborúktól szenvedtek az emberek. A Tündérek elmenekültek a Földről. A ti feladatotok gyerekek, hogy fákat ültessetek az autó-, repülőgép-, fegyver- és televíziógyárak helyére. Akkor visszajönnek majd a Tündérek és a Kárpát-medence ismét Tündérország lesz... Friedrich Klára

Friedrich Klára - Szakács Gábor - Kárpát-medencei ​birtoklevelünk, a rovásírás
Amikor ​elkezdtük egyre mélyebbre ásni magunkat a rovásírásról szóló művekbe és ebből következően őstörténetünkbe, egy csodálatosan rejtelmes világ tárult fel előttünk. Egyúttal azt is látnunk és tapasztalnunk kellett, hogy ősi műveltségünk bizonyítékának megőrzése és átadása milyen akadályokba ütközött a múltban és ütközik ma is. Olvasmányainkból személyesen is megismertünk olyan óriási tudású, tántoríthatatlanul hazaszerető, ezért nélkülözést, mellőzést vállaló, múltban élt és ma is élő személyeket, akiket alattomos erők kiszorítottak és kiszorítanak a köztudatból, a lexikonokból, nem adnak lehetőséget az ifjúságnak megismerésükre. Miért? - tesszük fel a kérdést és keressük választ arra, hogy hivatalos állami szinten miért nem büszkék az illetékesek arra, hogy a mienk, magyaroké a világ egyik legrégibb írása, sőt talán éppen ez az a forrás, amelyből minden más nép merített írásrendszere kialakításakor. Szomorúan tapasztaltuk, hogy ezen a területen is jól meg lehet élni a zavarkeltésből, káoszteremésből. Különösen hatékony eszköze ennek az internet, a világháló, hiszen a fiatal korosztály többnyire innen meríti ismeretanyagát. Egyre kevesebben veszik a fáradtságot, hogy hónapokig, netán évekig búvárkodjanak a könyvtárakban, hogy el tudják választani a tiszta búzát az ocsútól, hanem megeszik a készen kapott zöldséget. Az interneten terjed a rovásírás hagyományainak lerombolása azzal, hogy a balról - jobbra való írást szorgalmazzák, a rovásírás gyökereinek kitépése azzal, hogy azt hirdetik, csak a XIII. századból származnak első emlékeink. Most, amikor a politikai tervek szerint Magyarországot egy olyan akolba igyekeznek terelni, amelyben eltűnnek az egyes nemzetek sajátosságai, minden meglévő és leendő tagállam azon igyekszik, hogy azonosságát megőrizze. Magunk részéről a magyarság megmaradásának három feltételét látjuk: ne feledjük ősvallásunkat, a Boldogasszonyba vetett hitünket, ne feledjük a hon(vissza)foglalás előtti őstörténetünket és végül, de nem utolsósorban, ne feledjük - tanuljuk, ápoljuk és terjesszük szépséges anyanyelvünk ősi lejegyzett formáját, őseink reánk bízott kincsét, Kárpát-medencei birtoklevelünket - a rovásírást. Szakács Gábor

Friedrich Klára - Grál ​kehely - király kehely
A ​magyar múlt emlékeinek igazgyöngyeit szétszórták, sárba taposták, újból össze kell gyűjtenünk és megtisztogatnunk. A Grál legenda magyar vonatkozásai is igaz-gyöngyeink közé tartoznak. A Grállal kapcsolatos alapvető tudnivalók és a főként magyar művek rövid bemutatásán túl, miben nyújt újat ez a könyv? Többek között pontokba szedi a magyar vonatkozásokat, megoldást kínál a Grál szó eredetére, a sztyeppei csészetartó szobrokat Grálhordozó jelképeknek tekinti. Mindez gazdag képanyagkíséretében és rovásírással is olvasható.

Friedrich Klára - Attila ​ifjúsága - Rovásírás olvasókönyv
...és ​nem nevetnünk kell az Attila várát, az Attila sírját keresőkön, hanem nekünk is keresni kell mindennap önmagunkban Uldint, az ősapát, aki visszahozta a hunokat a Kárpát-medencébe és négy fiát: Bendegúzt, Rogát, Oktárt és Ojbárszt, és unokáit: Attilát, Budát és Edikont, mert csak így maradhatunk meg hunoknak Hunniában... Friedrich Klára

Friedrich Klára - Hajnalkövek
Édesapám ​a következőt írta az emlékkönyvembe: ,,Minden nap tégy valamit, bármilyen apróságot, önmagadért, a családodért, a hazádért és a Föld nevű bolygóért, amelyen élsz. De ha minden évben elültetsz egy fát, vagy megmentesz négy fát a kivágástól, azzal is sokat teszel önmagadért, a családodért, a hazádért, és a Földért."

Friedrich Klára - Szakács Gábor - Tászok-tetőtől ​a bosnyák piramisokig
A ​számítógépek világában az ember hajlamos azt gondolni, hogy könyvekre egyre kevésbé van szükség, hiszen ma már az elektromos könyvtárak is meglátogathatók a világháló segítségével. Hogy ezek ellenére mégis kitartunk mellette, annak egyik oka az a felismerés, hogy a könyv nélküli lakás rideg, embertelen. Kérem a Tisztelt Olvasót, tegyen egy próbát és azonnal érezni fogja az ilyen otthon jeges fuvallatát. De ugyanilyen rideg, gyökértelen és magányos az életünk, ha nem vállaljuk fel elődeink ránk hagyott műveltségét, a rovásírást. A Forrai Sándor Rovásíró Kör célja ennek megfelelően, hogy minden magyar legalább a nevét le tudja írni ezekkel a betűkkel. Eközben nem feledkezhetünk meg Isten által kijelölt feladatunkról, a tudás továbbadásáról, lehetőleg a fiatalabb korosztály számára, hogy megfelelő ismeretekkel felvértezve ne lehessen játékszere a hamis prófétáknak, téveszméknek, amelyekről e kötetben is szó lesz. Tudatosítanunk kell a nemzeti szellemiség felvállalóiban, hogy a rovásírás ismerete és a hozzá kapcsolódó történelmi háttér nélkül szinte hiábavalónak tűnik minden küzdelem az Igazságért, hogy a magyarság megmaradása javarészt ettől a tudástól függ. Legalább ennyire fontos, hogy eljussunk a már ismert rovásemlékek színhelyére, ahol megérezhetjük a múlt és őseink üzenetét, de még izgalmasabb, ha magunk fedezünk fel új rovásemlékeket. Ettől a felemelő élménytől fosztja meg magát az, aki a felfedezések helyett dolgozószobájában csupán a régi könyvekben megjelent emlékek egy-egy betűjének (újra) értelmezésével tölti idejét. Pedig van mit felfedezni a Tászok-tetőtől a rovásjeles bosnyák piramisig. Erről tanúskodnak e könyv lapjai. Szakács Gábor

Friedrich Klára - Roga ​hun király
Roga ​hun király érdeme a Kárpát-medence újra egyesítése, teljes visszafoglalása Pannónia visszacsatolásával. Attila egy gazdaságilag és katonailag erős birodalmat kapott tőle. Roga 418 és 420 között került hatalomra és mivel 434-ben meghalt, igen rövid idő, 14 vagy 16 év alatt teremtette meg a Kárpát-medencei hun birodalom gazdasági és politikai tekintélyét. A Kelet-római birodalom adózott neki, a Nyugat római pedig lekötelezettje volt.

Friedrich Klára - Rovásírás ​tankönyv és szakköri ötlettár
"A ​rovásírásról tartott előadások során folyamatosan felmerül az igény felnőttek, szülők, gyermekek részéről újabb gyakorlófüzet iránt. Cserkészvezetők, rovásírás oktatók is megkerestek, érdeklődtek, milyen ötletekkel lehetne színesebbé tenni a szakköri foglalkozásokat. Az első két gyakorló füzet kiadása óta szerzett tapasztalataim megerősítettek abban, hogy legkorábban a negyedik osztály elejétől kezdjük a rovásírás oktatását. Ennek oka nem a rovásírás nehézségében keresendő, hanem a nyelvünktől idegen elemeket tartalmazó, nehézkes, latin betűs írás kis- és nagybetűs, írott és nyomtatott változataiban. A rovásírás, mint a magyarok őseinek írása, nyelvünkkel együtt fejlődött, tehát minden hangjára volt és van benne jel. A 10-11. században át kellett térnünk a fejletlenebb latin betűs írásra, amellyel magyar nyelvünk 13 hangját nem lehetett lejegyezni (Ty, Gy, Ny, Ly, Sz, Zs, Cs, J, K, Á, É, Ö, Ü). Csak a 19. század közepére alakult ki úgy-ahogy ezen hangjaink leírása. A rovásírás szellemisége és oktatói nem vállalhatják fel, hogy a befolyásolható közvélemény őket okolja a latin betűs írás-olvasás zavaraiért. A harmadik osztály elvégzése után már a legrosszabb indulattal sem állíthatja senki, hogy a gyermek a rovásírás oktatása miatt nem sajátította el rendesen a latin betűs írás-olvasást. (Csak zárójelben szeretnék emlékeztetni arra, hogy amikor a nyelvünktől és lelkünktől teljesen idegen orosz, cirill betűket kellett negyven évig tanulnunk, senki sem aggódott az illetékesek közül, mennyire zavarja a latin betűs oktatást és milyen megterhelést jelent a kis gyermekek számára.) A rovásírás a világ legelső írásrendszerei közé tartozik, őseinkkel együtt itt a Kárpát-medencében született. Legalább 8.000 éves, mert ebből a korból már kialakult megjelenési formát igazoló leleteink vannak. Itt szeretném cáfolni azt a téves állítást, hogy az első könyveket a nyugati térítő papok hozták hazánkba. Jóval a növényi rostokból készült papír feltalálása előtt (Kína, i.e. 2. század), őseink már juhbőrből készült pergamenlapokból állították össze könyveiket, amelyek borítója az erősebb disznóbőrből készült. A pergamen a legnemesebb íráshordozók közé tartozik, fontos oklevelek, kódexek, Mátyás király Corvinái pergamenre íródtak. A pergamen feltalálói szkíta őseink voltak. A rovásbotokra csupán rövid üzeneteket, feljegyzéseket, emlékeztetőket róttak. A rovásírás ésszerű, egyszerű, 5-6 szakköri foglalkozás alatt megtanulható. Fejleszti az intelligenciát, azaz értelmességet, a képzelőerőt, gyermek és felnőtt ismereteit, személyiségét egyaránt gazdagítja. Tanári munkám során sajnálattal tapasztalom a magyar szókincs fogyását, az idegen szavak térnyerését. A füzet egyik célja ennek lehetőség szerint gátat vetni. Betűinket Forrai Sándor tanár, rovásírás kutató válogatta hiteles nyelvemlékekből. A betűtanulás sorrendjét jómagam állítottam össze több éves tanítási gyakorlat alapján.

Friedrich Klára - Ősök ​és írások
Amikor ​húsz évvel ezelőtt a rovásírás tanulmányozásába, kutatásába, majd terjesztésébe és oktatásába kezdtünk, egyik célunk annak bizonyítása volt, hogy a rovásírás él, nem egy halott művelődéstörténeti emlék, amelyről csak idegen szavakkal teletűzdelt tanulmányokban lehet értekezni. Nem XX. században alkotott nyakatekert szabályok szerint tanítjuk, hanem ahogyan ki tudja hány évezreddel ezelőtt a juhász megtanította írni a bojtárt, mindenféle szakfelügyelő és szaktanácsadó fontoskodása nélkül. Gágoghatnak a gőgös önjelölt tudóskák, nem ők, hanem a sok fáradozás árán megőrzött rovásírásos emlékek közvetítik az ősök üzenetét. Ezen emlékek tiszteletteljes megismerése és a rovásírás gyakorlata, mindennapi használata, továbbadása révén léphetünk csak rá arra a gyönyörű, de nehéz útra, amely a magyarság múltját és jövőjét köti össze.

Friedrich Klára - Rovásírás-gyakorlatok ​nem csak gyerekeknek
A ​rovásírás legrégibb és legértékesebb nemzeti kincsünk. Rovásírásos emlékeink vannak 6500 évvel ezelőttről- Y köznép is ismerte és használta olyan korban, amikor más országoknak még az uralkodói sem tudtak írni és olvasni. István király alatt a latin betűs írás bevezetése háttérbe szorította, csaknem elfelejtődött. Tanuljunk meg ismét és másoknak is tanítsuk meg, mert régi dicsőségünk bizonyítéka.

Friedrich Klára - Szakács Gábor - Borbola János - Magyar ​írás
A ​Magyarságtudományi Füzetek első tematikai osztályának – A magyar ember és társadalma – eddig megjelent két kötete a magyar lélek és a magyar nyelv lényegét mutatta be. Itt olvasható, harmadik füzetünk merész, átkaroló gondolattársítással egy kötetbe foglal két olyan írásrendszert, amelyeket időben évezredek, térben ezer kilométerek választanak el egymástól. De van egy közös vonásuk: szorosan összefüggenek a magyar nyelvvel. Ezért e kötet címe: Magyar írás. Friedrich Klára és Szakács Gábor tanulmánysorozata a kötet első felében a székely-magyar rovásírást ismerteti. Kulturális örökségünk e felbecsülhetetlen kincséről, 2003. június 21-én, Csíkszeredában, a Magyarok Világszövetsége szervezésében megtartott Quo vadis Székelyföld? konferencia Zárónyilatkozata így fogalmaz: Székelyföld autonómiáját csakis együtt, közös akarattal érhetjük el. Legyen ennek az útnak első mérföldköve az Isten ajándékaként elnyert székely rovásírás közkinccsé tétele. Kérjük pedagógusainkat és a szülőket, tanítsák gyermekeinket, hogy sajátítsák el e kincset. Borbola János, Hágában élő kutató egy évtizeddel ezelőtt a moszkvai matematikai papirusz tízedik feladványának megfejtésével vált ismertté, amelynek megoldásával őelőtte a nemzetközi tudományosság adós maradt. Később az őáltala kidolgozott módszerrel számos Nílus-parti hieroglif szöveget fejtett meg, amelyek közül kiemelkedik az óbirodalmi UNAS fáraó szakkarai piramisában található sírfelirat. Ez utóbbi Csillagszoba címmel könyvként is megjelent. A tudós kutató azzal a biztatással ajánlja az általa kifejlesztett, és ebben a füzetben ismertetett módszert az érdeklődők figyelmébe, hogy annak elsajátítói előtt az emberiség máig feltáratlan történelmének hatalmas szelete tárul fel, hiszen a Nílus partján „Himalájányi”, eddig senki által el nem olvasott hieroglif szöveg van. Ezzel a magyar írás fogalomköre távolról sem zárult le. Hiszen az emberiség sok ezer éves történetének számos írásrendszere vár még megfejtésre. Mint például egy másik, eddig titokban tartott 4000 éves írásbeliség, az egykori krétai civilizáció megfejtetlen rejtélye, a lineáris Á, amely a közelmúltig ellenállt és őrizte titkát. Az Ausztráliában élő hazánkfiának, Mellár Mihálynak sikerült megfejteni az egykori minósziak nyelvét. Erről 2009. június 21-én, a http://osmagyar.kisbiro.hu honlapon így vall: akinek a megfejtés tálalása túl bonyolult, nehezen követhető, válaszom röviden, velősen, egyszerűen: Olvassák a táblákat magyarul! Patrubány Miklós

Friedrich Klára - Szakács Gábor - Kőbe ​vésték, fába rótták
Kőbe ​vésték, fába rótták - üzeni a cím. Amikor Friedrich Klárával, feleségemmel azon törtük a fejünket, hogy mivel jelezhetnénk egyértelműen a Tisztelt Olvasó számára már a borítón is a kötet tartalmát, hirtelen eszébe jutott készülő lemezünk - Pogány imák -, A múlt üzenete című nyitódalának fentebb olvasható sora. Nem gondolkoztunk tovább. Úgy éreztük, ebben mindaz benne foglaltatik, amiről szólani kívánunk, és amiről szólanunk kell. Persze, nem volt kétséges, hogy őseink írásáról, a rovásírásról és annak rejtélyeiről, de tegyük ezt oly szent akarattal, és körültekintéssel, hogy régi műveltségünket, örökségünket ártó kezek soha többé ki ne törölhessék a magyar könyvforgató tudatából. Mert az Istenek hagyták reánk. Amikor jó két évtizeddel ezelőtt, a múlt század '80-as éveiben egyre lelkesebben olvastuk az akkori Magyarországon valós őstörténetünkről csak hellyel-közzel hozzáférhető szakirodalmat, nem gondoltuk, hogy napjainkra százak jelentkeznek a Kárpát-medencei rovásírás-versenyünkre, hogy segíthetjük rovásíró egyesületek, szakkörök alakulását határon innen és túl, hogy 2004-ben megjelenik az első rovásírásos újság. Minderre nem lett volna lehetőségünk, ha nem találunk rá olyan rég elhunyt, illetve ma is velünk élő tanítókra, akik az élet legkülönbözobb területein alkották meg életművüket és segítettek bennünket az előbbre lépésben. Ők a példaképeink. Többen közülük mindeddig nem kapták meg azt a széles körű elismerést, amit tudásuk és tevékenységük alapján megérdemeltek volna. Márpedig a jövő a múltból és a jelenbol építkezik. Senki sem úgy születik, hogy mindent tud. Ismereteit valakitől kapja, tanulja, és azt illik megköszönni. Ebben a kötetben példaképeink iránt érzett hálánkat "kőbe véssük, fába rójuk", ahogyan őseink is tették az ő elődeik tiszteletére. Szakács Gábor

Friedrich Klára - Megfejtések ​könyve II.
A ​magyar rovásírást mint a hagyományőrzés nemes formáját lehet tisztelni. Rovásemlékeink egyúttal magyar nyelvemlékek is ezért nagy jelentőségűek, vallja a Megfejtések könyve II. kötetének írója, Friedrich Klára. Az első kötethez hasonlóan itt is a régi magyar írás történetét, adatait, megfejtéseik változatait olvashatjuk, kiegészítve a tanár szerző rovásírás oktatói tapasztalatival. A kezdő, fő tanulmány A Nagyszentmiklósi Kincs megfejtési kísérlete. Mivel a kötet írója nem régész, a kincslelet korát sem állapítja meg, de azokhoz a szakemberekhez csatlakozik, akik készítési idejét a hun korba helyezik. Ahogyan az első kötetben, itt is több, a szakirodalomban eddig meg nem jelent, vagy meg nem fejtett rovásemlék ismertetésével találkozunk. Ilyen például a Rovásos kő a Mecsekben, Szendrey Gábor rovásírásos úrasztali edénye vagy a Viasztábla rovásírással a székelyföldi Futásfalváról. De megtudhatjuk azt is, vannak-e lehetőségei a grafológia tudományának a régi magyar írás területén.