Ajax-loader

Edmond de Goncourt könyvei a rukkolán


Edmond de Goncourt - A ​Zemganno testvérek
Edmond ​de Goncourt, a francia irodalom híres, közösen alkotó író-testvérpárjának idősebbike ezt a regényét 1879-ben, már egyedül, öccse halála után írta. Az elárvult, magányos testvér nosztalgiája bizonyosan a mű egyik fontos ihletője volt, az elbeszélés hangvételében bujkáló halk líra árulkodik erről, de maga a téma is: Gianni és Nello, a regény két hősének élete is közös munkában, kísérletezésben és alkotásban telik. Náluk azonban egészen más művészetről van szó: a mű a XIX. század utolsó évtizedeinek vándorkomédiásai, artistái és clownjai különös világába vezet bennünket - az író tökéletesen ismeri és ihletetten ábrázolja ezt a környezetet is. A két artista fivér, A Zemganno testvérek életútját kora gyermekkoruktól, az első próbálkozásoktól a tanulóéveken át az igazi nagy sikerekig kísérhetjük nyomon, mígnem Nello ellen bosszút esküszik a cirkusz hasztalan epedő műlovarnője... A lendületes, izgalmas cselekményt a romantika szélsőséges, tobzódó színei s ugyanakkor a hitelességre törekvő, szinte dokumentatív próza ténygazdagsága veszik körül.

Edmond de Goncourt - Jules de Goncourt - A ​XVIII. század művészete
Igen ​értékes forrásanyag ez a kötet, amely két múlt századi francia regény- és tanulmányíró, Edmond és Jules de Goncourt művészeti esszéit tartalmazza. A Goncourt-ok regényeit ma már kevesen olvassák, és még kevesebben tudják, hogy a Goncourt fivérek a korabeli és a régebbi képzőművészet iránt is szenvedélyesen érdeklődtek, műgyűjtők és egyszersmind kritikusok voltak, sőt Jules de Goncourt maga is készített egyáltalán nem amatőr-kézre valló rézmetszeteket. Fogékonyságuk és közönyük antagonizmusa meghökkentő: az impresszionisták kortársaiként részben érzéketlenül, részben bosszankodva mentek el a korabeli kezdeményezések mellett, míg a japán művészetet szinte elsőként fedezték fel, rajongtak érte és propagálták; azt a japán művészetet, amely az impresszionistákat és különösen az utánuk jövő nemzedéket, élén van Goghgal, annyira inspirálta. A XVIII. század művészete iránti vonzódásuk is igen figyelemre méltó, hiszen a közelmúlt festészetét rendkívül friss szemmel érzékelték, és modern, szenzualista képzőművészeti szemlélettel értékelték. Karakteres arcképeket rajzoltak a Saint-Aubinokról, Gravelot-ról, Cochinról, Moreauról, azokról a rézmetszőkről, akik koruk társadalmi és erkölcsi fonákságait vették célba. Tanulmánykötetük legszebb és a mai olvasó számára is legélvezetesebb fejezetei azonban a festőkről szóló pompás írások, a Fragonard, Watteau, Boucher és Chardin művészetéről szóló emelkedett hangvételű tanulmányok, melyek irodalmi stílusa szinte teljesen egybeesik az elemzett tárgy képzőművészeti stílusával, érzékenységével, cikornyáival és színpompás villódzásaival. A könyvet 12 művészeti reprodukció illusztrálja.

Edmond de Goncourt - Jules de Goncourt - Demailly ​Károly
Czikk?... ​hogy ebben a történetben van-e anyag czikkre? még kérdezed? szerencsétlen ember! Hiszen verses színdarabot rögtönözne belőle egy hatesztendős gyerek akár bekötött szemmel is!

Edmond de Goncourt - Jules de Goncourt - A ​nő a XVIII. században I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók