Ajax-loader

Mándy Iván könyvei a rukkolán


1552575
elérhető
2

Mándy Iván - Ciklon
Senki ​sem ismerte nála jobban a budapesti bérházak, presszók, uszodák és focipályák világát, és senki sem tudta nála jobban, hogy a nagy felfedezésekhez nem feltétlenül kell elutazni: elég egy választott világot minél közelebbről szemügyre venni. Mándy Iván a XX. századi magyar próza egyik legjelentősebb, besorolhatatlan, mindig újra és újra felfedezett klasszikusa. Novellái éppolyan feledhetetlenek, mint ifjúsági regényei vagy a Régi idők focija című film alapjául szolgáló írások, mégis ezek a novellák jelentik az életmű esszenciáját. A szerző születésének századik évfordulója alkalmából megjelent könyv Mándy legjobb történeteiből ad válogatást, a kötetet szerkesztő Darvasi Ferenc értelmező életrajzának kíséretében.

A_trafik
elérhető
1

Mándy Iván - A ​Trafik
A ​hölgy feláll. (Néha feláll, és akkor látni a szűk fekete szoknyáját.) Kiemelt két cigarilloszt a dobozból. Zacskóba csúsztatja. Úgy nyújtja a fiú felé. Szeret! Ha zacskóba adja a szivart akkor szeret! Még akkor is, ha papírba csomagolja. Leszakított újságpapírba vagy olyan bús barnába. De persze, ha csak úgy nyomja a kezembe!... A trafik esti fénye. Egyszerre csak előtte a kivilágított kirakat. A járdára hulló kedves, otthonos fény. A járdaszéli vékonyka fa is kapott valamit ebből a fényből. Mintha többen állnának a fa mellett. Egész kis társaság. Itt adtak találkozót egymásnak, hogy aztán együtt menjenek be. És beszélgessenek. Odabent is ismerősök várják őket. De a legkedvesebb ismerős maga a hölgy. Nem, a hölgy nem beszélget senkivel. Még sose láttam, hogy beszélgetett volna valakivel. Talán nincs is ott. Talán az a másik ül a pult mögött. Ó, igen, az a másik. Sovány, szemüveges nő szétlapított orral. Valahonnan a szemüvege fölül néz. Kedélytelen, náthás hang. Két cigarillosz! És már nyújtja is. De a fiú megszólal. (Most megszólal!) - Tessék szíves lenni becsomagolni! - Becsomagolni? Na nézd csak! És legalább köszönnél! Nem tudsz köszönni? Nem tud köszönni. Úgy is megy ki, köszönés nélkül.

Mándy Iván - Magukra ​maradtak
"Asszonyok ​a házak homlokzatán. Kibontott hajuk egymásba fonódott. Hajfonatok lánca végig a házfalakon. Mosolyogtak, megkövült, távoli mosollyal. Az engedelmesség és az alázat mosolyával. Pufók gyerekarcok a falakon. De ez néma derű pufókasága. Megkeményedett sár ezeken az arcokon. Esőtől ázott agyagos utakon bukdácsolhattak keresztül. Egy ideig még fogták a kezüket. Még vezették őket. Akkor tört rájuk az a népség. Apró, szőrös majompofák. Kezüket kirántották az anyjuk kezéből."

Mándy Iván - Egy ​ember álma
"- ​A trónörökös nagyon szerette ezt a fürdőt... - Csak nem azok ott? - Mit képzelsz! Rudolf soha nem húzott volna fel egy ilyen trikót! ... A tábornok bent volt az előszobában. Egy képet nézett a szekrény mellett. Előkotorta öreg, drótkeretes szemüvegét, úgy hajolt a képhez. - Város, valamilyen város. Azért egy domboldal mégiscsak más, domboldal présházzal. - Présház az nincs - János hátrább húzódott. ... Itt szállt meg a svéd király - magyarázta apa. - Ágyba kérte a reggelijét. Kávé, vaj, dzsem, tojás. ...A nő felnézett az ágyról. - Mit csinál a hajammal? - kérdezte elnyúlt, panaszos hangon. János ujjai megmerevedtek. A nőt nézte, ahogy hever az ágyon. A vörös hajat a szekrény tetején. - Egészen összekócol! - hallatszott az ágyról. - Micsoda hajzuhatag! - Apa állt az ajtóban. Hóna alatt a hegedű. - ó, a feleségem haja! - Ferenczi Aurél kijött a szobából. Odament Jánoshoz, letépte kezéről a hajat. - Valaki azt mondta, hogy Erzsébet királynőé volt ilyen. ...Oszlopokban jött a füst. Szélrohamok hajtották. Átszállt a kiégett ablakokon, a szobákon. János a kavargó eget nézte. Közben egy hangot hallott valahonnan mélyről. - Egy könyv... Nekem volt egy könyvem."

Mándy Iván - Csutak ​a mikrofon előtt
A ​Csutak-sorozat e remek darabja a főhős "sztárrá" válását meséli el. Csutakból nem filmcsillag vagy tévésztár lesz. A 60-as évek elején ezeknél is nagyobb "szám" volt bekerülni a rádió varázslatos stúdióiba.

Mándy Iván - Álom ​a színházról
Az ​Író színdarabja bemutatására készül. S eközben nyomasztó, különös álmok gyötrik. Szorong, hogy el találja mulasztani a bemutatót. Hogy nem lesz közönség. Hogy egyáltalán előadás sem lesz...S mialatt a rendezővel együtt helyszíneket keres, szereplők után futkos, különös kalandokban lesz része. Álombeli kalandokban persze.Néger nagyapót játszik egy eszpresszóbeli, furcsa színielőadáson, s a játék szívszorítóan komollyá változik...Zsókával, a meghalt színésznővel indul süteményt és tejszínhabot vásárolni, és megismerkedik egy bigott főpincérrel...Versenyt úszik valami nagy, titokzatos vízben Bélával, darabja rendezőjével; Süddeutsches Theater meghívását várja; megkéri Dragonics Teréz kezét; jegyet vált a halottak színházába; hátán cipeli a nagy Liszauert, az Árusok Terének veteránját...De mindig, mindenhova későn érkezik.

Mándy Iván - Mit ​akarhat egy író?
Mándy ​Iván új hangot, új látásmódot, új stílust hozott novellairodalmunkba. Hangot, látásmódot, stílust, melynek nagy vonzereje van: ki ne látná, hogy az újabb nemzedék néhány, sokat ígérő tehetsége az ő útján halad tovább... Számára a próza nemcsak közlési eszköz, nemcsak ábrázolásforma, elbeszélésmód, hanem ugyanannyira költészet is, azaz - mint a szürrealisták mondták - költői valóságteremtés... Bonyolultan vegyül benne egyrészt a morális ítélet, másrészt a megértés, harmadsorban bizonyos személyesség. »Költői realista« olyasformán, ahogyan Gelléri Andor Endre »tündéri realizmusáról« beszélünk...

Mándy Iván - A ​bútorok
A ​roskatag karosszékek, ormótlan hármasszekrények, kopott kórházi vaságyak, ásatag ebédlőgarnitúrák, hivalkodó márványasztalok - e könyv különös hősei - valamennyien tanúk. Az önnön szűkösségüktől szenvedő, képzelt csodákkal, valódi és álmodott emlékekkel vígasztalandó emberi életek tanúi. A múlt és a jelen kísérteteiről, kínzó magányról és megunt társaságáról, betegségről és halálról, röpke szerelmekről, ünnepi kedvről és hétköznapi józanságról: az emberi életek kiszámíthatatlanul formálódó költészetéről vallanak Mándy Iván bútorai, a padlásra került ócskaságok csakúgy, mint a pöffeszkedő vadonatújak. "Éjjeliszekrények érkeztek a házba. Zömök, barna éjjeliszekrények. Elfoglalták a lépcsőfordulókat. Minden emeleten egy-egy éjjeliszekrény. Egy pillanat és felcsendül a karének. Egy rekamié lebegett az udvar fölött. Egy olyan dupla rekamié. Oldalt dőlve úszott a levegőben. Ellebegett az udvar fölött. Visszatért. Mozdulatlanul állt a levegőben. Lassan ereszkedett."

Mándy Iván - Robin ​Hood
Vidám ​kópékról, a sherwoodi erdő sok kalandot megért bujdosóiról szól ez a könyv. A történelmi regényekben, filmekben és színdarabokban már oly sokszor megrajzolt Robin Hood új arccal lép itt elénk. "Robin pajtás" ő ismét, akárcsak az eredeti, középkori angol balladákban. Tréfára mindig kész, szabadságszerető, bátor fiatal legény, aki társaival együtt az erdőt lakván igazságosztó zsiványként a szegény nép legfőbb védője és a nagyurak rettegett üldözője lesz. Mi tagadás, Richárd király keresztes hadjáratát, János herceg trónbitorlási kísérletét ma már a történelem is alig tartja számon, ám a normann elnyomók ellen lázadó Robin Hood alakját mindmáig frissen megőrizte a nép képzelete.

Mándy Iván - A ​villamos
"Figyeljen ​ide! Nincsenek már tizenkilencesek. Nincs egyetlen tizenkilences se. Akiről maga azt hiszi, hogy tizenkilences, az nem más, mint... Ördögi, uram! Ördögi! A régi hatosok! Valaha a város büszkeségei. A Körút gavallérjai! És most ezeken a kis utcákon. Megbújva, meglapulva. És megalázva. Ő, de milyen gyalázatosan meggyalázva! Idegen név alatt. Bárki bármikor rájuk piríthat. Megszégyenítheti a nyílt utcán. Hohó! Mintha már találkoztunk volna! Mintha már láttam volna uraságodat! Csak akkor éppen... Igen, ezt még megkaphatják. Ez még hátravan. Hát akkor inkább széthasítva aprófára vágva eltüzelve... Egy kalauznő aludt a fűben a végállomás mellett. Zubbonya szétnyitva. Szőke haját fújta a szél. Kissé távolabb a villamos mélységes megértéssel. Aludj csak! Aludj!"

Mándy Iván - Fél ​hat felé
"Mit ​akarhat egy író? Bármilyen meglepő, írni. A tehetsége törvényei szerint." _(Az író válasza egy körkérdésre)_ "Vannak, akiknek tetszik, s vannak, akiknek nem tetszik; ez azonban mit sem változtat a tényen: azon, hogy Mándy Iván új hangot, új látásmódot, új stílust hozott novellairodalmunkba... Már csak hatását tekintve is olyan író áll előttünk, akit modern prózánk történetéből semmiképpen sem lehet kifelejteni, és akinek jelentőségét alighanem ideje volna higgadtan és alaposan lemérni." _(Rónay György, 1963)_ "Odavetett, éles képek, frappáns hasonlatok. Montírozás, úsztatás, vágás. Csupa filmes kifejezéssel lehet jellemezni ezt az írásművészetet... A ki nem mondott hangulatok, az elharapott szavak, a csak megsejtett érzelmek művészete." _(Gáll István, 1973)_

Mándy Iván - Mi ​az, öreg?
"Nem ​lehetett tudni, meddig ült így, amikor meghallotta a zenét. Hegedű szólt csöndesen, tisztán. Megpróbálta fölemelni a fejét. Apa hegedült a nagy üres téren. Egy szék támláján csücsült, télikabátban, bojtos jambósapkában. Leeresztette a hegedűt, a fiú felé intett a vonóval. Tovább játszott." Mándy Iván

Mándy Iván - Az ​ördög konyhája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mándy Iván - Novellák ​I-III.
Az ​első kötet tartalmából: Korai novellák; Vendégek a palackban (1949); Idegen szobák (1957); Az ördög konyhája (1965; Borika vendégei; Lépcsők; Az ördög konyhája). A második kötet tartalmából: Séta a ház körül (1966); Előadók, társszerzők (1950-1952 , 1970); Mi van Verával? (1970; Az ördög konyhája; Tévé-műsor; Helyszínek; Mi van Verával?); Fél hat felé (1974). A harmadik kötet tartalmából: Átkelés (1983); Önéletrajz (1989); Huzatban (1992); Késői novellák.

Mándy Iván - What ​Was Left
Ivan ​Mandy (1918-1995) created one of the most original oeuvres in 20th-century Hungarian fiction. The stories written in the first half of his career have become classics of the genre, recalling Chekhov and Salinger. From the 1970s on Mandy's writings, borrowing techniques from the radio play and the cinema, have projected scenes from the narrator's mindscapes, catching memory and desire in the act, capturing states of mind in the process of becoming, strange and familial voices arising from the near and distant past, erasing the tenuous boundaries between dreaming and waking, past and present. The dozen stories and novellas in WHAT WAS LEFT have been selected from four collections of Ivan Mandy's fiction published between 1972 and 1992. In them, starting from the material things of everyday life, transcending the realm of the rational and, like his beloved Buster Keaton, approaching other dimensions in the hierarchy of being, Ivan Mandy works his quiet, enigmatic and preposterous charm.

Mándy Iván - Harminc ​novella
Írásaim ​örökké visszatérő színtere a három tér világa. Tisza Kálmán tér, Mátyás tér, Teleki tér. Ifjúságom idején három külön világ. A Tisza Kálmán tér nagyköre a sötétség beálltával, meglehetősen fenyegető. Szinte maga az alvilág. De a virágokkal szegélyezett sétányok a szerelmespároké. A Mátyás tér szűk kis mellékutcáival a cigányoké. Innen mindig zene hallatszik, látni olykor nem látni senkit. Mintha maga a tér zenélne. A Teleky pedig az árusok tere. Legendás alakok ezek az árusok. Beleveszve egy soha véget nem érő párbeszédbe. Váratlanul megvadulnak. Előkerül a kés? Egymásnak ugranak? Á, dehogy. Összeölelkeznek, elindulnak egy ivó felé. Hát igen, nekem ez a hazám. A hajdani külvárosi terek, kapualjak, cukrászdák, homályos kávéházak. Ahol a novellák és regények lejátszódnak. Igen írtam néhány regényt, úgy érzem, nem is kell szégyenkeznem miattuk. De ami nálam alapvető, az mégis a novella. Mondhatni, valahogy ez az anyanyelvem. Ez a rövid lélegzetű, tömören, néhány szóval is kifejezhető műfaj. Ahogy egy fénysáv kihasít egy darabot a sötétből. Nem tűri el a magyarázatot, a locsogást. Jobb pillanataiban talán a versre emlékeztet. (Mándy Iván)

Mándy Iván - Lélegzetvétel ​nélkül
Az ​életmű sorozat első kötete Mándy Iván novelláinak egy részét, az első három novellás kötetének anyagát (Vendégek a Palackban, 1949, Idegen szobák, 1957, Az ördög konyhája, 1965) gyűjti egybe. Azokat az írásait, amelyekben lenyűgöző művészi erővel, megejtő líraisággal és talán a legkorábban körvonalazta írói világát, azt a jellegzetes külvárosi tájat, csetlő-botló hőseivel, kallódó kisembereivel. Csavargók és léhűtők, árusok és bódésok, felhajtók és rongyrázók, potyapofák és futballdrukkerek, mozirajongók, öregek és fiatalok, öntudatlanul szenvedő és tehetetlenül vergődő, esendő, ám nemegyszer a kegyetlenkedéstől sem visszariadó alakok elevenednek meg és kavarognak ezekben a háború zűrzavarában, a koalíciós években vagy az ötvenes évek első felében játszódó művekben. Az íróról és e korszakának novelláiról szólva Rónay György így összegezte benyomásait Az ördög konyhája megjelenésekor: " Világát már jól ismerjük: társadalom peremén kallódó emberek, az élet hajótöröttjei, akik nemcsak a létükért való küzdelemre látszanak alkalmatlanoknak, hanem arra is, hogy egyáltalán fölépítsék valahogyan az életüket, csináljanak valamit magukból. (...) Kétségkívül nagyon éles szeme van, s amit lát, azt könyörtelen élességgel rögzíti. De az észlelésen és a rögzítésen túl - lehetetlen meg nem érezni - van benne valami mély, leplezett, sokszor iróniával takart részvét, homályosan tapogatódzó érdeklődés ezek iránt a többnyire vakvágányon futó sorsok iránt. Ezek nem pusztán kuriózumok Mándy Iván számára, nem afféle érdekességek, csodabogarak, melyeket gombostűjére szúr, elevenen fölnyársal, s aztán nézi, hogyan kapálódznak és vergődnek. (...) Világa kétségkívül határolt, de ezt a határolt világát nagyon alaposan ismeri, és ábrázolására, >>lényegének<< föltárására sikerült adekvát stílust teremtenie - mondhatnám stílusában olyan műszert teremtett, amely elsőrendűen alkalmas a lét e homályos tudatvilágú rétegének föltárására. A lényeges társadalmi problémák iránt, úgy látszik, valóban nem túlságosan érdeklődik, de azt a keveset, amire figyelmét ráirányítja, különleges éleslátással tudja nézni, ráadásul olykor igen kemény, bár mindig pusztán csak az ábrázolásban megnyilatkozó - és sosem moralizáló - kritikával. "

Mándy Iván - Séta ​a ház körül / Előadók, társszerzők
Mándy ​Iván (1918–1995) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas író, drámaíró és dramaturg. Első novellája a Magyarság című lapban jelent meg, 1937-ben. Innentől kezdve folyamatosan jelennek meg írásai. A háború alatt sporttudósítóként dolgozott, de a háború után újra a szépirodalomé a főszerep: az Újholdasakhoz csatlakozott, rövid ideig társzerkesztőként is tevékenykedett a lapnál. 1949 és 1957 között nem publikálhatott, az Újhold is megszűnt, így félig-meddig kényszerből elhelyezkedett a Magyar Rádiónál, ahol leginkább dramaturgként, hangjátékok szerzőjeként tevékenykedett. Ugyanebben az időszakban a Népművelési Intézet munkatársaként vidéken tartott előadásokat. Azonban a „kényszerű csend” időszakában is dolgozott, ezek a művei csak később jelenhettek meg. 1957 után szabadúszó,1989-től a Holmi szerkesztője, 1992-től pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Mándy Iván - Csutak ​színre lép / Csutak és a szürke ló / Csutak a mikrofon előtt / Csutak és Gyáva Dezső
Régen ​találkoztunk Csutakkal, ezzel a kedves, mindenre fogékony kiskamasszal. Vele találkozni annyi, mint gyerek-önmagunkkal találkozni. Gyermekeknek éppúgy olvasmánya tehát, mint a rájuk kíváncsi, őket megérteni akaró felnőtteknek. A négy Csutak-regény azt a véleményt erősíti meg bennünk, ami szerint "ifjúsági irodalom" nincsen - csak jó és rossz irodalom van. A Mándy-művek világában nem jelentenek külön szigetet a gyerekeknek írt történetek. E jellegzetes Mándy-szövegek az életmű részeként arról vallanak, hogy a gyermekek rejtélyes világa sokkal erősebben kötődik a lélek dolgaihoz, mint a társadalmi változásokhoz - s azért is maradt érintetlenül e művek eredeti szépsége. De szembetűnő az is, hogy Csutak mennyire hozzátartozik a Mándy-művek világához a maga gyerekesen felnőttes és felnőttesen gyerekes érettségével, érzékenységével, és hogy milyen egységesen egyszerű elemekből építkezik ez a bonyolult tartalmakat is világosan közlő, költői tömörségű próza. "Elmondani valamit a mai gyerekek hétköznapjából. Ezekből az egyszerű és felejthetetlen pillanatokból, amikor a gyerek felfedezi az utcát, a teret - és egy kicsit saját magát." Így vall az író a Csutak-történetek hátteréről.

Mándy Iván - Csutak ​és Gyáva Dezső
Csutak ​egy különös kiskamasz, akivel mindig történik valami, és nem egészen olyan, mint amilyennek a felnőttek a gyerekeket elképzelik, de az biztos, hogy Csutak mindig a jó oldalra áll... Ez a történet is lírai és humánus, ezúttal a bátorságról és a gyávaságról ír a szerző bravúrosan, fordulatos cselekményeken keresztül vezetve hősét.

Mándy Iván - Francia ​kulcs
A ​Francia kulcs (1948) főszereplője, mint több Mándy-írásban, apa és kisfia, valamint egy ócska szálloda a maga gyűrött népével. A kisfiú szemével látjuk a kétes egzisztenciájú, elesett emberek ideiglenes tanyáját, s ez a nézőpont szorongást és különös, könnyed derűt ad egyszerre. A francia kulcs, mellyel a tulajdonos be szokta zárni a bérrel késlekedők szobáit, beleépül a kisfiú világába és bölcsességgé érik benne. A regény végén apjával az Anyához költöznek, de érezni lehet, hogy a kisfiú is tudja: ez is csak ideiglenes, s így jó, így igaz.

Mándy Iván - Lány ​az uszodából
A ​kötet huszonkét novellája a mai magyar próza egyik legegyénibb hangú mesterének életművébe nyújt betekintést. A néhol drámai, de legtöbbször ironikusan vagy szorongatóan költői elbeszélések hősei egyszerű emberek: bérkocsisok, felszolgálónők, kültelki vagányok, árusok, ügynökök, vásott suhancok. S ha feltűnik is közöttük néhány "intellektuálisabb" figura - Zsámboky János író és néhány kartársa -, az ő történeteikben is éppúgy a hétköznapiság levegője leng, mint a Teleki téri legendákban, novellákban. A frisebb elbeszélések igazi hősei pedig az emlékek: a múlt, amely többnyire szomorú és reménytelen volt, s felejthetetlenként megőrzött pillanatait is legtöbbször csak utólag teremtette meg a képzelet és az önvédő hazugság. E kitalált, átlényegített pillanatok azonban hamisságukban is megejtőek és varázsosak, mert az élet furcsa, éltető és élni segítő költészete testesül meg bennük.

Mándy Iván - Mi ​van Verával?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mándy Iván - Ma ​este Gizi énekel
Mándy ​Iván mindössze 19 éves, amikor az Irodalom című lap 1937-ben megjelent egyetlen számában napvilágot lát első elbeszélése, és 1945-re már száznál is több írása jelent meg. Mire első novelláskötete 1949-ben megjelenik, már tekintélyes prózaírói életművet tudhatott magáénak. Kisprózai írásainak nem kis hányada azonban mind ez ideig mára elfeledett napilapokban, elsárgult újságoldalakon lappangott, sőt egy részük még ma is csak ott található meg. A lírikusokról elterjedt, hogy már egészen fiatal korban maradandót alkothatnak, s ez igaz is, gondoljunk csak a francia Rimbaud-ra vagy a mi Petőfinkre. E séma szerint a prózaírók később érnek, hiszen csak érett, felnőtt fejjel lehet jó elbeszélést vagy regényt írni. Nos, Mándy eleven cáfolata ennek: már első írásai is az alkotó személyiség talentumát hirdetik, és félre-ismerhetetlenül magukon viselik a „mándys” jegyeket. Nyoma sincs itt tétova próbálkozásnak, éretlen keresgélésnek: biztos kézzel rajzol portrékat, szituációkat, hétköznapi tragédiákat és apró komédiákat. Meglepődve vehette tudomásul a legkényesebb ízlésű kritikus is, hogy átütő tehetség bukkant fel a magyar prózairodalomban. Mándy több húron játszik: rövid, karcolatszerű szösszenetei egy-egy karakter, egy-egy szituáció epikai pillanatfelvételei, mások a humor és a szatíra felé hajlanak. A kötet legmarkánsabb írásai a klasszikus elbeszélő irodalom dramaturgiájára építenek, de Mándy egyéni alkotásmódja felülírja a klasszikus elbeszélés formajegyeit. Kiadásunk 118 újonnan feltárt, 1937 és 1945 között napvilágot látott, kötetben eddig nem publikált írása igazi csemege azoknak, akik a magyar irodalmat kedvelik. Közreadásuk nagymértékben segítheti elő egy „Mándy-összes” megjelentetését.

Mándy Iván - Régi ​idők mozija
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mándy Iván - Francia ​kulcs / A huszonegyedik utca / A pálya szélén
A ​Francia kulcs (1948) fõszereplõje, mint több Mándy-írásban, apa és kisfia, valamint egy ócska szálloda a maga gyûrött népével. A kisfiú szemével látjuk a kétes egzisztenciájú, elesett emberek ideiglenes tanyáját, s ez a nézõpont szorongást és különös, könnyed derût ad egyszerre. A francia kulcs, mellyel a tulajdonos be szokta zárni a bérrel késlekedõk szobáit, beleépül a kisfiú világába és bölcsességgé érik benne. A regény végén apjával az Anyához költöznek, de érezni lehet, hogy a kisfiú is tudja: ez is csak ideiglenes, s így jó, így igaz. ; A huszonegyedik utca (1949) egy egyetemista fiúról szól. Külvárosi utcák, bérházak, kocsmák füstös, kopottas világa tárul fel a regényben. A huszonegyedik utca pedig a fõbérlõék kisfiának víziója: Ott aztán énekelhetsz, nem ver meg a rendõr. Nem kiabálnak, nem veszekednek veled, és ha reggel tovább akarsz feküdni, senki sem zavar. A boltos ingyen is ad narancsot, mert nem mindig van pénze az embernek, és a moziban nem kell jegyet váltani. Gábor, a fõszereplõ, akinek kóborlásairól és vergõdéseit naplójegyzeteket is olvashatunk, a regény vége felé így ír: -Az elhagyott kis mellékutcákban van a huszonegyedik utca.

Mándy Iván - A ​locsolókocsi
Egy ​kefefejű kisfiú áll az utcasarkon. Áll és vár. Talán ma feltűnik a locsolókocsi, egyszer csak behúzza egy kéz a kocsiba, és ő suttorgó vízesésben repül a város felett. Furcsa útjai vannak a kisfiúnak, aki egyesek szerint épp csak akkora, mint egy pattogatott kukorica, de "rém erős". Különben Totyinak hívják, igazi nevén pedig Garancsi Jancsinak. Ő és barátja, a nagy Oma meg a már említett locsolókocsi a főhősei ennek a regénynek. további szereplők: a VII. á) és b) osztály tanulói, köztük a két Beke a labdával, a szőke copfos Král Bori, Lukács, akit intézetbe visznek, Panni néni, Szász doktor, aki besegít fiának a politechnikai versenybe, egy titokzatos legionárius és még sokan mások. A könyvet a népszerű Csutak-történetek szerzője írta.

Mándy Iván - Az ​enyedi diák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mándy Iván - Huzatban
Mándy ​Iván az egyik legrangosabb és legnépszerűbb prózaírónk, akinek már az első írásai is varázslatos világot ábrázoltak, a Teleki téri árusok és vagányok, kallódó figurák, a hónapos szobák és kis hotelek lakóinak világát, szegényes életét, amelyben álom és valóság, vágyak, képzelgések és rideg tények szinte szétbogozhatatlanul keveredtek. Az elmúlt fél évszázad során aztán tematikailag és formailag egyaránt tovább gazdagodott, önéletrajzi és más egyéb témákkal bővült, filmtechnikai vágásokra emlékeztető fogásokkal finomodott, prózaírói igényességéből semmit sem veszítve, stílusában, hangulatában és tömörségében mindinkább a lírához közeledett, és minden tekintetben kiteljesedett írói életműve. Regények, novellák és hangjátékok hosszú sora igazolja ezt, és igazolhatják például újabb novelláinak bevezető sorai, amelyekkel azonnal légkört, hangulatot teremt, s amelyekkel azonnal lebilincseli, magával ragadja olvasóit. "Egy infánsnő jön le a lépcsőn. Olyan méltóságteljes közvetlenséggel. Ki tudja! Talán már régen ismerős ebben az öreg, pesti házban. A lakásokban, az emeleteken, a lépcsőkön. Na persze! Hiszen már többször is járt Bauer Lajosnál. Az infánsnő Henriknek szólítja. Olykor Lajos Henriknek." Csengetésre ébredt. A délutáni álom szétfoszlott. Az a kedves, békés délutáni álom. És most már úgy feküdt a díványon a csengetés záporában. Nem kelt fel. Nem! Még nem! Belekapaszkodott a dívány szélébe. Csengessenek! Csak csengessenek! Most mintha abbahagynák. Nem hagyták abba. Talán többen is nekiugrottak a csengőnek." "A kis Balla! Átviszem őket a szomszéd udvarba a kis Ballához. Kopott külvárosi figura egy külvárosi udvar mélyén. Előbb volt itt, mint maga a ház. Senki se ismeri úgy ezt a környéket. Csak megpöccintem és kidől belőle minden. A németek ráharapnak a kis Ballára." Ezekben az új novellákban Mándy Iván a tőle megszokott könnyedséggel és fölényes mesterségbeli tudással elegyíti a régmúlt, a közelmúlt és a jelen eseményeit, gyakran egy-egy művön belül is egymásba csúsztatva az emlék- és álomfoszlányokat, egymás mellé illesztve a különböző időkből származó elemeket. Többek között az Árusok terén lezajló fejelőcsatákról, Schöpflin Aladár szerkesztői fogadásáról, a zsidóüldözések korának emlékeiről, az emberi gyávaságról és bátorságról, egy nemrégi londoni utazás élményeiről, Petőfi állítólagos Szibériába kerüléséről, Ottlik Gézáról, egy pesti bérház mai életéről, légköréről, egy Kádár Jánosnak címzett tiltakozó jegyzék alá nem írásának körülményeiről olvashatunk bennük. S talán még fontosabb, ami az elmondható, körvonalazható események mögött meghúzódik, az az önmagát nem kímélő, kicsit ironikus és kesernyés szemlélet, amellyel szereplőit, személyeket és tárgyakat egyaránt ábrázolja, s amelyet mégis bölcs szomorúság, az elesettek és megalázottak iránti megbocsátás és szeretet itat át.

Mándy Iván - A ​csőszház / Egy festő ifjúsága / Séta a ház körül / Ha köztünk vagy, Holman Endre
Az ​életműsorozat mostani kötete különböző műfajú és hangvételű, színes és változatos tematikájú műveket tartalmaz. A csőszház (kisregény, 1943) és Az enyedi diák (ifjúsági regény, 1944, később Egy festő ifjúsága címen jelent meg) voltak Mándy Iván első könyvei, melyekben varázslatos légkörű írói világát először megrajzolta. A csőszházban olvashatunk első ízben az Árusok terének kavargó, nyugtalanító, szokatlan eseményeiról, a bokrok és a bódék rejtelmes titkairól; innen, az itteni történetekből indulnak el különös alakjai, kallódó figurái a későbbiekben annyiféleképpen árnyalt, esendő és mégis példaadó sorsuk felé. Az Egy festő ifjúságában pedig a múlt században élt nagyszerű portréfestőnk, Barabás Miklós diákéveit, művészi kibontakozását ábrázolta megkapó elevenséggel. A többi írásmű, a Séta a ház körül (1966) elbeszélései, dokumentumjátékai és a Ha köztünk vagy, Holman Endre (1981) hangjátékai már az elismert, a kiforrott és érett író alkotásai, azé a nagyrabecsült szerzőé, aki akár egyetlen odavetett félmondattal, pillanatnyi szünettel vagy fáradt legyintéssel hangulatot teremt, és életutat, környezetet vázol, magával ragad, megrendít és elbűvöl minket, mostani és leendő olvasóit egyaránt.

Mándy Iván - Átkelés
Semmi ​sem véletlen Mándy világában - nagyon is szigorú törvények uralkodnak benne. A baj, a bánat, a bűn, a hit, a hűtlenség, a kirekesztettség, a kopottságában is szívós mítosz (lehet egyéni és társadalmi eredetű egyaránt), a halál, az értelem, a képzelet, a hazugság, és a józan megvilágosodás, a szenvedés és a játék - mind-mind olyan elemek, amelyek beleépülnek az emberi életbe, s kénytelen-kelletlen számolni kell velük: nincs olyan bölcsesség, nincs olyan öröm, nincs olyan szépség, amely függetleníteni tudná magát tőlük. S konzekvens írói választás az, amely tizenhét hosszabb-rövidebb írás által mindennek kifejezésére a költészetet hívja segítségül. Igaz és alkalmas formát talált e kötetében az író igaz és elgondolkoztató véleményvízióinak megjelenítéséhez.

Mándy Iván - Önéletrajz
Mándy ​Iván új könyve az elmúlt években írott műveinél határozottabb kontúrú alkotásokat tartalmaz, amelyek java része, mint a cím is jelzi, önéletrajzi fogantatású. Ne gondoljunk persze realista igénnyel megformált valóságábrázolásra, konkrét eseménysorokra, plasztikusan fölvázolt alakokra. A fölényes mesterségbeli tudással szerkesztett írásművekben gyors vágásokkal vagy lassú áttűnésekkel továbbra is álom és valóság, képzelgés és emlékezés, lírai látomás és pontos megfigyelés keveredik, szinte szétválaszthatatlanul, és nagyjából mégis körvonalazható történeteket mondanak el, elsősorban a terjedelmesebb novellák és a rádiójátékok.- Ezekben többek közt egy nyugati utazás viszontagságairól, előkészületeiről, Zsámboy János félelmeiről és menekülési kísérleteiről, a lebontásra ítélt házból elköltöző, az új házban a lakókkal ismerkedő Selyem Béla élményeiről, Somos Béni Balaton-parti, alagsori tárlatáról olvashatunk. A lírailag oldottabb és lazább vonalvezetés rövidebb írásokban pedig egy temetői látogatásról, egy kávébarna kavicsról, amitől a gyermeki képzeletben föltámad "az éles, hideg sivatagi szél", és sok minden másról, Apa és Anya felejthetetlen alakjáról, Marlene Dietrichről, Nemeskürty mozijáról, egyáltalán a régi mozik varázsáról, a létrák sorsáról, a kabinszúnyogokról, az előszoba-huszárokról, az 50-es évekbeli emlékekről és írói följegyzésekről. De talán fontosabb, ami az elmondható történetek mögött rejtőzik, ami bennük testet öltve kifejeződik. A hétköznapi világ pazarló bőségét ábrázolva, a használatból kikopott, kallódó tárgyakat, elárvult színhelyeket fölvillantva, elúszó beszédfoszlányokat, régmúlt párbeszédtöredékeket, váratlanul fölbukkanó, majd gyorsan a semmibe hanyatló alakokat, találkozásokat rögzítve ugyanis Mándy Iván mindig a létezés iszonyáról, a boldogság elvesztéséről, a gyötrelmes s mégis megrendítő szépségű emberi küzdelmekről beszél, érzékletesen és hitelesen.

Kollekciók