Ajax-loader

Mándy Iván könyvei a rukkolán


Mándy Iván - Mit ​akarhat egy író?
Mándy ​Iván új hangot, új látásmódot, új stílust hozott novellairodalmunkba. Hangot, látásmódot, stílust, melynek nagy vonzereje van: ki ne látná, hogy az újabb nemzedék néhány, sokat ígérő tehetsége az ő útján halad tovább... Számára a próza nemcsak közlési eszköz, nemcsak ábrázolásforma, elbeszélésmód, hanem ugyanannyira költészet is, azaz - mint a szürrealisták mondták - költői valóságteremtés... Bonyolultan vegyül benne egyrészt a morális ítélet, másrészt a megértés, harmadsorban bizonyos személyesség. »Költői realista« olyasformán, ahogyan Gelléri Andor Endre »tündéri realizmusáról« beszélünk...

A_trafik
elérhető
3

Mándy Iván - A ​Trafik
A ​hölgy feláll. (Néha feláll, és akkor látni a szűk fekete szoknyáját.) Kiemelt két cigarilloszt a dobozból. Zacskóba csúsztatja. Úgy nyújtja a fiú felé. Szeret! Ha zacskóba adja a szivart akkor szeret! Még akkor is, ha papírba csomagolja. Leszakított újságpapírba vagy olyan bús barnába. De persze, ha csak úgy nyomja a kezembe!... A trafik esti fénye. Egyszerre csak előtte a kivilágított kirakat. A járdára hulló kedves, otthonos fény. A járdaszéli vékonyka fa is kapott valamit ebből a fényből. Mintha többen állnának a fa mellett. Egész kis társaság. Itt adtak találkozót egymásnak, hogy aztán együtt menjenek be. És beszélgessenek. Odabent is ismerősök várják őket. De a legkedvesebb ismerős maga a hölgy. Nem, a hölgy nem beszélget senkivel. Még sose láttam, hogy beszélgetett volna valakivel. Talán nincs is ott. Talán az a másik ül a pult mögött. Ó, igen, az a másik. Sovány, szemüveges nő szétlapított orral. Valahonnan a szemüvege fölül néz. Kedélytelen, náthás hang. Két cigarillosz! És már nyújtja is. De a fiú megszólal. (Most megszólal!) - Tessék szíves lenni becsomagolni! - Becsomagolni? Na nézd csak! És legalább köszönnél! Nem tudsz köszönni? Nem tud köszönni. Úgy is megy ki, köszönés nélkül.

Mándy Iván - Egy ​ember álma
"- ​A trónörökös nagyon szerette ezt a fürdőt... - Csak nem azok ott? - Mit képzelsz! Rudolf soha nem húzott volna fel egy ilyen trikót! ... A tábornok bent volt az előszobában. Egy képet nézett a szekrény mellett. Előkotorta öreg, drótkeretes szemüvegét, úgy hajolt a képhez. - Város, valamilyen város. Azért egy domboldal mégiscsak más, domboldal présházzal. - Présház az nincs - János hátrább húzódott. ... Itt szállt meg a svéd király - magyarázta apa. - Ágyba kérte a reggelijét. Kávé, vaj, dzsem, tojás. ...A nő felnézett az ágyról. - Mit csinál a hajammal? - kérdezte elnyúlt, panaszos hangon. János ujjai megmerevedtek. A nőt nézte, ahogy hever az ágyon. A vörös hajat a szekrény tetején. - Egészen összekócol! - hallatszott az ágyról. - Micsoda hajzuhatag! - Apa állt az ajtóban. Hóna alatt a hegedű. - ó, a feleségem haja! - Ferenczi Aurél kijött a szobából. Odament Jánoshoz, letépte kezéről a hajat. - Valaki azt mondta, hogy Erzsébet királynőé volt ilyen. ...Oszlopokban jött a füst. Szélrohamok hajtották. Átszállt a kiégett ablakokon, a szobákon. János a kavargó eget nézte. Közben egy hangot hallott valahonnan mélyről. - Egy könyv... Nekem volt egy könyvem."

Mándy Iván - Álom ​a színházról
Az ​Író színdarabja bemutatására készül. S eközben nyomasztó, különös álmok gyötrik. Szorong, hogy el találja mulasztani a bemutatót. Hogy nem lesz közönség. Hogy egyáltalán előadás sem lesz...S mialatt a rendezővel együtt helyszíneket keres, szereplők után futkos, különös kalandokban lesz része. Álombeli kalandokban persze.Néger nagyapót játszik egy eszpresszóbeli, furcsa színielőadáson, s a játék szívszorítóan komollyá változik...Zsókával, a meghalt színésznővel indul süteményt és tejszínhabot vásárolni, és megismerkedik egy bigott főpincérrel...Versenyt úszik valami nagy, titokzatos vízben Bélával, darabja rendezőjével; Süddeutsches Theater meghívását várja; megkéri Dragonics Teréz kezét; jegyet vált a halottak színházába; hátán cipeli a nagy Liszauert, az Árusok Terének veteránját...De mindig, mindenhova későn érkezik.

Mándy Iván - Magukra ​maradtak
"Asszonyok ​a házak homlokzatán. Kibontott hajuk egymásba fonódott. Hajfonatok lánca végig a házfalakon. Mosolyogtak, megkövült, távoli mosollyal. Az engedelmesség és az alázat mosolyával. Pufók gyerekarcok a falakon. De ez néma derű pufókasága. Megkeményedett sár ezeken az arcokon. Esőtől ázott agyagos utakon bukdácsolhattak keresztül. Egy ideig még fogták a kezüket. Még vezették őket. Akkor tört rájuk az a népség. Apró, szőrös majompofák. Kezüket kirántották az anyjuk kezéből."

Mándy Iván - Robin ​Hood
Vidám ​kópékról, a sherwoodi erdő sok kalandot megért bujdosóiról szól ez a könyv. A történelmi regényekben, filmekben és színdarabokban már oly sokszor megrajzolt Robin Hood új arccal lép itt elénk. "Robin pajtás" ő ismét, akárcsak az eredeti, középkori angol balladákban. Tréfára mindig kész, szabadságszerető, bátor fiatal legény, aki társaival együtt az erdőt lakván igazságosztó zsiványként a szegény nép legfőbb védője és a nagyurak rettegett üldözője lesz. Mi tagadás, Richárd király keresztes hadjáratát, János herceg trónbitorlási kísérletét ma már a történelem is alig tartja számon, ám a normann elnyomók ellen lázadó Robin Hood alakját mindmáig frissen megőrizte a nép képzelete.

1552575
elérhető
2

Mándy Iván - Ciklon
Senki ​sem ismerte nála jobban a budapesti bérházak, presszók, uszodák és focipályák világát, és senki sem tudta nála jobban, hogy a nagy felfedezésekhez nem feltétlenül kell elutazni: elég egy választott világot minél közelebbről szemügyre venni. Mándy Iván a XX. századi magyar próza egyik legjelentősebb, besorolhatatlan, mindig újra és újra felfedezett klasszikusa. Novellái éppolyan feledhetetlenek, mint ifjúsági regényei vagy a Régi idők focija című film alapjául szolgáló írások, mégis ezek a novellák jelentik az életmű esszenciáját. A szerző születésének századik évfordulója alkalmából megjelent könyv Mándy legjobb történeteiből ad válogatást, a kötetet szerkesztő Darvasi Ferenc értelmező életrajzának kíséretében.

Mándy Iván - A ​villamos
"Figyeljen ​ide! Nincsenek már tizenkilencesek. Nincs egyetlen tizenkilences se. Akiről maga azt hiszi, hogy tizenkilences, az nem más, mint... Ördögi, uram! Ördögi! A régi hatosok! Valaha a város büszkeségei. A Körút gavallérjai! És most ezeken a kis utcákon. Megbújva, meglapulva. És megalázva. Ő, de milyen gyalázatosan meggyalázva! Idegen név alatt. Bárki bármikor rájuk piríthat. Megszégyenítheti a nyílt utcán. Hohó! Mintha már találkoztunk volna! Mintha már láttam volna uraságodat! Csak akkor éppen... Igen, ezt még megkaphatják. Ez még hátravan. Hát akkor inkább széthasítva aprófára vágva eltüzelve... Egy kalauznő aludt a fűben a végállomás mellett. Zubbonya szétnyitva. Szőke haját fújta a szél. Kissé távolabb a villamos mélységes megértéssel. Aludj csak! Aludj!"

Mándy Iván - A ​bútorok
A ​roskatag karosszékek, ormótlan hármasszekrények, kopott kórházi vaságyak, ásatag ebédlőgarnitúrák, hivalkodó márványasztalok - e könyv különös hősei - valamennyien tanúk. Az önnön szűkösségüktől szenvedő, képzelt csodákkal, valódi és álmodott emlékekkel vígasztalandó emberi életek tanúi. A múlt és a jelen kísérteteiről, kínzó magányról és megunt társaságáról, betegségről és halálról, röpke szerelmekről, ünnepi kedvről és hétköznapi józanságról: az emberi életek kiszámíthatatlanul formálódó költészetéről vallanak Mándy Iván bútorai, a padlásra került ócskaságok csakúgy, mint a pöffeszkedő vadonatújak. "Éjjeliszekrények érkeztek a házba. Zömök, barna éjjeliszekrények. Elfoglalták a lépcsőfordulókat. Minden emeleten egy-egy éjjeliszekrény. Egy pillanat és felcsendül a karének. Egy rekamié lebegett az udvar fölött. Egy olyan dupla rekamié. Oldalt dőlve úszott a levegőben. Ellebegett az udvar fölött. Visszatért. Mozdulatlanul állt a levegőben. Lassan ereszkedett."

Mándy Iván - Csutak ​a mikrofon előtt
A ​Csutak-sorozat e remek darabja a főhős "sztárrá" válását meséli el. Csutakból nem filmcsillag vagy tévésztár lesz. A 60-as évek elején ezeknél is nagyobb "szám" volt bekerülni a rádió varázslatos stúdióiba.

Mándy Iván - A ​locsolókocsi
Egy ​kefefejű kisfiú áll az utcasarkon. Áll és vár. Talán ma feltűnik a locsolókocsi, egyszer csak behúzza egy kéz a kocsiba, és ő suttorgó vízesésben repül a város felett. Furcsa útjai vannak a kisfiúnak, aki egyesek szerint épp csak akkora, mint egy pattogatott kukorica, de "rém erős". Különben Totyinak hívják, igazi nevén pedig Garancsi Jancsinak. Ő és barátja, a nagy Oma meg a már említett locsolókocsi a főhősei ennek a regénynek. további szereplők: a VII. á) és b) osztály tanulói, köztük a két Beke a labdával, a szőke copfos Král Bori, Lukács, akit intézetbe visznek, Panni néni, Szász doktor, aki besegít fiának a politechnikai versenybe, egy titokzatos legionárius és még sokan mások. A könyvet a népszerű Csutak-történetek szerzője írta.

Mándy Iván - Az ​ördög konyhája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mándy Iván - A ​huszonegyedik utca
_A ​huszonegyedik utca_ egy egyetemista fiúról szól. Külvárosi utcák, bérházak, kocsmák füstös, kopottas világa tárul fel a regényben. A huszonegyedik utca pedig a főbérlőék kisfiának víziója: Ott aztán énekelhetsz, nem ver meg a rendőr. Nem kiabálnak, nem veszekednek veled, és ha reggel tovább akarsz feküdni, senki sem zavar. A boltos ingyen is ad narancsot, mert nem mindig van pénze az embernek, és a moziban nem kell jegyet váltani. Gábor, a főszereplő, akinek kóborlásairól és vergődéseiről naplójegyzeteket is olvashatunk, a regény vége felé így ír: – Az elhagyott kis mellékutcákban van a huszonegyedik utca.

Mándy Iván - Séta ​a ház körül
Bitó ​Imre, a cigány, aki százszor és megint csak százszor gyűjti össze minden csepp erejét, hogy magának és családjának emberi életet biztosítson: Julas, az úri szülők örökbe fogadott kedves, tiszta lelkű kislánya, akinek egész élete egyetlen csendes küzdelem a mellett az elzüllött férfi mellett, aki valaha jó volt hozzá: egy bérház, ahol az érdeklődés, a részvét s a rosszindulatú kíváncsiság csatornáival összekötve élnek egymás mellett, függetlenül és mégis kibogozhatatlanul összefonódva a ház lakói: kék kantáros totyogósok, akik ott csüngenek az óvoda kerítésének rácsán, lesve a kinti érdekes világot, tej- és grízfelhőkbe burkolózva lovagolnak a zsiráffal és nyuszikkal díszített biliken - ezek az új Mándy-kötet szereplői és tájai. Mándynál nincs bemutatkozás, és nincs se "táj-leírás", se "jellem-ismertetés". Aki szóba kerül, aki szóhoz jut - azzal rögtön jelen van egész környezete is: a lakás, amelyikből kilépett: ágyban kávézó, csontos, köhögő nagymamája vagy gyerekei, felesége, putrija, a menye, az unokák. És fordítva: a bérház kőfolyosója szomszédokat cipel, az állomás az örökké csak férjére várakozó asszonyt tartja. Minden együtt és egyszerre létezik - egymásra villanó tükördarabokból áll a világ. "Se cselekmény, se fantázia, se megfigyelés" - mondja Mándy a mit akarhat egy író című vallomásában. "Maradt a belső világ. Meg ami az élményekből ebbe belefutott. Egy öreg bolt csodája, egy kopott tűzfalé, egy emberi arcé." Mándynak nincsenek hősei a szónak XIX. századi értelmében. De bizonyos, hogy Ágnes és Bitó, Kövecses Bandi és Julas a maguk módján mégiscsak hősök. Hősök állhatatosságukban, hősök jóságukban. Csöndesek és konokak. Többnyire törékenyek, magányosak, de küzdőképesek: elszántan, utolsó leheletükig harcolnak a közöny, az önzés, a mindenfajta embertelenség ellen.

Mándy Iván - Csutak ​és Gyáva Dezső
Csutak ​egy különös kiskamasz, akivel mindig történik valami, és nem egészen olyan, mint amilyennek a felnőttek a gyerekeket elképzelik, de az biztos, hogy Csutak mindig a jó oldalra áll... Ez a történet is lírai és humánus, ezúttal a bátorságról és a gyávaságról ír a szerző bravúrosan, fordulatos cselekményeken keresztül vezetve hősét.

Mándy Iván - Fél ​hat felé
"Mit ​akarhat egy író? Bármilyen meglepő, írni. A tehetsége törvényei szerint." _(Az író válasza egy körkérdésre)_ "Vannak, akiknek tetszik, s vannak, akiknek nem tetszik; ez azonban mit sem változtat a tényen: azon, hogy Mándy Iván új hangot, új látásmódot, új stílust hozott novellairodalmunkba... Már csak hatását tekintve is olyan író áll előttünk, akit modern prózánk történetéből semmiképpen sem lehet kifelejteni, és akinek jelentőségét alighanem ideje volna higgadtan és alaposan lemérni." _(Rónay György, 1963)_ "Odavetett, éles képek, frappáns hasonlatok. Montírozás, úsztatás, vágás. Csupa filmes kifejezéssel lehet jellemezni ezt az írásművészetet... A ki nem mondott hangulatok, az elharapott szavak, a csak megsejtett érzelmek művészete." _(Gáll István, 1973)_

Mándy Iván - Régi ​idők mozija
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mándy Iván - Ma ​este Gizi énekel
Mándy ​Iván mindössze 19 éves, amikor az Irodalom című lap 1937-ben megjelent egyetlen számában napvilágot lát első elbeszélése, és 1945-re már száznál is több írása jelent meg. Mire első novelláskötete 1949-ben megjelenik, már tekintélyes prózaírói életművet tudhatott magáénak. Kisprózai írásainak nem kis hányada azonban mind ez ideig mára elfeledett napilapokban, elsárgult újságoldalakon lappangott, sőt egy részük még ma is csak ott található meg. A lírikusokról elterjedt, hogy már egészen fiatal korban maradandót alkothatnak, s ez igaz is, gondoljunk csak a francia Rimbaud-ra vagy a mi Petőfinkre. E séma szerint a prózaírók később érnek, hiszen csak érett, felnőtt fejjel lehet jó elbeszélést vagy regényt írni. Nos, Mándy eleven cáfolata ennek: már első írásai is az alkotó személyiség talentumát hirdetik, és félre-ismerhetetlenül magukon viselik a „mándys” jegyeket. Nyoma sincs itt tétova próbálkozásnak, éretlen keresgélésnek: biztos kézzel rajzol portrékat, szituációkat, hétköznapi tragédiákat és apró komédiákat. Meglepődve vehette tudomásul a legkényesebb ízlésű kritikus is, hogy átütő tehetség bukkant fel a magyar prózairodalomban. Mándy több húron játszik: rövid, karcolatszerű szösszenetei egy-egy karakter, egy-egy szituáció epikai pillanatfelvételei, mások a humor és a szatíra felé hajlanak. A kötet legmarkánsabb írásai a klasszikus elbeszélő irodalom dramaturgiájára építenek, de Mándy egyéni alkotásmódja felülírja a klasszikus elbeszélés formajegyeit. Kiadásunk 118 újonnan feltárt, 1937 és 1945 között napvilágot látott, kötetben eddig nem publikált írása igazi csemege azoknak, akik a magyar irodalmat kedvelik. Közreadásuk nagymértékben segítheti elő egy „Mándy-összes” megjelentetését.

Mándy Iván - Előadók, ​társszerzők / Mi van Verával? - Előadók, társszerzők - Arnold, a bálnavadász
A ​Vera-novellák szülőfiguráit a fölbomlott családi hármas hangulatainak, az egybetartozás gesztusainak megőrzése vezérli a mindennapok legváratlanabb helyzeteiben is. A ragaszkodás hatja át az Előadok, társszerzők hőseinek lényét is. Arnold pedig, a kopott kis bábú, a hűség maga.A barátsághoz, a gyengéd érzelmekhez, az életet átszínező költészethez, az emberi méltósághoz való ragaszkodás megtestesítője.

Mándy Iván - Lélegzetvétel ​nélkül
Az ​életmű sorozat első kötete Mándy Iván novelláinak egy részét, az első három novellás kötetének anyagát (Vendégek a Palackban, 1949, Idegen szobák, 1957, Az ördög konyhája, 1965) gyűjti egybe. Azokat az írásait, amelyekben lenyűgöző művészi erővel, megejtő líraisággal és talán a legkorábban körvonalazta írói világát, azt a jellegzetes külvárosi tájat, csetlő-botló hőseivel, kallódó kisembereivel. Csavargók és léhűtők, árusok és bódésok, felhajtók és rongyrázók, potyapofák és futballdrukkerek, mozirajongók, öregek és fiatalok, öntudatlanul szenvedő és tehetetlenül vergődő, esendő, ám nemegyszer a kegyetlenkedéstől sem visszariadó alakok elevenednek meg és kavarognak ezekben a háború zűrzavarában, a koalíciós években vagy az ötvenes évek első felében játszódó művekben. Az íróról és e korszakának novelláiról szólva Rónay György így összegezte benyomásait Az ördög konyhája megjelenésekor: " Világát már jól ismerjük: társadalom peremén kallódó emberek, az élet hajótöröttjei, akik nemcsak a létükért való küzdelemre látszanak alkalmatlanoknak, hanem arra is, hogy egyáltalán fölépítsék valahogyan az életüket, csináljanak valamit magukból. (...) Kétségkívül nagyon éles szeme van, s amit lát, azt könyörtelen élességgel rögzíti. De az észlelésen és a rögzítésen túl - lehetetlen meg nem érezni - van benne valami mély, leplezett, sokszor iróniával takart részvét, homályosan tapogatódzó érdeklődés ezek iránt a többnyire vakvágányon futó sorsok iránt. Ezek nem pusztán kuriózumok Mándy Iván számára, nem afféle érdekességek, csodabogarak, melyeket gombostűjére szúr, elevenen fölnyársal, s aztán nézi, hogyan kapálódznak és vergődnek. (...) Világa kétségkívül határolt, de ezt a határolt világát nagyon alaposan ismeri, és ábrázolására, >>lényegének<< föltárására sikerült adekvát stílust teremtenie - mondhatnám stílusában olyan műszert teremtett, amely elsőrendűen alkalmas a lét e homályos tudatvilágú rétegének föltárására. A lényeges társadalmi problémák iránt, úgy látszik, valóban nem túlságosan érdeklődik, de azt a keveset, amire figyelmét ráirányítja, különleges éleslátással tudja nézni, ráadásul olykor igen kemény, bár mindig pusztán csak az ábrázolásban megnyilatkozó - és sosem moralizáló - kritikával. "

Mándy Iván - Regények ​I-II.
A ​Mándy életmű új köteteiben A pálya szélén és a Régi idők mozija című közismert és népszerű műveken kívül olyan nagyszerű, a jellegzetes Mándy-világot alkotó írások kaptak még helyet, mint A huszonegyedik utca, a Francia kulcs, a Fabulya feleségei, az Egy ember álma, a Mi az, öreg?, a Zsámboki mozija és az Álom a színházról.

Mándy Iván - What ​Was Left
Ivan ​Mandy (1918-1995) created one of the most original oeuvres in 20th-century Hungarian fiction. The stories written in the first half of his career have become classics of the genre, recalling Chekhov and Salinger. From the 1970s on Mandy's writings, borrowing techniques from the radio play and the cinema, have projected scenes from the narrator's mindscapes, catching memory and desire in the act, capturing states of mind in the process of becoming, strange and familial voices arising from the near and distant past, erasing the tenuous boundaries between dreaming and waking, past and present. The dozen stories and novellas in WHAT WAS LEFT have been selected from four collections of Ivan Mandy's fiction published between 1972 and 1992. In them, starting from the material things of everyday life, transcending the realm of the rational and, like his beloved Buster Keaton, approaching other dimensions in the hierarchy of being, Ivan Mandy works his quiet, enigmatic and preposterous charm.

Mándy Iván - Régi ​idők mozija / Zsámboky mozija
A ​Mándy Iván művei sorozat jelen második kötete az írónak a film, a filmművészet ihlette két nagyobb kompozícióját nyújtja át.

Mándy Iván - Mi ​van Verával?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mándy Iván - Francia ​kulcs
A ​Francia kulcs (1948) főszereplője, mint több Mándy-írásban, apa és kisfia, valamint egy ócska szálloda a maga gyűrött népével. A kisfiú szemével látjuk a kétes egzisztenciájú, elesett emberek ideiglenes tanyáját, s ez a nézőpont szorongást és különös, könnyed derűt ad egyszerre. A francia kulcs, mellyel a tulajdonos be szokta zárni a bérrel késlekedők szobáit, beleépül a kisfiú világába és bölcsességgé érik benne. A regény végén apjával az Anyához költöznek, de érezni lehet, hogy a kisfiú is tudja: ez is csak ideiglenes, s így jó, így igaz.

Mándy Iván - Csutak ​színre lép
"Szóval ​Csutak színre lép. És remélhetőleg egy darabig színen is marad. De hát mit is akarok én ezzel a Csutakkal? A Csutak-történetekkel? Röviden: elmondani valamit a mai gyerekek hétköznapjaiból. Ezekből az egyszerű és mégis felejthetetlen pillanatokból, amikor a gyerek felfedezi az utcát, a teret - és egy kicsit saját magát. Amikor Csutak észreveszi, hogy egy öreg kerítéssel kitűnően el lehet beszélgetni. Egyáltalán, hogy a tér, az utca hűséges barátok. Közben azt is észreveszi, hogy a Vay Ádám utca rémétől, Nagyvilági Főcsőtől nem kell annyira megijedni. Mert lehet, hogy csak a szája jár. És hogy ő, Csutak, azért nem is olyan ügyetlen. Igaz, hogy senki se fogadna rá a rollerversenyen, de hát okozhat ő még meglepetést! Egy ilyen igazi nagyvárosi fickó. Aki olyan otthonosan mozog az utcákon, mintha a járdából nőtt volna ki. Úgy gondolom, érdemes vele elkalandozni egy kicsit." Így vall a Csutak-sorozat újonnan kiadott első kötetéről az író.

Mándy Iván - Francia ​kulcs / A huszonegyedik utca / A pálya szélén
A ​Francia kulcs (1948) fõszereplõje, mint több Mándy-írásban, apa és kisfia, valamint egy ócska szálloda a maga gyûrött népével. A kisfiú szemével látjuk a kétes egzisztenciájú, elesett emberek ideiglenes tanyáját, s ez a nézõpont szorongást és különös, könnyed derût ad egyszerre. A francia kulcs, mellyel a tulajdonos be szokta zárni a bérrel késlekedõk szobáit, beleépül a kisfiú világába és bölcsességgé érik benne. A regény végén apjával az Anyához költöznek, de érezni lehet, hogy a kisfiú is tudja: ez is csak ideiglenes, s így jó, így igaz. ; A huszonegyedik utca (1949) egy egyetemista fiúról szól. Külvárosi utcák, bérházak, kocsmák füstös, kopottas világa tárul fel a regényben. A huszonegyedik utca pedig a fõbérlõék kisfiának víziója: Ott aztán énekelhetsz, nem ver meg a rendõr. Nem kiabálnak, nem veszekednek veled, és ha reggel tovább akarsz feküdni, senki sem zavar. A boltos ingyen is ad narancsot, mert nem mindig van pénze az embernek, és a moziban nem kell jegyet váltani. Gábor, a fõszereplõ, akinek kóborlásairól és vergõdéseit naplójegyzeteket is olvashatunk, a regény vége felé így ír: -Az elhagyott kis mellékutcákban van a huszonegyedik utca.

Mándy Iván - A ​légyvadász
A ​Légyvadász a kortárs próza nagymesterének utolsó novelláit gyűjti egybe. Ezek az írások 1992 és 1995 között születtek, s ennek a hasonlíthatatlanul és utánozhatatlanul eredeti hangú elbeszélő művészetnek a végső érettségét reprezentálják.

Mándy Iván - Tépett ​füzetlapok
Mándy ​Iván (1918-) a modern magyar novella egyik mestere tősgyökeres pesti író. "Gyár utca. Tisza Kálmán tér. Józsefváros. Nekem ez Magyarország, ez a haza. Pontosabban: csak innen kiindulva tudom átfogni", vallotta meg egyszer, s írásaiban - novelláinak színe-javát tartalmazó Tépett füzetlapok című kötetünkben is - ennek a szülőföldnek a képe jelenik meg szüntelenül; a pesti utcák, terek, kapualjak, valaha volt kávéházak, kiskocsmák, ütött-kopott szállodák, "csengetős" mozik világát benépesítő, jellegzetes embereivel együtt. A régi, legendás Teleki, az Árusok tere ócskásai, ügynökök, szállodaportások, alvilági nehéz fiúk a Tisza Kálmán térről, padokon háló csavargók, valamint örökké szivarozó, lapnélküli "szerkesztő úr" apja, fantasztikus gründolások és más pénzügyi manőverek bohém életű megszállottja és kárvallottja; ebben az emberi környezetben telt el "rémületes és bizonytalan gyerekkora", a polgári jólét és a bohém nyomorúság hullámvasútján "teli életfélelemmel", s őket ábrázolja a könyörtelen éleslátás és megindult szeretetet kettős fénytörésben, meg a csinos bölcsészlányokat, presszós nőket, a tribünök árnyékában élő, s a futballpályák szélén ácsorgó, fanatikus drukkereket, akiknek a klubhűsége az író számára voltaképpen azonos a "hazaszeretet" fogalmával. - A pályakezdő novellistát Schöpflin Aladár fedezte föl, s Mándy azóta is ragaszkodik írói világának anyagához és embereihez, akik "olyanok, amilyenek, de abban valódiak." De hát az az ő ars poeticája. "Dolgozni kell - nincs más. Meg hűnek maradni ezekhez a sokat szenvedett terekhez, utcákhoz."

Mándy Iván - Egyérintő
Diákkoromban ​futballista-karrierről álmodtam. Korán kiderült: a kerek labdához semmi tehetségem. Elkezdtem írni. Tizenhat-tizenhét éves lehettem, mikor egy fejelőmérkőzésen valamit észrevettem. Öreg csavargó ment át a téren, leült a padra és elaludt. Ez lett az első novellám. Ezzel rábukkantam az alaptémára, vagy még inkább: az alaptéma talált meg engem. Hőseim azóta is jönnek, legyintenek, elalszanak. Másképpen: a külváros varázsa, álomvilága és költészete adott nekem látásmódot. Amit írok, egy szelet a világból. Amennyit a reflektor kihasít a sötétből. Mint mikor egy gyerek az ablakon át az utcára bámul, s az előtte elvonuló látványból valamit behúz magának, hogy alaposan szemügyre vegye. Írói igényem: kizárni minden esetlegességet, elhagyni a töltő- és mellékanyagot, megtalálni és rögzíteni a legfontosabbat. Egy szóval sem többet. Annak a bódénak, amit én Budapesten, az árusok terén felállítok, a világ minden pontján meg kell állnia. Ha bárhol összedől, be kell ismernem, hogy rosszul építkeztem. Regényeim és novelláim szereplői küzdő emberek. Ezzel azt is mondtam: van bennük optimizmus. Persze, nincsenek a gyengeelméjűek monoton derűlátásával megverve. Csempe-Pempe, Csutak vagy más hősöm életében a kezdés, a bukás, az újrakezdés, a csalódás olykor szánnivalóan tragikus, néha groteszk. De hát felesleges is az ilyesmit agyonmagyarázni... Mándy Iván

Mándy Iván - Séta ​a ház körül / Előadók, társszerzők
Mándy ​Iván (1918–1995) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas író, drámaíró és dramaturg. Első novellája a Magyarság című lapban jelent meg, 1937-ben. Innentől kezdve folyamatosan jelennek meg írásai. A háború alatt sporttudósítóként dolgozott, de a háború után újra a szépirodalomé a főszerep: az Újholdasakhoz csatlakozott, rövid ideig társzerkesztőként is tevékenykedett a lapnál. 1949 és 1957 között nem publikálhatott, az Újhold is megszűnt, így félig-meddig kényszerből elhelyezkedett a Magyar Rádiónál, ahol leginkább dramaturgként, hangjátékok szerzőjeként tevékenykedett. Ugyanebben az időszakban a Népművelési Intézet munkatársaként vidéken tartott előadásokat. Azonban a „kényszerű csend” időszakában is dolgozott, ezek a művei csak később jelenhettek meg. 1957 után szabadúszó,1989-től a Holmi szerkesztője, 1992-től pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Mándy Iván - Sándor Pál - Szabadíts ​meg a gonosztól
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók