Ajax-loader

Mándy Iván könyvei a rukkolán


Mándy Iván - A ​villamos
"Figyeljen ​ide! Nincsenek már tizenkilencesek. Nincs egyetlen tizenkilences se. Akiről maga azt hiszi, hogy tizenkilences, az nem más, mint... Ördögi, uram! Ördögi! A régi hatosok! Valaha a város büszkeségei. A Körút gavallérjai! És most ezeken a kis utcákon. Megbújva, meglapulva. És megalázva. Ő, de milyen gyalázatosan meggyalázva! Idegen név alatt. Bárki bármikor rájuk piríthat. Megszégyenítheti a nyílt utcán. Hohó! Mintha már találkoztunk volna! Mintha már láttam volna uraságodat! Csak akkor éppen... Igen, ezt még megkaphatják. Ez még hátravan. Hát akkor inkább széthasítva aprófára vágva eltüzelve... Egy kalauznő aludt a fűben a végállomás mellett. Zubbonya szétnyitva. Szőke haját fújta a szél. Kissé távolabb a villamos mélységes megértéssel. Aludj csak! Aludj!"

1552575
elérhető
2

Mándy Iván - Ciklon
Senki ​sem ismerte nála jobban a budapesti bérházak, presszók, uszodák és focipályák világát, és senki sem tudta nála jobban, hogy a nagy felfedezésekhez nem feltétlenül kell elutazni: elég egy választott világot minél közelebbről szemügyre venni. Mándy Iván a XX. századi magyar próza egyik legjelentősebb, besorolhatatlan, mindig újra és újra felfedezett klasszikusa. Novellái éppolyan feledhetetlenek, mint ifjúsági regényei vagy a Régi idők focija című film alapjául szolgáló írások, mégis ezek a novellák jelentik az életmű esszenciáját. A szerző születésének századik évfordulója alkalmából megjelent könyv Mándy legjobb történeteiből ad válogatást, a kötetet szerkesztő Darvasi Ferenc értelmező életrajzának kíséretében.

A_trafik
elérhető
1

Mándy Iván - A ​Trafik
A ​hölgy feláll. (Néha feláll, és akkor látni a szűk fekete szoknyáját.) Kiemelt két cigarilloszt a dobozból. Zacskóba csúsztatja. Úgy nyújtja a fiú felé. Szeret! Ha zacskóba adja a szivart akkor szeret! Még akkor is, ha papírba csomagolja. Leszakított újságpapírba vagy olyan bús barnába. De persze, ha csak úgy nyomja a kezembe!... A trafik esti fénye. Egyszerre csak előtte a kivilágított kirakat. A járdára hulló kedves, otthonos fény. A járdaszéli vékonyka fa is kapott valamit ebből a fényből. Mintha többen állnának a fa mellett. Egész kis társaság. Itt adtak találkozót egymásnak, hogy aztán együtt menjenek be. És beszélgessenek. Odabent is ismerősök várják őket. De a legkedvesebb ismerős maga a hölgy. Nem, a hölgy nem beszélget senkivel. Még sose láttam, hogy beszélgetett volna valakivel. Talán nincs is ott. Talán az a másik ül a pult mögött. Ó, igen, az a másik. Sovány, szemüveges nő szétlapított orral. Valahonnan a szemüvege fölül néz. Kedélytelen, náthás hang. Két cigarillosz! És már nyújtja is. De a fiú megszólal. (Most megszólal!) - Tessék szíves lenni becsomagolni! - Becsomagolni? Na nézd csak! És legalább köszönnél! Nem tudsz köszönni? Nem tud köszönni. Úgy is megy ki, köszönés nélkül.

M%c3%a1ndy_iv%c3%a1n__-_%c3%96n%c3%a9letrajz
elérhető
1

Mándy Iván - Önéletrajz
Mándy ​Iván új könyve az elmúlt években írott műveinél határozottabb kontúrú alkotásokat tartalmaz, amelyek java része, mint a cím is jelzi, önéletrajzi fogantatású. Ne gondoljunk persze realista igénnyel megformált valóságábrázolásra, konkrét eseménysorokra, plasztikusan fölvázolt alakokra. A fölényes mesterségbeli tudással szerkesztett írásművekben gyors vágásokkal vagy lassú áttűnésekkel továbbra is álom és valóság, képzelgés és emlékezés, lírai látomás és pontos megfigyelés keveredik, szinte szétválaszthatatlanul, és nagyjából mégis körvonalazható történeteket mondanak el, elsősorban a terjedelmesebb novellák és a rádiójátékok.- Ezekben többek közt egy nyugati utazás viszontagságairól, előkészületeiről, Zsámboy János félelmeiről és menekülési kísérleteiről, a lebontásra ítélt házból elköltöző, az új házban a lakókkal ismerkedő Selyem Béla élményeiről, Somos Béni Balaton-parti, alagsori tárlatáról olvashatunk. A lírailag oldottabb és lazább vonalvezetés rövidebb írásokban pedig egy temetői látogatásról, egy kávébarna kavicsról, amitől a gyermeki képzeletben föltámad "az éles, hideg sivatagi szél", és sok minden másról, Apa és Anya felejthetetlen alakjáról, Marlene Dietrichről, Nemeskürty mozijáról, egyáltalán a régi mozik varázsáról, a létrák sorsáról, a kabinszúnyogokról, az előszoba-huszárokról, az 50-es évekbeli emlékekről és írói följegyzésekről. De talán fontosabb, ami az elmondható történetek mögött rejtőzik, ami bennük testet öltve kifejeződik. A hétköznapi világ pazarló bőségét ábrázolva, a használatból kikopott, kallódó tárgyakat, elárvult színhelyeket fölvillantva, elúszó beszédfoszlányokat, régmúlt párbeszédtöredékeket, váratlanul fölbukkanó, majd gyorsan a semmibe hanyatló alakokat, találkozásokat rögzítve ugyanis Mándy Iván mindig a létezés iszonyáról, a boldogság elvesztéséről, a gyötrelmes s mégis megrendítő szépségű emberi küzdelmekről beszél, érzékletesen és hitelesen.

Mándy Iván - A ​bútorok
A ​roskatag karosszékek, ormótlan hármasszekrények, kopott kórházi vaságyak, ásatag ebédlőgarnitúrák, hivalkodó márványasztalok - e könyv különös hősei - valamennyien tanúk. Az önnön szűkösségüktől szenvedő, képzelt csodákkal, valódi és álmodott emlékekkel vígasztalandó emberi életek tanúi. A múlt és a jelen kísérteteiről, kínzó magányról és megunt társaságáról, betegségről és halálról, röpke szerelmekről, ünnepi kedvről és hétköznapi józanságról: az emberi életek kiszámíthatatlanul formálódó költészetéről vallanak Mándy Iván bútorai, a padlásra került ócskaságok csakúgy, mint a pöffeszkedő vadonatújak. "Éjjeliszekrények érkeztek a házba. Zömök, barna éjjeliszekrények. Elfoglalták a lépcsőfordulókat. Minden emeleten egy-egy éjjeliszekrény. Egy pillanat és felcsendül a karének. Egy rekamié lebegett az udvar fölött. Egy olyan dupla rekamié. Oldalt dőlve úszott a levegőben. Ellebegett az udvar fölött. Visszatért. Mozdulatlanul állt a levegőben. Lassan ereszkedett."

Mándy Iván - Robin ​Hood
Vidám ​kópékról, a sherwoodi erdő sok kalandot megért bujdosóiról szól ez a könyv. A történelmi regényekben, filmekben és színdarabokban már oly sokszor megrajzolt Robin Hood új arccal lép itt elénk. "Robin pajtás" ő ismét, akárcsak az eredeti, középkori angol balladákban. Tréfára mindig kész, szabadságszerető, bátor fiatal legény, aki társaival együtt az erdőt lakván igazságosztó zsiványként a szegény nép legfőbb védője és a nagyurak rettegett üldözője lesz. Mi tagadás, Richárd király keresztes hadjáratát, János herceg trónbitorlási kísérletét ma már a történelem is alig tartja számon, ám a normann elnyomók ellen lázadó Robin Hood alakját mindmáig frissen megőrizte a nép képzelete.

Mándy Iván - Egy ​ember álma
"- ​A trónörökös nagyon szerette ezt a fürdőt... - Csak nem azok ott? - Mit képzelsz! Rudolf soha nem húzott volna fel egy ilyen trikót! ... A tábornok bent volt az előszobában. Egy képet nézett a szekrény mellett. Előkotorta öreg, drótkeretes szemüvegét, úgy hajolt a képhez. - Város, valamilyen város. Azért egy domboldal mégiscsak más, domboldal présházzal. - Présház az nincs - János hátrább húzódott. ... Itt szállt meg a svéd király - magyarázta apa. - Ágyba kérte a reggelijét. Kávé, vaj, dzsem, tojás. ...A nő felnézett az ágyról. - Mit csinál a hajammal? - kérdezte elnyúlt, panaszos hangon. János ujjai megmerevedtek. A nőt nézte, ahogy hever az ágyon. A vörös hajat a szekrény tetején. - Egészen összekócol! - hallatszott az ágyról. - Micsoda hajzuhatag! - Apa állt az ajtóban. Hóna alatt a hegedű. - ó, a feleségem haja! - Ferenczi Aurél kijött a szobából. Odament Jánoshoz, letépte kezéről a hajat. - Valaki azt mondta, hogy Erzsébet királynőé volt ilyen. ...Oszlopokban jött a füst. Szélrohamok hajtották. Átszállt a kiégett ablakokon, a szobákon. János a kavargó eget nézte. Közben egy hangot hallott valahonnan mélyről. - Egy könyv... Nekem volt egy könyvem."

Mándy Iván - Átkelés
Semmi ​sem véletlen Mándy világában - nagyon is szigorú törvények uralkodnak benne. A baj, a bánat, a bűn, a hit, a hűtlenség, a kirekesztettség, a kopottságában is szívós mítosz (lehet egyéni és társadalmi eredetű egyaránt), a halál, az értelem, a képzelet, a hazugság, és a józan megvilágosodás, a szenvedés és a játék - mind-mind olyan elemek, amelyek beleépülnek az emberi életbe, s kénytelen-kelletlen számolni kell velük: nincs olyan bölcsesség, nincs olyan öröm, nincs olyan szépség, amely függetleníteni tudná magát tőlük. S konzekvens írói választás az, amely tizenhét hosszabb-rövidebb írás által mindennek kifejezésére a költészetet hívja segítségül. Igaz és alkalmas formát talált e kötetében az író igaz és elgondolkoztató véleményvízióinak megjelenítéséhez.

Mándy Iván - Francia ​kulcs
A ​Francia kulcs (1948) főszereplője, mint több Mándy-írásban, apa és kisfia, valamint egy ócska szálloda a maga gyűrött népével. A kisfiú szemével látjuk a kétes egzisztenciájú, elesett emberek ideiglenes tanyáját, s ez a nézőpont szorongást és különös, könnyed derűt ad egyszerre. A francia kulcs, mellyel a tulajdonos be szokta zárni a bérrel késlekedők szobáit, beleépül a kisfiú világába és bölcsességgé érik benne. A regény végén apjával az Anyához költöznek, de érezni lehet, hogy a kisfiú is tudja: ez is csak ideiglenes, s így jó, így igaz.

Mándy Iván - Szeretve ​tisztelt főcsatár
Valóban ​idegenkedett Mándy Iván a levelezéstől? Különbözik a próza- és levélírói nyelve? Nem szeretett különösebben irodalomról beszélni? Törődött az alkotásai sorsával? A külföldi megjelenéssel? Tényleg annyira szerették a pályatársai? Gyakran beszűrődött az élete a prózájába? Általában arról írt, ami a közvetlen környezetében történt? Tetőtől talpig úriember volt? Művész létére egyfajta civil magatartás jellemezte? Csak kávéházban, futballpályán, moziban érezte jól magát? Kizárólag Pest érdekelte, a vidék, a természet viszont hidegen hagyta? Zárt világban élt? Nem tartotta a kapcsolatot a rokonságával? A házasság megváltoztatta? Volt nagy szerelme a felesége előtt? A humora soha, még a legnehezebb években sem tűnt el? Sok kérdés, sok sztereotípia - mindet mérlegre tehetjük Mándy most először kézbe vehető levelezését olvasva, amelyet Darvasi Ferenc bőséges, informatív jegyzetanyaggal és különleges fényképekkel ad közre.

Mándy Iván - Huzatban
Mándy ​Iván az egyik legrangosabb és legnépszerűbb prózaírónk, akinek már az első írásai is varázslatos világot ábrázoltak, a Teleki téri árusok és vagányok, kallódó figurák, a hónapos szobák és kis hotelek lakóinak világát, szegényes életét, amelyben álom és valóság, vágyak, képzelgések és rideg tények szinte szétbogozhatatlanul keveredtek. Az elmúlt fél évszázad során aztán tematikailag és formailag egyaránt tovább gazdagodott, önéletrajzi és más egyéb témákkal bővült, filmtechnikai vágásokra emlékeztető fogásokkal finomodott, prózaírói igényességéből semmit sem veszítve, stílusában, hangulatában és tömörségében mindinkább a lírához közeledett, és minden tekintetben kiteljesedett írói életműve. Regények, novellák és hangjátékok hosszú sora igazolja ezt, és igazolhatják például újabb novelláinak bevezető sorai, amelyekkel azonnal légkört, hangulatot teremt, s amelyekkel azonnal lebilincseli, magával ragadja olvasóit. "Egy infánsnő jön le a lépcsőn. Olyan méltóságteljes közvetlenséggel. Ki tudja! Talán már régen ismerős ebben az öreg, pesti házban. A lakásokban, az emeleteken, a lépcsőkön. Na persze! Hiszen már többször is járt Bauer Lajosnál. Az infánsnő Henriknek szólítja. Olykor Lajos Henriknek." Csengetésre ébredt. A délutáni álom szétfoszlott. Az a kedves, békés délutáni álom. És most már úgy feküdt a díványon a csengetés záporában. Nem kelt fel. Nem! Még nem! Belekapaszkodott a dívány szélébe. Csengessenek! Csak csengessenek! Most mintha abbahagynák. Nem hagyták abba. Talán többen is nekiugrottak a csengőnek." "A kis Balla! Átviszem őket a szomszéd udvarba a kis Ballához. Kopott külvárosi figura egy külvárosi udvar mélyén. Előbb volt itt, mint maga a ház. Senki se ismeri úgy ezt a környéket. Csak megpöccintem és kidől belőle minden. A németek ráharapnak a kis Ballára." Ezekben az új novellákban Mándy Iván a tőle megszokott könnyedséggel és fölényes mesterségbeli tudással elegyíti a régmúlt, a közelmúlt és a jelen eseményeit, gyakran egy-egy művön belül is egymásba csúsztatva az emlék- és álomfoszlányokat, egymás mellé illesztve a különböző időkből származó elemeket. Többek között az Árusok terén lezajló fejelőcsatákról, Schöpflin Aladár szerkesztői fogadásáról, a zsidóüldözések korának emlékeiről, az emberi gyávaságról és bátorságról, egy nemrégi londoni utazás élményeiről, Petőfi állítólagos Szibériába kerüléséről, Ottlik Gézáról, egy pesti bérház mai életéről, légköréről, egy Kádár Jánosnak címzett tiltakozó jegyzék alá nem írásának körülményeiről olvashatunk bennük. S talán még fontosabb, ami az elmondható, körvonalazható események mögött meghúzódik, az az önmagát nem kímélő, kicsit ironikus és kesernyés szemlélet, amellyel szereplőit, személyeket és tárgyakat egyaránt ábrázolja, s amelyet mégis bölcs szomorúság, az elesettek és megalázottak iránti megbocsátás és szeretet itat át.

Mándy Iván - Idegen ​szobák
Mándy ​Iván (1918–1995) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas író, drámaíró és dramaturg. Első novellája a Magyarság című lapban jelent meg, 1937-ben. Innentől kezdve folyamatosan jelennek meg írásai. A háború alatt sporttudósítóként dolgozott, de a háború után újra a szépirodalomé a főszerep: az Újholdasakhoz csatlakozott, rövid ideig társzerkesztőként is tevékenykedett a lapnál. 1949 és 1957 között nem publikálhatott, az Újhold is megszűnt, így félig-meddig kényszerből elhelyezkedett a Magyar Rádiónál, ahol leginkább dramaturgként, hangjátékok szerzőjeként tevékenykedett. Ugyanebben az időszakban a Népművelési Intézet munkatársaként vidéken tartott előadásokat. Azonban a „kényszerű csend” időszakában is dolgozott, ezek a művei csak később jelenhettek meg. 1957 után szabadúszó,1989-től a Holmi szerkesztője, 1992-től pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Mándy Iván - A ​huszonegyedik utca
_A ​huszonegyedik utca_ egy egyetemista fiúról szól. Külvárosi utcák, bérházak, kocsmák füstös, kopottas világa tárul fel a regényben. A huszonegyedik utca pedig a főbérlőék kisfiának víziója: Ott aztán énekelhetsz, nem ver meg a rendőr. Nem kiabálnak, nem veszekednek veled, és ha reggel tovább akarsz feküdni, senki sem zavar. A boltos ingyen is ad narancsot, mert nem mindig van pénze az embernek, és a moziban nem kell jegyet váltani. Gábor, a főszereplő, akinek kóborlásairól és vergődéseiről naplójegyzeteket is olvashatunk, a regény vége felé így ír: – Az elhagyott kis mellékutcákban van a huszonegyedik utca.

Mándy Iván - Sándor Pál - Szabadíts ​meg a gonosztól
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mándy Iván - Mit ​akarhat egy író?
Mándy ​Iván új hangot, új látásmódot, új stílust hozott novellairodalmunkba. Hangot, látásmódot, stílust, melynek nagy vonzereje van: ki ne látná, hogy az újabb nemzedék néhány, sokat ígérő tehetsége az ő útján halad tovább... Számára a próza nemcsak közlési eszköz, nemcsak ábrázolásforma, elbeszélésmód, hanem ugyanannyira költészet is, azaz - mint a szürrealisták mondták - költői valóságteremtés... Bonyolultan vegyül benne egyrészt a morális ítélet, másrészt a megértés, harmadsorban bizonyos személyesség. »Költői realista« olyasformán, ahogyan Gelléri Andor Endre »tündéri realizmusáról« beszélünk...

Mándy Iván - Lány ​az uszodából
A ​kötet huszonkét novellája a mai magyar próza egyik legegyénibb hangú mesterének életművébe nyújt betekintést. A néhol drámai, de legtöbbször ironikusan vagy szorongatóan költői elbeszélések hősei egyszerű emberek: bérkocsisok, felszolgálónők, kültelki vagányok, árusok, ügynökök, vásott suhancok. S ha feltűnik is közöttük néhány "intellektuálisabb" figura - Zsámboky János író és néhány kartársa -, az ő történeteikben is éppúgy a hétköznapiság levegője leng, mint a Teleki téri legendákban, novellákban. A frisebb elbeszélések igazi hősei pedig az emlékek: a múlt, amely többnyire szomorú és reménytelen volt, s felejthetetlenként megőrzött pillanatait is legtöbbször csak utólag teremtette meg a képzelet és az önvédő hazugság. E kitalált, átlényegített pillanatok azonban hamisságukban is megejtőek és varázsosak, mert az élet furcsa, éltető és élni segítő költészete testesül meg bennük.

Mándy Iván - A ​légyvadász
A ​Légyvadász a kortárs próza nagymesterének utolsó novelláit gyűjti egybe. Ezek az írások 1992 és 1995 között születtek, s ennek a hasonlíthatatlanul és utánozhatatlanul eredeti hangú elbeszélő művészetnek a végső érettségét reprezentálják.

Mándy Iván - Az ​enyedi diák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mándy Iván - Strandok, ​uszodák
Egy ​férfi ásítozik a földszinti kabinsor előtt. Egy másik a lépcsőn üldögél. A terasz üres A nyugágyak elnyúlnak a reggeli fényben. Ez az ő idejük ... ez még igen. Aztán majd az a tébolyodott roham. Ahogy elragadják őket. Egy öreg nő felfelé mászik a lehetetlenül szűk, kanyargós csigalépcsőn. Olykor kifulladva megáll. Néhány ődöngő alak a tetőn. Honnan ereszkedtek le? Miféle fényből? Az öregasszony felfelé mászik. Odalent egy lány kibújik a papucsából. Indul lefelé a medence lépcsőjén. Egy pillanatra megáll. Belecsúszik a vízbe. Belesimul. Közben már jönnek. Már megindult a menet. Nyomulnak befelé, hogy elfoglalják az uszodát. Csoportosan vagy magányosan. Sietve, szinte rohanva. Vagy éppen lassan, ráérősen. Férfiak és nők. Fiatalok és öregek. A férfi csak egy arcot keres. Egy arcra vár.

Mándy Iván - Egy ​ember álma / Álom a színházról / A locsolókocsi
Az ​életműsorozat új kötete Mándy Iván három nagy sikerű, varázslatos erejű alkotását gyűjti egybe. Első megjelenésük időrendjében a következőket: A locsolókocsi (1965), Egy ember álma (1971), Álom a színházról (1977). Ez a három írásmű, mintegy hatévenkénti látleletként, tematikai, részben műfaji és eszközbeli eltéréseivel kitűnően érzékelteti a szerző írói világának gazdagságát és sokszínűségét, szerves egységét és egyúttal változását, elmélyülését is a csaknem két évtizedes időszakban. Mindegyik más és más szeletét, aspektusát és problémakörét mutatja be a rejtekező, szövevényes és izgató, a kimeríthetetlenül csodálatos és fenyegető létezésnek…

Mándy Iván - Csutak ​színre lép / Csutak és a szürke ló / Csutak a mikrofon előtt / Csutak és Gyáva Dezső
Régen ​találkoztunk Csutakkal, ezzel a kedves, mindenre fogékony kiskamasszal. Vele találkozni annyi, mint gyerek-önmagunkkal találkozni. Gyermekeknek éppúgy olvasmánya tehát, mint a rájuk kíváncsi, őket megérteni akaró felnőtteknek. A négy Csutak-regény azt a véleményt erősíti meg bennünk, ami szerint "ifjúsági irodalom" nincsen - csak jó és rossz irodalom van. A Mándy-művek világában nem jelentenek külön szigetet a gyerekeknek írt történetek. E jellegzetes Mándy-szövegek az életmű részeként arról vallanak, hogy a gyermekek rejtélyes világa sokkal erősebben kötődik a lélek dolgaihoz, mint a társadalmi változásokhoz - s azért is maradt érintetlenül e művek eredeti szépsége. De szembetűnő az is, hogy Csutak mennyire hozzátartozik a Mándy-művek világához a maga gyerekesen felnőttes és felnőttesen gyerekes érettségével, érzékenységével, és hogy milyen egységesen egyszerű elemekből építkezik ez a bonyolult tartalmakat is világosan közlő, költői tömörségű próza. "Elmondani valamit a mai gyerekek hétköznapjából. Ezekből az egyszerű és felejthetetlen pillanatokból, amikor a gyerek felfedezi az utcát, a teret - és egy kicsit saját magát." Így vall az író a Csutak-történetek hátteréről.

Mándy Iván - Előadók, ​társszerzők / Mi van Verával? - Előadók, társszerzők - Arnold, a bálnavadász
A ​Vera-novellák szülőfiguráit a fölbomlott családi hármas hangulatainak, az egybetartozás gesztusainak megőrzése vezérli a mindennapok legváratlanabb helyzeteiben is. A ragaszkodás hatja át az Előadok, társszerzők hőseinek lényét is. Arnold pedig, a kopott kis bábú, a hűség maga.A barátsághoz, a gyengéd érzelmekhez, az életet átszínező költészethez, az emberi méltósághoz való ragaszkodás megtestesítője.

Mándy Iván - Novellák ​I-III.
Az ​első kötet tartalmából: Korai novellák; Vendégek a palackban (1949); Idegen szobák (1957); Az ördög konyhája (1965; Borika vendégei; Lépcsők; Az ördög konyhája). A második kötet tartalmából: Séta a ház körül (1966); Előadók, társszerzők (1950-1952 , 1970); Mi van Verával? (1970; Az ördög konyhája; Tévé-műsor; Helyszínek; Mi van Verával?); Fél hat felé (1974). A harmadik kötet tartalmából: Átkelés (1983); Önéletrajz (1989); Huzatban (1992); Késői novellák.

Mándy Iván - Régi ​idők mozija / Zsámboky mozija
A ​Mándy Iván művei sorozat jelen második kötete az írónak a film, a filmművészet ihlette két nagyobb kompozícióját nyújtja át.

Mándy Iván - Lélegzetvétel ​nélkül
Az ​életmű sorozat első kötete Mándy Iván novelláinak egy részét, az első három novellás kötetének anyagát (Vendégek a Palackban, 1949, Idegen szobák, 1957, Az ördög konyhája, 1965) gyűjti egybe. Azokat az írásait, amelyekben lenyűgöző művészi erővel, megejtő líraisággal és talán a legkorábban körvonalazta írói világát, azt a jellegzetes külvárosi tájat, csetlő-botló hőseivel, kallódó kisembereivel. Csavargók és léhűtők, árusok és bódésok, felhajtók és rongyrázók, potyapofák és futballdrukkerek, mozirajongók, öregek és fiatalok, öntudatlanul szenvedő és tehetetlenül vergődő, esendő, ám nemegyszer a kegyetlenkedéstől sem visszariadó alakok elevenednek meg és kavarognak ezekben a háború zűrzavarában, a koalíciós években vagy az ötvenes évek első felében játszódó művekben. Az íróról és e korszakának novelláiról szólva Rónay György így összegezte benyomásait Az ördög konyhája megjelenésekor: " Világát már jól ismerjük: társadalom peremén kallódó emberek, az élet hajótöröttjei, akik nemcsak a létükért való küzdelemre látszanak alkalmatlanoknak, hanem arra is, hogy egyáltalán fölépítsék valahogyan az életüket, csináljanak valamit magukból. (...) Kétségkívül nagyon éles szeme van, s amit lát, azt könyörtelen élességgel rögzíti. De az észlelésen és a rögzítésen túl - lehetetlen meg nem érezni - van benne valami mély, leplezett, sokszor iróniával takart részvét, homályosan tapogatódzó érdeklődés ezek iránt a többnyire vakvágányon futó sorsok iránt. Ezek nem pusztán kuriózumok Mándy Iván számára, nem afféle érdekességek, csodabogarak, melyeket gombostűjére szúr, elevenen fölnyársal, s aztán nézi, hogyan kapálódznak és vergődnek. (...) Világa kétségkívül határolt, de ezt a határolt világát nagyon alaposan ismeri, és ábrázolására, >>lényegének<< föltárására sikerült adekvát stílust teremtenie - mondhatnám stílusában olyan műszert teremtett, amely elsőrendűen alkalmas a lét e homályos tudatvilágú rétegének föltárására. A lényeges társadalmi problémák iránt, úgy látszik, valóban nem túlságosan érdeklődik, de azt a keveset, amire figyelmét ráirányítja, különleges éleslátással tudja nézni, ráadásul olykor igen kemény, bár mindig pusztán csak az ábrázolásban megnyilatkozó - és sosem moralizáló - kritikával. "

Mándy Iván - Regények ​I-II.
A ​Mándy életmű új köteteiben A pálya szélén és a Régi idők mozija című közismert és népszerű műveken kívül olyan nagyszerű, a jellegzetes Mándy-világot alkotó írások kaptak még helyet, mint A huszonegyedik utca, a Francia kulcs, a Fabulya feleségei, az Egy ember álma, a Mi az, öreg?, a Zsámboki mozija és az Álom a színházról.

Mándy Iván - Egyérintő
Diákkoromban ​futballista-karrierről álmodtam. Korán kiderült: a kerek labdához semmi tehetségem. Elkezdtem írni. Tizenhat-tizenhét éves lehettem, mikor egy fejelőmérkőzésen valamit észrevettem. Öreg csavargó ment át a téren, leült a padra és elaludt. Ez lett az első novellám. Ezzel rábukkantam az alaptémára, vagy még inkább: az alaptéma talált meg engem. Hőseim azóta is jönnek, legyintenek, elalszanak. Másképpen: a külváros varázsa, álomvilága és költészete adott nekem látásmódot. Amit írok, egy szelet a világból. Amennyit a reflektor kihasít a sötétből. Mint mikor egy gyerek az ablakon át az utcára bámul, s az előtte elvonuló látványból valamit behúz magának, hogy alaposan szemügyre vegye. Írói igényem: kizárni minden esetlegességet, elhagyni a töltő- és mellékanyagot, megtalálni és rögzíteni a legfontosabbat. Egy szóval sem többet. Annak a bódénak, amit én Budapesten, az árusok terén felállítok, a világ minden pontján meg kell állnia. Ha bárhol összedől, be kell ismernem, hogy rosszul építkeztem. Regényeim és novelláim szereplői küzdő emberek. Ezzel azt is mondtam: van bennük optimizmus. Persze, nincsenek a gyengeelméjűek monoton derűlátásával megverve. Csempe-Pempe, Csutak vagy más hősöm életében a kezdés, a bukás, az újrakezdés, a csalódás olykor szánnivalóan tragikus, néha groteszk. De hát felesleges is az ilyesmit agyonmagyarázni... Mándy Iván

Mándy Iván - Ha ​köztünk vagy, Holman Endre
" ​Hogy is kezdődött ? Hallani akartam a hangjukat. Látni akartam őket. Az alakjaimat, az ismerőseimet. Akiket szerettem, akiket gyűlöltem. De mindenképpen velük voltam. Egyszerűen hozzám tartoztak. És találtam egy műfajt, ahol magam köré gyűjthettem őket. A hangjáték műfaját. A novella után. Mert hát a novellával indult el minden, Szülők, írók, újságírók, presszóslányok, pincérek, kísértetek - itt vannak körülöttem. Mondják, mondják az életüket. Örömeiket, keserveiket. Megjelennek előttem, látom őket. Igen elsősorban látom őket. Talán furcsa, de hát így van. Arcok merülnek fel, mozdulatok, ahogy leteszik a kabátjukat, ahogy leülnek, ölbe ejtik kezüket, ingerülten vonogatják a vállukat, legyintenek. Mindez megelevenedik. Elkezdődik egy beszélgetés. Kirobban a veszekedés. Viharzó veszekedés. És aztán beáll a csönd. Ez megint olyan különös. Hogy a hangjátékban mennyi mindent kifejez a csönd! Mennyi mindent el lehet vele mondani. Egyébként sose hittem volna, hogy a novellán kívül ilyen ismerős légkörbe kerülök. Eleinte csak néhány félszeg kísérlet. Hangjáték, na igen... Talán egy kicsit meg tudok lógni a novellaírás fegyelme alól. Már ami a hangulati szerkesztést illeti. A hangjáték ugye, azért mégis lazább, oldottabb... Hát nem! A műfaj nem adta meg magát. Tessék csak teljes bedobással! Új földrész, felfedezés... Rendben van! Csakhogy ezért tessék megküzdeni! Egymás után dobtam el az első hangjáték oldalait. Újra kezdtem. És megint csak újra kezdtem. Szó sem volt már semmiféle lazításról. A jól ismert jeges rémület, az a szinte fizikai rosszullét, mint a novelláknál. (Lelkiekről ne beszéljünk!) De akkor már tudtam, hogy otthon vagyok" Mándy Iván

Mándy Iván - Séta ​a ház körül / Előadók, társszerzők
Mándy ​Iván (1918–1995) Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas író, drámaíró és dramaturg. Első novellája a Magyarság című lapban jelent meg, 1937-ben. Innentől kezdve folyamatosan jelennek meg írásai. A háború alatt sporttudósítóként dolgozott, de a háború után újra a szépirodalomé a főszerep: az Újholdasakhoz csatlakozott, rövid ideig társzerkesztőként is tevékenykedett a lapnál. 1949 és 1957 között nem publikálhatott, az Újhold is megszűnt, így félig-meddig kényszerből elhelyezkedett a Magyar Rádiónál, ahol leginkább dramaturgként, hangjátékok szerzőjeként tevékenykedett. Ugyanebben az időszakban a Népművelési Intézet munkatársaként vidéken tartott előadásokat. Azonban a „kényszerű csend” időszakában is dolgozott, ezek a művei csak később jelenhettek meg. 1957 után szabadúszó,1989-től a Holmi szerkesztője, 1992-től pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Mándy Iván - Harminc ​novella
Írásaim ​örökké visszatérő színtere a három tér világa. Tisza Kálmán tér, Mátyás tér, Teleki tér. Ifjúságom idején három külön világ. A Tisza Kálmán tér nagyköre a sötétség beálltával, meglehetősen fenyegető. Szinte maga az alvilág. De a virágokkal szegélyezett sétányok a szerelmespároké. A Mátyás tér szűk kis mellékutcáival a cigányoké. Innen mindig zene hallatszik, látni olykor nem látni senkit. Mintha maga a tér zenélne. A Teleky pedig az árusok tere. Legendás alakok ezek az árusok. Beleveszve egy soha véget nem érő párbeszédbe. Váratlanul megvadulnak. Előkerül a kés? Egymásnak ugranak? Á, dehogy. Összeölelkeznek, elindulnak egy ivó felé. Hát igen, nekem ez a hazám. A hajdani külvárosi terek, kapualjak, cukrászdák, homályos kávéházak. Ahol a novellák és regények lejátszódnak. Igen írtam néhány regényt, úgy érzem, nem is kell szégyenkeznem miattuk. De ami nálam alapvető, az mégis a novella. Mondhatni, valahogy ez az anyanyelvem. Ez a rövid lélegzetű, tömören, néhány szóval is kifejezhető műfaj. Ahogy egy fénysáv kihasít egy darabot a sötétből. Nem tűri el a magyarázatot, a locsogást. Jobb pillanataiban talán a versre emlékeztet. (Mándy Iván)

Mándy Iván - Arnold, ​a bálnavadász
A ​népszerű Csutak-sorozat után új Mándy-regény az ifjúságnak. És méghozzá meseregény, melynek nem kiskamaszok, hanem megelevenedő játékbabák és babával játszó gyerekek a hősei. De azért mégsem egészen mese az, amit Mándy ír, mégsem egészen csak kicsiknek szóló mese. Hiába mesél babákról vagy képzelet szülte figurákról; hiába van tele csodákkal, a valóság határait átlépő, meglepőbbnél meglepőbb fordulatokkal. Mándy ezt a babamesét igazából annak az ifjú olvasórétegnek írta, amely már csaknem felnőtt élettapasztalattal rendelkezik, s amely akár a mesében, akár a regényben, de mindenképpen az igazi irodalomban keresi élettapasztalata tükröződését vagy kiteljesítését. A humoros, kesernyés lírájú, szürrealista regényt Réber László pompás képzelettel formált, mélyen eredeti, színes rajzai díszítik.

Mándy Iván - Csutak ​és Gyáva Dezső
Csutak ​egy különös kiskamasz, akivel mindig történik valami, és nem egészen olyan, mint amilyennek a felnőttek a gyerekeket elképzelik, de az biztos, hogy Csutak mindig a jó oldalra áll... Ez a történet is lírai és humánus, ezúttal a bátorságról és a gyávaságról ír a szerző bravúrosan, fordulatos cselekményeken keresztül vezetve hősét.

Kollekciók