Ajax-loader

Hernádi Miklós könyvei a rukkolán


Hernádi Miklós - Válni ​veszélyes
Könyvemet ​életmentő jelzésnek szánom. Ahogy elmélyedtem a válások valóságában, olyan szenvedésekre, roncsoló mechanizmusokra bukkantam, amelyekről nem szabad a társadalomtudomány hűvös hangján beszámolnom. Sok reformgondolatot tartalmaz ez a könyv, mert nem fogadhatja el a kegyes-kényelmes kibúvót, hogy a hiba mindig csak az egyes emberekben van: kulturálatlanok, civilizálatlanok, úgymond. Ez a könyv nem embereket, hanem intézményeket támad - éppen mert egyes embereket szeretne megmenteni, akik nem kulturálatlanabbak, mint az intézmények, amelyek az ő kultúrájukat szolgáltatják. Megtámadok békés kedvű, sőt megszentelt intézményeket? De hát a támadást az intézmények kezdték! S folytatják naponta azzal, hogy az embereket megtartják - vélt vagy valódi - civilizálatlanságukban. Intézményeket támadok, mert meg lehet menteni egy-egy embert az intézmények átalakítása nélkül, de egyet sem lehet biztosan megmenteni az intézmények átalakítása nélkül.

Hernádi Miklós - Átkelés
"Hőskölteményt ​golyóstollal?" - kérdeztem az Esettanulmány borítóján. Nos, hősökben ma sem vagyunk gazdagabbak, viszont van sok golyóstollunk. A hetvenes évek világnézeti válságából született ez a regény is, de talán tisztább benne egyén és társadalom dialektikája - ezért kimenetele is csúfosabb. Egyetlen sorsot préselek át a társadalom csőrendszerén; regényem főalakja elbukik, de senkit sem vált meg, senkit sem ránt magával, a csőrendszer sértetlen marad. Nem kellene elbuknia, ha át tudná venni környezetének gondolkodását. Bukása nem feltétlenül a saját szégyene, a környezetéé is. Mert ő is felkínál egy gondolkodási stílust, melyet el lehetne fogadni. Minden többségi gondolat először a kisebbségé. Legtöbbünk tudata két part között ingázik, s ezt természetesnek vesszük. Mindig ott vagyunk, ahol érdemes, ajánlatos lennünk. Átkeléskor rendre hátrahagyunk valakit: egyszer sem vagyunk önmagunkkal. Egyesülni magunkkal valamilyen társadalmi igazságosság jegyében - ma ez a bűvészmutatvány csak mesékben válhat valóra. Olyan mesét írtam, amelyben nem válik valóra, de azért kitetszik: egyszer sikerülhet. Ha első regényem kevés szereplőt mozgató kamaradarab volt, ez a mostani nagyobb zenekart mozgat, fordulatosabb. Igaz, a karmester, a regény főalakja, nem tudja végigvezényelni az előadást. sorsát nem tudja egyszerre a saját szemével és környezete szemével látni. Valahányszor kérkedik elszigeteltségével, levitézlik. Valahányszor akaratlanul marad magára, azt hiszem, méltó tiszteletünkre.

Hernádi Miklós - Olyan, ​amilyen?
Tartalom Előszó ​helyett Egy házban Első félkör: együttélés Fiatalok előnyben? Sok férfi sok nő A házibulikról A túlterhelt család Felesleges apák Tanuló gyerekek Nyelvi kiszolgáltatottság? Kinek nevezzelek? Autósvilág Magyarországon Kovács úr feltámadása Magyar ember a zsebébe nyúl Két álom között Értekezés a sorállásról Társasházi társadalom Társasházi teherpróba Betegek vagy bűnözők? A famozsártól a családfáig A hallgatás és a titok Ünnepek, részletre Második félkör: tömegkultúra Az unalom Régi tárgyak Népművészeti láz Csomópontok Fényképezés A képregény Tévévetélkedők Közhelyek kártevése Vigyázat! Zsargon! Irodalmunk adóssága Munkások, akik írnak Táncdalfesztivál Sok a zene A vidámság kora A sport mai arca Gigászok a pályán Sportfazon Modern hiedelmek A tudomány, és akiknek már nem kell Nem akarok ellazulni Utószó helyett Várható élettartamom

Hernádi Miklós - Nemek ​és igenek
A ​nemek ősi munkamegosztását felforgatta a modernizáció.A 18.század végétől világszerte megjelenik a feminizmus,mely minden téren szembehelyezkedik a "férfiuralommal".A feminizmus világhódító útját azonban áldozatok is szegélyezik, akik nem feltétlenül gyermekek és férfiak - nagyon gyakran éppen nők válnak a női ideológiák áldozataivá. A radikális feministák - elszánt,nemritkán azokról, akik tőlük függenek.A feminizmus radikális követelései máris éreztetik a hatásukat pl. az utódnevelés zavaraiban, a családbomlási tendenciák elmélyülésében, sőt, a házasodási kedv világszerte megfigyelhető csökkenésében.Kötetünk egyszerre vonultatja fel a feminizmus mellett szóló érveket azokkal együtt, amelyek a megfontoltabb előrehaladást, esetleg a stratégiák módosítását ajánlják.A gyűjtemény a nőkérdésnek elsősorban hazai sajátosságait, dilemmáit boncolgatja.

Hernádi Miklós - Munka ​közben
Miért ​és hogyan tartottak állatot őseink? Alkalmazható-e a matematika gyakorlati problémák megoldására? Elhárítható-e a szívinfarktus? Be kell-e zárni az elmebetegeket? Hogyan függ össze a freudizmus a nyelvi fordulattal? Lehet-e biztonsággal jósolni a gazdaságban? Jó dolog-e a karrier? Milyen az "élő város"? Hogyan jön létre a szórakoztató ipar? Ezekre és még számos más kérdésre ad választ ez a könyv. A beszélgetések - melyek 1975 és 1977 között jelentek meg az Élet és Irodalomban - a mindennapjainkhoz szervesen kapcsolódó tudományos eredményekről és feladatokról, aktuális gazdasági és társadalmi kérdésekről folynak. Ezek a szakemberek - a legkülönbözőbb tudományágak jeles képviselői - elsősorban az érdeklődő nagyközönséghez szólnak. Nem arra vállalkoztak ugyanis, hogy elmélyedjenek egy-egy néprajzi, lélektani, orvosi, fizikai , nyelvészeti vagy szociológiai problémában, hanem arra, hogy felvillantsák, és "emberközelbe" hozzák azokat a társadalmi jelenségeket, tudományos kísérleteket és eredményeket, amelyek mindannyiunkat érdekelnek és foglalkoztatnak. (A felsoroltak mellett néhány "divatosnak" tekinthető tudomány, illetve kutatási terület is bemutatkozik, pl. a szexuálparológia, a szociálpszichológia, a hipnózis vagy az életmód kutatása.) Lenyűgözően elevenek, színesek, lényegretörők ezek a beszélgetések, amellett mindig érthetőek, világosak. És tényszerűek, mert Hernádi partnerei tisztában vannak vele: az olvasó nem elsősorban őrájuk, hanem a munkájukra kíváncsi.

Hernádi Miklós - Együtt ​vagy külön?
A ​magyarság két elemének mai különállását cseppet sem érzem kisebbnek, mint az volt a harmincas években vagy a tízesekben, pedig akkor sokkal több zsidó élt Magyarországon. Nem azért, mintha Magyarország antiszemitább vagy éppen zsidósabb ország lenne bármelyik más kelet-közép-európai országnál, hanem azért, mert lelki szükségletet elégíti ki mindkét oldalon a különállás fenntartása (1997) Hernádi Miklós 1987 és 2011 között keletkezett szociológiai írásai, melyek fő témái a zsidó önazonosság problémái, a magyar és nemzetközi antiszemita kommunikáció s a holokauszt, illetve a magyar-zsidó irodalom és művészet válaszútjai, változatlanul fájó és súlyos kérdéseket feszegetnek. A bennük következetesen képviselt, a magyar-zsidó együttélésről megfogalmazott, igen határozott társadalomtudományi álláspont, mely a magyar szellemi mezőnyben sajnálatosan ritka, szoros egységet teremt az írások között. A kötetből világosan kirajzolódik a szerző álláspontja a mai magyar zsidó identitás kérdésében: mind a radikális asszimiláció, mind a zsidó disszimiláció (a nemzetiségi kisebbségi törekvések) elutasítása, viszont a kettős identitás - s a vele szükségszerűen együtt járó konfliktusok - konok vállalása. Nem normaként, hanem a társadalmi világ adottságaként tárgyalja a kettős identitást; ez a szemlélet termékenynek bizonyul, mert alkalmas elemzői perspektívát kínál az egyes témák tárgyalásához. A kötet írásai egy nagy tudású, teoretikusan felkészült és problémaérzékeny szociológus művei.

Hernádi Miklós - Tárgyak ​a társadalomban
"... ​újra fel kell fedeznünk a tárgyak világát: fel kell fedeznünk azokat a társadalmi viszonyokat, amelyek mindenki számára kielégítően fejezik ki az emberformáló tárgyak és tárgyformáló emberek évezredes egymásra utaltságát." - Ezekkel a szavakkal végződik ez a valóban új felfedezéseket kínáló könyv, amely látszólag környezetünk legismertebb elemeit, mindennapi tárgyainkat elemzi csak, de közben olyan rejtett tartalmakra is fényt derít, amelyek ismeretében tudatosabban érzékelhetjük és alakíthatjuk mindennapi világunkat, emberi kapcsolatainkat, jelenünket és jövőnket.

Hernádi Miklós - Otto
Valóban ​öngyilkos lett-e Otto Weininger, a zseniális ifjú filozófus, a Geschlecht und Charakter halála után világhírűvé lett szerzője, miként a kortársai hitték, s ahogy az utókor ma is tudja, vagy mindenre elszánt terroristák mit sem sejtő áldozataként fejezte be fiatal életét? Erre a kérdésre keresi a választ Barner főfelügyelő, a bécsi államrendőrség szívósságáról és megbízhatóságáról ismert hivatalnoka Hernádi Miklós fordulatos regényében, amelyben nemcsak e homályos haláleset körülményeire derül fény, de feltárul a szecessziós császárváros élete is, ahol a nyugodtnak látszó felszín alatt már egy újfajta, keservesebb világ előhírnökei készülődnek a hatalom átvételére.

Hernádi Miklós - A ​zsidó vicc világképe
A ​közmondásoknak kitüntetett szerepük van egy-egy nép világképének kialakításában. A viccek (adomák, példabeszédek, anekdoták, trufák, dalszövegek stb.) csak akkor pályázhatnak ilyen szerepre, ha maguk is közmondásossá válnak: ha olyannyira meghonosodnak (kedveltté, bevetté válnak) jellemző erejük, relevanciájuk, pregnáns humoruk stb. folytán, hogy emlegetésük mindennapossá válik. Felettébb ritka az olyan kutatás, amely a közmondások életvezetési tanácsainak tartalmára, társadalmi meghonosodásuk logikájára is rákérdez. Egy-egy nép vagy nyelv közmondás-korpuszában nagyon gyakoriak az egymásnak élesen ellentmondó életvezetési tanácsokat hangoztató közmondások. Végül is hogyan hihetné el valaki, hogy „mindent lehet, csak akarni kell”, ha egyszer „ember tervez, Isten végez”? Ha egyszer „mindenhol jó, de legjobb otthon”, akkor miért van az, hogy „a szomszéd kertje mindig zöldebb”? Ezt a zavarba ejtő kettős látást a zsidó vicckultúra úgy védi ki, s teszi a maga világbölcseletét merőben egyértelművé, hogy kiküszöböli a bizakodást, a reményt – hogy azt végtelenül nyújtózó rezignáltsággal, áttöretlen pesszimizmussal helyettesítse. A zsidó vicckultúra világképében egyetlen közmondásnak van kitüntetett helye: „Sohasem javulhatnak a dolgok” („Nie kommt’was besseres nach”).

Hernádi Miklós - Zsidó ​írók és művészek a magyar progresszióban
Listáz ​ez a könyv? Érvelve, elemezve, de tagadhatatlanul listáz. Csakhogy merőben más ez a listázás, mint a szélsőjobboldalé akár a két háború között, akár a rendszerváltás óta. Mert ha azok a listák minden név mellé egy-egy képzeletbeli mínuszjelet, a kivonás, a kizárás jelét teszik, ez a könyv minden jelentősebb zsidó származású írója vagy művésze mellé képzeletbeli pluszjelet illeszt, az összeadás, az együttes számbavétel jelét: az illető író vagy művész kitéphetetlenül része a modern magyar műveltségnek. Nem tagadva a felekezeti zsidó műveltség értékeit, könyvem csak a magyar összműveltség számára (is) alkotó, azt előrelendítő zsidó írók és képzőművészek teljesítményét mérlegeli. Tehetség dolgában jobbára egyenlően mér a sors, hasonló tehetségekre azonban más és más terheket róhat a szerint, hogy alkotói sikerük érdekében adott társadalmi környezetükben mekkora erőfeszítésre kényszerülnek. Miközben kerüli ez a könyv, hogy zsidó származású magyar írókat és képzőművészeket pusztán erőfeszítéseik láttán is nem-zsidó pályatársaik fölébe helyezzen, feltett célja, hogy gondos bizonyítási eljárással cáfolja azt az igazságtalan tézist, mely szerint zsidó művészek már elvi alapon sem közelíthetik meg a zsenialitást úgymond kizárólagosan birtokló, nem-zsidó művészek teljesítményét.

Hernádi Miklós - A ​közhely természetrajza
A ​könyvterjedelmű tanulmányhoz afféle féregnyúlványként járul az előszó. Van is rá szükség, meg nincs is. Mindent elmondani benne képtelenség, hiszen arra maga a könyv való. Mit lehet mégis elmondani benne? Többnyire azt, ami a kutatót fölajzotta, s ami nehézsége menet közben adódott. Meg azt, amit magában a könyvben nem fog elmondani. S az előszó szolgál még a köszönet piruettjének helyéül. A következő néhány száz könyvoldal azt kutatja, hogy mi a közhely: mik felbukkanásának körülményei, milyen nyelvi, lélektani, szociológiai hatóerők terméke, hol kell keresnünk előfordulásának helyeit-alkalmait, milyen széles (vagy szűk) formáinak repertoárja. A tárgy megközelítésének első, önként adódó támpontja a nyelv és a beszéd. S ez a támpont mindvégig segítségünkre lehet, hiszen a nyelv jelenségei az emberi létezésnek szinte valamennyi rekeszébe bepillantást engednek. Tudjuk, hogy az ismeretelmélet (benne a nyelv kutatásával) a lét elméletébe ágyazódik. A készen kapott és készen alkalmazott nyelvi-gondolati elem (a közhely) tehát a létezés bizonyos egyöntetűségére irányítja a figyelmet. Meg arra a jelenségre, amit Adorno a beszédnek mint kifejezésnek az elhalás néven illet. A viccet sorszámának puszta bemondásával "elmesélő" anekdotahős a modern világ nagyon is mély hajtóerejének engedelmeskedik.

Bart István - Hernádi Miklós - Futószalag ​és kultúra
Presztízs-fogyasztás, ​indián zene, happening, modernizmus, "új kritika", hippi-mozgalom, Fekete Párducok, "magashomlokú irodalom" - tán e néhány kiragadott jelenség is kicövekeli némiképp az amerikai kultúráról szóló esszékötetünk terepét. Új vállalkozásnak tekinthető ez a könyv a magyar könyvkiadás gyakorlatában: elvi kísérlet egy idegen ország _kultúrájának_ széles panorámát nyitó feldolgozására. A szerzők jórészt személyes tapasztalataikat is felhasználva, több éves kutatómunka eredményeképpen láttak tanulmányíráshoz. Bár a könyv "korszaka" a második világháborútól napjainkig tart, a tanulmányok többsége a legújabb fejleményekre összpontosít, számos jelenség és fogalom téves vagy túlzó itthoni értelmezését korrigálja, és szándékosan azoknál a jelenségeknél időzik a leghosszabban, amelyek magyar nyelvű elemzése eddig hiányos vagy téves volt. Mert elengedhetetlen, hogy hű képet nyerjen a magyar olvasó a hatalmas ország kultúrájáról, amely sok tekintetben - jó és rossz értelemben egyaránt - meghatározza a világ más tájain zajló kulturális folyamatokat. A gondolatokban gazdag esszékötetet fogalommagyarázat, bibliográfia, időrendi táblázat és számos fényképmelléklet egészít ki, megkönnyítve az olvasó tájékozódását.

Hernádi Miklós - Közhelyszótár
Ritkán ​van időnk, módunk a legmegfelelőbb nyelvi vagy gondolati formát megtalálni. Ez a szótár a gondolkodás időzavarát, igénytelenségét, gépiességét illusztrálja. Nem lebeszélő szótár mégsem - hisz nem állít tilalomfát minden egyes tétele mellé. Inkább rábeszélő szótár: arra buzdítja olvasóját, hogy a szótárban foglalt anyag helyett jobbat, igényesebbet keressen s találjon. Ahogy a szerző, Hernádi Miklós írja: A minimális cél: közhelyes gondolataink újragondolása.\' A negatív példák olvastán ki-ki maga lelheti meg a kellő pozitív formákat. Mulatságosan is komoly játék, mert a nyelvvel folytatott kísérletezés teljes életünkben kamatozhat.

Kollekciók