Ajax-loader

Mihail Bulgakov könyvei a rukkolán


Mihail Bulgakov - A ​fehér gárda / Színházi regény
A ​fehér gárda egy családregény keretében a forradalom és a polgárháború viharos eseményeit idézi fel. A cselekmény színhelye a Város - azaz Kijev -, amely számtalanszor cserélt gazdát abban az időben. A három Turbin testvér - Alekszej, a katonaorvos, a bájos Jelena, az elvtelen Talberg báró felesége, és a kamasz Nyikolka, a hadapród - a krémszín függönyös, lakályos otthon menedékében próbálja kivárni, míg a vihar elvonul felette. Meggyőződéses monarchisták, hisznek az adott szó becsületében, kulturált polgári életük nyugalmát féltik az új rendtől. Az élet szertefoszlatja hamis illúzióikat: tanúi és szenvedő részesei lesznek a fehér gárda összeomlásának. A Turbin fivérek e viharos napokban találkoznak Irinával és Julijával, akikkel egy tisztult légkörben kezdhetnek majd új életet...

Mihail Bulgakov - Cuore ​di cane
Una ​caricatura dei burocratismo, dell'arroganza, del filisteismo, della volgarità, nella Mosca degli anni Venti. "Diavoleide" è la storia surreale di un 'piccolo uomo' di stampo gogoliano, distrutto da un diabolico meccanismo burocratico che imprime alla narrazione un ritmo frenetico, molto vicino al linguaggio tragicomico del cinema di quegli anni, quasi una trasposizione sulla pagina del 'montaggio delle attrazioni', teorizzato da Ejzenstejn. Un'ossessione ricorrente nell'opera bulgakoviana, quella della fuga, o della corsa, è il motivo conduttore di questo racconto-incubo, tutto tempestato di stregonerie. Un incubo è pure la fuga dall'inferno di Cicikov e di altre note 'anime morte' del capolavoro gogoliano, che si mimetizzano perfettamente con i burocrati e i maneggioni della Russia sovietica, (Le avventure di Cicikov). E c'è ancora la fuga, tragica e grottesca, della gente incalzata dagli orrendi e giganteschi rettili sgusciati da uova credute di gallina e rese enormi e vitali dal 'raggio della vita', una scoperta scientifica che, usata rozzamente, si trasforma in raggio della morte ("Uova fatali"). I confini fra magia e scienza sono precari. Il cane Sarik, trasformato, dall'innesto di un'ipofisi umana, nell'odioso, rozzo, filisteo Sarikov, è frutto di manipolazioni genetiche ("Cuore di cane"), e preannuncia il problema etico che oggi ci coinvolge tutti. Affascinato dal progresso scientifico e tuttavia ossessionato dall'enorme potenziale distruttivo che esso contiene, Bulgakov se ne giova per smascherare la piccola logica di un soffocante ordine sociale, e insieme si fa interprete, 'ante litteram' dell'angosciosa sensazione che la continua violenza della scienza sulla natura abbia innescato un processo irreversibile di distruzione della vita umana.

Mihail Bulgakov - Bíborsziget
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihail Bulgakov - A ​Mester és Margarita (színpadi játék)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihail Bulgakov - Molière ​úr élete
A ​Mester és Margarita alkotója a harmincas években elmélyülten tanulmányozta Moliére életét és korát. Foglalkoztatta őt a nagy francia drámaíró voltaképpen mindmáig titokzatos egyénisége, pályájának törései és ellentmondásai, az a kudarcokkal és sikerekkel szegélyezett út, amelyen Poquelin kárpitos fia a királyi udvarig eljutott. Kereste az életmű személyes és eszmei összetevőit, a bukások és felemelkedések mechanizmusát, a hatalom reagálásának természetét. Kutatásai, tapasztalatai és gondolatai Moliére-életrajzában összegződtek. Bulgakov ezt a könyvét is a rá jellemző színes, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató módon alkotta meg – rendkívül szórakoztató és ugyanakkor emlékezetes életrajzi regényt adva így az olvasók kezébe.

Mihail Bulgakov - Kakasmintás ​törülköző
Mihail ​Bulgakov 1891-ben született Kijevben. 1916-ban orvosi diplomát szerzett, majd kétéves vidéki orvosi gyakorlat után az írói pályát választja. Az Egy fiatal orvos fejlegyzései cím alatt szereplő elbeszélései a kezdő orvos falusi élményeinek lírai tükre. A húszas évek közepén napvilágot látott két kisregénye, az Ördögösdi és a Végzetes tojások az írói életmű lényeges jegyét mutatják fel: a groteszk és a fantasztikus elemek iránti fogékonyságot. Az inkább regény- és drámaíróként ismert Bulgakov kötetünkben szereplő rövidebb lélegzetű írásai is bizonyítják: az 1940-ben elhunyt alkotót méltó hely illeti meg a huszadik század legnagyobb írói között.

Mihail Bulgakov - Sárba ​taposva
Mihail ​Bulgakov 1921 és 1925 között vezette Naplóját több-kevesebb rendszerességgel. A feljegyzéseket tartalmazó füzeteket azonban egy házkutatás alkalmával más kéziratokkal együtt elkobozták tőle. Az 1929-ben visszakapott dokumentumot ő maga semmisítette meg, így az eredeti Naplóból csak bizonyos részek maradtak fenn. De még e töredékes formában olvasható mű is pótolhatatlan dokumentum az író pályájának legelső szakaszáról és a korai húszas évek szovjet világáról, valamint arról, hogyan keletkeztek, s micsoda pokoljárás után jelentek meg (vagy sem) Bulgakov első prózai művei. Az 1917-1940 között íródott levelek megrázó képet festenek Bulgakov életkörülményeiről, írói pályájának ellehetetlenüléséről és az őt ért támadásokról. Három összefüggő levélcsomag is született ezekben az években: a Vereszajev-levelezés, amely a Puskin utolsó napjai című darab keletkezési körülményeinek felbecsülhetetlen dokumentuma; a legjobb baráthoz, Popovhoz címzett levelezés, amely a közvetlen és teljes kitárulkozás jószerivel egyedüli írásos nyoma, valamint a harmadik feleséghez, Jelena Szergejevnához írott levél- és üzenetsorozat.

Mihail Bulgakov - Színházi ​regény / Molière úr élete
Bulgakov ​1932-ben, a Híres emberek élete sorozat számára írta meg Molière életrajzát, miután már színdarabot is írt a számára oly kedves francia mesterről Képmutatók cselszövése címen (melynek bemutatását egyre halogatta a Művész Színház). A könyv végül is nem egyszerű ismeretterjesztő életrajz lett, hanem - a stilizációs technikájának és az elbeszélő sajátos nézőpontjának köszönhetően - ízig-vérig modern regény. Az elbeszélő rácsodálkozik a XVI-XVII. század mesebeli Párizsára - ahol a művész, noha gyakran komoly engedményekre kényszerül a hatalommal szemben, élvezi a király pártfogását, sőt személyes gondoskodását és szeretetét -, ugyanakkor sok mindenben saját korának jellemzőit fedezi fel. Nyilván e rejtett - ám nagyon is szembeszökő - párhuzamok miatt a Molière-életrajzot a kiadó nem fogadta el, s csak 1962-ben jelenhetett meg, akkor is jelentős rövidítésekkel és torzításokkal. Ezt a rövidített változatot többször kiadták a Szovjetunióban, és több nyelvre, így magyarra is lefordították. A jelen kiadásban az eredeti szöveget közöljük, kipótoltuk Karig Sára kiváló fordítását az 1989-ben, Kijevben először publikált teljes szöveg alapján. A kimaradt részek főként elbeszélői kommentárok a hatalom és a művész viszonyáról, valamint Molière és Madeleine Béjart szerelmi életének intimitásai. A Színházi regény írásához 1936 novemberében fog hozzá Bulgakov, s részben a Molière-ről szóló darabjának, a Képmutatók cselszövésé-nek viszontagságos sorsát örökíti meg. Az író regénybeli alteregója, Makszudov a Hajózási Híradó "szerény munkatársa", aki egyetlenegyszer próbálkozott csak a szépirodalom területén, akkor is sikertelenül - regénye nem jelent meg nyomtatásban. Majd valami csoda folytán ajánlatot kap a Független Színháztól, hogy regényéből színdarabot írjon. Fekete hó című darabjának bemutatása egyre késik ugyan, de Makszudovot teljesen elvarázsolja a színház fantasztikus világa. "Emésztő szerelem támadt bennem a Független Színház iránt, oda voltam szegezve hozzá, mint a giliszta a horogra, minden áldott este végignéztem az előadást..." - e soroknál szakad meg a regény, amely részben azért maradt befejezetlen, mert 1937-ben Bulgakov már lázasan dolgozott A Mester és Margaritá-n. A Színházi regény, mely végül is csak 1965-ben jelent meg először, fergeteges komédia a harmincas évek Moszkvájának művészvilágáról, s befejezetlensége még fokozza is a hatását, ahogy a színház csodáját a hatalom és a művészet konfliktusának fénytörésében láthatjuk.

Mihail Bulgakov - Acéltorok
Mikor ​Mihail Bulgakov elbeszéléseit, tárcanovelláit és karcolatait gyűjtöttük egy kötetbe, arra törekedtünk, hogy az 1989-es, ötkötetes orosz kiadás alapján, ahol szükséges, visszaállítsuk az elbeszélések teljes szövegét, illetve az Egy fiatal orvos feljegyzései című ciklus esetében a novellák sorrendjét. Kötetünk új fordításokat is tartalmaz, amelyeket a tartalomjegyzékben csillaggal jelöltünk. Mindennek eredményeként az Acéltorok című kötetben most jelenik meg először magyarul Mihail Bulgakovnak az 1920-as években íródott összes elbeszélése. A tárcanovellákból és a karcolatokból csupán válogatást közlünk, mivel egyrészt mind a mai napig nincsenek összegyűjtve a különféle álneveken és a különféle újságokban megjelent feuilletonok, másfelől pedig a válogatást meghatározta az írások minősége is, hiszen Bulgakov a szó szoros értelmében megélhetési célból alkotta ezeket a műveket.Bulgakov elbeszélései és kisebb írásai a nagy regények és a színművek árnyékában sem Oroszországban, sem nálunk nem kaptak elegendő figyelmet. Ugyanakkor olyan elbeszélések, mint a magyarul most először megjelenő Rajtaütés vagy Kínai történet felveszik a versenyt a kor legkiválóbb novelláival, mivel rendkívül hitelesen, nagy lélektani pontossággal teremtik meg a kor atmoszféráját, s irányítják rá a figyelmet a forradalom és a polgárháború okozta traumákra. Szatirikus írásai pedig az 1920-as évek orosz szatirikus prózájának egyedülálló darabjai, mivel a személyiség és a valódi értékek védelme nevében leplezik le és teszik nevetségessé a beköszöntő személytelenség és sematizmus korszakát.

Mihail Bulgakov - A ​fehér gárda
Az ​író első regényével, A fehér gárdával indítjuk útjára hatkötetes Bulgakov-sorozatunkat. A regény 1922-24 között íródott, cselekménye a Városban, azaz Kijevben játszódik, 1918 végén és 1919 elején, a polgárháború legkritikusabb időszakában. A városban a németek, a hetman egyégei, a fehér tiszti osztagok, Szimon Petljura szabadcsapatai, majd a bolsevikok küzdenek a hatalomért. Tombol az erőszak, fosztogatnak, progromokat rendeznek, teljes a káosz. Ebben a káoszban próbálják megőrizni a polgári életformát, a tiszti becsületüket, a kultúrát a Turbin család tagjai, akik szüleiket már elveszítették. Mind a három testvér, Jelena, Alekszej és Nyikolka, valamint barátaik és hozzátartozóik is válaszút előtt állnak. Magánéletük viszonylagos békéje és monarchista meggyőződésük képviselete között kellene választaniuk. A történelem azonban arra kényszeríti őket, hogy beismerjék erőtlenségüket, s rájöjjenek arra, hogy immár nem lehetnek cselekvő részesei a zavaros időknek, a szabad választás jogáról végleg le kell mondaniuk. A fehér gárda fő motívuma az Apokalipszissel kapcsolatos, így Bulgakov regénye is egyike azon, közvetlenül a forradalom után íródott műveknek, melyek a bekövetkező új korszakot mint apokaliptikus kataklizmák sorozatát értékelik. A démonikus elem, amely az író fő művében, A Mester és Margaritában központi helyet foglal el, szintén megtalálható ebben a regényben. Itt a rossz a történelemben rejtőzik, megtestesítője Petljura, a zavar fő kiváltó oka, az esztelen, szörnyű, nacionalista lázadás vezetője, akiről legendák terjednek, A regény végére kiderül, hogy Petljura egyáltan nem mítosz, hanem a véres valóság, holttestek sora bizonyítja létét. Bulgakov 1925-ben megírta a regény színpadi változatát is, melynek bemutatójára A Turbin család napjai címen 1926 októberében került sor a Művész Színházban. A fehér gárda 1960-80-as években készült orosz kiadásaiból - a magyar fordítás az 1966-os orosz verzió alapján készült - több, az uralkodó ideológia számára kínos bekezdést kihagytak. Ezeket a bekezdéseket helyreállítottuk, s ugyancsak közöljük a mű zárófejezetét, melyet az író 1925-ben adott át közlésre, s amely Oroszországban csak 1988-ban, a Novij mir folyóiratban jelent meg.

Mihail Bulgakov - Kutyaszív
Sci-fi ​regény? Fergeteges komédia? Egy ültőhelyben felfalható bűntörténet? Bulgakov kisregénye mindez együtt, de legfőképpen üzenet 1925-ből: ne piszkáljunk bele az öntörvényű természetbe. A regénybeli professzor egy kutyába emberi szerveket ültet át. Vajon lehet-e kutyából szalonna, azaz ember? Irányíthatja-e az ember a saját sorsát? Bulgakov a forradalmat is erőszakos "Szervátültetésnek" tartotta, amellyel Oroszország 200 éves elmaradását óhajtotta volna mesterségesen behozni. Jóslatát a "Kutyaszív"-ben fogalmazza meg. Ezt a könyvet keresték, amikor házkutatást tartottak az írónál. A kézirat negyedszázaddal írója halála után titokban Párizsba vándorolt, és ott jelent meg először.

Mihail Bulgakov - Egy ​fiatal orvos feljegyzései
Egy ​fiatal orvos a tanulmányai után vidékre kerül, ahol rettegve állapítja meg, hogy az elméleti és a gyakorlati tudás között hatalmas a különbség. Az isten háta mögötti kórházban a szülés közben fellépő komplikációktól a gégemetszésig, a foghúzástól az amputálásig bármi előfordulhat, neki pedig úgy kell helytállnia, hogy se a kollégái, se a betegei ne vegyék észre, mennyire bizonytalan. Mindennapjait bizalmatlan és túl bizakodó parasztok, az utasításaira fittyet hányó páciensek és a legkülönfélébb kórságok népesítik be. Bulgakov orvosi témájú novelláit és három hosszabb elbeszélését olvasva együtt izgulhatunk, vajon sikerül-e hősének megmentenie a gondjaira bízott felnőtteket és gyerekeket, és elbánik-e az orosz téllel meg a pusztában felbukkanó farkasokkal. Az orosz írózseni felejthetetlen novellái most Kiss Ilona új fordításában jelennek meg.

Mihail Bulgakov - Morfium
Mihail ​Bulgakov megérdemelten foglal el kiemelkedő helyet korunk irodalmi köztudatában. Legjelentősebb műveit - A fehér gárda, Színházi regény és A Mester és Margarita című regényeit, valamint drámáit - a magyar olvasók is jól ismerik. Bulgakov hazánkban is a legnépszerűbb írók közé tartozik. Kötetünkben kisprózáját mutatjuk, melynek több darabja még a húszas évek elején keletkezett, amikor a fiatal orvost hol mindennapi praxisa, hol pedig a körülötte lévő valóság vagy a közelmúlt eseményei késztetik rá, hogy papírra vesse élményeit. S az elbeszélésekben, tárcákban, karcolatokban közreadott, az író sajátságos prizmáján átszűrődött életanyag mindig frissen, elevenen hat. Minden írásában, legyen az bár nyúlfarknyi kroki, fel-felcsillan Bulgakov eredeti látásmódja, groteszk humora. Realista hagyományokat folytat, de fantasztikus és helyenként szürrealista elemeket is megvillantó remek novellái a kispróza jeles mesterévé avatják.

Mihail Bulgakov - Színházi ​regény
A ​rendkívül szellemes, csípős történet a húszas évek színházi világába nyújt bepillantást. A regény alakjai - rivalizáló rendezők, színészek, maga a főhős, egy kezdő drámaíró - mind megannyi jól egyénített, élettel teli figura. A rendkívül szórakoztató regény frappáns meseszövésével a színházi élet kulisszatitkaiban járatlan olvasó számára is maradandó élményt nyújt.

Mihail Bulgakov - Három ​dráma
Kötetünk ​Mihail Bulgakov három színpadi művét tartalmazza: A Zojka lakása (1925) című tragikus farce-ot, a Bíbor sziget (1927) című fergeteges vígjátékot, valamint a kéziratban fennmaradt drámát, az Ádám és Évá-t (1931). A Zojka lakása tipikusan NEP-korszakbeli drámát dolgoz fel: Zojka, félvilági hölgy, hogy Párizsba szökésének anyagi bázisát megteremtse, divatszalonnak álcázott örömtanyát nyit, enyhülést kereső nepmanok és megtévedt szovjet hivatalnokok részére. A Bíbor sziget viszont már nem egyszerűen a NEP-viszonyok kínálta anyagból merít, hanem a színház világát veszi célba általában is, de különösen egy álforradalmi "harsány-dramaturgia" kialakulásának groteszk jelenségekkel zsúfolt napjaiban. Mindkét vígjátékot a siker tetőfokán vették le a műsorról. Az Ádám és Évá-nak pedig még keserűbb sors jutott: egyáltalán nem vitték színre, és 1987 nyaráig, az Oktyábr című irodalmi folyóiratban történt publikálásáig csak címével szerepelt a köztudatban.

Mihail Bulgakov - A ​Mester és Margarita
"A ​kéziratok nem égnek el" - mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, _A Mester és Margaritá_nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. _A Mester és Margarita_ a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség...

Mihail Bulgakov - Drámák
Bulgakov ​szinte mániákusan szerette a színházat. A közelébe akart kerülni, mindenáron. 1930-ban a szovjet kormányhoz intézett beadványára szerződtették segédrendezőnek a Moszkvai Színházhoz, ahol 1926 óta telt házakkal játsszák a _Turbin család napjai_ című drámáját. Kitűnően ismerte a színpadot, évezredes hagyományait s a húszas évek avantgardista kísérleteit egyaránt. "Egészen különleges tehetsége van a cselekményszövéshez, állandó feszültségben tudja tartani a nézőteret, figuráit a cselekmény során bontakoztatja ki, és biztosan vezeti a nézőt a darab határozott, sőt kiélezett következtetéseihez" - írta róla Nyemirovics-Dancsenko, a korszak egyik nagy hatású újító-rendezője. Bugakov darabjai nem férnek el a megszokott színháztörténeti skatulyákban. Nincs kifejezetten groteszk, formabontó, pszichológiai vagy naturalista drámája- "Füytülök az elméletekre" - mondatja a _Színházi regény_ hősével. Különös figurái bejárják a múltat, s elrepülnek a távoli jövőbe, de az emberiség gondjait viszik mindenüvé magukkal.

Mihail Bulgakov - Menekülés
Hamisítatlan ​szovjet abszurd: az 1920-as, 30-as évek legjelentősebb orosz színpadi szerzőjének, Mihail Bulgakovnak a legtöbb művét annak idején nem mutatták be, s kötetben is csak az ötvenes években jelenhettek meg (némelyik darabja pedig még később). Pedig első drámája, az 1926-ban bemutatott Turbinék napjai olyannyira elnyerte Sztálin tetszését, hogy többször megtekintette, és személyesen védte meg Bulgakovot a kritikusoktól, akik a polgárháborús történetből hiányolták a bolsevikok ábrázolását. Ám Bulgakov ízig-vérig színházi ember volt, nemcsak szerző, hanem rendezőasszisztens és színész is: a színpad alternatív világot jelentett számára a szürke és kegyetlen valósággal szemben. S ezért jóformán élete végéig írt darabokat, annak ellenére, hogy második drámáját, a Menekülést már nem mutatták be - s ekkor is Sztálin mondta ki a döntő szót, aki szerint Bulgakov heroizálta a fehér tábornokokat. S ettől kezdve, ha bemutatták is egy-egy darabját - a Képmutatók cselszövését például, mely variáció a Bulgakovot egész életében foglalkoztató problémára, a művész és a hatalom konfliktusára -, az mindig gyorsan lekerült a színről: a hatalom egyre kevésbé tűrte Bulgakov erkölcsi és művészi szuverenitását. Mert hiába írt olyan darabot (Bíbor sziget), amelyben az imperializmust parodizálta, ha azt egyben a világforradalom paródiájának is lehetett tekinteni. S hiába írt színművet Sztálin születésnapjára, ha az ifjú forradalmár ábrázolásában eltért az akkorra már kanonizált mítosztól, s főhősét megkorbácsolták volna a színpadon... Bulgakov a közönség rabul ejtésének minden fortélyát ismeri, igazi mestere a színháznak, s darabjai - jóllehet többnyire a korai szovjet-orosz társadalom mindennapjaiban gyökereznek - maradandó érvénnyel ábrázolnak örök emberi vágyakat, konfliktusokat és fájdalmakat.

Mihail Bulgakov - Kutyaszív ​és egyéb kisregények
Mihail ​Afanaszjevics Bulgakovnak a húszas évek Szovjet-Oroszországában készült három kisregénye, az Ördögösdi, a Kutyaszív, valamint a Végzetes tojások a bulgakovi groteszk-komikum, illetve a fantasztikum hagyományának alapszövegei. Stílusukban megelőlegezik a szerző fő művének is tekintett Mester és Margarita című regényt. Mindhárom kisregényben a humor, a szatíra és a szarkazmus erejével festi meg a tömegembert, az ostobaságot s a hatalmi játszadozásokat. Bulgakov nem menekülhetett korának cenzúrájától: szatirikus-kritikus hangú elbeszélései miatt 1928-tól nem publikálhatott. Egy Sztálinhoz írt bátor levele miatt ugyan álláshoz jutott a moszkvai Művész Színházban, de továbbra sem tett le arról, hogy irodalmi munkásságának középpontjába ne a művész és a hatalom viszonya, összeütközésük, s mögöttük a gondolatnak és az írás szabadságának, a lelkiismeretnek s az értelmiségi lét felelősségvállalásának kérdése kerüljön.

Mihail Bulgakov - Végzetes ​tojások
Mihail ​Bulgakov 1923-25 között írta meg három kisregényét, az Ördögösdi-t, a Végzetes tojások-at és a Kutyaszív-et. Az első két mű még megjelenhetett Szovjet-Oroszországban, a Kutyaszív-et viszont betiltotta a cenzúra, sőt 1926-ban, az író lakásán tartott házkutatás során elkobozták két legépelt példányát. Mindhárom kisregény története a realitás és a fantasztikum határán bomlik ki. Az Ördögösdi szovjet kishivatalnoka amiatt kénytelen átlépni az ördögi cselszövések fantasztikus világába, mert eltűnt a létét igazoló papír. A Végzetes tojások hőse, Perszikov professzor, aki véletlenül feltalálta az életfolyamatokat rendkívüli mértékben felgyorsító "vörös sugarat", arra már nem képes, hogy megakadályozza "gyakorlati alkalmazását", minek következtében megtörténik a katasztrófa. A vörös sugárral megvilágított, összecserélt tojásokból szörnyek bújnak elő, s elárasztják az országot. A végső tragédiát a természet akadályozza meg, a korai fagyok elpusztítják az óriásira nőtt, agresszív csúszómászókat. A Kutyaszív Preobrazsenszkij professzora az 1920-as évek Moszkvájában egy kóbor kutyát operál át emberré. A tökéletes ember helyett azonban a kutyából egy erőszakos és élősködő lumpenproletár lesz, aki ugyanakkor félelmetes gyorsasággal tud alkalmazkodni a kor ideológiájához és jelszavaihoz. Magának követel mindent, még a professzort is ki akarja túrni a lakásából. Végül a felfuvalkodott, barbár "új embert" visszaoperálják kedves, hűséges kutyává. Bulgakovnak ezek a szatirikus művei felmutatják a szovjet hétköznapok nevetésre ingerlő visszásságait és groteszk, elszemélytelenedett emberi viszonyait, s ugyanakkor mélyebb, filozófiai jellegű problémákat is felvetnek: szabad-e beavatkozni az élet természetes rendjébe vagy, áttételesen, a történelem menetébe? Hiszen korántsem biztos, hogy a voluntarista, radikális változások a "szép, új világot" teremtik meg.

Mihail Bulgakov - Guruló ​lakótér
"Bulgakov ​könnyen dolgozott, s ez mindenkit elbűvölt. Ugyanaz a könnyedség volt ez, amellyel az ifjú Csehov bármilyen elébe tett tárgyról novellát tudott írni: tintatartóról, kócos kisfiúról, eltört palackról - írja Bulgakov-tanulmányában Konsztantyin Pausztovszkij. - Ilyen könnyű kézzel, gondtalanul dolgozott Bulgakov a Gudok (Gőzsíp) szerkesztőségében is azokban az emlékezetes időkben, amikor Ilffel és Petrovval az élen a »negyedik oldalon« tevékenykedett egy csúfondáros fiatalokból álló kompánia... Akkortájt Bulgakov gyakran bejött hozzánk a Na posztu (A vártán) című tengerész- és folyami újság szerkesztőségébe, amely szomszédos volt a Gudok-éval. Átadták neki valamiféle kikötőparancsnok vagy kazánfűtő levelét. Bulgakov beleolvasott, vidám tűz gyulladt ki a szemében, leült a gépírónő mellé, és tíz-tizenöt perc alatt olyan tárcát diktált, hogy a szerkesztő az oldalát fogta, a munkatársak pedig az asztalra borultak a nevetéstől." Kötetünkben ezekből a húszas években keletkezett tárcákból, krokikból, humoros-szatirikus írásokból nyújtunk át olvasóinknak egy csokorra valót.

Mihail Bulgakov - Képmutatók ​cselszövése
Bulgakov ​drámája a leszámolásokról, ármánykodásokról, kis haszonlesésekről, erkölcstelenségről, beárulásokról, hazugságokról szól, az abszolutista hatalomról, amely határt nem ismerő szinten tesz félre embereket, csak azért, mert azok olykor megkövetelnek valamit a jó ügy elvégzéséhez. Csak azért, mert a művészetet szentnek és sérthetetlennek tartják, csak azért, mert elszánt fanatikusok, akik görcsösen ragaszkodnak a szakmájukhoz, az önmegvalósításukhoz. De sajnos figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az abszolutizmussal szembeni párharc a művész számára elveszett játszma. Ezt írta meg Bulgakov Molière életének történetében.

Kollekciók