Ajax-loader

Mihail Bulgakov könyvei a rukkolán


Mihail Bulgakov - A ​fehér gárda / Színházi regény
A ​fehér gárda egy családregény keretében a forradalom és a polgárháború viharos eseményeit idézi fel. A cselekmény színhelye a Város - azaz Kijev -, amely számtalanszor cserélt gazdát abban az időben. A három Turbin testvér - Alekszej, a katonaorvos, a bájos Jelena, az elvtelen Talberg báró felesége, és a kamasz Nyikolka, a hadapród - a krémszín függönyös, lakályos otthon menedékében próbálja kivárni, míg a vihar elvonul felette. Meggyőződéses monarchisták, hisznek az adott szó becsületében, kulturált polgári életük nyugalmát féltik az új rendtől. Az élet szertefoszlatja hamis illúzióikat: tanúi és szenvedő részesei lesznek a fehér gárda összeomlásának. A Turbin fivérek e viharos napokban találkoznak Irinával és Julijával, akikkel egy tisztult légkörben kezdhetnek majd új életet...

Mihail Bulgakov - Drámák
Bulgakov ​szinte mániákusan szerette a színházat. A közelébe akart kerülni, mindenáron. 1930-ban a szovjet kormányhoz intézett beadványára szerződtették segédrendezőnek a Moszkvai Színházhoz, ahol 1926 óta telt házakkal játsszák a _Turbin család napjai_ című drámáját. Kitűnően ismerte a színpadot, évezredes hagyományait s a húszas évek avantgardista kísérleteit egyaránt. "Egészen különleges tehetsége van a cselekményszövéshez, állandó feszültségben tudja tartani a nézőteret, figuráit a cselekmény során bontakoztatja ki, és biztosan vezeti a nézőt a darab határozott, sőt kiélezett következtetéseihez" - írta róla Nyemirovics-Dancsenko, a korszak egyik nagy hatású újító-rendezője. Bugakov darabjai nem férnek el a megszokott színháztörténeti skatulyákban. Nincs kifejezetten groteszk, formabontó, pszichológiai vagy naturalista drámája- "Füytülök az elméletekre" - mondatja a _Színházi regény_ hősével. Különös figurái bejárják a múltat, s elrepülnek a távoli jövőbe, de az emberiség gondjait viszik mindenüvé magukkal.

Mihail Bulgakov - Molière ​úr élete
A ​Mester és Margarita alkotója a harmincas években elmélyülten tanulmányozta Moliére életét és korát. Foglalkoztatta őt a nagy francia drámaíró voltaképpen mindmáig titokzatos egyénisége, pályájának törései és ellentmondásai, az a kudarcokkal és sikerekkel szegélyezett út, amelyen Poquelin kárpitos fia a királyi udvarig eljutott. Kereste az életmű személyes és eszmei összetevőit, a bukások és felemelkedések mechanizmusát, a hatalom reagálásának természetét. Kutatásai, tapasztalatai és gondolatai Moliére-életrajzában összegződtek. Bulgakov ezt a könyvét is a rá jellemző színes, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató módon alkotta meg – rendkívül szórakoztató és ugyanakkor emlékezetes életrajzi regényt adva így az olvasók kezébe.

Mihail Bulgakov - Menekülés
Hamisítatlan ​szovjet abszurd: az 1920-as, 30-as évek legjelentősebb orosz színpadi szerzőjének, Mihail Bulgakovnak a legtöbb művét annak idején nem mutatták be, s kötetben is csak az ötvenes években jelenhettek meg (némelyik darabja pedig még később). Pedig első drámája, az 1926-ban bemutatott Turbinék napjai olyannyira elnyerte Sztálin tetszését, hogy többször megtekintette, és személyesen védte meg Bulgakovot a kritikusoktól, akik a polgárháborús történetből hiányolták a bolsevikok ábrázolását. Ám Bulgakov ízig-vérig színházi ember volt, nemcsak szerző, hanem rendezőasszisztens és színész is: a színpad alternatív világot jelentett számára a szürke és kegyetlen valósággal szemben. S ezért jóformán élete végéig írt darabokat, annak ellenére, hogy második drámáját, a Menekülést már nem mutatták be - s ekkor is Sztálin mondta ki a döntő szót, aki szerint Bulgakov heroizálta a fehér tábornokokat. S ettől kezdve, ha bemutatták is egy-egy darabját - a Képmutatók cselszövését például, mely variáció a Bulgakovot egész életében foglalkoztató problémára, a művész és a hatalom konfliktusára -, az mindig gyorsan lekerült a színről: a hatalom egyre kevésbé tűrte Bulgakov erkölcsi és művészi szuverenitását. Mert hiába írt olyan darabot (Bíbor sziget), amelyben az imperializmust parodizálta, ha azt egyben a világforradalom paródiájának is lehetett tekinteni. S hiába írt színművet Sztálin születésnapjára, ha az ifjú forradalmár ábrázolásában eltért az akkorra már kanonizált mítosztól, s főhősét megkorbácsolták volna a színpadon... Bulgakov a közönség rabul ejtésének minden fortélyát ismeri, igazi mestere a színháznak, s darabjai - jóllehet többnyire a korai szovjet-orosz társadalom mindennapjaiban gyökereznek - maradandó érvénnyel ábrázolnak örök emberi vágyakat, konfliktusokat és fájdalmakat.

Mihail Bulgakov - Végzetes ​tojások
Mihail ​Bulgakov 1923-25 között írta meg három kisregényét, az Ördögösdi-t, a Végzetes tojások-at és a Kutyaszív-et. Az első két mű még megjelenhetett Szovjet-Oroszországban, a Kutyaszív-et viszont betiltotta a cenzúra, sőt 1926-ban, az író lakásán tartott házkutatás során elkobozták két legépelt példányát. Mindhárom kisregény története a realitás és a fantasztikum határán bomlik ki. Az Ördögösdi szovjet kishivatalnoka amiatt kénytelen átlépni az ördögi cselszövések fantasztikus világába, mert eltűnt a létét igazoló papír. A Végzetes tojások hőse, Perszikov professzor, aki véletlenül feltalálta az életfolyamatokat rendkívüli mértékben felgyorsító "vörös sugarat", arra már nem képes, hogy megakadályozza "gyakorlati alkalmazását", minek következtében megtörténik a katasztrófa. A vörös sugárral megvilágított, összecserélt tojásokból szörnyek bújnak elő, s elárasztják az országot. A végső tragédiát a természet akadályozza meg, a korai fagyok elpusztítják az óriásira nőtt, agresszív csúszómászókat. A Kutyaszív Preobrazsenszkij professzora az 1920-as évek Moszkvájában egy kóbor kutyát operál át emberré. A tökéletes ember helyett azonban a kutyából egy erőszakos és élősködő lumpenproletár lesz, aki ugyanakkor félelmetes gyorsasággal tud alkalmazkodni a kor ideológiájához és jelszavaihoz. Magának követel mindent, még a professzort is ki akarja túrni a lakásából. Végül a felfuvalkodott, barbár "új embert" visszaoperálják kedves, hűséges kutyává. Bulgakovnak ezek a szatirikus művei felmutatják a szovjet hétköznapok nevetésre ingerlő visszásságait és groteszk, elszemélytelenedett emberi viszonyait, s ugyanakkor mélyebb, filozófiai jellegű problémákat is felvetnek: szabad-e beavatkozni az élet természetes rendjébe vagy, áttételesen, a történelem menetébe? Hiszen korántsem biztos, hogy a voluntarista, radikális változások a "szép, új világot" teremtik meg.

Mihail Bulgakov - Színházi ​regény
A ​rendkívül szellemes, csípős történet a húszas évek színházi világába nyújt bepillantást. A regény alakjai - rivalizáló rendezők, színészek, maga a főhős, egy kezdő drámaíró - mind megannyi jól egyénített, élettel teli figura. A rendkívül szórakoztató regény frappáns meseszövésével a színházi élet kulisszatitkaiban járatlan olvasó számára is maradandó élményt nyújt.

Mihail Bulgakov - Guruló ​lakótér
"Bulgakov ​könnyen dolgozott, s ez mindenkit elbűvölt. Ugyanaz a könnyedség volt ez, amellyel az ifjú Csehov bármilyen elébe tett tárgyról novellát tudott írni: tintatartóról, kócos kisfiúról, eltört palackról - írja Bulgakov-tanulmányában Konsztantyin Pausztovszkij. - Ilyen könnyű kézzel, gondtalanul dolgozott Bulgakov a Gudok (Gőzsíp) szerkesztőségében is azokban az emlékezetes időkben, amikor Ilffel és Petrovval az élen a »negyedik oldalon« tevékenykedett egy csúfondáros fiatalokból álló kompánia... Akkortájt Bulgakov gyakran bejött hozzánk a Na posztu (A vártán) című tengerész- és folyami újság szerkesztőségébe, amely szomszédos volt a Gudok-éval. Átadták neki valamiféle kikötőparancsnok vagy kazánfűtő levelét. Bulgakov beleolvasott, vidám tűz gyulladt ki a szemében, leült a gépírónő mellé, és tíz-tizenöt perc alatt olyan tárcát diktált, hogy a szerkesztő az oldalát fogta, a munkatársak pedig az asztalra borultak a nevetéstől." Kötetünkben ezekből a húszas években keletkezett tárcákból, krokikból, humoros-szatirikus írásokból nyújtunk át olvasóinknak egy csokorra valót.

Mihail Bulgakov - Kutyaszív ​és egyéb kisregények
Mihail ​Afanaszjevics Bulgakovnak a húszas évek Szovjet-Oroszországában készült három kisregénye, az Ördögösdi, a Kutyaszív, valamint a Végzetes tojások a bulgakovi groteszk-komikum, illetve a fantasztikum hagyományának alapszövegei. Stílusukban megelőlegezik a szerző fő művének is tekintett Mester és Margarita című regényt. Mindhárom kisregényben a humor, a szatíra és a szarkazmus erejével festi meg a tömegembert, az ostobaságot s a hatalmi játszadozásokat. Bulgakov nem menekülhetett korának cenzúrájától: szatirikus-kritikus hangú elbeszélései miatt 1928-tól nem publikálhatott. Egy Sztálinhoz írt bátor levele miatt ugyan álláshoz jutott a moszkvai Művész Színházban, de továbbra sem tett le arról, hogy irodalmi munkásságának középpontjába ne a művész és a hatalom viszonya, összeütközésük, s mögöttük a gondolatnak és az írás szabadságának, a lelkiismeretnek s az értelmiségi lét felelősségvállalásának kérdése kerüljön.

Mihail Bulgakov - Színházi ​regény / Molière úr élete
Bulgakov ​1932-ben, a Híres emberek élete sorozat számára írta meg Molière életrajzát, miután már színdarabot is írt a számára oly kedves francia mesterről Képmutatók cselszövése címen (melynek bemutatását egyre halogatta a Művész Színház). A könyv végül is nem egyszerű ismeretterjesztő életrajz lett, hanem - a stilizációs technikájának és az elbeszélő sajátos nézőpontjának köszönhetően - ízig-vérig modern regény. Az elbeszélő rácsodálkozik a XVI-XVII. század mesebeli Párizsára - ahol a művész, noha gyakran komoly engedményekre kényszerül a hatalommal szemben, élvezi a király pártfogását, sőt személyes gondoskodását és szeretetét -, ugyanakkor sok mindenben saját korának jellemzőit fedezi fel. Nyilván e rejtett - ám nagyon is szembeszökő - párhuzamok miatt a Molière-életrajzot a kiadó nem fogadta el, s csak 1962-ben jelenhetett meg, akkor is jelentős rövidítésekkel és torzításokkal. Ezt a rövidített változatot többször kiadták a Szovjetunióban, és több nyelvre, így magyarra is lefordították. A jelen kiadásban az eredeti szöveget közöljük, kipótoltuk Karig Sára kiváló fordítását az 1989-ben, Kijevben először publikált teljes szöveg alapján. A kimaradt részek főként elbeszélői kommentárok a hatalom és a művész viszonyáról, valamint Molière és Madeleine Béjart szerelmi életének intimitásai. A Színházi regény írásához 1936 novemberében fog hozzá Bulgakov, s részben a Molière-ről szóló darabjának, a Képmutatók cselszövésé-nek viszontagságos sorsát örökíti meg. Az író regénybeli alteregója, Makszudov a Hajózási Híradó "szerény munkatársa", aki egyetlenegyszer próbálkozott csak a szépirodalom területén, akkor is sikertelenül - regénye nem jelent meg nyomtatásban. Majd valami csoda folytán ajánlatot kap a Független Színháztól, hogy regényéből színdarabot írjon. Fekete hó című darabjának bemutatása egyre késik ugyan, de Makszudovot teljesen elvarázsolja a színház fantasztikus világa. "Emésztő szerelem támadt bennem a Független Színház iránt, oda voltam szegezve hozzá, mint a giliszta a horogra, minden áldott este végignéztem az előadást..." - e soroknál szakad meg a regény, amely részben azért maradt befejezetlen, mert 1937-ben Bulgakov már lázasan dolgozott A Mester és Margaritá-n. A Színházi regény, mely végül is csak 1965-ben jelent meg először, fergeteges komédia a harmincas évek Moszkvájának művészvilágáról, s befejezetlensége még fokozza is a hatását, ahogy a színház csodáját a hatalom és a művészet konfliktusának fénytörésében láthatjuk.

Mihail Bulgakov - Képmutatók ​cselszövése
Bulgakov ​drámája a leszámolásokról, ármánykodásokról, kis haszonlesésekről, erkölcstelenségről, beárulásokról, hazugságokról szól, az abszolutista hatalomról, amely határt nem ismerő szinten tesz félre embereket, csak azért, mert azok olykor megkövetelnek valamit a jó ügy elvégzéséhez. Csak azért, mert a művészetet szentnek és sérthetetlennek tartják, csak azért, mert elszánt fanatikusok, akik görcsösen ragaszkodnak a szakmájukhoz, az önmegvalósításukhoz. De sajnos figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az abszolutizmussal szembeni párharc a művész számára elveszett játszma. Ezt írta meg Bulgakov Molière életének történetében.

Mihail Bulgakov - Sárba ​taposva
Mihail ​Bulgakov 1921 és 1925 között vezette Naplóját több-kevesebb rendszerességgel. A feljegyzéseket tartalmazó füzeteket azonban egy házkutatás alkalmával más kéziratokkal együtt elkobozták tőle. Az 1929-ben visszakapott dokumentumot ő maga semmisítette meg, így az eredeti Naplóból csak bizonyos részek maradtak fenn. De még e töredékes formában olvasható mű is pótolhatatlan dokumentum az író pályájának legelső szakaszáról és a korai húszas évek szovjet világáról, valamint arról, hogyan keletkeztek, s micsoda pokoljárás után jelentek meg (vagy sem) Bulgakov első prózai művei. Az 1917-1940 között íródott levelek megrázó képet festenek Bulgakov életkörülményeiről, írói pályájának ellehetetlenüléséről és az őt ért támadásokról. Három összefüggő levélcsomag is született ezekben az években: a Vereszajev-levelezés, amely a Puskin utolsó napjai című darab keletkezési körülményeinek felbecsülhetetlen dokumentuma; a legjobb baráthoz, Popovhoz címzett levelezés, amely a közvetlen és teljes kitárulkozás jószerivel egyedüli írásos nyoma, valamint a harmadik feleséghez, Jelena Szergejevnához írott levél- és üzenetsorozat.

Mihail Bulgakov - A ​Mester és Margarita (színpadi játék)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mihail Bulgakov - Kutyaszív
Sci-fi ​regény? Fergeteges komédia? Egy ültőhelyben felfalható bűntörténet? Bulgakov kisregénye mindez együtt, de legfőképpen üzenet 1925-ből: ne piszkáljunk bele az öntörvényű természetbe. A regénybeli professzor egy kutyába emberi szerveket ültet át. Vajon lehet-e kutyából szalonna, azaz ember? Irányíthatja-e az ember a saját sorsát? Bulgakov a forradalmat is erőszakos "Szervátültetésnek" tartotta, amellyel Oroszország 200 éves elmaradását óhajtotta volna mesterségesen behozni. Jóslatát a "Kutyaszív"-ben fogalmazza meg. Ezt a könyvet keresték, amikor házkutatást tartottak az írónál. A kézirat negyedszázaddal írója halála után titokban Párizsba vándorolt, és ott jelent meg először.

Mihail Bulgakov - Morfium
Mihail ​Bulgakov megérdemelten foglal el kiemelkedő helyet korunk irodalmi köztudatában. Legjelentősebb műveit - A fehér gárda, Színházi regény és A Mester és Margarita című regényeit, valamint drámáit - a magyar olvasók is jól ismerik. Bulgakov hazánkban is a legnépszerűbb írók közé tartozik. Kötetünkben kisprózáját mutatjuk, melynek több darabja még a húszas évek elején keletkezett, amikor a fiatal orvost hol mindennapi praxisa, hol pedig a körülötte lévő valóság vagy a közelmúlt eseményei késztetik rá, hogy papírra vesse élményeit. S az elbeszélésekben, tárcákban, karcolatokban közreadott, az író sajátságos prizmáján átszűrődött életanyag mindig frissen, elevenen hat. Minden írásában, legyen az bár nyúlfarknyi kroki, fel-felcsillan Bulgakov eredeti látásmódja, groteszk humora. Realista hagyományokat folytat, de fantasztikus és helyenként szürrealista elemeket is megvillantó remek novellái a kispróza jeles mesterévé avatják.

Mihail Bulgakov - A ​fehér gárda
Az ​író első regényével, A fehér gárdával indítjuk útjára hatkötetes Bulgakov-sorozatunkat. A regény 1922-24 között íródott, cselekménye a Városban, azaz Kijevben játszódik, 1918 végén és 1919 elején, a polgárháború legkritikusabb időszakában. A városban a németek, a hetman egyégei, a fehér tiszti osztagok, Szimon Petljura szabadcsapatai, majd a bolsevikok küzdenek a hatalomért. Tombol az erőszak, fosztogatnak, progromokat rendeznek, teljes a káosz. Ebben a káoszban próbálják megőrizni a polgári életformát, a tiszti becsületüket, a kultúrát a Turbin család tagjai, akik szüleiket már elveszítették. Mind a három testvér, Jelena, Alekszej és Nyikolka, valamint barátaik és hozzátartozóik is válaszút előtt állnak. Magánéletük viszonylagos békéje és monarchista meggyőződésük képviselete között kellene választaniuk. A történelem azonban arra kényszeríti őket, hogy beismerjék erőtlenségüket, s rájöjjenek arra, hogy immár nem lehetnek cselekvő részesei a zavaros időknek, a szabad választás jogáról végleg le kell mondaniuk. A fehér gárda fő motívuma az Apokalipszissel kapcsolatos, így Bulgakov regénye is egyike azon, közvetlenül a forradalom után íródott műveknek, melyek a bekövetkező új korszakot mint apokaliptikus kataklizmák sorozatát értékelik. A démonikus elem, amely az író fő művében, A Mester és Margaritában központi helyet foglal el, szintén megtalálható ebben a regényben. Itt a rossz a történelemben rejtőzik, megtestesítője Petljura, a zavar fő kiváltó oka, az esztelen, szörnyű, nacionalista lázadás vezetője, akiről legendák terjednek, A regény végére kiderül, hogy Petljura egyáltan nem mítosz, hanem a véres valóság, holttestek sora bizonyítja létét. Bulgakov 1925-ben megírta a regény színpadi változatát is, melynek bemutatójára A Turbin család napjai címen 1926 októberében került sor a Művész Színházban. A fehér gárda 1960-80-as években készült orosz kiadásaiból - a magyar fordítás az 1966-os orosz verzió alapján készült - több, az uralkodó ideológia számára kínos bekezdést kihagytak. Ezeket a bekezdéseket helyreállítottuk, s ugyancsak közöljük a mű zárófejezetét, melyet az író 1925-ben adott át közlésre, s amely Oroszországban csak 1988-ban, a Novij mir folyóiratban jelent meg.

Mihail Bulgakov - Acéltorok
Mikor ​Mihail Bulgakov elbeszéléseit, tárcanovelláit és karcolatait gyűjtöttük egy kötetbe, arra törekedtünk, hogy az 1989-es, ötkötetes orosz kiadás alapján, ahol szükséges, visszaállítsuk az elbeszélések teljes szövegét, illetve az Egy fiatal orvos feljegyzései című ciklus esetében a novellák sorrendjét. Kötetünk új fordításokat is tartalmaz, amelyeket a tartalomjegyzékben csillaggal jelöltünk. Mindennek eredményeként az Acéltorok című kötetben most jelenik meg először magyarul Mihail Bulgakovnak az 1920-as években íródott összes elbeszélése. A tárcanovellákból és a karcolatokból csupán válogatást közlünk, mivel egyrészt mind a mai napig nincsenek összegyűjtve a különféle álneveken és a különféle újságokban megjelent feuilletonok, másfelől pedig a válogatást meghatározta az írások minősége is, hiszen Bulgakov a szó szoros értelmében megélhetési célból alkotta ezeket a műveket.Bulgakov elbeszélései és kisebb írásai a nagy regények és a színművek árnyékában sem Oroszországban, sem nálunk nem kaptak elegendő figyelmet. Ugyanakkor olyan elbeszélések, mint a magyarul most először megjelenő Rajtaütés vagy Kínai történet felveszik a versenyt a kor legkiválóbb novelláival, mivel rendkívül hitelesen, nagy lélektani pontossággal teremtik meg a kor atmoszféráját, s irányítják rá a figyelmet a forradalom és a polgárháború okozta traumákra. Szatirikus írásai pedig az 1920-as évek orosz szatirikus prózájának egyedülálló darabjai, mivel a személyiség és a valódi értékek védelme nevében leplezik le és teszik nevetségessé a beköszöntő személytelenség és sematizmus korszakát.

Mihail Bulgakov - Kakasmintás ​törülköző
Mihail ​Bulgakov 1891-ben született Kijevben. 1916-ban orvosi diplomát szerzett, majd kétéves vidéki orvosi gyakorlat után az írói pályát választja. Az Egy fiatal orvos fejlegyzései cím alatt szereplő elbeszélései a kezdő orvos falusi élményeinek lírai tükre. A húszas évek közepén napvilágot látott két kisregénye, az Ördögösdi és a Végzetes tojások az írói életmű lényeges jegyét mutatják fel: a groteszk és a fantasztikus elemek iránti fogékonyságot. Az inkább regény- és drámaíróként ismert Bulgakov kötetünkben szereplő rövidebb lélegzetű írásai is bizonyítják: az 1940-ben elhunyt alkotót méltó hely illeti meg a huszadik század legnagyobb írói között.

Mihail Bulgakov - Három ​dráma
Kötetünk ​Mihail Bulgakov három színpadi művét tartalmazza: A Zojka lakása (1925) című tragikus farce-ot, a Bíbor sziget (1927) című fergeteges vígjátékot, valamint a kéziratban fennmaradt drámát, az Ádám és Évá-t (1931). A Zojka lakása tipikusan NEP-korszakbeli drámát dolgoz fel: Zojka, félvilági hölgy, hogy Párizsba szökésének anyagi bázisát megteremtse, divatszalonnak álcázott örömtanyát nyit, enyhülést kereső nepmanok és megtévedt szovjet hivatalnokok részére. A Bíbor sziget viszont már nem egyszerűen a NEP-viszonyok kínálta anyagból merít, hanem a színház világát veszi célba általában is, de különösen egy álforradalmi "harsány-dramaturgia" kialakulásának groteszk jelenségekkel zsúfolt napjaiban. Mindkét vígjátékot a siker tetőfokán vették le a műsorról. Az Ádám és Évá-nak pedig még keserűbb sors jutott: egyáltalán nem vitték színre, és 1987 nyaráig, az Oktyábr című irodalmi folyóiratban történt publikálásáig csak címével szerepelt a köztudatban.

Mihail Bulgakov - A ​Mester és Margarita
"A ​kéziratok nem égnek el"-mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritá-nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség...

Kollekciók