Ajax-loader

Keresztesi József könyvei a rukkolán


Keresztesi József - A ​Karácsondi út
Az ​1970-ben Gyöngyösön született szerző egyike a legfelkészültebb magyar irodalomkritikusoknak. Most raptorként illetve punk szövegíróként mutatkozik be, és kötete alapérzületét így foglalja össze: „Gyöngyös mint szellemi létforma”.

Keresztesi József - Mit ​eszik a micsoda?
Malacok ​a játszótéren, egy iszapban hempergő bivalyborjú vagy épp a titokzatos Lápi Trotty - Keresztesi József gyerekverseinek tüneményes szereplői ők, csupa csintalan, szeretnivaló lény, akik folyton nyammognak vagy épp falnak valamit. Valójában olyan kölykök, akiket nem neveznénk éppen jólneveltnek, bár már tudják, hogyan kéne viselkedni. Adonyi Gábor eleven rajzai népesítik be ezt a csupa humor világot, ahol a versek ritmusa úgy döbög, mint a gyerekek lába az étkezőasztal alatt.

Keresztesi József - Inverz ​Ophelia
Mindig ​is kevés volt az olyan költő, aki dalolni is tud, és gondolatai is vannak. Keresztesi József közéjük tartozik, és erről A Karácsondi út, az eredetileg dalszövegnek írt verseket összegyűjtő könyv után újabb önálló, immár klasszikus értelemben vett verseket tartalmazó kötet tanúskodik. A költő valóságos élő legenda, egy személyben kritikus, punk énekes, meseíró és színpadi szerző, aki számos különböző versformát és műfajt művel mesterien, a daloktól a sajátos gondolati költészet esszéverseiig. Az Inverz Ophelia az utóbbi évek egyik legjobban várt - magára a legtovább váratott - verseskötete. „Egy elhagyatott tárgy képével indul ez a vers, magányosan hever, funkcióját vesztve, kitéve az idő szenvtelen munkájának, s ezt a konok szenvtelenséget árasztja a környezete is, amit egy igazán találó, következésképp szokatlan jelzővel fűszerezünk.”

Keresztesi József - Csücsök, ​avagy a nagy pudinghajsza
Nagy ​a bánat Sütiországban, mióta Vérpuding elrabolta a királylányt. Hiába jönnek a lovagok: a bősz Barátfüle, a marcona Vadalmatorta és a többiek, egyikük sem tudja kiszabadítani a szépséges Csokisminyont. Nem segíthet itt más, csak Csücsök, a Hős Kiflivég, János vitéz és Muhi Andris méltó utóda a királylánymentő üzletágban.

Keresztesi József - Rubin ​Szilárd
Rubin ​Szilárd (1927-2010) két regényével, a szívbemarkoló Csirkejátékkal és a sejtelmes Római Egyessel lett a mai magyar irodalom egyik legeredetibb szerzője. A kevés mű azonban megannyi titkot rejt magában. Rubin saját életének történéseit, kudarcait és találkozásait használta föl regényei anyagául, így belőlük a titkait konokul őrző, azokat mégis makacsul elbeszélő szerző árnyékképe rajzolódik ki. Keresztes József izgalmas pályarajzában megelevenedik Rubin élete és regényeinek a világa is. Az esszékből megismerhetjük Rubin pályakezdésének körülményeit az ötvenes években, a Csirkejáték keletkezés- és fogadtatástörténetét, majd annak újraírását, különleges barátságát Pilinszkyvel, a Római Egyes kulisszatitkait, a töredékben fennmaradt művek nyitott kérdéseit, a hagyatékból megjelent Aprószentek titoklabirintusát, Rubin folyamatos újrafelfedezésének stációit, és végül megpillanthatjuk a magányos írót, az alkatával és az írással,a megszólalással és a hallgatással dacosan küzdő örök árva, Rubin Szilárd arcát is.

Keresztesi József - Hamisopera
"Az ​irodalomkritikus olyan ember, aki szeret, vagy legalábbis valaha szeretett olvasni. Azért vált hivatásos olvasóvá, hogy ezt a szenvedélyét gyakorolhassa. Idővel aztán éppen a szakmájából fakadó kötelezettségek válnak ennek a legfőbb akadályává, és a számos felkérés, a folyamatosan csúsztatott határidők közepette komoly veszélyként jelentkezik, hogy elsikkad az olvasás öröme. Nem lesz többé képes anélkül olvasni, hogy ne legyen papír és toll a keze ügyében. A szakács, amint műszak végeztével sós kiflit rágcsál a buszmegállóban." - olvashatjuk e kötet egyik kritikájában, ami -szerző nevének kihagyásával- önarcképként is értelmezhető. Tegyük hozzá gyorsan a Hamisopera írásai arról tanúskodnak, hogy a szerző-kritikus megőrizte az olvasás örömét. Még és már. Szenvedélyes, független és lelkes olvasó, aki sokat és sokfélét olvas -Ács Margittól Spiró Györgyön át Kertész Imréig vagy Varró Dánielig-, és mindig megfontolandó az elemzési ajánlat, akár egyetértünk az értékítéletével, akár kicsit másképpen gondolkodunk a könyvről. Egy biztos: Keresztesi József egy-egy kritikájának olvasása után erős késztetést érzünk, hogy fellapozzuk az elemzett könyvet. Kedvet teremt az olvasáshoz - kritikustól többet ne várjunk!

Keresztesi József - Anabázis
Egy ​fülszövegből nem lehet kiszólni, egy fülszövegben nem lehet beszólni. Mit lehet egy fülszövegben? Fülelni. Keresztesi József hangjára érdemes. Maga írja, hogy kritikusi alapattitűdje az „előzékenység”. Ez első lépésben azt jelenti, hogy érdeklődő olvasóként viszonyul a kortárs magyar irodalom műveihez. Átadja magát a szöveg kalandjának, rezdüléseinek, titkainak, csomósodásainak. Beépül és vár, lesz, ami lesz. Nem kockázat nélküli vállalkozás ez. Keresztesi ugyanis maga mögött hagyja a kritikus megszokott vértezetét: nincsenek erős elvárásai, módszertani tolvajkulcsai, nem megy biztosra, nem tudja már jó előre. Minden egyes műnél próbára teszi a saját érzékenységét. Olvasóként az adott szöveghez simulva keresi meg szerepét, teszi fel kérdéseit, és ezzel a finom helyezkedéssel formálja meg kritikusi szólamát. A művet beszélteti ekképpen, csak egy kicsit másképp. Régiesnek hat ez a megfogalmazás, pedig a kritika hol agresszívebben, hol előzékenyebben, mindig ezt teszi. Átveszi a műtől a szót, és akár vele, akár nélküle, akár helyette, a sajátjaként mondja vissza. Keresztesi kritikáiban mindebből hiányzik minden harciasság, önösség, fitogtatás, rutinszerűség, szakzsargon. Egy nyugodt és figyelmes hang, még ha kérdések szabdalják is. És van egy szokatlan kritikusi erénye: kíváncsi a művekre és érezhető örömét leli bennük. Szereti az irodalmi szöveg testet öltött gazdagságát, sűrű szövetét, érzéki erejét. Kritikusi hangja arra van hangolva, hogy mindezt megéreztesse és megszerettesse velünk is. (Beck András)

Kollekciók