Ajax-loader

Sütő András könyvei a rukkolán


Sütő András - Nagyenyedi ​fügevirág
Részlet ​a könyvből: Az ember hasznos élete, akár a gabonamagvaké, azzal a törvényszerű - rendszerint mégis váratlan s némelykor a boldogsághoz hasonlatos - fordulattal indul, hogy a mindenkori szolgálatos kezek begyűjtik. Behordják valahová az eszmék szérűire. Ínséges időben, ha többre nem futja: az ég alól - a szétszórtságból - ég alá: közösbe. A védettség állapotába vagy legalábbis annak reménységébe; emberkalangyák, közösségi asztagok melegébe, jégfogó kévék süvege alá. Ez a begyűjtés, számos új keletű filozófia ellenére, miszerint akár a gyümölcs, az ember is tömegében romlik, éppoly szükséges, mint a védőoltás.

Sütő András - Egy ​lócsiszár virágvasárnapja / Csillag a máglyán
Az ​Egy lócsiszár virágvasárnapja Kleist Kolhaas Mihály című kisregénye alapján született, mely az egyén és a hatalom konfliktusának, az emberi tisztesség kiszolgáltatottságának példázata. Kolhaas története az "eszelős" jogérzet drámája. Az, ami e mintaszerűen törvénytisztelő és krisztusian jámbor lókereskedő már-már idillikus hétköznapjait feldúlja, voltaképpen egy apró, jogsértő affér. Kolhaas Mihály lókereskedő üzleti útjáról hazaérkezik családjához. Szolgája, Herse majd később követi. Házában leli Nagelschmidtet, legjobb barátját, aki üldözői elől menekült ide. A két férfi összevitatkozik, mert a barát a nemrég megvert Münzer Tamás tanainak és a népi mozgalomnak szenvedélyes híve és ezért üldözik, Kolhaas pedig Luther híveként türelemre, keresztényi alázatra, szeretetre inti barátját. A viszontlátás családi örömének és a baráti összeszólalkozásnak a tronkai vámos megjelenése vet véget, aki 50 garast követel a tronkai báró nevében, különben Kolhaas lovát nem hajlandó átengedni birtokán. A lókereskedő ugyan jogtalannak tartja a követelést, de hajlandó kifizetni a vámot, csak hogy lovai végre hazaérkezhessenek. De csak Herse szolga érkezik meg, ő is félig agyonverve. Kolhaas a törvénytisztelő törvényes orvoslást keres panaszára, s így kerül végül szembe a törvénnyel. Egy folyamodványt akar eljuttatni a választófejedelemnek, amelyben összefoglalja panaszát. Nem elsősorban két lováért küzd, hanem a jogtiprás ellen, amely büntetlenül hagyja az önkényeskedőt, s a törvényes rend helyreállítását akarja kikényszeríteni. A folyamodványt felesége, Lisbeth viszi Berlinbe, de amikor át akarja nyújtani a fejedelemnek, annak egyik testőre halálra sebzi. Betelik a pohár, Kolhaas a pör folytatása helyett vérbosszút fogad, hogy törvény híján maga vegyen elégtételt Vencelen. A feudális önkényurak rettegett ellenfele lesz, váraikat feldúlja, szörnyű bosszút esküszik. Már-már úgy tűnik, semmi sem tartóztathatja fel, amikor a tronkai várban váratlanul Luther Mártonnal találja szemben magát. Luther, akit Kolhaas mesterként tisztelt, végül ráveszi a lócsiszárt, hogy vesse alá magát a választófejedelem és a császár igazságszolgáltatásának: így kerül végül bitófára.

Sütő András - Évek ​- hazajáró lelkek
"Ebben ​a könyvben huszonöt esztendő írásaiból válogattam össze olyan cikkeket és naplójegyzeteket, amelyek - remélem - ma is számíthatnak olvasóim érdeklődésére, akik életük drága anyagából adták nekem a hitelt, hogy az kezes nélkül sem megy veszendőbe. A bizakodás perceiben azzal vigasztalom magam, hogy igyekeztem a törlesztésben nem hiábavaló. Miként ez a könyv is, amely híradásról egyről és másról, ami megesett velünk, önvizsgálat, egy valamikor fiatal író útkereséseinek dokumentuma, vallomás élő és már elköltözött kortársakról, hajdani viták írásos tükörcserepeinek foglalata. De mindezt nem tenném közre, ha a múltnak megídézése közben a jelen is meg nem szólna, mondván: ami az írás terén is megesett az ötvenes évek nemzedékével: hazajáró lelke szellemi közérzetünknek, az önvizsgálat tanulságai, az útkeresés gyötrelmei pedig okulásra lehetnek tán nem üres becsvágy, ha azt mondom: a rokon lelkem ifjú seregének..."

Sütő András - Itt ​állok, másként nem tehetek
Heinrich ​von Kleist krónikája nyomán írtam e darabot, amelynek címe még az ötvenes években került a jegyzetfüzetembe: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Kleist köztudomásúlag drámát is írt, bár - örökös bánatára - Goethe ezt mindétig lefumigálta. Ennek ellenére: Kohlhaas Mihály hiteles történetéből drámát is írhatott volna. "Ha a színpadi művet felfedezte volna benne" - mondják állítólag a prózai munka nyugati dramatizálóinak kritikusai. Feltehetőleg nekem is ezt mondanák, ha Londonból, Zürichből ide vetnének pillantást. Magam csupán a korabeli német krónika drámai alaphelyzetét választottam építkezési helyül - saját mondandóm számára. Ugyanis Kohlhaas Mihály szomorú történetének olvastán egy másik ablak nyílt meg előttem. Azon át nézve: nem a kleisti szemlélet égtája gomolygott föl az idő távolából, hanem egy vérbe fojtott parasztforradalom kormos-pernyés-akasztófás, újra moccanó világa; nagy szenvedélyek kényszerű föllángolása a látszólagos társadalmi és egyéni-lelki nyugalomkínzókamráiban. Ezt az ablakot pedig nem is magam vágtam: az azóta eltelt idő nyitotta meg mindannyiunk előtt, akik e dráma hőseinek arcvonásai között talán ismerős vonásokat is fölfedezhetünk: a magunkéit. A Kálvin-Szervét drámának első, gyermekrajzolatú vázlatát a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítójelöltjeként készítettem 1943 nyarán Pusztakamaráson, esős napokon főleg, a mezei munka szüneteiben. Tizenhat éves voltam akkor, abban a korban tehát, midőn az ember a lepényevés vagy puszta látványszerzés reményével akármifajta csődület hangjára szívesen tapostatja és rúgatja bokán magát a becsvágy karjai közt. A kollégium igazgatóságának nyári vakációra meghirdetett irodalmi versenytémája volt Kálvin élete és munkássága is. Már nem tudnám megmondani, miért választottam éppen őt az írás próbatételeként. Talán a hányatott sorsú és nehéz próbának alávetett férfi küzdelme vonzott; a közéletbe kényszerült magány a cselekvés szorításában. Véle foglalkozva ragadta meg képzeletemet a minden koroktól toleranciát könyörgő, szerencsétlen Szervét Mihály sorsa. Olvasgatás közben a genfi Champel mezején az ő lasú tüzű máglyája körül kezdtem lábatlankodni, belebonyolódván azután csacska módon a négyszáz esztendős kultúrhistóriai vitába. Gondolhattam volna pedig, hogy az ügyben, melyről könyvtárakat írtak össze, senki sem lesz kíváncsi az én szomorú fejcsóválásomra. De én írtam-körmölgettem a híres genfi pör megrendítő történetét. Úgy emlékszem, a dolgozatot el is küldtem végül. Sorsát végül szem elől tévesztettem. Visszhangtalanságából ítélve a bíráló bizottság különleges fejcsóválási díját nyertem el vele. (Sütő András)

Sütő András - Gyermekkorom ​tükörcserepei
A ​szerző e kötetében összegyűjtötte a nehéz gyermekkor emlékeit. Végigjárhatjuk Sütő András életútját a gyermekkori eszméléstől a világhírű író tanításáig: "A szülő föld nem múlik el." Anyanyelvünk építése, óvása, ápolása teremti újjá a régi, nehéz emlékeket, hasznára válik minden gyermeknek a könyv olvasása. Megtanulja belőle az erdélyi magyar nyelv szépségét, mely az élet teljességével szól hozzánk.

Sütő András - A ​lőtt lábú madár nyomában
A ​"barangolás Nyelvünk Nagyfejedelemségében" tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sütő András az unokája kezét fogva elindult az anyanyelv ösvényein, hogy vándorútjukon bekalandozzák a szavak múltját, jelenét és jövőjét. "Azt gondoltam - írja most, a tíz év előtti indulásra emlékezve -: örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangja közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv. Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják leélni az életüket. Nem így történt. Reményünk s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeink s unokáink után az öregek. Viszi őket a sorsunk egyfelé, s jajong a búcsúzó szívben az emlék másfelé: az elmúltak irányába, ahol még szó szerinti értelme volt az együvé tartozásnak." Ennek a keserű ocsúdásnak a foglalata a könyv második része, a Levelek a fehér toronyból. S ha a barangolás kezdetén a nyelvi eszmélet bölcsőhelye körül járhattunk, most a végveszélybe sodródott nyelvért emel szót a "fehér torony" lakója.

Sütő András - Anyám ​könnyű álmot ígér
Sütő ​András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak - az ötvenes és hatvanas évek - társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása - mind az olvasóközönség, mind a kritika részéről - valóságos diadalmenet volt.

Sütő András - A ​szuzai menyegző
"Tízezer ​vőlegény, tízezer menyasszony! Élükön Nagy Sándor, Dareiosz lányával. A Dávid-leánykák levetették parittyájukat, hogy Mithrasz-vonásokkal keverten Niké-arcú gyermekeket szüljenek az új birodalomnak, amelyet létrehozója nem hazának, hanem kohónak szánt; olvasztókemencének az egység érdekében. Katonáinak ugyanis nem a fülükbe súgta, hanem megparancsolta, hogy perzsa nőket vegyenek el feleségül. A parancs hallatára magamban Szuzát gyászba borítottam. Hiszen azokat a hölgyeket nem megkérték, hanem - a szónak csöppet sem pajzán értelmében - összefogdosták. A puszta tény - a király hiteles parancsa - aprólékos igazolás nélkül is elbírja az utókor feltételezését: az erőszak valamennyi változatát." Így írt az emlékezetes - és félelmetes - szuzai menyegzőről Sütő András, amikor tíz esztendeje Perszepoliszban járva a táj és a nép fölidézte benne Nagy Sándor kudarcot vallott egykori kísérletét. A kitűnő erdélyi író először egy nagyszerű esszében - a _Perzsák_-ban - gondolkodott el a beolvasztás tragikumáról, most pedig színműben írta meg: _A szuzai menyegző_ feszült, fordulatos drámája, egy görög férfi meg egy perzsa lány költői szerelmének története annak példázata, hogy a cezaromániás vezérek kényszere sem bír a népek és a jogait védelmező egyéniség szabadságvágyával.

Sütő András - Naplójegyzetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Színművek ​I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Sikaszói ​fenyőforgácsok
Könyvecskémet ​kezébe véve arra gondoljon az olvasó, hogy itt üldögélünk ketten, májusi hóhullásban a Hargita térdén, ő azt kérdi: mi újság errefelé, én meg az alkalom szabta lehetőség szerint szólok erről-amarról, aminek értelmét közös gond, együtt viselt aggodalom, közös reménység adja. Atomizálódásra hajlamos létünkben, ahogy tudós nyelven mondják, a megosztott gond embert, emberhez közelít...

Sütő András - Három ​dráma
Szerző ​három drámát nyújt át kellő tisztelettel a kegyes-kegyetlen olvasónak is, miután a színházi nézőközönség meggyőzte őt arról, hogy fáradozása talán nem volt hiábavaló. Még akkor sem, ha némelyek szerint a világról, emberi létünkről immár csak ironikusan, szatirikusan vagy éppenséggel kiábrándultan lehet valamit mondani. E kötet szerzője nem tekinti jogosnak - és indokoltnak - a kinyilatkoztatást, miszerint erről vagy amarról csak így vagy amúgy lehet már szólani. Esztétikákon innen és túl az írói megnyilatkozásnak örök meghatározója marad a kényszer, az egyetlen ihlető Múzsa, amelynek ölelő karjait rég elfelejtettük, mert régen nem ringat már, hanem fojtogat inkább költőt és drámaírót egyaránt a század konfliktusaival. Három dráma: az emberi történelemnek három pillanatából, a múltból felidézve, az egyetlen lehetséges látószög alapján, amely a jelené, hisz tulajdonosai vagyunk minden idegszálunkkal. Ilyenformán a történelembe és mitológiába költözöttek - a képzelet aranytrombitáinak szaván elindulva - olyan szem sugarán vonulnak keresztül, amely óhatatlanul rájuk veti a jelen tapasztalatainak fényét-árnyékát. Viszonzásképpen ezt teszik maguk is, annak igazolásképpen, hogy a múlt, a Megtörtént: bennünk lakozik, amiként mi is táplálékai vagyunk az étvágytalansággal sosem vádolható jövendőnek. E hármas egységben élve a már említett kényszer parancsára vizsgáljuk magunkba a történelmet s lehetséges útjainkat a történelemben. Mert végül is az a fontos: hátunkon a múltnak terheivel merre tartunk? A derengő horizonton hol fényesebbek a reménység jelei?

Sütő András - Tártkarú ​világ
Jól ​tudom: az író hiábavalóságot művel, ha odaáll könyve és az olvasó közé, és - a portékáját röstellvén magyarázni - a szándékait adja tudtul, nehogy mást gondoljanak róla, mint amit szeretne. Az írói szándékokról az előszavakban rendszerint kiderül, hogy azok nemesek voltak és szépek, az olvasó tehát a megvalósulás láttán öltse magára a megbocsátás és megértés palástját. Csakhogy a szándék: puszta lehetőség, néha még ennyi sem, s szóra csak akkor érdemes, ha elítélendő. A jószándék sohasem használt annyit, amennyit a rossz az olvasónak - és a művészetnek - ártott, s éppen ezért hiába is magyaráznám, mi volt a szándékom ezzel a könyvvel. Az olvasó ezt maga is megállapíthatja, hiszen igényeit a kor igénye diktálja, s ez a mi hazánkban a munkásosztály ügyének feltétlen szolgálata.

Sütő András - Színművek ​- Káin és Ábel / A szuzai menyegző / Az álomkommandó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Állati ​egypercesek 3.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Rigó ​és apostol
Az ​alcím szerényen úti tűnődések-nek nevezi a művet, de az olvasó ennél jóval többet kap: az utóbbi évek esszéirodalmának egyik kimagasló alkotását. A szerző megfordul a Mezőségen, Velencében, a Közel- és Közép-Keleten, Rómában és Auschwitzban, de mondandója Marosvécs, Velence, Sóskút esetében sem útiélmény. A látott, érzett dolgok újra azt a gondolatsort hitelesítik, hogy a könyv szerzője Marosvécsen és Teheránban ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött, ott is az egyszerű emberek igazát, létezésük lehetőségeit, értelmét kutatta, azt a paraszti türelmet, hitet méltatva, amelynek valamilyen titkos kapcsolata van az eljövendővel, az idő mélyén érlelődő valósággal. A kötet lényeges gondolatokat, új értelmezéseket, olyan problémákat közöl, melynek megoldása nem protokoll-feladat. De nemcsak dialektikus gondolkodást lehet tanulni a szerzőtől, stilisztikája, nyelvének fordulatai révén is a legjobb prózaírónk sorában tudhatjuk.

Sütő András - Kalandok ​könyve
A ​könyv a Hargitai vadászkalandok bővített kiadása. A kötet első része az Igaz mesék, csodás történetek-et tartalmazza, míg a második része a Vigyorgó búbánat c. mesejátékot. Ebben az író játékos, meseszerű keretben az emberi élet alapvető kérdéseiről beszél. Az ember és az emberfeletti harcából mindig – a népmesékre jellemző módon – az igazság kerül ki győztesen.

Sütő András - Kék ​álhalál
Az ​Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Sütő András életműsorozatának legújabb kötete az író válogatott novelláit tartalmazza. A kitűnő válogatás Ablonczy Lászlót dicséri; a csokornyi mű csak vékony szelete Sütő András életművének, azon belül is elbeszélői munkásságának. Ez a szelet azonban több szempontból is igen jelentős: egyrészt, mert rangos, esztétikailag értékes írások gyűjteménye, másrészt, mert a jobbára ifjabb kori írások már a beteljesedett életmű irányába mutatnak. Sütő szavaival élve: "Kedvem, ragaszkodásom olyan írásaim felé fordult, amelyekben reggeli időnek déli-délutáni sőt - korom szerint már - alkonyati mondandói-gondjai is megtalálhatók". Az író és a válogató közös szigora ezért elhagyta azokat a műveket, amik a korral együtt múltak, vagyis az igazán maradandók kerültek a Kék álhalál lapjaira. ; A kötet valamennyi írása moralizál, de úgy, hogy irodalmi értékük vitathatatlan. Sütő jól tudja, rögzítette is, hogy "becsületből, pusztán morális értékből még nem született esztétikai érték". Az ő nagysága abban áll, hogy esztétikum és morál sajátságos keveredésében alkotja műveit. Ennek immanens része a stílusa, az erdélyi gyökerű, jellegzetes sütői nyelvezet. A könyv éppen tucatnyi elbeszélése közül a legtöbb az ötvenes években íródott, három a hatvanas évekből való, egy-egy pedig a hetvenes, illetve a nyolcvanas évek közepén született. Témájuk valójában két nagy kört ölel föl: Sütő gyermekkorát, illetve a későbbi időszakok politikai és emberi problémáit, morális feszültségeit. A mélységes szegénységből és nyomorúságból a rettenetes politikai viszonyokig - ez életútja, ezt örökítette meg valamennyi művében, még a történelmi drámáiban is. Novellái, költői helyzetjelentései így az esztétikai élményen túl dokumentálnak is. - Az író és az erdélyi magyar prózairodalom kedvelői bizonyára örömmel fogadják.

Sütő András - Balkáni ​gerle
Sütő ​András Balkáni gerle című színdarabját 1998. október 2-án mutatta be Budapesten a Nemzeti Színház. Az előadás néhány szereplőjével F. Nagy Ágnes készített interjút a TAPS színészmagazin számára. Agárdi Gábor a darabról és az ősbemutatóról így vélekedett: - Az Advent a Hargitán után, mely majd tizenkét évig ment, ez a második Sütő-darab, amelyikben, nagy örömmel, játszhatok. Együtt vagyunk megint, a két öreg, Sinkovits és én. Talán nem is egészen véletlen írta meg így András ezt a darabot, akivel, természetesen, az évek során különös, mély barátság alakult ki köztünk. Tavaly, a hetvenedik születésnapjára meg is festettem a portréját. - A darabot próbálgatva, ízlelgetve, "szülve" is számos dolgot megbeszéltünk. Nem titok, mi is adtunk néhány ötletet ehhez a kedves, csodálatos műhöz. A történet a 80-as évek Romániájában játszódik, egy névházasság története. Vígjátékba csomagolt rettenet, amelynek elviselését sok esetben csak a humor teszi lehetségessé. - Őszintén szólva, meglepett az októberi bemutató után, mekkora örömmel, ovációval fogadta a közönség. Elsősorban a fiatalokra gondolok, akik pedig csak hírből ismerhetik az efféle történeteket, s akiktől nem számítottam ilyen nagy érdeklődésre. Nemritka az előadás végi tíz-tizenöt perces taps, akárcsak ha diszkóban lennénk. Nekünk, színészeknek ez hallatlanul jó érzés. Agárdi Gábor a Balkáni gerlének sajátosan erdélyi tematikája kapcsán többek közt megállapította: "Egy színműben teljesen mindegy, hogy mi a konfliktus oka. Maga a jelenség valódisága a lényeg."

Sütő András - Az ​Idő markában
Sütő ​Andrást szép erdélyi nyelve, a romániai magyarság sorsáért tevékeny indulata, a híd-szerep vállalása egyik legismertebb, legkedveltebb írónkká avatta. Elbeszélő műveit, színjátékait, esszéit nagy gyönyörűséggel olvassuk. Mestereiről, barátairól, sorstársairól úgy emlékezik meg, hogy személyes emlékeiben, önéletírásszerű visszapillantásain, vallomásaiban egy ország gondja-baja, jelene és múltja is tükröződik, sőt jövőjére is nyílik ablak. Esszéi, úti tűnődései minden mondatukkal arról tanúskodnak, hogy Velencében éppúgy, mint Teheránban, Weimarban éppúgy, mint Rómában, mindig hazagondol, mindig megmarad annak a tájnak és emberi közösségnek elkötelezettségében, mely útjára bocsátotta. Ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött - ahogyan ő maga írja -, más szóval: a mezőségi asszonyok ősi példája szerint, az úti reménységgel együtt magával vitte otthoni fonnivalóját is. A kötetben a Nagyenyedi fügevirág és az Évek - hazajáró lelkek című nagy sikerű könyveiből válogatott esszéit, cikkeit, naplójegyzeteit adják ki újra, a legjelentősebb színházi tárgyú beszélgetésekkel kiegészítve az előbbieket.

Sütő András - Volt ​egyszer egy édesszájú medve
Mióta ​felnőtté válásunk újra bölcsőringatással kezdődik, azóta a "folytatáshoz" értelmet, lelket, erőt, hitet az édesanyától hallott szó és annak meseudvara biztosít. A mese így válik óvodások, kisiskolások táskájában csodatartalékká, örökkön tartó cipóvá, amelyből bizony meglett korunkban is örömmel csipegetünk. Sütő András gyönyörű állatmeséi, az utóbbi évtizedekben méltán váltak ifjú könyvbarátok keresett olvasmányaivá. A Cerkabella e modern fabulák újrakiadásával szülők és oktatók segítségére kíván lenni. Hiszen Róka Marci és Lúd-Milla türelmes együttélésének a példája; a szüntelen veszélyben is bátorságot hirdető Tapsifületlen bűbájos története; nem kevésbé a Gyalogfáconok furfangos, minden veszélyt kijátszó észjárása mind-mind példát és továbbgondolási lehetőséget szolgáltat az eljövendő nemzedék számára.

Sütő András - Az ​utolsó köntös
Fekete ​Gyula barátom arra kért, válogassak össze a munkáimból egy kötetre valót kedvem szerint, avagy éppenséggel a lelkemet sajdító bánatomra hallgatva. Így jártam el tehát. Reménységgel enyhített bánataimból válogattam ezeket az írásokat a könyv címének eligazító hangulata szerint. "Utolsó köntösünk", írtam valaha szegény, senyvedő, mezőségi nyelvünkről, a legüldözöttebbről Európának ezen a táján, ahol a kisebbségi létbe zuhant magyarság naponta, sőt percenként tapasztalhatja:mit jelent a huszadik században a paranoiás sovén hatalom, a nyílt asszimilációs szándék, a "tiszta nemzeti állam" fasisztoid politikai diktatúrája. Utolsó köntösünk a nyelv, mondjuk tehát álmainkban is konok ragaszkodással, jól tudván, hogy önmagában ez az érzés nem menti meg etnikai létünket. Az író nem hatalmi erő, csupán a lélek hullámveréseiben vergődő virrasztója e történelmi éjszakának. Sütő András

Sütő András - A ​készülődés éjszakái
A ​kötet írásai Sütő András gyermek- és ifjúkorát, emberi, alkotói formálódását, közügyi gondolkodásának alakulását az írások tágas időtartományában és változatos műfajokban idézik fel a hetvenes évekig.

Sütő András - Heródes ​napjai
A ​SZÁMŰZÖTT KÖNYVEK sorozatában második munkámat kapja kézhez az olvasó. Műfaja: napló. A nyolcvanas évek derekán készült följegyzéseimet tartalmazza. Abból az időből való tehát, mikor keserves tapasztalatok árán mondhattuk szellemi állapotunkról, hogy szájkosaras idők járnak, s miként az éhes disznó makkal, azonképpen a szekus házkutató titkolt kézirattal álmodik. A naplójegyzet kiváltképp jó fogásnak bizonyult minden esetben. Ezért kellett azt némelykor az országból is kicsempészni, amiként magam is cselekedtem. Hanem az akkori időkről példát mondok inkább, erdélyi galibát a Maros mentéről.

Bóta Gábor - Cenner Mihály - Gervai András - Sütő András - Sinkovits
Bármilyen ​hihetetlen, Sinkovits Imréről, a „nemzet színészéről" életében egyetlen könyv sem jelent meg. A Hungalibri Kiadó Összegzés cimű életműsorozatának új kötetével kíván emléket állítani a kivételesen nagy művésznek. Számba vesszük pályafutása állomásait: indulását, '56-os szerepvállalását, a félreállítás éveit, s az újrakezdést. Felidézzük színházi és filmszerepeit, melyeknek a sors a Csongor és Tündével adott méltó keretet: Kurrah szerepében lépett először színpadra, s Tudósként még az utolsó estén is fellépett. Külön köszönet Gombos Katalinnak, Sinkovits Marianne-nak, Sinkovits Vitai Andrásnak és Sinkó Lászlónak, akik vallomásaikban a színészre, művészre, egy életre szóló társra, édesapára és testvérre emlékeztek. Sütő Andrásnak, aki Sinkovits Imrére nemcsak mint barátra, hanem mint a magyarság felemeléséért oly sokat vállaló lelki társra gondolt vissza. A kötet szerzői: Göncz Árpád (köztársasági elnök) - Ajánlás, Sütő András (drámaíró) - Előszó, Búcsúbeszéd Cenner Mihály (szinháztörténés:) - Színpadi szerepek Gervai András (kritikus) - Filmszerepek Bóta Gábor (újságíró) - Riportok a családtagokkal.

Sütő András - Félrejáró ​Salamon
Sütő ​András az új erdélyi irodalom legtöbbet ígérő elbeszélője, aki Egy pakli dohány című kötetével már ismertté vált a magyarországi olvasók előtt is. Félrejáró Salamon nagycsaládos, földhözragadt székely szegényember sok ötlettel, ügyeskedéssel próbál boldogulni az életben. Végül sok "félrejárás" után megtalálja ő is a maga útját, családjának - a Salamon brigádnak, ahogy nevezi őket - a boldogságot. Sütő az egyszerű kis történetben merészen mutatja meg, hogy az emberi igazság mélyebb minden bürokratikus formánál, amibe Salamont skatulyázni akarják. Mindezt az írásaira jellemző közvetlen, kedves, néha székelyesen agyafúrt humorral meséli el.

Sütő András - Misi, ​a csillagos homlokú
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Állati ​egypercesek 2.
"Hirtelen ​egy hatalmas macska ugrott elő a semmiből, nekem esett, és teljes dühét beleadva megharapta a jobb kezemet, majd amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt. Mi volt ez? Honnan jött, hogy egyáltalán nem vettem észre, amikor beléptem a szobába? Körülnézve megpillantottam egy régimódi széket, amin egy bézs színű varrt huzat volt, a hátsó részén felsliccelve, hogy könnyebben le lehessen venni a székről. A nagydarab macska ez alatt a szék alatt húzta meg magát észrevétlenül, és rejtekéből kukucskált kifelé... " Állati Egypercesek sorozat második kötete Dr. Sütő András állatorvos tanulságos történeteit adja közre

Sütő András - Fülesek ​és fejszések között
"...Ezért ​újból azt mondom magamnak: én maradok, másként nem tehetek. Mert sokan vallják még: mi maradunk, másként nem tehetünk! Maradunk, és küzdeni fogunk a fennmaradásunkért, elmondva újból a költővel, ama hajdani kolozsvárival: ahogy lehet! Ahogy lehet bármi lehet, csak egyetlen utat nyilvánítsunk járhatatlannak, lehetetlenségnek, tömeges öngyilkosságnak: azt, amely kivezet a szülőföldről, és vissza már soha nem vezet. Ahogy lehet bármi lehet, csak azt ne énekeljétek, hogy kezem fejemre kulcsoltam, szegény Csíkot, úgy sirattam, jaj! Mert akik hajdan így búcsúztak, Amerikából s a világnak bármely tájáról még visszatérhettek, ha bánatuk úgy tartotta; beszögezett ablakaikat Székelyföldön újra kinyithatták, ám aki most kesergi el, hogy színem se volt, úgy búsultam, jaj! Aki most hagyja kihűlni a tűzhelyét, erre többé soha nem számíthat.

Sütő András - Perzsák ​/ A szuzai menyegző
Tetralógiává ​teljesedett Sütő András történelmi drámáinak sora A szuzai menyegző megszületésével? A válasz, akár igenlő, akár tagadó, végső fokon csak formális jelentőségű. Az eddig trilógiaként emlegetett három drámát - Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel - mindenekelőtt a magasrendű esztétikai szinten műalkotássá tárgyiasult gondolat, filozofikum- etikum, az írói magatartás és szemléletmód alapvető egysége rendeli egymás mellé, és ilyen értelemben A szuzai menyegző természetesen folytatja ezt a drámatörténeti értékű sort. Az alig egy évtized leforgása alatt megfogalmazódott és bemutatott négy drámát erős és pontosan kitapintható gondolati kötések - az író eszme- és érzelemvilágának, az abban munkáló időnek és térnek a jegyei - fűzik össze. Mindegyik a humánum drámája, konfliktusaik tartalmát é mondandójukat tekintve egyaránt. A szuzai menyegző mintha az első két dráma dramaturgiájához térne vissza, legalábbis abban, hogy szintén a történelmi térben és időben pontosan elhelyezett konfliktus szolgál a filozófiai-etikai töltésű metafora ábrázolási anyagául. A téma nemcsak Sütő, hanem egész irodalmunk egyik legemlékezetesebb esszéjében, a Perzsákban villant fel először. Az "úti tünődés" sajátosan sütői műfajában rajzológott ki a világhódító Nagy Sándor által a birodalom egységesítése, a különbözőségek eltüntetése érdekében rendezett szuzai menyegző története és kudarca. Ahogy visszhangos történelmi események és mögöttük rejlő hétköznapi történések, szobrokba és könyvekbe örökített talmi dicsőségek és évezredekig visszhangzó emberi fájdalmak, pátoszos szavak és sanda szándékok dialektikus egymásbajátszásának rajzából kibontotta az ókori világ, sajnos, a legújabb korban is megszívlelhatő tanulságait - az az írói látás és láttatás kivételes remeklése. Az esszében nem esik szó személyi kultuszról, dogmatizmusról vagy más olyan fogalmakról, amelyekkel az élet közelmúltbeli torzulásait jelöljük, a hódító hatalom természetrajzának és törekvéseinek boncolásából mégis a szocialista humanizmus mai, korszerű eszményeit erősítő kép alakul ki. S a tengernyi szenvedés felvillantatásából az a biztató-erősítő tudat, hogy a szuzai menyegzőket rendező sanda szándékoknál végső fokon mindig erősebbek az emberi lét és a történelem mélyenjáró és mindannyiunkban munkáló tövényei; a népeket eligázó és a lelkeket hódítani kívánó nagysándorok dicsőségét zúgató kórusoknál nem harsányabb, de tartósabb az anyjuktól tanult szavakat kimondó gyermekek hangja. Gálfalvi Zsolt

Sütő András - Anyám ​könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Csipkerózsika ​ébresztése
Ez ​a könyv a romániai Véres Karácsony előtt, egy borzalmas diktatúra éveiben született. Minden idők legszigorúbb és legszamarabb cenzorainak garázdálkodásai közepette. Hogy ez mit jelentett: elmondhatatlan. Aki tollforgatóként élte át e sötét évtizedeket: jól tudja, mire gondolok, aki pedig csak külső szemlélő volt, annak hosszan, bőven kellene mesélni. Erre most nincs mód, ám az olvasó szíves figyelmébe ajánlanám azt a jegyzőkönyvet, amelyet szellemi vámtiszteknek egy csoportja vett föl Erdélyben Pompás Gedeon című vidám játékomról, annak mondandójáról. Bizonyos, hogy ennél beszédesebb példa az elmúlt idők alkotási körülményeiről nehezen képzelhető el. Ne mondja senki, hogy ilyen körülmények között nem kellett volna írni. Hogy nem volt volna írni, élni, szólni, remélni, álmodni és tiltakozni. Ki hogy tudott, kinek mire futotta aggodalomból, kényszerű képes beszédből, vállalásból, szenvedélyből. E könyv szerzőjének ennyire futotta. Meg arra persze, amit más munkáiban is letett már az olvasó asztalára. Hogy micsoda s mennyit ér: az idő megítéli. Döntése előtt a szerzőnek nincs miért berzenkednie, avagy pironkodnia. Szájkosaras időben kellett szólni s lehetett hallgatni, ha valaki íróként a némaságot választotta. Én azt választottam, amiről ez a könyv is tanúskodik. A kérdésre pedig, hogy miért ilyenek ezek az írások és nem amolyanok, kétféle választ is lehetne adni: egyrészt, mert senki sem ugorhatja által saját árnyékát, másrészt, mert egyféleképpen szól a fa, ha fejszével kongatják, s másként, ha lombját jótékony szelek zúgatják.

Kollekciók