Ajax-loader

Sütő András könyvei a rukkolán


Sütő András - Tártkarú ​világ
Jól ​tudom: az író hiábavalóságot művel, ha odaáll könyve és az olvasó közé, és - a portékáját röstellvén magyarázni - a szándékait adja tudtul, nehogy mást gondoljanak róla, mint amit szeretne. Az írói szándékokról az előszavakban rendszerint kiderül, hogy azok nemesek voltak és szépek, az olvasó tehát a megvalósulás láttán öltse magára a megbocsátás és megértés palástját. Csakhogy a szándék: puszta lehetőség, néha még ennyi sem, s szóra csak akkor érdemes, ha elítélendő. A jószándék sohasem használt annyit, amennyit a rossz az olvasónak - és a művészetnek - ártott, s éppen ezért hiába is magyaráznám, mi volt a szándékom ezzel a könyvvel. Az olvasó ezt maga is megállapíthatja, hiszen igényeit a kor igénye diktálja, s ez a mi hazánkban a munkásosztály ügyének feltétlen szolgálata.

Sütő András - Egy ​lócsiszár virágvasárnapja / Csillag a máglyán
Az ​Egy lócsiszár virágvasárnapja Kleist Kolhaas Mihály című kisregénye alapján született, mely az egyén és a hatalom konfliktusának, az emberi tisztesség kiszolgáltatottságának példázata. Kolhaas története az "eszelős" jogérzet drámája. Az, ami e mintaszerűen törvénytisztelő és krisztusian jámbor lókereskedő már-már idillikus hétköznapjait feldúlja, voltaképpen egy apró, jogsértő affér. Kolhaas Mihály lókereskedő üzleti útjáról hazaérkezik családjához. Szolgája, Herse majd később követi. Házában leli Nagelschmidtet, legjobb barátját, aki üldözői elől menekült ide. A két férfi összevitatkozik, mert a barát a nemrég megvert Münzer Tamás tanainak és a népi mozgalomnak szenvedélyes híve és ezért üldözik, Kolhaas pedig Luther híveként türelemre, keresztényi alázatra, szeretetre inti barátját. A viszontlátás családi örömének és a baráti összeszólalkozásnak a tronkai vámos megjelenése vet véget, aki 50 garast követel a tronkai báró nevében, különben Kolhaas lovát nem hajlandó átengedni birtokán. A lókereskedő ugyan jogtalannak tartja a követelést, de hajlandó kifizetni a vámot, csak hogy lovai végre hazaérkezhessenek. De csak Herse szolga érkezik meg, ő is félig agyonverve. Kolhaas a törvénytisztelő törvényes orvoslást keres panaszára, s így kerül végül szembe a törvénnyel. Egy folyamodványt akar eljuttatni a választófejedelemnek, amelyben összefoglalja panaszát. Nem elsősorban két lováért küzd, hanem a jogtiprás ellen, amely büntetlenül hagyja az önkényeskedőt, s a törvényes rend helyreállítását akarja kikényszeríteni. A folyamodványt felesége, Lisbeth viszi Berlinbe, de amikor át akarja nyújtani a fejedelemnek, annak egyik testőre halálra sebzi. Betelik a pohár, Kolhaas a pör folytatása helyett vérbosszút fogad, hogy törvény híján maga vegyen elégtételt Vencelen. A feudális önkényurak rettegett ellenfele lesz, váraikat feldúlja, szörnyű bosszút esküszik. Már-már úgy tűnik, semmi sem tartóztathatja fel, amikor a tronkai várban váratlanul Luther Mártonnal találja szemben magát. Luther, akit Kolhaas mesterként tisztelt, végül ráveszi a lócsiszárt, hogy vesse alá magát a választófejedelem és a császár igazságszolgáltatásának: így kerül végül bitófára.

Sütő András - Sikaszói ​fenyőforgácsok
Könyvecskémet ​kezébe véve arra gondoljon az olvasó, hogy itt üldögélünk ketten, májusi hóhullásban a Hargita térdén, ő azt kérdi: mi újság errefelé, én meg az alkalom szabta lehetőség szerint szólok erről-amarról, aminek értelmét közös gond, együtt viselt aggodalom, közös reménység adja. Atomizálódásra hajlamos létünkben, ahogy tudós nyelven mondják, a megosztott gond embert, emberhez közelít...

Sütő András - Három ​dráma
Szerző ​három drámát nyújt át kellő tisztelettel a kegyes-kegyetlen olvasónak is, miután a színházi nézőközönség meggyőzte őt arról, hogy fáradozása talán nem volt hiábavaló. Még akkor sem, ha némelyek szerint a világról, emberi létünkről immár csak ironikusan, szatirikusan vagy éppenséggel kiábrándultan lehet valamit mondani. E kötet szerzője nem tekinti jogosnak - és indokoltnak - a kinyilatkoztatást, miszerint erről vagy amarról csak így vagy amúgy lehet már szólani. Esztétikákon innen és túl az írói megnyilatkozásnak örök meghatározója marad a kényszer, az egyetlen ihlető Múzsa, amelynek ölelő karjait rég elfelejtettük, mert régen nem ringat már, hanem fojtogat inkább költőt és drámaírót egyaránt a század konfliktusaival. Három dráma: az emberi történelemnek három pillanatából, a múltból felidézve, az egyetlen lehetséges látószög alapján, amely a jelené, hisz tulajdonosai vagyunk minden idegszálunkkal. Ilyenformán a történelembe és mitológiába költözöttek - a képzelet aranytrombitáinak szaván elindulva - olyan szem sugarán vonulnak keresztül, amely óhatatlanul rájuk veti a jelen tapasztalatainak fényét-árnyékát. Viszonzásképpen ezt teszik maguk is, annak igazolásképpen, hogy a múlt, a Megtörtént: bennünk lakozik, amiként mi is táplálékai vagyunk az étvágytalansággal sosem vádolható jövendőnek. E hármas egységben élve a már említett kényszer parancsára vizsgáljuk magunkba a történelmet s lehetséges útjainkat a történelemben. Mert végül is az a fontos: hátunkon a múltnak terheivel merre tartunk? A derengő horizonton hol fényesebbek a reménység jelei?

Sütő András - Színművek ​I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Nagyenyedi ​fügevirág
Részlet ​a könyvből: Az ember hasznos élete, akár a gabonamagvaké, azzal a törvényszerű - rendszerint mégis váratlan s némelykor a boldogsághoz hasonlatos - fordulattal indul, hogy a mindenkori szolgálatos kezek begyűjtik. Behordják valahová az eszmék szérűire. Ínséges időben, ha többre nem futja: az ég alól - a szétszórtságból - ég alá: közösbe. A védettség állapotába vagy legalábbis annak reménységébe; emberkalangyák, közösségi asztagok melegébe, jégfogó kévék süvege alá. Ez a begyűjtés, számos új keletű filozófia ellenére, miszerint akár a gyümölcs, az ember is tömegében romlik, éppoly szükséges, mint a védőoltás.

Sütő András - Itt ​állok, másként nem tehetek
Heinrich ​von Kleist krónikája nyomán írtam e darabot, amelynek címe még az ötvenes években került a jegyzetfüzetembe: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Kleist köztudomásúlag drámát is írt, bár - örökös bánatára - Goethe ezt mindétig lefumigálta. Ennek ellenére: Kohlhaas Mihály hiteles történetéből drámát is írhatott volna. "Ha a színpadi művet felfedezte volna benne" - mondják állítólag a prózai munka nyugati dramatizálóinak kritikusai. Feltehetőleg nekem is ezt mondanák, ha Londonból, Zürichből ide vetnének pillantást. Magam csupán a korabeli német krónika drámai alaphelyzetét választottam építkezési helyül - saját mondandóm számára. Ugyanis Kohlhaas Mihály szomorú történetének olvastán egy másik ablak nyílt meg előttem. Azon át nézve: nem a kleisti szemlélet égtája gomolygott föl az idő távolából, hanem egy vérbe fojtott parasztforradalom kormos-pernyés-akasztófás, újra moccanó világa; nagy szenvedélyek kényszerű föllángolása a látszólagos társadalmi és egyéni-lelki nyugalomkínzókamráiban. Ezt az ablakot pedig nem is magam vágtam: az azóta eltelt idő nyitotta meg mindannyiunk előtt, akik e dráma hőseinek arcvonásai között talán ismerős vonásokat is fölfedezhetünk: a magunkéit. A Kálvin-Szervét drámának első, gyermekrajzolatú vázlatát a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítójelöltjeként készítettem 1943 nyarán Pusztakamaráson, esős napokon főleg, a mezei munka szüneteiben. Tizenhat éves voltam akkor, abban a korban tehát, midőn az ember a lepényevés vagy puszta látványszerzés reményével akármifajta csődület hangjára szívesen tapostatja és rúgatja bokán magát a becsvágy karjai közt. A kollégium igazgatóságának nyári vakációra meghirdetett irodalmi versenytémája volt Kálvin élete és munkássága is. Már nem tudnám megmondani, miért választottam éppen őt az írás próbatételeként. Talán a hányatott sorsú és nehéz próbának alávetett férfi küzdelme vonzott; a közéletbe kényszerült magány a cselekvés szorításában. Véle foglalkozva ragadta meg képzeletemet a minden koroktól toleranciát könyörgő, szerencsétlen Szervét Mihály sorsa. Olvasgatás közben a genfi Champel mezején az ő lasú tüzű máglyája körül kezdtem lábatlankodni, belebonyolódván azután csacska módon a négyszáz esztendős kultúrhistóriai vitába. Gondolhattam volna pedig, hogy az ügyben, melyről könyvtárakat írtak össze, senki sem lesz kíváncsi az én szomorú fejcsóválásomra. De én írtam-körmölgettem a híres genfi pör megrendítő történetét. Úgy emlékszem, a dolgozatot el is küldtem végül. Sorsát végül szem elől tévesztettem. Visszhangtalanságából ítélve a bíráló bizottság különleges fejcsóválási díját nyertem el vele. (Sütő András)

Sütő András - Anyám ​könnyű álmot ígér
Sütő ​András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak - az ötvenes és hatvanas évek - társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása - mind az olvasóközönség, mind a kritika részéről - valóságos diadalmenet volt.

Sütő András - Évek ​- hazajáró lelkek
"Ebben ​a könyvben huszonöt esztendő írásaiból válogattam össze olyan cikkeket és naplójegyzeteket, amelyek - remélem - ma is számíthatnak olvasóim érdeklődésére, akik életük drága anyagából adták nekem a hitelt, hogy az kezes nélkül sem megy veszendőbe. A bizakodás perceiben azzal vigasztalom magam, hogy igyekeztem a törlesztésben nem hiábavaló. Miként ez a könyv is, amely híradásról egyről és másról, ami megesett velünk, önvizsgálat, egy valamikor fiatal író útkereséseinek dokumentuma, vallomás élő és már elköltözött kortársakról, hajdani viták írásos tükörcserepeinek foglalata. De mindezt nem tenném közre, ha a múltnak megídézése közben a jelen is meg nem szólna, mondván: ami az írás terén is megesett az ötvenes évek nemzedékével: hazajáró lelke szellemi közérzetünknek, az önvizsgálat tanulságai, az útkeresés gyötrelmei pedig okulásra lehetnek tán nem üres becsvágy, ha azt mondom: a rokon lelkem ifjú seregének..."

Sütő András - Naplójegyzetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Gyermekkorom ​tükörcserepei
A ​szerző e kötetében összegyűjtötte a nehéz gyermekkor emlékeit. Végigjárhatjuk Sütő András életútját a gyermekkori eszméléstől a világhírű író tanításáig: "A szülő föld nem múlik el." Anyanyelvünk építése, óvása, ápolása teremti újjá a régi, nehéz emlékeket, hasznára válik minden gyermeknek a könyv olvasása. Megtanulja belőle az erdélyi magyar nyelv szépségét, mely az élet teljességével szól hozzánk.

Sütő András - A ​lőtt lábú madár nyomában
A ​"barangolás Nyelvünk Nagyfejedelemségében" tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sütő András az unokája kezét fogva elindult az anyanyelv ösvényein, hogy vándorútjukon bekalandozzák a szavak múltját, jelenét és jövőjét. "Azt gondoltam - írja most, a tíz év előtti indulásra emlékezve -: örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangja közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv. Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják leélni az életüket. Nem így történt. Reményünk s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeink s unokáink után az öregek. Viszi őket a sorsunk egyfelé, s jajong a búcsúzó szívben az emlék másfelé: az elmúltak irányába, ahol még szó szerinti értelme volt az együvé tartozásnak." Ennek a keserű ocsúdásnak a foglalata a könyv második része, a Levelek a fehér toronyból. S ha a barangolás kezdetén a nyelvi eszmélet bölcsőhelye körül járhattunk, most a végveszélybe sodródott nyelvért emel szót a "fehér torony" lakója.

Sütő András - Színművek ​- Káin és Ábel / A szuzai menyegző / Az álomkommandó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Nyugtalan ​vizek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Állati ​egypercesek 3.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Sárkány ​alszik veled
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Kék ​álhalál
Az ​Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Sütő András életműsorozatának legújabb kötete az író válogatott novelláit tartalmazza. A kitűnő válogatás Ablonczy Lászlót dicséri; a csokornyi mű csak vékony szelete Sütő András életművének, azon belül is elbeszélői munkásságának. Ez a szelet azonban több szempontból is igen jelentős: egyrészt, mert rangos, esztétikailag értékes írások gyűjteménye, másrészt, mert a jobbára ifjabb kori írások már a beteljesedett életmű irányába mutatnak. Sütő szavaival élve: "Kedvem, ragaszkodásom olyan írásaim felé fordult, amelyekben reggeli időnek déli-délutáni sőt - korom szerint már - alkonyati mondandói-gondjai is megtalálhatók". Az író és a válogató közös szigora ezért elhagyta azokat a műveket, amik a korral együtt múltak, vagyis az igazán maradandók kerültek a Kék álhalál lapjaira. ; A kötet valamennyi írása moralizál, de úgy, hogy irodalmi értékük vitathatatlan. Sütő jól tudja, rögzítette is, hogy "becsületből, pusztán morális értékből még nem született esztétikai érték". Az ő nagysága abban áll, hogy esztétikum és morál sajátságos keveredésében alkotja műveit. Ennek immanens része a stílusa, az erdélyi gyökerű, jellegzetes sütői nyelvezet. A könyv éppen tucatnyi elbeszélése közül a legtöbb az ötvenes években íródott, három a hatvanas évekből való, egy-egy pedig a hetvenes, illetve a nyolcvanas évek közepén született. Témájuk valójában két nagy kört ölel föl: Sütő gyermekkorát, illetve a későbbi időszakok politikai és emberi problémáit, morális feszültségeit. A mélységes szegénységből és nyomorúságból a rettenetes politikai viszonyokig - ez életútja, ezt örökítette meg valamennyi művében, még a történelmi drámáiban is. Novellái, költői helyzetjelentései így az esztétikai élményen túl dokumentálnak is. - Az író és az erdélyi magyar prózairodalom kedvelői bizonyára örömmel fogadják.

Sütő András - Volt ​egyszer egy édesszájú medve
Mióta ​felnőtté válásunk újra bölcsőringatással kezdődik, azóta a "folytatáshoz" értelmet, lelket, erőt, hitet az édesanyától hallott szó és annak meseudvara biztosít. A mese így válik óvodások, kisiskolások táskájában csodatartalékká, örökkön tartó cipóvá, amelyből bizony meglett korunkban is örömmel csipegetünk. Sütő András gyönyörű állatmeséi, az utóbbi évtizedekben méltán váltak ifjú könyvbarátok keresett olvasmányaivá. A Cerkabella e modern fabulák újrakiadásával szülők és oktatók segítségére kíván lenni. Hiszen Róka Marci és Lúd-Milla türelmes együttélésének a példája; a szüntelen veszélyben is bátorságot hirdető Tapsifületlen bűbájos története; nem kevésbé a Gyalogfáconok furfangos, minden veszélyt kijátszó észjárása mind-mind példát és továbbgondolási lehetőséget szolgáltat az eljövendő nemzedék számára.

Sütő András - Állati ​egypercesek 4.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Istenek ​és falovacskák
Hivatásos ​írónak lenni: sosem volt szerencsém. Legelső novellámat is úgy írhattam meg, hogy először magam is részt vettem a földosztó parasztok mozgolódásában. Valójában ez a könyv is: munkajelentés. Mielőtt megírtam volna, közösségi feladataink véghezvitelében kellett fáradoznom ugyanúgy, mint másnak; mindazoknak, akik ugyancsak nyakig merülnek irodalmon kívüli gondokba. Halott barátaim sorsán csak azután jutott időm eltűnődni, miután - legalábbis jó részük esetében - a sírásókkal és a koszorúkészítőkkel együtt magam is elvégeztem a reám eső munkát. Alvincre nem azért utazom, hogy megnézzek magamnak egy bolond asszonyt, hanem hogy valamiképpen előmozdítsam Kemény Zsigmond emlékének ápolását; nem írásban, hanem a kőhordás gyakorlati feladataival küszködve. A Perzsákért több ezer kilométert tettem meg, s Adria lányával is csak úgy találkozhattam, hogy először több napos írói eszmecsere fogyasztott el néhány milliót az idegsejtjeimből. Bizonyos felfogás szerint: az író egyebet sem tesz, csak írja reggeltől estig a műveit. Ha ezt tehetném: ez a könyv talán vaskosabb lenne. Nem biztos, hogy jobb is.

Sütő András - Sütő ​András naplójegyzetei
Röpke ​látogatás Pusztakamaráson. Anyám sántálva röpköd, akár egy törött lábú madár. Jézus, ha feltámad, újrameszelten találja házunkat. Ez a minden tavaszi meszelés olyannyira kötelező, mint a vándormadarak útrakelése. Munkabírásban, jövés-menésben, cipekedésben, a reggeltől estig tartó, szűnetlen ténykedésben anyám ezúttal is megszégyenít engem a nyolcvan esztendejével# Hogy mi végett vagyunk a világon, azt már, - megannyi bölcsködés után, - nemigen tudjuk. De mintha érvényesebb lenne anyám negatív parancsa: "Nem azért vagyunk a világon, hogy ölbe tett kézzel üldögéljünk benne". (1984. április 11.)

Sütő András - Kalandozások ​Ihajcsuhajdiában
Sütő ​András mesejátékát a nagy drámák szomszédságában láthatja a mindekori olvasó, de majd a jövendő irodalomtörténet is. Csupa játék, csupa ragyogás, de a játék s a ragyogás is az emberi létezés kérdéseiről beszél. A fantázia, a mesemotívumok olyan gazdagságával, amilyennek talán csak Tamási és Creanga művészetében találkozhatott az olvasó. Szent Péter mellett az Ördög, a Halál, sőt az Isten is emberképet kap benne, az emberi és az embertelen ütközéséből, mint a népmesében, természetesen ragyog fel az emberi és az embertelen ütközéséből, mint a népmesében, természetesen ragyog fel az ember igaza, olyan érzékletes nyelven, amelyben a régi meseízek és fordulatok is maivá frissültek

Sütő András - Engedjétek ​hozzám jönni a szavakat
Ki ​láthatna el a bölcsőig, amely létünk hajnalán a nyelvünket ringatta? Ki mondhatná el, hogy látta őt pólyás korában, ajkán az első szavak gyöngygügyögésével? Már Balassi Bálintot is sebhelyes katonaként vette a karjába. Már vasszögekkel veretett Jézust siratott, hazának, jobbágyainak sorsán kesergett, tatárjárást, törökdúlást átkozott. És nem volt egyetlen pihenő vasárnapja. Mert habsburgot átkozott, szabadságharcot harsogott, vereségeket és felnégyeltetés siratott, mindenesünk volt a közönyös ég alatt, hajnalanta virrasztások pirosszemű pesztonkája. Senki sem láthatta őt bölcsőben, de csecsemő-arcát bárki fölidézheti magának, ha lehajol egy cseppet. Nem a földig, nem az alázatig. Hanem ahol egy gyermek keze repdes szülői kéz után. Induljatok el vele az anyanyelv ösvényein, és meglátjátok a bölcsőt, amelyért a Kőrösi Csoma Sándorok hasztalan keltek halálig tartó vándorútra. Akik kiléptek önmagukból, egyedül a gyermekkel jutnak vissza az egyetlen lehetséges otthon égtájai alá, a gyermekkel, aki anyanyelvének ösvényein elindulva testvérnyelvek, testvérnépek, humánumának közös tereitől küldheti majd köszönetét az egyetlen lehetséges indíttatásért a bölcső felett virrasztóknak. Mit csináltál a rád bízott talentumokkal? Nincs más számonkérés: csak gyermekeink tekintetében. Ahány szóra váró gyermek a jövőnek megannyi lámpása a meglódult időben.

Sütő András - Anyám ​könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Advent ​a Hargitán
Az ​Advent a hargitán komor tónusú, balladikus ihletésű dráma, mely szintén az ellenpontozásra épül. A Vidám sirató... farsangi vigalmát itt az adventi várakozás dermedt csöndje váltja föl. Bódi Vencel messzire szakadt övéit várja haza a havasra, hiába. A dramaturgiai ellenpontot ezúttal két fiatal tiszta szerelme, örömre készülő élete jelenti, ők lesznek az elhagyott öregember lelki gyermekei. Ám az egymásra találás sem hozhatja el a földi boldogságot, mert "elátkozott nép gyermekeiről csak a holtak beszélnek". A 20. századi kelet-közép-európai sorsdráma - és a nemzetpusztulás víziója - Sütő dramaturgiájában magába sűríti a néphagyományok misztikáját éppúgy, mint az író modern szimbolizmusát, a népköltészet balladai ihletését és a nagy gondolkodók panteizmusát, a lélektani realizmust és az elvonatkoztató ábrázolást. S mindeme eszmék, motívumok az író utolérhetetlen nyelvi erejével szólalnak meg.

Sütő András - Mese ​és reménység
"Sütő ​András munkásságával az erdélyi magyarság szellemisége szerzett magának polgárjogot az egyetemes magyar irodalomban, sőt hitünk szerint az emberi egyetemesség színe előtt. Polgárjogot szerzett, minthogy alkotó személyisége és önként vállalt közösségi szolgálata erejével, a műveiben testett öltő erkölcsi és esztétikai értékek egyetemes igazságával szól hozzánk, Európához és a nagyvilághoz. Egy történelmi pillanatra Sütő András írásaiban kapott hangot mindaz, amit az erdélyi magyarság tapasztalt és átélt, amit emlékezetében és álmaiban őriz, amire törekvései irányulnak. (...) Sütő könyve meggyötört emberekről, erőszakos és ostoba politikai mesterkedésekről, hosszú évtizedek szenvedéseiről, megaláztatásairól számol be. A kis magyar szórvány életét nemcsak a sztálini korszak kíméletlen parasztpolitikája sebzi meg, hanem az a folyamatosan antidemokratikus nemzetiségi politika is, amely anyanyelvétől, nemzeti kultúrájától és identitásától akarja megfosztani az erdélyi magyarságot."

Sütő András - Erdélyi ​változatlanságok
A ​szerzőnek az utóbbi tíz esztendőben írt, az erdélyi kisebbségi léttel, az anyanyelv, a kultúra őrzésének változatlanul súlyos problémáival foglalkozó esszéit adja közre a kötet.

Sütő András - Balkáni ​gerle
Sütő ​András Balkáni gerle című színdarabját 1998. október 2-án mutatta be Budapesten a Nemzeti Színház. Az előadás néhány szereplőjével F. Nagy Ágnes készített interjút a TAPS színészmagazin számára. Agárdi Gábor a darabról és az ősbemutatóról így vélekedett: - Az Advent a Hargitán után, mely majd tizenkét évig ment, ez a második Sütő-darab, amelyikben, nagy örömmel, játszhatok. Együtt vagyunk megint, a két öreg, Sinkovits és én. Talán nem is egészen véletlen írta meg így András ezt a darabot, akivel, természetesen, az évek során különös, mély barátság alakult ki köztünk. Tavaly, a hetvenedik születésnapjára meg is festettem a portréját. - A darabot próbálgatva, ízlelgetve, "szülve" is számos dolgot megbeszéltünk. Nem titok, mi is adtunk néhány ötletet ehhez a kedves, csodálatos műhöz. A történet a 80-as évek Romániájában játszódik, egy névházasság története. Vígjátékba csomagolt rettenet, amelynek elviselését sok esetben csak a humor teszi lehetségessé. - Őszintén szólva, meglepett az októberi bemutató után, mekkora örömmel, ovációval fogadta a közönség. Elsősorban a fiatalokra gondolok, akik pedig csak hírből ismerhetik az efféle történeteket, s akiktől nem számítottam ilyen nagy érdeklődésre. Nemritka az előadás végi tíz-tizenöt perces taps, akárcsak ha diszkóban lennénk. Nekünk, színészeknek ez hallatlanul jó érzés. Agárdi Gábor a Balkáni gerlének sajátosan erdélyi tematikája kapcsán többek közt megállapította: "Egy színműben teljesen mindegy, hogy mi a konfliktus oka. Maga a jelenség valódisága a lényeg."

Bóta Gábor - Cenner Mihály - Gervai András - Sütő András - Sinkovits
Bármilyen ​hihetetlen, Sinkovits Imréről, a „nemzet színészéről" életében egyetlen könyv sem jelent meg. A Hungalibri Kiadó Összegzés cimű életműsorozatának új kötetével kíván emléket állítani a kivételesen nagy művésznek. Számba vesszük pályafutása állomásait: indulását, '56-os szerepvállalását, a félreállítás éveit, s az újrakezdést. Felidézzük színházi és filmszerepeit, melyeknek a sors a Csongor és Tündével adott méltó keretet: Kurrah szerepében lépett először színpadra, s Tudósként még az utolsó estén is fellépett. Külön köszönet Gombos Katalinnak, Sinkovits Marianne-nak, Sinkovits Vitai Andrásnak és Sinkó Lászlónak, akik vallomásaikban a színészre, művészre, egy életre szóló társra, édesapára és testvérre emlékeztek. Sütő Andrásnak, aki Sinkovits Imrére nemcsak mint barátra, hanem mint a magyarság felemeléséért oly sokat vállaló lelki társra gondolt vissza. A kötet szerzői: Göncz Árpád (köztársasági elnök) - Ajánlás, Sütő András (drámaíró) - Előszó, Búcsúbeszéd Cenner Mihály (szinháztörténés:) - Színpadi szerepek Gervai András (kritikus) - Filmszerepek Bóta Gábor (újságíró) - Riportok a családtagokkal.

Sütő András - Állati ​egypercesek 2.
"Hirtelen ​egy hatalmas macska ugrott elő a semmiből, nekem esett, és teljes dühét beleadva megharapta a jobb kezemet, majd amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt. Mi volt ez? Honnan jött, hogy egyáltalán nem vettem észre, amikor beléptem a szobába? Körülnézve megpillantottam egy régimódi széket, amin egy bézs színű varrt huzat volt, a hátsó részén felsliccelve, hogy könnyebben le lehessen venni a székről. A nagydarab macska ez alatt a szék alatt húzta meg magát észrevétlenül, és rejtekéből kukucskált kifelé... " Állati Egypercesek sorozat második kötete Dr. Sütő András állatorvos tanulságos történeteit adja közre

Sütő András - Káin ​és Ábel / Anyám könnyű álmot ígér
Káin ​és Ábel a bibliai testvérpár sorsából bontja ki a felsőbb akaratot engedelmesen elfogadó, a "realitás" törvényét tisztelő, illetve a maga szabadságérzetére, meggyőződésére és autonóm személyiségére támaszkodó "lázadó" problematikáját. Ábel maga a lehajtott fejű "szomorúság", örökös félelemben él, egész életstratégiája a megmaradásra, a túlélésre irányul. Káin, a felemelt fejű "oroszlánkölyök" már-már prométheuszi lázadó, jogot formál az Édenre, s anyja elbeszélései után naponta útra kel isteni célja felé. A testvérek vitája a szép Arabella körül robban ki. A viszályt tovább szítja az újabb isteni parancs: Ábelnek fel kell áldoznia Arabellát...

Sütő András - A ​készülődés éjszakái
A ​kötet írásai Sütő András gyermek- és ifjúkorát, emberi, alkotói formálódását, közügyi gondolkodásának alakulását az írások tágas időtartományában és változatos műfajokban idézik fel a hetvenes évekig.

Kollekciók