Ajax-loader

Sütő András könyvei a rukkolán


Sütő András - A ​lőtt lábú madár nyomában
A ​"barangolás Nyelvünk Nagyfejedelemségében" tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sütő András az unokája kezét fogva elindult az anyanyelv ösvényein, hogy vándorútjukon bekalandozzák a szavak múltját, jelenét és jövőjét. "Azt gondoltam - írja most, a tíz év előtti indulásra emlékezve -: örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangja közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv. Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják leélni az életüket. Nem így történt. Reményünk s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeink s unokáink után az öregek. Viszi őket a sorsunk egyfelé, s jajong a búcsúzó szívben az emlék másfelé: az elmúltak irányába, ahol még szó szerinti értelme volt az együvé tartozásnak." Ennek a keserű ocsúdásnak a foglalata a könyv második része, a Levelek a fehér toronyból. S ha a barangolás kezdetén a nyelvi eszmélet bölcsőhelye körül járhattunk, most a végveszélybe sodródott nyelvért emel szót a "fehér torony" lakója.

Sütő András - Sikaszói ​fenyőforgácsok
Könyvecskémet ​kezébe véve arra gondoljon az olvasó, hogy itt üldögélünk ketten, májusi hóhullásban a Hargita térdén, ő azt kérdi: mi újság errefelé, én meg az alkalom szabta lehetőség szerint szólok erről-amarról, aminek értelmét közös gond, együtt viselt aggodalom, közös reménység adja. Atomizálódásra hajlamos létünkben, ahogy tudós nyelven mondják, a megosztott gond embert, emberhez közelít...

Sütő András - Egy ​lócsiszár virágvasárnapja / Csillag a máglyán
Az ​Egy lócsiszár virágvasárnapja Kleist Kolhaas Mihály című kisregénye alapján született, mely az egyén és a hatalom konfliktusának, az emberi tisztesség kiszolgáltatottságának példázata. Kolhaas története az "eszelős" jogérzet drámája. Az, ami e mintaszerűen törvénytisztelő és krisztusian jámbor lókereskedő már-már idillikus hétköznapjait feldúlja, voltaképpen egy apró, jogsértő affér. Kolhaas Mihály lókereskedő üzleti útjáról hazaérkezik családjához. Szolgája, Herse majd később követi. Házában leli Nagelschmidtet, legjobb barátját, aki üldözői elől menekült ide. A két férfi összevitatkozik, mert a barát a nemrég megvert Münzer Tamás tanainak és a népi mozgalomnak szenvedélyes híve és ezért üldözik, Kolhaas pedig Luther híveként türelemre, keresztényi alázatra, szeretetre inti barátját. A viszontlátás családi örömének és a baráti összeszólalkozásnak a tronkai vámos megjelenése vet véget, aki 50 garast követel a tronkai báró nevében, különben Kolhaas lovát nem hajlandó átengedni birtokán. A lókereskedő ugyan jogtalannak tartja a követelést, de hajlandó kifizetni a vámot, csak hogy lovai végre hazaérkezhessenek. De csak Herse szolga érkezik meg, ő is félig agyonverve. Kolhaas a törvénytisztelő törvényes orvoslást keres panaszára, s így kerül végül szembe a törvénnyel. Egy folyamodványt akar eljuttatni a választófejedelemnek, amelyben összefoglalja panaszát. Nem elsősorban két lováért küzd, hanem a jogtiprás ellen, amely büntetlenül hagyja az önkényeskedőt, s a törvényes rend helyreállítását akarja kikényszeríteni. A folyamodványt felesége, Lisbeth viszi Berlinbe, de amikor át akarja nyújtani a fejedelemnek, annak egyik testőre halálra sebzi. Betelik a pohár, Kolhaas a pör folytatása helyett vérbosszút fogad, hogy törvény híján maga vegyen elégtételt Vencelen. A feudális önkényurak rettegett ellenfele lesz, váraikat feldúlja, szörnyű bosszút esküszik. Már-már úgy tűnik, semmi sem tartóztathatja fel, amikor a tronkai várban váratlanul Luther Mártonnal találja szemben magát. Luther, akit Kolhaas mesterként tisztelt, végül ráveszi a lócsiszárt, hogy vesse alá magát a választófejedelem és a császár igazságszolgáltatásának: így kerül végül bitófára.

Sütő András - Évek ​- hazajáró lelkek
"Ebben ​a könyvben huszonöt esztendő írásaiból válogattam össze olyan cikkeket és naplójegyzeteket, amelyek - remélem - ma is számíthatnak olvasóim érdeklődésére, akik életük drága anyagából adták nekem a hitelt, hogy az kezes nélkül sem megy veszendőbe. A bizakodás perceiben azzal vigasztalom magam, hogy igyekeztem a törlesztésben nem hiábavaló. Miként ez a könyv is, amely híradásról egyről és másról, ami megesett velünk, önvizsgálat, egy valamikor fiatal író útkereséseinek dokumentuma, vallomás élő és már elköltözött kortársakról, hajdani viták írásos tükörcserepeinek foglalata. De mindezt nem tenném közre, ha a múltnak megídézése közben a jelen is meg nem szólna, mondván: ami az írás terén is megesett az ötvenes évek nemzedékével: hazajáró lelke szellemi közérzetünknek, az önvizsgálat tanulságai, az útkeresés gyötrelmei pedig okulásra lehetnek tán nem üres becsvágy, ha azt mondom: a rokon lelkem ifjú seregének..."

Sütő András - Színművek ​I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Engedjétek ​hozzám jönni a szavakat
Ki ​láthatna el a bölcsőig, amely létünk hajnalán a nyelvünket ringatta? Ki mondhatná el, hogy látta őt pólyás korában, ajkán az első szavak gyöngygügyögésével? Már Balassi Bálintot is sebhelyes katonaként vette a karjába. Már vasszögekkel veretett Jézust siratott, hazának, jobbágyainak sorsán kesergett, tatárjárást, törökdúlást átkozott. És nem volt egyetlen pihenő vasárnapja. Mert habsburgot átkozott, szabadságharcot harsogott, vereségeket és felnégyeltetés siratott, mindenesünk volt a közönyös ég alatt, hajnalanta virrasztások pirosszemű pesztonkája. Senki sem láthatta őt bölcsőben, de csecsemő-arcát bárki fölidézheti magának, ha lehajol egy cseppet. Nem a földig, nem az alázatig. Hanem ahol egy gyermek keze repdes szülői kéz után. Induljatok el vele az anyanyelv ösvényein, és meglátjátok a bölcsőt, amelyért a Kőrösi Csoma Sándorok hasztalan keltek halálig tartó vándorútra. Akik kiléptek önmagukból, egyedül a gyermekkel jutnak vissza az egyetlen lehetséges otthon égtájai alá, a gyermekkel, aki anyanyelvének ösvényein elindulva testvérnyelvek, testvérnépek, humánumának közös tereitől küldheti majd köszönetét az egyetlen lehetséges indíttatásért a bölcső felett virrasztóknak. Mit csináltál a rád bízott talentumokkal? Nincs más számonkérés: csak gyermekeink tekintetében. Ahány szóra váró gyermek a jövőnek megannyi lámpása a meglódult időben.

Sütő András - Itt ​állok, másként nem tehetek
Heinrich ​von Kleist krónikája nyomán írtam e darabot, amelynek címe még az ötvenes években került a jegyzetfüzetembe: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Kleist köztudomásúlag drámát is írt, bár - örökös bánatára - Goethe ezt mindétig lefumigálta. Ennek ellenére: Kohlhaas Mihály hiteles történetéből drámát is írhatott volna. "Ha a színpadi művet felfedezte volna benne" - mondják állítólag a prózai munka nyugati dramatizálóinak kritikusai. Feltehetőleg nekem is ezt mondanák, ha Londonból, Zürichből ide vetnének pillantást. Magam csupán a korabeli német krónika drámai alaphelyzetét választottam építkezési helyül - saját mondandóm számára. Ugyanis Kohlhaas Mihály szomorú történetének olvastán egy másik ablak nyílt meg előttem. Azon át nézve: nem a kleisti szemlélet égtája gomolygott föl az idő távolából, hanem egy vérbe fojtott parasztforradalom kormos-pernyés-akasztófás, újra moccanó világa; nagy szenvedélyek kényszerű föllángolása a látszólagos társadalmi és egyéni-lelki nyugalomkínzókamráiban. Ezt az ablakot pedig nem is magam vágtam: az azóta eltelt idő nyitotta meg mindannyiunk előtt, akik e dráma hőseinek arcvonásai között talán ismerős vonásokat is fölfedezhetünk: a magunkéit. A Kálvin-Szervét drámának első, gyermekrajzolatú vázlatát a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítójelöltjeként készítettem 1943 nyarán Pusztakamaráson, esős napokon főleg, a mezei munka szüneteiben. Tizenhat éves voltam akkor, abban a korban tehát, midőn az ember a lepényevés vagy puszta látványszerzés reményével akármifajta csődület hangjára szívesen tapostatja és rúgatja bokán magát a becsvágy karjai közt. A kollégium igazgatóságának nyári vakációra meghirdetett irodalmi versenytémája volt Kálvin élete és munkássága is. Már nem tudnám megmondani, miért választottam éppen őt az írás próbatételeként. Talán a hányatott sorsú és nehéz próbának alávetett férfi küzdelme vonzott; a közéletbe kényszerült magány a cselekvés szorításában. Véle foglalkozva ragadta meg képzeletemet a minden koroktól toleranciát könyörgő, szerencsétlen Szervét Mihály sorsa. Olvasgatás közben a genfi Champel mezején az ő lasú tüzű máglyája körül kezdtem lábatlankodni, belebonyolódván azután csacska módon a négyszáz esztendős kultúrhistóriai vitába. Gondolhattam volna pedig, hogy az ügyben, melyről könyvtárakat írtak össze, senki sem lesz kíváncsi az én szomorú fejcsóválásomra. De én írtam-körmölgettem a híres genfi pör megrendítő történetét. Úgy emlékszem, a dolgozatot el is küldtem végül. Sorsát végül szem elől tévesztettem. Visszhangtalanságából ítélve a bíráló bizottság különleges fejcsóválási díját nyertem el vele. (Sütő András)

Sütő András - Naplójegyzetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Három ​dráma
Szerző ​három drámát nyújt át kellő tisztelettel a kegyes-kegyetlen olvasónak is, miután a színházi nézőközönség meggyőzte őt arról, hogy fáradozása talán nem volt hiábavaló. Még akkor sem, ha némelyek szerint a világról, emberi létünkről immár csak ironikusan, szatirikusan vagy éppenséggel kiábrándultan lehet valamit mondani. E kötet szerzője nem tekinti jogosnak - és indokoltnak - a kinyilatkoztatást, miszerint erről vagy amarról csak így vagy amúgy lehet már szólani. Esztétikákon innen és túl az írói megnyilatkozásnak örök meghatározója marad a kényszer, az egyetlen ihlető Múzsa, amelynek ölelő karjait rég elfelejtettük, mert régen nem ringat már, hanem fojtogat inkább költőt és drámaírót egyaránt a század konfliktusaival. Három dráma: az emberi történelemnek három pillanatából, a múltból felidézve, az egyetlen lehetséges látószög alapján, amely a jelené, hisz tulajdonosai vagyunk minden idegszálunkkal. Ilyenformán a történelembe és mitológiába költözöttek - a képzelet aranytrombitáinak szaván elindulva - olyan szem sugarán vonulnak keresztül, amely óhatatlanul rájuk veti a jelen tapasztalatainak fényét-árnyékát. Viszonzásképpen ezt teszik maguk is, annak igazolásképpen, hogy a múlt, a Megtörtént: bennünk lakozik, amiként mi is táplálékai vagyunk az étvágytalansággal sosem vádolható jövendőnek. E hármas egységben élve a már említett kényszer parancsára vizsgáljuk magunkba a történelmet s lehetséges útjainkat a történelemben. Mert végül is az a fontos: hátunkon a múltnak terheivel merre tartunk? A derengő horizonton hol fényesebbek a reménység jelei?

Sütő András - Gyermekkorom ​tükörcserepei
A ​szerző e kötetében összegyűjtötte a nehéz gyermekkor emlékeit. Végigjárhatjuk Sütő András életútját a gyermekkori eszméléstől a világhírű író tanításáig: "A szülő föld nem múlik el." Anyanyelvünk építése, óvása, ápolása teremti újjá a régi, nehéz emlékeket, hasznára válik minden gyermeknek a könyv olvasása. Megtanulja belőle az erdélyi magyar nyelv szépségét, mely az élet teljességével szól hozzánk.

Sütő András - Anyám ​könnyű álmot ígér
Sütő ​András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak - az ötvenes és hatvanas évek - társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása - mind az olvasóközönség, mind a kritika részéről - valóságos diadalmenet volt.

Sütő András - Rigó ​és apostol
Az ​alcím szerényen úti tűnődések-nek nevezi a művet, de az olvasó ennél jóval többet kap: az utóbbi évek esszéirodalmának egyik kimagasló alkotását. A szerző megfordul a Mezőségen, Velencében, a Közel- és Közép-Keleten, Rómában és Auschwitzban, de mondandója Marosvécs, Velence, Sóskút esetében sem útiélmény. A látott, érzett dolgok újra azt a gondolatsort hitelesítik, hogy a könyv szerzője Marosvécsen és Teheránban ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött, ott is az egyszerű emberek igazát, létezésük lehetőségeit, értelmét kutatta, azt a paraszti türelmet, hitet méltatva, amelynek valamilyen titkos kapcsolata van az eljövendővel, az idő mélyén érlelődő valósággal. A kötet lényeges gondolatokat, új értelmezéseket, olyan problémákat közöl, melynek megoldása nem protokoll-feladat. De nemcsak dialektikus gondolkodást lehet tanulni a szerzőtől, stilisztikája, nyelvének fordulatai révén is a legjobb prózaírónk sorában tudhatjuk.

Sütő András - Kalandozások ​Ihajcsuhajdiában
Sütő ​András mesejátékát a nagy drámák szomszédságában láthatja a mindekori olvasó, de majd a jövendő irodalomtörténet is. Csupa játék, csupa ragyogás, de a játék s a ragyogás is az emberi létezés kérdéseiről beszél. A fantázia, a mesemotívumok olyan gazdagságával, amilyennek talán csak Tamási és Creanga művészetében találkozhatott az olvasó. Szent Péter mellett az Ördög, a Halál, sőt az Isten is emberképet kap benne, az emberi és az embertelen ütközéséből, mint a népmesében, természetesen ragyog fel az emberi és az embertelen ütközéséből, mint a népmesében, természetesen ragyog fel az ember igaza, olyan érzékletes nyelven, amelyben a régi meseízek és fordulatok is maivá frissültek

Sütő András - Színművek ​- Káin és Ábel / A szuzai menyegző / Az álomkommandó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Anyám ​könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Misi, ​a csillagos homlokú
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - A ​máglya füstje
Hullámzó ​sorsot élt meg Sütő András munkáinak az a gyűjteményes kiadása, amelyet színműveinek első kötetével a Szépirodalmi Kiadó indított el 1989-ben. Könyveinek összeállításában az írót előbb a diktátoros idő, majd súlyos sebesültsége és gyógykezelése bénította. A kiadók viszályos élete tovább bonyolította a művek sorsát; a Szépirodalmi Kiadó elmúlását követően az Akadémiai Kiadó, majd a szerkesztő is változván, a Helikon Kiadó volt a művek gazdája, s végezetül a csíkszeredai Neptun Impex R.T. jóvoltából naplóinak közreadásával (Erdélyország, mit vétettem? I-II.) a sorozat 2002-ben fejeződött be. Sütő András halálát követően (2006) hagyatékát, levelezését, jegyzeteit is megismerve a Helikon Kiadó elhatározta, hogy munkái korábbi kiadásainak tiszteletében, kevéssé ismert, illetve kötetben eddig nem közölt anyagokkal gazdagítva, és több ponton módosított szerkezetben újra indítja az író életművének kiadását. Ebben a tizenöt kötetre tervezett sorozatban ismert szépirodalmi művei, drámái, esszéi mellett, majd helyet kapnak levelei, eddig kötetbe nem sorolt beszélgetései, beszédei, mesefordításai is. Újdonságot ígér, hogy Álomnaplója mellett korai, kolozsvári publicisztikai munkásságának, majd későbbi, marosvásárhelyi korszakának legjobb darabjai is könyvbe sorolódnak. A korai prózai munkáit egybefoglaló kötetbe pedig bekerül első, terjedelmesebb munkája, az 1956-ban közreadott Félrejáró Salamon című szatirikus kisregénye, amely azóta sem jelent meg, így a magyarországi olvasók nem ismerik. Abban is gazdagodik a most induló sorozat, hogy beillesztjük Sütő Andrásnak ismeretlen, már betegségében, a végső számvetés jegyében készült vallomásait, amelyek az író életéről, munkásságáról, közéleti küzdelmeiről fontos adatokat, tényeket közölnek. Törekvésünk, hogy az egyes kötetek az író teljes életművének látószögében szerveződjenek.

Sütő András - Erdélyi ​változatlanságok
A ​szerzőnek az utóbbi tíz esztendőben írt, az erdélyi kisebbségi léttel, az anyanyelv, a kultúra őrzésének változatlanul súlyos problémáival foglalkozó esszéit adja közre a kötet.

Sütő András - Perzsák ​/ A szuzai menyegző
Tetralógiává ​teljesedett Sütő András történelmi drámáinak sora A szuzai menyegző megszületésével? A válasz, akár igenlő, akár tagadó, végső fokon csak formális jelentőségű. Az eddig trilógiaként emlegetett három drámát - Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel - mindenekelőtt a magasrendű esztétikai szinten műalkotássá tárgyiasult gondolat, filozofikum- etikum, az írói magatartás és szemléletmód alapvető egysége rendeli egymás mellé, és ilyen értelemben A szuzai menyegző természetesen folytatja ezt a drámatörténeti értékű sort. Az alig egy évtized leforgása alatt megfogalmazódott és bemutatott négy drámát erős és pontosan kitapintható gondolati kötések - az író eszme- és érzelemvilágának, az abban munkáló időnek és térnek a jegyei - fűzik össze. Mindegyik a humánum drámája, konfliktusaik tartalmát é mondandójukat tekintve egyaránt. A szuzai menyegző mintha az első két dráma dramaturgiájához térne vissza, legalábbis abban, hogy szintén a történelmi térben és időben pontosan elhelyezett konfliktus szolgál a filozófiai-etikai töltésű metafora ábrázolási anyagául. A téma nemcsak Sütő, hanem egész irodalmunk egyik legemlékezetesebb esszéjében, a Perzsákban villant fel először. Az "úti tünődés" sajátosan sütői műfajában rajzológott ki a világhódító Nagy Sándor által a birodalom egységesítése, a különbözőségek eltüntetése érdekében rendezett szuzai menyegző története és kudarca. Ahogy visszhangos történelmi események és mögöttük rejlő hétköznapi történések, szobrokba és könyvekbe örökített talmi dicsőségek és évezredekig visszhangzó emberi fájdalmak, pátoszos szavak és sanda szándékok dialektikus egymásbajátszásának rajzából kibontotta az ókori világ, sajnos, a legújabb korban is megszívlelhatő tanulságait - az az írói látás és láttatás kivételes remeklése. Az esszében nem esik szó személyi kultuszról, dogmatizmusról vagy más olyan fogalmakról, amelyekkel az élet közelmúltbeli torzulásait jelöljük, a hódító hatalom természetrajzának és törekvéseinek boncolásából mégis a szocialista humanizmus mai, korszerű eszményeit erősítő kép alakul ki. S a tengernyi szenvedés felvillantatásából az a biztató-erősítő tudat, hogy a szuzai menyegzőket rendező sanda szándékoknál végső fokon mindig erősebbek az emberi lét és a történelem mélyenjáró és mindannyiunkban munkáló tövényei; a népeket eligázó és a lelkeket hódítani kívánó nagysándorok dicsőségét zúgató kórusoknál nem harsányabb, de tartósabb az anyjuktól tanult szavakat kimondó gyermekek hangja. Gálfalvi Zsolt

Sütő András - Sütő ​András naplójegyzetei
Röpke ​látogatás Pusztakamaráson. Anyám sántálva röpköd, akár egy törött lábú madár. Jézus, ha feltámad, újrameszelten találja házunkat. Ez a minden tavaszi meszelés olyannyira kötelező, mint a vándormadarak útrakelése. Munkabírásban, jövés-menésben, cipekedésben, a reggeltől estig tartó, szűnetlen ténykedésben anyám ezúttal is megszégyenít engem a nyolcvan esztendejével# Hogy mi végett vagyunk a világon, azt már, - megannyi bölcsködés után, - nemigen tudjuk. De mintha érvényesebb lenne anyám negatív parancsa: "Nem azért vagyunk a világon, hogy ölbe tett kézzel üldögéljünk benne". (1984. április 11.)

Sütő András - Tártkarú ​világ
Jól ​tudom: az író hiábavalóságot művel, ha odaáll könyve és az olvasó közé, és - a portékáját röstellvén magyarázni - a szándékait adja tudtul, nehogy mást gondoljanak róla, mint amit szeretne. Az írói szándékokról az előszavakban rendszerint kiderül, hogy azok nemesek voltak és szépek, az olvasó tehát a megvalósulás láttán öltse magára a megbocsátás és megértés palástját. Csakhogy a szándék: puszta lehetőség, néha még ennyi sem, s szóra csak akkor érdemes, ha elítélendő. A jószándék sohasem használt annyit, amennyit a rossz az olvasónak - és a művészetnek - ártott, s éppen ezért hiába is magyaráznám, mi volt a szándékom ezzel a könyvvel. Az olvasó ezt maga is megállapíthatja, hiszen igényeit a kor igénye diktálja, s ez a mi hazánkban a munkásosztály ügyének feltétlen szolgálata.

Sütő András - Fülesek ​és fejszések között
"...Ezért ​újból azt mondom magamnak: én maradok, másként nem tehetek. Mert sokan vallják még: mi maradunk, másként nem tehetünk! Maradunk, és küzdeni fogunk a fennmaradásunkért, elmondva újból a költővel, ama hajdani kolozsvárival: ahogy lehet! Ahogy lehet bármi lehet, csak egyetlen utat nyilvánítsunk járhatatlannak, lehetetlenségnek, tömeges öngyilkosságnak: azt, amely kivezet a szülőföldről, és vissza már soha nem vezet. Ahogy lehet bármi lehet, csak azt ne énekeljétek, hogy kezem fejemre kulcsoltam, szegény Csíkot, úgy sirattam, jaj! Mert akik hajdan így búcsúztak, Amerikából s a világnak bármely tájáról még visszatérhettek, ha bánatuk úgy tartotta; beszögezett ablakaikat Székelyföldön újra kinyithatták, ám aki most kesergi el, hogy színem se volt, úgy búsultam, jaj! Aki most hagyja kihűlni a tűzhelyét, erre többé soha nem számíthat.

Sütő András - Sárkány ​alszik veled
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - A ​szuzai menyegző
"Tízezer ​vőlegény, tízezer menyasszony! Élükön Nagy Sándor, Dareiosz lányával. A Dávid-leánykák levetették parittyájukat, hogy Mithrasz-vonásokkal keverten Niké-arcú gyermekeket szüljenek az új birodalomnak, amelyet létrehozója nem hazának, hanem kohónak szánt; olvasztókemencének az egység érdekében. Katonáinak ugyanis nem a fülükbe súgta, hanem megparancsolta, hogy perzsa nőket vegyenek el feleségül. A parancs hallatára magamban Szuzát gyászba borítottam. Hiszen azokat a hölgyeket nem megkérték, hanem - a szónak csöppet sem pajzán értelmében - összefogdosták. A puszta tény - a király hiteles parancsa - aprólékos igazolás nélkül is elbírja az utókor feltételezését: az erőszak valamennyi változatát." Így írt az emlékezetes - és félelmetes - szuzai menyegzőről Sütő András, amikor tíz esztendeje Perszepoliszban járva a táj és a nép fölidézte benne Nagy Sándor kudarcot vallott egykori kísérletét. A kitűnő erdélyi író először egy nagyszerű esszében - a _Perzsák_-ban - gondolkodott el a beolvasztás tragikumáról, most pedig színműben írta meg: _A szuzai menyegző_ feszült, fordulatos drámája, egy görög férfi meg egy perzsa lány költői szerelmének története annak példázata, hogy a cezaromániás vezérek kényszere sem bír a népek és a jogait védelmező egyéniség szabadságvágyával.

Sütő András - Az ​utolsó köntös
Fekete ​Gyula barátom arra kért, válogassak össze a munkáimból egy kötetre valót kedvem szerint, avagy éppenséggel a lelkemet sajdító bánatomra hallgatva. Így jártam el tehát. Reménységgel enyhített bánataimból válogattam ezeket az írásokat a könyv címének eligazító hangulata szerint. "Utolsó köntösünk", írtam valaha szegény, senyvedő, mezőségi nyelvünkről, a legüldözöttebbről Európának ezen a táján, ahol a kisebbségi létbe zuhant magyarság naponta, sőt percenként tapasztalhatja:mit jelent a huszadik században a paranoiás sovén hatalom, a nyílt asszimilációs szándék, a "tiszta nemzeti állam" fasisztoid politikai diktatúrája. Utolsó köntösünk a nyelv, mondjuk tehát álmainkban is konok ragaszkodással, jól tudván, hogy önmagában ez az érzés nem menti meg etnikai létünket. Az író nem hatalmi erő, csupán a lélek hullámveréseiben vergődő virrasztója e történelmi éjszakának. Sütő András

Sütő András - Mese ​és reménység
"Sütő ​András munkásságával az erdélyi magyarság szellemisége szerzett magának polgárjogot az egyetemes magyar irodalomban, sőt hitünk szerint az emberi egyetemesség színe előtt. Polgárjogot szerzett, minthogy alkotó személyisége és önként vállalt közösségi szolgálata erejével, a műveiben testett öltő erkölcsi és esztétikai értékek egyetemes igazságával szól hozzánk, Európához és a nagyvilághoz. Egy történelmi pillanatra Sütő András írásaiban kapott hangot mindaz, amit az erdélyi magyarság tapasztalt és átélt, amit emlékezetében és álmaiban őriz, amire törekvései irányulnak. (...) Sütő könyve meggyötört emberekről, erőszakos és ostoba politikai mesterkedésekről, hosszú évtizedek szenvedéseiről, megaláztatásairól számol be. A kis magyar szórvány életét nemcsak a sztálini korszak kíméletlen parasztpolitikája sebzi meg, hanem az a folyamatosan antidemokratikus nemzetiségi politika is, amely anyanyelvétől, nemzeti kultúrájától és identitásától akarja megfosztani az erdélyi magyarságot."

Sütő András - Nyugtalan ​vizek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Állati ​egypercesek 4.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Kalandok ​könyve
A ​könyv a Hargitai vadászkalandok bővített kiadása. A kötet első része az Igaz mesék, csodás történetek-et tartalmazza, míg a második része a Vigyorgó búbánat c. mesejátékot. Ebben az író játékos, meseszerű keretben az emberi élet alapvető kérdéseiről beszél. Az ember és az emberfeletti harcából mindig – a népmesékre jellemző módon – az igazság kerül ki győztesen.

Sütő András - Szemet ​szóért
"Könyvem ​alcímeként ezt kellene írnom: panaszos levelek, eleinte kizárólag illetékeseknek, majd azután csak a nagyvilághoz. Végül: Naplójegyzetek a marosvásárhelyi magyarellenes pogromról. Magyarázatul a fentiekhez el kell mondanom, hogy rövid néhány évvel a háború után Romániában újból bevezették a cenzúrát. Ezzel megszűnt az a lehetőségünk, hogy kisebbségi ügyeinket a sajtóban szóvá tehessük. Így kényszerültünk a kizárólag illetékeseknek, vagyis a Román Kommunista Párt vezetőinek szóló leveleink, folyamodványaink megírására. Ezeket nem tehettük közzé. A sajtó nem közölhette nyilvánosan, tehát valamely hivatalos gyűlésen elhangzott beszédeinket sem, ha azok kritikai szelleműek voltak. A levelek, folyamodványok korszakának helyzetünk gyors, tragikus romlása vetett véget. A nyolcvanas évek második felében írott ilyen jellegű szövegeimet – jogászok tanácsára – névre szólóan címeztem ugyan egyik-másik vezetőnek, ám ezeket már két példányban postáztam. Egyiket a címzettnek, másikat a nagyvilágnak, vagyis: a nyugati sajtónak, rádiónak, a Kossuth-adónak, s a magyar újságok közül azoknak, amelyek a hivatalos magyar politika ellenére is fölkarolták ínséges ügyünket. Ezekből állt össze könyvem egyik része. Másik részét azok a naplójegyzetek alkotják, amelyek leveleim, beadványaim mondandóihoz őrizték mindenkor az élet nyers tényeit, tragikus mozzanatait. Naplójegyzeteim közzétételét az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi magyarellenes pogrom következtében kellett megszakítanom. Ez a könyv részint a Napló folytatását, másrészt a pogrom előzményeit és lezajlását összegző krónikát tartalmazza."

Bóta Gábor - Cenner Mihály - Gervai András - Sütő András - Sinkovits
Bármilyen ​hihetetlen, Sinkovits Imréről, a „nemzet színészéről" életében egyetlen könyv sem jelent meg. A Hungalibri Kiadó Összegzés cimű életműsorozatának új kötetével kíván emléket állítani a kivételesen nagy művésznek. Számba vesszük pályafutása állomásait: indulását, '56-os szerepvállalását, a félreállítás éveit, s az újrakezdést. Felidézzük színházi és filmszerepeit, melyeknek a sors a Csongor és Tündével adott méltó keretet: Kurrah szerepében lépett először színpadra, s Tudósként még az utolsó estén is fellépett. Külön köszönet Gombos Katalinnak, Sinkovits Marianne-nak, Sinkovits Vitai Andrásnak és Sinkó Lászlónak, akik vallomásaikban a színészre, művészre, egy életre szóló társra, édesapára és testvérre emlékeztek. Sütő Andrásnak, aki Sinkovits Imrére nemcsak mint barátra, hanem mint a magyarság felemeléséért oly sokat vállaló lelki társra gondolt vissza. A kötet szerzői: Göncz Árpád (köztársasági elnök) - Ajánlás, Sütő András (drámaíró) - Előszó, Búcsúbeszéd Cenner Mihály (szinháztörténés:) - Színpadi szerepek Gervai András (kritikus) - Filmszerepek Bóta Gábor (újságíró) - Riportok a családtagokkal.

Sütő András - Hargitai ​vadászkalandok
A ​tizenkét fejezetre tagolt Hargitai vadászkalandok voltaképpen mesébe ojtott "igaz történetek" egységes füzére. A Medve-család három nemzedéke körül zajló események, a velük megesett történések izgalmas, érdekfeszítő, helyenként maró társadalombírálattal fűszerezett olvasmánnyá teszik a kötetet. Könyvünk tizenéves hőse, pedig vadász sarj, annak a természetes környezetnek a védelmezőjévé válik, amelyet a gyermeki tisztaságtól és őszinteségtől távol álló, érdek alapú világ kihasznál, tönkretesz. Van kiút tehát - üzenik e könyv sorai -, csupán meg kell találnunk azt! Kívánjuk ezt valamennyi Kedves Olvasónknak!

Kollekciók