Ajax-loader

Sütő András könyvei a rukkolán


Sütő András - Naplójegyzetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Kalandozások ​Ihajcsuhajdiában
Sütő ​András mesejátékát a nagy drámák szomszédságában láthatja a mindekori olvasó, de majd a jövendő irodalomtörténet is. Csupa játék, csupa ragyogás, de a játék s a ragyogás is az emberi létezés kérdéseiről beszél. A fantázia, a mesemotívumok olyan gazdagságával, amilyennek talán csak Tamási és Creanga művészetében találkozhatott az olvasó. Szent Péter mellett az Ördög, a Halál, sőt az Isten is emberképet kap benne, az emberi és az embertelen ütközéséből, mint a népmesében, természetesen ragyog fel az emberi és az embertelen ütközéséből, mint a népmesében, természetesen ragyog fel az ember igaza, olyan érzékletes nyelven, amelyben a régi meseízek és fordulatok is maivá frissültek

Sütő András - Engedjétek ​hozzám jönni a szavakat
Ki ​láthatna el a bölcsőig, amely létünk hajnalán a nyelvünket ringatta? Ki mondhatná el, hogy látta őt pólyás korában, ajkán az első szavak gyöngygügyögésével? Már Balassi Bálintot is sebhelyes katonaként vette a karjába. Már vasszögekkel veretett Jézust siratott, hazának, jobbágyainak sorsán kesergett, tatárjárást, törökdúlást átkozott. És nem volt egyetlen pihenő vasárnapja. Mert habsburgot átkozott, szabadságharcot harsogott, vereségeket és felnégyeltetés siratott, mindenesünk volt a közönyös ég alatt, hajnalanta virrasztások pirosszemű pesztonkája. Senki sem láthatta őt bölcsőben, de csecsemő-arcát bárki fölidézheti magának, ha lehajol egy cseppet. Nem a földig, nem az alázatig. Hanem ahol egy gyermek keze repdes szülői kéz után. Induljatok el vele az anyanyelv ösvényein, és meglátjátok a bölcsőt, amelyért a Kőrösi Csoma Sándorok hasztalan keltek halálig tartó vándorútra. Akik kiléptek önmagukból, egyedül a gyermekkel jutnak vissza az egyetlen lehetséges otthon égtájai alá, a gyermekkel, aki anyanyelvének ösvényein elindulva testvérnyelvek, testvérnépek, humánumának közös tereitől küldheti majd köszönetét az egyetlen lehetséges indíttatásért a bölcső felett virrasztóknak. Mit csináltál a rád bízott talentumokkal? Nincs más számonkérés: csak gyermekeink tekintetében. Ahány szóra váró gyermek a jövőnek megannyi lámpása a meglódult időben.

Sütő András - Rigó ​és apostol
Az ​alcím szerényen úti tűnődések-nek nevezi a művet, de az olvasó ennél jóval többet kap: az utóbbi évek esszéirodalmának egyik kimagasló alkotását. A szerző megfordul a Mezőségen, Velencében, a Közel- és Közép-Keleten, Rómában és Auschwitzban, de mondandója Marosvécs, Velence, Sóskút esetében sem útiélmény. A látott, érzett dolgok újra azt a gondolatsort hitelesítik, hogy a könyv szerzője Marosvécsen és Teheránban ugyanazon gondnak a szorításában járt-kelt, nézelődött, ott is az egyszerű emberek igazát, létezésük lehetőségeit, értelmét kutatta, azt a paraszti türelmet, hitet méltatva, amelynek valamilyen titkos kapcsolata van az eljövendővel, az idő mélyén érlelődő valósággal. A kötet lényeges gondolatokat, új értelmezéseket, olyan problémákat közöl, melynek megoldása nem protokoll-feladat. De nemcsak dialektikus gondolkodást lehet tanulni a szerzőtől, stilisztikája, nyelvének fordulatai révén is a legjobb prózaírónk sorában tudhatjuk.

Sütő András - Évek ​- hazajáró lelkek
"Ebben ​a könyvben huszonöt esztendő írásaiból válogattam össze olyan cikkeket és naplójegyzeteket, amelyek - remélem - ma is számíthatnak olvasóim érdeklődésére, akik életük drága anyagából adták nekem a hitelt, hogy az kezes nélkül sem megy veszendőbe. A bizakodás perceiben azzal vigasztalom magam, hogy igyekeztem a törlesztésben nem hiábavaló. Miként ez a könyv is, amely híradásról egyről és másról, ami megesett velünk, önvizsgálat, egy valamikor fiatal író útkereséseinek dokumentuma, vallomás élő és már elköltözött kortársakról, hajdani viták írásos tükörcserepeinek foglalata. De mindezt nem tenném közre, ha a múltnak megídézése közben a jelen is meg nem szólna, mondván: ami az írás terén is megesett az ötvenes évek nemzedékével: hazajáró lelke szellemi közérzetünknek, az önvizsgálat tanulságai, az útkeresés gyötrelmei pedig okulásra lehetnek tán nem üres becsvágy, ha azt mondom: a rokon lelkem ifjú seregének..."

Sütő András - Színművek ​I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - A ​lőtt lábú madár nyomában
A ​"barangolás Nyelvünk Nagyfejedelemségében" tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sütő András az unokája kezét fogva elindult az anyanyelv ösvényein, hogy vándorútjukon bekalandozzák a szavak múltját, jelenét és jövőjét. "Azt gondoltam - írja most, a tíz év előtti indulásra emlékezve -: örökségünk, törvényes jussunk számbavételével a holnap felé is ablakot nyithatunk. Reményeinkben a holnap azt ígérte, hogy ezeréves szülőföldünk örök hangja közt a sajátosság méltóságának elemi emberi jogával zengi majd életrevalóságát nyelvünk is, az édesnek nevezett anyanyelv. Azt gondoltam, hogy unokák s nagyszülők egymás szeme láttára fogják leélni az életüket. Nem így történt. Reményünk s aggodalmunk is kétfelé szakadt. Az időnek krisztustövisein fennakadva nézelődnek gyermekeink s unokáink után az öregek. Viszi őket a sorsunk egyfelé, s jajong a búcsúzó szívben az emlék másfelé: az elmúltak irányába, ahol még szó szerinti értelme volt az együvé tartozásnak." Ennek a keserű ocsúdásnak a foglalata a könyv második része, a Levelek a fehér toronyból. S ha a barangolás kezdetén a nyelvi eszmélet bölcsőhelye körül járhattunk, most a végveszélybe sodródott nyelvért emel szót a "fehér torony" lakója.

Sütő András - Sikaszói ​fenyőforgácsok
Könyvecskémet ​kezébe véve arra gondoljon az olvasó, hogy itt üldögélünk ketten, májusi hóhullásban a Hargita térdén, ő azt kérdi: mi újság errefelé, én meg az alkalom szabta lehetőség szerint szólok erről-amarról, aminek értelmét közös gond, együtt viselt aggodalom, közös reménység adja. Atomizálódásra hajlamos létünkben, ahogy tudós nyelven mondják, a megosztott gond embert, emberhez közelít...

Sütő András - Itt ​állok, másként nem tehetek
Heinrich ​von Kleist krónikája nyomán írtam e darabot, amelynek címe még az ötvenes években került a jegyzetfüzetembe: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Kleist köztudomásúlag drámát is írt, bár - örökös bánatára - Goethe ezt mindétig lefumigálta. Ennek ellenére: Kohlhaas Mihály hiteles történetéből drámát is írhatott volna. "Ha a színpadi művet felfedezte volna benne" - mondják állítólag a prózai munka nyugati dramatizálóinak kritikusai. Feltehetőleg nekem is ezt mondanák, ha Londonból, Zürichből ide vetnének pillantást. Magam csupán a korabeli német krónika drámai alaphelyzetét választottam építkezési helyül - saját mondandóm számára. Ugyanis Kohlhaas Mihály szomorú történetének olvastán egy másik ablak nyílt meg előttem. Azon át nézve: nem a kleisti szemlélet égtája gomolygott föl az idő távolából, hanem egy vérbe fojtott parasztforradalom kormos-pernyés-akasztófás, újra moccanó világa; nagy szenvedélyek kényszerű föllángolása a látszólagos társadalmi és egyéni-lelki nyugalomkínzókamráiban. Ezt az ablakot pedig nem is magam vágtam: az azóta eltelt idő nyitotta meg mindannyiunk előtt, akik e dráma hőseinek arcvonásai között talán ismerős vonásokat is fölfedezhetünk: a magunkéit. A Kálvin-Szervét drámának első, gyermekrajzolatú vázlatát a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítójelöltjeként készítettem 1943 nyarán Pusztakamaráson, esős napokon főleg, a mezei munka szüneteiben. Tizenhat éves voltam akkor, abban a korban tehát, midőn az ember a lepényevés vagy puszta látványszerzés reményével akármifajta csődület hangjára szívesen tapostatja és rúgatja bokán magát a becsvágy karjai közt. A kollégium igazgatóságának nyári vakációra meghirdetett irodalmi versenytémája volt Kálvin élete és munkássága is. Már nem tudnám megmondani, miért választottam éppen őt az írás próbatételeként. Talán a hányatott sorsú és nehéz próbának alávetett férfi küzdelme vonzott; a közéletbe kényszerült magány a cselekvés szorításában. Véle foglalkozva ragadta meg képzeletemet a minden koroktól toleranciát könyörgő, szerencsétlen Szervét Mihály sorsa. Olvasgatás közben a genfi Champel mezején az ő lasú tüzű máglyája körül kezdtem lábatlankodni, belebonyolódván azután csacska módon a négyszáz esztendős kultúrhistóriai vitába. Gondolhattam volna pedig, hogy az ügyben, melyről könyvtárakat írtak össze, senki sem lesz kíváncsi az én szomorú fejcsóválásomra. De én írtam-körmölgettem a híres genfi pör megrendítő történetét. Úgy emlékszem, a dolgozatot el is küldtem végül. Sorsát végül szem elől tévesztettem. Visszhangtalanságából ítélve a bíráló bizottság különleges fejcsóválási díját nyertem el vele. (Sütő András)

Sütő András - Három ​dráma
Szerző ​három drámát nyújt át kellő tisztelettel a kegyes-kegyetlen olvasónak is, miután a színházi nézőközönség meggyőzte őt arról, hogy fáradozása talán nem volt hiábavaló. Még akkor sem, ha némelyek szerint a világról, emberi létünkről immár csak ironikusan, szatirikusan vagy éppenséggel kiábrándultan lehet valamit mondani. E kötet szerzője nem tekinti jogosnak - és indokoltnak - a kinyilatkoztatást, miszerint erről vagy amarról csak így vagy amúgy lehet már szólani. Esztétikákon innen és túl az írói megnyilatkozásnak örök meghatározója marad a kényszer, az egyetlen ihlető Múzsa, amelynek ölelő karjait rég elfelejtettük, mert régen nem ringat már, hanem fojtogat inkább költőt és drámaírót egyaránt a század konfliktusaival. Három dráma: az emberi történelemnek három pillanatából, a múltból felidézve, az egyetlen lehetséges látószög alapján, amely a jelené, hisz tulajdonosai vagyunk minden idegszálunkkal. Ilyenformán a történelembe és mitológiába költözöttek - a képzelet aranytrombitáinak szaván elindulva - olyan szem sugarán vonulnak keresztül, amely óhatatlanul rájuk veti a jelen tapasztalatainak fényét-árnyékát. Viszonzásképpen ezt teszik maguk is, annak igazolásképpen, hogy a múlt, a Megtörtént: bennünk lakozik, amiként mi is táplálékai vagyunk az étvágytalansággal sosem vádolható jövendőnek. E hármas egységben élve a már említett kényszer parancsára vizsgáljuk magunkba a történelmet s lehetséges útjainkat a történelemben. Mert végül is az a fontos: hátunkon a múltnak terheivel merre tartunk? A derengő horizonton hol fényesebbek a reménység jelei?

Sütő András - Anyám ​könnyű álmot ígér
Sütő ​András könyvének keretét a Mezőség egyik falujában, Pusztakamaráson, a szüleinek otthonában készült feljegyzések adják, s ebben a keretben egy egész korszak - az ötvenes és hatvanas évek - társadalmi és emberi változásai megnyilatkoznak, nemcsak helyi érvénnyel, hanem országos, sőt európai távlatban. A könyv műfaji meghatározása nem könnyű, sőt alighanem lehetetlen; szociográfia, emlékirat és regény egyszerre: lírai följegyzések, családi levelek és baráti beszélgetések, visszaemlékezések, anekdotaszerű történetek váltakoznak bennük, ellenpontozott szerkezeti elrendezésben; mégis lazának látszó szerkezete ellenére is, az egész romániai magyar társadalmat átfogóan ábrázoló, a valóságot meggyőző erővel, hitelesen tükröző, költőien ihletett regény elsősorban. Nyelve tömör, gazdag, a népnyelv leleményeit, szókincsét értően hasznosítja. Sütő András regényét a legújabb kori magyar irodalom legjelentősebb alkotásai között tartják számon, könyvének Magyarországi fogadtatása - mind az olvasóközönség, mind a kritika részéről - valóságos diadalmenet volt.

Sütő András - Gyermekkorom ​tükörcserepei
A ​szerző e kötetében összegyűjtötte a nehéz gyermekkor emlékeit. Végigjárhatjuk Sütő András életútját a gyermekkori eszméléstől a világhírű író tanításáig: "A szülő föld nem múlik el." Anyanyelvünk építése, óvása, ápolása teremti újjá a régi, nehéz emlékeket, hasznára válik minden gyermeknek a könyv olvasása. Megtanulja belőle az erdélyi magyar nyelv szépségét, mely az élet teljességével szól hozzánk.

Sütő András - Egy ​lócsiszár virágvasárnapja / Csillag a máglyán
Az ​Egy lócsiszár virágvasárnapja Kleist Kolhaas Mihály című kisregénye alapján született, mely az egyén és a hatalom konfliktusának, az emberi tisztesség kiszolgáltatottságának példázata. Kolhaas története az "eszelős" jogérzet drámája. Az, ami e mintaszerűen törvénytisztelő és krisztusian jámbor lókereskedő már-már idillikus hétköznapjait feldúlja, voltaképpen egy apró, jogsértő affér. Kolhaas Mihály lókereskedő üzleti útjáról hazaérkezik családjához. Szolgája, Herse majd később követi. Házában leli Nagelschmidtet, legjobb barátját, aki üldözői elől menekült ide. A két férfi összevitatkozik, mert a barát a nemrég megvert Münzer Tamás tanainak és a népi mozgalomnak szenvedélyes híve és ezért üldözik, Kolhaas pedig Luther híveként türelemre, keresztényi alázatra, szeretetre inti barátját. A viszontlátás családi örömének és a baráti összeszólalkozásnak a tronkai vámos megjelenése vet véget, aki 50 garast követel a tronkai báró nevében, különben Kolhaas lovát nem hajlandó átengedni birtokán. A lókereskedő ugyan jogtalannak tartja a követelést, de hajlandó kifizetni a vámot, csak hogy lovai végre hazaérkezhessenek. De csak Herse szolga érkezik meg, ő is félig agyonverve. Kolhaas a törvénytisztelő törvényes orvoslást keres panaszára, s így kerül végül szembe a törvénnyel. Egy folyamodványt akar eljuttatni a választófejedelemnek, amelyben összefoglalja panaszát. Nem elsősorban két lováért küzd, hanem a jogtiprás ellen, amely büntetlenül hagyja az önkényeskedőt, s a törvényes rend helyreállítását akarja kikényszeríteni. A folyamodványt felesége, Lisbeth viszi Berlinbe, de amikor át akarja nyújtani a fejedelemnek, annak egyik testőre halálra sebzi. Betelik a pohár, Kolhaas a pör folytatása helyett vérbosszút fogad, hogy törvény híján maga vegyen elégtételt Vencelen. A feudális önkényurak rettegett ellenfele lesz, váraikat feldúlja, szörnyű bosszút esküszik. Már-már úgy tűnik, semmi sem tartóztathatja fel, amikor a tronkai várban váratlanul Luther Mártonnal találja szemben magát. Luther, akit Kolhaas mesterként tisztelt, végül ráveszi a lócsiszárt, hogy vesse alá magát a választófejedelem és a császár igazságszolgáltatásának: így kerül végül bitófára.

Sütő András - Omló ​egek alatt
A ​Sütő András életművét bemutató sorozat második kötetében esszéket talál az olvasó. Az írásokat figyelmesen szemügyre véve időben és térben széles horizont tárul elénk: az a forrásvidék, ahol ez az impozáns írói életmű ered. Szellemi elődökés erőt, irányt adó kortársak felé nyújt képletesen vagy valóságosan kezet az író, azok felé, akik meghatározó élményt jelentettek az írói eszmélkedés éveiben, s akikkel életre szóló szellemi és fizikai barátságot köthetett.

Sütő András - Színművek ​- Káin és Ábel / A szuzai menyegző / Az álomkommandó
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - A ​készülődés éjszakái
A ​kötet írásai Sütő András gyermek- és ifjúkorát, emberi, alkotói formálódását, közügyi gondolkodásának alakulását az írások tágas időtartományában és változatos műfajokban idézik fel a hetvenes évekig.

Sütő András - Állati ​egypercesek 2.
"Hirtelen ​egy hatalmas macska ugrott elő a semmiből, nekem esett, és teljes dühét beleadva megharapta a jobb kezemet, majd amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnt. Mi volt ez? Honnan jött, hogy egyáltalán nem vettem észre, amikor beléptem a szobába? Körülnézve megpillantottam egy régimódi széket, amin egy bézs színű varrt huzat volt, a hátsó részén felsliccelve, hogy könnyebben le lehessen venni a székről. A nagydarab macska ez alatt a szék alatt húzta meg magát észrevétlenül, és rejtekéből kukucskált kifelé... " Állati Egypercesek sorozat második kötete Dr. Sütő András állatorvos tanulságos történeteit adja közre

Sütő András - A ​máglya füstje
Hullámzó ​sorsot élt meg Sütő András munkáinak az a gyűjteményes kiadása, amelyet színműveinek első kötetével a Szépirodalmi Kiadó indított el 1989-ben. Könyveinek összeállításában az írót előbb a diktátoros idő, majd súlyos sebesültsége és gyógykezelése bénította. A kiadók viszályos élete tovább bonyolította a művek sorsát; a Szépirodalmi Kiadó elmúlását követően az Akadémiai Kiadó, majd a szerkesztő is változván, a Helikon Kiadó volt a művek gazdája, s végezetül a csíkszeredai Neptun Impex R.T. jóvoltából naplóinak közreadásával (Erdélyország, mit vétettem? I-II.) a sorozat 2002-ben fejeződött be. Sütő András halálát követően (2006) hagyatékát, levelezését, jegyzeteit is megismerve a Helikon Kiadó elhatározta, hogy munkái korábbi kiadásainak tiszteletében, kevéssé ismert, illetve kötetben eddig nem közölt anyagokkal gazdagítva, és több ponton módosított szerkezetben újra indítja az író életművének kiadását. Ebben a tizenöt kötetre tervezett sorozatban ismert szépirodalmi művei, drámái, esszéi mellett, majd helyet kapnak levelei, eddig kötetbe nem sorolt beszélgetései, beszédei, mesefordításai is. Újdonságot ígér, hogy Álomnaplója mellett korai, kolozsvári publicisztikai munkásságának, majd későbbi, marosvásárhelyi korszakának legjobb darabjai is könyvbe sorolódnak. A korai prózai munkáit egybefoglaló kötetbe pedig bekerül első, terjedelmesebb munkája, az 1956-ban közreadott Félrejáró Salamon című szatirikus kisregénye, amely azóta sem jelent meg, így a magyarországi olvasók nem ismerik. Abban is gazdagodik a most induló sorozat, hogy beillesztjük Sütő Andrásnak ismeretlen, már betegségében, a végső számvetés jegyében készült vallomásait, amelyek az író életéről, munkásságáról, közéleti küzdelmeiről fontos adatokat, tényeket közölnek. Törekvésünk, hogy az egyes kötetek az író teljes életművének látószögében szerveződjenek.

Sütő András - Csipkerózsika ​ébresztése
Ez ​a könyv a romániai Véres Karácsony előtt, egy borzalmas diktatúra éveiben született. Minden idők legszigorúbb és legszamarabb cenzorainak garázdálkodásai közepette. Hogy ez mit jelentett: elmondhatatlan. Aki tollforgatóként élte át e sötét évtizedeket: jól tudja, mire gondolok, aki pedig csak külső szemlélő volt, annak hosszan, bőven kellene mesélni. Erre most nincs mód, ám az olvasó szíves figyelmébe ajánlanám azt a jegyzőkönyvet, amelyet szellemi vámtiszteknek egy csoportja vett föl Erdélyben Pompás Gedeon című vidám játékomról, annak mondandójáról. Bizonyos, hogy ennél beszédesebb példa az elmúlt idők alkotási körülményeiről nehezen képzelhető el. Ne mondja senki, hogy ilyen körülmények között nem kellett volna írni. Hogy nem volt volna írni, élni, szólni, remélni, álmodni és tiltakozni. Ki hogy tudott, kinek mire futotta aggodalomból, kényszerű képes beszédből, vállalásból, szenvedélyből. E könyv szerzőjének ennyire futotta. Meg arra persze, amit más munkáiban is letett már az olvasó asztalára. Hogy micsoda s mennyit ér: az idő megítéli. Döntése előtt a szerzőnek nincs miért berzenkednie, avagy pironkodnia. Szájkosaras időben kellett szólni s lehetett hallgatni, ha valaki íróként a némaságot választotta. Én azt választottam, amiről ez a könyv is tanúskodik. A kérdésre pedig, hogy miért ilyenek ezek az írások és nem amolyanok, kétféle választ is lehetne adni: egyrészt, mert senki sem ugorhatja által saját árnyékát, másrészt, mert egyféleképpen szól a fa, ha fejszével kongatják, s másként, ha lombját jótékony szelek zúgatják.

Sütő András - Sütő ​András naplójegyzetei
Röpke ​látogatás Pusztakamaráson. Anyám sántálva röpköd, akár egy törött lábú madár. Jézus, ha feltámad, újrameszelten találja házunkat. Ez a minden tavaszi meszelés olyannyira kötelező, mint a vándormadarak útrakelése. Munkabírásban, jövés-menésben, cipekedésben, a reggeltől estig tartó, szűnetlen ténykedésben anyám ezúttal is megszégyenít engem a nyolcvan esztendejével# Hogy mi végett vagyunk a világon, azt már, - megannyi bölcsködés után, - nemigen tudjuk. De mintha érvényesebb lenne anyám negatív parancsa: "Nem azért vagyunk a világon, hogy ölbe tett kézzel üldögéljünk benne". (1984. április 11.)

Sütő András - Heródes ​napjai
A ​SZÁMŰZÖTT KÖNYVEK sorozatában második munkámat kapja kézhez az olvasó. Műfaja: napló. A nyolcvanas évek derekán készült följegyzéseimet tartalmazza. Abból az időből való tehát, mikor keserves tapasztalatok árán mondhattuk szellemi állapotunkról, hogy szájkosaras idők járnak, s miként az éhes disznó makkal, azonképpen a szekus házkutató titkolt kézirattal álmodik. A naplójegyzet kiváltképp jó fogásnak bizonyult minden esetben. Ezért kellett azt némelykor az országból is kicsempészni, amiként magam is cselekedtem. Hanem az akkori időkről példát mondok inkább, erdélyi galibát a Maros mentéről.

Sütő András - Misi, ​a csillagos homlokú
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Erdélyi ​változatlanságok
A ​szerzőnek az utóbbi tíz esztendőben írt, az erdélyi kisebbségi léttel, az anyanyelv, a kultúra őrzésének változatlanul súlyos problémáival foglalkozó esszéit adja közre a kötet.

Sütő András - Az ​utolsó köntös
Fekete ​Gyula barátom arra kért, válogassak össze a munkáimból egy kötetre valót kedvem szerint, avagy éppenséggel a lelkemet sajdító bánatomra hallgatva. Így jártam el tehát. Reménységgel enyhített bánataimból válogattam ezeket az írásokat a könyv címének eligazító hangulata szerint. "Utolsó köntösünk", írtam valaha szegény, senyvedő, mezőségi nyelvünkről, a legüldözöttebbről Európának ezen a táján, ahol a kisebbségi létbe zuhant magyarság naponta, sőt percenként tapasztalhatja:mit jelent a huszadik században a paranoiás sovén hatalom, a nyílt asszimilációs szándék, a "tiszta nemzeti állam" fasisztoid politikai diktatúrája. Utolsó köntösünk a nyelv, mondjuk tehát álmainkban is konok ragaszkodással, jól tudván, hogy önmagában ez az érzés nem menti meg etnikai létünket. Az író nem hatalmi erő, csupán a lélek hullámveréseiben vergődő virrasztója e történelmi éjszakának. Sütő András

Sütő András - Káin ​és Ábel / Anyám könnyű álmot ígér
Káin ​és Ábel a bibliai testvérpár sorsából bontja ki a felsőbb akaratot engedelmesen elfogadó, a "realitás" törvényét tisztelő, illetve a maga szabadságérzetére, meggyőződésére és autonóm személyiségére támaszkodó "lázadó" problematikáját. Ábel maga a lehajtott fejű "szomorúság", örökös félelemben él, egész életstratégiája a megmaradásra, a túlélésre irányul. Káin, a felemelt fejű "oroszlánkölyök" már-már prométheuszi lázadó, jogot formál az Édenre, s anyja elbeszélései után naponta útra kel isteni célja felé. A testvérek vitája a szép Arabella körül robban ki. A viszályt tovább szítja az újabb isteni parancs: Ábelnek fel kell áldoznia Arabellát...

Sütő András - Perzsák ​/ A szuzai menyegző
Tetralógiává ​teljesedett Sütő András történelmi drámáinak sora A szuzai menyegző megszületésével? A válasz, akár igenlő, akár tagadó, végső fokon csak formális jelentőségű. Az eddig trilógiaként emlegetett három drámát - Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel - mindenekelőtt a magasrendű esztétikai szinten műalkotássá tárgyiasult gondolat, filozofikum- etikum, az írói magatartás és szemléletmód alapvető egysége rendeli egymás mellé, és ilyen értelemben A szuzai menyegző természetesen folytatja ezt a drámatörténeti értékű sort. Az alig egy évtized leforgása alatt megfogalmazódott és bemutatott négy drámát erős és pontosan kitapintható gondolati kötések - az író eszme- és érzelemvilágának, az abban munkáló időnek és térnek a jegyei - fűzik össze. Mindegyik a humánum drámája, konfliktusaik tartalmát é mondandójukat tekintve egyaránt. A szuzai menyegző mintha az első két dráma dramaturgiájához térne vissza, legalábbis abban, hogy szintén a történelmi térben és időben pontosan elhelyezett konfliktus szolgál a filozófiai-etikai töltésű metafora ábrázolási anyagául. A téma nemcsak Sütő, hanem egész irodalmunk egyik legemlékezetesebb esszéjében, a Perzsákban villant fel először. Az "úti tünődés" sajátosan sütői műfajában rajzológott ki a világhódító Nagy Sándor által a birodalom egységesítése, a különbözőségek eltüntetése érdekében rendezett szuzai menyegző története és kudarca. Ahogy visszhangos történelmi események és mögöttük rejlő hétköznapi történések, szobrokba és könyvekbe örökített talmi dicsőségek és évezredekig visszhangzó emberi fájdalmak, pátoszos szavak és sanda szándékok dialektikus egymásbajátszásának rajzából kibontotta az ókori világ, sajnos, a legújabb korban is megszívlelhatő tanulságait - az az írói látás és láttatás kivételes remeklése. Az esszében nem esik szó személyi kultuszról, dogmatizmusról vagy más olyan fogalmakról, amelyekkel az élet közelmúltbeli torzulásait jelöljük, a hódító hatalom természetrajzának és törekvéseinek boncolásából mégis a szocialista humanizmus mai, korszerű eszményeit erősítő kép alakul ki. S a tengernyi szenvedés felvillantatásából az a biztató-erősítő tudat, hogy a szuzai menyegzőket rendező sanda szándékoknál végső fokon mindig erősebbek az emberi lét és a történelem mélyenjáró és mindannyiunkban munkáló tövényei; a népeket eligázó és a lelkeket hódítani kívánó nagysándorok dicsőségét zúgató kórusoknál nem harsányabb, de tartósabb az anyjuktól tanult szavakat kimondó gyermekek hangja. Gálfalvi Zsolt

Sütő András - Állati ​egypercesek 3.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bóta Gábor - Cenner Mihály - Gervai András - Sütő András - Sinkovits
Bármilyen ​hihetetlen, Sinkovits Imréről, a „nemzet színészéről" életében egyetlen könyv sem jelent meg. A Hungalibri Kiadó Összegzés cimű életműsorozatának új kötetével kíván emléket állítani a kivételesen nagy művésznek. Számba vesszük pályafutása állomásait: indulását, '56-os szerepvállalását, a félreállítás éveit, s az újrakezdést. Felidézzük színházi és filmszerepeit, melyeknek a sors a Csongor és Tündével adott méltó keretet: Kurrah szerepében lépett először színpadra, s Tudósként még az utolsó estén is fellépett. Külön köszönet Gombos Katalinnak, Sinkovits Marianne-nak, Sinkovits Vitai Andrásnak és Sinkó Lászlónak, akik vallomásaikban a színészre, művészre, egy életre szóló társra, édesapára és testvérre emlékeztek. Sütő Andrásnak, aki Sinkovits Imrére nemcsak mint barátra, hanem mint a magyarság felemeléséért oly sokat vállaló lelki társra gondolt vissza. A kötet szerzői: Göncz Árpád (köztársasági elnök) - Ajánlás, Sütő András (drámaíró) - Előszó, Búcsúbeszéd Cenner Mihály (szinháztörténés:) - Színpadi szerepek Gervai András (kritikus) - Filmszerepek Bóta Gábor (újságíró) - Riportok a családtagokkal.

Sütő András - Anyám ​könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Állati ​egypercesek 4.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sütő András - Advent ​a Hargitán
Az ​Advent a hargitán komor tónusú, balladikus ihletésű dráma, mely szintén az ellenpontozásra épül. A Vidám sirató... farsangi vigalmát itt az adventi várakozás dermedt csöndje váltja föl. Bódi Vencel messzire szakadt övéit várja haza a havasra, hiába. A dramaturgiai ellenpontot ezúttal két fiatal tiszta szerelme, örömre készülő élete jelenti, ők lesznek az elhagyott öregember lelki gyermekei. Ám az egymásra találás sem hozhatja el a földi boldogságot, mert "elátkozott nép gyermekeiről csak a holtak beszélnek". A 20. századi kelet-közép-európai sorsdráma - és a nemzetpusztulás víziója - Sütő dramaturgiájában magába sűríti a néphagyományok misztikáját éppúgy, mint az író modern szimbolizmusát, a népköltészet balladai ihletését és a nagy gondolkodók panteizmusát, a lélektani realizmust és az elvonatkoztató ábrázolást. S mindeme eszmék, motívumok az író utolérhetetlen nyelvi erejével szólalnak meg.

Sütő András - Istenek ​és falovacskák
Hivatásos ​írónak lenni: sosem volt szerencsém. Legelső novellámat is úgy írhattam meg, hogy először magam is részt vettem a földosztó parasztok mozgolódásában. Valójában ez a könyv is: munkajelentés. Mielőtt megírtam volna, közösségi feladataink véghezvitelében kellett fáradoznom ugyanúgy, mint másnak; mindazoknak, akik ugyancsak nyakig merülnek irodalmon kívüli gondokba. Halott barátaim sorsán csak azután jutott időm eltűnődni, miután - legalábbis jó részük esetében - a sírásókkal és a koszorúkészítőkkel együtt magam is elvégeztem a reám eső munkát. Alvincre nem azért utazom, hogy megnézzek magamnak egy bolond asszonyt, hanem hogy valamiképpen előmozdítsam Kemény Zsigmond emlékének ápolását; nem írásban, hanem a kőhordás gyakorlati feladataival küszködve. A Perzsákért több ezer kilométert tettem meg, s Adria lányával is csak úgy találkozhattam, hogy először több napos írói eszmecsere fogyasztott el néhány milliót az idegsejtjeimből. Bizonyos felfogás szerint: az író egyebet sem tesz, csak írja reggeltől estig a műveit. Ha ezt tehetném: ez a könyv talán vaskosabb lenne. Nem biztos, hogy jobb is.

Kollekciók