Ajax-loader

Peter Shark könyvei a rukkolán


Peter Shark - A ​hely szelleme
"Már ​messziről meglátta a házat, és majdnem visszatorpant. Az épület sötéten és sejtelmesen rajzolódott ki a ragyogó égboltra. Jerry elszántan közeledett - nem tetszett neki a ház, de ez csak nem riasztja vissza! Egyre melegebben tűzött a nap, s mikor a kocsifelhajtóra kanyarodott és kiszállt, alig volt enyhébb odakint a hőség, mint bent a kocsiban. Egy árva levél sem moccant, szikkadt, száraz volt a föld, a fűszálak lándzsahegyei mintegy zsákmányra lesve meredtek fölfelé. Vihar lesz, állapította meg Jerry izzadva. A bejárat felé nézett. Az ajtó csukva, a házban semmiféle mozgás. Mae nyilvánvalóan nincs itthon. De nem mehetett messzire, mert a felső ablakok mind tárva-nyitva. Ahogy nézelődött, mintha elhomályosodott volna a napfény. Nem az ereje csökkent, mert ugyanúgy égette Jerry tarkóját, hanem mintha a fény halványult volna. Mintha valaki óriási fényszűrőt helyezett volna a napkorong elé. Ugyanakkor az ég harsány kékje is elszürkült. Felhő sehol sem látszott, de Jerry esküdni mert volna, hogy vihar készülődik, mégpedig rohamos gyorsasággal. Ilyet még sosem látott, csak egyszer, a Cedrick tó mellett, mikor a vízirendőrök mentették ki őt és vitorlását a percek alatt kibontakozó rettentő erejű égiháborúból."

Peter Shark - A ​herceg
- ​Köszönöm, hogy visszahívott. Még nem ismerjük egymást, de találkoznunk kell. Fontos. Ide tudna jönni hozzám? - Most? - Ha nem okoz túl nagy gondot. Morgan, gondolta Marc. Morgan miatt, nyilván. Vajon Andrew Jefferson tudja, hogy az apja megbízta őt, nézzen utána mostohafia ügyeinek? Valószínű. Ez volt ésszerű. Mi másért kéretné magához Andrew Jefferson? Ösztönei azonban mást jeleztek puszta beszélgetésnél. Veszélyt. Felvillant az első villám. Istenem, gondolta Marc idegesen, túlzásba viszem... az a fura öregasszony... még a végén üldözési mániám lesz! - Nem gond, Mr. Jefferson - válaszolta fegyelmezetten. - Fél órán belül oda tudok érni. Tudom a címét. - Remélem, egyedül jön - mondta Andrew Jefferson. - A dolog, amiről beszélni szeretnék, bizalmas jellegű. Mondhatnám magánügy. Nem nevezném éppen magánügynek, mérgelődött Marc, ha az ember mostohafia apró gyerekeket ront meg, és az egészből még üzletet is csinál! De hangosan csak annyit mondott hűvösen: - Egyedül leszek, Mr. Jefferson.

Peter Shark - Kísért ​a múlt
Frank ​Morganben pedig megpattant valami, és többé nem tudott parancsolni bensejében annak a fekete hatalomnak, amit négy éve próbált elfojtani, visszanyomni, amivel akaratlanul és önkéntelenül óriási küzdelmet vívott minden őt ért - igazságos vagy igazságtalan, mindegy volt - sérelem, méltánytalanság után. Ez az erő most túlnőtt rajta, nem hagyta élni, és kényszerítette, hogy három héttel később elégtételt vegyen, és megölje Timothy Large atyát. Egy vasárnap késő délután, mikor már négy órakor sötét volt, megvárta az egyik külvárosi kis kápolnából jövet, ahol rendszeresen misét tartott, s utána gyalogosan tért vissza a kollégiumba, mert a jezsuita atyák szerettek gyalogolni. Megvárta őt, és egy földről fölszedett kővel bezúzta a koponyáját. Az atya széttárt karokkal zuhant előre, és Franknek nem remegett a keze, mikor az előkészített tűvel egy keresztet rajzolt a csukló fölé, a karjára - a homályban alig látott, meg kellett fognia a még meleg, de már élettelen kezet, s kicsit fölhajtani a kopott reverenda ujját. A kereszt, az kellett. Akkor is és később is. Frank nem tudta pontosan megfogalmazni, miért van erre szükség. De mindig csak akkor érezte befejezettnek tettét, ha ezzel is végzett.

Peter Shark - Keserves ​éjszaka
"-Mr. ​Prescott... Magában bízom a legjobban, de tudom, hogy hivatali munkája teljesen lefoglalja... Szeretném, ha ajánlana nekem egy jó magándetektívet. -Hm... megkérdezhetem milyen célból? Személyi védelemre gondol, vagy nyomozásra? - érdeklődött óvatosan a hadnagy- Al Ramsay sóhajtott. Ha ő azt tudná! -Ez is, az is, talán...-felelte tétován."

Kollekciók