Ajax-loader

Eörsi István könyvei a rukkolán


Eörsi István - A ​fogadás
"Ameddig ​eszemnél leszek, mindig azt fogom vallani, hogy nincsenek következmények nélküli tettek. Arról is mindig meg leszek győződve, hogy ez az egyetlen termékeny dramaturgiai alapállás. De persze nincs olyan termékeny alapállás, amely garantálná bármely műfajban a művészi sikert. Örülök, hogy összegyűjthettem a darabjaimat - aztán néhányat kihagytam közülük, valószínűleg nem eleget. Olykor talán elnézővé tett, hogy igen különböző művészi színvonalon ugyanannak az embernek a szemléletéről és kedélyéről tanúskodnak. A pátosz és az irónia változékony arányú keveréke hatja őket át, a lírai intellektualizmus a vízjegyük. Az is lehet persze, hogy mindez feledhetőnek bizonyul majd. De akárminek bizonyulnak is darabjaim, azon már semmi sem változtathat, hogy jó mulatság volt a történelem szelével szemközt létrehozni őket." (Eörsi István)

Eörsi István - Üzenet ​mélyvörös levélpapíron
Esszék ​és publicisztikai írások

Eörsi István - Széchenyi ​és az árnyak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eörsi István - Lonci ​narancssárgában
Eörsi ​István írja: "Feltétlenül szükséges-e, hogy kötetről kötetre a műfajok öröklött rekeszibe osszák szét magukat a szerzők? Csakugyan igaz, hogy bőrük mögött több önálló, egymást csak felületesen ismerő személynek adnak szállást: például egy versköltőnek, egy prózaköltőnek, egy drámaköltőnek, egy műfordítónak, egy esszéistának, egy humoristának és egy publicistának? Régóta motoszkál bennem a kérdés, hogy megpróbálkozzam valami másfajta felosztással is. Mi volna, ha egy időszak írói termékeit nem műfajok, hanem témák, tartalmak, hangulatok szerint rendszerezném? Ugyanaz a szemlélet és gondolkodásmód nyilatkozna-e meg a különféle műfajokban? Áttörné-e ez az egység az öröklött rekeszeket? És nem ártana-e ez az áttörés nekik? Egyebek közt ezekre a kérdésekre keres választ ez a könyv. Egyelőre még csak tétova kísérlet: nincs benne dráma, sem esszé, sem műfordítás; regény sincs benne, már csak azért sem, mert ilyet még nem írtam. De a prózai és verses szövegek váltakozása - úgy érzem - mégis szokatlan próba elé állít: kellőképpen azonos vagyok-e önmagammal? Annyira szeretném, ha az olvasó e kérdés hallatán bólintana, hogy szinte azt se bánnám, ha nem törődne műfaji különbésegekkel: egyszerűen csak szövegeket olvasna, bizalmatlanul és fogékonyan."

Eörsi István - Bedobom ​a törülközőt
E ​kötet írásainak többsége szamizdat-célokra készült, vagy leszorult a szamizdatba. Mondhatnám így is: felszorult oda, hiszen az illegális sajtó erkölcsi hitele és intellektuális tekintélye a legális fölé nőtt az évek során. Most aztán izgulhatok: a széles nyilvánosság napja alá, a felszínre evickélve nem pukkadnak-e szét, mint sok atmoszférás nyomáshoz szokott mélytengeri halak? Új könyvem némelyest különbözik korábbi publicisztikai gyűjteményeimtől, az Ürügyeimtől és A derűlátás esélyeitől. Először is: ha dúl a sajtószabadság – bárki tapasztalhatta ezt a legújabb időkben –, akkor nem kell ürügyeket keresni. Márpedig a szamizdat-sajtó eleve megajándékozta magát a cenzúramentesség gyönyöreivel. Ezeket mindig is ellenszolgáltatásnak fogtam fel, lelki bérnek és juttatásnak a felvállalt kényelmetlenségekért. Kérdés viszont – amire nem tudok válaszolni –, hogy az ürügyvadászattal járó többértelműséget át tudtam-e kellőképpen menteni az új helyzetbe, mely ürügytelenül éles megfogalmazásokra ösztönöz. Másodszor is: a derűlátás esélyei megnövekedtek az utóbbi időben. De megnőtt a szorongás és rettegés is, a beláthatatlan katasztrófák lehetőségének előérzete. Az irónikus hangvétel egyre inkább átadja helyét a leplezetlen gúnynak. Örüljek ennek? Úgy vélem, akár örülök, akár nem, e stílusváltozást nem befolyásolhatom. Kockázatok és válaszutak felé dülöngélő fejlődésünknek a metszőpontján módosul írásaim hangvétele. Derűlátásom esélyeit úgy növelem, hogy bedobom a törülközőt, de előzőleg jó nagy csomót kötök rá. Remélem, azokat találja kupán, akiket megcéloztam vele.

Eörsi István - Az ​ötlábú bárány
Publicisztikák ​1966-1996

Covers_233441
elérhető
0

Eörsi István - Ürügyeim
„Válogatott ​ürügyeim adtak találkát egymásnak ebben a könyvben – olyan írások, amelyek másról is szólnak, mint amiről szólnak. Száműztem azokat a műbírálataimat és vitacikkeimet, amelyek megmaradtak az írásra késztető alkalom eleve meghatározott keretei között. Ezekben a bölcselkedéseimben az alkalmak, a kiváltó okok: fellibbenthető maszkok. Példaképem a vurstlibeli bandzsa céllövő, aki mellécéloz, hogy találjon. Tudni való, hogy hovatovább mindenhez ürügy kell. Nem lehet csak úgy azt csinálni, amire kedvünk szottyan. Tudja ezt már a furfangos csecsemő is, aki »bömböl, hogy szánassa magát«. Később, amikor gyötörni kezdi a magány, és közösségre áhítozik, megöli apját-anyját, de nem vásottságból vagy pláne rosszindulatból, hanem mert részt akar venni az árvák vacsoráján. Még később, amikor kinőtt már az árvai státusból, szakadatlanul azon iparkodik, hogy társaságképessé tegye gondolatait és érzéseit, még saját használatára is folyvást ürügyeket hajhász, hogy zavartalanul szerethesse önmagát, és nagyvonalúan megbocsáthassa köznapi galádságait. Ürügyeink lehetnek jók és rosszak, alkalmazhatjuk őket jó és rossz célok érdekében. Vélt igazságaink kifecsegéséhez van szükségünk rájuk.”

Eörsi István - A ​szabadság titokzatos bája
Tavaly ​válogatott publicisztikai írásaim randevúztak egy molett kötetben, most esszéim, kritikáim és portréim szívósabbnak becsült egyedei ünneplik harminc éves éretlenségi találkozójukat. Reményeim szerint ugyanis az 1967-ben születettek legalább abban megegyeznek az újszülöttekkel, hogy a provokáció energiái megóvják őket az eminensek erényeitől: a kiegyensúlyozottságtól és bölcsességtől, mely utóbbi tulajdonság hordozói megbékélnek a világ állapotával, és – kedvelt Brechtem meghatározása szerint – vágyaikat nem töltik be, hanem elfelejtik. Egyébként sokminden megváltozott tavaly óta: másképp hívják könyvem kiadóját, más művész tervezte a borítót, mely a maga részéről elvesztette régi keménységét. A válogatás nehezebben ment, mert gyakran tétováztam egyenértékű írások között, és mert túl sokat kellett időznöm számomra létfontosságú halottak társaságában. És amikor már lezártam ezt a könyvet, tovább szaporodott a számuk: meghalt a Költő, és még egy Kaddist sem mondhattam érte, mert nála is eltökéltebb ateista vagyok. Nem változott ellenben az a tapasztalatom, hogy a műfajok nálam egymásba olvadnak. Van, aki ezt hibámul rója fel. Védekezésképp szerényen Goethéhez folyamodom: Csak érzésem, véleményem szerint írtam mindig nektek – így hasítom szét a lényem, s megmaradok mindig Egynek.* *Vigyázat, ez is provokáció!

Eörsi István - A ​Maradjhű-utcában
"A ​Maradjhűutca Nyugat-Berlinben leledzik, ott úgy hívják, hogy Bleibtreustrasse. A belváros egyik ékessége, ahol szívesen időztem, egyrészt mert légikisasszonyok röpködnek ott a levegőben, és zenebolond, homokos házaspárok ablakából dől a zongoraszó, másrészt mert kiváló görög és főként olasz vendéglők sorakoznak benne hívogatón. Tavasztól őszig utcán eheted a pizzát és a makarónit, és veled is megtörténhetne, ami e kötet x-edik oldalán esett meg A Maradjhűutcában című verses beszámolóm óriás termetű hősével. A szóban forgó utcát egyébként nemcsak bájai miatt szeretem - vonz a neve is, szeretem, hogy rám szól, követel tőlem valamit, amire nyilván képtelen vagyok, ámbár a hűség... nos, íróként a hűség problémakörével bajlódom immár évtizedek óta, ezért is kívánkozik a címoldalra ez az utcanév, hogy ne feledjem ... mit is? A Maradjhűutca egyik olasz vendéglőjében évekkel ezelőtt mély vallomást akartam tenni E. C. színésznőnek, de valahogy nem került rá sor, mert leittuk magunkat, és aztán rendhagyó németségemmel indiszkrét, meghökkentő gyónásokba bonyolódtam. Későb visszamentem ugyanabba a vendéglőbe, és írtam egy verset az érdem és a szerencse közt lappangó összefüggésről. A verset ideidézem, hadd örködjön könyvem felett: Rúgdosnak előrefelé. Elgáncsolnak s egy meztelenül napozó hölgyre esem. Torkomra forrasztják a szót.. Legalább jó helyen van. >Húzd össze magad. Még. Még. Még.< Sűrítmény leszek.

Eörsi István - Az ​áldozat
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eörsi István - Változatok ​egy közhelyre
Szerelemben, ​gondolkozásban, életérzésben egyaránt átmeneti időszakot mutatnak a Változatok egy közhelyre versei. Eörsi mintegy elmúlt évei magatartásának összefoglalására, lírai önvizsgálatára vállalkozik. Ezt jelzi a fanyar, olykor kiábrándult hang, amely a megrendülést látszólag szkepszissel kompenzálja; s az útkeresés-útvesztés keservein edződött meg groteszk tréfákat teremtő intellektualitása, amely némi hetykeséggel fejezi ki a válság és gyötrődés mélyebb érzelmi szféráit. Őszinte erőfeszítés élteti ezeket a verseket, új és igaz helyért a nap alatt.

Eörsi István - Én ​és az Isten
Két ​magyarázat 1. 1992-ben a T-Twins kiadó megjelentette gyermekverseimet A kalap és a villamos címen. Ennek hat kurta darabját azért vettem fel ebbe az új gyűjteménybe is, mert igen személyes lírai megnyilatkozások, és mert a szóbanforgó könyv csak kis mértékben keltette vagy kelthette fel az olvasók figyelmét. Mint afféle ravasz szerző, ezt a könyvemet feljavítva segíteni szeretnék régebbi könyvemnek is: két légy egy csapásra. 2. Pápa-versemet (Látogatás előtt) azért vettem fel szatíráim közé, mert lenyűgözött a gyűlöletnek az a szökőárja, melyet elővarázsolt a Keresztényi Szeretet lovagjaiból. Náci förmedvényektől halálos fenyegetésekig mindenben részesítettek, egyik olvasóm még kotont is küldött, amit ezutón köszönök meg. Mások bíróság elé állítanának ezért a versért. Meg szeretném kímélni őket attól, hogy régi Magyar Narancsok közt kotorásszanak, mert a szöveget, gondolom, annak idején nem tették el.

Eörsi István - A ​kalap és a villamos
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eörsi István - Ütni ​az ördögöt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eörsi István - Szögek
Verseimet ​tartalmazó könyvem címlapján az „összegyűjtött” jelző magyarázatra szorul, ugyanis minden olyan verseskötetre alkalmazható, mely egynél több lírai művet foglal magában. A verseket össze szokták gyűjteni, először a szerzők, aztán jó esetben a hálás utókor tudós megbízottai. Ez a könyvem mindenki szerencséjére nem összes verseimet tartalmazza, és nem is válogatott verseimet, e kifejezés általánosan elfogadott értelmében, mert a válogatás a minőségi kritériumokon kívül többnyire más korlátozó szempontokat is figyelembe vesz. Azokat gyűjtöttem közülük össze, amelyeknek ma is örülök. Reményeim szerint bármelyiküknek lehet esélye arra, hogy olvasóját kárpótolja a fáradságért. Bármelyiküknek, persze nem mindegyiknek. Minthogy felnőtt korom döntő élménye az 1956-os forradalom és az ezt követő megtorlás volt, kívül rekedtem a társadalmi közmegegyezésen. Folyvást trükkökhöz, ürügyekhez kellett folyamodnom, Don Quijotét Švejkkel ötvözve, annak érdekében, hogy újból és újból kipakolhassam cókmókomat, „húst árusítva a halpiacon”.* Eörsi István *A verset, amelyből ez az idézet való, kihagytam a kötetből. Ennek az egy sornak menedéket nyújtok itt, a fülszövegben.

Eörsi István - Történetek ​egy hideg faházban
Eörsi ​István írja: "Másodszor kísérletezem olyan könyvvel, mely különféle műfajú írásoknak ad szállást. Az új kötetbe verseken, novellákon, publicisztikai termékeken kívül egy dráma is bebocsáttatást nyert. Ezúttal azonban nemcsak azt szeretném - magamnak is - bebizonyítani, hogy a különféle műfajokban ugyanaz a szemlélet és gondolkodásmód nyilatkozik meg, hanem arra is törekszem, hogy különféle módokon ugyanazt a kellőképpen tágra szabott témakört ostromoljam. Nem háríthatom el eközben teljességgel a szemfényvesztés gyanúját: hiszen nincs olyan irodalmi - sőt: művészi - alkotás, melynek ne volna köze a hűséghez és hűtlenséghez. A művésznek, hogy termelni tudjon, legalábbis önmagához hűnek kell lennie. Munka közben egyre erősbödött bennem az a meggyőződés, hogy a szóban forgó ellentétpár csak látszólag zárja ki egymást - hűtlenségre való hajlam nélkül a hűség könnyen torkollhat szűkhomlokú stupiditásba, maradiságba, szemforgatásba, a hűtlenség pedig gyakran táplálkozik annak erős tudatából, amitől elpártoltunk. A legizgalmasabbak az átmeneti formák, amikor a két fogalom a csalás, az öncsalás és a cinizmus álcázott ösvényein szinte észrevétlenül megy át egymásba. Korunk az ilyen ösvényeknek valóságos labirintusrendszerét rejti magában. Engem mindig is vonzottak az útvesztők, a hozzájuk tartozó Ariadnékkal és fonalakkal egyetemben."

Eörsi István - Interjú
Eörsi: ​ Tegyük fel munkahipotézisként, hogy 1971 márciusa van megint. Lukács: Most mennyit írunk? Eörsi: Legyen '71 márciusa. Tavaly decemberben az orvos közölte: tüdőrák. Mit felelt erre? Lukács: Megkérdeztem, milyen intenzíven és mennyi ideig dolgozhatok még. Ő egy évet, de legalábbis felet ígért. Sajnos túl optimistának bizonyult. (…) Csak ülök az íróasztalnál és azt sem tudom, mire gondolok. Írni meg egyáltalán nem tudom már… Eörsi: Nem tud írni? De beszélni tud. Újfajta munka – talán érdekes lesz.

Eörsi István - Különremény
"Hogy ​kerül verseimbe – még a címlapra is – a remény? Nincs bennem ájtatosság, viszolygok az öncsalástól. Spinozától megtanultam, hogy a remény csak a félelem visszája, és félni sem szeretek, továbbá csodálattal tölt el Goethe meghatározása: Mi a filiszter? Egy üres bél, akit félelem tölt meg és remény, hogy isten majd segít. Ezek szerint filiszter volnék? vagy legalábbis különfiliszter? Idegesítő gondolat. Mégsem akarnám elhessenteni – inkább szerényen azt indítványozom, hogy nyomozzanak utána ebben a könyvben. Talán – majdnem azt írtam: remélem – kiderül, hogy az én „különreményem” meglehetősen körüljárható és kézzelfogható, nem ura, hanem szolgája az észnek és a dühnek, és olyan világ felé tekint, ahol megszűnik a remények és félelmek parancsuralma. Különreményem tehát nem is külön remény, ha jól értem magam. Ennyit a címről – hát a versek és a dráma? A tudóstól jónéven veszik, ha felismeréseit körülírja, de ha író tesz így, az már magyarázkodásnak hat. Már is túl sokat beszéltem: aki akarja, kommentárjaim nélkül is félreértheti ezt a könyvet." Eörsi István

Eörsi István - Ismerős ​úr a csúszdán
Minden ​népnek olyan az uralkodója, amilyet megérdemel: ezt szokták mondani. Szerintem azonban nincs olyan nép, amely megérdemel egy Hitlert vagy egy Sztálint. A helyzet gyászosabb: az alternatívái olyanok minden országnak, amilyeneket megérdemel. Az ötlábú bárány című kötetem 1966 és 1996 között írott publicisztikai munkáimból kínál válogatást. Ez a könyvem tovább görgeti a történetet, átlép vele a 2002-ik évbe. A politikai és a közgondolkodás ennek az időszaknak a végére ismét meghódította az abszurditás játszóterét, de a szabályok ezúttal szabadságot biztosítanak neki. A képtelenségekről nyíltan beszélhetek, nem kell állatmeséket költenem róluk - másrészt viszont az állatmesék botrányt okoztak nem egyszer, a nyílt beszéd ellenben ásításra ingerli a nagyérdemű publikumot. Az olvasó megítélheti, hogy milyen volt közérzetem a pártállami aurát árasztó hoci-nesze államférfiak kormánykodása alatt, amikor színpompásan virágzott az izémizé, amit Magyarországon nem az elvek és eszmék szakadatlan felfüggesztésének, hanem pragmatizmusnak szoktak becézni. Aztán jöttek az antiklerikális ifjak, baljukban Szent István jobbját lóbálják, jobbjuk pedig könyékig az ország zsebében. Az ő viselt dolgaik egykettőre meggyőztek arról, amiről Kádár három évtizedig nem tudott: hogy van olyan pocsékság, amely még a Kisebb Rossz vacak filozófiáját is igazolja. Ismerős úr a csúszdán - ez könyvemnek a címe. Ha behunyom a szemem, hány ismerős urat és hölgyet látok, siklanak lefelé, beláthatatlan mélységbe, és közben kacsintgatnak és röhögnek.

Eörsi István - A ​csomó
Harminc ​év novellatermését tartalmazza az író által válogatott elbeszéléskötet.

Eörsi István - Zárt ​térben
A ​Zárt térben szabadulásomtól 1989-ig ábrázolja életem némely fontos vonatkozását, de milyen műfajban? A magam számára így definiálom: Önéletrajzi ihletésű fikció." Fiktív az alaphelyzet, és még a felismerhető' személyeknek is fiktív életrajzot konstruáltam, így hát fel kell készülnöm arra, hogy némelyek sértőnek fogják találni mind a fikciót mind a realitását. Ünnepélyesen kijelentem, hogy ami a könyvben rossz fényt vethetne elevenekre és holtakra, kizárólag az én gonosz fantáziám koholmánya, ezzel szemben mindaz, ami becsületükre válik, a lehető legaprólékosabban megfelel a valóságnak.

Eörsi István - Utasok ​a senkiföldjén
„A ​teremtő és a teremtmény, az ok és az okozat felcserélődésében fejeződik ki a legszemléletesebben az ironikus ember. Számára minden másképpen van, és talán még ez a másképpen is másképpen van, mint másképpen. Megvallom, hogy mindarról, ami e könyv megírására serkentett, munkám végére kiderült, hogy szintén másképpen van, mint eredetileg hittem. Ha helyzetünk tartós ellentmondásba kerül felfogásunkkal vagy alkatunkkal, tapasztalataink pedig egyre-másra meghazudtolják eszményeinket, kétségbeesésünkben hajlunk rá, hogy bűnbakot keressünk. A legkézenfekvőbb bűnbak az isten, mert ő mindenható, tehát felelőssé tehető mindenért. Írás közben azt hittem, hogy főként e bűnbakkeresés detektívtörténete, továbbá kísérő jelenségei izgatnak: a lázadás, az öncsalás, a látszólagos vagy valóságos önfeladás, és mindazok a pszichikai energiák, amelyeket a sebzett és önnön védelmére mozgósítani tud. Most már tudom, hogy érdeklődésem terméketlen maradt volna, ha nem lappang mögötte egy zűrzavaros érzés. Ez azt sugallja, hogy a nagy összefüggések akkor is léteznek, ha éppen nem tudjuk megfogalmazni őket. Tehát minden másképpen van, mint az utolsó két évszázad nagy szellemei gondolták, de úgy sincs, ahogy korunk uralkodó szellemtelensége hinni szeretné. Ilyen körülmények között a „minden másképpen van” élménye is detektívtörténetekkel kecsegtet, és könyvemet, ha visszatekintve rá jól értem, elsősorban ezek inspirálták.”

Eörsi István - Nem ​vagyok kikerics
1983 ​elején a Hobo Blues Band előadta tucatnyi versemet, Mártha István megzenésítésében és zongorakíséretével. Ez alkalommal az énekes, Földes László számára ihleni próbáltam néhány olyan zenétlen költeményt, melynek nemén vagyok a lírai hőse, hanem ő. Eleinte valóban az ő szájára hangszereltem és az ő alakjára szabtam a szövegeket, és a ciklusnak ezt a címet adtam: Hobó monológjaiból. Később a Hobó elnevezést Gobóra változtattam, mert olyan élmények és gondolatok szüremlettek a versekbe, amelyeket nem varrhattam Földes László nyakába.

Eörsi István - Kilenc ​dráma
Tartalom: A ​megmentett város A kihallgatás Sírkő és Kakaó Hordók Huligán Antigoné Széchenyi és az árnyak Az áldozat Jolán és a férfiak Egy tisztáson

Eörsi István - Emlékezés ​a régi szép időkre
"A ​vádiratokban szereplő cselekmények többségére valóban sor került, így hát a pereket nem nevezhetjük koncepciósoknak. A történelemszemlélet volt koncepciós, mely lehetőséget nyújtott a bírósági komédiákra. Konstruált perek helyett konstruált történelem gondoskodott a halálos ítéletekről és zsúfolta teli a börtönöket.”

Eörsi István - dr. ​Noha
Dr. ​Noha én vagyok, noha... Mégsem állíthatom, hogy én vagyok, noha... A történetek mégis csak az én történeteim, jóllehet a legtöbb másként történt meg, noha így is megtörténhetett volna, illetve némelyek így történtek meg, mások viszont egyáltalán nem történtek meg, hanem kitaláltam őket. Illetve nem is én, hanem dr. Noha. 56 történet készült el a könyv lezárásáig, ez olyan véletlen, amelynek együtt örültünk, dr. Noha meg én. (Eörsi István)

Eörsi István - Versdokumentumok, ​magyarázatokkal
A ​versdokumentum olyan elmeszülemény, amely verses formában, de költői hozam nélkül dokumentálja szerzőjének érzületét, gondolkodásmódját. 1949 és 1956 között eleinte sztálinista majd antisztálinista versdokumentumokat állítottam elő, zavarba ejtő bőségben. Most pedig szakítva a divattal elhatároztam, hogy a nyilvánosság előtt szembenézek velük. E kísérlet eredményét még nem tudom megítélni, de azt már most látom, hogy életem számos olyan mozzanata, amelyre szívesen emlékszem vissza, összefügg életem mélypontjain gyűjtögetett tapasztalataimmal. Ezért is örülök annak, hogy felelevenítettem, amit boldogan elfelejtenék. Ezen kívül még az is ösztönzött, hogy segítsek az engem hivatástudattal pocskondiázó hírlapírók mélyen tisztelt karának. Mindig sajnáltam őket, amiért fáradságosan kell összekaparniuk írásaim közül az engem dehonesztáló idézeteket. Ebben a könyvben könnyűszerrel és bőségesen találnak hiteles dokumentumokat, így hát annyiszor leplezhetnek le, ahányszor kedvük szottyan erre. Csak rajta, hölgyeim és uraim, sok sikert! - Eörsi István

Eörsi István - Az ​utolsó szó jogán
Előszó Lukács ​Györgyről szóló írásaim egy részét tartja kezében az olvasó. Az interjú Nyugat-Berlinben született, Tábori György ösztönzésére, 1983-ban. Először 1984-ben jelent meg, Die Stimme seines Hern címen a nyugat-berlini LCB kiadónál, majd ugyanebben az évben publikálta egy belgrádi folyóirat is; az angol szöveg (szintén egy folyóirat számára) most készül. A darabot benyújtottam a Magvető Könyvkiadónak is, ahol drámakötetem kéziratait gondozzák – a kiadó azonban erre az írásomra nem tartott igényt. A két vers már megjelent kötetben (Jönnek a bájos tények, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983), az Egy álom-ot a hetvenes évek elején, E. I. önkéntes zavaros érzelemfutamait pedig 1979-ben vagy 1980-ban írtam. Esszém Az utolsó szó jogán (1987) az Interjú magnószalagon című könyvem előszava. E könyvben azoknak az életrajzi beszélgetéseknek az anyagát dolgoztam fel, amelyeket Vezér Erzsébet és én folytattunk a halálosan beteg Lukács Györggyel 1971 tavaszán. Ezt is felajánlottam, 1978-ban, a Magvető Könyvkiadónak. A kiadó – a tanulmány kivételével – szerződött is rá 1981 januárjában, de ez a szerződés újabb négy év lejártával érvényét veszítette. A beszélgetések közben megjelentek a tanulmánnyal együtt német, olasz, angol, szerb, sőt magyar nyelven az újvidéki Új Symposionban (1981), előkészületben van továbbá a francia és a japán kiadás is.

Eörsi István - A ​nemek és az igenek
Húsz ​év lírai terméséből ad válogatást ez a gyűjtemény. Az egészében fanyar hangú, intellektuális elemeket hordozó, erősen groteszk irányba forduló kötet nem csupán a korábban publikált könyveiből megismert Eörsit mutatja be. Hiszen a gyűjteménynek szinte egyharmada új vers, melyeket kötetbe gyűjtve most olvashatunk először. A régebbi és újabb versek együtt eredeti, markáns költői tehetséget reprezentálnak. A költészetről, sajátosan egyéni költészetéről többen között így ír Eörsi István: "Meg kell vallanom, hogy mindjobban idegenkedem a költői költészettől... Másutt is húzom meg a határvonalat a költészet és a nem-költészet között, mint a lírai közvélmény; igaz, kevésbé is érdekel ez a határ, mint ama másik, amely a jó és a rossz szövegek között húzódik..."

Eörsi István - Kérdések, ​barátaimnak
A ​kötet a költő Szögek című verseskötetének (Palatinus - Noran, 2000) megjelenése óta született verseit tartalmazza. Átnézve a válogatást 'feltűnt, hogy miként terjeszkedik, mint itatóson a tinta, e könyv lapjain a halál témaköre. A régi témák, mint a politika, meg a szerelem nem iktatódnak ki, de körülfonja őket a feketeség Ebben a könyvben még ha más haláláról írok is, beszivárog az önzetlen szomorúságba, hogy a mese részben már rólam szól' - vallja a szerző saját verseiről. A kötet első harmada, a Szép emlékek a régi időkről szólnak keserűen, a jelen és az előző század magyar és európai valósága jelenik meg rajtuk keresztül. Az első rész befejező versei a költőtárs Petri György emlékét idézik, halálára emlékeznek. A következő részt, amely a Reflexiók és kommentárok címet viseli, Petri György Amíg lehet című verseskötetének költeményei ihlették. A Madárkaland, az utolsó harmad, szerelemről, asszonyokról, szép tájakról, jó italokról mesél, és a hetvenéves költő önkéntes megvilágosodásáról a stranbergi tó fölött. A kötet a kortárs magyar líra kedvelőinek érdeklődésére számíthat. Beszerzése általános gyűjtőkörű könyvtárak számára ajánlott.

Eörsi István - Halpagár
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Eörsi István - Időm ​Gombrowiczcsal
"Szakértők ​véleménye szerint nem úszhatom meg kötőjel nélkül a címet, ámde hogyan hat a címben a kötőjel? Időm Gombrowicz-csal brrr, elviselhetetlen! Sebaj. Annyi szabálynak hánytam fittyet ebben a könyvben a műfaji előírásoktól kedzve a mindenkitől megkövetelhető tapintat iratlan törvényéig, hogy ez az ortográfiai deviancia már se nem oszt, se nem szoroz. Különben is amióta egy helyesírási szótár tudatta velem, hogy a vajaskenyeret egy szóba írják, a zsíros kenyeret pedig két szóba (vagy megfordítva), a tudós Akadémia szabályait szórakoztatóbbaknak vagyis áthághatóbbaknak tartom, mint annak előtte. ..."

Kollekciók