Ajax-loader

Almási Miklós könyvei a rukkolán


Almási Miklós - Az ​abszurd Shakespeare
A ​neves esztéta Shakespeare népszerű és gyakran játszott darabjaiban (többek közt A vihar, Szentivánéji álom, Macbeth, Vízkereszt, vagy amit akartok) a szereplők motivációinak és cselekedeteinek abszurd vonásait kutatja. A shakespeare-i drámamodell hatását vizsgálva elemzi a Bölcs Náthánt, a Borisz Godunovot és a Woyzecket, és persze kitér az ős-abszurdra, a Godot-ra. Esszéi eleven stílusukkal, újszerű szempontjaikkal és merész kérdésfelvetéseikkel a színházi olvasópróbák légkörét idézik. Almási Miklós (1932) Széchenyi-díjas magyar esztéta, filozófus, esszéíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A drámaelmélet és a filozófia esztétika neves tudósa.

Almási Miklós - Például ​a szirup
Figyelmeztetés! ​Példáink természetes alapanyagokból készültek, és a egészségre ártalmatlanok - egyébként teljesen hatástalanok. Kikészítő adalékanyagaik azonban, tömény formában fogyasztva, káros mellékhatásokkal járhatnak. Ezért naponta csak egyet olvassunk el a példákból - a hónap minden napjára jut belőlük így is (leszámítva a munkaszüneti napokat, állami ünnepeket). A fokozott érthetőség kedvéért olykor a sorok között is közlünk példákat. Ha ezek a részek elmosódnak vagy a sűrűbb szedés miatt nehezen böngészhetők ki, a kiadó egy másik, sorköz nélküli példányra cseréli ki a könyvet. A példák kizárólag olvasásra szánt szövegek; a szerző minden egyéb felhasználási módról - monoaurális vagy sztereofonikus "áthallásról", élőszóban, falra hányt borsóként, süket fülek számára való terjesztésről - lebeszéli az olvasót. Rendszeres olvasásuk közben szeszes italt fogyasztani, géperejű járművet vezetni, valamint magasban tartózkodni nem ajánlatos.

Almási Miklós - Léghajó ​Manhattan felett
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Almási Miklós - Nádra Valéria - Pisztoly ​a könyvtárban
E ​könyv életem hullámvasútja, amiről ketten beszélgetünk: mi volt, hogy volt, meg hogy miért nem volt másképp. Hol voltak a bűnök, és mikor a jeles napok. Hol szólt be a történelem, farkasvakságom, netán a politika, vagy egy fura kanyar. Életem – szavak hullámjárása, írás, könyvek. Ha akarod: a szerencsével való birkózás. Így lett önéletrajz ez a könyv. De igyekeztem Magyarhon hetven évéből is felvillantani egy-egy tipikus (vagy elhazudott) eseményt. Azt a valamit, amiben háborút, forradalmat, egymás gyilkolását és ünneplését, vallomásait és hazugságait megéltük.

Almási Miklós - Maszk ​és tükör
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Almási Miklós - A ​látszat valósága
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Almási Miklós - Napóra ​a Times Square-en
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Almási Miklós - Korszellemv@dászat
A ​könyv: trendkutatás a jelenből, átíródó életforma-stratégiák, divatok, szokások, észjárások revüje. A szerző filmszerűen, olykor ironikusan bogozza az épp alakuló, alig kitapintható, ám már működő társadalmi-egyéni életstílusok körvonalait.A kötet négy részből épül fel: az első az életberendezési változásokat vizsgálja: a húszas, harmincas, ötvenes generáció habitusbeli különbségeivel foglalkozik, valamint olyan általánosabb jelenségeket vizsgál, mint az időhiány, a fókusznélküliség vagy a mobilitás megtorpanása.A második rész a magánélet, erotika, életberendezkedés divatjait követi nyomon, például a szingli életformát vagy a szerelem újabb konfliktuszónáit. A harmadik rész a digitális kultúrával beköszöntő új jelenségeket vizsgálja, például a túl- és alulinformáltság összefüggését, a csőlátást, valamint a felejtés kultúrájának nevezhető látásmódtorzulást. Végül az utolsó, negyedik tömb a globalizáció újabb jelenségeit taglalja öt kisebb esszében.

Almási Miklós - A ​szerelem lehetetlensége
Menekülünk ​a szerelem elől, a tartós kapcsolat helyett egyre többször érjük be egyéjszakás "egészségügyi" kalandokkal, újabban pedig a cybertér virtuális világával. Kevesen veszik észre, hogy az e-mail, a blog, a Facebook, az SMS valójában érzelmeink elmélyülése ellen is dolgozik. Isteni játékszerek, csak éppen kifosztják magánszféránkat. Az Internet korában ugyanis sok millióan néznek bele lelkünkbe, vágyainkba, az én-te viszonyba. Látják és kommentálják. Az intimitás odaveszett. Nincs többé közös titok, nincs többé szenvedély. Ami maradt, az sok esetben csak tengődés, párkapcsolati nyomor. Nem érünk rá szeretni, nem kellenek a kötöttségek. A szerelem nyűg lett. Csoda-e, ha fokozatosan elsorvad? ___Mi áll e jelenség hátterében? Miért olyan vonzó a szingli életmód, az "új magány"? Kizárja-e egymást a szexus és a szerelem? Miben rejlett Simone de Beauvoir, Hannah Arendt vagy Lou Andreas-Salomé démonikus ereje? Lehet-e védekezni a reklámképek kasztráló hatása ellen? Miben volt igaza Sade márkinak? Miért paradox viszony a szerelem? Mit nevezünk "hideg regénynek", és hogyan forradalmasította a testről való beszédet Nádas Péter? ___Ezekre a kérdésekre keresi a választ Almási Miklós, aki legújabb kötetével azt is bizonyítja, hogy pátoszmentesen, tudósként is lehet írni a szerelemről - mégis közérthetően és élvezetes stílusban. Almási Miklós (1932, Budapest) "Filozófusnak-esztétának képzett az egyetem, de néhány könyv után beleszerettem a színházba, a drámákba. Aztán odébbálltam, a makrogazdaság vonzott, hogy a pénz körül forgó világnak milyen új és rejtett törvényei lehetnek, s hogy miért lesz mindig mindenből válság. Lelkem mélyén azonban a köröttem nyüzsgő élet jelenségei izgattak, a trendek, a tendenciák; hogy a felszín alatt merre kanyarodnak a társas világ jelenségei, hogy miből mi lesz. Egyetemen tanítva testközelből érzékelem a váltásokat és a rejtett mozgatókat. Ez a könyv is ilyen: nem szociológia, inkább filozófusi előéletem köszön benne vissza. Egy rejtély kezdett izgatni. Miért menekülnek az emberek a szerelem elől?"

Almási Miklós - A ​modern dráma útjain
Shakespeare ​évszázadok óta a drámaírók eszménye. Minden korban más-más intenzitással ugyan, de feltámadt a vágy a drámaírókban, hogy kövessék stíluselveit. Milyen lehetőség kínálkozik erre a modern dráma esetében, mi a feltétele a shakespeare-i nagy dráma megalkotásának? A tanulmány erre a kérdésre ad választ, e szempontból elemzi a század drámafejlődésének főbb csomópontjait, Hauptmann, Ibsen, Shaw, Gorkij és Trenyov drámáinak bemutatásán keresztül. Az ismert drámaírók és drámák újszerű, érdekes megvilágításban kerülnek elénk Almási Miklós fejtegetései kapcsán. Megmutatja, milyen világnézeti feltételei vannak a shakespeare-i dráma megalkotásának, és miként zárja el a polgári társadalmi szerkezet a shakespeare-i formák felé vezető utat.

Almási Miklós - Az ​értelem kalandjai
Az ​emberek a múlt eseményeiben jelenük igazolását, kételyeik oldását keresik - a filozófusok a jövő ígéretét, a majdani megváltás reményét. Akár démonikus, akár ésszerű, akár angyalian naiv sakkjátszma számukra ez a történelem - múltba forduló tekintetüket az utópisztikus remény öntudatlan motívuma vezérli, miközben tudatosan csak a história tanulságait akarják levonni. A történelemfilozófia, amit tegnap még avult disciplinának véltünk, ezért támad fel manapság nyílt vagy álruhás formában: az utópia iránti nosztalgia élteti. S ezért tűnnek fel - más és más fénytörésben - korábbi művelői is. ez a könyv e múltba vetített jövőkeresés négy, félig-meddig abszurd képviselőjével ennek a múltkisajátításnak lehetséges útjait próbálja kitapintgatni: Montaigne-t idézve a kételkedő, de felnőtt ész életvitel-teremtő hatalmát és a történelem túlerejének sejtelmét, Machiavellivel a hatalom ésszerűségének paradoxonait és jövőt idéző antropológiai látomásait. Hegellel az utópia iránti leplezett sóvárgás szólal meg a történelemnek kiszolgáltatott ember ironikus sajnálatával elegyítve, míg Sade márki írásaiból a cinikusan felszabadított gonoszság negatív jövendölése vigyorog ránk. De mindenütt ugyanaz a dilemma izgatja ezeket a gondolkodókat: ki az erősebb - a történelem mindenütt: mi kell a megváltáshoz - démonikus ész, emberi morál, cselekvő hatalom -, mert e képességek egymást gáncsolják, s mindegyiküket a történelem.

Almási Miklós - Mi ​lesz velünk, Anton Pavlovics?
Könyvemben ​a Sirály, a Ványa bácsi, a Három nővér és a Cseresznyéskert nekem irodalmi "rendezőpéldány" megírásaképp kínálkozott: azaz kerestem, mi van a sorok mögött, a maszkok alatt. Anton Pavlovics Csehov a sokértelműség szerzője, kimeríthetetlen az a röntgenkép, amit a jelen rohangászó vagy épp depressziós hőseiről, s talán jövőnkről sejtet. Cvikkeres tekintetével olyan mélyre lát hősei lelkébe - azaz bajaink-örömeink mélyére -, hogy száz év után is mai, sőt rejtélyes drámavilággal lep meg bennünket. Játsszták már szomorú-sírós részvéttel, ironikusan, hogy nevessünk Ványa bácsi elfuserált lövöldözésén, és - követve a szerzői intenciót - kegyetlenül. A Három nővér végén Mása és szerelme, az elvezényelt alezredes, búcsúzna, de Csehov ebben az érzékeny jelenetben otthagyja Olgát - így az utolsó intim pillanatot is elveszi kettejüktől. Ez a távolságtartó, hűvös szemléletmód talán orvosi praxisából és a Szahalin-sziget büntetőtelepén tett látogatásából táplálkozik - ott ugyanis igazi szenvedéssel találkozott. Ezért van az, hogy finom idézőjelbe tudja tenni az értelmiségi, vagy csak jómódú árvák, élettől eltaposott figurák lelki viharait, és olykor még nevetni is engedi nézőit sejtelmes és kíméletlen, mulatságos és köznapi: huszonegyedik századi színpadvilágában. (Almási Miklós)

Almási Miklós - A ​szőke nő
"Mikor ​megjelent - teli pulóver, jó alak -, a mammutcég központjában, nem vették komolyan, vicceket meséltek róla, amúgy észre se vették. Szőke nő. Az meg kihasználta a szélárnyékot, persze ujja köré fonta a vezérhelyettest, aki el volt foglalva: a cég csőd előtt állt. A szőke nő viszont kijavította a deficites részlegeket, itt is, ott is súgott néhány pénzügyi megoldást, s mikor bukott a főnök, övé lett a gyeplő. A veszteséges bankból két év alatt menő céget csinált, most épp New Yorkba akarják vinni mint az év menedzserét. Ha nem lett volna szőke, és figyelték volna, mit csinál, nem sikerült volna a Nagy Manőver. A klisé, a céltáblaszerep védte meg. Meg a férfiak butasága..."

Almási Miklós - Hová ​tűnt az a rengeteg pénz?
"Ami ​tegnap elképzelhetetlen volt, ma valóság." Az ismert esztéta-filozófus ezúttal is igen aktuális témát, a gazdasági világválságot választotta elemzése tárgyának. Vajon miért csapott le ránk épp most, hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet? Miért érinti különbözően az egyes régiókat, az egyes korosztályokat? E kérdésekre keres válaszokat a szerző. A bankok és a pénzügyi intézmények sötét machinációin túl a válsághoz vezető nagyobb társadalmi tendenciákat is bemutatja - mindezt szórakoztató stílusban, sok sztorival, példával fűszerezve. Hátlap: "Ránk szakadt, és csak kapkodjuk a fejünket. A válság. Miért jött? Ezermilliárdok tűntek el - Hová lett az a rengeteg pénz? Ezermilliárdokat öntenek a gazdaságba - semmi se történik. Milliárdos világcégek csuknak be, tűnnek el; ami tegnap elképzelhetetlen volt, ma valóság. Történelmi méretű filmszakadás, százévente egyszer történik ilyen. És mind ez a világ pénzügyi csúcsain, tudósok, világhírű nagymenők kezei között. Hogyan? Miért? Amerikai betegség? Akkor miért mi szenvedünk? E könyvet azoknak szánom, akik a hírek mögé szeretnének nézni, akik unják a közhelyeket, a tudományos próza madárnyelvét, mégis keresnek valami fogódzót. Nekik, akik nem szakemberek, csak elszenvedői annak, amit a posztmodern gazdaság rájuk borított. Az újkapitalizmus természetrajzáról írok, kézikönyvet a pénz mai kultúrájáról – a forró ügyek körül táncolva.”

Almási Miklós - Bevezetés ​a 21. századba
Miért ​bevezetés? Miért 21. század? Hisz életünkben minden csak folytatódik, a századvég nem kínai fal, hanem csúszda az elkövetkezőbe. A századok között folyamatos átmenet - ma már csak illúzió: a 21. század mindent felborított, radikálisan új világot hozott. Mindent lecserélt, ami a 20. században otthonos volt: analóg rendszerek helyet jött a digitális korszak, meghitt beszélgetés helyett az okostelefon, barátok helyett "követők" a Twitteren, nemzetállamok helyett a globalizált világ, a viszonylagos béke helyett egyre több és kegyetlenebb háború. Maradt a művészetek simogató környezete: a zene (otthon, kocsiban, koncerten - akár pop, akár Mozart), az irdalom (azért nemcsak tévézünk), az építészet (ami városunkban körülölel és éltet). De legfőképp az a gondolati kincs, amit az "átkozott 20. század" izzadt ki magából. Almási Miklós kultúrtörténeti breviáriumában útjelzőként emeli elénk a 20. századból azokat az értékeket, támpontokat, "figyelmeztetőket", melyek segítenek eligazodni a 21. század brutális vadonában. Negyvenhat fontos téma, könyv, probléma és egy még fontosabb - a világról, magunkról, tegnapunkról és jövőnkről. Almási Miklós filozófus egy "gyorsolvasó" könyvet kínál, témákból, szerzőkből, melyeket, akiket izgalmasnak - azaz a 21. században is forgathatónak - talál. Zene, kép, szociológia, közgáz, film, bölcsek köve - szinte minden: szerzői verzióban.

Almási Miklós - A ​drámafejlődés útjai
A ​könyv a drámafejlődés modern szakaszát tekinti át Goethétől O'Neillig és Brechtig. Alapkérdése, hogy mennyiben jelentett formaalkotó tradíciót a shakespeare-i drámatípus az európai, illetőleg részben az amerikai drámafejlődésben. Ennek alapján két modellt különböztet meg. Az egyik a shakespeare-i típusú dráma, melyet Goethe fiatalkori darabjai, Puskin Borisz Godunovja, Büchner Danton halála, Gorkij Jegor Bulicsovja képvisel. A másik modell fő vonásaiban Schillernél alakul ki. Ebben a stílushagyományban születik a hebbeli-wagneri dráma, majd Ibsen hatalmas színháza, ide csatlakozik az amerikai dráma is. A XX. század elejének drámai forradalmai ezt a szétválást igyekeznek megszüntetni. Kísérleteikből nő ki Csehov, Brecht és O'Neill nagyszabású drámai művészete. A kötet különösen a két modell történetének,társadalmi és esztétikai követelményeinek elemzése során jut meglepően újszerű eredményekre.

Almási Miklós - Rezgésszámok
Eredeti ​műfajra talált rá Almási Miklós ebben a könyvben. Egy valóságos utazás a közhelyszerűen ismertnek vélt Amerikában nehéz feladat elé állítja azt, aki nem akar közhelyszerű „felfedezéseket” tenni – a szerző viszont éppen e közhelyeket s Amerika „közhelyszerűségét” veszi bonckés alá. Szociológiai útinapló? Életforma-vizsgálat? Filozófiai töprengéssorozat Amerika jelenéről, múltjáról s jövőjéről? Mindez együtt. Amint a szerző egyhelyütt mondja: „utazás az amerikai köznapi tudatban.” Egy életforma és egy társadalom szellemi hátterét, táptalaját keresi a könyv. A fejezeteket záró – magukban is izgalmas – interjúkban Riesman, Reich, Mead, Marcuse, Fromm, Slater, Sennett és mások, az amerikai szociológia nagyjai szólalnak meg. De mindezeken átsüt a személyes élmény heve: Almási apró-cseprő hétköznapi tapasztalatai és megfigyelései, lépten-nyomon meghökkentő élményei legalább olyan értékes rétegét alkotják e könyv szövetének, mint a megalapozott gazdasági, politikai, filozófiai hipotézisek vagy bizonyított következtetések. Ebből adódik a sajátos műfaj: ez az írás útinaplóként is, szociológiai elemzésként is felfedezések egész sorával ismerteti meg az olvasót.

Almási Miklós - A ​hiányjel mosolya
"A ​hiányjelek bosszantanak, idegesítenek, keresésre kényszerítenek. De ez még semmi. Közben ugyanis úgy érezzük, mintha az élet, azaz a problémákba csomagolt világ, csúfolódva mosolyogna rajtunk: megoldásait sikerült úgy elrejtenie előlünk, hogy csak sejtjük, valami nem stimmel megszokott fogalmainkkal, értékeinkkel. S közben legtöbbször elfelejtkezünk arról a megkönnyebbülésről, amihez ez a mosoly hozzásegít: milyen felszabadító érzés, ha már legalább kérdezni tudunk, ha már legalább meg tudjuk fogalmazni, mi az, amit fel kell derítenünk. »A bölcs - mindent tud. Az okos ember, nem tud mindent, de legalább vannak jó kérdései. Az ostobák viszont még kérdezni sem tudnak« - gúnyolódik egy keleti aforizma. Pedig milyen nehéz jól kérdezni, megkerülni a hiányjeleket. Hiszen a kérdésekbe már legtöbbször a válaszok is bele vannak kódolva. E kötet tanulmányai többségükben arra tesznek kísérletet, hogy irodalmi, filozófiai vagy szociológiai hiányjeleket fordítsanak kérdésekké, pontosabban, hogy a kérdezés örömére biztassanak, segítsék megszabadítani problémaérzékünket - ami talán első lépés lehet hiányjelekkel betáblázott világunkban való tájékozódásunkhoz."

Almási Miklós - Színházi ​dramaturgia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Almási Miklós - Üveggolyók
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Almási Miklós - Kényszerpályán
"... ​Ez az összefoglaló cím természetesen csak metafora, nem értékítélet. Azok a filozófusok, írók, akikről ezek a dolgozatok szólni kívánnak, önmagukat, egy fontos gondolatsort választva, életüket is ráhelyezték egy pályára, mondhatnám, sínrendszerre, melyről már nem tudnak letérni. Ez a döntés, de még inkább az, amire rájöttek, meghatározza tevékenységüket, egyéniségüket, felfedezéseik további rendjét, de kényszerképzeteiket is. Ettől az életre szóló választástól, saját gondolati vagy művészi szülöttük vállalásától lettek valamilyen értelemben jelentősek, meghatározó jelenségek. A kényszerpálya tehát nem a kényszerűségre, még kevésbé a korlátoltságra akar utalni. Inkább arra a goethei bölcsességre, hogy a nagyságot voltaképp az önkorlátozás képessége teremti. E pályák elemzésével ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy az önkorlátozás a jelentős egyéniségek esetében a választott élet visszasugárzó hatása, azé a tartalomé, melynek elkötelezték magukat, azé a röppályáé, melyről csak az egyéniség vagy a gondolati eredetiség feláldozása révén lehetne letérni..." Almási Miklós új tanulmánykötetében századunk néhány kiemelkedő gondolkodói és művészi teljesítményét elemzi, mindig a művek saját belső értékeire, az illető gondolkodó vagy művész értékeket védő vagy ál-értékeket leromboló saját világnézetén belüli küzdelmére koncentrál. (Adorno, Goldmann, Marcuse, Lukács, Lunacsarszkij, Steiner, valamint García Márquez, O'Neill, Beckett szerepel ebben a sorban.) A továbbiakban néhány esszé jellegzetes kortüneteket elemez, foglalkozik a felelősség kérdésével, a tényirodalommal, a "profi művész mítoszával". Végezetül pedig az utolsó tíz év magyar irodalmának kiemelkedő alkotásai közül mutat be néhányat a szerző, Örkényről, Déryről rövid pályaképet, Csurka, Kertész Ákos egy-egy művéről elemzést olvashatunk. "... azt is be kell vallanom, hogy a kényszerpálya - a szabálytalanság fedőneve lett. Ami megint csak nem értékítélet. Alig több személyes vonzalomnál."

Almási Miklós - Anti-esztétika
A ​művészetről való gondolkodás - az esztétika - sokáig világon kívüli tudománynak számított. Ma már a művészetet életünk részének tekintjük, természetes tehát, hogy az elméletével is foglalkozunk. Ebben az új művészetfelfogásban nincs hierarchia, nincs előkelő és pórias, magas és populáris osztályozás: minden együtt van körülöttünk. Hiszen hol a populáris művekben merülünk el, hol jeles nagyok szórakoztatnak, vagy furcsa-érdekes modern alkotásokat próbálunk megérteni. Ezért anti az én esztétikám: nem létrán helyezi el a művészeteket, hanem különböző birodalmait egymás mellé teszi.

Almási Miklós - Ellipszis
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Almási Miklós - Kis ​Hegel-könyv
"Az ​életműnek több csúcspontja is van, ezúttal kettőhöz szeretnék utat találni: a Történelemfilozófiához és az Esztétikához. Mindkettő - így vagy úgy - rejtvény, mindkettő hagyománya teli van félreértéssel. De ami igazán érdekel, az e két gondolati tömb rokonsága. Szerintem ugyanis [...] a Történelemfilozófia úgy szól a Históriáról, mintha műalkotás lenne. [...] Az Esztétika viszont ennek fordítottja: a művészetek az emberiség történetének megragadható, mert létező mivoltukban felkereshető, átélhető (tán: élvezhető) darabjai - szemben az igazi történelemmel, ahol a tényekből alig marad valami (feljegyzés, sírkő, rom, lelet), azaz legfeljebb az emlékezet, illetve a nem-létezés fikcionalizált létdarabkái. A két mű tehát egymásra mutat, egymásból érthető - természetesen nem szó szerinti (rendszertani) értelemben, csak metaforikusan, azaz lényegüket tekintve. E tükörjátékon túl természetesen mindkettőnek van saját logikája, problémaköre - de a posztmodern utókor gyermekeként jobban tudom használni e gondolati tömböket, ha ezt a végső (titkos) rokonságot látom."

Kollekciók