Jean Mattern könyvei a rukkolán

Jean Mattern - Szeptember
Hamarosan ​tizenegy éve lesz, hogy a lányunk meghalt, de azt hiszem, szerette volna ezt a tervemet, büszke lett volna rám. Ez a gondolat újabb gondolatot szült, bekapcsoltam a számítógépet, és tudtam már, hogy az emlékezetem szeszélye szerint kell leírnom az eseményeket, hanyagolva a hivatalos kronológiát. Hogy megadjam a tisztességet a tizenegy sportolónak, akiknek még a nevét sem merik nyilvánosan kiejteni, attól félvén, hogy ettől megkeseredik az ünnepi hangulat; de azért is, hogy visszacsaljak a fénybe egy férfit, akiről még soha nem meséltem senkinek; aki a tizenegy koporsóval együtt éppen olyan végérvényesen eltűnt az életemből, mintha őt is meggyilkolták volna a fürtstenfeldbruck-i katonai repülőtér kifutópályáján. Sam Cole volt a neve. Egy újságíró, hajdani tudósító emlékszik vissza és írja meg napról napra 1972 szeptemberének történéseit, amikor a müncheni olimpián palesztin terroristák tartanak fogva majd ölnek meg tizenegy izraeli sportolót. Mattern regénye nem csupán személyes hangvételű tudósítás a tragikus eseményekről, hanem egy megdöbbentő és felkavaró kaland története is, melybe az elbeszélő a túszdráma közepette sodródik egy ismeretlennel. Jean Mattern 1965-ban született, közép-európai eredetű családban. Párizsban él és dolgozik. Első három regényét számos nyelvre lefordították. A Szeptember a negyedik, magyar nyelven a harmadik megjelent regénye.

Jean Mattern - Király ​Fürdő
Gabriel ​úgy dönt, hogy elhagyja a feleségét, amikor kiderül, hogy a nő gyermeket vár. Nincs semmi, ami mentségére szolgálhatna; nem csalta meg Laurát, szereti őt, és szeretné szeretni a gyermeket, ez a legfontosabb. De Gabriel tízéves kora óta egy számára idegennek érzett világban él, amelyhez nem talál kapaszkodót; egy olyan családban nőtt fel, amely mindent elhallgatott, és a múltja egy darabja, a nővére értelmetlen halála minden egyebet is megfoszt az értelmétől. Hiába választja a műfordítói hivatást, hiába tud megannyi nyelven úgy, mintha az anyanyelve volna, éppen az az egy hiányzik, amelyen saját magát megfogalmazhatná, amelyen a traumáit feldolgozhatná. Nem tud megnyílni sem a feleségének, sem a barátjának, senkinek. Viszont azt tudja, hogy a hallgatása lényegében egyfajta hazugság. Gabriel elbujdosva az írásba menekül, hogy kínkeserves munkával, szóról szóra pontosítva beszámolót próbáljon írni a fiának saját élete képtelenségéről, a halál túlélhetetlenségéről és megfogalmazhatatlanságáról. Hogy muszáj elhagynia, mert képtelen volna elveszíteni, és hogy lehetetlen együtt élni a tudattal, hogy ami ,,adatik", azt egyszer visszaveszik... hogy maga az élet, ami lehetetlen.

Jean Mattern - Tejjel-mézzel
Azon ​a napon nemcsak legjobb barátjának fordított hátat: a pályaudvaron egész addigi életét hagyta maga mögött. A történelem szorításában néha a leggyötrelmesebb, sorsfordító döntés is lehet köznapian egyszerű. A szikárságában is lírai erejű szöveg egy apa vallomása élete alkonyán fiának – egy magyarázatot, talán felmentést és önigazolást kereső ember végső búcsúja. Elbeszélésében a múlt meghatározó pillanatai váltakoznak a jelennel, miközben a történet mozaikkockái egyre pontosabb képpé állnak össze: a Bánságon végigsöprő háború, a német kötődése miatt idegenné vált, soha viszont nem látott gyermekkori jó barát. A francia ősök emléke, a visszatelepülés Franciaországba, az 56-os, levert magyar forradalomból menekülő, Zsuzsannából Suzanne-ná lényegült feleség és szerető. A tejjel-mézzel folyó élet ígérete. És egy családi tragédia, amely mindent megváltoztat – mert van, amit talán már csak a hallgatás tesz túlélhetővé. Érzelmek mélyére hatoló, örök emberi történet a gyökerek elvesztéséről – és egy új élet lehetőségéről – vagy lehetetlenségéről.