Ajax-loader

Deák Tamás könyvei a rukkolán


Deák Tamás - Antal ​a nagyvilágban
Egy ​agylegény emlékezése c. könyvem (1971) számomra váratlan, sőt valószínűtlennek rémlő sikere után sem gondoltam arra, hogy továbbra is figyelemmel kísérjem Boleráz Antal regényes agglegényi sorsát. Nem vagyok nagy véleménnyel a siker varázsvesszejével második életre delejezett regényhősökről s újbóli megformálásuk művészi esélyeiről; noha ilyenekre is akad tiszteletreméltó példa, vagy szórakoztató, mint a Sherlock Holmesé. Antalt, akitől a magam módján elbúcsúztam már, s akiről kész voltam megfeledkezni, nyugat-európai utazgatásaim keltették új életre bennem. Önkéntelenül találkoztam vele és szellemi gondjaival - de merőben más távlatból, mint ami annak idején megadatott. Idegenszerű körülmények felmerült tapasztalatok ellenőrzésére. Az irodalmi szemléletmód végletességével ellenőriztem őket: csakugyan igazak-e Boleráz Antal tapasztalatai? Kiállják-e a próbát a "nagyvilágban"? S ha viszonylagosnak vagy eltérőnek bizonyulnak: miként s mennyiben? Mi történik Antalban, amikor eljut a nagyvilágba? S mit tapasztal szükségképpen? Milyen a megismerés, melyet utazásai közben fájdalmasan kisajtol magából? Ő, aki nem turista. Antal ismerői talán nem szívesen veszik majd tudomásul, hogy a múló évek meglegyintették agglegényi kedélyét. Arra kérem az olvasót: vegye figyelembe, hogy időközben a szerzőt is hasonló változás érhette. Mert csak az olvasó nem változik - amíg fogalommá általánosítom. (Deák Tamás)

Deák Tamás - Alagutak ​a halálig
Alagutak ​a halálig. A címet az elbeszéléseim különbözősége mögül kibukkanó rokonulásuk sugalmazta. Folyamatos szemügyre vételükig nem tudtam erről. Azután már avval az értetlen, zsibbadt beletörődéssel fogadtam, mint a sorsomat. Kötetbe, előreláthatatlan szomszédságba kényszerítve alakjaimat, be kellet látnom, hogy más-más természetű magányuk ugyanoda vezet. S ha előfordul, hogy szembekerülnek: a maguk pályájára kirekesztve, kizökkenthetetlenül haladnak vagy menekülnek a szenvedésből a halál felé, mint valami képtelen alagútban, ahol a szembeigyekvők egy irányba tartanak. Emberek, nem vonatok. Amit megírtam róluk, többnyire nem bizonyos esemény vagy fordulat köré szervezve mondja ki magát, mint a Boccaccio-hagyományból eredő novella, hanem egészében, nem mindig világos, de valahogy mégis kérlelhetetlen összefüggésekben. Amiként az életet látom - már amit érteni vélek belőle. Ebben a könyvben ezért is mellőztem az elbeszélések keletkezésének időrendjét. Másféle rendre figyeltem; arra a homályosra, ami nem olyan megtévesztő, mint a naptár. Deák Tamás

Deák Tamás - Káprázat ​és figyelem
A ​Káprázat döntő olvasmányélményeimből származik, mielőtt még megérteném őket, Nélküle figyelmem meddő, nem tud mit kezdeni tárgyával. Minden inger, a műveké is, személy szerint hat. A tanulmányozásukban különböző módszerekkel versengő tudományok persze nem sokat adnak a személyekben elváltozó művészi ingerekre, hiszen esetlegesek, nehezen indokolhatóak, olykor megfoghatatlanok. A művészi élmény - miként az élet - inkább titkolja, semmint hirdeti az értelmét. A káprázat meg az általa átforrósodott figyelem nem helyettesítheti a tudományok alapos vizsgálódásait; a figyelem pedig többet lát, ha tanul belőlük. De a tudományok sem pótolhatják a személyes élményekből fakató megismerést, mely bár kevesebbet, de másként és közvetlenebbül szól a művekről. Számomra a fontos olvasmányok önéletrajzi cselekmények voltak, mindaz tehát, amit írtam róluk: legföljebb irodalom. A nézeteim sem oly kérlelhetetlenek, mint a tudósoké; néhol inkább csábítólag, mint módszeresen próbáltam megalapozni őket. Az elfogultságomat meg éppenséggel nem takargattam. Arról írtam, amit szeretek, s így - óhatatlanul - önmagamról is. (Deák Tamás)

Deák Tamás - Odysseus ​üzenete
Esszék ​a világirodalom remekeiről.

Covers_17790
elérhető
0

Deák Tamás - Don ​Juan
Ez ​a Don Juan éppúgy különbözik az összes többitől, mint amazok egymástól: valamennyinek különbözőségében a létjogosultsága. Így hát a maga módján mindegyik valódi vagy hamis, nincs köztük igazi, nem is lehet. Több mint három évszázad érdeklődését vonzotta ebben az alakban valamilyen lényeg, ami mindent megjelenülésében túlmutat önmagán. Más-más irányba. Ami engem izgatott Don Juan helyzetében: időszerűségében megőrzött állandósága, és állandóságából mindenkor kiütköző időszerűsége. Nyilván ez a humanitás. Ha az emberi lét legjellemzőbb rétegéből, az erkölcsiből, hiányozna az a homályos folyamatosság, ami szüntelenül megújítja, minden művet azon nyomban betemetett volna a rázúduló idő. A Don Juan-t rövid regénynek szántam, amikor belefogtam, s nem terveztem hozzá folytatást. De elszámítottam magam, mint annyian, akik bizonytalan esélyű vállalkozásokba helyezik reményeiket. A kibontakozó könyveknek megvan a maguk akarata, amivel alkotójuknak nem tanácsos szembefordulnia. Be kellett látnom, hogy Don Juan halála már egy másik regény - a következő. (Deák Tamás)

Deák Tamás - Szobrok ​és fák az esőben
Deák ​Tamás, fiatal szegedi költő első verseskötete. "Arcom festménnyé válik, ahogy szétáradok verseimben: szemek tekintete és a napfény simogat. Kőtömbből lassan szoborrá leszek: a eső mossa arcomat. "

Mudrák József - Deák Tamás - Magyar ​hangosfilm lexikon 1931-1944
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Deák Tamás - Történet, ​kutyával
Válogatott ​elbeszélések

Deák Tamás - Újabb ​hallatlan történetek
A ​régi olasz novella jelentése szó szerint hallatlan történet volt. Ma már tudjuk: csak ironikus értelemben vannak még hallatan történetek; másképpen gondolt, megváltozott jelentésű, az előadás stílusától függően is módosult történetek. Kosztolányi azt írta: minden tárgya egyeránt régi is, új is. Minden az írón múlik. Persze a tárgyválasztása is, melynek során nem érdekli, mennyire új vagy régi, ami foglalkoztatja, hanem az, mennyire van köze hozzá; mert épp annyira az övé. Ami idegen az író tapasztalatától és legszemélyesebb gondolataitól, akkor is unalmassá kopik a tollán, ha érdekes. Ezekben az újabb történeteimben, fájdalom, szó esik az öregedésről, a betegségről meg az elmúlásról is. Amit részben szorongó előrelátás, részben keserves élmény sugall. Ha úgy érezném, mindez csak rám tartozik, mert alapvetően különbözik a mások életétől: hallgattam volna. De rég tudom, hogy ami a dolgok rendje szerint való, ami általános, az elviselhetetlen. Panaszt tenni rá, végezni az élet önkritikáját: az írók mindenkori föladata az enyém is. (Deák Tamás)

Deák Tamás - A ​forró sziget
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Deák Tamás - Egy ​agglegény emlékezései
Deák ​Tamás regényének főszereplője Boleráz Antal 40 esztendős gimnáziumi tanár, a német nyelv és irodalom népszerű oktatója, a francia kultúra nagy tisztelője, "A méltóságát veszített világ" című filozófiai munka leendő szerzője elhatározza, hogy az olvasóközönség elé tárja kalandos életének történetét, azaz megírja emlékiratait. A regény tehát egy kitalált személy emlékezéseit tartalmazza. Sok szó esik benne természetesen a német irodalomról, a francia kultúráról, és a világról, amely hősünk szerint elveszítette valamikor méltóságát. A legtöbb szó azonban mégiscsak a szépnem sok kiváló képviselőjét illeti: Cilit, Lídiát, Karint, Szuzukit és a többieket, akiknek Boleráz Antal éppolyan szeretettel hódol, mint a német és francia irodalom klasszikusainak, S vonzalmai, bízvást állíthatjuk, korántsem egyoldalúak...

Deák Tamás - Don ​Juan / Don Juan halála
Az ​írók készen kapták s átváltoztatva tovább örökítették az irodalom némelyik különleges vonzerejű alakját. A Don Juané háromszáz esztendő óra a legerősebb kisugárzású - talán sorsának hőfoka, a létében parázsló erkölcsi problémák mindenkori időszerűsége miatt. Az erkölcs folyvást időszerű, mert folyvást változik, akár az emberi természet - különböző válságaiban többnyire hasonló kérdéseket reaktualizál. Az írók koruk, s többé-kevésbé az életük meghatározottságai közt vergődve tanulják újrakérdezni őket és kipuhatolni, miként gondolhatók el a számukra sürgető nézetből. Don Juan úgyszólván arcomba vágta a bizonyára legfontosabb emberi kérdést: a tettek értelméét. Mi egyéb a tett értelme vagy értelmetlensége, mint az élet értelmének vagy értelmetlenéségének megnyilvánulási módja? Ez az állandó filozófiai bökkenő, létünk önszemléletének mindegyre kikényszerített erőpróbája. Ha az irodalom megkerüli, önnön értelme is kétségessé zavarodik. (Deák Tamás)

Deák Tamás - Hallatlan ​történetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók