Ajax-loader

Vörös István könyvei a rukkolán


Vörös István - A közbülső ítélet
"Költői tehetségének természete a tisztaság, kamaszkorában is fegyelmezett líra képződött benne és huszonévesen is ártatlanul fürkészi az úgynevezett végső kérdéseket."

Vörös István - Aki ​nevetve született
Vörös ​István drámaíróról a rendezők: Vörös István mesél. Mesél gyereknek, felnőtteknek, mindenkinek, aki meg akarja ismerni a világot a maga végtelenségében és apróságában egyszerre. Mítosszá változtatja a hétköznapokat, és hétköznapivá a csodákat. Nem bántja a valóságot, nem zúzza szét, csak átereszti a maga különleges szívén és agyán, értő módon, szeretettel. Jó mesével találkozni olyan, mintha valakivel beszélgetnék a világmindenségről. Vörös István meséi ilyenek, közelebb kerülünk általuk a mindenséghez és megpillanthatjuk magunkat annak tükrében. Rólunk szólnak, körülöttünk lebegnek. (Veres András) Vörös Istvánt először az Antigoné kórusainak mai nyelvre való átírására kértem fel, István briliánsan oldotta meg a feladatot. Aztán felolvasószínházban színészként vettem részt az Ördögszáj című darabjában. Annyira beleszerettem, hogy eldöntöttem, megrendezem. István remek karaktereket képes megrajzolni, nagyon ért hozzá, hogy megtalálja a megfelelő nyelvet a szereplőinek, és ezzel jellemezze őket. Én tisztelem a szerzőket, nem nyúlok a szöveghez a szerző beleegyezése nélkül. Szerencsére itt nem volt sok dolgunk, a húzási javaslataimat pedig István mind elfogadta. A Padlizsán és Paprika már nehezebb feladat volt, mert ez egy költői játék gyerekeknek, egy családról és a közös rítusaikról, a gyerekek félelmeiről és arról, hogyan látják a felnőtteket. Zenét írattam hozzá Szirtes Edina Mókussal (ahogy a korábbi közös munkáinkhoz is), ez még jobban elemelte a játékot az álom világába. Szép munka volt ez is. István nagyon tehetséges drámaíró, remélem, még sok darabját meg tudom rendezni… (Kováts Kriszta) Vörös István drámáinak alakjai kiismerhetetlenek. Akárhogyan próbáljuk őket elkapni, kisiklanak kezeink közül. Aztán egyszer csak elénk állnak, és mondanak valamit, amivel megfognak. De ez sem biztos. Lehet, csak azért mondják, hogy tovább sasszézhassanak. Aztán megint szembefordulnak, és elkapnak újra. (Zoltán Gábor) Írótársat kerestem. Zelki János barátom, aki akkoriban a Magyar Rádió Irodalmi Osztályán dolgozott, segített a magyar kortárs írók legjavából megtalálni az igazit. Ő „közvetítette ki” Vörös Istvánt is, aki – miután megismerkedett a Baltazár Színház színészeivel – igent mondott a kapcsolatunkra. Már az első, Repülési engedély – angyaloknak című darabból kiderült, hogy Istvánhoz lelkem legmélye kötődik: a szövegbe belecsempészte a titkaimat anélkül, hogy elárultam volna. Majd folytatta ezt a cinkos és felkavaró feltárást, mindig eljutva a lényeghez az Aki nevetve született, a Kőválasz, az Arany lépés című színdarabokban és az Örök Naptár, valamint a 12 Parancsolat című könyvekben is. Ismeretségünk túl van a tízéves jubileumán, újabb és újabb közös művek születése előtt állunk. Ennek a titkát hadd áruljam én el: kapcsolatunk kimondatlanul is Isten színe előtt köttetett, az effélét mind a ketten komolyan vesszük… (Elek Dóra)

Vörös István - A ​Vörös István gép vándorévei
Vörös ​István verseskötete abszurd, mégis helytálló műfajmegjelölésként a fejlődésregény alcímet viseli. A 2001 és 2007 között íródott versek keletkezési sorrendben követik egymást, egyfajta lírai naplót produkálva. A könyv három ciklust tartalmaz: A rövidülő évezred, Saját tao és A berlini füzetből. A vándorévek történetszerűen mesélődnek el képek, helyzetek, gondolatok kiragadásával egyik versről a másikra. Az ironikus, mégis komoly, önmagát, világát és istenét is megkérdőjelező hang pátosz nélkül beszél életről-halálról, transzcendenciáról, alkotásról. Mindezt szemlélődő felismeréseken, paradoxonokon keresztül teszi, felhasználva a Saját tao című ciklus hagyományához kötődő technikát. A kötet verseit, kerülve minden okoskodást, megfellebbezhetetlenséget, leginkább ez a fajta természetes evidenciaként való kimondás jellemzi, melynek eszköze a groteszk, játékos figyelem.

Vörös István - A ​kéz öt ujja
Azon ​kapjuk magunkat, hogy miután szépen besétáltunk Vörös István hívogató írói terébe, új novelláskötetében nagyon is szokásosan csordogáló előadásmódjának keretei között rendre furábbnál furább dolgoknak leszünk a tanúi: műanyagbontó gaz tenyészik az utak mentén, a hóember éppolyan könyvfaló, mint építője, s elég fölnyúlni az égbe, hogy lehúzzunk egyet az arra repülő madarakból. Folytatható lenne a meseszerű különlegességek sora, melyek ezúttal nem valamely keresett tanulság felé mutatnak, hanem önmagukba záródnak, így kavarják föl szemléletünket.

Vörös István - A ​Teremtő tenyerén
Te ​jó ég! Megint egy vadászkönyv, sóhajtottam, amikor a kézirat szerkesztésére felkért a kiadó: hát már megint könyvet írt kalandjairól valaki, aki puskát vesz a kezébe, zsörtölődtem. Azután azon vettem észre magam, hogy nem tudom letenni. Szemvillanás alatt vitt át az időkapun, a kezdetekhez, a háború előtti falusi élet sajátos, mára tovatűnő világába. A különleges „vadászösztönű vércsoporttal” születetett gyermek, Vörös István belekóstoltat a világégés helyi borzalmaiba, az elmúlást siettető, értelmetlen emberi tevékenységbe. De ez sem csillapította az ősi ösztön kamaszodó vágyait a verébtől az „igazi” zsákmányig. Eredeti leíró stílusa tartja fogva az olvasót, aki a természet működésének olvasása közben azon veszi észre magát, hogy ott áll levett kalappal a zsákmány felett. Mivel az író orvos, olykor hasznos eligazítást kapunk különféle nyavalyák gyógyításához, mely nemcsak a testnek, hanem a léleknek is enyhülést ad. Mint a belügyeseket gyógyító kórház főorvosa, bepillantást ad a 10-es kórterem rejtélyén keresztül sajátos munkájába. De azért mégiscsak a vadászatról olvashatunk, s noha a zsákmány örömére éhes puskással van dolgunk, közben leckét kapunk a sokszor hiányzó vadászetikából is. Dr. Vörös István könyve tanít, nevel... elgondolkoztat. Pápai Gábor

Vörös István - Gagarin ​avagy jóslástan alapfokon
Gimnáziumi ​évek a nyolcvanas évek Budapestjén, Magyarországában, szocialista világrendszerében. Nem csak kamaszregény, hanem egy nagy ugratás története. Nemcsak nemzedéki regény, hanem a rendszerváltás előérzetének története. Nemcsak társadalmi és világnézeti tabló, hanem a be nem vallott világnézetek föltérképezése is, az 1980-as elmaradt földrengéstől kezdve a misztikum keresésének racionális története. És persze egy vad és egzaltált, de a megbékélést kereső szerelmi történet. Továbbá barátságok, a nagy kamaszbarátságok története is.

Vörös István - Innenvilág
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vörös István - Heidegger, ​a postahivatalnok
Vörös ​István legújabb verseit egy átfogó szerkezetbe illesztette. Ezt a szemléleti keretet a kötet fő metaforája: Heidegger (és Hölderlin, és Hannah Arendt...), és "történései": a filozófus életrajzának kiemelt részletei, illetve híres tételei és gondolatmenetei képezik. Az így örökölt bölcseleti nézeteket a szerző metaforaként alkalmazza, váratlan-szürrealisztikus képekkel társítja, hogy aztuán e láncolatot tovább retorizálja: szétírva egységesítse sajátos, ironikusan lírai-(ál)bölcseleti képére. Az elbeszélő szerkezet sikeres felállításának köszönhetően a könyv a versek folyamával, a tizenöt - ahogy a költő fogalmaz - "énekkel" valóban képes megjeleníteni ezt az eredeti alapállást.

Vörös István - Fénylovasok
Vörös ​István költői és drámaírói tehetsége, kedve, tudása egyszerre tobzódik ebben a könyvben. A történet drámai pillanatokat rögzít hol a hősi énekek, hol a verses mesék hangján: elpusztul egy világ, de rögtön ott, a szemünk láttára teremtődik meg a másik, jönnek az emlősök, vagyis feltalálták a tejet, az utolsó élő dinók között már ott kell léteznie azoknak, akik helyettük élnek tovább.

Tóth Krisztina - Vörös István - Hübner Teodóra - 12 ​parancsolat / 12 Commandments
Kétnyelvű ​fotóalbum, amely a Baltazár Színház tizenkét örök emberi értéket megjelenítő fotósorozatát és azok létrejöttét dokumentáló fotókat mutatja be.

Vörös István - Úton ​és útfélen
Vörös ​István vadászíró második könyve vadászélményeiről.

Vörös István - A ​hajnali tolvaj
Vörös ​István verses meselabirintusát ajánljuk azon tizenéveseknek, akik szívesen vesznek részt egy izgalmas időutazásban, kalandra vágyókat egy a könyv végén található térkép segíti a tájékozódásban.

Vörös István - Gregorián ​az erdőn
A ​próteuszi természetű költő alakváltásainak sorozata egy összegző szándékú kötet (A darázs tanításai) és egy groteszk verses regény (Heidegger, a postahivatalnok) után ígéretes új szakaszába lépett ezzel a könyvvel. Az új korszak jellegzetes vonásait mintegy megelőlegezi a kötet első, címadó, mégis cím nélküli verse, mely mintha Derrida dekonstruktív eljárásának költői megfelelője volna: egy kulturálisan rögzült metafora (az erdő mint templom) részletes kibontása közben a metaforikus megfeleltetés eredeti, panteisztikus jelentése töredezni kezd, s az így elszabaduló, szóródó helyi jelentések egy pogány teremtés-mítosz imitációját körvonalazzák. A közismert irodalmi szövegek átiratai, az ismeretlen (és gyaníthatóan nem is létező) szövegekből készült "fordítások" az imitáció, a parafrázis, a persziflázs, a paródia és a hamisítás jól ismert módszereinek radikalizálásával írják körül a gyász és a metafizikai szorongás kultúrán túli, leírhatatlan és metaforizálhatatlan maradékát.

Vörös István - Thomas ​Mann kabátja
Milyen ​egy zseniális regény vagy zenemű? Érezni rajta, hogy szerzője akarva vagy akaratlanul szerződést kötött az ördöggel? Ha Goethe a nagy politikai karrierre szomjas tudós és az ördög kapcsolatát mutatja be, Mann egy nagy zeneszerző zsenialitásának árát, akkor ebből a könyvből megtudhatjuk, hogy egy egyedileg szabott nagykabát ára is lehet a zsenialitás. És a zsenialitás eléréséhez szinte mindig külső segítség kell. Az ördögtől? Akár. De lehet máshonnan is. Ez a regény a kabátszabás túlvilági kalandjait úgy próbálja feltölteni a szükséges mértékű zsenialitással, hogy segítséget kér egy másik kabát, egy magyarországi gyerek kabátjának történetétől. És ha ezek nem alkothatnának együtt regényt, ahogy, mondjuk, a fekete és a fehér alkotja bizonyos mintázat mellett a pepitát, akkor jön a történetszabó, és e történet kiszabásakor egy emberinél zseniálisabb világ és társadalom képe is földereng. Az elefántoké. De csitt, a titokra csak a könyvből derülhet fény. Mert van titok, és van fény, ami ezt a derűt ránk szórhatja. Idézet: "Kabát nélkül mentek haza a vásárból. Az, hogy nem volt kabátja, valósággal melegítette. Eddig ez eszébe se jutott. Hogy a meleg ruha miatt fázik az ember. Hozzászokik, nem állja meg a helyét egymaga a hideggel, a természettel szemben."

Lackfi János - Vörös István - Szilágyi ​Örzsébet e-mailjét megírta
Ez ​a kötet a magyar irodalom legismertebb verseit és azok átiratait tartalmazza. A kortárs irodalom kétszemélyes száguldó kommandója, a Lackfi János–Vörös István duó az Apám kakasa gyerekversátiratainak sikere után rávetette magát gimnáziumi kedvenceinkre meg nemkedvenceinkre, és az Ómagyar Mária-siralomtól az Erőltetett menetig maivá formálták a magyar irodalom legnagyobb verseit. Hány diák ismétli sziszegve, hogy tiszta szívvel betör, ha kell, embert is öl? Hányan ábrándoznak arról, hogy Párizsban járt az ősz? Hányan sóhajtják, hogy ez a sok szépség, mondd, mire való? Hányan viccelődünk vele, hogy isa, por és homou vogymuk, ez a három? A vadonatúj versvariációk kicsit másról szólnak. Arról, hogy Isten áldd meg a magyart belső széthúzással. Vagy hogy na, srácok, még mi van széles e suliban szebb dolog az tornánál? Vagy hogy a tanárok idegére rámegyünk, rámegyünk, mert nincsen többé már agyunk. Vagy hogy megöl a dinófejű nagyúr. Vagy hogy Csaba bácsi nagy titokban a portfólióját mossa. Vagy hogy süvölt a tornéjdó a sztormi szkáj alatt. Vagy hogy lökött bulizásnak áldott szép ideje! Röpdösnek a poénok, de nem csak ez a lényeg. Hanem hogy gúnyosan, merengve, örvendezve, mérgelődve, viccesen ámulhatunk rá közös dolgainkra, csapatépítő tréningre és budai büdösvízre, eltévedt zombira és hajnali gyilkosságra, sulibulira és világvégére. Életre, halálra.

Lackfi János - Vörös István - Apám ​kakasa
Régi ​verssorok: ott csörögnek, ott zörögnek a gyerekkobakokban réges régóta. Valósággal belénk nőttek, szeretettel ízlelgetjük, dédelgetjük őket, nélkülük nem lennénk azok, akik vagyunk. Közben a gyerekek felnőnek, gyerekeik lesznek meg unokáik, de a fejükben, meg még a gyerekeik és unokáik fejében is egyre ott visszhangzanak, keringenek, röpdösnek azok a bizonyos foszlányok. Az egyik hang ezt mondja: "este jó, este jó". A másik ezt: "nagy bánata van a cinegemadárnak". A harmadik emezt: "süt a pék, süt a pék". Esetleg: "alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom". Netántán: "este van, este van, ki-ki nyugalomba". Továbbá: "volt egy fakatona". Meg aztán: "aludj el szépen, kis Balázs". Kezdődhet így a mese: "volt egyszer egy iciri-piciri házacska". De indulhat kérdéssel is: "ismeritek Bors nénit?", vagy: "Laci, te, hallod-e?". Az ilyen "örökzöld" verseket szinte mind megtaláljuk ebben a válogatásban. Ám mi lenne, ha ezek a dalok, mondókák, történetek ma íródtak volna, egy olyan világban, ahol van pizza, mobiltelefon, cementgyár, Rubik-kocka, parabola-antenna, tévé és benne Batman? Ebben a könyvben két mai költő, Lackfi János és Vörös István tovább írta Arany János, Babits Mihály, József Attila, Kányádi Sándor, Kormos István, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Szabó Lőrinc, Szép Ernő, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor, Zelk Zoltán és mások jól ismert sorait. Egyéb fura teremtmények mellett feltűnik itt "apám kakasa", az "após macskája", a "pöfögő Suzuki", a "sanyarú savanyú uborka", a "körömemberke", Kövér Lajos és Tányér Kázmér, Pióca bácsi és Jeremy, a fekete srác. Itt szaladgál Misi, Loni, Simon, Margit, Dorottya, Johanna és Ágnes: ők a költők hús-vér kisgyerekei, és pompásan belakják, bebukfencezik, beszaltózzák ezt a rugalmas, színes, félig régi, félig mai ugrálóházat. És még egy kitalálós meglepetés is vár a figyelmes olvasóra!

Vörös István - A ​darázs tanításai
E ​hét ciklusból álló kötet azt a gondolkodói attitűdöt teljesíti ki, amely Vörös István költői stílusának kezdettől legfontosabb része: akár amerikai élmények, akár a gyerekkor vagy a szerelem, házasság eseményei képezik a versek tárgyát, az érzékletesen konkrétből kiindulva alkotójuk mindig olyan lírai szituációt teremt meg, melyben a lét értelmét kutató filozofikus viszony közvetlen természetességgel fejeződhet ki. A kötet hol kitárulkozó, hol víziókkal terhes, de mindig természetesen vállalt bánatot és kontemplációt hordoz, az önvizsgálat szubjektív lírai folyama tragikus vagy finoman ironikus hangon szólal meg, a nyers valóságtöredékek és a fikció egymásra vetítése teszi egyedien izgalmassá.

Vörös István - A ​Kant utca végén
Švejk ​és Heidegger korántsem véletlen találkozása a közép-európai létezés zsíros tején hizlalt költői képzelet boncasztalán - mondhatnánk a bohemológus, értsd: bohém logoszhívő Vörös István költészetéről, aki bőven töltekezett a civil és költői létezés fent említett tápláló folyadékából. A töltekezésnek pedig feldolgozás a vége, a legeslegvége meg - kiürítés. Vagy ha jobban tetszik: kiáradás. Ahogyan a fent említett schwarzwaldi bölcselő nyomán mondhatnánk: aki merít, mint a költészet forrásánál lakozó Hölderlin, az ürít is. Kiüresíti magát. Ránk, olvasókra ereszti mindazt, amivel éhesen töltekezett, amit alaposan megemésztett. Nyugodtan beszélhetnénk Vörös új kötete kapcsán a halhatatlan lélekről. De beszéljünk valami másról. Mondjuk az elmúlásról. Vagy inkább a levésről. De csak úgy, mintha valamilyen ízletes levesről, gazdag összetételű raguról volna szó. Levés - leves. Túl vagy innen a nyelvi poénon, vagy inkább nyakig benne, Vörös sosem tesz lakatot a szájára akkor, ha rím- vagy képkényszerbe, ne adj' isten gondolatkényszerbe kerül, és olyan szavakat kell leírnia, mint: ,,lét", ,,nemlét", ,,öröklét", ,,lét-özön", ,,léttelen", ,,létteli"... A ,,lét" Vörös verseiben nem is annyira gondolat (persze egy kicsit az is; még jó hogy), mint inkább szó, amely viszont jókora szóbokorrá terebélyesedik. Dúsra lombozódik. Mint valami égő bokorféleség a pusztában, amelynek magasra csap a lángja. Az egyik versben például az ,,öröklét" szó jóvoltából rímkényszerbe (ez egy túlvilági hiánybetegség) kerül egy angyal, mikéntha kutyaszorítóba, és szorgosan rázza az ,,öklét". A ,,lét" ezúttal - akár elviselhetetlen, akár könnyű, akár elviselhetetlenül könnyű - elsősorban akusztikai léttel bír lenni (lásd például: Létdal és Nemlét-brake). Vörös István tudja, hogy ha valaki az ,,öröklét" szót használja egy versben, akkor jól teszi, ha olyasféle címet ad neki, mint: Emelő és pajszer. Merthogy, olvashatjuk benne: ,,A halál csak egy emelő, / Isten meg egy pajszer..." Legalábbis innen, a Kant utca végéből annak látszanak. Bazsányi Sándor

Vörös István - Švejk ​gyóntatója
Izgalmas ​keveredést tartogat Vörös István kötete. Egymás mellé kerül Szindbád, Svejk, Mozart, K. és Gregor Samsa figurája. Az elbeszélések, novellaciklusok a parafrázis műfaját átlépő újra- és felülírások.

Lackfi János - Vörös István - Csavard ​fel a szöveget
Tudta? ​Tudta, hogy most nyúlik pontosan? Hogy estefelé már szűk a fejem? Hogy szóljon hangosan a gyomrom? Hogy Agyarország nem apácazárda? Hogy én vagyok King és én vagyok Kong? Hogy próbálj meg lázítani? Hogy budapesti trafóházban nagy az Amper mindennap? Hogy milyen életet él millió, billiárd, trilliárd furcsa szám? Hogy van, ami szeretkezés meg nem is? Hogy jaj, úgy élvezem én a légkört? Meg hogy ha senki sincs, ki felvarrasson, varrasd föl magad? Hát most megtudja! A sláger fülbemászó bogár. Sőt, agybamászó. Dünnyögjük, hogy millió-millió-millió rózsaszál, fütyörésszük, hogy most múlik pontosan, zümmögjük, hogy szeretlek is, meg nem is, dudorásszuk, hogy olyan szép a lángja, üvöltjük, hogy elhagyom a várost, suttogjuk, hogy már megint izzad a tenyerem. Ha akarjuk, ha nem. És a slágerhez érzelmek tapadnak, emlékek. Ez ment akkor, tudod, azon a mólón... Ezt hallgattuk egy pohár bor mellett... Mikor szegény édesanyám... Szülés után a szülőszobán... Amikor megláttam őt az utcaforgatagban... Amikor tüntettünk... Amikor a győzelmet ünnepeltük... Amikor sírtunk, mert kikaptunk... Apám kakasa című nagysikerű könyvében két kitűnő költőnk, Lackfi János és Vörös István újrahangszerelte a gyerekkorunkból ismerős verseket. Most pedig felcsavarták a szöveget, vagyis énekelhető formában átírták azokat a slágereket, amelyek ismerősen csengnek minden magyar fülnek.

Vörös István - Százötven ​zsoltár
Vörös ​István százötven zsoltára egy többezer éves párbeszéd folytatása. Sajátos folytatás, amelynek megszólítottja már nem mindig az Úr, hanem néha az Asszony, néha pedig mindkettő. A zsoltármondó pedig immár nem a kiválasztott nép nevében fordul hozzájuk, hanem néha a hitevesztett emberiség nevében, néha az Úr/Asszony más teremtményei nevében, a leggyakrabban azonban annak az egyetlen, kételkedő, kételyeivel hol játszó, hol viaskodó személynek a nevében, akit előző kötetében Vörös István gépnek nevezett.

Vörös István - Ördögszáj
Tíz ​szokatlan drámát tartalmaz a sokoldalú kortárs író új kötete. Cím szerint: Lélekevők, Az ördögszáj, Kőválasz, A rózsabogár, Az országjelentés, Play Faust, Szellem a szódásüvegben, A csizmafej, Tévedések szomorújátéka, Fúszertúz.

Vörös István - Keresztelés ​özönvízzel
Aki ​szereti a bűnügyi regényt, az "irodalmi krimit", amelyben a bűnös tettenérésének örömén túl a szövegben elrejtett utalásokat, a cselekedetek felszín alatti jelentéseit is megtalálja, az nagy örömmel fogja olvasni Vörös István új regényét. "Nemcsak nekem kell kitalálni, ki vagyok, hanem az olvasónak is. Úgy tegye föl a kérdéseit, hogy mondataim megfeleljenek válasznak" - írja a szerző, s máris útjára engedi a szálak kibogozásának lehetőségeit. A sokat és sok műfajban publikáló írótól nem szokatlan, hogy ismét meglepő, különleges és formabontó könyvvel jelentkezik, amiben a humor éppúgy jelen van, mint a hátborzongató valóság. Már a regény alcímével - befejezhetetlen krimi - kizökkent bennünket, s a folytatás sem alakul másként. Az írói tárház számtalan elemével hökkent meg: az eposzi sajátosság mellett a mágikus realizmus, karneváli komédia is felbukkan a történet sodrásában. A krimi azért befejezhetetlen, mert csak a bűntény van - vagy nincs -, a regény főhőse elkövetett gyilkossága elől saját főhősébe menekül, aki énjét feladva új identitást keres, így találkozik az Atyával, a három lányával élő özvegyemberrel. A felesége öngyilkos lett (esetleg gyilkosság áldozata?), miközben ő is retteg attól, lányai meggyilkolják...Valaki tehát mindig magára veszi a gyilkos szerepét. Vagy a többi hiszi annak.

Vörös István - A ​švejki lélek
Vörös ​István a fiatal középnemzedék kitűnő költője, esszéistája; egyben irodalomtörténész, egyetemi oktató is. Könyve a magyar olvasóközönség körében is kedvelt három cseh író egy-egy művét elemzi. Milan Kundera (1929) : Az élet máshol van Bohumil Hrabal (1914-1997) : Túlságosan zajos magány Ludvík Vaculík (1926) : Cseh álmoskönyv című művei külön-külön is egymásra vetülve, világos és élvezetes közelítésben elevenednek meg - ráadásul egy negyediknek, Jaroslav Hasek (1883-1923) páratlan Svejkjének a vonzáskörében. Az epikai alkotások feltárását a szerző olvasójával együtt tett expedíciójának, közös kísérletnek, közös kísérletnek fogja fel. Szakszerűen formált mondataiban érződik az a társalgó beszédmód is, amely a prágai sörözők sajátja - s amely Párizsban vagy Budapesten is megvillanhat, ha valóságosan vagy képletesen összetalálkozunk Hraballal és írótársaival.

Kollekciók